Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-04 / 207. szám

I. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM

1981. SZEPTEMBER L, SZERDA

D U KATÁ J

^/cíiiap

SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIGETSZENT*

MIKLÓS • FŐT • GOD

Felélik, amijük van

T öbbségben

a támogatók

Még sok idő van hátra az idei esztendőből, az önkormányzatok azonban lassan számba veszik megalakulásuk óta végzett munkájukat. Értékelik a gazdálkodás eredményeit, beszámolnak a munkabizottságok, vagyis: áttekintik, hol is tartanak most. Mert az már egyértelműen látszik, e megtorpanásoktól és akadályoktól sem mentes nehéz esztendőben nem mindig estek egybe a célok és az eredmények — mégha ez a szándék indította is az évet.

Áporkán is napirenden vannak e kérdések. S nemcsak azért, mert a hivatali munkával együtt jár az értékelés, hanem azért is, mert a választópolgárok észrevételei kritikus helyzetfeltárásra késztetik az önkormányzatot. Amióta ugyanis e kicsi falu önálló lett, úgy gondolják a lakók: gyorsabb léptekkel kell haladniuk a fejlődés útján.

— Már januárban, amikor telefonon, berendezés nélkül és főként a kelleténél kevesebb pénzzel elkezdtük a működést — mondja Bánfalvi Sándorné megbízott jegyző — tudtuk, azonnal nem lesz látványos változás. Nehezítette a helyzetünket, hogy a megigényelt központi támogatást nem kaptuk meg, így tehát minden fillér helyét meg kellett gondolnunk. Jellemző, hogy a nyolcmillió forintból, amely az első félévben rendelkezésünkre állt, csupán hatmilliót költöttünk: éppen a legszükségesebb kiadásokra fordítottunk. Ennek ellenére elvégeztük a fontosabb útkarbantartásokat, folyamatban van az iskola tetőjavítása, rendbe tettük a ravatalozót és a környékét, s szeptember végéig megtörténik a volt orvosi rendelő felújítása is, ahol majd a könyvtár és a klub működik. E munkák költségeiből csaknem egymillió forintot a második félévben kell majd kifizetni, s mivel forráshiánnyal küszködünk, a központi támogatást a második félévben is megpályáztuk. Majdnem négymillió forintra lenne szükségünk ahhoz, hogy zökkenőmentes legyen az évünk.

— Hogyan ítélte meg eredményeiket az áporkai polgár?

— Ügy érzem, a többség érti és megérti az önkormányzat helyzetét, s meggyőződésem, hogy ez a jó tájékoztatás eredménye. Mindannyian arra törekszünk, hogy nyíltan és őszintén szóljunk gondjainkról, s szinte minden a falu lakossága előtt zajlik. Biztos vagyok abban, ennek köszönhető az ellenhangok legyőzése, a támogatók táborának növekedése. Tény, az emberek egyéni sorsa nem úgy alakul, ahogyan kellene, sok család élet- színvonala csökken, s aki nem él jobban, mint régen, nyilván az önkormányzat munkájával szemben is kritikusabb, illetve közönyösebb.

— Településüket menynyire érinti a munkanélküliség?

— Havonta emelkedik a számuk, jelenleg huszonkilenc felnőttet, s két pályakezdő fiatalt regisztráltunk, de o Csepel Autógyárban Várható további létszám- csökkentéssel nyilván nő ez a kör. Eddig nem éreztük olyan közelinek a problémát, de most már nem tudunk kitérni. És míg azelőtt a háztáji bizonyos védettséget adott, most már ezt sem mondhatjuk el: az emberek arra kényszerülnek, hogy feléljék, amijük van, a háztájiból nem képesek forgatható tőkét teremteni, nemigen van bevételük.

— A beszélgetés elején azt mondta: rendkívül be- osztóan kell gazdálkodniuk. Ez bizonyára a szociálpolitikai elvek átfogalmazását is szükségessé tette.

— Igen. így történt. Éppen a közelmúltban értékeltük a segélyezésekkel kapcsolatos gyakorlatot, s kifejezésre jutott az a

^J^öózönet mindenkinelt

Kevés jóindulat és figyelmesség is hagyhat mély nyomot az emberekben. Ezt bizonyítja dr. Szalay Andrásné gyermekgondozó levele is. A dunakeszi ÉrdunatAj hírlap

Vezető munkatárs: Deák Attila. © Munkatársaik: Vasvári Éva és Kovács T, István. 9 Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óT-áig a szterkesztöségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: SÍI. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-47*1, 138-4067.

8

tekni Fogyatékosok Intézetének munkatársa arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy gondozottjaikkal többször keresték fel az elmúlt nyáron a gödi strandot. A tiszta és gondozott fürdő minden esetben remek szórakozást jelentett. A személyzet előzékenysége dicséretre méltó. Még az is előfordult, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt megmaradt, több ezer forint értékű fagylaltot a gyerekek közt osztották ki. Ezért mondanak köszönetét a nyilvánosság előtt mindenkinek, aki szívesen fogadta őket, s hozzájárult nyári örömeikhez.

A köszönetét mi is örömmel adjuk közre.

szándék, hogy az egyéni támogatás fenntartása mellett a nagyobb rétegeket érintő, akció jellegű segélyezést erősítsük. Arra gondoltunk, hogy a segítség- nyújtás bizonyos formáihoz sok hasonló helyzetben lévőnek van joga, tehát adott támogatást mindenkinek biztosítani kell. Ilyen elhatározás volt a gyermekélelmezés rezsijének átvállalása, amely adagonként tizennyolc forint, s ez 125 gyerek esetében éves szinten 526 ezer forintjába kerül az önkormányzatnak. Szó sincs róla, hogy az egyénektől megvonnánk a patronálást, ezt azonban indokolni kell, ezt követeli a falu igazságérzete.

— Mi történik, ha ismételten nem kapják meg az igényelt központi támogatást?

— Akkor is működnünk kell, s ez esetben is ki kell fizetnünk a folyamatban lévő felújítások összegeit, csak akkor sok minden másra nem futja majd. Nem gondolhatunk például az óvoda nagyobb horderejű állagmegóvására, s nem történhetnek meg a központilag javasolt béremelések sem — például elmarad a pedagógusok még ránk háruló tízszázalékos bérfejlesztése. És mindenütt szorosabbra kell húzzuk a szíjat — egyelőre nem tehetünk másként.

Va. É.

Szaktudást igényel

Sokan vallják, hogy a megye egyes térségei, az agglomerációs övezet jó része nem igazán jó termőhelyi adottságokkal rendelkezik. Mégis egyre több szigctszentmiklósi portán látni fóliasátrakat, mert a közeli nagy felvevőpiac reményében sokan most a zöldségtermesztésben látják boldogulásuk „kulcsát”. A fóliagazdaság azonban szaktudást is igényel, és mint megtudtuk: napi tizenhat-tizennyolc órai fáradságos

munkát

(Deák Attila felvétele)

Virágcsokor és vendégszeretet

Látogatók érkeztek a régi hazából

Ilse Harle asszony piros szegfűcsokrot szorongat a kezében. Csendes és szerény modorú, mintha kicsit zavarná a dunabogdányi iskolások kedveskedése, pedig ő is ajándékot hozott. Leu- tenbach helyettes polgár- mestere a saját bevallása szerint mindig érdeklődött a közéleti kérdések iránt Így kerülhetett be a kisváros vezető testületébe. Ámbár hazai tapasztalataink alapján elég nehéz megérteni, mekkora lehetett az a távolság, amit átívelt az útja a hadsereg lelki szolgálatának titkárságától, ahol azelőtt dolgozott. Nekünk már az is érdekes, hogy van ilyen. No és, van hasonlóság, méghozzá inkább az elmúlt, mint a mostani közigazgatásunk rendszere között. Mert hisz Leutenbach, a Stuttgart- környéki kisváros, Duna- bogdány testvértelepülése, székhelye a másik két szomszédos településnek is, amelyek velük közös köz- igazgatás alá tartoznak.

Élnek ezen a tájon magyarul beszélő, szüleik hazájából kitelepített németek is, akik az összeköttetés megteremtői voltak.

A német delegáció 1988 őszén járt először a közEurópűi művész Ráckevén

Valéria titkai

Az elmúlt hétvégén ritkán látott, nagyszámú érdeklődő jelenlétében dr. Losonci Miklós művészet- történész nyitotta meg a ráckevei Savoy ai -kastélyban Valéria Lipcz Iíörtvé- lyes Grafik Design Exclusiv művészeti kiállítását.

A kiállításon számos fővárosi és országos hírű vendég és művész is megjelent. A régi tanárok, barátok között gratulált a művésznek többek között dr. Kulcsár István, Ráckeve polgármestere is, aki elmondotta, hogy megtiszteltetés ez a kiállítás a város számára. A megnyitót követően rövid interjút kértünk Valéria Lipcz Körtvé- lyestől.

— A megnyitón is elhangzott, hogy az ön pályája Ráckevéról indult, de nem csak képzőművészként ismert

__ Valójában hog

yan is alakult ki a művészetek iránti vonzódása?

— Iskoláimat részben Ráckevén végeztem — mondja Valéria. — A képzőművészet szépségével Dávid Margit rajztanárnő ismertetett meg, aki kiváló érzékkel fejlesztette adottságaimat. De szeretném elmondani, hogy őt nemcsak mint tanárt, hanem mint embert is példaképemnek választottam, ö volt az, aki az emberi szeretetre, az idős emberek megbecsülésére nevelt. Művészete és magasfokú ismerete értékes alaptudást adott számomra. Igazán csak most tudom őt becsülni szigorúságáért, és sikeres pedagógiai munkáját csak most értékelem.

— A kiállítás megnyitóján azt is hallhattuk, hogy zenei tanulmányokat is végzett, többek között Belly Rózsinál, az Operaház örökös tagjánál, aki most eljött Ráckevére.

— Először Pekári Margitnál, a zeneművészeti iskola tanárnőjénél, majd Tut- schek Piroskánál, az Operaház volt tagjánál, és Delly Rózsinál tanultam. Közben két évet táncolni is tanultam, es így kerültem a stuttgarti magyar művésztársulathoz. 1988-tól két esztendőn át tagja voltam a

leinfelden-echterdingeni Naturtheaternek, ahol többek között musicalekben, például a My Fair Ladyben, vagy a La Mancha lovagjában énekeltem.

— Hogyan alakult további pályája?

— Közben, 1989-től párhuzamos tanulmányokat folytattam a stuttgarti Lie- derkranznál, ahol a mai napig is munkálkodom. Ez egy közel háromszáz tagú kórus, és rengeteg meghívásnak teszünk eleget. Mindezek mellett alakult ki érdeklődésem a festészet iránt. Ennek továbbfejlesztéséhez használom fel a grafikai design irányzatát. Tudom, azt szeretné Kérdezni, hogy képeim milyen módszerrel készülnek ... Nos, ez szakmai titok, többek között azért is vannak üveg alatt, mert már több kiállításon is megkaparták elöl-hátul, hogy megtudják a technikát. Sok mindent felhasználok, de mégis a belső látásmód a lényeg.

— Képeivel eddig hol mutatkozott be?

— Legutóbb Ludwigs- burgban, Waiblingben volt kiállításom, és most készülök majd Japánba. Mindezek mellett szeretném megköszönni Ráckeve városnak, hogy otthont adott ennek a kiállításnak.

Deák Attila

ségben. Közben iskolások vendégfogadására került sor itt és ott, nemrég a dunabogdányi kertbarátok voltak Leutenbach vendégei.

— Lehetnek-e még tartalmasabbak a kapcsolatok?

Ennek a módozatairól szói az a levél, melyet otthonról hozott Ilse Harle, s ez nem más, mint javaslat arról: Hogyan segíthetné egymást kölcsönösen a két település vezetősége?

— Horváth Imre, Duna- bogdány polgármestere még gondolkodik ezen a kérdésen. Támogatásokról viszont már beszámolhat. Legutóbb például, amikor egy nagy delegációval jártak kint, a dunabogdányi németek alapítványára adtak a leuten- bachiak 3 ezer márkát.

— Mit tudnak cserébe adni a bogdányiak?

— Elsősorban vendégszeretetet. Sajnos nem vagyunk egyforma súlycsoportban.

K. T. I.

Középen Ilse Harle asszony. Balról férje, jobbról Horváth Imre, Dunabogdány polgármesterének társaságában