Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-10 / 212. szám

Vecsésiek Erdélyben (I.) A székiek tavaszi vecsési vendéglátása idején már szó volt a nagyközségbeliek erdélyi útjáról, de akkor a két testvérgyiiiekezet még csak tervezte a viszontlátogatást. Augusztus végén aztán a tervből valóság lett, s nagy öröm a tudósító számára, hogy most, mint a delegáció tagja számolhat be olvasóinak a nagyszerű útról, sőt másoknak is ajánlhatja. Mert aki nekivág egy ilyen út­nak határon túli magyar testvéreinkhez, nemcsak a szí­ves, szeretetteljes vendéglátást tapasztalja meg, de azt is látja, milyen furcsa nép ez a magyar. Azt hisszük, hogy a Rajnáig, Párizsig, Spanyol honig kell törődnie jó drága pénzen, ha szép tájakat akar látni, s kiderül, a szomszédban, kincses Kolozsvárig és a vissza megtett út legalább olyan szép, s olcsóbb is, jó, lehet, itt nem várják ultramodern üzletek az utazót. Ezúttal két busszal 90 vecsési vágott az útnak. Előzetesen ezer forintot kért a református lelkész a felnőttektől, s 500 forintot a 14 éven aluliaktól, tehát nem volt drága a 3 napos út. Vecsés—Debrecen— Csengersima—Szalmár— Nagybánya—Dés útvonalon vezetett a csoport útja. Dé- sen Tőkés Lászlót, a Ceau- sescu rendszerével bátran szembeszállt erdélyi lel­készt idézte útikalauzunk, a XV. századi gótikus mű­emlék, kazettás mennyeze­tű templomban, amikor azt mondta: a határokon innen és túl élő magyarsá­got hite és nyelve szoros egységbe fogja. Láttuk a felbecsülhetetlen értékű szószéket, úrasztalát, a fes­tett kazettákat. Sajnos az úti program kötöttségei miatt nem vehettünk részt Bögözi Molnár Tünde esti orgonakoncertjén. Annyit még megtudtunk, hogy a 4 ezer feletti lélekszámú dési gyülekezetben már csak 3-400-an járnak vasárnap a templomba, s az évenként konfirmáló 70 fiatalból ke­vesebb mint a fele eskü­szik örök hűséget — a ve­gyes házasságok, az asszi­miláció miatt — a refor­mátusoknál. Mint oldott kéve... — mondta ekkor valaki mögöttem. Igen. az idő dolgozik feltartóztatha­tatlanul. Az a csodálatos táj, amely Nagybányától, Dé- sen, a mezőségi, szilágysági falvak mentén elénk tárult, aztán egészen Szamosújvá- rig (ma Gerla), még a szundikálókat is felébresz­tette. Hegyre fel, völgybe le. szerpentinen araszolva, juhnyájakat, hihetetlenül sok szarvasmarhát, lovas szekereket megelőzve ju­tottunk el a széki bekötő útig. No, ezt sok útitársam úgy minősítette, hogy még álmaiban se térjen vissza. A 25 kilométernyi út a tengely törés veszélyével valami tengeri viharhoz hasonlóan dobálta az Ika­rust, ami szerencsére bírta a megpróbáltatásokat. A sofőr azonban számos esetben visszakapcsolásra kényszerült. No, nem a táj szépségéért, hiszen erre már a Nagybánya menti Máramarosi-havasok is ap­ró, de a vecsési szemnek mégis hegyet jelentő emel­kedőkké szelídültek. A nö­vényzet is megritkult, a kopár hegyoldalak erdőtlen juhlegelőkké álltak össze, s imitt-amott a pekulár, a pásztor széki szalmakalap­járól, már látszott: nem lehetünk messze úticélunk­tól. Szatmártól — tehát a határtól —, hiába is figyel­te minden útitárs az úgy­nevezett romániai forrada­lom óta visszaállított ket­tős, tehát román és magyar községnévtáblákat, mert egyet se láthatott. Most Széknél - megtört a jég, mert ez volt az első, ahol magyarul is kinn volt a tábla. Még Szamosújvárott sem, pedig egykor Rózsa Sándor, a pörge kalapos, nagy bajuszú magyar be­tyár évekig csörgette a lán­cot a ma is látható, a ro­mániai elnyomás alatt sok embernek keserves emléket adó börtönben. De hol vol­tunk már Szamosújvártól: vagy csak a rossz út miatt tűnt távolinak? Valószínű­leg. Orosz Károly (Folytatjuk) Levelesládánkból Biztonságot, megállót Az új tanévben igen szép létesítmény átadására ke­rül sor Monoron az Ipar utcában. Több mint 400 gyermek fog itt szakmát ta­nulni. Az aggódó szülők ké­rését tolmácsolom. A 4-es közlekedési út igen forgal­mas. Sok gyermek átszál­lással, autóbusszal közelíti meg az iskolát. Elképesztő, hogy egyes vezetők milyen Lehet érdeklődni a kárpótlásról A kárpótlási törvényről és az azzal összefüggő gya­korlati kérdésekről rendez fórumot az MDF vecsési szervezete a helyi Gazda­körben szeptember 18-án 18 órakor. Előadónak meg­hívták dr. Török Gábor or­szággyűlési képviselőt és Kovács Benőt, a Monori Földhivatal vezetőjét. Min­den érdeklődőt szívesen látnak. rúgás Fedeles, a győző Labdarúgás, megyei II. osztály. Déli csoport: Süly­sáp—Péteri 3-2 (2-0), Süly­sáp, 300 néző. Vezette: Lo­vász. A helyzeteiket job­ban kihasználó hazaiak csak nehezen nyertek a kulturáltan futballozó és több kapufát lövő Péteri el­len. Gól: Fedeles (3, egyet 11- esből), illetve Pikál, Hege­dűs. MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. © Munka­társak: Gér József és Kob- lennz Zsuzsa. © Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Tele­fon: 157. Q Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől péntekig 8-tól 11-ig. Jó: Fedeles (a mezőny legjobbja), Velkei, illetve Tóth A., Szűcs. Ifi: 5-0. L. F. Szeptember 11-én, szer­dán 17 órakor Sülysápon Sülysáp—Aszód edzőmér­kőzés lesz. Kiskunlacháza—Űri 1-1 (1-0). Kiskunlacháza, 300 néző. Vezette: Nagy L. (jói). Mindkét kapu többször forgott veszélyben. A 42. percben Ácsai kapufára tolt egy labdát, s a kipat­tanó pettyest a befutó csa­tár belőtte. A szünet után azonnal egyenlítettek a lelkes ven­dégek, Farkas talált a há­lóba. A hazaiak többet tá­madtak ezután, de Ácsai­nak több gólt már nem tud­tak lőni. A döntetlen igaz­ságos. Jó: Ácsai, Farkas. Mázás. Ifi: 2-2. Sz. L gyorsan elébe vágnak a na­gyobb gépkocsiknak. Rossz nézni és hallgatni a fék csi­korgását. A szülők nevében kérem, hogy a tanulók át­kelését valamilyen formá­ban jelezzék. A diákokat, vagy felnőtteket pedig ar­ra kérjük, ne tépjék le a kihelyezett menetrendet egyik napról a másikra. A Volánbusztól kéri az úgynevezett bimbótanyai lakosság, hogy lehetőségé­hez mérten egy feltételes megállót legyenek szívesek elhelyezni ott, ahol több idős ember él, akiknek ne­héz eljutniuk az Erzsébet vendéglőig. Olasz Józsefné Monor MONORI XXXIII. ÉVFOLYAM, 212. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 10., KEDD Kidőltek a sorból Más ez az új tanév Ünnepélyesen felavatták Monor legújabb iskolaépüle­tet. A 203. számú Ipari és Kereskedelmi Szakmunkás- képző Intézet — bár a hétköznapi munkára már a hi­vatalos tanévkezdetkor használatba vette — most meg­állt egy ünnepi délelőttre, hogy az avatásnak is meg­adja a módját. . Az iskolavezetők számos vendéget hívtak az alka­lomra. jöttek is szép szám­mal. Azok is, akik közre­működtek az új iskola épí­tésében, és azok is, akik valamiképpen „partnerkap­csolatban” vannak a szak­munkásképzővel : a város általános iskoláinak, ÁFÉSZ-eknek, termelőszö­vetkezeteknek, vállalatok­nak képviselői. Bányi Éva és Dósa Ró­zsa, harmadik b-s tanulók Tamkó Sirató Károly ver­sével köszöntötték az egy­begyűlteket, majd Nagy Illés alpolgármester mon­dott avatóbeszédet — visz- szapillantva Monor iskola- történetére is. Dr. Dobos György, a szakmunkásképző igazgató­ja, ünnepi beszédében ugyancsak történelmi idő­ket idézett. Akinek érzéke van a hangulatokhoz, bizo­nyára nem felejti: a közeli négyes műúton zúgva úszott az autófolyam, a szél. elegáns lányok és fiúk, a leendő iparosok szoknyáját, ingét lebegtette — s szóltak közben a sza­vak: ..... az inasidő a kö­zépkorban 2—4 év volt. Az első és második évben az inas csak zsebpénzt kapott, ruházatáról a szülők gon­doskodtak. A három évet eltöltötfe a mesternél, és három évre vándorolni ment, csak ezután kérhette felvételét a céhbe ...” Szó esett persze a jelen­ről és a jövőről is. A jelen­ről, amely rendelkezésre bocsátotta a lehetőséget: az új iskolát, amelyért so­kaknak jár köszönet. Dr. Dobos György fel is sorol­ta valamennyiüket, nem hagyta ki az iskola diákjait sem, akiknek keze munká­ja ugyancsak benne van az épületben. A jövő pedig: a monori szakoktatás szolgá­latában talpon maradni és továbbfejlődni. E törekvést szolgálja a profilváltás, a már beindult kereskedelmi képzés, a tervek: a számí­tógépes programozású gépi forgácsoló alapképzés be­indítása, laboratórium, szakmai kabinet létrehozá­sa. A remények szerint az intézetben létrehozható elektronikus alapképzés is, nem marad érintetlenül a mezőgépszerelő szakképzés, s a szociális, egészségügyi szolgáltatásokra való fel­készülés is adhat új fel­adatokat: szociális gondo­zói, kisállattenyésztési, gyümölcs-szőlő nevelés, szakács, cukrász, háziasz- szonyi feladatokra való fel­készítést. Míg zajlott az ünnepség, három diák is kidőlt a sor­ból. A hosszas ácsorgástól rosszul lettek. Ezért aztán különösen aktuálisnak Akna robbant Gyomron Sorsa, mint Krisztusé Bizonyára élnek még közöttünk sokan azok közül, akik átélték a II. világháború borzalmait, véres emlé­keit. Talán megmenekültek páran azon az emlékezetes napon is, amikor Gyömrő határában az aknákat szedték fel a bátor fiatalemberek. Akik természetesen katonák voltak. Egyikük — Sólymos End­re — a csodával határos módon maradt életben. Mint a Vas Népe című me­gyei lap néhány hónappal ezelőtt beszámolt róla, a 22 éves katona közvetlen közelében felrobbant egy akna. Kezét, lábát letépte az akna, a gyutacsokkal tömött táska a lábai kö­zött — óriási szerencse — épségben maradt. Sólymos Endrét bekötözték, segély­helyre vitték. Az életbenma- radásra azonban vajmi ke­vés reménye maradt. Pa­pot hívott, felkészült a ha­lálra, de ott legbelül titok­ban azért reménykedett. Megfogadta: ha életben ma­rad, keresztet állíttat en­nek emlékére. És Sólymos Endre túl­élte a katasztrófát. A nyu­gati végeken, Szombathe­lyen él. Több mint négy évtizede művégtagokkal. Á háború végén a hadikór­házzal együtt — nyugatra menekítették, kalandos úton került haza. Magyar- ország akkori leghíresebb sebésze, Érti professzor visszasegítette az életbe. Űjra megtanult úszni. ke­rékpározni, pingpongozni, géppel írni — később autót vezetni. Amikor felépült, feleségül, vette azt a lányt, aki elesettségében, kiszol­gáltatottságában is mindig mellette állt. Négy gyer­mekkel ajándékozta meg férjét, ma már ők is fel­nőttek, családot alapítot­tak. A rokkant férfi az aka­rat diadalaként szinte min­dent elért, amit ilyen szin­ten lehet. Vasakarat néven sportkört szervezett a vasi megyeszékhelyen, gyámo- lítója lett a hadirokkan­taknak, s ha a helyzet úgy kí­vánta, amatőr operaénekes­ként állt pódiumra, hogy felnevelhesse gyermekeit. Fogadalmáról nem feled­kezett meg. Először arra gondolt. hogy valahol Gyömrő határában kellene keresztet emeltetni. Az idő, a nagy távolság, a pénz­hiány azonban megálljt pa­rancsolt. Aztán jött egy pillanat... Megtudta, hogy a kámo- ni-herőnyi plébániák hatá­rán a Szent. Imre herceg utcában töbfe jnjní százéves feszület áll, amely a hábo­rú alatt súlyosan megsé­rült. A keresztre feszített Krisztus kezét, lábát le­szakította a gránát. Meg­döbbentette a fantasztikus hasonlat, amely megegye­zett az övével. A gondolat tetté érlelődött benne, a sérült feszületet eredeti ál­lapotában ő állítatta helyre. Csinger Péter kőfaragó mester ügyes kezei nyo­mán megújult a valamikori Raffai család által állított emlékmű, amely május 26- tól, vasárnaptól Sólymos Endre háláját is kifejezi. Ezt hirdeti az a márvány­tábla a feszület hátoldalán, amelyen ez olvasható: „Eletbenmaradása 43. év­fordulóján Istennek hálá­ból renováltatta Sólymos Endre hadirokkant és fe­lesége Major Edit”. Szentháromság vasárnap­ján kerül sor a kereszt megáldására, dr. Varjas Győző herényi plébános a még élő többi világháborús rokkant tiszteletére is meg­áldotta az emlékművet, amely azóta örök memen- tólcént is szolgál. A történethez — úgy vél­jük — nincs mit hozzáten­ni. Legfeljebb csak any- nyit: kedves Sólymos End­re, igazán emberi tett volt eme gesztus az ön részéről. G. J. hangzott az igazgató úr ké­rése az önkormányzathoz: építsenek tornatermet az iparos ifjúságnak. Hogy ne csak szakmailag képzett, de testben is ép, egészsé­ges fiatalok kerüljenek ki az intézményből — akik­nek most nincs tornater­mük. Kocsis Katalin első osz­tályos tanuló Benedek Ist­ván szavaival a „gyógyító­munkáról” beszélt ezután, majd az ÉKÜ három dol­gozója, az építkezésben di­cséretesen helytállt Füredi György vízvezeték-szerelő, Burján József ács és Szé­kely József kőműves ka­pott tárgyjutalmat. Felolvastak egy levelet is: a Nemzetőr utcai iskola mondott köszönetét azok­nak a szakmunkástanulók­nak, akik példásan dolgoz­tak az általános iskola nyá­ri festésén. Mocséri József, egy szakmunkástanuló édesanyja, mint előadómű­vész sem vallott szégyent irodalmi produkciójával, példázva: a szülő ily mó­don is közreműködhet egy iskola életében. Végül a Szózat — s az ünnepnapot követhetik a szorgalmas hétköznapok. K. Zs, Rendesetek Vecsés nagyközség kép- viselő-testülete megalkot­ta a 14/1991. (VIII. 27.) ök. számú rendeletet. „A köz­területek burkolatainak fel­bontásáról és helyreállítá­sáról” szóló 11/1991. (VI. 11.) ÖK. számú rendelet módosításáról, valamint a 15/1991. (VIII. 27.) ÖK. szá­mú rendeletet „A nagyköz­ség közterületeinek hasz­nosításáról és a közterület­használati díjak megállapí­tásáról.” A rendeletek teljes szövege megtekinthető a polgármes­teri hivatalban ügyfélfoga­dási időben és a nagyköz­ségi könyvtárban nyitva­tartási időben. Fcstafiók 51. Köszönet Mi, a Gyömrői Sport­egyesület ifjúsági és ser­dülő labdarúgócsapat tag­jai, egyhetes táborozáson vettünk részt Káptalanfü- reden augusztus utolsó napjaiban. Sok-sok él­ménnyel gazdagodva tér­hettünk haza a magyar tenger mellől. Ezúton sze­retnénk megköszönni a szép napokat és a gondos­kodást Borbás Ottó tanár bácsinak, a tábor vezető­jének, továbbá Molnár La­josáénak (Rózsika néniek) a sok finom étket. Szeretnénk máskor is el­jutni a táborba. A táborozok IVIpnori apróbirdétések Eladó új 500-as és 700-as sza­lagfűrész gép. Cím: ifj. Le- hoczky János, Monorierdő, író­ka u. 4. (73 558/2K) _____________ F igyelem! Felvételre keresek jó szakmai képzettséggel ren­delkező központifűtés-szerelőt.' Jelentkezés: Monor, Dózsa Gy. u. 47., .Lovass Sándor. (73 860/ 1K) •

Next

/
Oldalképek
Tartalom