Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-02 / 205. szám
A fejlett ipari országok „felzárkóznak” Iskolaszék vagy iskolatanács? Egy kudarc, meg a siker Minden negyedik Magyarország lakosságát elméletileg ma két csoportra lehet osztani. Az egyikbe azok tartoznak, akik már lelkes hívei az iskolaszékek intézményének, a másik — sajnos, még nem eléggé népe- — csonortfca pedig azok, akik majd ezután válnak a híveivé. Pest megyében, élen járva az országban, szerencsére az előbbiekből is jócskán akad. Az elmúlt három évben sokan megszerették az iskolaszéket, megértették, hogy a tanárok, a szülők és az önkormányzat triumvirátusa csak áldásos lehet az iskolában folyó nevelői, oktatói munkára, a gyerekek tudásszintjének növelésére. Sőt még egy sor egyéb hasznot is hajt az iskolai és a lakóközösségek számára. Iskolaszékek alapításával Pest megyében eddig két településen próbálkoztak két-három évvel ezelőtt. Azóta mások is kedvet kaptak, olyannyira, hogy az idei tanévtől többen is belevágnak. Most az egykori kezdeményező két település, Abomi és Göd iskoláiban néztünk körül, mire jutottak a két évvel ezelőtti próbálkozások óta. A LESZAVAZOTT TERV A csúnyábbik történettel kezdem, azzal, ahol egyelőre — mert hiba lenne véglegesnek tartani a kudarcot — belebuktak az iskolaszék alakításába. Ám az esettanulmánynak is beillő ügyből levonható tanulságokat nem árt azoknak a Pest megyei iskoláknak is megszívlelniük, amelyek azt forgatják a fejükben, ősztől ők is megpróbálkoznak saját iskolaszék felállításával. A kudarcba fulladt kezdeményezés színhelye Abony, ahol kétrriépes általános iskola és három ovoda is van. Történt pedig, hogy a két iskola egyikének tanára, Király B. Izabella két éve elhatározta, megpróbál Abonyban olyan közös iskolaszéket életre hívni, amelybe valamennyi helybéli iskola és óvoda, a helyi pártok és vallási közösségek képviselői tartoznak. Sikerült is maga mögé állítani egy főként pedagógusokból álló, tiz-tizenöt fős tábort. Miután az iskolaszék felállítását mindegyik iskolában és óvodában szavazásra bocsátották. az eredmény lesújtó volt: mindkét iskolai tanári közösség leszavazta a tervet. Nagy Andrásné, az egyik abonyi iskola igazgatóhelyettese már csak részben emlékszik az akkor nagy port felvert szavazásra. Két évvel ezelőtti véleményét — hogy ő is nemmel szavazott — azonban azóta is fenntartja. Szerinte elfogadhatatlan volt, hogy a felállítandó iskolaszékbe aránytalanul sokan kerültek volna be a helyi pártok és a helyi két egyházközösség képviselőiből az iskolák és az óvodák küldötteihez képest. Kifogásolta még a leendő iskolaszék tervezett hatáskörét is. Nagy Andrásné ma is úgy véli, megengedhetetlen esv olvan iskolaszék, amelyben a pártok és az egyházak képviselői túlsúlvban lévén, arról döntenek, kiket nevezzenek ki iskolaigazgatónak, illetve tanároknak. Lényegében azonos véle4 ■*jjg#jfrJap ményen van vele a másik általános iskola igagató- helyettese, Dóvainé Kazinczy náro is. Két év távlatából visszatel'.nleni az akkori parazs hangulatra és po'itikai bei villongásokra, aligha kellemes bárkinek is. Főként azoknak nem, akik hangadóként az iskolaszék ötletével akkor előálltak. Király B. Izabellát, az egykori fő kezdeményezőt ugyan nem tudtam személyesen elérni, de valójában nincs is miért faggatnom a kudarc okairól. Az, hogy mindenütt leszavaztak a tervet, szeizmográfnál is biztosabban jelezte, hibás, félresikeredett és kivitelezhetetlen volt olyan iskolaszék felállításának terve, amelvben az iskolákat és az óvodákat érintő legérzékenyebb kérdésekben — ti. az igazgató és a tanárok kinevezése — egy többségben lévő párt- és egyházi képviselőkből álló vezetőség döntött volna. Ügy tűnik, a többpártrendszerre áttérés gyermekbetegsége — nevezetesen, hogy a közösségi vezető szervezetekben feltétlenül jelen kell lenniük a pártok kénviselőinek is — Abonyt akkor bizony alaposan leterítette. Szerencsére nem tudta két vállra fektetni. mindössze múló betegségnek bizonyult. Afféle rossz álomnak, amelyet az abonviak azóta sietve igyekeztek elfelejteni. Hogy a mostani, jobban konszolidálódott társadalmi helyzetben, a pártok viszonylagos nyugalmi állapotba jutásakor ismét megpróbálkoznak-e az abo- nyiak az iskolaszék ■ alapításával, arra csupán bizonytalan válaszokat kaptam. Az igaz, semelyik iskolában nem csapták be végleg a kaput egv majdani iskolaszék előtt, de az is biztos, hogy a két évvel ezelőtti marakodás, torzsalkodás, amelv végső soron iskolaszék köntösébe rejtett pártharc volt, jó időre elvette a pedagógusok kedvét az iskolaszékesditől. KITŰNŐT KAPHATNA Talán meghozza a kedvüket, ha a másik történetről, Göd sikeres iskolaszékének eredményeiről és főként megszervezéséről, működéséről szólunk, követendő példát mutatva, mások miként kerülhették volna vagy kerülhetik el az iskolaszékek gyermekbetegségeit. Gödön az egykori Killián György, júniustól Huzel- la Tivadar Általános Iskola kitűnőt kaphatna, ha valaki osztályozná az iskolaszékek eredményességét. Már az elnevezésnél sem árt fölfigyelni arra, hogy a gödiek nem iskolaszéknek, hanem iskolatanácsnak nevezik azt a három éve létrehozott szervezetüket, amelybe a tanárok, a szülők, az üzemek és az ön- kormányzat képviselői tartoznak. Amikor az iskolatanács elnevezés avítt csengésére kérdeztem rá, az iskola igazgatója, Csáki József annyit mondott, ők nyitottak, nem zárkóznak el — persze, csak ha az igény megfogalmazódik —, hogy iskolatanácsról iskolaszékre változtassák a nevüket. Ám ettől függetlenül szerepét tekintve hasznosan és eredményesen tevékenykedő közösségi szervezetről van szó. Az eddigi siker egyik titka talán abban rejlik: Gödön szóba sem jött, hogy a helybéli pártok vagy írástudatlan oz egyházi közösségek képviselői is helyet kapjanak az iskolaszékben, viszont a helybéli üzemek és a szülők annál inkább. Tevékenységük eredményeképp azóta sikereket érnek el. A-z iskolatanács minden tanévben háromszor — iskolakezdéskor, félévkor és év végén — megvitatja és közösen elfogadja az iskolaév indításával, az éves munkarenddel és a házirenddel kapcsolatos elképzeléseket. Talán az iskola- igazgató hajlékonyságán is sok múlik, de eddig minden vita ellenére végül is mindegyik fél számára elfogadható megoldásokban mindig sikerült megegyeznie az iskolaszék vezetőségének. KÉTTELÓL IS TÁMOGATVA Lehet, hogy a sikerük másik titka abban rejlik, hogy felismerték az oktatás időszerű kihívását, követelményeit, és azokra gyorsan válaszoltak is. Arról van szó, hogy a gödi iskolában az idegenyelv-okta- tást, a tantárgyak és a tananyag reformját szeretnék megvalósítani, s erre okos tervet készítettek. Nem hinném, hog\ szerencse kérdése, sokkal inkább az iskolai reformok szükségesssé- gének a felismerése eredményezte, hogy a gödi iskola három éve, az iskolatanács alakulásakor elnyerte az USA-beli Béke Szolgálat pályázatát, ráadásul tervei megvalósításához a közoktatás-fejlesztési alap támogatását is megszerezte. Hja, nekik igy könnyű sikeres iskolaszéket működtetni, mondhatnák a ta- máskodók. Ám biztosíthatok mindenkit, éppen fordítva történtek a dolgok. A kétfelöli támogatást éppen azzal nyerték el, hogy észszerű és használható iskola- székmodallel, ésszerű és használható oktatási reformtervvel álltak elő. Diákjaik az alapítás óta eltelt három évben szép eredményeket értek el az idegen nyelvek versenyein. Az ott tanulók kilencven százaléka azóta nyelvvizsgára jelentkezett. A tantárgyi és óramegoszlási reform eredményeként pedig javult a gyerekek iskolai átlagosztályzata, testi álló- képességük és készségszintjük erősödött. Gödön bevált az iskolaszék, Abonyban egyelőre nem. A két eset önmagáért beszél. Érdemes egy kicsit elgondolkodni a tanulságokon. Kocsis Klára A 15 éven felüliek közül minden negyedik írástudatlan — így szól a világ- statisztika. És mégis, úgy mondják, visszaszorulóban van az analfabétizmus. Csak éppen az a baj, hogy míg évtizedeken keresztül az írás és olvasás tudományának hiánya főként a harmadik világbelieket jellemezte, most éppen a fejlett ipari országokban terjed ez a jelenség. Persze itt nem pusztán a betűk ismeretének hiányáról van szó, hiszen a mai fejlett technika-világában az analfabetizmus határát súrolja, ha valaki egy bizonyos szint alatt marad a helyesírás terén. A párizsi székhelyű UNESCO a problémával foglalkozva úgy látja, hogy az ipari országok tudatáBármilyen gazdag is volt az a környezet, amelyben felnőttünk, itt, a Lajtától keletre, meglehetősen különbözött attól, amelyben a Guldenburgok nevelkedtek. Talán azért is köti le figyelmünket hétköznapjaik bemutatása, mert hát az bizony nem a miénket formázza. így a Guldenburgok öröksége sorozat újabb tizenhárom része ugyancsak számíthat érdeklődésünkre. A Guldenburgok azért is kedvesek nekünk, mert más helyszínre vezetnek, mint amiket a Derrick- ben vagy a Két férfi egy esetben megszoktunk. Mintha már nem is abban a Németországban játszódna a történet, amit innen-onnan ismerünk. Lehet, hogy mindez Hertha von Gulden- burg személyisége, egyénisége miatt van. ö az elegancia, a tartózkodó kedélyesség. az illedelmes, a jólnevelt kedély; környezete is a vonzóan süppedős szőnyegek, a márkás porcelánok, a míves rézkilincsek, a plüss- függönyök, a selymek, a hímzések, csipkék pasztellszínű világa. Minden ragyogóra tisztított, csillogó s zajtalan. A következő tizenhárom részben (a sorozat első darabja szeptember 10-én, kedden látható) újra találkozhatunk a csodálatos Brigitte Honey-vel Hertha ban vannak, hogy ezen a területen nem kívánt haladást sikerült elérniük. Mégis, az ENSZ e szervezete változatlanul inkább a fejlődő világra összpontosítja erőfeszítéseit, már csak azért is, mert feltételezhetően ott kisebb a készség és lehetőség az írás-olvasás tudományának terjesztésére, vagy akár arra, hogy az emberek felismerjék ennek szükségességét. A legújabb statisztikák világszerte csaknem egymil- liárd analfabétát tartanak számon, s a leginkább sújtott terület kétségkívül Afrika, Ázsia és az arab térség, ahol az analfabetizmus a lakosság 50 százalékára terjed ki. Természetesen a statisztikák nem mulasztanak el a riasztó adatok mellé felvon Guldenborg szerepében, magyar hangja a nem kevésbé csodálatos tolnai Klárié. S itt lesznek a többiek is: Christine, a középkorú szépasszony — Christine Hörbiger (Tímár Éva), Nane — Katharina Böhm (Götz Anna), Saschs — Jochen Horst (Rátóti Zoltán), a vonzó, ámde lágy szívó Thomas — Wolf Roth (Kozák András), az ingatag idegrendszerű Evelyn Lauritzen — Iris Bérben (Kovács Nóra), a gonosz, de ennek ellenére férfiasán kopasz Achim Lauritzen — Wilfred Baasner (Szilágyi Tibor), s a félelmetes ellenség szerepében — Margót Balbeck — Ruth Mária Kubitschek (Moór Mariann). S hogy miről szólnak a történetek? Hát szerelemről, születésről és halálról, intrikáról. akarnokságról és gyöngédségről, kapzsiságról és szelídségről. Mindenki a szerepe szerint. Azt is tudjuk előre, ki lesz a gonosz, ki lesz a gyönge, ki lesz az irigy és ki lesz az adakozó. Mégis nézzük őket. Partijaikon a hatalmas park árnyas fái alatt, a szökőkút mellett elmélázhatunk ... Fránya ez a világ: a gondokat, bár nem egyformán mérik, felhőtlenül boldog még egy Guldenburg sem lehet benne. Józsa Ágnes sorakoztatni olyanokat, amelyek biztatóak. Végül is, ha húsz esztendőt veszünk, az 1970 és 1990 közötti időszakot, akkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy több mint 13 százalékkal sikerült visszaszorítani az analfabetizmust, vagyis az 1970-es világméretű 38,5 százalékról 1990- re 25 százalékra. 2000-ig az UNESCO szakemberei további javulásra számítanak, mégpedig 21,8 százalékra, amiben természetesen nagy szerepe lehet annak, hogy az UNESCO továbbra is elsőrendű céljának tekinti az írástudatlanság leküzdését. Az UNESCO szakemberei szerint a nők aránya az írástudatlanok között lényegesen nagyobb mint a férfiaké —. 33,6 százalék, szemben az utóbbiak közötti 19,4 százalékkal. Lebontva: a fejlődő világban a nők 45 százaléka, a férfiak 25 százaléka nem tud írni-olvasni, míg az ipari országokban ugyanez az arány: 3,9, illetve 3,3 százalék. Nem tanítják: A zene szeretetét iskolában nem tanítják, ezt csak családban szerezheti meg a gyerek. A Birinyi família apáról fiúra örökíti a népi hangszerek készítését és a népzene szeretetét. Birinyi József elismert népzenész, míg a táborfalvai testvére (képünkön) a citerakészités mestere, amit édesapjától tanult. A fiúcska a hangkel-, tést a papától lesi el Vimola Károly felvétele A tévé háza tájáról Újra Guldenburgok A visegrádi várban Pénzek és portrék Itália reneszánsz uralkodói jól tudták (csakúgy, mint példaképeik, az antik idők császárai), hogy mekkora jelentősége van a kommunikációnak, a személyi propagandának. Ennek segítségével tudták ugyanis fenntartani azt a labilis egyensúlyt, amely a korabeli gazdag itáliai városok fiatal és agresszív társadalmában kialakított konszenzuson alapult. Jól tudták, hogy közvetítőre van szükségük, mely által bizonyíthatják nagy akaraterejüket, kiváltságos személyiségüket, uralkodásra termettségüket. Ilyen közvetítő eszköz volt annak idején a művészet, annak is portréábrázoló ága. Észak-Olaszország urai, fejedelmek, hercegek, zsarnokok szívesen verettek pénzt arcképükkel. A 15. század végét és a 16. század elejét átfogó ötven esztendő arany-, ezüstös bronzérmeit, pénzeit mutatja be a Reneszánsz portrék pénzeken című kiállításán a Magyar Nemzeti Múzeum a visegrádi várban. A ritkaszép és értékes anyagot a milánói városi régészeti múzeum bocsátotta a magyar múzeum rendelkezésére. Viszonzásul a magyar aranypénzverés történetét és a kelta emlékeket bemutató, a Nemzeti Múzeumból származó olasz- országi vendégkiállításokért. Itália reneszánsz uralkodói a legjobb művészeket foglalkoztatták. Gian Ge- lazzo Maria Sforza éremportréján Leonardo keze nyomát, de legalábbis hatását vélik felfedezni a kutatók. Milánóban, Mantovában, Ferrarában s még néhány kisebb városban a Sforzák, a Gonzagák, az d’Esték és Firenzében a Mediciek portréi tűnnek fel arany- és ezüstpénzeken. Lévén- hogy e városok mindegyikében a hatalmat egyetlen személy tartotta kézben. Míg például Velencében, ahol a köztársaság azonnal vérbe fojtotta a hatalom egyszemélyi megszerzésének még a kísérletét is, hiányoznak pénzekről a képmások. Velence pénzein a köztársaság szimbólumai jelennek meg. Ezek a kis mesterművek számunkra azért is érdekesek, mart rokoníthatók a magyar reneszánsz érmékkel. Észak-Olaszország 15. századi magas fokú művészete hatott a korabeli magyar művészetre, és behatolt Mátyás udvarába. A portrét ábrázoló pénz divatját is Itáliából vette át a magyar udvar. K. M.
