Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-07 / 210. szám
Tiszti főgyógyszerész van, törvény még nincs Leleménnyel megfelelni AS! Állami Népegészségügyi é* TiMtlííiorvosi Szolgálatról szóló törvény a gyógyszerellátással kapcsolatos feladatokat — mi.it a gyógyszertárait alapításáról való döntés, a szakmai ellenőrzés, a gyógyszerészek munkájának összehangolása, s az orvosságokkal kapcsolatos, a betegek biztonságéi ellátását szolgáló intézkedések megliozataia — a tteztafőgyógyszerésasetae bízta. Tegnap a Népjóléti Minisztériumban vehették át kinevezési okományaikat, s tettek hivatali esküt az új fővárosi és megyei tiszti- főgyógyszerészi hálózat tagjai. Dr. Surján László népjóléti miniszter köszöntőjében azt hangsúlyozta: az egészségügyben valódi előrelépést jelent, s régi vágyat teljesít a tiszti-fő- gyógyszerészi hálózat megalakulása. Sok a feladat, amely a most kinevezettekre vár, s e teendők jogi hátterét adja majd, ha elkészül a gyógyszerészen törvény. Ám addig leleménnyel kell megfelelni az elvárásoknak. S erre alapot adnak a pályázatok, amelyek tükrözték, hogy az érintettek zömmel tudatában vannak a váltás .szükségességének. Pest megye tisztifőgyógy- nerésze Farkas László lett. • Kérjük, mutatkozzon be » Pest Megyei Hírlap olvasóinak. — Kisújszálláson születtem, 1949-ben jöttem Pest megyébe, politikai okok miatt. Népbívóság elé állítottak, demokráeiaellenes izgatás vádjával. Miután sikerült valahogy kiszabadulnom, a környezetemből is ki akartam szakadni. Kis- tarcsára jutottam, ahol a patika szomszédságában volt az internálótáboi. Ott találtam baráti körre. Az államosítás is Kistarcsán ért. Senki nem maradhatott a helyén, a gyógyszerészeket osztályidegennek tartották, igaz nélkülözhetetlenek voltak. 1950-ben tehát már Nagyhután voltam, azóta is ott élek. • • S azóta te jyöcysee- rész? — A szakmámban igyekeztem magamat úgy művelni, hogy ne lehessen be- lémkötni. Toxikológiai •zakgyógyszerósz képesítést szereztem az elsők között, és a Köjálnak is dolgoztam mint toxikológiai szakértő. Magyarországon elsőként szereztem meg a klinikai szakgyógyszerészi képesítést. Abban, hog}’ ez önálló szakma lett, nekem is részem van, húsz első voltam, elsőként publikáltam. Mellékállásban a nagykátai szakorvosi rendelőintézet orvos-laboratóriumát vezettem, mert hiszen a gyógyszerészi fizetés soha sem volt olyan magas, hogy abból meg lehetett volna élni. Már nyugdíjba mentem, s most a főállásom az orvos-laboratóriumban van. • Ha nem veszi sértésnek : hány éve«? — 1922. október 9-én születtem, tehát rövidesen 69. Azóta, hogy nyugdíjba vonultam. a feleségem vezeti a nagykátai gyógyszertárat. S hadd mondjam el: nem voltam soha egyetlen politikai pártnak sem tagja, de amikor 1988-ban megtudtam, hogy a Magyar Demokrata Fórum szerveződik, akkor jelentkeztem egy barátommal Le zsák Sándornál, és egyből beléptünk. Alapító tagnak számítunk. A gyógyszerészet reformja érdekelt, meg is alakítottuk a Demokrata Fórum gyógyszerészi munkacsoportját 1989. februárjában, Szentendrén. Rá egy hónapra már országos konferenciát hirdettünk meg a gyógyszertári hálózat dolgozói számára, hogy megtudjuk, mit kívánnak a kollégák, milyen legyen a jövő gyógyszerészeié. Sikere és jó sajtója volt ennek a megmozdulásnak. Már akkor szóba került, hogy az 1950-ben létrehozott vállalati rendszert le kell bontani. A gyógyszertári központok igazgatói, főgyógyszerészei persze nem nézték jó szemmel ezt a munkát. Később benne voltam abban a munkacsoportban, amely a Demokrata Fórum országos egészségügyi programját dolgozta ki, s tavaly nyáron részt vettem az országgyűlési képviselőcsoport által létrehozott bizottságban, amely szintén a gyógyszerészet reformját volt hivatva kidolgozni. • Tehát akkor ön nemcsak egy a megyei ftigyőgy- nec-részek közül, hanem az egész i'endszer egyik kiötlője? — így körülbelül . .. • S megyei fogyögysze- ré.z'.ceiM mi a tel've, elképzelése? — A magyar gyógyszerész társadalom a kamara országos küldöttközgyűlésén tavaly decemberben 67,5 százalékos többséggel javaslatot tett egy program megvalósítására. Meg kell javítani azt a gyógyszerészetet, amely 1950 után elvesztette európai rangját. • Konkrétan hogyan képzeli? — A gyógyszerészek jogainak visszaadásával, a szabad kezdeményezéssel. Magyarországon van 1200 féle gyógyszer, körülbelül annyi, mint Nigériában. Ausztriában pedig 3 és félezer féle. A kínálatbövítós is feladat, a gyógyszertári központok és a patikák különválasztása is, a privatizáció gyorsítása is. Én úgy fogalmazok: eddig a patikák azért voltak, hogy kiszolgálják a gyógyszertári központokat, most azért legyenek a gyógyszertárak, hogy kiszolgálják a betegeket. Én ugyan mindössze kilenc hónapig voltam magángyógyszerész, de tudom, milyen volt a magángyógyszerészet, Abban a szellemben nevelkedtem: ..mindent a betegért". Fontos, hogy a beteg úgy menjen ki a patikából, hogy meg legyen elégedve, hogy ne vágja be az ajtót, ne bosz- szankodjon. Ehhez pedig az kell, hogy, a gyógyszerész a saját bőrén is érezze: neki ez a feladata. Az a lényeg, hogy minden patikában mindenféle gyógyszer hozzáférhető legyen, a legkisebb falutól a fővárosig. S a gyógyszerelosztást fel kell váltani a gyógyszerkínálattal. Ugyanaz a feladat Pest megyében, mint Budapesten vagy Garbolcon. • S hol fog dolgozni? A megyei tiazUföorvosi hivatalban? — Még nem tudom, hol lesz a székem . . . V. G. P. Az álmokat elvitték a hétköznapi anyagiak Makovecz Imre faiu!usa volt Teli van a padlás olyan, sikeresebbnél sikeresebb kisvállalkozókkal, akiizet az újmódi divat emelt a szárnyára. Amihez ők nyúlnak, arannyá válik, ha csak kiejtik is a varázsszavakat: kisvállalkozás, káefté, tőkebefektetés. Sajnos, ebben az erőltetett szemléletben a sajtó munkatársai is ludasak. A régi zsilipek átszakadása okozta lelkesedésünkben rendre-másra csak sikeres kisvállalkozókkal foglalkozunk a rendszerváltás óta. A sikertelenekről. a kudarcba fulladtakról, a végül kiürült zsebüekről bizony nem szívesen írunk. Holott nem mindenkinek sikerül a kisvállalkozása, jócskán akad. aki belebukik. Most egy ilyen bukás történetét próbálom visszaidézni, azzal a nem titkolt' szándékkal, hogy a fóti Nyíri Sándor kudarcából mások is okuljanak. Nyíri Sándor ács, állványozó kisiparos július 31-én visszaadta az ipart. Ez önmagában még nem világrengető esemény, hiszen azelőtt, az elmúlt, negyven évben is voltak, akik így cselekedtek, mivel nem találták meg a számításukat. A harmincas éveit taposó Fóti ácsmester esete azonban már az új idők új kudarcait rejti magában. Nyíri kisvállalkozó saját bevallása szerint azért kényszerült erre a keserves lépésre, mert az új követelményekhez nem tudott alkalmazkodni. Maradt az önmarcangolas Nem akármilyen vállalkozásba bukott bele. A Baranya megyéi Kakasd kul- túrházának két tornyát, az úgynevezett sváb tornyot es a székelytornyot kellett volna szó szerint tető »la hoznia ez év augusztus végéig. De félbehagyta, csupán a svábtornyot készítette el. tizenöt főnyi segédszemélyzetét pedig szélnek eresztette. Úgyhogy Kakasd most ott áll a félig kész egyik toronnyal, es legföljebb úgy vehet elégtételt Nyíri Sándoron, hogy szerződés nem teljesítés« címén kötbérrel, pénzbüntetéssel sújtja a mestert. Miért hagyta félbe a munkát a jénevú, híres, szorgos ácsmester, aki hosszú évek óta az ország egyik legnevesebb - építészének, Makovecz Imrének a fa- mulusa. számos iparművé- szi igényű ácsmunkájának a kivitelezője? Makovecz Imre és Nviri Sándor munkakapcsolata meglehetősen régi keletű. Együtt hozták tető alá annak idején a Zalaegerszeg melletti Bak közKettős teher K ettős teher a megye vállán. A saját foglalkoztatási lehetőségeinek a szűkülése és ugyanakkor a fővárosi munkaadóknál az elbocsátások gyorsan hízó mennyisége. Ez .utóbbi elbocsátások döntő részének érintettjei ugyanis a megye lakói. Az agglomerációs övezet településein élők elsősorban, ám a másutt lakók, de a fővárosban dolgozók száma sem kicsiny. Ilyen értelemben (mint a fővárosnak munkaerőt adó terület) szinte az egész megye „agglomerációs” övezet... A gondok is ehhez mértek. Friss, nagyon sajnálatos vonás, hogy ahol csak érdeklődtem, ott mindenütt azt felelték, a leggyorsabban a fiatalok aránya növekszik- a munkanélküliek csoportján belül, A huszonötödik életévüket még el nem ért munkavállalók részesedése a munkanélküliek regisztrált (azaz, a hivatalosan nyilvántartott munkát keresők) csapatán belül most már egynegyed! Magyarán, minden negyedik munkanélküli fiatal, de van olyan városa a megyének, ahol most, az iskolaév végeztével és a továbbtanu-. lási lehetőségek tisztázódásával ez az arány harminc százaléknál is nagyobb lett... ! Főként a középiskolát (gimnáziumot) végzett lányok helyzete látszik szinte reménytelennek, gyakorlatilag nincsen olyan állás, melyet a számukra bárhol is kínálnának. Egyszer leírom a szakszerű meghatározást: a munkaerő-közvetítő irodákban nyilvántartott, munkaviszony nélküli állást keresők száma a megyében júliusban 13 384 fő volt. Az év eleje óta a megyében gyorsul a munkanélküliség növekedése, s ugyanakkor, a már említett jellemzőn, a fiatalok számának emelkedésén túl, más érdekes vonások 4* megmutatkoznak. Ami a megyében nagyon keserves és a jövőt illetően is elgondolkoztató, az a munkanélküliek táborában a szakmunkásoknak a gyorsuló mértékben növekvő aránya! Hatalmas szellemi érték, sok-sok év szakmai tapasztalata hever így par-agon, a fővárosból például olyan szakmunkásokat is elbocsátottak, akik a legkorszerűbb technika kezelésére képesek, technológiai ismereteik átlagos felüliek, ám mert a gyár (annak részlege) megszűnt, nem maradt más megoldás (és ez mutatja, mennyire nem készültünk fel a munkanélküliség tömegességére), mint az elbocsátás. Ezernél alig több állást tudtak kínálni júliusban a megyében a több mint 13,3 ezer embernek, aki munkanélküliként munkahelyet kereseti, s bizonyos, ez még nem a végső szembesítés. Tovább csökken az üres állások, s ugyanakkor nő a munkanélküliek száma. Ezt a feszültséget némileg enyhítik a megyében nagy szerepet játszó kisvállalkozások, felvéve bizonyos munkaerőt, ám ezekben az esetekben gyakran az derül ki, hogy a foglalkoztatás átmeneti, sokszor illegális, a három hónapos próbaidő miatti visszaélések lehetővé teszik a társadalombiztosítási járulék „megtakarítását” ... az érintett munkásoknak viszont szünetel a munkaviszonya, esetleges betegség esetén kétséges a táppénze ... L ényeges, szem élő! nem téveszthető hordalékai is vannak tehát annak a folyamatnak, amelyet a munkanélküliség, a foglalkoztatási szerkezet átalakítása, s még előbb, a termelési szerkezet hosszú időn át halasztott átrendeződése alkot. Ebben a folyamatban, mint tapasztalható, az önkormányzatok, minden tisztességes erőfeszítésük ellenére is, nem tudnak döntő szerepet vállalni. Objektív lehetőségeik hiányoznak ehhez, s még -inkább hiányoznak a kettős teher viseléséhez. Az infláció mellé felsorakozik a második számú közellenség, a munkanélküliség. Egyiket sem lesz könnyű legyőzni. Mészáros Ottó ség faluházát, ahol a nem mindennapi kézügyességgel megáldott, finom ujjú ácsmester speciális tetőfedési stílustudományát, a szlovákoktól hozott, úgynevezett dránicaeljárást — zsalusan rakott deszkafedést — mutatta be. De ösz- szedolgozott az építész és _az ácsmester a paksi tompW0fi kelytoronnyal. A segédek munkabérét pedig a határidő lejárta után én fizethettem volna a saját zsebemből — teszi hozzá. — Ezt nem bírtam volna anyagilag, ezért szálltam ki a kocsiból — összegzi kudarca okát. Egy szorgos és tehetséges iparművész ács vagy dolgozik a tetőn, vagy a többi munkatársát irányítja. Ezt a kettőt nem tudt a összeegyeztetni Nyíri Sándor. Ahogy állítja, kisebb létszámú csoporttal, korábbi munkáin még jól boldogult. Am a mostani, tizenöt főnyi brigádra mór nem tudott felügyelni a saját munkája melleit. — Ha még egyszer belefognék ilyesmibe, ekkora létszámnál már munkaszervezőt is felvennék — sóhajtja csalódottan. Ez nem a kakasdi félbehagyott, hanem az előző, a paksi romai katolikus templom, félig kész állapotban. Nemes ívek, kecses idomok. Amikor ezen dolgozott Nyíri Sándor. még a pénzénél volt. remélte, hogy folytathatja egy szép Magyarország építését lom és egy sor különleges lakóépület munkái han is. Ügy tűnt, öröké'.etű lesz a kapcsolatuk, semmi non zavarhatja meg ezt az ösz- fcz&szokott párost. Legföljebb a pénz es az ügyetlenség. Vagyis az, hogv Nyíri Sándor elvétene a kakasdi tervezést. Nem jól mérte fel, mennyi idő. hány ember szükséges ahhoz, hogy a kateasdiak időre megkapják hon áhított művelődési házukat. Hol hibázott Nyíri Sándor? Önmarcangoló hibakeresésből állnak a napjai mostanában. Ahogy fóti családi házának tlsztaszo- bájában ücsörögve sorra próbálja venni az bkokat, igazán szánalomra méltó. Dolgozott ő látástól vakolásig, mondja, s ezt el is kell hinnem neki, mert Makovecz Imre nyilván nem fogadta volna fel a különleges, iparművészeti és statikai ismereteket kívánó házi ácsmesteri státusába, ha dologtalan, vagy netán ügyetlen kezű lett volna.. Most jön a feketeleves Nyíri Sándor ott hibázott, sorolja komoran, hogy nem válogatta meg gondosabban a tizenöt főnyi kisegítő legénységét ehhez a munkához. A régi garnitúra egy részét tudta csak beszervezni a kakasdi vállalkozásba, míg a friss jövevények nem voltak annyira szorgosak és ügyesek, hogy időre befejezhette volna velük a két tornyot. — Ha a másik tornyot is ilyen csigatempoban, sö- rö/.getve csinálták volna, még hónapok múlva sem lettünk volna készen a széA bebukott ácsmester még csak most fogja meginni a feketelevest. A kakasdiak ezekben a napokban tudjuk meg, hogy félbehagyja a munkáját, * nyilván ezt nem viselik szó. nélkül. Szétpattant szappanbuborék A fóti ácsmester nem' akarja újból kiváltani az iparengedélyét, elege van belőle, hogy anyagilag nőm hogy nyert volna, hanem egyenesen veszített a kakasdi vállalkozásán. Eredeti szakmájába, az epítés- teehnlkusiba sem szándékozik visszamenni, mert ott sem kereste meg, még a hideg vízre valót se. Alkalmi ácsmunkákból akar élni. Reméli, hogy a dinamikusan és rohamosan építkező Főt község ezután ad neki annyi feladatot, amennyiből anyagilag fenn tudja tartani magát és feleségét, egyúttal képes lesz fizetni hatalmas adósságait. Nem lesz már abból a szép, színes szappanbuborékból semmi, hogy Makovecz Imre ösztönzésére németországi, iparművészeti ácsmunkába fogjon a kakasdi befejezése után. Nyíri Sándor végleg fóti ács, iparos lesz. Továbbra is szorgosan és szakszerűen illeszti majd a zsanérokat, faragja a gerendavégeket az otthoni típusházak hervasztóan egyhangú tetején, így meglesz ugyan a napi betevőre valója a családjának, de a merész álmoknak, esztétikusán elkészített, szép tetejű építéseknek egyszer s mindenkorra befellegzett. Kocsis Klára
