Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-02 / 205. szám

I. ÉVFOLYAM. 119. SZÄM D A BAS I 1991. SZEPTEMBER 3„ HÉTFŐ MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON ,.tnkább beszéljenek ni Imit a hírek'“' Naponta 125 év börtön — A férjem súlyos ekcé­máját a plébános úr gyó­gyította meg diólevéllel — mesélte egy újlengyeli asz- s/ony. A faluban sokan gyűjtenek gyógynövényeket, s ahogy mondják, ezt a hasznos divatot Tábori Nándor plébános úrnak kö­szönhetik. Persze nemcsak egészségügyi problémákkal, hanem ielki bajokkal, élet­vezetési gondokkal is for­dulnak hozzá. Rendkívül segítőkész ember hírében áll. de ... ... amilyen segítőkész, olyan szerény! Míg nem tudta, mi járatban vagyok, készségesen invitált szerény szobájába, az interjúkészí­tés elől azonban elzárkó­zott. „Inkább beszéljenek rólam a hívek, ők jobban tudják, milyen vagyok!”, hárította el a nyilvánosság­nak szánt beszélgetést. Hosszas győzködés után si­került szóra bírni. A rábe­szélésben nagy segítségünk­re volt Vas Ferencné, az újlengyeli cserkészek pa­rancsnoka. aki gyerekkorá­ban tőle tanulta a hittant, édesanyja pedig a negyve­nes évek végén együtt volt vele ugyanabban a szovjet lágerban. Ott is maradt ve­lünk. mintegy képviselte a falu közvéleményét.'' rímé Suti h é r «lés „Hát kérdezzen!” — ült le megadóan Szűz Mária szobrával szemben, a plébá­nia üveges verandáján. Válaszaiból egy önfeláldozó, az igét nemcsak hirdető, hanem cselekvő életút bon­takozott ki. 1922 májusának végén, a tavasz első napján született Taksonyban, egy sváb csa­lád második gyerekeként. Gyerekkorában katonatiszt­nek készült, 14 évesen azon­ban annyira megragadta Jé­zus élete, hogy attól kezdve pap akart lenni. Érettségid után a váci teológiai főis­kolán fotytatta tanulmá­nyait. Biztos akart lenni magá­ban, hogy képes kitartani választott hivatása mellett, ezért olyan próba elé állí­totta magát, amire kevés 21 éves fiatalember hajlandó. Az egyik nyári szünetben, a püspök féltő lebeszélése el­lenére, jelentkezett a jezsui­tákhoz, egy 30 napos lelki- gyakorlatra. Az előadásokon kívül nem volt szabad szól­ni egymáshoz. Elmélkedés­sel töltötték az időt, és nem akármilyen kérdésekre D AB A Sí HÍRLAP Verető munkatárs: MatuJa Gy. Oszkár. • Munkatárs: Pachner Edit. 9 Fogadónap minden hétfőn 41-től 17 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk : Bp. Vili. kér.. Somo­gyi B. u. 6. sz. Ff.: 311. ír. sz. 144«. Telefon: 138-2399/283 kellett megkeresniük a ma­guk igazi válaszát. Egy al­kalommal például azt kér­dezte az előadó, vállal­nák-e, hogy inkább rájuk essen a bomba, mint egy másik embertársukra. A kérdés nem volt annyira el­méleti, mint hinnénk, 1943- ban hangzott el. Íhthéttírs nth stiff Nándor bácsi jól vizsgá­zott maga előtt, a harminc nap elteltével úgy érezte, képes vállalni az életre szóló papságot. 1944-ben, amikor a front ideért, a püspök hazaküldte a diá­kokat. Nem tudhatták, ta­lálkoznak-e valaha. Akik túlélték a háború megpróbáltatásait, újabb diktatúrának néztek elébe. Taksonyból — csakúgy, mint a többi sváb faluból — a szovjetek összegyűjtöt­ték a munkabíró lakosság zömét, és „büntetésképpen” elhurcolták őket a doni szénbányákhoz. A 3100 tak- sonyiból 510-et vittek el. Mint papnövendég, „meg- úszhatta” volna, de ő — egy korábbi fogadalomhoz hí­ven — önként jelentkezett. Segítséget, hitet, vigaszt akart nyújtani földijeinek. Itt Vas Ferencné, édesanyja emlékeinek alapján köz­beszúrta: „A fejadagja nagy részét szétosztotta. Meg a nehezebb munkákat elvál­lalta helyettük!” Nem sokáig tudott nehéz munkát végezni, megrom­lott az egészsége, ezért nyolc hónap után bekerült a bánya irodájába. Ott vi­szont többet tudott segíteni, mint bármikor korábban. Napi 125 év börtönt vállal­va, egy éven keresztül rendszeresen 25 kiló ke­nyérrel többet adminiszt­rált, mint amennyi napon­ta „járt” a raboknak. Az előbbi 125-ös szám nem el­írás: egy kiló kenyérrel való visszaélést 5 év bör­tönbüntetéssel sújtottak. Az élet keserves fintora: egy magyar rabtársa jelen­tette fel, és a szovjet láger- parancsnok simította el az ügyet. Aztán ennek a megpró­báltatásnak is vége lett egyszer. Nándor bácsi ide­haza folytatta tanulmá­nyait, 1951-ben szentelték pappá. Hét éve teljesített szolgá­latot szerte az. országban, mire 1958 szeptemberében Újlengyelbe került, hogy megszervezze az ottani hit­községet. Nem az ismeret­lenbe érkezett, tizennyolc^ volt rabtársa lakott itt. Még misézni is tudott, mert akkorra belül már készen volt a — lassan kilenc éve épülő — temnlom, amit a hívek összegyűjtött kis pén­zükből maguk építettek. Vasné vasárnap délutáni teadélutánok emlékét idéz­te, ahová fonott kalácsból sült csirke'g mmdmféle fi­nomságot összehord tak, tom­bolán kisorsolták, és a be­vételből fejezték be a temp­lomot. Az újlengyeliek soha nem tagadták meg vallásukat, misén soha nem kongott a templom az ürességtől, ami a nagyobb városokban pél­dául gyakran előfordult. Az iskolában mindig volt hit­tanoktatás, pedig egy idő­ben a hittanra járók — valamilyen rejtélyes, fel­sőbb utasítás alapján — négyesnél jobb jegyet nem kaphattak magatartásból. A rendszerváltás e téren talán ezért nem érzékelhe­tő annyira. JMratatéltrli must ss irrstrat Azok közül, akik koráb­ban' kenyérféltésből nem jártak templomba, menné­nek most szívesen — csak­hogy félnek a gúnyos pil­lantásoktól. Pedig a plébá­nos úr mindenkit szeretet­tel vár. „Péter is meghalt az Űrért, holott előtte há­romszor megtagadta. Mégis ő kapta meg a mennyor­szág kucsait! Minden vál­tozáshoz idő kell!” Pachner Edit Tábori Nándor (Petényi István felvétele) > * HOZZÁSZÓLÁS Űjhartyán nem protestált Nem állja meg a helyét az, amit Matula Gy. Osz­kár ügyemmel kapcsolat­ban augusztus 16-án meg­jelentetett. Hangzatos cí­mű cikkétől azt várta volna az ember, hogy Pachner Edit tényszerű állításainak el­lenkezőjét meggyőzőbb ér­vekkel semmisíti meg, erre azonban még csak kísérle­tet sem tesz. (Helyette elis­meri: „az igazgatói státus pályáztatása során előfor­dultak némi furcsasá­gok” ...) A cím feletti mottót: „Üj- hartyán protestál”, akkor lenne okunk igaznak elis­merni, ha Manger H. kép­viselő, ' Svébis M. alpolgár­mester és a névtelen nyilat­kozó azonosítható Üjhar- tyánnal, annak 2800 lakosá­val! Azt a címet pedig, hogy „Nem vált be direk­tornak”, még a szerinte el­fogulatlan interjúalanyok sem mondták, egyéb ténye­ket pedig igyekezete elle­nére sem talált. Kinyilat­koztatása tehát 2 évtizedes vezetői munkámat sárba ta­posó rágalom. P. E. sze­rinte furcsa mód főleg a nőt, s csak másodsorban az igazgatót ért sérelmet lát­ta az ügyben, de ez sem igaz! P. E. a legilletéke­sebbtől, a minisztérium jo­gi szakértőjétől — tudto- mon kívül — kapott száraz jogi érvekkel igazolja a képviselő-testület jogsérté­seinek sorozatát. Ha M. Gy. O. veszi a fáradságot, és engem is megkérdez, talán többet megértett volna az ügyből. A tényeket elmond­va is megmutathattam vol­na az „iskolaszolga” két szerkesztőségi levelét, mely a minisztériumi szakvéle­ményhez hasonlóan (Köz­oktatási Szolgáltató Kiad­vány) — attól függetlenül — rögzíti a jogszabálysér­tések sorozatát. Sőt, a szerkesztő egyszerűen nem érti, hogy miért is aka­rom „feladni a játszmát”, hiszen elvégre jogállam­ban élünk! Hát lehet, hogy dr. Varga Mária vagy Bol­dizsár Gábor főszerkesztő igen, én azonban Űjhar- tyánban. Nem az ügyet akarom tovább ragozni, de néhány tényt azért elmondanék. Talán hagyott még annyi hitelt a múltamból, hogy az én szavam is felér egy névtelen rágalmazóéval. Egy súlyos baleset után — melyben az autó vezető­je meghalt — én több, mint fél évig olyan állapotban voltam, hogy munkaképes­ségem visszanyerése sem látszott biztosnak. Eköz­ben kerestek meg kollégá­im képviselő-jelölésem ügyében. Fekvő, magatehe­tetlen betegként „vállal­tam” a jelöltséget, bár azt sem tudtam, dolgozhatok-e még valaha. Hogy nem lettem képviselő, nem érez­tem kudarcnak, életben maradásomról volt szó. Az orvosok tanácsa ellenére januárban munkába áll­tam, de állapotom miatt a pályázat beadását illetően elbizonytalanodtam — csak tíz nappal a határidő (áp­rilis 1.) előtt, a jegyző sze­mélyes megkeresésére vál­lalkoztam. Arra, hogy nem stimmel valami, akkor jöttem rá, amikor a határidő lejárta után kollégám, Tóth Antal íelsőpakonyi igazgató is beadta pályázatát, (IV. 18.) Nem az én dolgom, hogy az ügy hátterét vizsgáljam (P.-né M. T. képviselő kol­légám tantestület előtti nyi­latkozata szerint az ön- kormányzat előtti nyilatko­zata szerint az önkormány­zat biztatására készült a pályázata), — tény az, hogy a testületet sikerült meg­osztani. Minimális különb­séggel, de a testület a tit­kos szavazáson az én pá­lyázatomat fogadta el. Két községi képviselő ez­után keresett meg azzal, ha visszalépek, teljes vezetői pótlékkal címzetes igazgató lehetek, amire azt válaszol­tam, hogy a becsületem nem alku tárgya. Erről mondják ma azt, hogy ez nem hivatalos közlés volt, noha — a magnószalag bi­zonyítja — az illetők ezt a falugyűlésen sem cáfolták. Tehát vagy kiemelkedő munkám alapján alkalmas vagyok a címzetes igazga­tóságra (és akkor igaz­gatói alkalmasságom is tény), vagy ha ténylegesen, altkor címzetesen is alkal­matlan vagyok. Manger H. is úgy nyilatkozik, hogy nem alkalmatlan vag3Tok, de van nálam alkalmasabb is. Nem tudni, ki az, mert raj­tam kívül csak egy — sajá­tos — pályázó volt, de az nem bizonyult a tantestü­let szerint alkalmasnak! A másik megkérdezett nagy tekintélyű elődömmel — aki valójában mesterem, példaképem — állít szem­be. Azzal, aki utódjául ja­vasolt, aki épp a megyei lapban részletezte nemrég vezetői munkám sikereit: a tárgyi feltételek fejleszté­sétől a továbbtanulási ered­ményekig, melynek felso­rolása szerénytelenség len­ne itt részemről. Inkább hivatkozom hát arra az eg­zakt vizsgálatra, amit a megyei pedagógiai intézet Végzett iskolánkban (is), s amelyben saját tantestüle­temtől kaptam — átlag 80 százalék körüli — pozitív minősítést a vezetői muntca 23 konkrét részterületéről. Mindezek ellenére M. Gy. O. kijelenti: nem váltam be direktornak. Ilyen érvrendszer mellett sem be nem váltnak, sem vesztesnek nem érzem ma­gam. A jogszakértők taná­csa ellenére mégsem aka­rok igazgató lenni. Nem akarok vezetni olyan tan­testületet, mely kétharma­dos többségben vezetői munkámat (névtelen tesztlá­pon is) pozitívan mérlegeli, az engem ért súlyos trauma után majdnem fele hátat fordít nekem, s tétlenül nézi az engem támadók kisded játékait. Nem akarok vezető lenni egy olyan faluban, amely­nek legitim vezetői felelős­ségre vonás nélkül súlyos pénzügyi visszaéléseket kö­vethetnek el, nézeteiket né- nyük-kedvük szerint válto­gathatják. Akik megtehe­tik, hogy hibás döntéseiket később nem hivatalosnak feltüntetve vonják ki ma­gukat a felelősség alól, akik feljogosítva magukat arra, hogy ugyanazon törvény alapján utasítsanak el, s ugyanazt megsértve alkal­mazzanak mást. Mellesleg: visszautasításomat mind­máig senki sem indokolta soha! Végül nem akarok veze­tő lenni olyan körülmé­nyek között, amikor még a sajtó sem mer kiállni a he­lyi hatalmasságok ellené­ben, sőt az erre vállalkozó újságírót is félre lehet állí­tani. Remélem, leendő utó­domnak több sikere lesz, mint nekem. Azt kívánom neki, amit a kemény szigo­ráért megdicsért elődöm kívánt akkor, amikor pako- nyi igazgatónak kérték fel. Azt, hogy okuljon a har- tyáni (pakonyi) éveiből, a kialakult konfliktusokból. Én nem fogom akadályozni a sikerben és az önkor­mányzat sem, melynek tag­jai azt fogadták el érdemé­nek, amit nekem hibául róttak fel. A helyi önkormányzat december 15-re új pályáza­tot írt ki. A „játszma” te­hát folytatódik... De ad­dig is — a becsületet sértő kijelentésekért mindenki­nek vállalnia kell a fele­lősséget. Számunkra pedig marad a tanulság: mivé lesz, lehet a demokrácia ott, ahol a döntést nem a szakmai és a közérdek mo­tiválja. Lauter Jánosné Körzeti labdarúgó-bajnokság Őszi sorsolás Az első forduló után a további program a követ­kező: 2. forduló: szeptember 8. (14.30) : Ócsa—Gyál, Tábor­falva—Dabas VSE, Tatár­szentgyörgy—Felsőpakony, szeptember 7.: Alsónémedi —Kakucs II. 3. forduló: szeptember 15. (14.30) : Tatárszentgyörgy— Gyál, Alsónémedi—Dabas VSE, Táborfalva—Felsőpa­kony, szeptember 14: Ócsa —Dabas II. 4. forduló: szeptember 22. (14.30) : Gyál—1Táborfalva, Dabas VSE—Ócsa, Felsőpa­kony—Alsónémedi, szep­tember 21.: Kakucs II.—Ta­társzentgyörgy. 5. forduló: szentember 29. (14.00): Gyál—Felsőpakony, Táborfalva—Alsónémedi, Tatárszentgyörgy—Ócsa, szeptember 28.: Kakucs II. —Dabas VSE. 6. forduló: október 6. (13.00) : Dabas VSE—Gyál, Ócsa—Táborfalva, Alsóné­medi—Tatárszentgyörgy, október 5.: Felsőpakony— Kakucs II. 7. forduló: október 13. (13.00) : Felsőpakony—Da­bas VSE, Táborfalva—Ta­társzentgyörgy, Alsónémedi —Ócsa, október 12.: Gyál— Kakucs II. 8. forduló: október 20. (12.30) : Alsónémedi—Gyál, Tatárszentgyörgy—Da bas VSE, Ócsa—Felsőpakony, október 19.: Táborfalva— Kakucs II. 9. forduló: október 23. (12.30) : Gyál—Ócsa, Dabas — Táborfalva, Felsőpakony —Tatárszentgyörgy, Kakucs II.—Alsónémedi. 10. forduló: október 27. (12.30) : Gyűl—Tatárszent- györgy, Dabas—Alsónémedi, Felsőpakony—Táborfalva, október 26.: Kakucs II.—* Ócsa. 11. forduló: november 3. (12.30) : Táborfalva—Gyál, Ócsa—Dabas, Alsónémedi— Felsőpakony, november 2.: Tatárszentgyörgy—Kakucs II. 12. forduló: november 10. (12.00) : Felsőpakony—Gyál, Alsónémedi—Táborfalva, Ócsa—Tatárszentgyörgy, no­vember 9.: Dabas—Kakucs II. 13. forduló: november 17. (12.00) : Gyál—Dabas, Tá­borfalva—Ócsa, Tatárszent­györgy—Alsónémedi, no­vemberi 16.: Kakucs II.— Felsőpakony. 14. forduló: november 24. (12.00) : Dabas—Felsőpa­kony, Tatárszentgyörgy— Táborfalva, Ócsa—Alsóné­medi, november 23.: Ka­kucs II.—Gyál. Öcsön is rit a II) Az Országos Társada­lombiztosítási Intézet ceglédi kirendeltségétől kaptuk a hírt, miszerint szeptember 2-án meg­nyílik az ócsai tb ügy­félszolgálati iroda a Baj- csy-Zs. u. 5. sz. alatt (szemben a polgármes­teri hivatallal). Az irodát Ócsán kívül, a környező községek ál­lampolgárai, vállalkozói és munkáltatói egyaránt felkereshetik társada­lombiztosítási ügyeik in­tézése végett. Az ügyfél- szolgálat kedd kivételé­vel valamennyi munka­napon 7.30—11.30 óra közt áll az ügyfelek rendelkezésére, akik egyébként a ceglédi ki­rendeltséghez tartoznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom