Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-04 / 207. szám

I. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM 1981. SZEPTEMBER L, SZERDA D U KATÁ J ^/cíiiap SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIGETSZENT* MIKLÓS • FŐT • GOD Felélik, amijük van T öbbségben a támogatók Még sok idő van hátra az idei esztendőből, az önkor­mányzatok azonban lassan számba veszik megalakulásuk óta végzett munkájukat. Értékelik a gazdálkodás eredmé­nyeit, beszámolnak a munkabizottságok, vagyis: áttekin­tik, hol is tartanak most. Mert az már egyértelműen lát­szik, e megtorpanásoktól és akadályoktól sem mentes nehéz esztendőben nem mindig estek egybe a célok és az eredmények — mégha ez a szándék indította is az évet. Áporkán is napirenden vannak e kérdések. S nem­csak azért, mert a hivatali munkával együtt jár az ér­tékelés, hanem azért is, mert a választópolgárok észrevételei kritikus hely­zetfeltárásra késztetik az önkormányzatot. Amióta ugyanis e kicsi falu önálló lett, úgy gondolják a lakók: gyorsabb léptekkel kell ha­ladniuk a fejlődés útján. — Már januárban, amikor telefonon, berendezés nélkül és főként a kelleténél keve­sebb pénzzel elkezdtük a működést — mondja Bán­falvi Sándorné megbízott jegyző — tudtuk, azonnal nem lesz látványos válto­zás. Nehezítette a helyze­tünket, hogy a megigényelt központi támogatást nem kaptuk meg, így tehát min­den fillér helyét meg kellett gondolnunk. Jellemző, hogy a nyolcmillió forintból, amely az első félévben ren­delkezésünkre állt, csupán hatmilliót költöttünk: éppen a legszükségesebb kiadá­sokra fordítottunk. Ennek ellenére elvégeztük a fon­tosabb útkarbantartásokat, folyamatban van az iskola tetőjavítása, rendbe tettük a ravatalozót és a környé­két, s szeptember végéig megtörténik a volt orvosi rendelő felújítása is, ahol majd a könyvtár és a klub működik. E munkák költ­ségeiből csaknem egymillió forintot a második félév­ben kell majd kifizetni, s mivel forráshiánnyal küsz­ködünk, a központi támoga­tást a második félévben is megpályáztuk. Majdnem négymillió forintra lenne szükségünk ahhoz, hogy zökkenőmentes legyen az évünk. — Hogyan ítélte meg eredményeiket az áporkai polgár? — Ügy érzem, a többség érti és megérti az önkor­mányzat helyzetét, s meg­győződésem, hogy ez a jó tájékoztatás eredménye. Mindannyian arra törek­szünk, hogy nyíltan és őszintén szóljunk gond­jainkról, s szinte minden a falu lakossága előtt zajlik. Biztos vagyok abban, ennek köszönhető az ellenhangok legyőzése, a támogatók tá­borának növekedése. Tény, az emberek egyéni sorsa nem úgy alakul, ahogyan kellene, sok család élet- színvonala csökken, s aki nem él jobban, mint régen, nyilván az önkormányzat munkájával szemben is kri­tikusabb, illetve közönyö­sebb. — Településüket meny­nyire érinti a munkanélkü­liség? — Havonta emelkedik a számuk, jelenleg huszonki­lenc felnőttet, s két pálya­kezdő fiatalt regisztráltunk, de o Csepel Autógyárban Várható további létszám- csökkentéssel nyilván nő ez a kör. Eddig nem éreztük olyan közelinek a problé­mát, de most már nem tu­dunk kitérni. És míg azelőtt a háztáji bizonyos védett­séget adott, most már ezt sem mondhatjuk el: az emberek arra kényszerül­nek, hogy feléljék, amijük van, a háztájiból nem ké­pesek forgatható tőkét te­remteni, nemigen van bevé­telük. — A beszélgetés elején azt mondta: rendkívül be- osztóan kell gazdálkodniuk. Ez bizonyára a szociálpoli­tikai elvek átfogalmazását is szükségessé tette. — Igen. így történt. Ép­pen a közelmúltban érté­keltük a segélyezésekkel kapcsolatos gyakorlatot, s kifejezésre jutott az a ^J^öózönet mindenkinelt Kevés jóindulat és fi­gyelmesség is hagyhat mély nyomot az emberekben. Ezt bizonyítja dr. Szalay Andrásné gyermekgondozó levele is. A dunakeszi Ér­dunatAj hírlap Vezető munkatárs: Deák Attila. © Munkatársaik: Vasvári Éva és Kovács T, István. 9 Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óT-áig a szterkesztöségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: SÍI. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-47*1, 138-4067. 8 tekni Fogyatékosok Intéze­tének munkatársa arról tá­jékoztatta szerkesztősé­günket, hogy gondozott­jaikkal többször keresték fel az elmúlt nyáron a gödi strandot. A tiszta és gon­dozott fürdő minden eset­ben remek szórakozást je­lentett. A személyzet előzé­kenysége dicséretre méltó. Még az is előfordult, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt megmaradt, több ezer forint értékű fagylal­tot a gyerekek közt osztot­ták ki. Ezért mondanak kö­szönetét a nyilvánosság előtt mindenkinek, aki szí­vesen fogadta őket, s hoz­zájárult nyári örömeikhez. A köszönetét mi is öröm­mel adjuk közre. szándék, hogy az egyéni tá­mogatás fenntartása mel­lett a nagyobb rétegeket érintő, akció jellegű segé­lyezést erősítsük. Arra gon­doltunk, hogy a segítség- nyújtás bizonyos formáihoz sok hasonló helyzetben lé­vőnek van joga, tehát adott támogatást mindenkinek biztosítani kell. Ilyen elha­tározás volt a gyermekélel­mezés rezsijének átvállalá­sa, amely adagonként ti­zennyolc forint, s ez 125 gyerek esetében éves szin­ten 526 ezer forintjába ke­rül az önkormányzatnak. Szó sincs róla, hogy az egyénektől megvonnánk a patronálást, ezt azonban in­dokolni kell, ezt követeli a falu igazságérzete. — Mi történik, ha ismé­telten nem kapják meg az igényelt központi támoga­tást? — Akkor is működnünk kell, s ez esetben is ki kell fizetnünk a folyamatban lé­vő felújítások összegeit, csak akkor sok minden másra nem futja majd. Nem gondolhatunk például az óvoda nagyobb hordere­jű állagmegóvására, s nem történhetnek meg a köz­pontilag javasolt béremelé­sek sem — például elma­rad a pedagógusok még ránk háruló tízszázalékos bérfejlesztése. És mindenütt szorosabbra kell húzzuk a szíjat — egyelőre nem te­hetünk másként. Va. É. Szaktudást igényel Sokan vallják, hogy a megye egyes térségei, az agglomerációs övezet jó része nem igazán jó termőhelyi adottságokkal rendelkezik. Mégis egyre több szigctszentmiklósi portán látni fóliasátrakat, mert a közeli nagy felvevőpiac reményében sokan most a zöldségtermesztésben látják boldogulásuk „kulcsát”. A fóliagazdaság azonban szak­tudást is igényel, és mint megtudtuk: napi tizenhat-tizennyolc órai fáradságos munkát (Deák Attila felvétele) Virágcsokor és vendégszeretet Látogatók érkeztek a régi hazából Ilse Harle asszony piros szegfűcsokrot szorongat a kezében. Csendes és sze­rény modorú, mintha kicsit zavarná a dunabogdányi is­kolások kedveskedése, pedig ő is ajándékot hozott. Leu- tenbach helyettes polgár- mestere a saját bevallása szerint mindig érdeklődött a közéleti kérdések iránt Így kerülhetett be a kis­város vezető testületébe. Ámbár hazai tapasztala­taink alapján elég nehéz megérteni, mekkora lehetett az a távolság, amit átívelt az útja a hadsereg lelki szolgálatának titkárságától, ahol azelőtt dolgozott. Ne­künk már az is érdekes, hogy van ilyen. No és, van hasonlóság, méghozzá in­kább az elmúlt, mint a mostani közigazgatásunk rendszere között. Mert hisz Leutenbach, a Stuttgart- környéki kisváros, Duna- bogdány testvértelepülése, székhelye a másik két szomszédos településnek is, amelyek velük közös köz- igazgatás alá tartoznak. Élnek ezen a tájon ma­gyarul beszélő, szüleik ha­zájából kitelepített néme­tek is, akik az összeköttetés megteremtői voltak. A német delegáció 1988 őszén járt először a köz­Európűi művész Ráckevén Valéria titkai Az elmúlt hétvégén rit­kán látott, nagyszámú ér­deklődő jelenlétében dr. Losonci Miklós művészet- történész nyitotta meg a ráckevei Savoy ai -kastély­ban Valéria Lipcz Iíörtvé- lyes Grafik Design Exclu­siv művészeti kiállítását. A kiállításon számos fő­városi és országos hírű ven­dég és művész is megje­lent. A régi tanárok, bará­tok között gratulált a mű­vésznek többek között dr. Kulcsár István, Ráckeve polgármestere is, aki el­mondotta, hogy megtisztel­tetés ez a kiállítás a város számára. A megnyitót kö­vetően rövid interjút kér­tünk Valéria Lipcz Körtvé- lyestől. — A megnyitón is el­hangzott, hogy az ön pá­lyája Ráckevéról indult, de nem csak képzőművészként ismert __ Valójában ho­g yan is alakult ki a művé­szetek iránti vonzódása? — Iskoláimat részben Ráckevén végeztem — mondja Valéria. — A kép­zőművészet szépségével Dávid Margit rajztanárnő ismertetett meg, aki kiváló érzékkel fejlesztette adott­ságaimat. De szeretném el­mondani, hogy őt nemcsak mint tanárt, hanem mint embert is példaképemnek választottam, ö volt az, aki az emberi szeretetre, az idős emberek megbecsülé­sére nevelt. Művészete és magasfokú ismerete értékes alaptudást adott számom­ra. Igazán csak most tu­dom őt becsülni szigorúsá­gáért, és sikeres pedagógiai munkáját csak most érté­kelem. — A kiállítás megnyitó­ján azt is hallhattuk, hogy zenei tanulmányokat is végzett, többek között Bel­ly Rózsinál, az Operaház örökös tagjánál, aki most eljött Ráckevére. — Először Pekári Margit­nál, a zeneművészeti isko­la tanárnőjénél, majd Tut- schek Piroskánál, az Ope­raház volt tagjánál, és Delly Rózsinál tanultam. Közben két évet táncolni is tanultam, es így kerültem a stuttgarti magyar művész­társulathoz. 1988-tól két esztendőn át tagja voltam a leinfelden-echterdingeni Naturtheaternek, ahol töb­bek között musicalekben, például a My Fair Ladyben, vagy a La Mancha lovagjá­ban énekeltem. — Hogyan alakult to­vábbi pályája? — Közben, 1989-től pár­huzamos tanulmányokat folytattam a stuttgarti Lie- derkranznál, ahol a mai napig is munkálkodom. Ez egy közel háromszáz tagú kórus, és rengeteg meghí­vásnak teszünk eleget. Mindezek mellett alakult ki érdeklődésem a festészet iránt. Ennek továbbfejlesz­téséhez használom fel a grafikai design irányzatát. Tudom, azt szeretné Kér­dezni, hogy képeim milyen módszerrel készülnek ... Nos, ez szakmai titok, töb­bek között azért is vannak üveg alatt, mert már több kiállításon is megkaparták elöl-hátul, hogy megtudják a technikát. Sok mindent felhasználok, de mégis a belső látásmód a lényeg. — Képeivel eddig hol mutatkozott be? — Legutóbb Ludwigs- burgban, Waiblingben volt kiállításom, és most készü­lök majd Japánba. Mind­ezek mellett szeretném megköszönni Ráckeve vá­rosnak, hogy otthont adott ennek a kiállításnak. Deák Attila ségben. Közben iskolások vendégfogadására került sor itt és ott, nemrég a du­nabogdányi kertbarátok voltak Leutenbach vendé­gei. — Lehetnek-e még tar­talmasabbak a kapcsolatok? Ennek a módozatairól szói az a levél, melyet ott­honról hozott Ilse Harle, s ez nem más, mint javaslat arról: Hogyan segíthetné egymást kölcsönösen a két település vezetősége? — Horváth Imre, Duna- bogdány polgármestere még gondolkodik ezen a kérdé­sen. Támogatásokról viszont már beszámolhat. Legutóbb például, amikor egy nagy delegációval jártak kint, a dunabogdányi németek ala­pítványára adtak a leuten- bachiak 3 ezer márkát. — Mit tudnak cserébe adni a bogdányiak? — Elsősorban vendégsze­retetet. Sajnos nem va­gyunk egyforma súlycso­portban. K. T. I. Középen Ilse Harle asszony. Balról férje, jobbról Hor­váth Imre, Dunabogdány polgármesterének társasá­gában

Next

/
Oldalképek
Tartalom