Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-24 / 224. szám

Kellemes kertváros Kellemes kertváros épül Cegléd nyugati peremén. Az Összekötő út táján számos kertes családi s kisebb társasház készül jelenleg is. Az első lakók már beköltöztek az új, ötlakásos épületbe, melyet a Ceglédi Építőipari Kisszövetkezet épít. A tulajdo­nosok már megvannak, jelenleg a tereprendezés folyik (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Szép tá rgya k igézetében él „Festészetemből táplálom a gyűjteményt” Vannak, akik a tárgyak igézetében élnek. Szemük mohón issza valamely fi­nom kidolgozású, mestert próbáló, szép régi tárgy látványát. Festmények, szobrok, faberakásos antik bútorok, különleges textí­liák, márkás porcelánok, ritka ötvösremekek iránt éreznek vonzalmat. A szép felismerése és birtoklásá­nak vágya közel áll egy­máshoz, ám a nagy többség kénytelen beérni a látvány élvezetével, és csak keve­sen részesülhetnek a tulaj­donlás örömében. Ez utób­biak közé tartozik Bozsó János festőművész, aki az ország-világ előtt közismert kecskeméti Bozsó-gyűjte- mény létrehozója. A Munkácsy-díjas mes­terrel a ceglédi kórházban rendezett kamarakiállítása alkalmából beszélgettünk. Folyóparti tájakat, boglyá­kat, vizek menti füzeseket, tarlók fölé magasodó bog­lyákat megörökítő képei ez alföldi festészet hagyomá­nyos eszközrendszeréből fejlődtek sajátos látásmód­jának termékeivé. Lóránd Klára muzeológus megnyitó szavaiban méltán mondot­ta: „Fáradhatatlanul kutat­ja a táj karakterét és han­gulatát egyéni, érett stílu­sú képein. Monumentális horizontok, szűk tanyaud­varok, málló házfalak, friss alföldi akácosok jelen­nek meg jellegzetesen vir­tuóz ecsetkezelése nyomán. A felhők, a fények és árnyé­kok játéka viliódzik fel az expresszív kontrasztokban. Bámulatos biztonsággal áb­rázol, tévedhetetlen meste­re a színeknek.” A festő évtizedek óta fő­képp gyűtőszenvedélyéneK beteljesülésére fordítja ké­peiből származó jövedel­mét. Mérhetetlen szellemi és anyagi értéket halmo­KGZLEMÉNYEK Felveszünk közgazdasági egye­temi vagy számviteli főiskolai végzettséggel rendelkező mun­katársat vagy munkatársnőt. Jelentkezni személyesen az üzemigazgatónál lehet. VIKUV Ceglédi Üzemvezetősége, Ceg­léd, Rákóczi út 72. (76 010/2H) A cseinői Rákóczi Tsz felvételt hirdet faüzemi gépmunkások, valamint egy stílfürészkezelő részére. Bérezés: teljesítmény szerint. Jelentkezni lehet a fa­üzem vezetőjénél. (76 011/2H) zott föl múzeummá alakí­tott házában, amelyet évek­kel ezelőtt megnyitott a köz számára, és megsza­bott nyitva tartási rend sze­rint látogatható. — Hogyan kezdődött a tárgyak gyűjtögetése? — Kezdetben csendéletek festéséhez vásároltam kö­csögöket, cserepeket a ta­nyákon. Amikor már né­hány darab együtt volt, csináltattam egy polcot a műterembe, és arra rakos­gattam őket. Kezdtek érde­kelni a motívumok, a szí­nek. Lapozgattam az erre vonatkozó irodalmat, egyre mélyebbre ástam magam a témába, terebélyesedett érdeklődési köröm. A fel­fedezés, megszerzés szen­vedélyéhez társult a rend­behozás igénye, a tárgy kormeghatározása, ipar- és képzőművészeti vonatko­zásainak megismerése. Mind több örömöm szárma­zott ebből a kedvtelésből. — Tehát a szellem kisza­badult a palackból, s azóta nem lehet visszaparancsol­ni? — A gyűjtésből nem le­het kigyógyulni. Amikor egy padláson biedermeier poharakat találtam, „ter­mészetesen” kellett egy ha­sonló stílusú sarokszek­rény is, amelyben méltó helyet kapnak. Több mint harminc éve tart ez a sze­relem. Azóta számos ma­gán- és közgyűjteményt megnéztem, megszámlálha­tatlan cserét lebonyolítot­tam. Sok szakkönyvet át­böngésztem. Maholnap hetvenéves leszek, ez a kö­tődés végigkísér egész éle­temen. Persze régen sok­kal könnyebb volt. Akko­riban is kellett pénz, de ma már csillagászati árakat kérnek az értékes holmi­kért. Festészetemből táplá­lom a gyűjteményt. Ceglédi vendéglátói még marasztalnák, de a művész sűrűn pislog az órájára. Hajtja, űzi a vadászszen­vedély. Benéz még az Opál­házba a régiségkereskedő boltjába. Utána meg Nagy­kőrösön várják, ahol „ké­mei” szerint ugyancsak fel­tűnt valami becses tárgy. A frissiben eladott boglyás festmény ára még nem tud­ni, hogy ónkupává vágj' szuszékká változik-e. Majd kiderül, ha újból végig- gusztáljuk a gyűjteményt. Tamasi Tamás CEGLÉDI xJcírían XXXV. ÉVFOLYAM, 224. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 24., KEDD A garázsparázs emléke még él Egy tűz tanulságai Sokakban fészkelődött a félsz, amikor augusztus ti­zenharmadikán reggel a Kossuth Ferenc utcai lakó­telep egyik négyemeletes házának garázsából előbb csak vékonyan, majd egyre erőteljesebben szállni kez­dett a füst. (Arról már ak­kor írtunk, hogy működő­képes nyilvános telefon hiányában körülményes volt a tűzoltók riasztása.) Aznap nagyméretű cérna- spulnik váltak a lángok áldozatává, de a garázs- parázs máig lappang a la­kók emlékezetében. Jázsa János tűzoltó fő­hadnagyot, a ceglédi tűz­oltóság parancsnokhelyette­sét a történtekről és a ga- rázstüzek tapasztalatairól faggattuk. A szakember elmondta, hogy a riasztás után igen rövid idővel kellő erőkkel jelentek meg a helyszínen. Tíz-tizenkét karton cérna égett, további negyven kar­ton inkább a füsttől, víztől károsodott. Százötvenezer forint körüli a kár. A Qudytex Kft. bérli a ga­rázst, és tárolta benne az anyagot. Elektromos áram és el­dobott cigaretta egyaránt okozhatta a tüzet. A kft.- hez tartozó dolgozók ta­gadták, hogy a garázsban dohányoztak volna. Miután lyukacsos fémlemez a ga­rázsajtó egy része, nem el­képzelhetetlen, hogy valaki kívülről okozta a tüzet, ám CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. # Munka­társak : Tamasi Tamás és Rozgonyi István. ® Posta­cím : Cegléd, Pf. 19. 2701. Te­lefax és telefon: (20) 11-400. • Telex: 22-6353. • Hirde­tésfelvétel : Hírlapkiadó Vál­lalat Közönségszolgálata, Cegléd, Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-től 12-ig. szerda 10—17 óráig. Tele­fon: (20) 10-763. Magánügy? A minap szép arcú fiatal hölgy esett be a szerkesztőségbe Abony- ból. A nyikorgó ajtót betette maga mögött és zokogásban tört ki. Hosszú percek teltek el, míg belekezdett történe­tének elmesélésébe. Közgazdasági szakkö­zépiskolában érettségi­zett Cegléden, és leve­lező tagozaton elvégezte a számviteli főiskolát is. Nyolc évig dolgozott, szült két gyermeket, a család építkezett. Mi­közben a kétszintes, szép családi ház csak­nem elkészült, hirtelen elveszítette az állását. A közelmúltban olvas­ta a Pest Megyei Hír­lapban, hogy a közelben egy számára megfelelő állást hirdetnek. Nosza, tüstént felkerekedett. Egy vegyes vállalat ele­gánsan öltözött magyar vezetőjének mondotta: — Két gyermekem van. Az egyik nagyon beteges. Sok az OTP- nél a töriesztenivalónk, még a közeli rokonok nevére is vettünk fel pénzt. Be kellene fejez­ni a házat. Tehát na­gyon kellene a meghir­detett állás, megvan hozzá a gj'akorlatom és képesítésem is. Rövid szünetet tartott. Azután folytatta vesz- szőfutásának történetét. — Már-már gusztus­talanul udvariasak vol­tak. Ám kijelentették, hogy ők független em­bert keresnek. Erre el­öntött a méreg. Bizony elrontottam mindent. Majdnem rájuk borítot­tam az asztalt. Kiabál­tam, hogy az állás en­gem megillet. Családos vagyok, sok-sok adós­sággal. Megkérdeztem, hogy hol a nőfelelős. Ilyen persze nem volt. A gondjaim nem érdekel­ték őket. Csak a szak­tudásom kellett volna. Szóval nem vettek fel. Miután kiöntötte a szivét, kissé megnyugo­dott. Lehet, hogy idő­közben rájött arra is, hogy egy új munkahe­lyen nem ajánlatos azonnal magánügyekkel előhozakodni, mert ez­zel könnyen elriasztja a munkaadót, az pedig talál valamilyen ürü­gyet, hogy ne alkalmaz­za. Bizony — és talán sajnos — az ilyesmi egyre inkább nem ér­dekli a vállalkozókat. „Csak” a minél jobban, lelkiismeretesen, ponto­san, szorgosan elvégzett, értékteremtő, piacképes munka számít. A többi pedig magán­ügy ...(?) ez nem bizonyítható. A fel­kért szakértő az elektro­mos zárlat lehetőségét ki­zárta. Így nyilván örökre homályba vész, hogy ki vagy mi volt a tettest. Tény, hogy a helyiség elektromos hálózata megsé­rült, zárlatos lett. Ezek a garázsok eredeti­leg járműtárolásra épültek. A tervezők úgy méretezték az elektromos vezetékeket, hogy csupán a világításra számoltak. Ehelyett van­nak, akik barkácsműhely- rek használják, mások hű­tőládát tartanak benne, s ezeknek nagyobb a fo­gyasztása, mint egy vil­lanyégőnek. Számos presz- szó, virágüzlet, zöldséges, butik nyílt ezekben. A baj az, hogy nem jelentették be a rendeltetésétől eltérő igénybevételt. A tűzoltó­ságnak ugyanis ellenőriznie kell a körülményeket. Ez elmaradt ennek a garázs­nak a raktárként való hasznosításánál is. (Pél­dául propán-bután gázpa­lackot sem szabad tartani ezekben a garázsokban, nagyfokú veszélyessége miatt. Jó, ha ezt a hobbi­kertesek figyelembe ve­szik.) Ha a pamutcérna teljes mennyisége meggyulladt volna, elvileg két óra hosz- száig tombolhattak volna a lángok anélkül, hogy a la­kószintre átterjedhetett volna a tűz. Az viszont elő­írás, hogy ilyen mennyisé­gű éghető anyag mellett poroltót kell tartani a rak­tárban. A tűzoltó főhadnagy sze­rint valamennyi garázs hasonlóan tűzveszélyes, ép­pen ezért nagyon körül­tekintően kell használni, betartva az előírásokat. <t U Évforduló Kossuth Cegléden Cegléd népe — miként a „Ceglédi emlékhelyek” cí­mű 1988-as kiadványban is fellelhető — élénk figye­lemmel kísérte az 1848. március 15-én kitört polgá­ri forradalom és szabadság- harc eseményeit. Amikor Jellasics horvát bán hadai­nak betöréséről értesültek, 1848. szeptember 17-én nép- és közgyűlést tartot­tak, ahol Kecskemét és Nagykőrös lakói is jelen voltak. Feltárták Magyar­hon veszélyes állapotát, is­mertették a bécsi kamarilla ármánykodásait, és felkér­ték a kormányt, valamint az országgyűlést a haza megmentésére. Mondván: „ ... lépjenek a cselekvés terére!” A nemzet mielőb­bi felfegyverzését követel­ték. Kossuth Lajos — kinek 1902-ben felavatott szobra a mai Szabadság téren áll — úgy érzett, mint a ceg­lédi és környékbeli nép. Egy héttel később — 1848. szeptember 24-én — dél­után Cegléd főterén — a mai Kossuth téren — mondta el „riadóját”, nagy hatású toborzóbeszéd- jét. Jókai Mór írja vissza­emlékezésében : „Cegléd vásárterén már egy felzú­gó tenger várt rá, férfifők tengere, melyet hullámmá paskoltak föl szavai... Egy ceglédi zászlóalj teljesen felkészülve, tisztek, altisz­tek kinevezve Lackovich százados vezetése alatt el­indultak Pestre...” A toborzóbeszédet meg­örökítő emléktábla ma is ott van a Kossuth tér egyik saroképületén. Rajta a to- borzó szózata: „Hozzád jö- vék el, derék magyar nép, elárult hazám reménye, vára, oszlopa.” Persze akkor még a mai Kossuth tér másként fes­tett, mint napjainkban. De azért van egy néma szem­tanú: az 1825-ben emelt ró­mai katolikus templom. Vajh mit mondana ma­napság, ha tudna beszélni? Az eset 143 éve esett meg. (r.) Bombariadó Vaklárma volt „Bombariadó” címmel in­formáció jelent meg a Ceg­lédi Hírlap szeptember 21-i (szombati) számában. Eb­ben arról adtunk hírt, hogy a ceglédi Bem József Ipari Szakmunkásképző Intézet­ben péntek délelőtt bom­bariadót rendeltek el egy ismeretlen telefonáló miatt. Jeleztük, hogy a további fejleményekről beszámo­lunk. Nos, sok új fejlemény nincs. Valószínűleg diák­csínyről van szó. Egy isme­retlen fiatalember nyilvá­nos telefonfülkéből hívta fel az oktatási intézményt, és azt mondotta, hogy ha­marosan bomba robban az iskolában. A telefonközpon­tos igyekezett információt szerezni, a bemérés érdeké­ben az időt húzni, ám a rej­télyes telefonáló az alábbi mondat után csapta le a te­lefont: „Nehogy megmond­jam már azt is, hogy ki va­gyok !” Ennek nyomán fővárosi tűzszerészek tüzetesen át­kutatták a kiürített iskolát, de semmit nem találtak. Vaklárma vo*lt tehát az egész. Csakúgy, mint közel egy évvel ezelőtt. Ugyan­is a Ceglédi Hírlap 1990. október 17-i számában „A nagy robbanás elmaradt” címmel hasonló esetről már beszámoltunk a Bemből. tr.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom