Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-10 / 212. szám
I. ÉVFOLYAM, 186. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 10., KEDD BUDA.VIDEKI BUDAÖRS • ÉRD • SZÁZHALOMBATTA BAGY • TÖRÖKBÁLINT ® PILISCSABA • NAGYKOVÁCSI • BUDAJENÖ e pilisvörösvar e budakeszi e biatorB PATY • ZSAMBÉK • SOLYMÁR • TÁRNOK e PERBAL e TÖK • TINNYE • ÜRÖM Majd a dolgozók eldöntik, kit választanak Inkább segélyeket kérnek A közalkalmazottak szak- szervezete nem a legkarak- teresebb érdekképviseleti tömörülések közé tartozik, tagsága munkájának jellege ezt nem is teszi lehetővé. Például, tekintve, hogy állami alkalmazottak, nincs sztrájkjoguk. A sztrájk azonban, mint végső fegyver, nem feltétlenül kívánatos. — és hosszú távon nem is mindig hatásos. Emlékezzünk csak a kiváló I.uis de Funes egyik nagysikerű igazgató-figurájára, aki így utasította titkárnőjét; „Maga ígérjen meg nekik mindent, én meg nem tartok be semmit!” Bordás István, aki a volt budai járáshoz tartozó települések közalkalmazottai- nak szakszervezeti titkára, úgy látja, hogy az emberek többsége várakozó álláspontra helyezkedett. „Azt mondják, előbb mutassák meg a szakszervezetek, mire képesek, ők majd utána eldöntik, melyiket válaszszák." Tisztában van vele, hogy a közalkalmazottak szak- szervezete nem olyan jellegzetes mozgalom, mint például a bányászoké, de a helyzetük sem annyira feszült. — Nálunk eleve nagy volt a fluktuáció, kevés embert bocsátottak el. Nem annyira munkajogi-, vagy bérkérdésekben, inkább szociális segélyért, üdülőbeutalóért fordulnak hozzánk. A szociális segélyt kérők száma nagyon megnőtt az utóbbi időben. Sok családban marad valaki hosszabb-rövidebb ideig munka nélkül, ezt a fizetéskiesést pedig megérzi a családi költségvetés. Nehezebb körülmények között élő nyugdíjasainknak kérés nélkül is adunk egyszeri segélyt, karácsony táján. A kiskeresetű dolgozók egyetlen hozzáférhető nyaralási lehetősége a szak- szervezeti üdülés maradt — bár igazság szerint a pihenés, a munkaerő regenerációjának biztosítása nem a mi dolgunk kellene, hogy legyen, hanem a munkáltatóé. — A maguk volt járási szakszervezeti csoportja hogy tudott együtt maradni, amikor minden helyi szervezet önállóságra törekszik? — Amikor a községek közigazgatásilag leváltak Budaörsről, kezdeményeztük, hogy a szakszervezeti csoportok is önállósuljanak, de nem volt rá igény. Szerintem elsősorban azért, mert az utóbbi évben erősen csökkent a taglétszám, egy-egy helyen maximálisan 15-en maradtak. — Önök most nehéz helyzetben érezhetik magukat, egyrészt meg kell találniuk a helyüket a sok új érdek- védelmi csoportosulás között, másrészt a jobbról és balról érkező támadásokat kell kivédeniük. Ha keményen lépnek fel, szociális demagógiával, népszerűséghajszolással vádolják magukat, ha kompromisszumot próbálnak kötni, akkor mások úgy vélik, hogy megalkuvók. — Feltétlenül markánsabb érdekvédelmet kell képviselnünk. Ehhez azonban minél hamarabb meg Házaié Sáskáién A tábla nem elé Egy sóskúti lakos elmesélte, hogy a Petőfi Sándor utcában ez idáig háromszor építették meg a rázatót, és vagy ugyanennyi,szer föl is 6zedték. Értetlenül áll a dolog előtt, javasolta, járjunk utána annak, mi lehet az oka. A kérdéssel Kummer János polgármestert kerestük meg, aki elmondta, közlekedésbiztonsági szempontok miatt vált szükségessé a rázató megépítése. — Sajnos vannak olyanok, akiknek egy tiltó tábla nem elég — mondta —, s hiába érnek lakott területre, nem csökkentik a sebességet. Eléggé kritikus helyzet alakult ki ebből adódóan ezen a területen. Mivel a tábla kevés, más megoldást kellett találni. Így pénzügyi nehézségek miatt jött létre egy terv, amelyet nem tudtunk kivitelezni. Egyébként, a rázatót kísérleti jelleggel építették meg a Közúti Igazgatóság szakemberei. Ügy tudom, ellenőrzéseket végeztek az említett szakszón, azt vizsgálták, milyen a forgalom, és az autók sebessége a ráza- tóval, illetve anélkül. Értesüléseim szerint, azért szedték föl — csupán a felső burkolati részt —, mert műszakilag nem megfelelő módon készítette el a versenytárgyalás útján kijelölt szakvállalat. Tudja, olyan ez, hogy akár a futballhoz, úgy az útépítéshez is mindenki ért. Elméletben, legalábbis. A lényeg az, hogy mi, a hivatal, csak értesülünk erről az egészről, nem mi végeztettük el a munkálatokat. Állami útról van szó, az Érd és Herceghalom közötti szakaszról, am,i áthúzódik a településünic előtt.' Azt. hogy milyen eredményes lesz a rázató, beválik, vagy sem, csak akkor lehet eldönteni, ha működik. S egyértelmű lesz az, ha ennek az akadálynak köszönhetően lassítanak az erre járó gépjárművek, nem okoz többé gondot a gyorshajtás. —jisz— BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazekas Eszter. © Munkatársak: .). Szabó Irén és Pachner Edit. 0 Fogadónap minden hétfőn 14—17 óráig a szerkesztőséiben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi B. u. 6. PL: 311. ír. sz.; 1446. Telefon: 138-4761- 138-4067. kéne alkotni az új munka-, és szakszervezeti törvényt. A munkaadók pillanatnyilag a meglévő törvényekhez sem mindig igazodnak, valahogy úgy kezelik, hogy azok már nem érvényesek, az újak pedig még nem születtek meg. — Tehát szabad a vásár? — Ezek az átmeneti időszakok a legveszélyesebbek. — Milyen jövőre számít? — Tudom, hogy Nyugaton, ahol a dolgozók csak kisebb hányada szakszervezeti tag, a munkáltatók mégis komolyabban veszik a szakszervezeteket, jobban támaszkodnak a véleményükre, mint nálunk. Remélem, itt is ebbe az irányba mozdul el a munkaadók és a szakszervezet viszonya. — És közvetlenül a saját „háza táján", — a budaörsi polgármesteri hivatalban? — Egyelőre kialakulóban van az új felállás, most fejeződött be az osztályok átszervezése. Polgármesterünk i jó együttműködési készséget mutat, biztosított arról, hogy nem csorbítja a szakszervezet jogait. Én optimista vagyok. Pachner Mit Pénzhez jut az cnkcrmányzaS Hosszú von a lista A közművelődés — látszólag — nem termelő ágazat, ezért szűkösebb esztendőkben ezen spárol mindenki. A terület felelősei nehezebben jutnak pénzhez, mint mások, ritka alkalom, ha a költségvetésből egy nagyobb darabot tudnak lekanyarítani. A budaörsi önkormányzat hamarosan tetemes összeghez jut a BÉKÜ eladásának árából. Ennek jelentős része ugyan az adósságok törlesztésére megy el, de még így is marad a város néhány égetőbb gondjának megoldására. A művelődési bizottság ezúttal résen volt. Pénzesné Végvári Ágnes a bizottság elnöke hosszú listát állított össze a legfontosabb tennivalókról, amelyet a szeptember 4-i ülésen a tagok elé terjesztette. — A lakótelepi iskolák, bár újak, katasztrofális állapotban vannak. Hossz a tetőszigetelés, rendszeresen beáznak. A négyes számú általános iskola műszakilag megfelelő, de kicsi, be kellene építeni a tetőterét. Két óvodánk több, mint tíz éve faházakban működik. Ezeknek az építményeknek a garanciája 15 évre szól, tehát még 2-3 évük van. Előre kellene gondolkodni a felújításukról. Végül had’ említsem szűkebb környezetemet is. Kamaraerdőnek nincs se iskolája, se óvodája! Az egyik óvoda már korábban veszélybe került. Arra való hivatkozással, hogy kevés a gyerek, el akarták venni az egyik faházat az „öregek napköziotthona” számára. Idén sok gyerek jelentkezett — így az idősek elhelyezése maradt továbbra is megoldatlan feladat. Kolarits György képviselő támogatta a közművelődési bizottság kérését és százmillió forint elkülönítését javasolta azzal a feltétellel, hogy gondoskodnak az idősek napköziotthonáról is. A közművelődési bizottság tevékenységi köre, a megújuló társadalomban egyre szélesebbé bővül, magánkezdeményezésből született egyesületek, iskolák és óvodák is a hatáskörébe tartoznak. A legutóbbi ülésnek például neves vendége volt Hajduffy Miklós filmrendező — a budaörsi színiakadémia tanára — személyében, aki egy most alakuló egyesület számára kért erkölcsi és anyagi támogatást. A sport területén is bővül a kínálat. A városi sportkör keretében megalakult a tömegsportszakosz- tály, ami már nagyon hiányzott, mert eddig csak egyesületben lehetett sportolni. A szakosztály-vezetője, Horváth Miklós bemutatkozott, és röviden ismertette néhány elképzelését a bizottság tagjai előtt. Programja erősen futballcentri- kus, ezért nem jelentett számára konkurenciát az elnöknő jubileumi futóversenyének ötlete. Pénzesné Végvári Ágnes a „Fut a Pest” mintájára „Fut az Örs” verseny rendezését javasolta az ön- kormányzat egyéves évfordulója alkalmából. Ez lenne az igazi tömegsport. Amikor legutóbb rendeztek hasonlót, kint volt a város apraja-nagyja, futott a 3 éves kis óvodástól a 70 éves nyugdíjasig mindenki, akinek a lába és a kedve bírta. Az ötletet mindenki támogatta, csak abban nem volt egységes a bizottság, hogy a bevételt, kinek a javára ajánlják fel. er—ed Mit visz a Sulák-árok vize? Valamit mindig visz a víz. Mármint a patakok, a folyók vize, de az olyan nyíltszelvényű árkoké még a kelleténél is többet — mi több, partjai mentén bűzt árasztva —, mint amilyen Érden a Sulák- árok. Hosszú utat tesz meg, míg eléri a Dunát. S e hosszú út az emberi gondatlanság, felelőtlenség miatt rengeteg problémát okoz. Hiszen elindul a hatos útnál, a Törökbálinti ÁG szörpüzeme mögött, s Érden Ófalunál, a gátőr- háznál éri el a Dunát. Az útszakasz, melyet megtesz az élővízig, öt kilométeres. Ezen a távon nem annyira Forintban is mérik ? A szülőkön is sok múlik Pályát elvileg egyszer választ az ember, s ezt az egyetlent kellene megtalálni idejében mind a családban, mind az iskolában. Az elmúlt negyedszázad során nevelési koncepciók váltották egymást, elkezdtünk és abbahagytunk iskolai dolgokat. Megmaradt azonban a pályaválasztás, a pályára irányítás különösen sok gondot okozó ügye. Milyen iskolában folytassa a gyerek? Diplomás legyen, vagy pénzt keressen ? A válasz egyéni voltának előrebocsátása mellett is fel kell figyelnünk arra a helyzetre, amely röviden így jellemezhető: bár a közvélemény a műveltséget ma is elsősorban a diploma birtoklásával azonosítja, kétségtelenül a forintban is felértékelt foglalkozást részesíti előnyben. A műveltségeszmény változott volna az anyagi értékszerzés előtérbe kerülésével ? Társadalmunk fejlődése, a gazdaságban megnyilvánuló tendenciák kétségtelenül megbontották az általános műveltségről alkotott képet, s a műveltség tartalmát érintő változások nem alakították ki az új modellt. Ettől persze, még minden tizenéves szerencsés és, megnyugtató módon választhatna pályát. A visszás helyzet abból adódik, hogy éppen azok körében nagyobb a bizonytalanság, akik a pályaválasztás felelősségét elsősorban viselik. A szülőkről van szó. Hiszen, ha valóban segíteni akarnak, akkor nemcsak a jelen divatszakmáit, jól fizető foglalkozásait kell szem előtt tartaniok, hanem az igazság szerint elébe is kellene menniök a fejlődésnek, ismerniük kellene a jövő útjait is ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel irányíthassák a választást. Ezzel szemben igaz, hogy éppen a megnyúitott műszakok, a több pénz utáni hajsza miatt a korábbinál is kevesebb idő jut a gyerekek érdeklődésének és képességeinek pontosabb feltérképezésére. A pedagógia ugyanakkor ma is érvényesnek tekinti a több évtizedes megállapítást: igen sóit gyerekben nem alakult ki az érdeklődés valamely pálya iránt, illetve az élete, a körülményei keretében nem keletkezett olyan szituáció, amely egyértelműen felszínre hozhatta volna azt, ami iránt érdeklődik. Ha az akceleráció pontosan kimutatott jelenségéről — vagyis vonatkozásban gyorsabban fejlődnek, mint elődeik — a biztos kezű irányításra még inkább szükség lenne. Hiszen ha igaz, hogy napjainkat az információ növekedése jellemzi, akkor az is tény, hogy a dinamikusabb élet az állandósult ingerzuhata- gaival elsősorban a fiatalokat érinti, azok érdeklődését. fantáziáját kelti fel. Emlékszem, a hosszúra nyúlt, üres szombatok délutánjain felüdülést jelentett az a néhány tévéadás, amikor a Ki miben tudós? vetélkedősorozat zajlott. A résztvevők lenyűgöző tárgyi tudása mellett megragadott, hogy a megkérdezettek közül többen is utaltak a szülői háttérre, amely biztosította a tantárgy iránti érdeklődésük kiteljesedését. Kétségtelen, hogy ebben az esetben az érdeklődés elemi erejű megnyilvánulásáról v^n szó, és szülőként sem volt nehéz elképzelni az ambíciók megalapozottságát és biztos megvalósulását. Egyetlen gyerek sem tudja függetleníteni magát az otthoni, légkörtől, s benne a szülői ambíciótól, vagy éppen a közönytől. Az utóbbira számos megalapozatlan választás, későbbi keserves pályakorrekció utalhat. A szülői ambíció nyilván akkor válik terhére, ha megalapozatlan, ha nem az érintett gyerek képességei, hanem felnőttábrándok éltetik. Az a jó, ha az iskola megfelelő irányba tereli az életbe kilépő diákját... Reméljük, az új tanév pedagógus és diák számára biztosítja mindezek lehetőségét. D. A. az az érdekes, milyen kanyarokat ir le, sokkal inkább az, mit visz kényszerű-kelletlen magával. Méghozzá az élővízbe, a Dunába. Az utóbbi kérdés nemcsak azért érdekes, mert hogy a kotrás, a Sulák- árok tisztítása, tisztántartása tetemes költségekkel jár, hanem azért is, mert környezetünket nem óvjuk, nem védjük olyan mértékben, mint amennyire kellene. Ma is még csak szavakban harcolunk a környezetet szennyezőkkel, hiszen. ha látjuk is, hogy szennyező anyagokat raknak le a parton, vagy éppen oda nem illő, félig sem tisztított vizet engednek bele — a látottak mellett szó nélkül elmegyünk. Csak akkor válunk hangqsabbá, amikor a környezetvédelemre fordítható forintokat igyekszünk számon kérni. Csakhogy ebben a pénzszűke világiján sokkal olcsóbban úszhatnánk meg a környezetvédelmet, ha magunk is odafigyelnénk arra. ami közvetlen szomszédságunkban történik. S védenénk, óvnánk a környezetet. S akkor talán több jutna utak, járdák építésére még egy átcsoportosítással is. Hiszen, ha az egyik feladatra kevesebb kell — több juthat a másikra! De valahogy nem így gondolkodunk s cselekszünk. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a félig tisztított szennyvizet szállító Sulák-árok vize partjai mentén iszonytató bűzt áraszt. Mert belekerül abba minden, s ha csak a partjára is kerül a szemét, a szenny, egy nagyobb eső belemossa. így aztán lassúbb járásúvá válik. Mint ahogy mostanában mindez tapasztalható. Tarthatatlan állapot alakult ki a Sulák-árok mentén, ezért terepbejárásra került sor szeptember 3-án a polgármesteri hivatal képviselője és a KÖVIZIG szakembereinek részvételével. Ugyanakkor megállapodás született, hogy még ebben a hónapban, tehát szeptemberben sor került a mederkotrásra, a partrendezésre, tehát a szemét eltakarítására a Sulák-árok mentén. Ez áz „illatos hadművelet” nem kevés pénzbe kerül. S ha rend lesz, az érintettek saját érdekükben többet tehetnének a környezet védelméért, óvásáért. V. E.
