Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-14 / 241. szám
Az újjászületés kulcskérdése a biztonságos energiaellátás KEVESEBB ÓLOM SZENNYEZI KÖRNY ne tegyen senki úgy, hogy valamiféle nagyszerűen működő országot adott volna nekünk át, és most csak arról van szó, hogy csetlő- botló vezetők, ügyetlenkedő kormányzat vagy szószátyár parlament rontja el azokat a csodálatos reformokat, amiket az elmúlt évtizedekben az elődök megindítottak. Ez egyszerűen hazugság, és felháborító, ha valaki ezt így állítja be — szögezte le a miniszterelnök. Ezért amikor békés forradalomról beszélünk, akkor ezt egy jogállamhoz illő eszközrendszerrel kell végrehajtani, de az átalakulásnak gyökeresnek kell lennie: vagyis a politikai és a gazdasági irányításnak teljesen új módszerekkel és új szerkezettel, új metodikával kell alkalmazkodnia a megváltozott körülményekhez. A miniszterelnöknek az új üzem átadásánál a gyár vezetői elmondták, hogy a reformálóval évi 600 ezer tonna olyan ólomszegény benzin előállítására nyílik lehetőség, aminek eredményeként az évente a járművek kipufogócsövein levegőbe kerülő 540 tonna ólom helyett csupán feleannyi szennyezi környezetünket. Az üzem részben külföldi hitelekből, amerikai technológiával, német és holland közreműködéssel épült meg. Az átadáson a diplomáciai testület számos képviselője és külföldi üzletemberek is részt vettek. A DKV-ból a miniszter- elnök és kísérete a Dunai Hőerőműbe látogatott, ahol megtekintette a négymil- liárd forintból épült új gázturbinát, amelyet novemberben helyeznek üzembe. A DKV új üzemrésze, a ben- zinref ormaié (Folytatás az 1. oldalról.) lemben nem volt példa arra, hogy egy uralkodó politikai elit békésen átadta volna a hatalmát egy jól működő politikai, gazdasági rendszerben, amelynek jövőt jósolhattak volna. Éppen ezért, ha átadták a hatalmat, akkor ezzel elismerték a tényt, hogy az a rendszer nem tartható fenn. A munkásgyűlésen a dolgozok nagy figyelemmel hallgat- Másfél év után viszont — t»k » miniszterelnök szavait húzta aiá Antall József —, (Hancsovszki János felvételei) EGY ESÉLLYEL KEVESEBB Csalódott, bús vállalkozók (Folytatás az 1. oldalról.) volna tennivalót. így ugyanis a hazai piac az 5-10-15 miliiós beruházásokkal jobban megnyüt volna előttünk. Sokat lendített volna a világkiállítás az egész gazdaságon. Csalódott vagyok ... SZÉLES ENDRE iroda- gépműszerész Dunabog- dányból: — örültem volna persze, ha másképp történik. De természetes, ha nem engedi az ország anyagi helyzete, akkor nem lesz világkiállítás. Talán-talán a külföldiek bevonásával sikerülhetett volna, jó hírverésül szolgálhatott volna az országnak. Ám belátom, hogy hiba lenne az adófizető polgárokat még ezzel is terhelni. Kockázatos vállalkozás, s kockázatnak elég volt Nagymaros __ Ami p edig engem illet, irodagépeket javítok már 15 éve, ha számítógépet nem is, de kalkulátorokat, elektronikus írógépeket igen, s talán ha a világkiállítással kapcsolatos néhány iroda erre a vidékre települ, az az én üzletemnek sem lett volna ártalmára. Meg azután a Dunakanyarban sokan élnek szobakiadásból, nekik is jól jött volna. KÁDÁR JÓZSEF az érdi Kádártrans Kft. tulajdonos ügyvezető igazgatója: — Szomorú vagyok. A gazdaságba, az infrastruktúrába nem jön be a működő tőke olyan iramban, mint ahogyan elvárható lett E volna a világkiállítás miatt. § Nekem ez üzlet lett volna, B mert a kft.-ém nemzetközi B fuvarozó cég, 31 kamionnal és 9 belföldi gépjárművel. A világkiállításból, mert magyar—német közös társaságról van szó, bőven jutott volna nekünk is. Azt pedig kötve hinném, hogy a magyar vállalkozók, ha összefognának, el tudnák viselni azt a hatalmas tőkekivonást, amit az jelentene, ha magukra vállalnák, hogy szervezzék a világkiállítást — maszekban. OLÁH LÁSZLÓ. a KISOSZ Pest megyei titkára: — A mostani döntéstől függetlenül is az a véleményem, .s nyilván nemcsak az enyém, hanem a 10 ezer 500 adófizető kereskedőé is a megyében, hogy a világ- kiállítás nagyon hasznos lett volna a kereskedelem fellendítése szempontjából. Megmozgatta volna az egész vállalkozói réteget. Olyan új színeket, vállalkozásokat hozott volna a felszínre. amelyeknek később is szerepe lehetne e tájon, például panziók, szálláshelyek létesültek volna. Arról nem is beszélve, hogy legalább átmenetileg 100- 150 ezer embernek lehetett volna munkaalkalmat teremteni. Őszintén mondom, már mostanáig is sokan fogtak olyan vállalkozásba, finely kezdetén még arra számítoltak, hogy lesz világkiállítás. És mindegy, hogy melyik színhelyen, az északin, vagy a délin, az ügy az egész megyét érintette volna. S, hogy magánkezdeményezésben lehetne-e valamit kezdeni? Nem. Sajnos nem. mert kormányzati garanciák nélkül lehetetlen. A hazai vállalkozóik ehhez nem elég erősek. Ök is csak a külföldi tőkére számíthattak volna. A külföldi tőke pedig — úgy fest a helyzet — csak állami garanciára jön ... V. G. P. M *» » I / EGYUGYU TÖRTÉNET Ferenc Jóska idejében vinnirakarták a vasutat Nagy- kálióba, Szabolcs vármegye székhelyére. Ögtak-mógtak, hümmögtek a megyei nagyurak: Jó lesz ez nekünk? Megéri ez nekünk? Pénzbe lesz az bizony, nem is kevésbe! , Avval dőlt el a dolog, hogy megjelentek a kállai gazdák az urak előtt, és kimondták kerekperec: ,.A rosseb- nek kell a vasút. Hogy fölszabdalja a sin a földjeinket!?’’ „Ha már így van — okoskodtak a megye nagyjai —> BESZÉLGETÉS ANTALI JÓZSEF MINISZTERELNÖKKEL A főváros főhajtása kevés a kormánynak Antall József miniszterelnök a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalatnál és a Dunai Hőerőmű Vállalatinál tett látogatása befejeztével interjút adott a Pest Megyei Hírlapnak. ■ Miniszterelnök úr, tudjuk, különösen nagy öröm a mai gazdasági helyzetben, hogy új üzemet avatnak. A DKV- ban, a munkásgyűlésen említette, hogy a kormány nem hagyja magára sem a vegyipart, sem a nehézipart. Mit tehetnek azért, hogy hazánk megteremtse, megerősítse függetlenségét — különösen az energiahordozó alapanyagok tekintetében? — Az ország függetlensége nemcsak biztonsági, katonai és politikai, hanem gazdasági önállóság kérdése is. Ezen belül az energia- hordozók, a villamos energia megléte — kulcskérdés. Kormányra kerülésünk időszakában az ország villamosenergia-.szükségletének körülbelül 25 százaléka szovjet eredetű volt. A mat 18 százalékról pedig 10 százalékra fog csökkenni. Ez ideális arány lenne. Az a célunk, hogy minél többirányú legyen az igénybe vehető forrás. Valamennyi olyan elképzelés, amely egyetlen forrásra épít, á gazdasági függőség lehetőségét rejti magában. Hangsúlyozom: minden olyan propaganda — ami szerint a nyugati befektetés az ország gyarmatosítását jelenti —, teljesen téves, alaptalan. Nekünk éppen arra kell törekedni, hogy az országba vonzzuk a külföldi tőkét. Hiszen akkor új munkahelyek létesülnek. Ez föllendüléshez vezet, és hozzájárulhat az egész társadalom jólétéhez. Ellenkező esetben pedig vég nélkül elhúzódó szegénység következhet. Amikor külföldi befektetésekről beszélünk, akkor tekintettel kell lennünk a magyar ipar szerkezetére és gazdasági érdekeinkre úgyszintén. A nyugati tőkebefektetéseknek az is az értelmük, hogy megtörjék a monopóliumokat. Ahogy a politikai életben pluralizmusra van szükség, úgy a piacgazdaságban — versenyre. Politikánk lényege, hogy megtalálja a helyes arányokat a nemzeti önállóság követelményei és a külföldi tőke vonzása között; így tudjuk a nemzeti céljainkat szolgálni. Lehet minden külföldi befektetés és tőkebefolyás nélkül is társadalmat építeni, csak annak iránya az őskommunizmus. Nem hiszem, hogy bárkinek ilyen szándékai lennének. B Egészen friss hír, hogy most jelentkeztek a világkiállításra külföldi beruházók. Az eredeti elképzelés Pest megyét, az agglomerációt különösen érintette volna Az új helyzetben a kormány esetleg változtat a korábbi álláspontján? — Még az ellenzéki időszakban — 1989-ben — állást foglaltunk a világkiállítással kapcsolatban: Budapest egyetértése nélkül nem lehet világkiállítást rendezni. Ez az alaptétel. Felmerülhettek olyan gondolatok, hogy nemcsak Budapestet kell nézni, hanem az országot, és ezen belül Pest megyét, Budapest vonzáskörzetét is. A Világkiállítások Nemzetközi Irodája városoknak adja ki a megrendezés jogát. A városoknak kell mindent elkövetniük annak érdekében, hogy ezt megkaphassák. Erre kell az energiájukat, forrásaikat mozgósítani. És csak ekkor tudunk támogatást, bizonyos garanciákat nyújtani. Tehát a világkiállítás megrendezésének alapvető feltétele aa adott város önkormányzatának vagy megfelelő köz- igazgatási szervezetének egyetértése, támogatása. Nem lehet a főváros akarata ellenére világkiállítást rendezni. Ha a főváros megválasztott önkormányzata úgy dönt, hogy nem kívánja a világkiállítást megtartani, akkor azzal szemben a kormány vagy az Országgyűlés nem tud mit tenni. Bár az országgyűlési törvény kötelezheti erre. — Ahogy Demszky Gábor mondta a tárgyalások során: az Országgyűlés akarata előtt fejet hajt Budapest. Nem főhajtásról van szó, derékhajtásra van szükség! Azaz: munkája során mindent el kell követnie azért, hogy a kitűzött cél megvalósuljon. Ha Budapest önkormányzata tényleges akaratot nyilvánított volna, akkor a kormány mindent elkövetne a megrendezés érdekében. ■ Az kérdéses, hogy a különböző, újabb és újabb vállalkozói jellegű kezdeményezések ténylegesen milyen lehetőséget nyújtanak. Hogy ezen az alapon magyar oldalról felülbírálható volna-e a döntés, az már valóban az Országgyűlés tényleges határozatát igényli. — Ez azonban nem jelenti azt, hogy akár egy kedvezőbb döntés mellett az illetékes nemzetközi szervezet elfogadná. A tény, hogy elmarad a világkiállítás, bizonyára hátránnyal jár Pest megye számára, hiszen együtt él Budapesttel. Mi úgy gondoljuk, a kormányzatnak az a kötelessége, hogy amit erre szánt — 30 milliárd forintos költségvetési támogatást —, az mindenképpen az egész ország infrastrukturális és egyéb építkezéseiben jelenjék meg. A honfoglalás ezeregyszáz éves ünneplését 1996-ban meg kell rendezni. Hogy mennyiben sikerül egy ilyen kiállítéíssal és kulturális eseménysorozattal nemzetközi érdeklődést kiváltani, az attól függ majd, hogy a térség és Magyarország az elkövetkező években mit fog produkálni. És tulajdonképpen — világkiállítással vagy anélkül — a fő kérdés az: Magyarország a stabilitás szigete marad-e, megnyeri-e a külföldi országok és befektetők bizalmát; elhiszik-e, hogy a befektetéseikből hasznuk lesz? Ezt tartom a legfontosabbnak. Mert- lehet bármit mondani, bármilyen propagandát folytatni, lehet ígérgetni; érzelmekre ható, indulatokat felkorbácsoló kijelentéskei tenni, de ha nincs ezek mögött valós gazdasági fel- emelkedés — akkor a* hosszú távon sehová sem vezet. Vennes Aránk* Gödöllő megmentené a világkiállítást rányomjuk a vasutat Nyíregyházára.” Bezzeg Nyíregyházát nem kellett győzködni, szíves-örömest vállalta a pöfögő masinákat, meg a fényes sínpárt. Lett is ott olyan fejlődés pár éven belül, hogy Nagykálló egyik ámulatból a másikba esett. Hamarosan Nyíregyháza a vármegye székhelye, Kalló meg falu lett. Hát így mesélik a népek a vasút történetét azon a környéken. Ha pedig a kedves olvasó azt hiszi, hogy az együgyű sztorit azért beszéltem el éppen most, inert Budapest székesfőváros elvetette a világkiállítást, egyszersmind az azzal járó fejlődés tehetőségét, nos, akkor nem jár messze az igazságtól. Azt is mondják még a népek, a balga döntés miatt még a vármegyeháza is megbűnhődött. Szent igaz! Mind a mai napig, azóta, hogy a megyei tisztviselők átköltöztek Nyíregyházára, a takaros épületben elmegyógyintézet működik. (a sztancs) Lapzártakor érkezett a hír: rendkívüli testületi ülésen tárgyalta meg tegnap este a világkiállítás megrendezésének lehetőségét Gödöllő vörös önkormányzata. Fontos nemzeti ügynek tartva a kérdést, saját lehetőségeihez mérten lépni kíván az ügyben, s ennek értelmében elfogadta a határozati javaslatot, miszerint Gödöllő város képviselő-testülete támogatja, hogy legyen világkiállítás 1996-ban, s annak helyszínéül felajánlja a város közelében lévő, Budapesttől 20 km-re fekvő, minden szempontból megfelelő, 200 hektáros, eredetileg is kiállítási célra szánt területet. Emellett az 1996- ra felújított Grassalkovieh- kastély is a világkiállítás jelentős — kulturális — központjává válhat. E javaslatot a mai napon eljuttatják a Parlamentbe. Kedvező parlamenti támogatás és jóváhagyás esetén aktív közreműködésüket is felajánlják e fontos esemény megszervezéséhez. Minderről részletesebben holnapi számunkban tudósítunk.
