Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-16 / 243. szám

L ÉVFOLYAM, 218. SZÁM 1991. OKTOBER 17., CSÜTÖRTÖK Kei! a kórház - de miből? Mint Makó Jeruzsálemtől Ügy két és fél, három évvel ezelőtt lelkesen támogat­tam a gondolatot, majd az alapítványt, mely az érdi kórház közadakozásból, külföldi segélyekből történő fel­építését tűzte zászlajára. Emiatt perbe-haragba keve­redtem a volt tanácselnökkel is. Az akkori vezetés tett egy „tiszteletkört” banknál, minisztériumban, ahol meg­nyugtatták őket: gyűjteni lehet, önerőből kórházat is építhetnek, de állam bácsi nem nyúl a nagy kalapba, mert az üres! Most ismét a kórház a téma Érden mert az Üj Reflektor Magazin október 9-én az alapítvány életre hívóját, a kuratórium elnökét, s a polgármestert meg­szólaltatta. Az utóbbi nyilatkozata olaj volt a tűzre. Van, aki úgy minősíti: nem volt joga a képviselő-testület ne­vében véleményt nyilvánítani. Hogy tiszta vizet önthes­sek a pohárba, még véletle­nül se tévedhessek, újra megnéztem a videóra fel­vett néhány percet. Mi a Véleménye a polgármester­nek, Harmat Bélának a kórházépítés realitásáról? Így szólt a kérdés, személy­re szólóan — önkormány- gáti testületről szó sem volt. Egy kérdés tehát ki­esett a „kosaramból”, még­pedig az: milyen alapon nyilatkozik a polgármester a testület nevében anélkül, hogy megkérdezte, megsza­vaztatta volna őket. De hát nem a városatyák vélemé­nyére, hanem a polgármes­terére volt kíváncsi a ri­porter ... • Azért ne kerüljük meg a lényeget: miért lálji úgy Har­mat Béla, hogy ebben a pilla­natban nincs lehetőség a kór­ház felépítésére? Akkor, ami­kor az alapítvány egyszámlá­jára érkeznek a pénzek? — A kórház felépítésé­nek költségei mai áron hat- milliárd forint. Minár Jenő legutóbbi tájékoztatása sze­rint az egyszámlán 650 ezer forint volt, amihez újabb 200 ezret jeleztek külföld­ről. Tehát számoljunk nyolcszázötvenezerrel vagy akár egymillióval. Ez igencsak messze van a hat- milliárdtól. Ha azt vesszük számításba: az amerikaiak viszik, amit akarnak, vá­lasztanak a németek a volt NSZK területén lévő ame­rikai csapatok kórházi fel­szereléséből, s a végén va­lamit mi is kaphatunk. A maradókból. De hogy ez mi, ma még nem világos. Az vitathatatlan, hogy valami jut. Ha ebben a megoldás ban gondolkodom, akkor sem világos: a működési költségeket ki fedezi? A béreket ki fizeti? Az orvo­soknak hol biztosít ingyen letelepedési lehetőséget az önkormányzat? Szolgálati lakást? Ezekkel a kérdések­kel fordultam az egészség- ügyi tárcához levélben. Vá­rom a választ. • Az önkormányzat pénze? — Egyszerre sok hiá­nyosságot kellene pótolni. Egészségügyi, környezetvé­delmi szempontból hulla­dékhasznosító kellene. Csak tíz százalékkal már beszáll­hatna a város, de ez a tíz százalék negyvenmillió ... Az egészségesek, a fiata- labbja telefont akar, emiatt ostromolja a képviselő-tes­tület tagjait. • A megyei hivatalban szer- ®ett információk szerint a kór­ház Érdre telepítése régi téma. Mikori? — Húsz évvel ezelőtt dr. Stark Janka megyei főor­vos, Érd országgyűlési kép­viselője fogalmazta meg a választásokkor. Tíz évvel ezelőtt pénz hiányában, a BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Deák Attila. • Munkatársak: J. Szabó Irén és Pachner Edit. 9 Fogadónap minden hét­főn 14—17 óráig a szerkesz­tőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi B. u. 6. Pf.: 311. ír. sz.; 1446. Telefon: 138-4761, 138-4067. minisztérium elutasítása miatt nem vállalták fel. Mogor Béla volt tanácsel­nök, majd Patkó Simon sem. Dr. Csehák Juditot a helyszínre is kihívták emiatt. „Nem” volt a vá­lasz, pedig akkor még hat- milliárdról nem volt szó. Ebben a húsz évben előbb Parkvárosban, az utóbbi tízben pedig a Bagoly ut­cában lenne helye a kór­háznak. • Az alapítvány csa>k annyit kérne, hogy nevére írassák a városi tulajdonban lévő terüle­tet. Akkor bővebben csordo­gálna külföldről is a pénz. Tudnák, hova adják. Ebben miért gáncsaskodik? — Bármilyen városi tu­lajdonban lévő terület át­adása nem a polgármester joga, hanem csak és kizá­rólag a képviselő-testületé. Egyúttal annak a felelős­ségnek vállalása is: az oda­adott terület vissza nem kérhető, abba a képviselők bele nem szólhatnak, sem a hivatal, azt hogyan, mi mó­don használják. Ha netán a pénz hiánya miatt lemon­danak a tervről, akkor sen­kinek sincs többé beleszó­lási joga abba, hogy ott mi történik. Még ellenőrizni sem lehet. Mert ilyenek a jogszabályok . .. • Tisztázzuk: ön elveti a kórház építésének gondolatát? Mert meccs közbeni ide-oda kapcsolgatás nyomán ezt szűr­ték le az emberek a látottak­ból, hallottakból. — Erről szó sincs! Azt kérdezték tőlem, most mi a realitása a kórház építé­sének. Álláspontom: na­gyon kellene Érdnek a kór­ház. Minél előbb. Ezért le­velezek a minisztérium­mal, hogy tisztázzam: ha konténerkórházat kapna az alapítvány, a működési költségeket, amit már so­roltam, fedezné-e a tárca. Ezután esetleg valami elvi állásfoglalást hozhatna a képviselő-testület. Elvit, hi­szen csak a kijelölt terület adott... ☆ Vitathatatlan, hogy Érd­nek mint a megye egyik legnagyobb s legmosto­hább körülmények között lévő településének kell a kórház. Mert az az állapot, hogy innen Pesten át Kere- pestarcsára viszik a bete­geket, a végveszélyben lé­vőket — tarthatatlan. Csak­hogy a számlát nézve — mert csak erre, ígéretekre nem hagyatkozhatunk! — oly messze vagyunk a hat- milliárdtól, mint András király Szentföldre tartó Makó vitéze 1217-ben Jeru­zsálemtől. (Ki Spalatóban úgy felöntött a garatra, hogy azt hitte, Jeruzsálem­ben van.) Sértés nélkül mondom mindezt, mert tisztelem a kórházért hada- kozók, kilincselők marok­nyi csapatát. Mint ahogy sokszor támogattam szél­malomharcukat. S ma is felszólítanám az embereket, a külföldi szervezeteket a támogatásra, a számla hiz­lalására. Csakhogy elbi­zonytalanodtam. Horvát­országi menekültek a tél előtt — egy szál nyári ru­hában. Ahogy minden va­gyonukat hátrahagyva ár- kon-bokron át hozzánk menekültek. S az öregeink, a magukra hagyott, fillé­rekből tengődök, akiknek megint csak pénzt szeret­nénk kapni külföldről. Mert tüzelő híján megveszi őket az isten hidege. Munka- nélküliek, gyerekekkel, OTP-vel... Akárhová adom a voksom, valaki vesztes, a rövidebbet húz­za ... Varga Edit BUDA.VIDÉKI xJá'rSa BUDAÖRS • ÉRD • SZAZH ALOMBA. TA S PILIS VÖROSVAR 9 BUDAKESZI • BIAl'UK- BAGY • TÖRÖKBÁLINT • PILISCSABA • PATY • ZSAMBER • SOLYMÁR 9 TÁRNOK • NAGYKOVÁCSI • BUDAJENO • PERBAL • TOK 9 TINNYE • OROM Új rendelő Solymáron T ervezés közmunkában A solymári önkormányzat képviselő-testülcte és a gyermekorvosi rendelő dol­gozói a napokban ünnepé­lyes keretek között meg­nyitották az új gyermek- rendelőt. Ebből az alkalom­ból személyre szóló meghí­vót küldtek mindenkinek, aki munkájával hozzájárult a rendelő felépítéséhez. Dr. Borovszky Éva gyer­mekszakorvost (az önkor­mányzat képviselőjét) — mint a beruházás egyik vezéregyéniségét — kérdez­tük a rendelő születésének és építésének körülményei­ről: — Eddig milyen körül­mények között dolgoztak? — öt helyiségünk volt a régi rendelőben, itt ren­deltek a körzeti orvosok, fogorvosok, védőnők, itt történt a terhestanács­adás és a fizikoterápiás ke­zelések is. Ilyen körülmé­nyek között nehéz volt megfelelni a község — és a nyaralók — növekvő igé­nyeinek. — Mikor vetődött fel az új rendelő építésének Öt­lete? — Az előző, tanácsi ve­zetés alatt szó volt róla, hogy egy önálló gyermek- orvosi rendelőre lenne szükség. Amikor egy egész­ségügyi pályázaton 500 ezer forintot nyertünk, a költ­ségvetésből 4,5 millió fo­rintot biztosítottak mellé, hogy megkezdhessük az építkezést. 6 xJÍMnn Cserkészavatás Az időjárás is segített Szent Borbálának meg­szaporodtak a teendői. Ok­tóber 13. óta nemcsak a bányászok, tüzérek és tor­nyok védőszentje, hanem a pilisszentiváni cserkésze­ké is. A templom és az általá­nos iskola közös udvarán, fehér és sárga virágokkal borított keresat előtt be­szélt a pap — Haut József — arról, a gyereklányról, aki a legenda szerint a IV. században élt és jómódú apja úgy akarta megóvni a kereszténység — szerinte káros — hatásától, hogy egy minden kényelemmel ellátott toronyba zárta. Borbála azonban mégis megismerte Jézus Krisz­tust, és nemet mondott, 'amikor apja egy gazdag kérőhöz akarta kényszerí­teni. Az apa nemcsak elő­kelő, de kegyetlen is volt, először megkínoztatta, majd lefejeztette a lányát. Azóta Borbála a 14 segítő szent között szerepel. Képe most a pilisvörös- vári cserkészcsapat zász­lóját díszíti. Az enyhe szél meg-meg- lebbentette a zászló sely- mét,‘ átfordította a másik oldalra, és látni engedte a cserkészjelvényt, a három­szirmú liliomot is. A zászló mögött sorakoz­tak Pilisszentiván fogada­lomra készülő, zöld nyak- kendős fiataljai. Középen, az udvaron felállított ol­tárral szemben ültek a meghívott vendégek — köztük Mansflue vöröske­resztes küldöttsége —, a község vezetői, rokonok, is­merősök, barátok, és akik a 10 órás misén a cserkész­avatástól függetlenül is részt vettek volna. Olyan nagy volt az ér­deklődés, hogy nem is min­denkinek jutott ülőhely. Még a kerítésen kívül is álltak, babakocsival, karon- ülő gyerekkel, biciklivel. Egy néni a fülembe súgta, hogy ő ugyan kálvinista, de erre az ünnepségre öröm­mel jött el. A meteorológusok előre­jelzésével mit sem törőd­ve, a vastag felhőtakaró mögül elő-előbújt a nap. Néha gyanút fogtam, hát­ha valamilyen kozmikus koreográfia szerint, mivel például a zászlószentelés és a fogadalomtétel alatt vidáman ragyogott, mint­ha nem is október lenne. A mise a szokásos rend­ben folyt, annyi különb­séggel, hogy néha kivált a sorból egy-egy kis cser­kész, és rövid részeket ol­vasott fel a Bibliából. Mise után Gyulai György, az Országos Cserkész Szö­vetség ügyvezető elnöke és a Marktleigast-ban élő Bauer György, a helyi csa­pat alakulásának egyik kezdeményezője köszöntöt­te a falut és a zöld nyak- kendős gyerekeket. A sok, magnóról szóló, steril Himnusz után öröm volt hallgatni a zászlószen­telést kísérő, élő éneket. „Ojjojjojjoj!” — segített a nagyoknak egy kerítésbe kapaszkodó, néhány hóna­pos apróság is. Szemmel láthatóan tetszett neki az ünnepség, nagyokat neve­tett és lelkesen integetett a kezével, amikor a cser­készek, három ujjuk fel- tartásával fogadalmat tet­tek. Neki már természetes lesz a zöld nyakkendő, az árvalányhajas kalap, és valószínűleg nem iskolai tankönyvből fogja megta­nulni a Himnuszt. P. E. — Kik voltak a kivite­lezők? — Az építkezést, 1990 májusában a Pilisvörösvá- ri Költségvetési Üzem kezdte, de első pillanattól kezdve nagyon sokat segí­tettek a helyi kisiparosok, mégpedig térítés nélkül. Idén az önkormányzat Hamza János vállalkozót bízta meg a munkák foly­tatásával. — Az utóbbi időben igen nagy mértékben emelked­tek az építőanyagárak. Mi­ből tudták fedezni a tel­jes építkezést? — Az önkormányzat 2,5 millió forintot biztosított, mi pedig az 1991 évi egész­ségügyi pályázaton újabb 466 ezer forintot nyertünk. Ez az öszeg is kevés lett volna, ha a tervezési, épí­tési és berendezési mun­kák nagy részét sokan nem közmunkaként végzik. A két építészmérnök, — Juhary Mihály és Schlick András — például társa­dalmi munkában tervezte meg az új épületszárnyat. — Mit „tud" az új ren­delő? — A 130 négyzetméteres alsó szinten — amit 10-én nyitottunk meg — helyez­kedik el a gyermekrende­lő, az egészséges tanácsadó, az elkülönítő és két váró­szoba. A 108 négyzetméte­res tetőtérbe kerül többek között egy kis laborató­rium, egy védőnői szoba, itt szeretnénk helyet adni a nőgyógyászati szakren­delésnek is, A felső rész is hamarosan átadásra kerül, a szakipari munkák már elkészültek. — A régi rendelőnek mi lesz a sorsa? — A fogászat foglalja el a régi gyerekrendelő he­lyét. Ha befejeződik az új épületszárny építése, sor kerül a régi rendelő fel­újítására és további gyó­gyászati egységek alakítha­tók ki itt is. Gratulálunk a sikeres vállalkozáshoz. Eredmé­nyes gyógyító munkát és — minél kevesebb beteget kí­vánunk! —er—ed— Sértődöttel? Mogorván húzódik íróasztala mögé. Az asztal fedezékéből gyanakodva néz rám. Talán attól tart, hogy toll helyett revolvert rántok ki a táskámból. Vagy bejelentem, hogy engem neveztek ki a he­lyére, a művelődési ház igazgatói székébe. Ki nem állhatja az újságírókat? Esetleg nőgyűlölő? Nem értem az indulatát. Most lát először, a la­punkat is alig ismeri. De nem nyilatkozik. Itt nincs semmi publikus, ő nem hívott engem, tehát eszembe ne jusson a művelődési ház programjai­ról írni Eddig csak üzleti és katonai titokról hallottam, de úgy látszik, létezik kulturális titok is. Nehogy más falu művelődési házai ellopják az ötleteit, vagy ne adj’ isten, idegenek merészkedjenek ide! ☆ Meredek, hegynek futó utcában találom meg a gyűjtő házát. Ismerik szerte a faluban, a polgár- mester adta meg a címét. „Él-hal a gyűjtemé­nyéért”, mesélte róla büszkén néhány héttel ko­rábban. Ö azonban haragszik. A polgármester nem se­gített helyiséget építeni a gyűjteményének, ezért az egészet meg akarja semmisíteni. „Maguknak megmutatom, de nem engedem fényképezni! Nem is írhatnak róla!” — jelenti ki keményen. „Nekem nem parancsol senki!” — teszi hozzá nyomatéko­san. Szeretettel veszi kézbe kincseit, évszámokat, eseményeket, neveket sorol, de amikor szóba ho­zam az interjút, bezárkózik. Ajánlom, nyisson egy maszek kiállítást, szedjen belépődíjat, de mond­hatok bármit, nem oldódik. Belül kemény, mint a kő. Már megbeszélte kamasz fiával, hogy mindent elégetnek. Arra sem hajlandó, hogy örökségül hagyja rá. Nem hasonlítanak egymásra, de sértettségük azonos. Ha őket megbántották, kihasználták, el­árulták, akkor ők, „cserébe” kizárják magukat az életből, az utált közösségből, lelki-szellemi reme­teségbe vonulnak. De ez a remeteség nem az Örök­kévaló békéjéhez vezet! Pachner Edit Százhalombatta Családi sportnap Százhalombattán a váro­si szabadidőközpontban ok­tóber 19-én családi sport­napot tantan ak. A rendez­vény szervezői minden olyan szülőt, gyermeket várnak, akik a szombatot mozgással, sporttal szeret­nék eltölteni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom