Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-07 / 210. szám
A hazai közön«?? épp csak ho?y tanulni kezdte Jockv, Miss Ellic, Bobby, Samanbha és l’amela nevét, amikor az amerikai közönség szokni kezdte, hogy elfelejti őket. 14 évi tévé-házasság után a Dallas-sorozat idén május 3-án örökre illegalitásba vonult — már amenv- nyirc az „örökre** komolyan vehető a kereskedelmi televíziózás paradicsomában. Mert ugyanis ha a nézettséget árgus szemekkel figyelő amerikai Nielsen Ratings arra a. megállapításra jut, hogy a south farki olajdi- nasztia hiányzik a 80(?!) legnézettebb tévésorozat kedvelőinek, akkor még a cowboykaiapos Jockynak is visz- sza kell masíroznia a képernyőre. Az Ewing-ház, mint zarándokhely Á Dallas titkai A sorozat 1978. április 2-án vonult be az amerikai köztudatba, és 356 epizódjával minden idők legnézettebb tévésorozata lett. 12 alkalommal rabolták el a főszereplőket — busás váltságdíjat remélve. Négy esküvőt élt meg a sorozat. Kilencszer kerültek a gazdag Ewingok összeütközésbe a törvénnyel, és hatszor érte súlyos, nem egy eset-. ben halálos baleset a főszereplőket. (Többnyire olyankor, amikor valamelyik színész elégedetlen volt a gázsijával, a producer nem adott fizetésemelést és a figurát ki kellett írni a sorozatból.) , A Dallas-statisztika azt is nyilvántartja, hogy Ewingéknál egy epizódban átlagosan 22 pohár ital fogyott, hogy a legidősebb Ewing 10 millió dollárt hagyott a fiaira, hogy a főszereplő Jockyt négyszer próbálták lelőni az ellenségei, és hogy 0,6 (van ilyen szám?) pofon csattant egy- egy epizódban a képernyőn . .. A Dallas-sorozat 14 éves „történelme” során a legfontosabb szerepek alakítói hat alkalommal cseréltek arcot. Amikor Victoria Principal megunta Pamelát, Margaret Michaels lett Bobby felesége. Miss Ellie-t a jelenleg látható Barbara Bel Geddestöl Donna Reed vette át. Samantha csalfa búgát pedig először Colleen Camp játszotta, majd a legendás Bing Crosby lánya, Mary Crosby. Jenna Wade volt a legnehezebb helyzetben, mert az ő arcát Morgan Fairchild- töl egy másik színésznő örökölte, majd Priscilla Presley-é lett a szerep — mert a producerek azt remélték, hogy Elvis özvegyének bevonulása a Dal- las-klánba meghosszabbítja a sorpzat életét. Nem is tévedtek. Priscilla Presley azóta több filmajánlatot kapott. A legérdekesebb sztori az Ewing-házhoz, South- forkhoz kötődik. A birtokot és a házat Daliástól 20 km-re északkeletre találták a producerek. A kúria 1970-ben épült, 6 hálószobás. Tulajdonosa hamar rájött, hogy a Dallas-sorozat- ból fényesen meg lehet élni. Az az összeg ugyanis, amit a forgatócsoporttól használati bélként kapott, szinte eltörpül ahhoz képest, hogy mit fizettek a turisták, akik tömegesen zarándokoltak a nyári szünetben a „Dallas”-múzeum- ba: 4 dolláros belépőjegy fejében végigjárhatták a házat, s zacskóban hazavi- hették a southforki kert földjét, Dallas-emblémás trikókat, papírnehezékeket, s egyéb nélkülözhetetlen szuvenirokat... Duncan úrnak még ahhoz is volt fantáziája, hogy fontos üzleti reggelik számára megtéríttesse Jocky ebédlőjét — természetesen sokszorosát kérve annak, amibe egy drága reggeli kerül. A Dallas Nagy-Britanniá- ban 25 millió néző örömére kezdte európai életét 1980-ban, 1982-ben első helyre került az izraeli nézettségi listán, s a nyolcvanas évek végére legalább 100 ország megismerte az Ewing család összes belső és külső ügyét. S a Dallas hívei — akik közül Larry Ilagman víg nyugdíjas a californiai Ma- libun, Viktória Principal boldog feleség Beverly Hillsben, Linda Gray pedig átpártolt az igazi képernyőhöz, a filmhez — mottóként emlegetik Tolsztoj mondását: „A boldog családok mind egyformák — de minden boldogtalan család a maga módján boldogtalan.” Hiszen végül is a boldogságról nincs mit mondani — a boldogtalanságból pedig a Dallas kiválóan élt 14 évig. Návai Anikó Magyarországon Bronzkori kutatások Nemzetközi konferenc;át rendez szeptember 23. és 30. között Szolnokon a Damjanich János Múzeum, karöltve a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetévé1. A konferencia témája a bronzkori kutatások hazai eredményeinek tudományos értékelése. A rendezvényre az Egyesült Államokból, Angliából, Olaszországból, Jugoszláviából, Görögországból, Romániából, valamint a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságból érkeznek kutatók. A konferenciához kapcsolódóan a Szolnoki Galériában reprezentatív bronzkori emlékkiállítás nyílik. A tárlaton egyebek között a Magyar Nemzeti Múzeum, a debreceni, a szekszárdi, a dunaújvárosi és a szolnoki múzeum e korra vonatkozó anyagát mutatják be. Hazánkban gyakorlatilag ez lesz az első olyan bronzkori kiállítás, amely a teljesség igényével tárja a látogatók elé a hazai ásatások leletanyagát. A bemutatásra Kerülő tárgyak nagyobb részéről eddig semmiféle publikáció nem jelent meg. SZOMBATI KEMME i —----------——*—..............—--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------V ACSORA NÉGYESBEN A három ember, Farley, Rafe és. Mary Jane a rozsdamentes acélból és műanyagból készített bútorok között ültek, úgy, mint előző este. Kezükben itallal teli pohár, mindegyikük szótlan volt, lehangolt, és fagyos. — Akarjátok, hogy elugorják a Kehiuckyhoz néhány csirkéért? — kérdezte Farley. Mary Jané összehúzta a lábát. — Nem bánom. — Hogy tudtok ilyen helyzetben enni? — Ó, Rafe! Túlzásba viszed már az egészet! . — Nem tehetek róla, Farley. Nem vagyok hozzászokva, hogy embereket öljenek meg a környezetemben! — Ki csinálta Mary Jahe? Ki az ördög tehette? — Nem tudom. Talán egy toivaj, akit meglepett, és tetten ért. Vagy valaki, akit ő ismert, de mi nem. O, Duke! — Miért nem lőtte le? Az kevesebb vérrel járt volna! Mary Jane mereven bámult rá. — Erre soha nem gondoltam. — Ami engem igazán zavar, Mary Jane, hogy bármelyikünk megtehette. A lány lassan a szájához emelte a poharát, aztán hidegen Rafe felé fordult. — Ezt nem gondolod komolyan. — Amikor valami drámai dolog történik... nem tudod elképzelni, hogy ilyen is lehetséges? — Hogyan ... miért...? Rafe, te megdöbbentesz engen ... hacsak nem ... — A lány egy pillanatra a szörnyülködés álarcát öltötte magára. Rafe eltépett mellőle. A bejárati csengő megszólalt. — Ez Farley lesz a csirkével. De amikor Mary Jane kinyitotta az ajtót, Columbót látta maga előtt. — Nahát. Remélem, nem zavartam meg semmit? — Még egy virrasztó — dörmögte Raíe a sarokból. Mary Jane az ajtóban állt, öntudatlanul eltorlaszolva Columbo előtt. — Nem bánja, ha bejövök? — kérdezte bátortalanul Columbo. — O, nem. Elmerültem a gondolataimban. Jöjjön be, hadnagy. Farley jelent meg a lépcsőn Columbo mögött. — Helló, hadnagy! Éppen jókor jött a vacsorához. — Ö, én nem számítottam vacsorára. — Jó, jó. Hoztam elég csirkét négynek.is. — Az a szó, hogy „négy'’ végiglobbant a szobán, akár a villám. — Megterítem az asztalt — ajánlotta Mary Jane. Rafe elmozdult a könyvespolctól, és az ablak felé fordult. — Kér egy sört, Columbo? — Nem, köszönöm. Nem maradhatok itt vacsorára. Nagyon kedves öntől, de a látogatásom hivatalos jellegű, nem keverhetem azt össze... a vacsorázással. Rendben van így, ugye? — Azért csak megterítek az ön részére is. Columbo körbepiilantott a helyiségben. — Kedves a lakásuk. Rafe az ablaktól Columbo felé fordult. — Ez egy borzalmas ügy. Columbo megrázta és megvakarta a fejét. — Önök ketten már hosszú ideje lakótársak? •— Hét éve — kiáltott ki Farley a konyhából. — Megbocsátják nekem a következő kérdést? — Természetesen — morogta Rafe. — Volt valami veszekedés, vita kettejük között? A múlt este? j COLUMBO NYOMOZ Gyilkosság karácsonyra írta; Affíed Lawrence / Fsrdííotta: Kira József — Nem. Egyáltalán nem! — türelmetlenkedett Rafe. — Csak arra gondoltam, hogy ha egy veszekedés során egy harmadik betoppan, véletlenül... és már meg is van a gyilkosság. Csodálkozik, ha tudná, mi minden történik az életben! A sült csirke kiáramló illata Columbo figyelmét Raíe-ról a konyhára terelte. Éhes volt, és a csirke remekül mutatóit. — Volt egyszer egy ügyem — mesélte —, nem fogják elhinni. Egy fickó összeveszett a feleségével. Figyelnek?! A férfi kirohánt a házból; és megölte az első nőt, aki az útjába akadt, történetesen egy 17 éves lány volt, aki bébiszitlerkedésből ment haza. Nos, nem ez a legszörnyűbb eset, amit valaha is hallottak? — Mégis éhes vagyok. Mary Jane és Farley csatlakoztak hozzá. — Biztos, hogy nem eszik velünk, Columbo? — kérdezte Farley. — Hát ... a csirke csodálatosnak látszik. Mary Jane nógatta Columbót, hogy üljön az asztalhoz. Columbo elvett egy darab csirkét a tányérról, es beleharapott. — Hogyan nyomoz a gyilkos után? — kérdezte Mary Jane. — Ö, meglepné önöket, hogy milyen dolgokon buknak el a tettesek. Egészen kicsiken. Nem zavarom, ha elveszem a sótartót? — Milyeneken? — kérdezte ismét Mary Jane. — Ö, egészen kicsi dolgokon. Parányi dolgokon. Egy ehhez hasonló ügyben fordult elő egy gomb. Tudja, egy kis inggomb. Küzdelem volt. A fickó az áldozat mögé került. A nő haja ugyanolyan színű volt, mint a feleségéé. Ezért ölte meg. De verekedtek. A nő erős, fiatal lány volt, és egy kis gomb leszakadt a férfi ingéről. Igen — Columbp elítélően rázta meg a fejét. — Ez az egész. Megtaláltuk a gombot a holttest mellett. Valójában rajta. — Erősen Mary Jane szemébe nézett. A lány szemrebbenés nélkül viszonozta a tekintetét. Lenyűgöző. — Úgyhogy kiadtunk egy körözést, és megtaláltuk az ingét a mosodában. — Es ez elég volt ahhoz, hogy elítéljék? — A lány néhány hajszála is az ingen volt. És érdekes az is, hogy általában amikor elkápunk valakit olyan ügyben, mint ez is, a gyanúsított elbizonytalanodik. A lélektani tényező végül hatást gyakorol rájuk. Ű is beismerő vallomást tett. — Beteggé tesz ez az egész beszélgetés! — Rafe felállt, és a csirke csontjait ügyetlenül lesöpörte a tányérjáról. — Ez az egész nap beteggé tett már. De ez a mostani társalgás betetézte. Hogy tud itt ülni, Columbo, és enni és mesélni ilyen szörnyű történeteket? És ti ketten, hogy tudtok enni a gyilkosság napján? Shirley halott! Halott! Shirley! Emlékeztek rá? — Nagy léptekkel a szobája felé indult. — Nem kell megvédeni a barátját, megértem őt. — Egész nap ki volt borulva — válaszolt Farley. — Rendbe fog jönni. — Igen. Nos __ — Columbo felállt az asztaltól. — K öszönöm a csirkét. — Lassan az ajtóhoz csoszogott. Mary Jane, aki háttal állt az ajtónak, megfordult és figyelte, őt. Columbo* kinyitotta az ajtót, majd bizonytalankodva megállt. — Még egy dolog aggaszt engem — mondta, és az asztal felé fordult. — Ha valaki olyan tette, mint Duke. Értik? Megpróbálta molesztálni. Elnézést a kérdésért, Miss Morton, de tudja, ilyen a munkám. Miért nem volt küzdelem. Tudja? Ügy értem, harc. Meglepetésszerűen érte a támadás? Furcsa, nem? A boncolás majd kimutatja, hogy olyan valaki csinálhatta, aki közel mehetett hozzá. Vagyis valaki olyan, akit jól ismert. Columbo hagyta, hogy becsapódjon az ajtó, miközben összekulcsolta a kezét maga előtt. — Aztán megtörtént. Ügy, mint ez. Szegény gyerek. A gyilkos fegyver egy egészen nehéz szerszám volt. Valami zsírral rajta. Most analizálják, hogy milyen zsír. Némaság telepedett a szobára. Columbo folytatta. — Kikalkuláltam, hogy a lépcsőfordulóban történt a gyilkosság, és aztán a fickó lelökte a lépcsőn. Valószínű, azért, hogy balesetnek tűnjön. De az elképzelése egészen ostoba volt, mert ilyen súlyos fejsebbel ki gondolna balesetre? — Nem Duke volt. Valami szadista tette! — mondta Rafe, alti a hallban állt, és úgy festett, mintha sírt volna. — Nem? Duke-nak van harci tapasztalata. És Vietnam? — Én beszéltem vele, Columbo — erősködött Rafe. — Gyűlöli az erőszakot, a háborút, a brutalitást. Mesélt nekem olyan dolgokat, amelyektől felfordulna a gyomrotok. És irtózik a kegyetlenségektől! — Elhiszem, Szeretném megkérdezni, ismernek-e olyan fickókat, akikkel Miss Bell randevúzott. Esetleg felcsíphették, elvitték az áruházhoz, erőszakoskodtak vele... — Csak velünk rólt kapcsolata, ahogy mi tudjuk — jött Farley hangja az asztaltól. — Nem volt itt nagyon régen. — Csak hármójukkal? — Ahogy mi tudjuk — visszhangozta Mary Jane. — Szép lány volt. Kellett lennie más férfiaknak is! — Könnyelmű nő volt, hadnagy. Nagyon állhatatlan, ami a férfiakat illeti. Soha nem maradt meg egynél. — Talán egyikük nem bírta elviselni a csapodársá- gát? Még találkozunk. — Columbo kinyitotta az ajtót, és kilépett a lakásból. — Meg fogja találni a gyilkost — mondta Farley. Az ajtócsengő váratlanul megszólalt. — Mi aa? — kiáltott izgatottan Rafe. — Megnézem. — Mary Jane az ajtóhoz ment. Megint csak Columbo állt ott. — Csak meg akartam köszönni még egyszer a finom csirkét. Nagyon éhes voltam! — ön nagyon udvarias, hadnagy. — Anyám mindig azt mondta, hogy az emberek jobban megbecsülnek, ha emlékeznek a jó modorodra. Még egyszer köszönöm. Mary Jane válasz nélkül rácsukta az ajtót a távozó Columbo ferde vállára. (Következik: Ki vezette a kocsit?)
