Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-19 / 220. szám
VÁCI ^oiiiap I XXXV. ÉVFOLYAM, 220. SZÁM A nagybörzsönyi pávakör 1991. SZEPTEMBER 19., CSÜTÖRTÖK A Burgundiában jártak Az elmúlt napokban ismét útra kelt a nagybörzsönyi pávakör, hogy Vác- ra, a Burgundia úti szociális otthonba látogasson. Már hosszú évek óta kedves barátság köti össze csoportunkat az otthon, kis szórakozásra váró lakóival. Népdalcsokraink, ha kis időre is, visszaviszik őket fiatalságuk boldog, szép emlékeiket felidéző éveibe. Hisz csokraink dalai is ismerősek, valamikor bizonyára ők is sokszor énekelték. Megérkezésünket Kinga nővér tudatta mikrofonon keresztül. Ki segítséggel, ki a saját lábán igyekezett a terembe, ahol majd a műsor kezdődik. Hamar megtelt, s beléptünkkor várakozással teli, mosolygós arcú, kedves asszonykák, férfiak nagy tapssal fogadtak bennünket. A kölcsönös üdvözlés után az első csokrunkat a Máriák tiszteletére énekeltük, hisz e kedves név viselői ünnepelték névnapjukat. Csokraink között ők, az otthon lakói is szerephez jutottak, bizonyságául annak, hogy napjaik nem telnek egyhangúságban. Kinga nővér sorba vitte hozzájuk a mikrofont. Szűcs Feri bácsi, ki a 95. évében jár már, saját verseit olvasta fel érthető, szép, átélt hangsúllyal. E versek e gyönyörű kor megnyugvásáról, megelégedettségéről szóltak érzelemdúsan. Darnai Hubert- né, Mária néni, németül kis versben köszönte meg a csoportunk által énekelt német dalokat. Munkás Jó- zsefné, bár hallássérült, szépen szájharmonikázott. Horváth Kálmánná magyar dalokat énekelt. Megható volt hallani mindezeket. Igazán kedves törekvés, hogy az otthon gondozói ki tudják még bontakoztatni, önbizalmuk növelésével, a bennük rejlő, talán itt az otthonban először felszínre kerülő értékeiket. Hisz 95 évesen versben kifejezni érzelmeket, talán lelki vívódását egy embernek, gyönyörű dolog. Vagy hallás- sérülten is szájharmonikázni, az ő korukban életük vigasztaló öröme. S mindehhez az otthon nyugodt légkört tud teremteni, sok szeretettel. Végül kis ajándékokat kaptunk, képet, tűpárnát, de még egy értékes subaszőnyeget is. Mindezeket a fáradt, de még tevékeny kezük készítette. Még kis édességre is futotta kedvességükből. Győrök József Kellemetlenségeink Buckák a telefonért Bukdácsolunk az egész városban, írtuk a telefon- hálózat bővítésének következményeiről, átmeneti bosszúságról szólva, s tolmácsolva a Kommunális Költségvetési Üzem igazgatójának jóindulatú tájékoztatását munkatervükről. Nos, a két jóindulat rosszul sült el. A Ritecz György vezette üzem ugyanis csak egy alvállalkozó a sok közül, s az általa leírt belvárosi munkaterv a tájékoztatás pillanatában még csak papíron létezett. Következésképp nem bukOlvasóink írják Ávósok után a rabtemetőbe Olvastam Bereznai László írását a rabtemető elke- serítően szégyenletes állapotáról. Mi öregek, akik több, mint fél évszázada e környéken lakunk, ismerjük e temetőt és történetét. Talán jobb, ha a két háború közötti időknél kezdem. Abban a korban, ha valamely betegségben elhalt egy rab, a hozzátartozóit értesítették a temetés napjáról, és azon részt vehettek. Úgy történt ez 1945 Után is, még a koalíciós kormány idejében is. Eléggé el nem ítélhető az az időszak, amikor az ÁVH szörnyűséges tevékenysége zajlott itt is. Eleinte két-három naponként hoztak ki elhaltakat, később naponta. Volt úgy, hogy naponta többet is. Soha el nem felejtem, amikor egy szombati napon azt láttam, hogy Ciria István bácsi több sírt ásott, én megkérdeztem, miért. Azt felelte rá: „tudod, Lajcsi, holnap is lesz temetés, és én nem akarok vasárnap is sírt ásni”. Az ’56-os forradalom után még volt halott, az is csak a legelső időben. Négy-öt elhalálozásról már értesítést is kaptak a hozzátartozók, ők látogatják is legalább évente a sírokat. Tudni kell mindenkinek, hogy ebben a temetőben, bűnösök és bűntelenek egyaránt pihennek. A most élők szégyene volna, ha nem történne semmi ebben az ügyben. Együd Lajos Mozi Dunagyöngye filmszínház (Dr. Csányi László krt. 58.): szeptember 19-én, csütörtökön a Hiúságok máglyája című amerikai bűnügyi filmet játsszák. Rendezte: Brian De Palma. Főszereplők: Tom Hanka és Bruce Willis. — Témája: A fiatal multimilliomos fehér Mer- cedesével a Kennedy repülőtérre hajtva, elüt egy fiatal, fekete bőrű férfit. Egy zugfir*kász címlapsztorit kanyarít az ügyről. Ettől kezdve a milliomos élete száznyolcvan fokos fordulatot vesz. ... dácsolhattunk az „ő buckáikon”! Mint az igazgató utólag elmondta, tudomásuk szerint egyedül őket kötelezte a polgármesteri hivatal közlemény, tájékoztató megjelentetésére a helyi sajtóban. Ennek függvénye volt a burkolatfelbontás engedélyezése a város részére. ök ennek eleget is tettek, de nem szeretnék más buckáit saját nyakukba venni. E magyarázat mellé kívánkozik az a vélemény, amit már korábban is elmondtunk, hogy a kellemetlenségek ezúttal könnyebben elvisel hetőek, hiszen tudjuk, hogy többéves, sőt évtizedes elmaradást hozunk be a telefonellátás terén. —dz— n i em cáak papíron Morfondírozok. Már napok óta nem hagy nyugton az a gondolat: ki jár jobban, aki becsületes, vagy aki kijátssza a törvényeket? Nem fér a fejembe, hogy az egyik ember — bár papíron viszonylag jól keres — valójában még any- nyit sem kap kézhez, mint a pillanatnyilag megállapított létminimum kétszerese. Mert ugye adóval meg a munkanélküli-alapba fizetendő résszel terhelt a hivatalosan szerzett jövedelme. A másik ember meg vígan fütyül, költi a pénzét, amelyet alkalmi munkákból vagy uram bocsá’, a munkanélküli-járadék mellett szerzett. Persze nem akarok senkit sem megsérteni, mert nem mindenkinek van ez utóbbira lehetősége, de akad olyan is, aki nyíltan beszél minderről. Így például az a munkanélküli, aki a munkaügyi központ váci kirendeltsége telefonszáma után érdeklődve kifejtette: azért kell neki a telefonszám, mert olyan sok maszekmunkája van, hogy nem ér rá bemenni az irodába lepecsételtetni kiskönyvét. Mit lehet erre mondani? A becsületes ember persze ezen felháborodik, s kérdezi, hol van itt az igazság. Lehet, hogy az SZTK-ellenőrök mintájára kellene ellenőrizni az illetőket, mit csinálnak otthon? Ez, azt hiszem, képtelen ötlet, ám néhány munkanélkülinek adna munkát, bár lehet, hogy őket is meg lehetne vesztegetni. S azután a vállalkozások körül is különös a kép. Egyes vállalatok különböző szakterületű csoportjai átalakulva próbálnak évek óta boldoguni. Aki ügyes, az könnyen tudja forgatni tőkéjét, több vállalkozásban is benne van egyszerre. Ám vannak, akik élnek, de egyik hónapról a másikra. Ök is — hasonlóan a többi gazdálkodóhoz — belekerültek a tartozol nekem, tartozom neked körforgásba —, s jó, ha tudnak dolgozóiknak fizetést adni, nemhogy emelni. E kft.-k még élnek, bár egyre nehezebben találnak munkát. Viszont a jó szakembereik — akik már megunták a kis fizetést — előbb-utóbb jobb hely után néznek. S míg a kft. örül, ha munkát tud adni, addig belépnek a képbe különböző magán- vállalkozók, akik érdekes módon mindig szereznek üzletet, s több fizetést is kínálnak. Ki-ki próbál valahogy boldogulni. A „fusizás” — legalábbis gyáron kívül — az eddigieknél is nagyobb méreteket kezd ölteni. Nehéz felmérni, hogy hányán dolgoznak bejelentés nélkül, adót nem fizetve, vagy más nevén. Nem kell ehhez már alibi munkahely sem, senki sem bünteti a munkakerülőt. S azt is nehéz követni, hányán vannak azok, akik ugyan bejelentettek, de valódi jövedelmük nem annyi, mint ahogyan az a munkakönyvükben szerepel. Igaz, ezek az emberek kockáztatnak is. Nehéz ebben a mai helyzetben. Amíg az egyik ember felmarkolhatja a havi ötvenezret is, s nem fizet utána adót, addig a másik örül, ha megkeresi nettóban a havi tízezret... Igaz: szemesnek áll a világ ... (halász) Lapozgató VÉRADÁS, VETÉLKEDŐ A Cementipar, a Magyar Cementipari Szövetség lapja, szeptemberi számában sokoldalúan tájékoztat Vác- ról. A Cemü dolgozói közül többen vettek részt a legutóbbi véradáson, köztük volt Vértesi János, a hu- szonnégyszeres donor. Szeptember végén Bala- tonzamárdiban rendezik a VIII. cementipari napokat. Ennek programjában szerepel a DCM-rekonstrukció és a váci privatizáció. A DCM-ben is szavaztak a tagdíjlevonás megújításáról, az érdekeltek 70 százaléka nyilatkozott írásban úgy, hogy levonható munkabéréből közvetlenül a szakszervezeti tagdíj. Érdekes sportesemény volt a mokraiakkal közösen rendezett vetélkedő. Évenként 35 tagú sportdelegáció utazik Mokrába, most onnan jöttek a DCM- be. A váci cementüzem nyugdíjasai, mintegy kétszázan vettek részt a számukra szervezett társas- utazáson, melynek útvonala Vác—Gyöngyös—Hortobágy volt. — pr — Minden résztvevő gulyást kap A tisztább környezetért Minden környezetet védő váci lakost várnak szeptember 28-ra a DCM- agyagbányától induló, Gombás patak medrének szeméttől, lerakódásoktól való megtisztítására. Az akciót a környéken élők kezdeményezték, maguk és a telektulajdonosok is részt kívánnak venni a munkában, ám a különböző környezet- védelmi csoportok — így a Madách Imre Gimnázium környezetvédő csoportja — is jelezték részvételi szándékukat. Sejce, Kisgombás, Gombás, Pincevölgy, Zsobrák- dűlő, Felsőcsipkés lakói szeretnék e kezdeményezéssel szebbé, tisztábbá tenni környezetüket. Vállalják, hogy ez alkalommal segítőtársaikat gulyáslevessel vendégül is látják, csupán az a kérésük, hogy mindenki vigyen magával tányért és evőeszközt. Ügy látszik, az egyik ötlet követi a másikat, az akció kezdeményezői a közeljövőben szeretnének egy kirándulást is szervezni a Násznép-barlanghoz, azzal a céllal, hogy a még autók füstjétől nem szennyezett környezetben szakember segítségével gyűjtsék, megismertessék a gyógynövényeket s azok hatásait. H. E. Francia kapcsolat Az okmányok aláírása után immár testvérvárosok polgármesterei Jean Pierre Dela- lende és Bartos Ferenc. Az aláírók azzaü a szándékkal kezdik nevelgetni, ápolni a két település barátságát, hogy egészen új tartalommal töltsék meg. A tartalom pedig nem üres protokollt jelent, hanem széles körű, elsősorban az ifjúságot és a gazdaságot ’ érintő leendő kapcsolatokat (Tumbász András felvétele) Bemutatkozik a Katedráíis Kulturális est A Katedráíis című, Vácott megjelenő irodalmiművészeti, bölcseleti folyóirat szerkesztői, Németh Péter Mikola és Bárdost József lesznek vendégei és mutatják be lapjukat — a szerzők közreműködésével irodalmi est formájában —• szeptember 19-én este fél nyolckor a Kék-Ló Fény kulturális kávézóban. VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 15. 0 A szerkesztőség vezetője: Borgó János. • Munkatársak: Dudás Zoltán és Halász Erzsébet. 0 Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. 0 Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. 0 Hirdetésfelvétel a szerkesztösegben naponta délelőtt 9-től 11-ig, valamint a váci hírdetöirodá- ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 11 óráig.
