Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-07 / 210. szám
Babfejtés közben A Jóisten kezében Bán Jánosné és választottja, 1911-bcn MOblORI XXXIII. ÉVFOLYAM, 810. SZÁM Anglia még visszavár 1901. SZEPTEMBER 7., SZOMBAT .1 hazatérők Közeliinkben, jókora kerttel megüresedett egy családi ház Sülysápon. Még kora tavasszal új lakók költöztek az otthonba; megállás nélkül szorgoskodnak, dolgoznak a ház körül, a kertben. Az új jövevényekről elismerően beszél azóta is a lakóhelyi környezet. Régóta nem beszéltem boldog öregemberekkel. Ha meggondolom, a boldogságról, vagy egyáltalán az elégedettségről, a saját, személyes sorssal való kibékülésről, kiegyensúlyozottságról sem beszélgettem senkivel, már nagyon-nagyon régóta. A történelem fordulása megforgatta a lelkeket is. Ki bánkódik, ki harcol, ki közömbösségbe menekül, egyéni életében is. De hogy boldog? Hogy szeret élni? Ilyet mostanában nem mondott nekem senki. Csak most Csévharaszton, Bán Jánosné, született 2Nyerges Mária, aki október 24-én tölti majd be a százegyedik évét. Kérdéseimmel illetéktelenül avatkoztam ugyan életébe, de hát egy évszázadnyi élet úgy szólván már közkincs. Ha én olyan tökéletes testi és szellemi épségben megérném azt a kort, mint Bán néni (ami teljes bizonyossággal kizárt dolog), két marokkal szórnám a tapasztalataimat, tanácsaimat: így kell csinálni, mert magam így csináltam, s száz évig élhet akárki, aki utánozza. Bán néni nem így gondolja. Tavaly a századik születésnapjára a család a televíziót is ki akarta hívni, de a mama azt mondta: akkor ő inkább az erdőnek megy! Most, hogy közeledik a százegyeKÖZLEMÉNYEK Hálás köszönétünket fejezzük ki mindazoknak, akik szeretett fiunk, Gál Zoltán, 16 éves korában tragikus baleset következtében beköve.tkezett halála miatti fájdalmunkban osztoztak, sírjára a hála és kegyelet virágait elhozták, utolsó útjára elkísérték. Gyászolják szülei és azok rokonai és munkatársai, nővére, sógora és családja, mestere, tanulótársai, barátai, tanárai, osztálytársai és mindazok, akik szerették. (73 213/1K) Köszönetét mondunk mindazoknak a rokonoknak, szomszédoknak, ismerősöknek, munkatársaknak, akik felejthetetlen férjem, édesapánk, Aranyi István temetésén Mo- noron részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, fájdalmunkat enyhítették. Felesége és két lánya, veje. (73 858/ 1K) Egész éjjel topless! Szombaton, 7-én ismét minőségi showműsorra! várunk benneteket a monori Tropical diszkóban! Éjfélkor meglepetés. Lányoknak ingyenes belépő. MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. '1. © A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. ® Munkatársak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. ® Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Telefon: 157. O Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig 8-tótl 11-ig. dik forduló, s még tán, hogy egy szál magam ud- variaskodom a csévharasz- ti portán, megnyugtat: kérdezzek csak bátran. Kicsit rosszul hall már az egyik fülére, de itt üldögél az udvari lugas árnyékában az asztal körül a lánya meg a menye is, babfejtés közben szépen elboldogulunk az élet nagy titkainak kibogozásával. Már ha vannak nagy titkok. Mert meglehet, csak a legegyszerűbb dolgokról lesz szó. Amiket épp azért nem talál az embert, mert csodát keres, s rettentő igyekezetében épp a legegyszerűbbet nem veszi észre. Bán néni mindenre nagyon jól emlékszik. Nyáregyházán született, Csév- harasztra ment férjhez, 1916-ban. Nem is igen mozdult ki a faluból, csak a közvetlen környékén járt, meg Pesten, és egyszer Kenderesen. Nagy, teljesíthetetlen vágyai sose voltak. Megszült kilenc gyermeket — hatot eltemetett. Ott állt a nyitott sírjuk fölött. Nehéz volt kibírni, de nem roppant össze, mert akik megmaradtak körülötte, nagyon szerették egymást. A legcsúnyább szó, ami a családban veszekedések idején esett, az volt: „az ánti szenvedőtöket!” Bán néni ura is áldott jó természettel bírt. Szépen békességben éltek a csévharaszti házban egy fiával, menyével, az unokákkal. Meghalt az ura, a fia is —, de a menyével és a gyerekekkel mind a mai napig szeretetben megférnek. Annyira, hogy Ma- muska — így hívja őt a család — nap mint nap tapasztalhatja: nem fölösleges, öreg darab ő a többiek életében. Amikor felépült az új ház, azt mondta; nem Csütörtökön délután Mo- norra látogatott dr. Skul- téty Sándor köztársasági megbízott. Dr. Rados Mária korábbi nyilatkozatában azt mondta: a köztársasági megbízott ígérete szerint „rendet csinálni” jön a városba. Nem jöhet rendet csinálni — nyilatkozta erre Sipos István tanácsnok, képviselő —, mert az önkormányzati háborúba való beavatkozás nem tartozik, a jogkörébe. De dr. Skultéty Sándor mégis jött. Másnap dr. Márton Aurél képviselő úrtól, a fegyelmi bizottság elnökétől megtudtuk, beszélgetni jött. A beszélgetésen jelen volt Nagy Illés alpolgármester, a fegyelmi bizottság három tagja, s meg nem hívott érdeklődőként Vadász Iván tanácsnok, képviselő. Miről volt szó? — érdeklődtünk. — A beszélgetés lényege megy, jó neki a régi épület is. Erre az unoka: „Ma- muska, ha nem jön velünk, összeverek minden ajtót, ablakot a nagy kalapáccsal és megyünk mind a kisházba!” Bán néni nem hagyta abba a munkát. Dolgozott egész életében — miért adná fel, ha bírja erővel? Kimossa a holmiját, kapálgat a kertben, kötözi a szőlőt, s mert a menye már bottal jár, hajolni is alig tud, segít neki az öltözködésben.' — Mamuska — figyelmezteti a 31 éves unoka — ne menjen most a kertbe, mindjárt szakad az eső! Ha Mamuska mégis megy, a fiatalember kiszalad utána, ölben hozza a házba. Hát így. Ezért mondja Bán néni, hogy szeret élni. Talán mást mondana, ha ágyhoz kötött beteg lenne, akinek nyűg az élet. Dé hát ő jól van. Három éve ugyan rosszul lett. Futottak az orvosért, aki megállapította: rendetlenkedik a szíve. Milyen gyógyszert szed — kérdezte. Én?! — nézett rá Bán néni — Semmilyen Nem akarok én meghalni. Hangosan töprengünk rajta mind, akik az asztal körül ülünk, hogy mi is a hosszú élet titka. Bán néni lánya azt mondja: a szervezet. Az erős emberi szervezet. A meny szerint örökletes „ajándékról” lehet szó, hiszen Bán néni szülei is magas kort éltek meg. Bán Jánosné véleménye a dolgoról az: a Jóistenre kell bíznunk magunkat. ö ezt tette, és ezt teszi. Imádság nélkül le sem fekszik. Élte és éli a rá kiszabott életet, hálát ad érte, és még csak nem is gondol arra — mondja, — hogy egyszer meg kell halni. Tizenhat unoka, tizenkét dédunoka, négy ükunoka van már az összetartó családban. Ha Bán Jánosné megél még néhány évet, szépunokának is örülhet. Nyolcvanan jöttek össze a századik születésnapjára. Nézegetem a fényképeket, s sorra felfedezem az arcokon Bán néni vonásait. Arról a régi-régi, 1911-ben készült képről pedig az jut eszembe; „belőlük nőttek ki, mint fatörzsből gyenge ága ...” Hiszen erről szól az egész életünk. Csak többnyire nem ilyen szépen. K. Zs. az volt, hogy ami most a monori önkormányzatban zajlik, az munkajogi ügy, amibe a köztársasági megbízotti hivatalnak nincs kompetenciája beavatkozni. Nem is beszéltünk a dr. Rados Mária ellen indított fegyelmi ügyről, csupán annyi hangzott el: legyen a fegyelmi bizottság tárgyszerű, korrekt, mellőzze a szubjektivitást. — Meddig tartott a beszélgetés? —, Ügy egy óra hosszáig. Szó esett — a fegyelmitől függetlenül — arról, hogy miért megy nehézkesen a testület munkája. A köz- társasági megbízott a jegyzőkönyveket ismerve — s összehasonlítva más ön— Milyen szorgalmas, igyekvő házaspár! — így a szomszédság, hozzátéve: — Messziről jött külföldiek ők, angolok... A minap egy ismerkedő beszélgetésre kopogtattam be hozzájuk, VÉLETLENÜL — Igaz, hogy a szigetországból jöttünk, de egyikünk sem született angol. Én magyar származású vagyok, a feleségem ír születésű, s valóban Angliában, Londonban élve, mindketten a vendéglátóiparban dolgozva ismerkedtünk ösz- sze, kötöttünk házasságot 1983-ban — mondja a férj, Teleki Imre. •— Imre, tudjuk; fiatalon 1956 késő őszén hagyta el az országot, több ezer honfitársunkkal útrakelve... — A vérbe fojtott forradalom nyomasztó érzése s a világtól való teljes elzártságból való kitörés lehetősége mellett a jó értelemben vett ifjúkori kalandvágy is távozásra ösztönzött. 19 évesen 1956. november 23- án így vágtam neki a világnak én is, három barátom társaságában. — És hogyan került éppen Angliába? —Teljesen véletlenül. Átjutva Ausztriába,'rövid linzi elosztói tartózkodás után az időben éppen Anglia mutatkozott a magyar menekültek legkészségesebb fogadójának ; külön repülőgéppel — fedélzetén vagy 200 magyar honfitársammal így indultunk Angliába és landoltunk Manchasterben... Itt segédmunkásként egy szövőgyárban dolgoztam rövid ideig, majd egy idő után a közeli Roderham városkában egy vendéglátó egységkormányzatokéval — nyilvánvalóan csalt azt tudta mondani, amivel mi is tisztában vagyunk: nincsenek előkészítve az ülések, nehézkes a végrehajtás, órák telnek el a semmivel. — ... hiszen éppen ez volt az egyik indítéka az önkormányzati háború. kirobbantásának. — Igen. S persze Monor- tól, amely mégiscsak város, nyilvánvalóan több lenne elvárható, mint a semmitmondó jegyzőkönyvek. — Tehát ennyi volt a lényege a beszélgetésnek. A fegyelmi vizsgálat azért zajlik? . — Háromszor ültünk már össze a témában, hétfőn negyedszer is összeülünk, szeretnénk a megadott határidőre lezárni a vizsgálatot. Természetesen valóban korrekten. Eredetileg is ez volt a szándékunk. K. Zs. beli konyhára kerültem. Ott találtam munkát. 1960- ban Londonba költözve a Budapest étteremben dolgoztam hosszú időn át. Bredával házasságot kötve, családot alapítva ma is Londonban élünk és a szakmában dolgozunk. A családról beszél. A 23 éves Péterről és a 22 éves Katalinról, ök mindketten a bankszakmában dolgoznak, jó néhányszor már jártak Magyarországon is. — Mindig is nagy volt a honvágy bennem ... Amint lehetett, jöttem, jöttünk feleségemmel. Először 1965- bes s azóta is oly gyakran, szinte minden évben hazalátogatunk Magyarországra. JÓ A HÍRE — E mostani hosszú itt tartózkodás mégsem hasonlít egyik korábbi úthoz sem. — Angliában beosztón, takarékosan élve döntöttünk úgy, hogy Budapest közelében kis kertes családi házat vásárolunk, s hosz- szabb szabadságot engedünk meg magunknak. A nyári hónapokat itt töltjük Magyarországon. Apróhirdetésből böngészve vásároltuk e sülysápi házat magunknak ... Kellemes környezetben dolgozgatunk a portán és a házvégi kertben azzal a szándékkal, hogy nyugdíjasokként végleg hazajövünk, itt telepedünk le... Breda a feleség illatos, gőzölgő feketével kínál. — Egy ír származású angol hölgy, hogy érzi magát nálunk, Magyarországon, itt Sülysápon? — kérdezem tőle a férj tolmácsi segítségével. — Ö, nagyszerűen ... Csak jót mondhatok a lakóhelyi környezetről, a szomszédokról is. Megszoktam, kedvelem a magyaros ízeket, érzem a sokféleképpen megnyilvánuló itteni ven- régszeretet. Nagyszerű emlékként őrzöm a házunk előtt, az utcán vonuló falusi lakodalmas menet látványát, csodálatos volt a tá- piószecsői népi együttes műsorát nézni a sülysápi művelődési házban... A lelkesedése kicsit alábbhagy, kissé komorabb tekintettel folytatja: — Tudom nem könnyű az élet most Magyarországon sem, sok a munkanélküli is ... Pedig hát jó híre van a magyar munkaerőnek, ezt korábban is tudtam már, de most látom- tapasztalom is, milyen sokat is dolgoznak az emberek itt maguknál... A sülysápi házat csinosítva, kerítést festve, a kerti betakarítást végezve éppenséggel igyekeznie kell a házaspárnak, hiszen közeledik a csomagolás ideje. PAKOLNAK — Vár a munka, tennivalóink otthon Angliában is vannak ... Itteni dolgainkat elrendezve pakolunk, októberben indulunk visz- sza Londonba — mondja a férj és a feleség helyeslő, egyetértő szavait is tolmácsolva hozzáteszi még: — És -várjuk a tavaszt, a jó idő beköszöntőt, hogy ismét visszatérjünk Magyarországra, az itteni otthonunkba ... Lapjárta után hívta fet szerkesztőségünket dr. Rados Mária polgármester, arról tájékoztatott, hogy a köztársasági megbízott távozása után Nagy Illés alpolgármester közölte vele, hogy amiért az utóbbi napokban továbbra is bejárt a hivatalába, szeptember 9-én, hétfőtől újra kezdik a 30 nap számlálását. Erről, valamint az egyéb történésekről dr. Rados Mária ígérete szerint a jövő hét elején nyilatkozik lapunknak. Jandó István ALKONYAT C3. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA A köztársasági meghízott kérése Újraszámlálás
