Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-18 / 245. szám
RENDŐRÖK NÉVVEL ÉS NÉVJEGYKÁRTYÁVAL A radiológusok szerint gyógyítható Tavaly rendelte meg a Belügyminisztérium a TC Team Consult svájci székhelyű nemzetközi szakértői tanácsadó cégtől a magyar rendőrség szakmai átvilágítását. A röntgenfelvétel elkészült, a munka első része idén nyáron véget ért, s a napokban az ORFK és a belügy vezetőinek asztalára került a „radiológusok” első eredménye: a legégetőbb gondok lelete, a legr sürgetőbb tennivalók elemzése. Ezekről faggattuk Suba Györgyöt, az Országos vivőjét. 0 Mire is voltak kiváncsiak a tanácsadók? — Elsősorban arra, hogyan fest a rendszerváltás után egy kelet-európai rendőrség. Ennek tisztázásához négy kérdést tettek fel önmaguknak: Mik a rendőrség erényei?; Melyek a hibái?; Milyen társadalmi környezetben dolgozik a szervezet?; Miféle lehetőségek vannak a fejlődésre? 0 Hallhatnánk a válaszokat? — Igen, bár elöljáróban el kell mondanom, hogy a négy kérdésre öt választ is adtak, ami annyit tesz, hogy szerintük a változtatásnak is ötdimenziósnak kellene lennie. ' 0 Nevezetesen? — Az első — ezt mindenki tudta eddig is —, hogy Magyarországnak többet kell költenie a rendőrségre, többet kell beruháznia. Ezen belül változtatni kell például az illetményrendszert. Az operatív rendőri állomány száma növelendő, s az utcai szolgálatot teljesítőket jobban meg kell fizetni. A beruházások közül a járműparkunk és a kommunikációs rendszerünk modernizálása a legsürgetőbb. Ehhez pedig korszerű finanszírozási módszereket is javasolnak, például autólízingelést, vagy a rendőrségi létesítmények bérbeadását, akár a klubok, üdülők, lőterek megnyitását is. 0 Melyek a további javaslatok? Rendőr-főkapitányság szó— A második teendő szokatlanul hangzik még Magyarországon. Ugyanis a tanácsadók a biztonságot egyfajta gazdasági fogalomként értelmezik, s bevezetik a szerződéses menedzsment fogalmát. Ez magyarán azt jelenti, hogy új típusú belső irányításra van szükség a rendőrségnél, konkrétan pedig a vezetők és az állomány szorosabb napi kapcsolatban és az eredményességtől való anyagi függésben határoznák meg a tennivalókat. 0 Ehhez megfelelőek ma a személyi feltételeik? — Nem, és éppen ezt taglalja a harmadik javaslat, amely szerint a jövőben önállóan gondolkodó, profi rendőrökre lesz szükség. Üj utakat kell keresnünk a képzésükben is, és karrier- perspektívát kell adnunk a fiataloknak. Általánossá kell tenni a korszerűbb vezetési stílust, s vissza kell szorítani, csak a rendkívüli helyzetekre kell tartogatni a parancsot mint módszert. 0 Nem fenyegetné ez a rendőrség hierarchikus rendjét? — Nem szabad fenyegetnie, mert a feladat változatlanul a bűnüldözés és a közbiztonság javítása. Viszont a negyedik pontban azt említik a szakértők, hogy tisztítani (félreértés ne essék: nem tisztogatni!) szükséges a rendőrség szervezetét. Élesen el kell határolni a területi, rendőri szervek feladatait a szakirányítókétól. Ez ma nem egészen így valósul meg, így fordulhatnak elő párhuzamosságok, az például, hogy egy kocsi helyett három megy a helyszínre. Csökkenteni kell a kapitányságok ügyeletéinek számát, ugyanakkor szakmailag kifogástalan, korszerű, számítógépes bevetési központokat kell kialakítani. 0 Említette a társadalmi környezetet is ... — Űj típusú viszony megteremtését kezdeményezi a javaslat ötödik pontja a rendőrség és a lakosság között. Egyszerűen szólva az a tét: bízik-e a lakosság a rendőrségben. 0 Mert ma nem bízik? — A folyamat elején járunk. Nem több feljelentésre, több névtelen levélre várunk, hanem arra, hogy ne akadályozzák, sőt, ha lehet, inkább segítsék a rendőröket, akik a törvény- tisztelő állampolgárokért vannak. Arra várnak, hogy hallgassanak ránk. Tudom, ehhez hozzátartozik az is, hogy az állampolgároknak korszerűbb arcát mutassa a rendőrség. Az is, hogy az ügyintézőnek legyen neve, legyen névjegykártyája. Az is, hogy messziről felismerhető legyen a rendőrség egységesen megjelölt épülete. És az is, hogy az ügyfélfogadó helyiségek küllemét a 99 százalékban feddhetetlen polgárokhoz igazítsák, s ne a bűnözőkhöz ... 0 Azt mondta, a vizsgálat a felénél tart. Mi maradt hátra? — A végrehajtás. Ugyanis a tanácsadó cég ezt folyamatosan ellenőrzi és segíti. Remélem, olyan eredménnyel, ami nem várat sok-sok évig magára. V. G. P. INGATLAN VAGY ÉRTÉKPAPÍR Kartontitkok börzéje ^ Kellően beharangozott és jó előre propagált in- § gatlanbörzét tartottak a minap Budapesten, az $ Építők Székházában, A néhai május elsejei felvo- ^ nulások egykori, monumentális tribünjével pon- ^ tosan szemben álló, tágas és reprezentatív épület- ^ be két napon át tódultak az érdeklődők. Mindazok, i akik úgy gondolták, ezen a hétvégén sikerül vég- $ re megfelelő cserelakást találniuk, avagy ingatta- $ mikért jó árat kínál majd valaki. Ugyanis több Ingatlan- ügynökség bocsátotta közprédára az egyébként féltve őrzött kartobékait. Ki számítógépből ontotta most a hosszú slejfniket, ki csak úgy póriasán, fejből, avagy vaskos dossziékból kínálta lakásait. A tolongásban — szakemberek véleménye szerint a vártnál nagyobb volt a forgalom — Pest megyei cég is képviseltette magát. A számos kft. és egyéb magánvállalkozás között talán utolsó mohikánként állami érdekeltségű iroda, a Szentendrei Ingatlanközvetítő. Amint megtudtuk, összesen három fióküzletük van. A városgazdálkodási vállalat kebelén belül működő három irodájuk közül kettőt találunk a festői kisvárosban, míg egy kihelyezett egvségük Érden működik. Szabó Mihályné — aki egyben értékbecslő Is — készségesen válaszol arra: mennyire élénk az ingatlanpiac, a sok látogató köt-e üzletet is? — Ne tévesszen meg senkit ez a nagy-nagy tömeg. Valójában sokkal több a tájékozódó, többször visz- sza- visszatérő érdeklődő, mint a tényleges vevő. Nem úgy vásárolunk házat, mint kabátot vagy cipőt. Alaposan meg kell nézni, sokféle ismerettel fölvértezve szabad csak bármibe belekezdenünk. Érdemes sok megfelelő hasonló házat vagy telket megnézni, mert az árakban bizony komoly eltérést tapasztalunk. Megjegyzem, valamennyire visszaesett a forgalmúnk, mintha egv kicsit kevesebb üzletet kötnénk a korábbi évek hasonló időszakainál. — Mit nyújthat egy megyei ingatlanközvetítő iroda, mennyire vehetik föl a versenyt a gombamód szaporodó konkurrens magáncégekkel? — Ügy érzem, mi sokfélét adhatunk, kínálunk. Ha kérik. szerződést írunk, elmegyünk a földhivatalba stb. Értékbecslést is végzünk, ma már nemcsak a vásárláskor kérnek, hanem például a Start-hitel fölvételéhez, nagyobb kölcsönöknél szintén jelzálog- terhet íratnak az ingatlanukra. Ilyenkor tehát ki kell mennünk, meg kell állapítanunk a fölkínált objektum értékét. Sokszor nógatnak arra, írjunk magasabb árat, de hát ezt nem tehetjük. Felelősségteljes szakma a miénk. Ha felértékelnénk, az inflációt gerjesztenénk. Arról is beszélni kell, hogy a kispénzűek már most sem esélyesek, számukra jóformán semmilyen ár sem elérhető, a négyzetméterenkénti lakástarifák az égig érnek. — Tudna mondani nagy összegeket? — Természetesen, Nem AMIRE AZ EMLÉKMŰ EMLÉKEZTET Hazatérő hontalanok í — A vagonok begördültek a pomázi vasútállo- i másra, még gőzölgőit bennük a marhatrágya. Ti- S zenkét éves voltam, odaküldtek a felnőttek, több, 5 velem egykorú gyerekkel, takarítsuk ki a kocsí- S kát. A kezünk a márciusi hűvösségben majd‘ ráÍ fagyott, a hideg vízzel teli vödrökre. Mostuk a vagonok falát, azután kiganajoltuk az alját, és S azi is átmostuk. Közben hullott a könnyünk, bár $ csak azt tudtuk, holnaptól a vagon lesz az ottho- $ nunk. Ott keü lakjunk valameddig. Visz majd valahová. Otthon csomagoltak. Rakták össze a holmit, ami eszükbe jutott. Begyömö- szöiték a zsákba, azután kivették, mert a másik darab fontosabbnak látszott. Jött a reggel, 1946. március 12-e, nyolc óra. Szekerek, lovas kocsik szállították a pályaudvarra. Tizenéves felnőttek A vagon közepén ócska vaskályha volt, körben szalma. Mi öten voltunk testvérek, és még rajtunk kívül négy család egy vagonban. A nagy zsírosbödön- ben lesütött hús. Emlékszem, a sarokba került, bár a kályha mellett sem olvadt volna fel. Eljátszotta a pomázi zenekar a Himnuszt. Mindenki énekelt, ahogy tudott... Azután kigördült a szerelvény. Napokon át döcögött a vonat. Velünk, pomázi svábokkal, a kitelepített több mint ezer emberrel. A fent leírtakat Pospichl Margit, lánykori nevén Wölbling Margit mesélte el, úgy, hogy közben a hangja el-elcsuklott. Ö ma Németországban él, és kiváló szervezőkészséggel megáldott asszonyként fogja össze egykori sorstársait. Holnap, szombaton, ismét meglátogatják hazánkat, hogy idehaza avathassanak egy emlékművet a pomázi községháza előtti téren. Egy olyan emlékművet, amely előtt leróhatják kegyeletüket, megbocsáthatnak azoknak, akik elüldözték őket annak idején. Az emlékmű mellett, a kis pádon ülve, a már kint született gyermekeiknek elmesélhetik századszor is, hogyan történt. Olyan emlékművet avatnak, amelyritka Szentendrén 20—23 ezer forintos négyszögölenkénti ár. Nemrég vett valaki 25 millióért ragyogó helyen egy romos házat, Majdnem az egészet lerombolta, csak a főfalakat hagyta meg — s jóformán teljesen újat épített ugyanoda. Nem spekulál rosszul, aki jó üzlet reményében odafigyel a megvásárolandó ingatlan földrajzi helyére. össze sem lehet hasonlítani a kül- és a belváros árait. Meg kell azonban jegyeznem, a főváros közeiében manapság már sehol sem lehet olcsón jó vételhez jutni. Erre példa Érd, A város dinamikusan fejlődik. Közel van Budapesthez, jó közlekedéssel. Erősen terjeszkedik, sok ház épül, keresettek és kelendők az ottani házak. — Hozzá nem értőként vélem — talán azért kevesebb az ingatlaneladás, mert nem igazán jó üzlet ma házban vagy földben tartani a pénzt. Arra gondolok, az értékpapírok valóban szép kamatot hoznak, s ha nincs házam, akkor azt nem is kell gondoznom, rendben tartanom. — Kétségtelenül, az értékpapírok előnyei ismeretesek. De valahogy az ingatlantulajdon ma még jobban számít vagyonnak. Stabil dolog, szerintem biztosabb befektetés. — ti — hez ők anyagilag is hozzájárultak, s amely felállításának ötlete a kint élők gondolatában született meg, és ha csak részben is, az övék lesz. A kitelepítettek, akik ma még élnek, és akikkel beszélgettem, gyerekként élték meg az eseményeket. Tizenévesek voltak, és pillanatok alatt felnőtté váltak, úgy, ahogyan az álmos ember éberré lesz a hideg zuhanytól. Nem tudták, nem értették, mi is történt velük, s miire ráébredtek, ráeszméltek, öregekké, s egyben hontalanokká váltak. Búcsúztató pofon — Ügy él bennem minden, mintha tegnap történt volna. Csintalan, 14 éves oseilkész voltam. Írtam egy nagy papírt, hogy „A hont feledtetni nem lehet, hiába üldöztök el”, s vol t egy másik, amelyen az állt; „A munkától nem félünk, a jég hátán is megélünk.” Ezeket letépték és egy egyenruhástól kaptam egy fülest. Így búcsúztam Magyarországtól. Egy ideig nem tanulhattam, de azután sikerült. Apám a pomázi zenekar első trombitása volt, ma én is zenetanárként dolgozom. A nagyanyám itthon a polgármester lánya volt, tehát nem akármilyen családból származtam, de svábokvol- tunk. Hogy mi az, ami az elmúlt 45 évből leginkább megmaradt? Azt hiszem az, hogy édesapám, aki betegsége végén, a halála előtt, az én német feleségem ápolására szorult, de utolsó órájában is csak magyarul beszélt. A feleségem nem értette, mit jelentett az nekem, hogy a haldokló apám magyarul beszél... — emlékezett vissza Czolk János. — Megyünk Pomázra* nagy a készülődés. Megnézzük Esztergomban Mind- szenty sírját is, meg persze a fővárost. Az emlékek közül érdekességként elmondhatok egy történetet. Amikor vittek kifelé, mindenki szorongatta, amit magával tudott hozni, teknőt, fűrészt, húsdarálót a hentes, vagy fandlit a kőműves. Azután Ulmhoz értünk. Az ablakból láttuk a szétbombázott várost. Akkor az egyik bácsi megfogta a feleség* kezét és azt mondta neki; no, mi leszálltunk! Itt jó élet vár ránk, lesz munka bőven, fel kell építeni a házakat! Ö kőműves volt, é* lelépett a vonatról. Mások pedig itt, a mi körzetünkben telepedtek le. Sokan vitték is valamire. Ma minden magyarnak saját háza van, lett közülünk gyáros, mérnök, orvos, aranyműves, tanár, és még sorolhatnám. Úgy vélem, nem hoztunk szégyent az otthon maradottakra — mesélt* Plank Tóni bácsi, a wal- dangellochi múzeum szülőatyja, a sváb dalok gyűjtője. Ismét együtt — A házat, meg mindent ott kellett hagynunk. A száz kiló, amit magunkkal hozhattunk, összejött a ruhákból, és némi élelemből. Iszonyatos volt, de a szüléink keményen tűrték. Ai aranyakat addigra elvitték az oroszok, az értéke* porcelánok pedig rámaradtak valakikre. A hazautazás során biztos megint sokam meglátogatják a volt szülői házat. Nekünk, mór ez is élmény — sorolta. Melzer Géza. Mire e sorok megjelennek, ötvenen úton lesznek Magyarország felé, Hogy •ünnepeljenek október 19- <től 23-iig Pomázom, a helyt vezetőikkel, a rokonokkal és a régi barátokkal. Árvái Magdolna AZ ÁR EUER ÚSZVA PADLÓ Tisztességes, a teljesítményt arányosan tükrözi bérezés — szemben a fejlett ipari országok sok évtizedes gyakorlatával — hazánkban csak szabályt erősítő kivételként akadt sok-sok évtizeden át. Amibe a harmincas évek éppúgy beleértendők, mint a hetvenes esztendők. Miközben az a bizonyos bérplafon nagyon gyakran említtetett, & „bérpadló” mintha nem létezett volna. Formálisan ugyan kimondatott, mennyi a minimálbér (jelenleg 7000 forint), de aki jártas a gazdálkodó szervezetek körében, az pontosan tudja: az nem fütyült erre, aki nem akart. A mesterségesen kialakított bérmércékkel még egy ideig birkózhatunk. A megyében ma a nemzetgazdaság fő ágazatai közül a mezőgazdaságban a legkisebb a nettó havi állagkereset. Vajon például az ipar és a mezőgazdaság közötti hatékony- sági különbségek indokolják a két és fél ezer forintos eltérést az ipar javára? Aligha. Mégis, a mezőgazdaságban az első hat hónap nettó havi átlagbére 8942 forintra jön csak ki, mindössze 19 százalékkal többre, mint a tavalyi év megtelelő időszakában elért összeg. Tükör a bér. Tükre azoknak a bizonytalanságoknak, amelyek most már jó ideje a mezőgazdasági termelést övezik, amiként az iparon belül is a könnyűipari ágazatok azok, ahol a legkisebb a munkavállalónak a javadalmazása. Ott tehát, ahol a legtöbb a gond a szerkezetváltással, illetve ahol mélyen gyökereznek a múlt béklyózó hagyományai. A baj az, hogy ezt a padlóközeli bért (9593 forint havi nettó) rendkívül kemény munkával, kedvezőtlen munkafeltételek között keresik meg a könnyűipari üzemekben. Ahogy évtizedeken át. Amiben eddig a magánkézbe került üzemek sem mutatnak változást. <M)
