Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-14 / 241. szám

Lakótelkekre Vevőki jelölés A népjóléti, bizottság la­kásügyi társadalmi albizott­sága szeptemberben felül­vizsgálta a városüzemelteté­si irpdához beérkezett, ön- kormányzati értékesítést! lakótelek vásárlására vo­natkozó pályázatokat, ké­relmeket. A pályázók sze­mélyi adatainak, jövedel­mi és lakásviszonyainak, valamint a telekigénylés indokainak együttes vizs­gálata alapján javaslatot készített a vevők kijelölésé­re, s azt a napokban a képviselő-testület elé ter­jesztette. A testület a kö­vetkező pályázókat jelölte ki vevőnek: A Köztársaság úti telkek­re Tóth Mihályt és felesé­gét (Kossuth u. 68.); Varga Jánosnét és férjét (Köztár­saság u. 62.); Bátai Lászlót (Nyisztor tér 1.); Potor At­Sziiletett: Bálint Ádám, Rózsa utca 4., Benkő Eni­kő Georgina, Levendula utca 4., Boros Alexandra, Kossuth Lajos utca 4L, Csonka Nikoletta, Nap­sugár utca 21., Dobák Zol­tán, Klapka György út 13., Dóczi Dávid, János utca 13., Fogd Eszter, Simon ut­ca 31., Garai Nikoletta, Rét utca 10., Holo'oán Andrea, Bajcsy-Zsilinszky utca 14., Körösi Adrián, Fenyves köz 13., Krajcserik Gábor, Köztársaság út 72., Neu­mann Zsolt János, Szabad­ság út 3., Orbán Angéla, Kör utca 6., Punger Ale­xandra, Sallai Imre utca 1., Rádóczki Márta, Sallai Imre utca 1., Tőzsér Atti­la, Kossuth Lajos utca 44., Trida Gianni Massiamo, Czeczulics János utca 8., Csala Anna, Stromfeld Aurél sétány 9., Éder Bol­dizsár, János utca 42., Győ­ri Gábor Jonatán. Mikola Árpád tér 7., Hentz Katalin, Nagy Sándor köz 2., Ko­vács Dániel, Kossuth La­jos utca 50., Vattav Flóra Veronika, Antalhegyi út 92. Házasságot kötött: Vin- cze Attila és Kiss Anna Ibolya. Hídi Gyula és Becsvárdi Andrea, Püsök Róbert és Glimbovschi Na­thalie, Hegedűs László és Csabai Etel Katalin, Mol­nár Lajos és Mayer Deit Jolán, Dóra László és Bölcs­tilát és feleségét (Mosoly­gó krt. 3.); Joó Bélát és feleségét (Nagy Sándor köz 1.); Székely Juditot és fér­jét (Simon u. 19.); Mészá­ros Norbertét (Thököly u. 3.); Kristályné Mészáros Krisztinát (Thököly u. 3.). A Havas úti telkekre Barta Lászlót és feleségét (Szabadság tér 17.); Selme- cziné Berend Katalint és férjét (János u. 44.1, Lend- vai Józsefet és feleségét (Alkotmány u. 23.). A vevőkijelölések novem­ber 30-ig érvényesek. Amennyiben a kijelölt ve­vők bármelyike az adás­vételi szerződést ezen idő­pontig nem köti meg, ak­kor a vevőki jelölés auto­matikusan hatályát veszti, érvénytelenné válik, s így a lakótelek újra pályázható lesz. földi Ilona, Sanchez Martin Francisco és Nagy Ilona, Sápi Károly és Cebula Ág­nes, Albert László és Var­ga Judit, Péter István Ká­roly' és Paszinger ' Anikó, Reményi Attila és Liptói Krisztina, Szatmáry Béla Péter és Lerch Ágnes, Nagy Zoltán János és Mikó Már­ta, Juhász Csaba és Heik Anna, Gelle László Imre és Papp Anasztázia, Bar­tók Zoltán és Kamhal Tün­de Piroska, Czibi Béla és Pál Rozália, Niklov Belcsev Rumen és Henkei Viktória. Elhunyt: Stuhár István­ná Bankos Mária, Mező Imre utca 51., Kass Lajos, Batsányi utca 20.’ Tomcsá- nyi József Györgyné Zsig- ri Margit, Blaha Lujza ut­ca 164., Kovács Jánosné, Ady Endre sétány 56., Ri- nyu István, Baromfitelep 24.. Pomázi Sándorné Szvi­tén Mária, Attila utca 8., Marosi Lajosné Kaiser Klára, Bocskai utca 6., Bá­lintija Francié, ÁTK Szálló, Csontos Pálné Dinnyés Er­zsébet, Kandó Ká'mán utca 22., Gilián Géza, Stromfeld sétány 10., Medveczky Csa- báné Edvi Mária, Rigó utca 34., Folláth Mátyásné Fodor " Gizella. Semmel­weis utca 6., Kovács An- talné Sáránszki Julianna, Pacsirta utca 16., dr. Mol­nár Nándor, Nyisztor György tér 7., Babitv Ilona, Stromfeld Aurél sétány 4. Szomszédok Erdőkertesen Október 18-án, pénteken 18 órakor az erdőkertesi művelődési házban az or­szágban először lépnek fel a Szomszédok teleregény szer replői: Komlós Juci — Len­ke néni, Ivanics Ilona — Jutka, Zenibe Ferenc — Ta­kács úr. Palócz László — Sümegi Oszkár és Kassai János — Gábor Gá­bor. Közreműködik Kör­mendi Péter zongoramű­vész. A műsort Berényi Ot­tó színművész vezeti, a be­lépődíj 120 forint. Még lehet jelentkezni Szeptember első napjaiban tájékoztattuk olvasóinkat a gödöllői Petőfi Sándor Mű­velődési Központ idei prog­ramkínálatáról. Mint meg­tudtuk, az akkor felsorolt képzési lehetőségek közül még lehet jelentkezni, csu­héfonó, kosárfonó, bőrdísz­műves, illetve fitoterápia, reiki energiaközvetítő, és látásjavító, valamint he­lyesírás-javító tanfolya­mokra. További jelentkezőket vár a képzőművészeti kör, a versbarátok s a kis ma­tematikusok köre, a Play House angol nyelvi játék­ház, a történelem és a magyar felvételi-előkészítő, és be lehet még kapcsolód­ni a transzcendentális me- ditációs tréningbe is. KAR TÁL Kárpótlás A kárpótlással kapcsola­tos szaktanácsadói nagy­gyűlést rendez a Független Kisgazdapárt Kartalon ok­tóber 20-án, vasárnap. A 16 órakor a művelődési házban kezdődő fórumra minden érdeklődőt vár a megyei elnökség, tájékoz­tatta a szerkesztőségünket Lados László megyei elnök. ■■Möirijji Petőfi: Csendes terror, Színes, szinkronizált amerikai kri­mi. 18 és 20 órakor. Frek venciavideo: Kísértetház, 10 órakor, A betörő, 16 órakor, Halálos álmok, 18 és 20 órakor. m Anyakönyvi híreké! GONDOLATOK A KASTÉLYRÓL Legyen tárva! \ Grassalkovich-kastély megmentésének ügye fél évszázados. A II. világ­háború idején már nem sok gondot fordítottak álla­gának megóvására. A Hor­thy család időnkénti kint­léte, a testőrség megjelené­se, a Kállay-kormány ülé­sei inkább igénybe vették az épületet, mint javítottak azon. Akkoriban azonban még itt-ott pofozgatták az épületegyüttest, vigyázták parkját. Kórók, gyomok nem nőhettek, állattartó gazdák többször kaszálták füves térségeit. Ha tépni merészeltük füvét (nyu­GÖDCLLOI hírlap Gödöllő, Szabadság tér 10. • A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. • Munkatárs: Pillér Éva. o Postacím: Gödöllő, Pf. 11. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. • Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-töI 13 óráig. • Hirdetésfelvé­tel: munkanapodon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben. Iáinknak vittük volna), pus­kával ránk durrantottak. A gödöllői lakosok tiszte­lettel néztek a kastélyra, s bár azt sohasem birtokol­ták, munkájukkal egyesek fenntartották, életét tevé­kenységükkel előrevitték. A kastély állapotának romlása 1945 után kezdő­dött igazán. Mozdítható nemzeti kincseinket elvíve, a mozdíthatatlant tönkreté- ve, befészkelődtek a győz­tesek. Európa, a Nyugat hallgatott. A győztes sereg nem laktanyákban, tábo­rokban végezte felesleges teendőit. Kastélyrészekre volt szüksége. Fegyveres őrei a korhadást, az enyé­szetet őrizték, de azt ren­dületlenül. Előfordult, hogy emberi életet is kioltottak. Az őr lelőtte a helyi isme­retekkel nem rendelkező gyalogost. Az is rettenetes volt, hogy otromba építményt biggyesztettek a kastély ol­dalához. Ez ma is látható. A lakosság és az ország itt megforduló népe hihe­tetlenül és megilletődve nézte a szomorú állapoto­kat. Nem értette, hogy egy új világot hirdető, és a világ proletárjait felsza­badítani akaró hatalom ho­gyan teheti tönkre más né­pek tulajdonát. A magát világhatalomnak tituláló népsokaság katonái munkálkodhattak volna, s az általuk használt részt épségben, netán megújítva adhatták volna vissza. A pusztulás idétlen ma­gatartásunkból is fakadt, mert a beköltözött hazai szervezetek rettenetes rom­bolást, pusztítást végeztek. Rablógazdálkodás volt ez a javából! Az is szinte hihetetlen, hogy olyan országos és me­gyei vezetőink voltak, akik nem tudni hová akartak elérni, de az aggodalomra, a felvetésekre mindig azzal válaszoltak, hogy erre nincs pénz, miközben milliók úsz­tak el a nép által megter­melt javakból. Számtalan GÖDÖLLŐ I XVIII. ÉVFOLYAM, 242. SZÁM 1991. OKTÓBER 15., KEDD Nyugalmat adó spart Haldorádó V eresegyházon Két éve múlt a nyáron, hogy egy csoporttal felkeres­tük Veresegyházat, és a falu bemutatására Pásztor Bé­la jelenlegi polgármestert kértük fel. Emlékszem a köz­ségben tett kalauzolására, s arra a látványra, amikor a víkemlházak közelében hatalmas markolúmasinákkal találkoztunk, s Pásztor Béla az akkor ásott tó jövőjét igyekezett felvázolni. Mi, vendégek csak a hatalmas gödröt láttuk, de vendéglátónk elhitette velünk, hogy egy-két év múltán itt remek tanyája, vadászterülete lesz a csendes szenvedély rabjainak, a horgászoknak. — A pecázók százai kere­sik fel majd Veresegyhá­zat — hallottuk a jövőt —, hiszen itt vagyunk a fővá­ros szomszédságában, és a sport mellett szép termé­szeti környezetet, tiszta le­vegőt, nyugalmat és a hor­gászás izgalmát, lehetősé­gét kínáljuk vendégeink­nek. A hét elején felkerestem a két esztendeje megismert területet, ahol ezen a kelle­mes nyárutói délutánon horgászok népesítették be a mesterségesen létreho­zott, ám természetesnek tűnő tó partját. A víz mel­letti sétámon találtam rá két faházra, aztán a terü­letet bérlő, üzemeltető Hal­dorádó Kft. vezetőjére, Tátrai Viktorra. — Kezdenek bennünket felfedezni — mondta a tó jelenlegi gazdája —, de hát ez természetes, mert az 5,5 hektáros vízfelületű ta­vunknak gazdag a halállo­mánya. Minden hét szerdá­ján 3-5 mázsa fogásra érett pontyot telepítünk a tóba, érthető hát, hogy aki min­ket megkeres, és a pecabot- ját bedobja a vízbe, az in­nen gazdag zsákmánnyal távozik. Péntekről szom­batra virradóan 10 hor­gász 70 kiló halat fogott, míg szombaton és vasárnap 80 horgász csak 10 kilót. A halak jobban szeretik a hajnalt meg az éjszakai órákat, jobban kapnak ilyenkor a csalira, mint amikor tűző napsütés me­legíti a tó vizét. Elmondta Tátrai Viktor, hogy tulajdonképpen ápri­listól bérlik a tavat a pol­gármesteri hivataltól. A mesterségesen kialakított tó a kft. megjelenéséig kö­zönséges vadvíz volt, amit — bár a mélysége miatt ez életveszélyes — sokan ille­gális strandként használtak, és voltak többen, akik hor­gásztak, mert . úgy vélték, ahol víz van, ott halnak is lennie kell. Amikor a tíz esztendőre szóló szerződést a helyi ön- kormányzattal megkötötték, első tevékenységük volt, hogy különböző halfajtákat — amurt, pontyot, keszeget — telepítettek, s hogy mi­lyen mennyiségben, azt egyetlen adat igazolja; — áprilistól szeptember vé­géig hatezer kiló halat fog­tak a zömmel Budapestről és helyből érkező pecázók. Az országos fogási átlag hektáronként és évenként 600 kiló, s itt ezt a mennyi­séget hat-hét hónap alatt kifogták/ Hogy mi lehet ennek a remek eredménynek az oka? Részben a folyamatos telepítés, részben pedig az, hogy Veresegyházon éjjel­nappal szabad a pecázás, vagyis folyamatos az üze­meltetés. Igaz, vannak kor­látok. A nappali 300 forin­tos horgászjegyre két da­rab nemes halat és két kiló egyéb halat vihetnek el a szerencsés kezűek. Az éj­szakai ár magasabb — 500 forint —, s ennek az az oka, hogy ezekben az órákban jobb a fogás, de a horgász is jobban jár, mert 3 kiló nemes és 3 kiló egyéb halat vihet el az ebédjéhez. Hosszas beszélgetésünk ideje alatt Tátrai Vilmost szomorú, de merész tervek megvalósításáról álmodo­zó vállalkozónak ismertem meg. — Szomorú vagyok, mert minden reménykedésem és minden valós, igaz indokom ellenére sem kapta meg a vállalkozásunk a Start-hi­telt — magyarázta. — Mondják, kevés volt a pénz. Akkor miért hangzott el annyi biztató ígéret? De az elutasítás nem vette el a hitemet, legfeljebb kissé visszafogottabbá tett az ál­modozásomban. Ha megjön a tél, s befagy a tó, elmaradnak a horgá­szok, akkor korcsolyapá­lyaként működünk, jég- diszkót szervezünk, és ter­mészetesen várjuk a lék- horgászat kedvelőit nem­csak Budapestről, hanem Gödöllőről, s a közeli, tá­voli községekből is. Társaimmal együtt dol­gozunk, együtt reményke­dünk, hogy tavasszal meg­újulva várhatjuk vendé­geinket, akiket nem hagy cserben jövőre sem a hor­gas zszerencse. Fercsik Mihály javaslatot mondtak el egy­szerű emberek és hozzáér­tők, sokan támogatták a kastély megmentésének ügyét. Az itt élők figyelemmel kísérik a kastély sorsát, s tudják, hogy az utóbbi években már elkezdődött megmentésének kezdete, önkormányzati vezetők, képviselők és szakemberek odaádóan segítik a kastély ügyét, az ország vezetői is minden lehető segítséget megadnak. %/ an azonban valami, ami ’ bántja az állampol­gárt. Ha mégis sikerülne megmenteni a kastélyt, és az olyan célt szolgálna, hogy újra bezárulna a he­lyiek előtt a nagykapu, s csak kívülről szemlélget- hetnénk a benne levő éle­tet, az baj lenne. A gödöl­lői kastély szolgálhat ide­genforgalmi célokat, de szolgálnia kell a helybéliek és környékbeliek kulturális felemelkedésének program­ját is. össze kell dugni a fejeket, s az ország most már vezetésre érdemesített személyeit rá kell bírni ar­ra, hogy a kastély negyed­évezredes fennállására visszanyerje eredeti állapo­tát, s a világkiállításra ide­érkezők velünk együtt gyö­nyörködjenek benne! Szántai Sándor Kézilabda Végre győzelem! Egy hónapot kellett vár­niuk a szurkolóknak arra, hogy ismét hazai pályán láthassák a GSC férfi együttesét. (Lehet viszont majd pótolni az elmaradt élményeket, ugyanis a kö­vetkező hétvégi idegenbeli meccset követően már csak itthon játszanak a fiúk, há­romszor is!) A mostani vendég, a Hő- gyész, eddig csak hazai pá­lyán tudott pontokat gyűj­teni. A mieink rajtja vala­mivel biztatóbb volt, így a papírforma hazai győzelmet sejtetett. Az esélyeknek megfelelően kezdődött a ta­lálkozó. a félidő közepére három gólra nőtt a GSC-s előny. A vendégek ezután taktikát változtattak, a jó napot kifogó Bartost szoros emberfogással kapcsolták ki a támadásokból. Szá­mukra ez ideiglenes sikert hozott: kiegyenlítettek, ve­zetéshez is jutottak. Ehhez a fiaink is hozzásegítették őket, a szövetségi ellenőr statisztikája szerint az első játékrészben tizenöt ziccert hibáztak játékosaink! A második harminc perc közepéig még szívósan tar­totta magát a Hőgyész, az­tán hat góllal elhúzott együttesünk. Üde színfoltja volt a mérkőzésnek a pár hete alakult szurkolói „B”-kö- zép. Végig vehemensen, de sportszerűen támogatta a csapatot. Köszönet neki és vezérének, Radisz Lajos­nak! GSC—Hőgyész 27-23 (12-11) GSC: Imre — Surányi (2), Horváth (6), Horváth L., Bartos (8), Demeter (7), Bá­lon. Csere: Vince — Kovács A. (3), Szlifka (1), Szabó, Hajdú. Jók: Vincze — Bartos, Horváth I., Kovács Á. és Demeter. Markó Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom