Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-16 / 217. szám

I. ÉVFOLYAM, 191. SZÄM 1991. SZEPTEMBER 16., HÉTFŐ BUDAÖRS & EiiD # SZAZUA»-. - , ^ i'i^íöVuúüáVAll 9 BUDAKESZI # BIATOR­BAGT • TÖRÖKBÁLINT • PILISCSABA • PATY • ZSAMBÉK • SOLYMÁR • TÁRNOK • NAGYKOVÁCSI • BUDAJENO 0 PERBAL • TÖK • TINNYE • ÜRÖM MEGMARADTAK A SZAKKOROK A jó légkör kihat A pilisszántói nemzetiségi általános iskola az idei tan­évben gazdagabb lett egy nyelvi laboratóriummal, a zsolnaiak ajándékával. A gyerekek szlovák és angol nyelvet tanulnak, utóbbit tavaly, az orosz helyett ve­zették be a negyedik osztályban. Idén a negyedikeseken kívül az ötödikesek és a hatodikosok is angolt tanul­hatnak. A korábban Pilisszent- ivánra bejáró zeneiskolá­zok oktatását is helyben oldják meg ezentúl. Az ön- kormányzat egy zongorával is öt hegedűvel járult hoz- rá a kicsik zenei képzésé­hez. Az érdeklődés jóval nagyobb volt a vártnál; ja­nuárban 21 gyerek jelent­kezésére számított az isko­la, ehelyett szeptemberben 46 elsőst írattak be a lel­kes szülők. Pedig itt tandí­jat is kell fizetni — igaz, nem olyan sokat, mint mondjuk egy magániskolá­ban, ebben a munkanélkü­liséggel fenyegetett világ­ban azonban sokaknak ha­vi 150 forint kifizetése is gondot jelent. Az általános iskola zök­kenők és megrázkódtatá­sok nélkül kezdte az új tanévet, a tavaly beveze­tett új tantárgyak — mint az említett angol, valamint a hit- és erkölcstan — mel­lett változatlanul teljes számban működnek a már Jól bevált szakkörök. A gyerekek válogathatnak o népi tánc, színjátszó, iro­dalom, számítógép, bioló­gia és kémia szakkörök kö­zött, sőt ha kedvük tari­fa, egyszerre több helyre is járhatnak. Az’ iskola fiatal igazgató­ja, Járai Attila jól emlék­ezik még saját diákkorára, amikor a tanárok megha­tározták, ki hová, hány szakkörbe járhat. (Ez a szokás persze iskolától füg­gött.) Szerinte hasznosabb, ha egy gyerek minden té­A Terra Ingatlanforgal­mi Kft. a jelenleg még a Dózsa Tsz területét képező nyolc-kilenc hektárnyi föld belterületbe csatolá­sát és azon egy Bürotel Center építéséhez elvi hasznosítási engedélyezését kérte a biatorbágyi önkor­mányzattól. A képviselő-testület tag­jai, bár mindenekelőtt a fa­lu érdekeit tartották szem előtt, mégis hajlottak a mos­BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Deák Attila. • Munkatársak: J. Szabó Irén és Pachner Edit. €> Fogadónap minden hét­főin 14—17 óráig a szerkesz­tőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi B. u. 6. Pf.:311. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138-4067. 6 ^írlav ren kipróbálhatja magát, és utána dönti el, mihez van kedve igazán. Fontos szempont, hogy egyáltalán van miből vá­lasztaniuk. — önmagában is ered­ménynek tartom, hogy ná­lunk megmaradtak. Sok helyről hallottam, hogy anyagi okokból, vagy a pe­dagógusok kilépése miatt meg kellett szüntetni a szakköröket — vagy jobb esetben csökkenteni kellett a számukat. — Sportolási lehetőség­ben is ilyen gazdag a vá­laszték? — Mivel nincs tornater­münk, az időjáráshoz kell alkalmazkodnunk. Egész évben lehet pingpongozni, ősszel és tavasszal indul a tenisz és a kispályás labda­rúgás, téten a teniszt sakk váltja fel. Üszni is visszük a gyerekeket, tavaly a mar­gitszigeti Hajós Alfréd uszodába jártunk. Hogy tornaterem nélkül is lehet szép eredménye­ket elérni, bizonyítják a pi­lisszántói iskola kis focis­tái és sakkozói, akik a me­gyei versenyeken sikeresen szerepelnek. — A hit- és erkölcstant miért vezették be? — A plébános úr kezde­ményezte, mi pedig jó öt­letnek tartottuk. Sokszor emlegették korábban, hogy az etikai válság mélyebb a gazdasági válságnál —, er­re gondolva vezettük be. Két külön tantárgyról van szó, a hittant a plébános úr tanában oly sokat hangoz­tatott nézetre: „csak jöjjön a működő töke, mi tárt karokkal várjuk”. Ugyan­akkor azt is meg kell je­gyeznünk, hogy a képvise­lők reálisan felmérték, hogy nem teljes mértékben igazodnak ki a jelenlegi paragrafusok között, ehhez hozzájárult az is, hogy a testület elé vitt anyag sem volt tökéletesen elkészítve. Szerencsére mégis döntés született: a biatorbágyi képviselő-testület elviek­ben támogatja a kérvényt, de egy későbbi ülésen az együttműködési megállapo­dással kapcsoltan ismét megtárgyalni szándékozik. A Bürotel Centerhez a Hungaroscan nevű cég már jelentkezett is tőkéstárs­nak. Az önkormányzat a cégtől megkérte a szándék- nyilatkozatot, melynek ta­nulmányozása folyamatban van. — d — tartja, az erkölcstant az osztályfőnökök. — Érezhető-e valamilyen eredmény? — Hittan után olyan át­szellemült arcokat szoktam látni, amilyeneket mondjuk egy matematika- vagy li- zikaórán nem tapasztaltam. — Igaz-e, hogy a vallá­sos nevelés bevezetése szi­gorúbb iskolai légkört ered­ményez? Sokan ugyanis egyenlőségjelet tesznek a kettő közé, és azért szor­galmazták a hittanoktatást, hogy a gyerekeket jobban „megfogják”. — Én a demokratikus szellemű iskola híve vagyok. A szabad szellem, a jó lég­kör kihat a szakmai mun­kára is. Nem szeretem, nem várom el, hogy ha megjele­nek valahol, mindenki vi- gyázzba álljon, csak azért, mert én vagyok az igazga­tó. A köszönést sem erő­szakkal akarom kikénysze­ríteni a gyerekekből, in­kább megpróbálok olyan légkört teremteni, hogy az egymás iránti megbecsülés­ből és szeretetből köszön­jenek. (pachner) A második világháború kitörése előtt, 1938-ban az ország 6899 hatosztályos elemi iskolája közül 4643 az egyházak s főleg a ka­tolikus egyház kezében volt. A 64 tanító- és óvó­nőképzőből 50, a 156 gim­náziumból 87 volt feleke­zeti, közöttük nagy múl­tú, országos hírű alma ma­terek. A hatalom igénybe vet­te ugyan az egyházak föld* birtokát, de egyéb tulajdo­nát, érdekeltségeit és funk­cióit teljesen érintetlenül hagyta. Sőt a szegényebb egyházközségeknek — te­kintet nélkül felekezeti ho­vatartozásukra — 1945 szeptemberéig 20 ezer ka- tasztrális hold földet jutta­tott, a hitélettel és a köz­oktatással kapcsolatos teendők zavartalan ellátá­sát pedig az állami költ­ségvetésből támogatta, 1945—.1946-ban a Függet­lenségi Fronton és a kor­mánykoalíción belül még fel' sem merült az iskolák államosítása és az iskolai vallásoktatás. A koalíciós pártok 1948. március ll-i pártközi ér­tekezletén — az új kor­mányprogram kidolgozásá­val összefüggésben — a Kisgazdapárt képviselője felvetette a fakultatív val­lásoktatás bevezetését min­den iskolában. A Kisgazda- párt — személy szerint Nagy Ferenc pártelnök és miniszterelnök — célja e radikálisnak tűnő javaslat­tal az volt, hogy igazolja a baloldali pártokkal való együttműködési szándékát. Másfelől pedig azt remél­te, hogy a fakultatív val­lásoktatás bevezetése hosz- szabb időre elodázhatja az egyházi iskolák államosítá­sát. Mindszenty József bí­boros azonban kezdettől Biatorhágy Jön a külföldi töke? Vállalva a gondokat Jól megérteti magát Gyerekek az udvaron. Ját­szanak. Néhány pedagógus figyelő szemmel nézi őket. Az egyik gyermek tolóko­csiban. Tekintete a pajtá­sain, akik a homokozóban építgetnek. Felszabadultan. Az ia mosolyog, akit beteg­sége megfoszt attól, hogy együtt szaladgáljon a töb­biekkel, vagy várat emel­jen a homokból. Kisebbek, nagyobbak van­nak együtt, úgy tűnik, ér­tik egymást. Sőt kedvelik, mert jó így együtt. A hely­szín a százhalombattai 3. számú óvoda, ahol szep­tember elejétől kezdődően mozgássérült és értelmi fo­gyatékos gyermekek napkö­zi otthonos gondozását, a tankötelesek oktatását lát­ják el. Óvónők, tanítónő és gyógypedagógus. A gyere­kekről beszélgetünk az óvo­da vezetőjével, Török Kál- mánnéval. Az egyik kislány közben hozzászalad, átöle­li-, és kíváncsi szemmel azt kérdezi: mikor jön Éva né­ni? A "vezetőnő .kedvesen válaszol, hamarosan itt lesz, a leányka megnyugodva visszamegy a többeikhez. FELOLDÓDOTT Közben megtudjuk, mek­kora változást jelent az ap- róbb-nagyobb gyermekek életében az, hogy itt lehet­nek. S nem az intézetben, mint korábban. Egy kisfiú­ról esik szó, aki megnyílt ebben a közösségben. A nyár folyamán ugyanis már működött a napközi itt, az óvodában, a sérült gyermeke^ számára. A szü­lők, pár nap elteltével, örömmel mesélték el, mek­kora változást tapasztaltak a gyerek viselkedésében. Régebben sírva hagyták ott az intézményben, volt, hogy nem is evett, mert nem érezte jól magát. Most az is előfordult, meséli Tö­rök Kálmánná, hogy ami­kor délután érte jött az édesanyja, kedvesen intett neki, menjen el, ö vissza­ment játszani. Beszélni nem tud, de a jelekkel jól meg­érteti magát. Az az elhang­zottakból egyértelműen érezhető, hogy ez a kisfiú sokat fejlődött. Már nem fél, sőt feloldódott abban a kö­zösségben, melybe beleke­rült. S ez a fontos. KEZDEMÉNYEZTE Korábban már hírt ad­tunk arról, hogy a város­ban működő Szülők Fóru­ma elnevezésű egyesület tagjai, és elnöke, Cseh Kor- .nélné kezdeményezésére jött létre ez az egész. Az ötletet többen felkarolták, segítettek, átérezve súlyát, jelentőségét. Mert elkel a támogatás azoknak a csalá­doknak, melyek beteg gyer­meket nevelnek. A legköny- nyebb megoldás az, ha a szülők elhelyezik egy intéz­ményben, s néha megláto­gatják fiukat, leányukat. Nehezebb helyzetben azok vannak, akik vállalni kí­vánják. A gondokkal és örömteli eseményekkel együtt. Mert részesei akar­nak lenni a gyermekük éle­tének. A fejlődésének, az esetleges megtorpanások­nak. Hiszen ez is előfor­dul mindenkinél. Csak cso­dálható „harc” ez, aminek az a lényege, hogy a lehe­tőségekhez mérten a leg­többet elérje a beteg gyer­mek. Képes legyen a beil­leszkedésre, megtanuljon egyes alapvető ismereteket, s ha lehet, felkészüljön a középiskolai tanulmányok­ra. S a hátrányok ellenére elérhessék, azt, amit akar­nak. Amikor ott jártunk, a szo­bákban az utolsó simításo­kat végezték a pedagógu­sok. Már megvoltak a szo­bák, a játékok, egy-két ap­róság elrendezése volt hát­ra. Kell majd egy tábla, ide egy meghitt játszósa- rok. Itt, ezekben a helyisé­gekben nem látszik, hogy a felnőtteknek mennyi szer­vező, időpontokat, érdekeket egyeztető munkájába ke­rült mindez. S az sem lát­ható, hogy mennyi teendő van még hátra, mennyi terv, mely megvalósításra vár. Hány hivatalt és hi­vatalnokot kell arról meg­győzni, hogy ez a kezde­ményezés jó és egyedülál­ló. Egyelőre. Talán akad­nak követők, s tulajdon­képpen mindig az „úttö­rőknek” nehéz. Azoknak, akik először próbálnak va­lami olyat, amit más még nem. Legalábbis nálunk, ebben az országban. ÖSSZEFOGÁS Az összefogás példája ez a pár szülő és lelkes pe­dagógus. Az ember csak azt kívánhatja, sikerüljön nekik mindazt végigvinni, amit elkezdtek. Biztassa őket a gyerekek mosolya, nyíltsága. Ezért megéri vállalni a gon­dokat, vitákat, erőfeszítése­ket. —jisz— Múltunkból Az iskolai vallásoktatás fogva élesen ellenezte a fa­kultatív vallásoktatás be­vezetését, és a kötelező val­lásoktatás melletti kitartás­ra hívott fel. Sőt a katoli­kus egyház mellett a pro­testáns egyházakat is meg­nyerte egy tiltakozó tömeg- mozgalomra, amely 1947 márciusában és áprilisában országos méreteket öltött. Az esztergomi érsek kez­deményezésére egyházi és világi személyek, a Kato­likus Szülők Vallásos Szö­vetségének szervezetei százszámra küldték tiltako­zó távirataikat, leveleiket a kormány és a pártok ve­zetői címére. Ezeket leg­többször az egyházközségi képviselő-testületek ülé­sein, a szülők iskolában rendezett gyűlésein fogad­tatták el, de olykor az egy­házi szertartás keretében a templom látogatóit is meg­szavaztatták a fakultatív vallásoktatás kérdésében. A polgári jobboldali cso­portokhoz tartozó képvise­lők a nemzetgyűlésben til­takoztak a fakultatív val­lásoktatás ellen. A katoli­kus főpapság azonban ko­rántsem volt maradéktala­nul elégedett a sikerekkel. A szülők körében ugyanis rövidesen az aggodalom és a bizalmatlanság jelei mu­tatkoznak, s főleg ilyen ag­gályok merültek fel: „Nem lesz jó ajánlólevél a to­vábbtanulásra és elhelyez­kedésre, ha valaki hittant tanul”: Az Actio Catholicát és a katolikus sajtó mun­katársait viszont az aggasz­totta, hogy a bíborqs uta­sításainak fenntartás nél­küli végrehajtásakor meg­torlásként a kormány eset­leg betiltja a katolikus la­pokat, s féltek, ha a kor­mány megvonja anyagi tá­mogatását, nem tudnak ol­csó tankönyveket adni a tanulóifjúság kezébe. A katolikus püspöki kar 1947. április 12-én — min­den tagjának aláírásával ellátott — levélben köve­telte a miniszterelnöktől a Vatikánnal való kapcsola­tok felvételét és a fakulta­tív vallásoktatás levételét a napirendről. Mindszenty József április 28-án, majd május 13-án újabb levelet intézett a miniszterelnök­höz, követelve, hogy a Kis­gazdapárt véglegesen vé­tesse le a napirendről a fakultatív vallásoktatást. Ezt azonban Nagy Ferenc nem merte vállalni, mint ahogyan azt sem, hogy a nyilvánosság előtt beismer­je, eredetileg a Kisgazda- párt vezetői kezdeményez­ték a fakultatív vallások­tatás bevezetésének napi­rendre tűzését. Ez az elkép­zelés tehát 1947. május vé­gén, június elején lényegé­ben zsákutcába jutott, de a vele kapcsolatos politikai küzdelmek és bonyodalmak nagymértékben járultak hozzá, hogy Nagy Ferenc az egyházi tiltakozó tömeg- mozgalmak idején tanúsí­tott „semleges” magatartá­sával gyakorlatilag mind a koalíciós partnerek, mind a katolikus egyház bizalmát elveszítette. Az 1947, augusztus 31-i országgyűlési választások után aligha lehetett két­séges, hogy az erejében megnövekedett és az egy­ségét megszilárdító kor­mánykoalíció a korábbiak­nál határozottabban halad majd előre az állam és az egyházak kapcsolatának rendezése terén is. Dinnyés Lajos miniszter­elnök 1947. október 7-i or­szággyűlési programbeszé­dében az általános és fő­iskolai oktatás reformját, valamint az egységes álla­mi tankönyvek mielőbbi bevezetését jelölte meg a legfontosabb teendőnek az oktatásügy terén. Kifejezés­re juttatta ugyanakkor, hogy kormánya az állam és az egyházak kapcsolatának végleges, megnyugtató ren­dezésére törekszik. 1947. december 4-én a törvényhozás megszüntette a „bevett” és az „elismert” vallásfelekezetek jogállása közötti különbségeket, fel­számolta a „bevett” egyhá­zak, köztük a katolikus egyház által addig élvezett előnyöket, amivel megszűnt az egyházi adók kényszer­jellege. Ez kétségtelenül döntő lépést jelentett a val­lásszabadság irányában. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1948. május 15-i sajtókonferenciáján jelen­tette be az iskolák államo­sítását. A Magyar Dolgozók Pártja programnyilatkozata követelte „az egyházi isko­lák államosítását az egyház hitoktatási jogának és a papnevelő iskolák egyházi jellegének csorbítása nél­kül”. Az országgyűlés 1948. jú­nius 16-án Bognár József (FKGP) előadása alapján megtárgyalta és megszavaz­ta az iskolák államosítá­sáról szóló törvényjavasla­tot. * - D. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom