Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-06 / 183. szám
Nem lélegeztető volt, de... Megköszönik a segítséget Július 23-án a Pest Megyei Hírlap tápiómenti oldalán megjelent egy terjedelmes cikk, mely részletesen beszámol 2 lélegeztetőkészülék átadásáról. Hát kérem, lélegeztetőkészülékről szó sem Volt ezen az — egyébként fontos — eseményen! Mi is történt valójában azon a szép, napsütéses péntek délelőttön? Dr. Győri Attila, a Pest Megyei Mentőszervezet vezető főorvosa valóban átadott kettő Heilige gyártmányú Defiport SCP 912 típusú de- fibrillátort, amely — a cikkben közüliekkel ellentétben — úgy alkalmas lélegeztetésre, mint egy vasaló a kenyérszeletelésre. Farkas Éva, aki az egyetlen mentőtiszt az állomáson, ismételten elmondta, hogy ezen készülék a szív kamrai remegését — ami leggyakrabban szívinfarktus esetében léphet föl — állítja meg, s így a szívizom ismét egyenletes pumpálással elindítja a vérkeringést. Nem meghosszabbítja a mentés esélyeit, hanem a klinikai halál beállta után rendelkezésre álló 4 percben ezzel a műszerrel lehet a leghatékonyabban az újraélesztést megkezdeni. Ez a készülék, legegyszerűbben szólva, áramütést ad a betegnek, s ezáltal fejti ki hatását. Éppen ezért szakszerűtlen használat esetén életveszélyes lehet, akár a kezelőOlvasótáborokhan Kis falukutatók A tápiószentmártoni művelődési ház minden nyáron megszervezi gyerekek részére a hagyományos olvasótábort. Korábban a természetvédelmet, tavaly a képzőművészetet, az idén a falukutatást állították a foglalkozások középpontjába. Ennek keretében a gyerekek helytörténészek segítségével ismerkedtek Szentmár- ton és a környék múltjával, betekintettek a polgármesteri hivatal munkájába. Sőt, még riportot is készítettek a kábeltévé helyi adása részére a település vezetőivel. De maradt idő strandlátogatásra, vetélke • dőkre, a csillagászattal való ismerkedésre is. A „tévériporton” felbuzdulva máris műsorszerkesztő diákkör megalakítását tervezik az általános iskolában, ahol szeptemberre átadják a zártláncú tévét. A kis riporterek műsort készítenek majd az iskolai rendezvényekről, az év végi „bolond ballagásról”, esetleg kifejtik véleményüket lakóhelyükről, környezetükről. A jobb anyagokat a helyi nagy nyilvánosság előtt is — a kábeltévé adásában — bemutatják. Így legalább 200 tápiószentmártoni családban láthatják, hogy lesz-e csemetéjükből Chrudinák, avagy éppen Rózsa Gyuri.,. Túróczi Zoltán művelő- désiház-vezetőtől azt is megtudtuk, hogy augusztusban ismét indul náluk egy képzőművészeti alkotótábor. A fafaragás és tűzzománc készítésének rejtelmeibe vezeti be a tábo- rozókat Bajáik György tápióbicskei fafaragó. Ko- pacz Levente pedig Erdélyből költözött családjával együtt Tápiószentmárton- ba — a kerámiakészítés művészetéből ad át némi ízelítőt. A képzőművészeti alkotótáborokba a környékbeli településekről is várnak jelentkezőket. Érdeklődni a helybéli művelődési házakban lehet, ahová kiküldik a jelentkezési lapokat. Önkormányzati ülés A nagykátal önkormányzat képviselő-testülete augusztus 6-án, kedden — 17 órai kezdettel rendkívüli ülést tart a tömegszervezeti székházban. A nyilvános ülésen a lakásépítés, -vásárlás, -kamat-visszafizetés helyi támogatásáról, valamint az első lakáshoz jutók támogatásáról szóló önkormányzati rendeletet módosítják a képviselők. Az egyebek * között aktuális kérdésekről döntenek. Változott a világ Közösen az Ingázókért Egy időben a farmosi vasútállomás megszüntetéséit tervezték asz akkori illetékesek. ötletük abból a ta- gadhatatLam tényből pattant ki, hogy Tápiószele állomás mindössze 2 km-rel van odébb. Az utazóközönséget pedig autóbusszal is árt lehet szállítani... Aztán változott a világ. A farmosi állomás viszont maradt: a helybéliek mindig is idegenkedtek a vélhetően íróasztalon született elképzeléstől. Jelen időben több mint ezren fordulnak meg itt naponta kétszer. Ezért aztán legyen ez akár MÁV-itulaj- donú terület, mégiscsak far- mosiak bukdácsoltak hajnalomként a gödrös peronon. Különösen, ha még a lámpák sem égtek. Ezért igyekezett mindenáron felvenni a kapcsolatot a MÄV illetékeseivel az önkorTAPIOKEN-TI Hírlap Vezető munkatárs: Matuía Gy. Oszkár. 3 Munkatárs: Deák Attila. ® Fogadónap romdcn csütörtökön 10—1? óra között Nagykátán a művelődési központban. mányzat. Leveleik sokasága bizonyítja, hogy nem volt könnyű, s főleg gyors munka. Már a tanácsi vezetés elkezdte, s mára lett eredménye. Megegyeztek, hogy közösen rendibe t-eszilk aiz állomást és környékét. Fele- fele alapon. Ennek folytán 1500 négyzetméter aszfaltozást végeztettek el 300 ezen- forint értékben. Korszerűsítették az utasparon közvilágítását: 25 darab 70 wattos nátriumlámpát szerelitek fel. Építettek egy kerékpártárolót, amit vállalkozásba adtak ki. Ez a megoldás nyilván a ke- rékpártapásaka't is csökkenteni fogja. (Bárha Nagy- kátám és mindenütt odafigyelnének erre is!) Nem beszél ve a biciklik kulturált tárolásáról. A MÁV-tól ígéretet kaptak az állomásépület rendbehozataléira is. Felújították a WC-í, a párkaiét — az épület mögött. Ezek után már „csak” a vandál cselekedetektől kellene megvédeni az ingázók napi induló-érkező helyét. Lehet, hogy ez lesz a nehezebb feladat?! — th — jére, akár a betegre. Biztonsági rendszer van a műszerben, amely üzembe helyezés után 15 másodperccel kikapcsol. Egyébként a nagykátai mentőállomás kapta meg elsőként ezt a legmodernebb defibrillátort. A többi állomáson, úgymond időszámítás előtti készülékeket használnak. A vásárláshoz szükséges pénzt szervezett gyűjtésből sikerült előteremteni. A kollektíva még egyszer köszöni a segítséget, s bízik benne, hogy a további gyűjtésből sikerül megvásárolni az esetkocsiban elhelyezhető, szalagos EKG- berendezést, amely nagyban segítené a fogadó kórházak munkáját. Sajnos a jelenleg használatos osz- cilloszkópos műszer nem tudja rözíteni az útközben mért adatokat. A lélegeztető berendezés, mint azt Lendvai Gáborné, a mentőállomás vezetője elmondta, jelenleg csak a rohamkocsikban található meg. A helyi szervezeteknek legfeljebb álmaiban szerepel ennek beszerzése. Végül még egy fontos dologra szeretnék felhívni a lakosság figyelmét a mentősök: a gyógyszertárakban elhelyezett gyűjtőgömbökhöz nekik semmi közük nincs. Ezeket az Aerocaritas rakatta ki. Ezt azért szeretnék hangsúlyozni, mert az emberek azt hiszik, hogy a Toyota mentőautókban az ő 50-100 forintjuk is benne van, amit szívesen helyeztek a „mentősök” gömbjébe. Tehát, ha támogatni szeretnék a mentőszervezet helyi állomásét, akkor forduljanak az OTP nagykátai fiókjához, ahol a következő számlaszámra lehet befizetni az adományokat: OTP Nagykáta MNB-szám: 217- 98 027, csekkszám: 765- 1356. A segítségüket előre is köszönik. —oláh— I. Éíí'OlVAM, 80. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 6., KEDD TÁPIÓMENTI ^Ííiia MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON Nincs kinek eladni Szent Donát napja A régi naptárak szerint augusztus 7-én van Szent Donát püspök napja. A kegyes hagyomány alapján Szent Donát a jégesőtől, mennydörgéstől, vihartól óvja meg a közösséget, akik hozzá folyamodnak. Sokan ezért úgy gondolják, hogy Donát a szőlőknek a védőszentje. Ami a vihart, s főleg napjainkban az esőt illeti, bizony segíthetne a szőlősgazdákon és rajtunk Szent Donát. S miután arról hallottunk, hogy messze környéken Kókán él még — ha persze él még — a védőszent kultusza, itt érdeklődtünk e hagyomány után. Slachta István kókai katolikus plébánostól — aki immár 21 éve szolgál a faluban — megtudtuk, hogy Szent Donát szobra valóban áll még a település határában emelkedő Felsőhegyen. Annak idején a helybéli szőlősgazdák emeltették. A második világháború végén a szobor feje szőrén-szálán eltűnt, de az sem kizárt, hogy egy eltévedt lövedék törte össze. A rákövetkező évtizedeket fej nélkül, csonkán vészelte át, habár mindig is megkapta a neki járó tiszteletet. Aztán a hetvenes években — pontos évszámot nem hallottunk — a szőlőtermelők közös összefogása eredményeként sikerült azt kiegészíteni. Ekkor sor került az újjászentelésre is. A szobor környékét a felsőhegyiek tartják rendben, gondozzák, virággal tisztelik meg. Külön ünnepséget ezen a napon már nem rendeznek. A 80 esztendős Juhász Istvánná emlékezete szerint Kókán sokan tudtak egy éneket is Szent Donátról. Ennek szövegét egy 1961- ben meghalt idős kókai énekes asszony, Csitári Panni néni szerezte. A szájhagyomány szerint egy- szer nagyon nagy égihá- ború volt, az egyedül otthon levő Panni néni nagyon félt. Ennek az élménynek hatására írta meg az éneket, amelyet nagyon sokan lemásoltak a faluban és megtanultak. Vihar alkalmával néhányan ma is éneklik. Kérésünkre Juhász Istvánná — nem fejből ugyan — eldúdolt néhány sort: „Parancsoltál, Uram, egykor a szeleknek, a háboró tengert lecsende- . sítetted, oh Szent Donát püspök, most is arra kérünk, égi háborúkat távoz- tasd el tőlünk! Slachta István emlékezete szerint Kókán már 10 évvel ezelőtt 198 pincét számoltak a híres kők; pincesoron. A Felsőhegyei Alsóhegyen, és Margithe gyen manapság ennek leg alább a duplája bújik me a „hegy” oldalában. Soka jönnek ide másfelől „hé1 végi” szőlőt, pincét vásá rolni. Leginkább zálagyön gyét, Pannónia kincsét, „gyalogszőlőket”: szlanká kadarkát, ezerjót termel nek. Előfordulnak azonba: egyedi fajták, szürkebará hárslevelű, muskotály i: Az idén jó közepesnél ígérkező termést nem ad ják le a felvásárlóknak gazdák. Kókán többnyir eddig is így volt ez, mos meg különösen. Egyszerűéi nincs kinek eladni — ma gánérdeklődőkön kívül - a lédús bogyókat. Ezér mindenki saját feldolgo zásra rendezkedett be má hagyományosan. A sok eső számtalan be tegséget hozott az elmúl hetekben. A párás, melej időben felhasznált drági permetszer alaposan meg növeli az önköltséget. Kimondva, kimondatla nul ott bujkál a szőlőien meló kókai emberek szú ján ma is a fohász: „Imád kozzál értünk, Szent Do nát püspök és mártír, hogj megmeneküljünk a mennykőtől és az égiháborútól.’ Mindenféle háborútól.. A szecsöiek kiváncsiak Par apszichol ógia amíg a művész azt nen mondta: „elég”. Majd úgj nyilatkoztak, hogy olyar érzésük volt, mintha valóban motoroztak volna. Minden hónap első szerdáján a tápiószecsői Páva Klubban találkoznak azok a kíváncsi emberek, akik egyre többet szeretnének megtudni a „parajelensé- gek”-ről. A „parajelenség” kifejezés azóta cseng ismerősebben fülünkben, amióta a televízió kettes csatornáján rendszeresen láthatjuk Déri János műsorát. „Nulladik típusú találkozások” címmel főként erről és az ehhez kapcsolódó (ál)tudományokról esik szó. Mágikus erő Mivel nehéz lenne meghatározni, hogy mik is ezek a „parajelenségek”, legjobb, ha példákat említünk. Hazánkban is járt egy illető, aki különös képességekkel rendelkezik. A neve bizonyára ismerős, hiszen Úri Geller — világhírű. Jól beszél magyarul is, tőlünk származott el. „Mutatványa” egyszerű, vagy inkább annak tűnik. Fog egy kanalat, lágyan megsimogatja. S a kanál engedelmesen meghajlik. Ne értsük félre: Úri Geller nem „meghajlítja” a kanalat, hiszen ezt mindenki meg tudja csinálni. Ö csak az ujjával kicsit megdörzsöli, s a kanál végrehajtja akaratát. Ehhez különös, „mágikus” erő kell. Régen úgy mondták volna, hogy „varázserő”. Persze, nem kevesen vannak — hazánkban is —, akik azt mondják, hogy effajta trükköket eleget láthatunk a cirkuszokban is, mindez csak közönséges bűvész- mutatvány. Igazuk lenne a kételkedőknek? Vágy talán mégis léteznek „titokzatos” erők, titokzatos jelenségek? Nem is olyan régen Vit- ray Tamás „Teleíere” című műsorában különös képsorok lepték meg a nézőket. A televízió egyik forgató- csoportja Manilában járt, s ott végignézett egy „csodadoktor” által végrehajtott műtétet. A jelenet bizony hátborzongató volt: a beteg egy priccsen feküdt, a hasa szabadon. A „csodadoktor” (mert minek is nevezzük?) odalépett hozzá, s minden teketória nélkül belenyomta a kezét a beteg hasába. Ittak, motoroztak! Kés és szike nélkül, puszta kézzel felnyitotta a hasát, kotorászott benne, valamit kihúzott. Folyt a vér. Azután a „doktor” (aki nyilván nem orvos) valamit motoszkált a beteg hasán, akinek a sebe percek alatt összeforrt!!?) A beteg az operáció után felkelt, s vidáman — gyógyultan (?) — távozott. Néhány hónapja — szintén Déri János műsorában — egy hipnotizőr produkcióját követhettük figyelemmel: felszólította a nézőket, hogy kulcsolják ösz- sze a kezüket. Azután megkérte azokat, akik nem tudták szétnyitni a kezüket, hogy jöjjenek fel a színpadra. Három fiatalember jelentkezett. Közülük kettő még akkor is ösz- szekulcsolt kézzel jött; csak a „művész” utasítására tudták elválasztani „összeragadt” kezeiket. Aztán a művész (nevezzük így a hipnotizőrt) egy pohár vizet hozott. Mind a három vendéget megkínálta. (Ugyanabból a pohárból ittak.) Aztán másodszor is végigkínálta a poharat, ekkor azonban mind a hárman kiköpték a vizet! Az egyikük „olajnak érezte, a másik nagyon savanyúnak, a harmadik pedig azt mondta, hogy pálinka van a pohárban. Később mindhármójukat leültette egy székre. (Akik látták a műsort, emlékeznek: a művész nem azt mondta, hogy „szék”, hanem azt, hogy üljenek le valamire, ami székszerű.) Fordítva ültek le a székekre, a támlákat fogták meg. Azután a művész azt mondta, hogy ők egy motorverseny szereplői. S a három vendég elkezdte magát lökdösni a lábával, „Paraj elenséget” láttunl volna? Igen is, meg nen is. Mert hipnotikus, hipnotizált állapotba sokféleképpen kerülhet valaki ehhez nem kell okvetlenü „paranormál” tulajdonságokkal rendelkező hipnotizőr. Ahhoz azonban alighó férhet kétség, hogy hipnotizőr művészünk rendkívüli képességekkel rendelkezik. Vizsgálni kell Mert mindenféle segédeszköz nélkül, anélkül, hogy merev szemmel „szuggerál- ta” volna vendégeit, egyetlen csettintéssel egy pillanat alatt hipnotikus állapotba hozta őket. Ez bizony valamiféle gondolat- átvitel! Hiszen a hipnotizőr (ez fontos momentum!) semmit sem mondott! Világosnak tűnik tehát, hogy nem egy, hanem igen sok rejtéllyel állunk szemben, s minden bizonnyal sok magyarázható a különböző paranormál jelenségekkel. S hogy mindezek alapján milyen tanulságot vonhatunk le? Azt, amit a kérdések kiváló szakértője, Egely György fizikus mond: a jelenségeket vizsgálni kell, ne határozzuk meg előre, hogy mi igaz és mi nem. így vannak ezzel a tápiószecsőiek is, és hogy a kíváncsiskodáson túl ismereteket is szerezzenek: továbbra is össze járnak a Páva Klubban. D. A.
