Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-17 / 218. szám

I. ÉVFOLYAM, 198. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 17., KEDD D U NAJÁJ SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET 4 MIKLÓS • I DUNAKESZI FÓT • GOD • RÁCKEVE • SZIGETSZENT. Et audiatur altera pars Ki és mi következik Gödön ? Legutóbb rövid, előzetes híradásban számoltunk be ar­ról, hogy Göd képviselö-testülete telmondott a nagyköz­ség jegyzőjének. Ezután lemondott polgármesteri állásá­ról Lovászi Lajos és Nagy Dani Károly jogtanácsos is. Ezúttal a lemondott polgármestertől és „et audiatur al­tera pars” elv alapján kértünk Meszlényi Zoltán képvi­selő-testületi tagtól és — válogatás nélkül — két olyan személytől az előállt helyzetről képet, akik nap mint nap a nagyközség lakosaival szoros kapcsolatban állnak és meghallgatják az elhangzott véleményeket. Meszlényi Zoltán mérnök a képviselő-testület tagja: — Meghívottja voltam annak az értekezletnek, melyen szóba került a pár­tok közti fegyverszünet megkötése. Egységes fellé­pés a községházi munka megjavításáért. Ott szüle­tett meg az a döntés is, hogy a jegyző személyes magatartása károsan befo­lyásolja a polgármestert. Ezért fel kell mondani a jegyzőnek. A polgármes­tert pedig fizetéscsökken­téssel figyelmeztetni a hely­zet komolyságára. A ma­gam részéről kijelentettem, hogy mindent csak a tör­vényesség betartásával le­het megtenni. A polgármester megbuk­tatásáról ott szó sem esett. Én a megbeszélés utáni na­pon családommal a Bala­tonra utaztam. Miután ott két jogász barátommal is találkoztam, expresszlevél- ben hívtam fel erre a tes­tület egyik meghatározó személyiségét. Az ülés tá­vollétemben zajlott le. Megkérdeztük az 1990. október 26-án polgármes­terré választott Lovászi La­jost is. Ma választanak Meglepett polgárok Juhász Jánosné az alsó­gödi ABC vezetője szerint a vásárlókat nagyon meg­lepték a községházán tör­tént események és többsé­gükben őszintén sajnálják a polgármester távozását. Személyében egy minden­kivel udvarias, segítőkész vezetőt veszít el a nagy­község. Barát Lászlóné kereske­dő: — Mit sikerült meg­valósítani tervei közül tíz és fél hónap alatt? — A Keresztény Demok­rata Néppárt programját magamévá téve, a piarista szakmunkásképző iskola ügyének tető alá hozását sikernek tartom. Azt is, hogy emberközpontú legyen a nagyközség hivatala. Munkatársaimtól is ezt a törekvést vártam. Nyugod­tan mondhatom, hogy ők ezt megtették. — Mi nem sikerült ter­vei közül? — Például az, hogy 4 évig polgármester legyek. Aztán nem sikerült a kép­viselő urakkal elhitetni, hogy a hivatal dolgozói nem helyezkednek szembe a döntéseikkel. Nem lehetett őket meggyőzni, hogy nem a látványos sikerek és a személyes elvárások telje­sítése a legfontosabb. — Váratlan volt-e a jegy­ző felmondására tett in­dítvány? — Igen Is, meg nem is. Élt bennem egy feszültség, bizonyos . idő óta. Ezt in­formációk idézték elő, s egy névtelen levél a jegy­zőhöz címezve. Betegállo­mányba vonulását javasol­ta a levélíró. A jegyző nem élt ezzel a lehetőséggel. Egyébként számára meg­nyugtató az illetékes hely­ről származó megállapítás, hogy közigazgatási munká­ját Gödön profi módon vé­gezte, s nem kell a jövőjét félteni. Engem nem az 5000 forintos fizetéscsök­kentési javaslat befolyásolt a lemondásom bejelentése­kor. — Polgármester úr! Mik a további tervei? — Hivatalom átadása után jelentkezem szolgá­lattételre régi vállalatom­nál. Aztán maradok vá­— Amióta meghallottam a hírt, kérdőjelek munkál­nak bennem. De merem állítani, a vevőim sem ér­tik, mi történt a községhá­zán. Most se polgármester, se jegyző. Nincs jogtaná­csos. Nincs igazgatási, se pénzügyi osztályvezető. Va­jon ki lesz az utód? Ki tud, és tud-e annyit tenni, amit a leköszönő polgármester és munkatársai akartak cselekedni a faluért? A mester — Fazekat drótoztassék! — kiabálta valaha elnyúj­tott hangon a drótos mes­ter. Javított agyagedénye­ket, bádogkannát, ide :s, oda is behívták az asszo-. nyok. — Csak nem a régi fog­lalkozás éledt fel újra — lepődtem meg a Dunakeszi- Gyártelep megállóhely mellett, ahol Rostás Máté a két fiával dolgozgatott a minap reggelén. Esőcsator­nát javított a földön-ülve, elemeit annak illeszthette, forrasztotta, amikor jó reggelt köszönve megszólí­tottam. — Tudom én kérem — mondta —, így volt ez ré­gen, de már kihalt a szo­kás. Én rendes bádogos- mester vagyok. Ahol mun­kát találok, felvállalom. Most jöttünk át nemrég Marosvásárhelyről, ismerő­söknél lakunk a városban. A vándorlás nem divat már odaát sem. • — Gondolja, hogy itt könnyebb lesz? Jobban meg lehet élni? — Talán úgy alakul. Én bízom benne. Tetszik tud­ni, mi átjöttünk, mert ma­gyarok vagyunk. Magyar cigányok. K. T. 1. lasztóim bizalmából füg­getlen képviselő. Megpró­bálom a rossz tapasztalato­kon okulva, választóim és vele együtt a nagyközség érdekeit szolgálni. Balassa Tibor ★ írásunk gépelésekor ér­kezett Szabóné Hirtling Krisztina telefonhívása a Göd-Üjtelepen lévő egész­ségügyi gyermekotthonból. — Szimpátiatüntetést akartunk rendezni Lovászi Lajos polgármester úr mel­lett — közölte —, de mi­vel hetvenkét órával előbb ezt be kellett volna jelen­tenünk, már elkéstünk. Fel­tétlenül írják meg, hogy nagyon sajnáljuk és nem értünk egyet a történtek­kel. Rendkívül tisztességes embert veszítünk. Neki kö­szönhető, hogy az év elején kezdeményező kis csoport miatt tartott népszavazás után nem vált szét Felső- és Alsógöd. A nép a pol­gármesternek szavazott ez­zel bizalmat, aki minden kis panasz miatt a hely­színre ment, kiváló vezető volt. A történtek miatt fel vagyunk háborodva. Csak úgy' — Megbízták azzal, hogy ezt közölje? — Nem a magam nevé­ben beszélek. Felkért a szakszervezet vezetősége és az itteni személyzet. Sze­rintünk képtelenség az is, hogy egy vezető fizetését csak úgy csökkentsék. Ezt a döntést nem tudjuk sem­mibe venni. A füstje vagy a lángja ? Más-más az érdek Csendesen szemerkél az eső, s bár még langyos a le­vegő, az esti pára őszt jelez. A szigetszentmiklósi József Attila lakótelep csöndes. A korai sötétedés hazacsalja a gyerekeket, csak a nagyobbak őgyelegnek csapatba verődve — őket már nem hívja az esti mese. De soku­kat a szülők sem, így nem véletlen, ha egy-egy társaság még éjjel is az utcán van. És ebből származik a baj. fiatalember — visszakér­dez: ha ilyen sok a baj, miért engedélyezte műkö­désüket az önkormányzati Neki az a dolga, hogy áru­sítson, az Ő gyerekét neki kell eltartania. Dolgozni kell, igenis, még éjszaka is, A játékteremben villog­nak és kattognak a flippe­rek, de nyugalom van. Aa alapzajt mindenesetre szok­ni kell, a gyengébb idegze- tűek jobb, ha elkerülik a környéket. Az üzlet bérlőj« Meggyes Attila nincs a helyszínen, édesanyja, Meggyes Lászlóné helyette­síti ezen a napon. — Tudja, nehéz erről a dologról beszélni — magya­rázza az asszony —, hiszen ahány ember, annyi érdek Én csak azt mondhatom, mi nemrég nyitottunk, s minden ellenkező feltétele­zéssel szemben nem meg­gazdagodni, hanem megélni szeretnénk a játékteremből Itt nem ömlik a pénz. Id« olyan munkásfiatalok jár- nak, akiknek nincs hol szó­rakozniuk. Azon kívül én ia szívesebben aludnék, mint­hogy itt álljak a pultnál, de a fiam a jövő héten nő­sül, ez egy családi vállalko­zás, ahol mindenkinek meg­van a dolga. Egyébként meggyőződésem, itt semmi megbotránkoztató nem tör­ténik, ennek az ügynek na­gyobb a füstje, mint a láng­ja. Arany középút Az önkormányzat ismeri a panaszokat, s harminc napot kért a dolgok kivizs­gálására. Szándéka szerint az arany középutat szeret­né járni, hiszen megfonto­latlanul nem lehet igent vagy nemet mondani. E pillanatban úgy tűnik, mosl csupán az ellenőrzés eszkö­zével lehet élni, nem le­mondva arról, hogy mielőbb megnyissák az ifjúsági há­zat. Akkor végre lesz hol szórakozni, s talán csende­sednek a mai viharok is. Vasvári Éva A Posta köz Vili-as épü­lete egyik félemeleti laká­sában Mihálovics Ferencné nyit ajtót. A hetvenéves asszony kérdezés nélkül pa­naszkodik: tavasz óta itt vége a nyugalomnak, ami­óta megkezdte működését az éjjel nappal nyitva tar­tó élelmiszerbolt, majd utána a játékterem, éjjele­ken át randalíroznak a gye­rekek. Margit néni az ab­lakhoz tessékel, s félre­húzva a függönyt, a lát­ványra mutat: még csak nyolc óra, de már gyüleke­zik a csapat. Az ősz hajú asszonyból ömlik a szó — ezt az állapotot senkinek sem kívánja. Időnként a rendőrség is kivonul, de olyan vijjogásai, hogy ami­re ideér, eltűnnek a csend­háborítók. És persze a ve­rekedés sem ritka. Éjszaka is Igaz, ami igaz, az épü­lethez túlságosan közel, at­tól úgy tízméternyi távol­ságra lehet a butiksor. Nincs is ezzel baj, hiszen a lakótelepen mindenki örül a hiányt pótló szolgáltatá­soknak, de ezt a szoros kö­zelséget senki nem kívánta. Azaz ennek a háznak a százötven lakója nem, akik érintettek e kényszerű szomszédságban. Hogy han­got adjanak elégedetlensé­güknek, aláírásgyűjtést kez­deményeztek. — Senkinek sem a nyit­va tartó bolttal, vagy- ép­pen a fiatalokkal van baja — mondja a lakók érdekeit képviselő Kosch Péter gra­fikusművész —, de az el­len igenis szót emelünk, hogy éjjel is árusítanak sze­szes italt, s hogy a pihenni vágyók kénytelenek elvi­selni néhány ittas egyén hangoskodását. Nekem is négy gyermekem van — a legkisebb féléves, akit éj­jel többször kell altatni a hangzavar miatt —, belá­tom, hogy a fiataloknak szükségük van a koruknak megfelelő, ellenőrzött szó­rakozásra. De ami itt tör­ténik, nem ennek a módja. Csak megélni Az egyik kérdés a töb­bit is felveti. Miért késik az ifjúsági ház megnyitása, miért nincs egy tisztességes — és olcsó! — szórakozó­helye a fiataloknak? De a kérdések kérdése mégis­csak az: hol van a tiltás és korlátozás határa? hiszen ami a százötven embert zavarja — sokkal többnek a kényelmet adja. Az üzletben nagy a for­galom. Ki egy sörért, ki egy kávéért, ki egy konzervért nyit be — vélhetően most azt kérik, amit a nagy be­vásárláskor elfelejtettek megvenni. Néhány fiatal komótosan kólázik, látszik, nem sietős a dolguk. Né­melyikük öltözéke veretes bőrruha, a frizura tarkón felnyírva. Nekik is van véleményük — ők azonban másként ér­tékelik a dolgokat. Lám, most is üdítőt isznak, csend és nyugalom van. És külön­ben is, miért legyenek ők tekintettel másokra, ami­kor velük sem emberséges senki. A tizenhatéves lány, s huszonéves férje keserűen replikáznak: féléves gye­rekükkel mehetnek az ut­cára, azt mondják rájuk, jogcím nélküli lakáshaszná­lók. Pedig nem tettek mást, mint beköltöztek a szülők megüresedett lakásába. Hol van akkor itt a humanitás? Az élelmiszerbolt üze­meltetője — ő maga is csa­ládos, huszonhárom éves MICSODA ESTE! tt A vonat elment, maradt még egy fél órám. Nem baj. Szép az este, a féltízes in­dulásáig nem rostokolok a sínek mentén. Nézzük a késői fényekben ragyogó világvárost! — így gondolkoztam, el­felejtve már, véletlenszerű­nek tartva azt a durva köz­játékot, ami a hatos villa­mos megállójában zajlott le. Puha tömegbe ütköztem a kocsiból kilépve. Fiatal férfi teste dőlt rám, s a következő pillanatban ha­talmas rúgások érték. Nem tudom, min kaphat­tak össze a támadójával, aki villanásnyi idő után, mint aki elvégezte a dol­gát, kényelmesen átballá- gott a túloldalra. A tömeg csodálkozott, nevetett, a megvert ember sajgó vég­tagokkal káromkodott. — Uram, román mene­kült vagyok hajolt gya­núsan közel hozzám egy férfi és súgta a fülembe tiszta magyarsággal, ami­kor a csarnok előtti járdán kezdtem el a sétát. — Ad­jon harminc forintot, mert éhezem. Nem volt apróm, a pénz­tárcámat nem mertem elő­venni. — Sajnálom — válaszol­tam neki rekedt hangon, s elhatároztam, hogy a Pod- maniczky utca sarkánál át­megyek a túloldalra, aztán az alagúton visszatérve irány a szerelvény. Biztos, ami biztos, a séta befejez­ve. Ez már nem az a Pest, melynek utcáin én egykor azoknak az emlékezetes he­ti színházi estéknek a oe- fejezéseként nagyokat sé­táltam. Már csak azért sem, mert megrökönyödésemre két obszcén stílusban tár­salgó alak erősítgette ben­nem ezt a meggyőződést a Nyugati-posta előtt. Egyi­kük — nem akartam hinni a szememnek — a nadrágja ellenzőjét gombolgatta, durva illetlenségre készül­Űjságkötegeket hordok magammal. Azt tartom: az ingázó ember gazdálkod­jon az idővel. Hazáig a na­pisajtót szoktam olvasgat­ni. Bele is temetkezem a kupéban, ahol látszatra csak élénk hangulatú ifjú emberek évődtek egymás­sal: Ámbár szókincsük, kö­tőszavaik, a mostanában sajnálatosan elterjedt szo­kás szerint röpködtek. — Disznó állat vagy — szólt rá félig morogva, fé­lig nevetve útitársára egyi­kük, mert az,.. Nos, az ilyesmit nagyon körül kell írni, mert megtette hango­san, amit még családon be­lül sem illenék, s csak a buta, bornírt humorú em­ber szánja viccnek. — Jobb lesz az újsághal­mazba mélyedni — láttam be, s örültem, hogy két utassal még többen lettünk az indulás előtt. Ámbár azok hamarosan kivonul­tak, mivel a vonat indulása után egy kis gumilabdaes- csal, teremfoci-mérkőzés kezdődött. A lábaim elé gu­ruló játékszert percenként kapkodták fel előlem, perc­re sem kérve elnézést. Hölgyutasok szálltak fel az újabb állomásokon, majd hamarosan távoztak. Őket alaposan kitárgyalták. Félúton valahol kiszállt a triumvirátus. Fellélegez­hettem. — Micsoda este, esték, mivé lett embercsoportok 1 Ezen sopánkodva botorkál­ta^ ki, a szo.tyolával tele­szemetelt kocsiból negyed tizenegykor. K. T. I. Közrend, közbiztonság Közmeghallgatás Foton Itt van az ősz, itt van új­ra. Ismétlődik a közmeg­hallgatások ideje. Főt kép- viselő-testülete szeptember 18-án, szerdán 17 órakor tartja azt az ülését, melyen ez a napirend szerepel. Ezen belül dr. Komáromi István, Pest megye rendőr- főkapitánya s a dunake- sziek parancsnoka, vala­mint a Fóti Közbiztonsági Egyesület vezetője ad tájé­koztatást a közrend állapo­táról, a legsürgősebb tenni­valókról. A Vörösmarty Művelődé­si Házban ott .lesznek a közüzemi szolgáltatások irányítói, a közterület-fel­ügyelők, s más, a falu dol­gában illetékes vezetők. Felszólalásra és kérdések­re egyaránt módot adnak az önkormányzat vezetői, S készséggel válaszolnak is mindenkinek, aki megtisz­teli őket a jelenlétével. DUNATAJ hírlap Vezető munkatárs: Kovács T. István. ® Munkatárs: Vasvári Éva. 9 Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk: Bp. vin,, Somogyi Béla u. 8. Pf.rStl. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-476?", 138- 4067.

Next

/
Oldalképek
Tartalom