Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-17 / 218. szám

I. ÉVFOLYAM, 98. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 17., KEDD TÁP1Ö.MENTI MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. CSÜTÖRTÖKÖN. SZOMBATON MÉG ALKOT, MÉG SZER VEZ Sanyi bácsi Életfa-díjas A művelődési és közoktatási miniszter, az Országos Közművelődési Központ Módszertani Intézete, valamint az Országos Népművészeti Egyesület a népművészet megőrzésében, átörökítésében több évtizeden át végzett kiemelkedő tevékenységéért az Életfa-dijat adomá­nyozta Ofella Sándor tápiószecsői népiegyüttes-vezető- nek. „A Sanyi bácsi" — mert ismerik, így szólítják szer­te a Tápió vidékén, de azoii túl, Pest megyében, sőt mondhatni, hogy az or­szágban is — Szent István ünnepe előtt vette át And- rásfalvy Bertalan minisz­tertől a kitüntetést jelképe­ző díszes bronzalakot.' Nem akármilyen társaságban kapta az elismerést. Olsvay Imre népzenekutató, Péter- fi László és Samu Gé­za (posztumusz) szobrász- művészek neve ugyancsak jól cseng a hagyományőr­zők táborában. Hozzájuk képest Sanyi bácsi legfel-, jebb amiatt lehet örökös talány a köznapi ember számára, hogy nehéz elta­lálni valódi foglalkozását, SZABÓMESTER Eredeti szakmája sze­rint szabómester, aki sze- csői parasztlegény létére pesti inasként úgy rácso­dálkozott a harmincas évek fővárosának színházi életé­re, hogy aztán egész életé­ben maga is színházat szer­vezett, előadásokat rende­zett, színdarabokat írt. A háború után a Hangya Szö­vetkezet boltvezetőiéként motorja volt az újjáépítés­nek, részt vett a falujárás­ban, a szecsői műkedvelés alapjainak lerakásában. Még földműves-szövetkeze­ti dolgozó, amikor a Pest megyei szabadművelődési osztály 1950-ben kinevezte a már négy évvel korábban megépült kultúrotthon tár­sadalmi igazgatójának. Egy felülről kiadott rendelet ér­telmében — hiszen így ment ez akkoriban — mindjárt népkönyvtárat kellett lét­rehozni. Igaz, ehhez köny­vet nem adtak. Miből Is adhattak volna? A határo­zat értelmében összegyűj­tötték hát a helyi tszcs, az elöljáróság, a DISZ, az MNDSZ és a szövetkezet könyvkészletét. Hamarosan rájött, hogy minden igyekezet ellenére még mindig nincs a falu­ban rendszeres népművé­szeti tevékenység. Ezzel egyyidejűleg mások is fel­ismerik a benne levő óriá­si tenni akarást, becsvágyat. Sűrűn ugratják hát, példá­lóznak előtte a Galva-völgy hagyományápolásával. TAPtóMWm BtBtAP Vezető munkatárs: Mat'ila Gy. Oszkár. ® Munkatárs: Tóth Ferenc. $ Fogadónap minden csütörtökön 10—ÍZ óra között Nagykátán a művelődési központiján. 8 *süg£2 Sorlap „Nemes irigység fogott el ilyenkor mindig — írta Báránykát hoztunk cí­mű könyvében —, és hozzá­szólásomban odavágtam: megmutatjuk, hogy nem csak Galga völgye van, ha­nem Tápió völgye is!" Ekkoriban alakította meg a népi egyyüttest, amelynek azóta vezetője. Elment — ott akart lenni — a szege­di néprajzos tanfolyamra, ahol végérvényesen elje­gyezte magát a népművé­szettel. „Ekkor villant az agyamba az a gondolat, hogy ez az, amit csinálni szeretek, ez az, amit nekem csinálni muszáj!” Innentől kezdve végképp nincs megállás. Pedig eköz­ben a feleségével együtt a szövetkezeti boltot működ­teti tovább, hiszen kell a biztos kenyér, s születtek a gyerekek egymás után. Mindent lendületből, testi- lelki odaadással csinált vi­lágéletében. A „vajon med­dig bírja?” kérdést gyak­ran hallotta másoktól. Alig­ha volt meglepő egy há­rom és fél hónapig tartó kórház; ápolás. Mégsem állt meg. Diktálta a tempót, de sokszor az élet vezényelt. Telefonüzenetet kapott a Szecsői Tanács a járási ta­nácstól — 1953-ban, az ál­ltalános iskola 7. és 8. osz­tályát végezte ez idő tá­jékán —, hogy Ofella Sán­dor kultúrotthon-igazgatót, együttesvezetőt másnap küldjék le Nagykátára, ahol a személyzeti előadónál je­lentkezzen. EGY PADBAN „Ismertette velem az elő­adó, hogy a megüresedett járási népművelői elő­adói tisztségre engem kér­nek fel, mivel az elődöt áthelyezték úttörővezető­nek. Meglepetésemben vá­laszolni sem tudtam. Hivat­koztam minimális képzett­ségemre, miszerint most végzem levelezőn a nyolca­dik osztályt. Az előadó biz­tatott, hogy majd jön ez­után a többi — neki sincs több osztálya —, de a járás vezetői. felfigyeltek tevé­kenységemre és képesnek tartanak a felelős beosztás betöltésére. Én háromnapi gondolkodási időt kértem.” A választási kényszer miatti tépelődés, vita a fele­séggel már fölöslegesnek bizonyult: a kinevezés visz- szavonhatatlanul eldönte­tett. Nagykátára járt dol­gozni, ám a népi játékok gyűjtése otthon, Tápiósze- csőn sohasem állt már le. Muzsikagazda címmel ösz- szeállított egy népi játékot, amelyben együtt mulat az egyébként sokszor veszeke­dő alvég és felvég. Három- felvonásos drámát írt Dam­janich huszárja címmel. Az együttessel minden eszten­dőben új népi játékot ta­nultak be. Közben középis­kolában kezdett el tanulni, egy padban a lányával. A világot megváltani aka­ró munkatempót ismét az egészség romlása miatt kel­lett lassabbra fogni. Szana­tórium után nyugdíjazták. De a „megszállottság rok- karatja” ezután sem nyug­szik: gyűjt, szervez, biztat másokat. Nyolc legényért kunyerál a honvédségnél, mert éppen hullámvölgybe került az együttes, elfogy­tak a fiúk. Ofella Sándor betegen sem ismert aka­dályt. Ki is íratta magát gyorsan a betegállomány­ból. Megint kinevezték — immár függetlenítettként — a kultúrotthon igazgatójá­nak. 1963-at írtak ekkor. Hallgattam Sanyi bácsit. Felidézte az első Röpülj pávákat, az asszonykórus és Gál Károlyné országra szóló sikereit. A jubileumi összejöveteleket, külföldi és hazai vendégszereplé­seik emlékeit, a családi ösz- szetartozást. A Chmelly „Dönci”, Várállyai Béla, Ofella Sándor alkotta „nagy népművelő hármas” közis­mert csipkelődéseit, ök ket­ten már elmentek ... KISÖREGEK Sanyi bácsi még — sze­rencsére — itt van. Éppen az együttes francia, német körútját szervezi, 19-én in­dulnak. Az ám, ki ne ma­radjon: másodszor is el­nyerték a Kiváló Együttes címet. Meg aztán: Sanyi bá­csi írja második könyvét Kék szivárvány címmel. Hamarosan kiadják. Na meg hogy Sanyi bácsi a fő szervezője az idősek világ­napjának Szecsőn. „Egyhe­tes program lesz, hogy örüljenek a kisöregek!” Igaz is. Ofella Sándor az idén még „csak” a 77. élet­évét tölti be. Fiatal az élet­fája ... Tóth Ferenc Szálloda épül Nagykátán A Makoveez Imre által tervezett nagyhalai magánszálloda és vendéglátó a tervek szerint a jövő év május végére épül fel. A Kata Építőipari Szövetkezet — mint kivi­telező — még a tél beállta előtt felrakja a félig kész épületre a tetőszerkezetet (Fülek! Tibor felvétele) Esélyegyenlőség mellett Új osztályokban Nagykátán a Mátray Gábor Általános Iskolában a korábbiaktól eltérő máidon indították az új tanévnek az 5. osztályos kisdiákokat. Három megközelítően azonos létszámú, 23-25 tanulós új csoportot hoztak létre, meg­bontva az eddigi felállást. A differenciálást a negyedik osztály végéig nyújtott teljesítmények és tudásszint alapján végezték el. A felmérési anyagot az alsó tago­zatos munkaközösség mellett néhány szakos pedagógus állította össze. Természetesen figyelembe vették az osz­tálytanítók személyre szabott véleményét, tapasztalatait is. A felmérést legjobban teljesítők közül egy csoportot, a mérsékeltebb vagy gyengébb eredményt elérőkből két vegyes színvonalú tanulócsoportot állítottak össze. Fi­gyelembe vették a továbbtanulási, nyelvtanulási szándé­kot. Az iskola újító szándékú lépését persze széles körű vita előzte meg. Az elmúlt tanévben ezzel foglalkozó tantestületi ülésen számta­lan kérdés merült fel, ami­kor a részleteket boncol­gatták az iskola pedagógu­sai. Hogyan lehet ilyen cso­portfelállásban például ér­vényesíteni a következetes és igazságos értékelés, osz­tályozás elvét? Hiszen kü­lönböző, eltérő képességű gyerekcsoportokról van szó. Milyen nevelési nehéz­ségeket hoz felszínre az úgynevezett „elit” csoport kialakítása? Ugyanakkor a „gyenge” osztállyal ki vál­lalja fel a várható sikerte­lenséget? Egyáltalán: ki Nagykáta Önkormányzati ülés Ma délután 17 órától ülé­sezik Nagykátán, a Dózsa úti tömegszervezeti szék­házban a városi önkor­mányzat képviselő-testüle- te. A tervezett nyolc napi­Tdp loszecso Mária-napi búcsú Szeptember 15-én, vasár­nap volt Tápiószecsőn az e vidéken olyan híres „sze­csői búcsú”. A Tápiósági úton levő régi sporttele­pen találkozik ilyenkor a környék apraja-nagyja. Jönnek ide Ságról, Káká­ról, Tóalmásról, Szentmár- tonkátáról, Sülyből és Sáp­ról, de még a távolabbi te­lepülésekről is leányok, is­merkedni vágyó legének. Ofella Sándor nyugdíjas népművelőtől, hagyomány­gyűjtő, -ápoló néprajzostól, a Szecsői Hagyományőrző Együttes vezetőjétől hal­lottuk a történetet, miért éppen a Mária-nap utáni élső vasárnapon tartják a szecsői búcsút. Eszerint korábban Miklós-napkor volt ez az esemény, mivel­hogy Szent Miklós a sze­csői katolikus templom vé­dőszentje. Ám december 6-án rendszerint már foga van az időnek, legalábbis ritkán alkalmas az ilyen népi összejövetel megtar­tására. A szecsőiek ezért gon­doltak egyet: hiszen akad náluk akár több Mária-kép is a templomban! Miért ne lehetne hát Mária-napra tenni azt a búcsút?! Hogy azt követően pedig Kókán, majd Mihály-napkor Tá- pióságon adjanak egymás­nak randevút a búcsúra járók. Így tartják már 1938 óta ebben az időpontban ezt a nagy eseményt. — he­rendi téma szerint többek között megtárgyalják a tes­tület II. félévi ülésszakának munkatervét, értékelik az első félévi gazdálkodást, módosítani kívánják a költségvetési önkormányza­ti rendeletet, valamint a lakásépítés, -vásárlás, -ka­mat-visszafizetés helyi tá­mogatásáról, az első lakás­hoz jutók külön támogatá­sáról szóló önkormányzati rmdeletet. Beszámolót hall­gatnak meg a költségvetési üzem felszámolásának vég­rehajtásáról, majd új ön- kormányzati rendeletet al­kotnak a képviselő-testüle­ti hatáskörgyakorlás átru­házásáról. Az ülés a korábbiakhoz hasonlóan nyilvános lesz. vállalja szívesen és ön­ként a vegyes csoportok osztályfőnöki teendőinek ellátását? Menet közben lesz-e lehetőség — a nyúj­tott teljesítmények alapján — csoportváltoztatásra? A négy éve kialakult osztály­közösségek megbontása, az ezzel járó átmeneti elbi­zonytalanodás kockázata arányban áll-e a feltétele­zett pozitív eredmények­kel? Hogyan érvényesül ez­után a kitűnők, jelesek hú­zó hatása? A felsorolt dilemmákat elfogadva az iskola peda­gógusai túlnyomó többsé­gükben támogatták a ja­vaslatot, mondván, hogy a differenciálás elkerülhetet­len, hiszen az élet már ja­vában ilyen különbségeket produkál. Elhangzott: „a jövőben nem azt kérdezik majd, hogy milyen volt az iskola közösségi szelleme, hanem azt nézik mindenütt, mit tud a gyerek." Noha a jó közösség — az iskolá­ban, de az életben ugyan­csak — serkent a nagyobb tudás megszerzésére, a töb­bet akarásra. A kérdések nyitottsága mellett a szülők is megér­tették, támogatták a Mát- ray-iskola szándékát, így ngm volt akadálya a diffe­renciálásnak. Az osztályfő­nöki teendőket pedig kiváló felkészültségű, sokirányú tapasztalatokkal rendelke­ző nevelőkre bízták. A cso­portok közötti objektív ösz- szehasonlítás lehetőségét céltudatos tantárgyfelosz­tással igyekeztek biztosíta­ni: az azonos tantárgyakat ugyanazok a pedagógusok tanítják a párhuzamos cso­portokban. Miz’sei Tamás igazgatótól megtudtuk, hogy két év múlva — a 6. osztály végén — újabb szintmérést ter­veznek. Ekkor már jobban kialakult lesz a továbbtanu­lási szándék iránya: a tel­jesítményt is figyelembe véve, akár csoportmódosí­tás is elképzelhető, (tóth) Helyőrségi klub Vidám műsor, zenével nés estet rendeznek szep­tember 20-án (pénteken) este 19 órai kezdettel. A vi­dám műsor címe: Humor­ban nem ismerünk tréfát. Tápiószecsőn, a helyőrsé ki klubban Harsányi Gábo: színművész, Karda Beüti táncdalénekes, Eles Istvái humorista fellépésével- ze

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom