Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-17 / 218. szám
I. ÉVFOLYAM, 198. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 17., KEDD D U NAJÁJ SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET 4 MIKLÓS • I DUNAKESZI FÓT • GOD • RÁCKEVE • SZIGETSZENT. Et audiatur altera pars Ki és mi következik Gödön ? Legutóbb rövid, előzetes híradásban számoltunk be arról, hogy Göd képviselö-testülete telmondott a nagyközség jegyzőjének. Ezután lemondott polgármesteri állásáról Lovászi Lajos és Nagy Dani Károly jogtanácsos is. Ezúttal a lemondott polgármestertől és „et audiatur altera pars” elv alapján kértünk Meszlényi Zoltán képviselő-testületi tagtól és — válogatás nélkül — két olyan személytől az előállt helyzetről képet, akik nap mint nap a nagyközség lakosaival szoros kapcsolatban állnak és meghallgatják az elhangzott véleményeket. Meszlényi Zoltán mérnök a képviselő-testület tagja: — Meghívottja voltam annak az értekezletnek, melyen szóba került a pártok közti fegyverszünet megkötése. Egységes fellépés a községházi munka megjavításáért. Ott született meg az a döntés is, hogy a jegyző személyes magatartása károsan befolyásolja a polgármestert. Ezért fel kell mondani a jegyzőnek. A polgármestert pedig fizetéscsökkentéssel figyelmeztetni a helyzet komolyságára. A magam részéről kijelentettem, hogy mindent csak a törvényesség betartásával lehet megtenni. A polgármester megbuktatásáról ott szó sem esett. Én a megbeszélés utáni napon családommal a Balatonra utaztam. Miután ott két jogász barátommal is találkoztam, expresszlevél- ben hívtam fel erre a testület egyik meghatározó személyiségét. Az ülés távollétemben zajlott le. Megkérdeztük az 1990. október 26-án polgármesterré választott Lovászi Lajost is. Ma választanak Meglepett polgárok Juhász Jánosné az alsógödi ABC vezetője szerint a vásárlókat nagyon meglepték a községházán történt események és többségükben őszintén sajnálják a polgármester távozását. Személyében egy mindenkivel udvarias, segítőkész vezetőt veszít el a nagyközség. Barát Lászlóné kereskedő: — Mit sikerült megvalósítani tervei közül tíz és fél hónap alatt? — A Keresztény Demokrata Néppárt programját magamévá téve, a piarista szakmunkásképző iskola ügyének tető alá hozását sikernek tartom. Azt is, hogy emberközpontú legyen a nagyközség hivatala. Munkatársaimtól is ezt a törekvést vártam. Nyugodtan mondhatom, hogy ők ezt megtették. — Mi nem sikerült tervei közül? — Például az, hogy 4 évig polgármester legyek. Aztán nem sikerült a képviselő urakkal elhitetni, hogy a hivatal dolgozói nem helyezkednek szembe a döntéseikkel. Nem lehetett őket meggyőzni, hogy nem a látványos sikerek és a személyes elvárások teljesítése a legfontosabb. — Váratlan volt-e a jegyző felmondására tett indítvány? — Igen Is, meg nem is. Élt bennem egy feszültség, bizonyos . idő óta. Ezt információk idézték elő, s egy névtelen levél a jegyzőhöz címezve. Betegállományba vonulását javasolta a levélíró. A jegyző nem élt ezzel a lehetőséggel. Egyébként számára megnyugtató az illetékes helyről származó megállapítás, hogy közigazgatási munkáját Gödön profi módon végezte, s nem kell a jövőjét félteni. Engem nem az 5000 forintos fizetéscsökkentési javaslat befolyásolt a lemondásom bejelentésekor. — Polgármester úr! Mik a további tervei? — Hivatalom átadása után jelentkezem szolgálattételre régi vállalatomnál. Aztán maradok vá— Amióta meghallottam a hírt, kérdőjelek munkálnak bennem. De merem állítani, a vevőim sem értik, mi történt a községházán. Most se polgármester, se jegyző. Nincs jogtanácsos. Nincs igazgatási, se pénzügyi osztályvezető. Vajon ki lesz az utód? Ki tud, és tud-e annyit tenni, amit a leköszönő polgármester és munkatársai akartak cselekedni a faluért? A mester — Fazekat drótoztassék! — kiabálta valaha elnyújtott hangon a drótos mester. Javított agyagedényeket, bádogkannát, ide :s, oda is behívták az asszo-. nyok. — Csak nem a régi foglalkozás éledt fel újra — lepődtem meg a Dunakeszi- Gyártelep megállóhely mellett, ahol Rostás Máté a két fiával dolgozgatott a minap reggelén. Esőcsatornát javított a földön-ülve, elemeit annak illeszthette, forrasztotta, amikor jó reggelt köszönve megszólítottam. — Tudom én kérem — mondta —, így volt ez régen, de már kihalt a szokás. Én rendes bádogos- mester vagyok. Ahol munkát találok, felvállalom. Most jöttünk át nemrég Marosvásárhelyről, ismerősöknél lakunk a városban. A vándorlás nem divat már odaát sem. • — Gondolja, hogy itt könnyebb lesz? Jobban meg lehet élni? — Talán úgy alakul. Én bízom benne. Tetszik tudni, mi átjöttünk, mert magyarok vagyunk. Magyar cigányok. K. T. 1. lasztóim bizalmából független képviselő. Megpróbálom a rossz tapasztalatokon okulva, választóim és vele együtt a nagyközség érdekeit szolgálni. Balassa Tibor ★ írásunk gépelésekor érkezett Szabóné Hirtling Krisztina telefonhívása a Göd-Üjtelepen lévő egészségügyi gyermekotthonból. — Szimpátiatüntetést akartunk rendezni Lovászi Lajos polgármester úr mellett — közölte —, de mivel hetvenkét órával előbb ezt be kellett volna jelentenünk, már elkéstünk. Feltétlenül írják meg, hogy nagyon sajnáljuk és nem értünk egyet a történtekkel. Rendkívül tisztességes embert veszítünk. Neki köszönhető, hogy az év elején kezdeményező kis csoport miatt tartott népszavazás után nem vált szét Felső- és Alsógöd. A nép a polgármesternek szavazott ezzel bizalmat, aki minden kis panasz miatt a helyszínre ment, kiváló vezető volt. A történtek miatt fel vagyunk háborodva. Csak úgy' — Megbízták azzal, hogy ezt közölje? — Nem a magam nevében beszélek. Felkért a szakszervezet vezetősége és az itteni személyzet. Szerintünk képtelenség az is, hogy egy vezető fizetését csak úgy csökkentsék. Ezt a döntést nem tudjuk semmibe venni. A füstje vagy a lángja ? Más-más az érdek Csendesen szemerkél az eső, s bár még langyos a levegő, az esti pára őszt jelez. A szigetszentmiklósi József Attila lakótelep csöndes. A korai sötétedés hazacsalja a gyerekeket, csak a nagyobbak őgyelegnek csapatba verődve — őket már nem hívja az esti mese. De sokukat a szülők sem, így nem véletlen, ha egy-egy társaság még éjjel is az utcán van. És ebből származik a baj. fiatalember — visszakérdez: ha ilyen sok a baj, miért engedélyezte működésüket az önkormányzati Neki az a dolga, hogy árusítson, az Ő gyerekét neki kell eltartania. Dolgozni kell, igenis, még éjszaka is, A játékteremben villognak és kattognak a flipperek, de nyugalom van. Aa alapzajt mindenesetre szokni kell, a gyengébb idegze- tűek jobb, ha elkerülik a környéket. Az üzlet bérlőj« Meggyes Attila nincs a helyszínen, édesanyja, Meggyes Lászlóné helyettesíti ezen a napon. — Tudja, nehéz erről a dologról beszélni — magyarázza az asszony —, hiszen ahány ember, annyi érdek Én csak azt mondhatom, mi nemrég nyitottunk, s minden ellenkező feltételezéssel szemben nem meggazdagodni, hanem megélni szeretnénk a játékteremből Itt nem ömlik a pénz. Id« olyan munkásfiatalok jár- nak, akiknek nincs hol szórakozniuk. Azon kívül én ia szívesebben aludnék, minthogy itt álljak a pultnál, de a fiam a jövő héten nősül, ez egy családi vállalkozás, ahol mindenkinek megvan a dolga. Egyébként meggyőződésem, itt semmi megbotránkoztató nem történik, ennek az ügynek nagyobb a füstje, mint a lángja. Arany középút Az önkormányzat ismeri a panaszokat, s harminc napot kért a dolgok kivizsgálására. Szándéka szerint az arany középutat szeretné járni, hiszen megfontolatlanul nem lehet igent vagy nemet mondani. E pillanatban úgy tűnik, mosl csupán az ellenőrzés eszközével lehet élni, nem lemondva arról, hogy mielőbb megnyissák az ifjúsági házat. Akkor végre lesz hol szórakozni, s talán csendesednek a mai viharok is. Vasvári Éva A Posta köz Vili-as épülete egyik félemeleti lakásában Mihálovics Ferencné nyit ajtót. A hetvenéves asszony kérdezés nélkül panaszkodik: tavasz óta itt vége a nyugalomnak, amióta megkezdte működését az éjjel nappal nyitva tartó élelmiszerbolt, majd utána a játékterem, éjjeleken át randalíroznak a gyerekek. Margit néni az ablakhoz tessékel, s félrehúzva a függönyt, a látványra mutat: még csak nyolc óra, de már gyülekezik a csapat. Az ősz hajú asszonyból ömlik a szó — ezt az állapotot senkinek sem kívánja. Időnként a rendőrség is kivonul, de olyan vijjogásai, hogy amire ideér, eltűnnek a csendháborítók. És persze a verekedés sem ritka. Éjszaka is Igaz, ami igaz, az épülethez túlságosan közel, attól úgy tízméternyi távolságra lehet a butiksor. Nincs is ezzel baj, hiszen a lakótelepen mindenki örül a hiányt pótló szolgáltatásoknak, de ezt a szoros közelséget senki nem kívánta. Azaz ennek a háznak a százötven lakója nem, akik érintettek e kényszerű szomszédságban. Hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek, aláírásgyűjtést kezdeményeztek. — Senkinek sem a nyitva tartó bolttal, vagy- éppen a fiatalokkal van baja — mondja a lakók érdekeit képviselő Kosch Péter grafikusművész —, de az ellen igenis szót emelünk, hogy éjjel is árusítanak szeszes italt, s hogy a pihenni vágyók kénytelenek elviselni néhány ittas egyén hangoskodását. Nekem is négy gyermekem van — a legkisebb féléves, akit éjjel többször kell altatni a hangzavar miatt —, belátom, hogy a fiataloknak szükségük van a koruknak megfelelő, ellenőrzött szórakozásra. De ami itt történik, nem ennek a módja. Csak megélni Az egyik kérdés a többit is felveti. Miért késik az ifjúsági ház megnyitása, miért nincs egy tisztességes — és olcsó! — szórakozóhelye a fiataloknak? De a kérdések kérdése mégiscsak az: hol van a tiltás és korlátozás határa? hiszen ami a százötven embert zavarja — sokkal többnek a kényelmet adja. Az üzletben nagy a forgalom. Ki egy sörért, ki egy kávéért, ki egy konzervért nyit be — vélhetően most azt kérik, amit a nagy bevásárláskor elfelejtettek megvenni. Néhány fiatal komótosan kólázik, látszik, nem sietős a dolguk. Némelyikük öltözéke veretes bőrruha, a frizura tarkón felnyírva. Nekik is van véleményük — ők azonban másként értékelik a dolgokat. Lám, most is üdítőt isznak, csend és nyugalom van. És különben is, miért legyenek ők tekintettel másokra, amikor velük sem emberséges senki. A tizenhatéves lány, s huszonéves férje keserűen replikáznak: féléves gyerekükkel mehetnek az utcára, azt mondják rájuk, jogcím nélküli lakáshasználók. Pedig nem tettek mást, mint beköltöztek a szülők megüresedett lakásába. Hol van akkor itt a humanitás? Az élelmiszerbolt üzemeltetője — ő maga is családos, huszonhárom éves MICSODA ESTE! tt A vonat elment, maradt még egy fél órám. Nem baj. Szép az este, a féltízes indulásáig nem rostokolok a sínek mentén. Nézzük a késői fényekben ragyogó világvárost! — így gondolkoztam, elfelejtve már, véletlenszerűnek tartva azt a durva közjátékot, ami a hatos villamos megállójában zajlott le. Puha tömegbe ütköztem a kocsiból kilépve. Fiatal férfi teste dőlt rám, s a következő pillanatban hatalmas rúgások érték. Nem tudom, min kaphattak össze a támadójával, aki villanásnyi idő után, mint aki elvégezte a dolgát, kényelmesen átballá- gott a túloldalra. A tömeg csodálkozott, nevetett, a megvert ember sajgó végtagokkal káromkodott. — Uram, román menekült vagyok hajolt gyanúsan közel hozzám egy férfi és súgta a fülembe tiszta magyarsággal, amikor a csarnok előtti járdán kezdtem el a sétát. — Adjon harminc forintot, mert éhezem. Nem volt apróm, a pénztárcámat nem mertem elővenni. — Sajnálom — válaszoltam neki rekedt hangon, s elhatároztam, hogy a Pod- maniczky utca sarkánál átmegyek a túloldalra, aztán az alagúton visszatérve irány a szerelvény. Biztos, ami biztos, a séta befejezve. Ez már nem az a Pest, melynek utcáin én egykor azoknak az emlékezetes heti színházi estéknek a oe- fejezéseként nagyokat sétáltam. Már csak azért sem, mert megrökönyödésemre két obszcén stílusban társalgó alak erősítgette bennem ezt a meggyőződést a Nyugati-posta előtt. Egyikük — nem akartam hinni a szememnek — a nadrágja ellenzőjét gombolgatta, durva illetlenségre készülŰjságkötegeket hordok magammal. Azt tartom: az ingázó ember gazdálkodjon az idővel. Hazáig a napisajtót szoktam olvasgatni. Bele is temetkezem a kupéban, ahol látszatra csak élénk hangulatú ifjú emberek évődtek egymással: Ámbár szókincsük, kötőszavaik, a mostanában sajnálatosan elterjedt szokás szerint röpködtek. — Disznó állat vagy — szólt rá félig morogva, félig nevetve útitársára egyikük, mert az,.. Nos, az ilyesmit nagyon körül kell írni, mert megtette hangosan, amit még családon belül sem illenék, s csak a buta, bornírt humorú ember szánja viccnek. — Jobb lesz az újsághalmazba mélyedni — láttam be, s örültem, hogy két utassal még többen lettünk az indulás előtt. Ámbár azok hamarosan kivonultak, mivel a vonat indulása után egy kis gumilabdaes- csal, teremfoci-mérkőzés kezdődött. A lábaim elé guruló játékszert percenként kapkodták fel előlem, percre sem kérve elnézést. Hölgyutasok szálltak fel az újabb állomásokon, majd hamarosan távoztak. Őket alaposan kitárgyalták. Félúton valahol kiszállt a triumvirátus. Fellélegezhettem. — Micsoda este, esték, mivé lett embercsoportok 1 Ezen sopánkodva botorkálta^ ki, a szo.tyolával teleszemetelt kocsiból negyed tizenegykor. K. T. I. Közrend, közbiztonság Közmeghallgatás Foton Itt van az ősz, itt van újra. Ismétlődik a közmeghallgatások ideje. Főt kép- viselő-testülete szeptember 18-án, szerdán 17 órakor tartja azt az ülését, melyen ez a napirend szerepel. Ezen belül dr. Komáromi István, Pest megye rendőr- főkapitánya s a dunake- sziek parancsnoka, valamint a Fóti Közbiztonsági Egyesület vezetője ad tájékoztatást a közrend állapotáról, a legsürgősebb tennivalókról. A Vörösmarty Művelődési Házban ott .lesznek a közüzemi szolgáltatások irányítói, a közterület-felügyelők, s más, a falu dolgában illetékes vezetők. Felszólalásra és kérdésekre egyaránt módot adnak az önkormányzat vezetői, S készséggel válaszolnak is mindenkinek, aki megtiszteli őket a jelenlétével. DUNATAJ hírlap Vezető munkatárs: Kovács T. István. ® Munkatárs: Vasvári Éva. 9 Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. vin,, Somogyi Béla u. 8. Pf.rStl. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-476?", 138- 4067.
