Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-23 / 223. szám

Elrepültek fecskéink.. A csivitelés már egy hete hangosabb volt az udvaron. A két fecske szállt, csak szállt, csapott ide-oda, de a fészekbe nem engedte be a fiatalabbat az öreg. Most re­pülünk és kész — mondhatta neki madárnyelven —, készülnünk kell, nagy út áll előt­tünk, s majd a tenger felett hova szállnál le pihenni?!? S elérkezett a szomorú nap. Hétfő volt, a villanydrótokon ezernyi fecske ült, vár­va egymásra, azután rövid tcűlászkodás után felkerekedtek, és nekiindultak, Afriká­ba. Szerencsés megérkezést, s jövőre visszatérést ! (Kép és szöveg: Ballai) Még egyszer Bolyról Kőfalak, kőszívek Azon a reggelen a gyere­kek már elmentek az isko­lába. Az első tanítási nap volt. Éppen tettem-vettem a konyhában, mikor az ab­lakból észrevettem Dollyt. A kútnál vizet keresett. Mi­vel a kannatartóban nem talált, legnagyobb meglepe­tésemre felágaskodott a kúthoz, és lábával nyom­kodni próbálta a rángatót. Meglepődtem okosságán, valószínűleg megfigyelte az embereket, hogyan is csinálnak ők vizet. Rögtön a segítségére siet­tem. Edényt vittem a víz­nek. Akkor láttam meg, hogy bajban van. Alig állt a lábán, inogott. Valósággal falta és harapta az eléje tett vizet. Azután össze­esett. Azt hittem az éhség­től szédeleg, ezért enni'vit­tem neki, evett is, de már a langyos tejet sem na­gyon tudta meginni. Csak feküdt a gyepen, eszméle­tét vesztve, hangtalanul tűrve fájdalmait. M-ásoík is a segítségére siettek. Mérgezésre gyana­kodtak. Tőlük tudtam meg, hogy Dolly sokak kedvence volt a lakótelepen. Míg ál­latorvosért szaladtak, egy lelketlen személy a legke­gyetlenebbért, a sintérért telefonált, és úgy időzítet­te az elszállítását, hogy ak­kor tegyék, mikor senki sem látja. Akárki is tette, megfeled­kezett emberi méltóságáról. Elfelejtette, hogy ebben a világban minden élőlény­nek joga van élni, és íratlan törvény segíteni minden bajba jutott életen. És ezt csak az ember teheti meg. Eszembe jutott gyermek­korom. A szomszédunkban egy idős pásztorember élt. Régen nem folytatta már a mesterségét. Ha leütötte a lábát (nyáron mindig me­zítláb járt), vagy megvágta a kezét, átballagott a ku­tyánkhoz, és ki mosatta ve­le. Be is gyógyult neki egy­kettőre. Persze tudta, hogy a mi kutyusunk ápolt és egészséges. Sokat mesélt nekünk, gyerekeknek a pásztorok életéről, a kutyák okossá­gáról, hűségéről. Elmondta, bizony a pásztorember az élete javát a szabadban tölti, nem szaladhat min­den kis bajjal a városba, vagy orvoshoz. Meg kellett tehát tanulni együtt élni a természettel, a bajban hoz­záfordulni, titkait, kincseit megismerni. A természetbe beletartozott a kutya iránti megbecsülés is. Mesélte, ha a pásztorku­tya kiöregedett, nem zavar­ták el, nem pusztították el, hanem gondozták, ápolták. Békés öregséget biztosítot­tak neki. Napjainkban beton- vagy kőépületek lakójaként, kő­szívekkel űzi el az ember a környezetéből a természe­tet, hisz az emberhez ra­gaszkodó kivert kutya is a természet egy darabja Nyitrai Ilona Találták Kicsi pincsi Meglepően mindenféle dolgokat találnak az embe­rek, ámbár a sort az elve­szett és megtalált kulcscso­mók, illetve a kerékpárok vezetik. Most a Bocskai utca 5. alatt tekinthető meg egy palotapincsi, „aki” szeptem­ber 19-én, csütörtökön este kért ott bebocsátást... Szeptember 23-án a nagy­teremben: Hudson Hawk — a mestertolvaj. Színes amerikai bűnügyi vígjáték. Előadás 6 és 8 órakor. A videotéka ajánlata: Családi vakáció. Színes amerikai vígjáték. NA§^OROSI vinfa XXXV. ÉVFOLYAM, 223. SZÁM 1991. SZEPTEŰÍBSR 23., HÉTFŐ Szőlő és alma Szedd magad } A Mészáros János Tsz 103 hektáros szőlőskertjében 380-420 tonna körül becsü­lik a fürtök összes mennyi­ségét. Közepes hozamnak mondják. Egyes fajtákat nagyon megviselte a tava­szi hideg időjárás, főként az alacsony művelésűeket, mint a kövidinka, csipked­ték meg a fagyok. A hírek szerint a szövet­kezetnék, ellentétben más kis- és nagygazdaságokkal, nem lesz problémája a sző­lő értékesítésével. — Körülbelül 4-5 éve a katonatelepi szőlőtermesz­tési kutatóintézettel cserél­tük fel a korábbi felvevő­helyet. Nem bántuk meg, korrekt . kapcsolat alakult ki, s az idei szőlőválságban ez különösein előnyös. Az összes termést átveszi tő­lünk a cég — sorolja Marsi Gusztáv elnökhelyettes. — Mennyit fizetnek most érte? — Fajtánként változik az ár, az ezerjóért, olaszriz- lingért, kadarkáért és a kö- vidinkáért 10, 12, illetve 9-9 forintot. Sajnos, a mi vevőnk sincs abban a hely­zetben, hogy azonmód fizet­ni tudna. Főként ebből a meggondolásból idén „Szedd magad!” akciót is szerveztünk. Aki természet­ben akarja hazavinni a já­randóságát, az jobban is jár, mert a fenti áraknál 2 forinttal olcsóbban kapja meg a terményt. Lehetőség lesz továbbá a részes sze­désre is, ami azt jelenti, hogy minden száz kiló le­szedett szőlőből 13 kiló il­leti a szüretelő! — A szőlő beszerzésének ez a módja feltehetően sok embert érdekel. Mikor áll­hatnak a sorokba? — Szeptember végén, de legkésőbb október elején kezdjük * a szüretet, tehát már lehet jelentkezni a hangácsi szőlészeti köz­portban Szabó Károly ágazatvezetőnél. Nagykőrösön szép szám­mal vannak, akik a télire való gyümölcsöt, elsősor­ban az almát hasonlókép­pen részes szedésre vállal­kozva teremtik elő. Evégből az Arany János Tsz almás­kertje jöhet elsősorban szó­ba. Erdei János főágazatve- zetőt kérdeztük: Ilívnak-e idén segítséget? — Jelenleg csak igen korlátozott létszámban fo­gadunk jelentkezőket. Saj­nos kevés az alma, a re­mélt 1200 tonna helyett csak úgy 500 tonna, korul termett. Napjainkban en­nek legjavát takarítjuk be elsőként. Az úgynevezett minőségi szedést követően, tehát szeptember vége felé, a részes almaszüretre is várjuk az érdeklődőket. —ay Pókok és árak Olcsóbban A Dózsa Gyögy utcai Er- dért-fatelepen is tartani le­hetett tőle, hogy az épí­tőanyagok gúláit beköti a pók. Az áru fogyását meg­gyorsítandó, nem régen itt is leszállították a szovjet fenyőfűrészáru árait. A lé­ceket, fűrészelt gerendákat 15 százalékkal adják olcsób­ban. A hírek szerint a ked­vezményt respektálta a közönség, élénkebb lett a telepi forgalom. MSZF-fórum Csütörtökön délután 4 órakor dr. Békési László képviselő részvételével fó­rumot rendez az MSZP a MTESZ-székházban, Piaci jelentés Elképesztő gyümölcsök árai Eszméletlen magasságba emelkedtek a gyümölcsárak a nagykőrösi piacon, amely intézmény egyébiránt az or­szág legdrágábbjai közé tartozik — ahogy figyeljük az országos lapok híradá­sait. Elképesztő a 70 forin­tos körte, a 40 forintos sző­lő — amiről a termelők az eladhatatlansága miatt si­ránkoznak. Nincs rajta mit csodálkozni ..................... A zöldségpiacon .valame-' lyest tűrbétőbb "árak ala­kultait ki. A vöröshagymát Minden normális történet az elejével kezdődik. Ez a mostani azért rendhagyó, mert nincs eleje. Ugyanis eddig csak az tisztázódott, hogy különösebb előkészü­let nélkül állt össze más­fél-két tucatnyi ember és kinyilvánították: Mi va­gyunk a zenészek, mi va­gyunk hát a zenekar. Ez a tény a végkifejlet vonatko­zására nézve rendkívül fontos, viszont kezdetnek kevés. E tipikusan spontán mó­don való szerveződés tisz­tességes szándékához nem fér kétség! Azonban tény, hogy az életben a lehető legkisebb mértékben szá­mít az, hogy milyen a szán­dék és az elszántság. Az eredmény minősít. Az tény, hogy valamennyien rendel­keztek kisebb-nagyobb ze­nei ismerettel. Nem csak annyit tudtak a zongoráról, hogy annak fekete billen­tyűzetét nemcsak gyászze­nei kompozíció esetén szo­kás leütni. A kottaolvasás­sal voltak nehézségeik, ami arra vezethető vissza, hogy a többség nem tanulta, csak eltanulta a hangszer használatát, amolyan auto­didakta módon. Kezdetben ebből még nem származtak különö­sebb bajok, amiképpen ab­ból sem, hogy elfelejtették Történet nemcsak zenészeknek... A zenekar tisztázni. a különböző szó­lamok szerepét, fontosságát. Pedig — és ez feltételezhe­tő — tudatában voltak an­nak, hogy a zenekari hang­zás egyik igen fontos eleme a szólamok tisztasága, ere­je. Mivel egyébként telje­sen normális zenakar vol­tak, abban teljes volt az összhang, hogy karmester kell. Mindegy, hogy ki, annyi kikötésük volt, hogy az il­letőnek legyen abszolút hallása, legyen kiváló ütemérzékc — nem csak a beintések miatt — és előny, ha tisztában van az össz­hangzattan és kontrapunkt alapjaival. Természetesen ismerje a hangszereket, ne csak alakra, valamint szük­ség esetén tudjon kesztyű­be is dudálni. Bizony ez így felsorolva sem kevés, de ta­láltak ilyen muzsikust, és lön ő karmester, titkos sza­vazással választva. Talán a fenti alapelvek tiszta és tisztességes mi­voltából is kitetszik, hogy ezek után demokratikus el­szántsággal vette kezébe ki-ki a maga szerszámát, illetve hangszerét. Majd megkezdődött a rendszeres munka. A Karmester Űr irányításával meghatároz­ták a próbák rendjét, a szó­lamok elhelyezkedését, ösz- szetételét, de még műsor­tervet is készítettek. Ké­szültek az előadásra. Az első kotta kiosztása után derült ki, hogy elkel­ne egy-egy szólamvezető! Ügy tűnt, ez hasznos lesz, mert a szólamvezető dolga lenne a napi penzum gya­koroltatása, a falsok, mel­léfogások és melléfújások kiszűrése. Mégsem lett eb­ből semmi, mert néhányan, a hangadók azt hangoztat­ták, hogy itt mindenki szu­verén zenész, s független a szólamától. Úgy fúj, ahogy akar! Ha félrefurulyázik, ám legyen. Legalább ere­deti. A vonósoknál volt az első komolyabb probléma. Az istennek sem vállalta sen­ki a másodhegedűs szere­pét. Mindenki csak első­hegedűs akart lenni. így azután azóta is az egész szólam csupa elsőhegedűs­ből áll. Nem szorul magya­rázatra. hogy milyen lehet a hangzás! Az eddigiekből is érzé­kelhető, hogy a kezdeti, nagy lelkesedést, egymásra- találás örömét követően, sok baj támadt. Némelyek szerint az egész abból adó­dik, hogy a kottaolvasás nem egyértelmű. Mintha nem ugyanazt a dallamot vezényelné a karmester, mint amit a zenekar elő­ad. Néha az egyes szóla­mok, kánonra emlékezte­tőén ismétlik a melódiát. Ilyenkor van nagy bajban szegény karmester, mert hiába integet a pálcájával, amíg vége nincs a motí­vumnak, addig fújják. Mi tagadás, a zenekarban nem a legjobb a hangulat, és idegességükben, türel­metlenségükben egyre töb­ben fújnak mellé. Sőt, már az egyik próbán az is elő­fordult, hogy az egyik fa­gottos intett be a karmes­ter helyett. No, lett is nagy kalamajka! Kétségtelen, hogy a szerepek, a szóla­mok tisztázása eléggé hiá­nyos. Azonban az alapvető hi­ba mégiscsak a kottaolva­sás fogyatékosságaiban rej­lik. Pedig ez egy kis jóaka­rattal, hozzáolvasással, szorgalommal bepótolható lehetne. Ideje lenne már tanulni. Közeledik a be­mutató előadás. Tóth Barnabás 15-16, a krumplit 16-13. a gyökeret csomóra 15, kilóra 40, a répát (ugyanígy) 15, illetve 30 forintért árulták. A karfiol 40, a zeller darab­ja 12, a paradicsompaprika 35, a többi paprikák 20-40, a paradicsom 12-16, a zöld­bab 20-25, a zöldborsó 100, a mák 16Ó, az uborka 30, a dióbél 400, a gomba 180. a fokhagyma 130, a cékla 15, a karalábé darabja 15, a fejtett bab literje 60-100, a vörös káposzta 20, a fehér ■káposzta 10, a gyalult ká­poszta -12, a retek csomója 10 forint volt. A gyümölcspiacon az őszibarackért 50-70, az al­máért 28-36, a szőlőért 40- 50, a körtéért 45-70, a szil­váért 30, a cigányalmáért 25 forintot kértek — általában volna. A baromfipiacon a csir­kék párjáért 3-500 forintot kértek, a tojás ára 4 forint volt. KÖZLEMÉNYEK Köszönetét mondunk mind­azoknak, akik felejthetetlen férjem, Szabó Ferenc sírjára koszorút, virágot helyeztek. Külön köszönjük a Trakis ve­zetőinek és dolgozóinak a megemlékezés virágait, özv. Szabó Ferencné és családja. — (76 312/1K) NAGYKÖRÖS! HÍRLAP Nagykörös, Széchenyi tér 17. 0 A szerkesztőség ve­zetője: Ballai Ottó. Mun­katárs: Miklay Jenő. © Postacím: 2750 Nagykörös, Ff. 23. Telefax és telefon: (20)-51-358. © Hirdetésfel­vétel: kedden 10—13, csü­törtökön 14—16 óra között. © Híreket, információkat munkanapokon 8-tól 10 óráig várunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom