Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-25 / 225. szám

Aszfaltút épül a Munkácsy utcában Jó néhány helyen épül Cegléden lakossági hozzájáru­lással út. A Munkácsy utcában a Budapesti Közúti Igazgatóság ceglédi üzemmérnökségének gépei dolgoz­nak a burkolat elkészítésén (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Sokan könnyeztek Ceglédbercel nem felejt CEGLÉDI HttlJ XXXV. ÉVFOLYAM, 225. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 25., SZERDA Kitűzik a győzelmi zászlót? (I.) Meghúzták a gyújtózsinórt Lapunk hasábjain már beszámoltunk róla, a képvise­lő-testület — erősen vitatható, volt-c joga hozzá — több­ségi szavazattal kihajtotta (az elvárást kérésnek szépít­ve), hogy valamennyi intézmény vezetője megmérettes­se magát. Bebizonyosodott: legtöbben jelentős arány­ban, néhányan pedig száz százalékban élvezik tantes­tületük bizalmát. Hét helyszínen jártunk. Nemcsak direk­torokat, egy-két pedagógust is megszólaltattunk. Terje­delmi okok miatt kérdéseinket most kihagytuk. A sza­vazás után a nyilatkozó vezetők mindegyikétől megkér­deztük: — Mit mondana az utolsó szó jogán? Kegyeletteljes szertartás színhelye volt vasárnap délelőtt Ceglédbercel. A mintegy 4700 lakosú, né­met nemzetiségű faluban ünnepélyes keretek között, népes hallgatóság előtt a római katolikus templom előtti téren felavatták a II. világháborúban és az azt .követő „jóvátételi munka” során elhunyt hősök és ál­dozatok emlékére alkotott emlékművet. A megható rendezvényen — többek között — jelen volt dr. Réti Miklós, a körzet országgyű­lési képviselője. Az egyszerű, de méltósá­got sugárzó, több mint há­rom méter magas, süttőt fehér mészkőből készült három oldalra faragott, te­tején kandeláberrel ellá­tott emlékművet több mint egyévi munkával Rajki László szentendrei szob­rászművész alkotta. Értéke mintegy egymillió forint, melynek zömét közösségi adakozásból, valamint a polgármesteri hivatal tá­mogatásából teremtették elő. Az emlékműavatáson a Himnusz és szavalat után Lür László polgármester mondott megemlékezést. Joggal, hiszen a pompás alkotás megszületéséért so­kat fáradozott. Tisztelettel köszöntötte a község szor­gos lakosságát, a „malen- kij robot” szerencsés túl­élőit, az elhunytak hozzá­tartozóit és a Németország­ból érkezett vendégeket. Többek között az alábbia­kat mondotta: ■Sí MŐfTEB A Szabadság filmszínház­ban szeptember 26-án, 27- én, csütörtökön, pénteken: Fogd a nőt, és fuss! (ame­rikai vígjáték). 28-án, 29- én, szombaton, vasárnap: New Jack City (amerikai film). Az előadások este 6 és 8 órakor kezdődnek. — Most 247 ember jelké­pes sírjánál állunk. A két dátum: 1939 és 1949. A má­sodik világháború 1945-ben véget ért. Községünk áldo­zatainak száma ekkor 20 polgári személy és 64 ka­tona volt. Még fellélegezni sem volt idő, amikor a származása alapján német nemzetiségű lakosságot 1944 decemberének utolsó napjaiban begyűjtötték. A férfiakat 16 éves kortól 46-ig, a nőket 16-tól 32 éves korig. Összesen 608 embert, és 1945. január 12-13-án jóvátételi mun­kára Oroszországba vitték őket. Az itthon maradot­tak, a hadifogolytáborból hazakerültek közül kitele­pítették azokat, akik 1941- ben német nemzetiségűnek vallották magukat. Ezzel szinte minden községünk­ben élő családot megcson­kítottak. A szomorú esemé­nyek sorozata tovább foly­tatódott. Az első vasúti sze­relvény 1946. április 29-én érkezett meg Oroszország­ból, és hozta haza a jóvá­tételi munkát túlélők egy részét. Közülük többet a ki­telepítés várt. Az utolsó vasúti szerelvény 1949. no­vember 4-én futott be Ceg- lédbercelre, mellyel megér­keztek az embertelen mun­kakörülmények között még életben maradottak. A töb­bieket már hiába várták. Az elhalálozási arány or­szágosan nézve is megdöb­bentő. A gyász véget nem érő. A berceliek nem feled­nek. A sok fektete ruhába öltözött idős nő és férfi nemritkán zsebkendő után nyúlt, és könnyeiket nem szégyellték. Az egyházi szertartással megtartott avatóünnepségen versek és dalok is elhangzottak — németül. A német dalokat idős berceli asszonyok éne­kelték Hollós Lajos, a Ma­gyar Rádió zenei szerkesz­tője vezényletével. Kiállítás Szeptember 26-án, csü­törtökön 17 órakor a hely­őrségi klub emeleti nagy­termében — a Ceglédi ősz keretében — megnyílik a helybéli amatőr alkotók ki­állítása. Megnyitja Szomo­rú Miklós művelődési cso­portvezető. Közreműköd­nek a Neve nincs citera- zenekar tagjai. Az érdeklő­dők október 8-ig tekinthe­tik meg Békés Mihály, Bu­gán Flóriánná, Farkas Be- nedekné, Farkas Katalin, Horváthné Molnár Erzsé­bet, Józsa Julianna, Kata- tics Béla, özv. Káldi Györgyné, Kisgyörgy Fe­renc, Körmendy Mátyás, Nagy Ferenc, Orisek Fe­renc, Tóth Katalin, Vadas László és Végh Lászlóné alkotásait. Emlékoszlop a hősöknek Szeptember 27-én, pénte­ken délután három órakor emlékoszlopot avatnak fel a tápiószölősi temető főbejá­ratával szemben erre a célra kialakított területen. Ezen örökítik meg a máso­dik világháborúban elesett hősök és áldozatok emlékét. Für Lajos honvédelmi mi­niszter mond ünnepi be­szédet, és ökumenikus is­tentisztelet keretében em­lékeznek meg az elhaltak­ról. Az emlékoszlopon majd nyolcvan név szere­pel, és felállításához önzet­len segítséget nyújtottak a ceglédi, tápiószelei, újszil- vási, tápiószenlmártoni és tápiógyörgyei lakosok is. Az emlékműavatás egyik legmeghatóbb aktusa volt, amikor Tábori Nándor új­lengyeli római katolikus lelkész felszentelte az alko­tást. Mi köze neki a berce- liekhez? Nagyon is sok! Ugyanis az akkor 22 éves pap önként ment száműze­tésbe a berceli polgárokkal, és 58 hónap rabság után sikerült hazatérnie. Mátrai Márton szobatársa erről so­kat tudna beszélni. Amikor Tábori Nándor tisztelendő úr a sanyarú időket idézte, ismét sokan könnyeztek. Régi bölcsesség: csak az hal meg, akit elfelednek! Ceglédbercelen nem fe­lejtenek! Rozgonyi István Varga Sándor, a Mészá­ros-iskola igazgatója (ered­ménye: 79 százalék): — Az a petárda — amire a meg­jelent cikk utalt — már ré­gen ott volt a polgármes­ter úr zsebében, ö — gon­dolom — nem saját jószán­tából húzta meg a gyújtó­zsinórt. Akik többféle for­radalmat megéltünk, pon­tosan tudtuk: előbb-utóbb minket — „pitiáner” veze­tőket — is elér a Justitia (-terv) szele. A nyugdíjba küldés a hivatásunkban ke­vésbé érthető a bűvös hat­vanadiknál, mint például a kazánkovácsoknál. Eny- nyi erővel eltávolíthat­nák a professzoroknak leg­alább a felét az egyetemi katedrákról... és sorolhat­nám. A kor nem minőség, hanem állapot. Amikor meghirdették is­kolánkban az igazgatói ál­lást, kollégáimtól megkér­deztem, pályázzak-e, mivel időközben átlépem majd a hatvanat. Ha mást kíván­nak e posztra, akkor pár esztendeig még boldogan ta­nítok. Azt felelték: pályáz­zak: Tavaly júniusban — titkos szavazással — o tes­tület 85 százaléka öt év­re megválasztott. A képvi­selő-testület igen befolyá­sos tagja enyhén szólva kétségbe vonta a választá­sok tisztaságát. Aki lead­ta a voksát, egyedül tartóz­kodott a teremben; ahol nem volt rejtett kamera, és nem ült ott egy pufajkás — géppisztollyal. Ez a tény ma 79 százalékos eredmény­nyel bizonyítást nyert. S a tisztaság sem lehet két­séges, két képviselő ellen­őrizte. — Arra, hogy egy igaz­gató tud-e újítani, változ­tatni, és van-e koncepció­ja : a kollégái adhatják meg a választ. Szerencsésebb lett volna az elítélő nyilat­kozatok előtt a vezetői programokat, munkaterve­ket tanulmányom i. S ezt követően kimondani bár­mit. Furcsa dolog, hogy a fiatal Hortobágyi Krisztina tud vezetői programokról. Igaz, neki inkább kell fi­gyelnie a lény egre ... Megmérettünk és nem győzött senki. Csak vesz­tesek vannak. A gyerme­kek, akik érzik, hogy vala­mi nincs rendben, mert a tanárok hevesen magyaráz­nak egymásnak a folyo­són, kezükben a Ceglédi Hírlappal. Otthon a csalá­dok is találgatnak: Mi le­het ...? Sérült a pedagó­gusmunka légköre, meg­torpant a tanév lendülete. És van még néhány vesztes altkor is, ha erre az egész ügyre győzelmi zászlót fognak kitűzni... Dr. Tornyai Károlyné (igazgatóhelyettes): — Visz- szautasítom dr. Csáky And­rásnak azt a véleményét, hogy az igazgatóválasztások eredménye manipulált volt. Éspedig annak a hat neve­lőnek a nevében, akik a Mészáros-iskolában a tava­lyi szavazást előkészítették, levezették. Ez a vád sértő — ilyen általános megfo­galmazásban —, mert hitel­rontó a város közvélemé­nye előtt. Ha Csáky dok­tornak vannak információi csalásról, hamisításról, a tantestület befolyásolásá­ról, háttérből irányításáról, akkor azokat konkrétan — iskola és név megjelölé­sével — hozza nyilvános­ságra. Azoktól pedig, aki­ket alaptalanul vádolt, kér­jen bocsánatot. Baranyi Tibor, a nevelé­si tanácsadó kinevezett ve­zetője: — Én az esztendő elején már kétszer is beje­lentettem a művelődési csoportnál, hogyha beltöl- töttem a hatvanat, szeret­nék nyugdíjba menni. Cso­dálkoztak, hogy korán je­leztem ezt. Majd a Ceglédi Hírlapból értesültem arról, hogy a képviselő-testület foglalkozott hármunk nyug­díjazásával. Rosszul érez­tem magam. Hiszen én ko­rábban szóltam szándékom­ról. A nyugdíj előtt állá ember enélkül is lelki vál­sággal viaskodik. Az ön- kormányzati ülésen el­hangzottak után megállí­tottak az utcán egykori ta­nítványaim, ismerőseim, sajnálkoztak, hogy mi van velem. A polgármester úr­ral többször beszélgettünk, úgy látszott, tanév közben abba kell hagynom. Most értesültem tőle, a képvise­lők méltányolták a kéré­sem — hogy meglehessen a 42 éves munkaviszo­nyom —, a tanév végéig maradhatok. Humánusab- bak lettek volna, ha ezzel az utolsó döntésükkel kez­dik. Czinege Imre, a Bem Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet igaz­gatója (eredménye: 90 szá­zalék): — Sok vita volt — érdekeltek és döntéshozók között is —, jogszerű-e ez a megméretés. Most, hogy megtörtént, talán minden­ki megkönnyebbült, örü­lök, hogy élvezem kollé­gáim többségének a bizal­mát. Ami nélkül egy tes­tület sem dolgozhat ered­ményesen. Az időpontot semmiképpen nem tartot­tam szerencsésnek. Persze a legjobban az lepett meg, hogy az igazgatóknak nincs koncepciója. Azt hiszem, az utóbbi híján nem tűr meg egyetlen tantestület sem vezetőt. Különösen ekko­ra létszámú, mint a miénk. Remélem, nem veszik sze­rénytelenségnek, szavazás nélkül is tudom érzékelni, hogy meddig támaszkodha- tom a kollégáim bizalmára. Korábban senki nem kér­dezte meg a szándékom. Azt terveztem — az igaz­gatói székhez egyáltalán nem ragaszkodva —, addig csinálom, amíg az iskolai folyamatokat tudom kö­vetni, irányítani, s az élet­korom, egészségem lehe­tővé teszi. Ügy gondoltam, 1993 decemberében men­nék nyugdíjba, s az 1993— 94-es tanévet már nem kez­deném el. ­Fehér Ferenc (Folytatjuk) CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. ® A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. 6 Munka­társak: Tamasi Tamás és Rozgonyi István. • Posta­cím: Cegléd, Pf. 19. 2701. Te­lefax és telefon: (20) 11-400. • Telex: 22-6353. • Hirde­tésfelvétel: Hírlapkiadó Vál­lalat Közöinségszolgálata, Cegléd, Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-től 12-ig, szerda 10—17 óráig. Tele­fon: (20) 10-763.

Next

/
Oldalképek
Tartalom