Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-02 / 231. szám

L ÉVFOLYAM, 205. SZÁM 1991. OKTÓBER 2., SZERDA Elavult gépek, új elképzelések Már látják BUDAÖRS • ERŐ • SZAZHALOMBAnA BAGY • TÖRÖKBÁLINT • PILISCSABA I • NAGYKOVÁCSI • BUDAJENÖ • PILISVOROSVAR • BUDAKESZI • BIAIOR- I PATY • ZSAMBEK • SOLYMÁR • TÁRNOK % PERBAL • TOK o TINNYE • ÜRÖM Tanfolyamok Budakeszin Képesítést is adnak Budakeszin az Erkel Ferenc Művelődési Központban sorra kezdődnek a legkülönfélébb tanfolyamok, s úgy hírlik, a lakosság újszerű kezdeményezésekkel is talál­kozik, például beindul a cipész, a szövő, az üvegcsiszoló tanfolyam. Vajon egy korábban csak kulturális értéke­ket közvetítő művelődési ház miért vállalkozik szaktan­folyamok indítására? — kérdeztük Pék Lajosiól, az Er­kel Ferenc Művelődési Központ igazgatójától. Gliba György négy éve a Budai Téglaipari Vállalat Pilisborosjcnői Téglagyárának igazgatója, előtte hosszú évekig mint műszaki vezető dolgozott. Mindjárt, beszél­getésünk elején leszögezi, nem szeret magáról beszélni, csupán annyit mond, hogy Szabolcs megyében született, Piricse községben, „átlagos” parasztcsaládban. A buda­pesti Árpiid Gimnáziumban érettségizett, ezután villa- mosüzemmérnöki diplomát szerzett. A termőföld szere- tete azonban végigkíséri. Minden vágya az volt, hogy kertes családi házban lakjon. Végül ez sikerült, Eszter­gom kertvárosban építkezett. Két gyermek apja. — A mi községünk sem kivétel, és nálunk is érez­hetők azok a hatások, ame­lyek az egész országban. Magyarország a szabad vá­lasztások után a magán- tulajdonon alapuló piac- gazdaság útjára kíván lép­ni. Ezen az úton o vállal­kozó szellemű, a szakmá­ját, a piacot, a gazdál­kodást jól ismerő emberek tudnak igazán érvényesül­ni. Mi — mint kulturális Intézmény — úgy éreztük, Váltanunk kell, hiszen fel­adatunk, hogy elősegítsük o lakosság boldogulását, azeXlemi fejlődését. ÚJ SZEMLÉLET — Bizonyára nagy szer­vezőmunkát igényelt a kü­lönböző szaktanfolyamok beindítása. — Felvettük a kapcsola­tot az Oktatásszervező és Szolgáltató Betéti Társa­sággal, amely tulajdonkép­pen az OKISZ Oktatási Központ jogutódja. Az in­tézmény új szemlélettel, de annál nagyobb tapasztalat­tal kínálja a piacgazdaság működéséhez nélkülözhe­tetlen szellemi-oktatási hát­teret. — Tulajdonképpen kiket várnak az újszerű tanfo­lyamokra? — Nézze, mi rugalmasak vagyunk, és mindig alkal­mazkodunk a jelentkezők igényeihez. Az tény, hogy a betéti társaság elsősor­ban a szövetkezeti, a tár­sas- és magánvállalkozá­soknak kíván segítséget nyújtani. Ugyanakkor a mi kezdeményezésünkre, még inkább rábeszélésünk­re, velünk együttműködve vállalnak kistelepülési Biatorbágy Bár sok kulturális cso­port működik Biatorbá- gyon, jó hírű ének-zene­kar, bábegyüttes, munká­jukhoz ez idáig nem volt megfelelő helyiség. E gon­don úgy kíván változtatni az önkormányzat, hogy a régi vasútállomás épületét átalakítja e célnak meg­felelően. Palovics Lajos polgármestertől megtud­tuk, a kivitelezők a napok­ban már elkezdték a mun­kálatokat. Az elképzelések szerint kondicionálóterem, ehhez öltöző épül majd, s igényeket is kielégítő ok­tatást. — Ez azt jelenti, hogy a művelődési ház „felkarol­ja és felvállalja” a mun­kanélküliek átképzését is? — Valójában erről van szó ... A minap is jelent­kezett nálunk egy buda­keszi lakos, aki hosszú időn át az egyik angyalföldi gyárba járt dolgozni. Most megkapta a munkaköny­vét és a szakmájában nem tud elhelyezkedni, a fővá­rosban sem. Kvalifikált szakmunkás, így ajánlot­tam neki a szakmunkás- vizsgára felkészítő tanfo­lyamok egyikét. Ezek a tanfolyamok vizsgával zá­rulnak, a sikeres vizsga esetén a résztvevők szak­munkásbizonyítványt kap­nak. SZÖVŐSZÉK NÉLKÜL — Azt hallottam, hogy gondolnak a budakeszi asz- szonyokra is, azokra, akik szívesen vállalnának ki­egészítő tevékenységet. — Számukra is többféle lehetőség adódik. Ilyen például a szövőtanfolyam. Ennek a tevékenységi for­mának a művelése, betaní­tása korábban mindig gondot okozott, mert a művelődési házban nincs lehetőségünk tíz-tizenöt szövőszék elhelyezésére. Most találtunk Kopácsi Ju­dit személyében egy kiváló gobelinművészt, aki egy­szerű eszközökkel, min­denféle beruházás nélkül meg tudja tanítani az asz- szonyokat a szövés techni­kájára. Napjainkban nem­csak itthon, de külföldön is szívesen vásárolják az egyedi kelméket, bizonyá­ra sokan jelentkeznek majd itt kap helyet az idősek klubja is, amihez étkezőt is terveztek. Ruhatár, bü­fé, eszpresszó a földszin­ten lesz majd megtalálha­tó, az emeleten a közmű­velődési szakemberek iro­dái, a szakkörök próbater­mei kapnak otthont. Ha igény lesz rá, fotószakkört is szeretnének kialakítani az ehhez szükséges labora­tóriummal együtt. Ez a fejlesztés első üteme, a további elképzelésekben egy színházterem kialakí­tása szerepel. Ha minden jól alakul, tavasszal bir­tokba vehetik a művelődé­si házat a fiatalok és az idősek, mindazok, akik be akarnak kapcsolódni a kulturális programokba. erre a tanfolyamunkra is. De sorolhatnám a többi tanfolyamot is, amire igen nagy az érdeklődés, így például az önkiszolgáló bolti pénztárosi, a női ru­hakészítő, a pedikűrös- és manikűrösképzésre. A CSOPORT DÖNT — A Pest megyei tele­püléseken is gyakorta talál­kozni a fővárosban műkö­dő magánnyelviskolák szórólapjaival: ezek egyre inkább elszaporodnak, de hát az itteni embereknek mégiscsak be kell utazni, és ma már a közlekedés nemcsak idő, hanem pénz is. — Mi is indítunk nyelv- tanfolyamokat, éppen ab­ból a meggondolásból, hogy ma már a munkaszerzési és elhelyezkedési lehetősé­geknél előnyben részesül az, aki rendelkezik nyelv­vizsgával. Sikerült az Ipar- testülettől kibérelnünk egy helyiséget és ott, ha sze­rény körülmények között, de létrehoztunk egy úgy­nevezett nyelvi labort. A lakosság érdeklődése sze­rint már meg is szervez­tük az angol, francia és német tanfolyamokat. Fel­nőtteknek ötven óra négy­ezernyolcszáz forint, gyer­mekeknek háromezer fo­rint. Rugalmasak vagyunk az órák megtartásával kapcsolatosan is, mindig a csoport maga dönti el, hogy mely napokon és mi­lyen időpontban tartják a foglalkozásokat. D. A. Azt írja egy biatorbágyi olvasónk — kérve nevének mellőzését —, hogy ő bi­zony örül a nagy vitákat kiváltó Buda Park Shop­ping-Center létesítésének, mert lesz végre megfelelő mennyiségű és minőségű áru Biatorbágyon és a kör­nyező településeken is. Most az éjjel-nappal nyit­va tartó, örökké villogó lámpájú boltban csak ki­nevetik a betévedt vásárlót, ha kenyeret, tejet, felvá­gottat kér, de kőbányai he­lyett is csak dobozos sört kaphat. Folyik a vita a budaörsi bevásárlóközpont létesíté­sével kapcsolatos környe­zeti ártalmakról is, és bi­zony az újságíró csak kap­kodja a fejét a vitatkozó felek érvei hallatán. Vajon kinek is adjon igazat? Azoknak, akik végre — ha nem is világszínvonalon —, de a szomszédban, már­mint Ausztriában megszo­kott körülmények között szeretnék beszerezni az Leírták — Már régen tudták a szakemberek — kezdi a be­szélgetést az igazgató —, hogy ez a környék gazdag agyagvagyonnal rendelke­zik. — A századfordulón kezdődött meg a téglagyár­tás, kezdetleges módon és eszközökkel. Több tégla- • gyár is épült, ezek zöme, elavultságuk és környezet- védelmi okok miatt az utóbbi évtizedekben meg­szűnt. Vállalatunknak je­lenleg három gyára van: a solymári Il-es, a törökbá­linti és a miénk. — Mit jelent ma tégla­gyárban dolgozni? — Ma is nehéz munkát végeznek dolgozóink. Több mint tíz éve korszerűsítet­tük a gyárat, azóta gépeink, berendezéseink elavultak, nullára leírtak. Ugyan gé­pi kocsimozgatás van ná­lunk, de folyamatosan szükséges az emberi fel­ügyelet is. Az 1976-ban üzembe helyezett részle­günkben a nyers téglát kézzel rakják a kocsikra. A téglagyári nehéz, monoton és mondhatom így is — egyáltalán nem tiszta kö­rülmények között végzett munkát — igyekszünk tisz­tességesen megfizetni. Az egy személyre jutó kereslet átlagban bruttó 20 ezer fo­rint. A százharminc fős körüli létszámunkat igyek­szünk megtartani. — Hogyan sikerül ez? — A korábbi években alapvető szükségleti cikke­ket? Vagy előre szornyül- ködjön azon, ahogy a kör­nyezetvédők „az ördögöt a falra festik” ... ? Budakesziről Padányi La­jos többek között azt írja, hogy „sokáig, hetekig nem lehet kapni a környéken, de még Pesten sem ecetet. Most meg, hogy ismét meg­jelent a boltban, literen­ként száztíz forint lett az ára”! Hát bizony ez elég furcsa — még akkor is, ha újabban „befőző nemzet­té” váltunk. „Feltettem magamnak a kérdést — ír­ja budakeszi olvasónk —: életünk sanyarúságának még savanyúbbá tétele miért is emelkedett meg ennyire? Mindenesetre ezt az áremelést is jól időzí­tették, amikor befőzési csúcs van!” A kispénzű emberek rend­szeresen becsapva érzik magukat. A minap Buda­keszin egy idős néni pana­szolta: „Látják, hogy az már végrehajtottuk a szükséges létszámcsökken­tést. Általában nem kül­dünk el senkit, hiszen aki nem bírja az itteni nehéz munkát és körülményeket, az elmegy önként. Tehát van fluktuáció, van aki el­távozik, majd visszajön kétszer, háromszor is. Ma inkább szakemberhiánnyal küszködünk, például ke­resünk lakatos- és villany- ' szerelőket. Ésszerűsítés — Ügy gondolom, nem utolsósorban termelési, gazdasági eredményeik te­szik lehetővé a létszám megtartását. — Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy gyárunk, amely önállóan gazdálkodik, százszázalé­kos kapacitással működhet, míg mások csak ötven szá­zalékkal. Nem csökkent számottevően a kereslet sem a nagyszilárdságú tö­mör-, sem a lyukas tég­láink iránt. Tulajdonkép­pen versenyt futunk az idővel, nulla értékben lévő berendezéseinkkel, amikor olyan mértékű az állami elvonás, az adó, hogy alig- alig jut pénz a műszaki fejlesztésre. Arra azonban ügyelünk, hogy a legszük­ségesebb, elmaradhatatlan fejlesztéseket maradéktala­nul elvégezzük, éppen ter­mékeink kiváló minőségé­nek megőrzése érdekében. A másik fontos törekvé­sünk a piackutatási tevé­okulárém mögül pislogok, és azt mondanak a mérleg nyelvéről, amit akarnak ... Nem is merek már egyedül menni a piacra sem, mert amikor hazaviszem, lemé­rem és kiszámolom az árát a zöldneműnek, rádöbbe­nek, hogy mennyire be­csaptak. A múltkorjában is itt talált sírva a szomszé­dom idősebbik lánya, az­tán megígérték, hogy téli­re eljönnek velem a hétvé­gi emdéef-piacra, segítenek megvenni a télirevalót, no meg haza is hozzák a ko­csijukon ...” Csal: néhány kiragadott töprengő gondolat a vá­sárlással, a kiszolgáltatott­sággal kapcsolatban... Amikor az ember ezeket hallja, nem is tudja: most kell Shopping-Center a Bu­da vidékieknek, vagy sem? Szívesen fogadjuk hozzá­szólásukat A levélírók sorait előre is köszöni: Deák Attila kenységünk erősítése. Ezen a területen is értünk el si­kereket, ma már Szolnok­tól Szombathelyig veszik termékeinket, de ugyanezt mondhatom Bács-Kiskun és Csongrád megyékről is. — Mi a lényege piaci stratégiái uknak? — Nem árulok el titkot, amikor elmondom, hogy hagyományos viszontel­adóinkon kívül, a tüzépek- re gondolok elsősorban, be­vontuk a magánkereskedő­ket, akik alacsonyább áron értékesítik termékeinket. Vállalatunk jelentős össze­geket költ a reklámra is. Ezen kívül különböző idő­szakokban jelentős árked­vezményt adunk. — Most, amikor még tombol az infláció, ez lehet­séges? — Az emberek a mai helyzetben nem igen vál­lalkoznak családi házak építésére, jelentősen csök­kent a lakosság jövedelme. Mi a teendő ilyenkor? Egy kiút van! Levinni az ára­kat! Természetesen a ter­melés további ésszerűsíté­sével, az önköltség csök­kentésével, a piaci lehető­ségek kiszélesítésével, hi­szen ha többet gyártok — ez örök törvény — gazda­ságosabban termelhetek. Hál’ Istennek, így gondol­kodnak a szállítóink is. Hatvan forint helyett pél­dául most csak tízbe ke­rül egy csavar, harminc százalékkal csökkent ed­dig a zsugorfólia ára. Re­méljük, ez a tendencia min­den területen jelentkezni fog. Csak így lehet vissza­szorítani az inflációt. Részvénytársaság ? — Végül is, mi a végső megoldás: gyárunk re­konstrukciója, úgy érzem, időszerű lenne. — Sajnos a külföldi nem tolong a kapunk előtt. A befektetők nem keresik fel azokat a gyárakat, me­lyek gépei, berendezései olyanok, mint a mieink, de már látjuk az „alagút” vé­gét. A mi vállalatunkat is privatizálni kell, de nem bomlunk szét. A három gyárban más és más ter­mékeket állítunk elő, így nem konkurálunk egymás­sal, a vásárló komplett családi házat építhet fel a vállalatunknál gyártott kü­lönböző méretű és minősé­gű téglákból. Ügy látjuk, a jövő útja egy részvénytár­saság létrehozása. A rész­vények eladásából befolyt pénzből, reméljük, még ha több lépcsőben is, megva­lósíthatjuk nagyszabású rekonstrukciós, műszaki fejlesztési terveinket. Roxin László Százhalombatta Előadások a könyvtárban Százhalombattán, a Vá­rosi Könyvtárban október 5-én és 6-án Fülakupresz- szúra+moxa+köpölyözés címmel taitanak foglalko­zásokat mindazok számá­ra, akiket e gyógymódok érdekelnek. BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Deák Attila. 0 Munkatársak: J. Szabó Irén és Pacíiner Falit. @ Fogadónap minden hét­főn 14—15 óráig a szerkesz­tőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi B. u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4561, 138-4G67. Átalakítják Elgondolkodtató Tart a vita: legyen-e bevásárlóközDont ? az alagút végét

Next

/
Oldalképek
Tartalom