Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-06 / 183. szám

ABONYI PÁRTPALETTA' Izabella nem érti Gusztustalan pletyka járja Abonyban. Hírlik, hogy egy vödör emésztési végterméket borítottak Király B. Izabelláéit kapuja elé, ezzel fejezve ki az irántuk való érzéseket. Némi zavart okozott, hogy a címzés nem volt elég egyértelmű. Kinek is szólt a fekáliás üzenet? Király B. Izabella (másként Király Béláné, született Skultéty Izabella) MDF-es országgyűlési kép­viselőnek? A testvér bátyjának, dr. Skultéty Sándor köztársa­sági megbízottnak? A sógornőnek, Skultéty Józsefnének, az MDF országos választmánya tagjának? Vagy a család más tagjának? Merthogy a község szívében fekvő emeletes ház mind a négy lakásának Skultétyek a tulajdonosai. így kezdődik a Népszabadságban szombaton megjelent írás, melyet arra tekintettel, hogy abonyi témájú, a következőkben (rövidítve) közlünk. CEGLÉD XXXV. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM Oeglédberce! nehéz napjai 1991. AUGUSZTUS 6., KEDD Nincs kitörési pont Az alpári véleményalko­tás a házigazdák szerint csak kitaláció. Igaz viszont, hogy egy szakszerűen meg- csomózott kötélhurkot akasztottak a helyi MDF- iroda kilincsére. És igaz a nem éppen rokonszenv- megnyilvánulásokat tar­talmazó névtelen levelek áradata... Miért az ellenséges han­gulat? Miért fordult a Skul­tétyek ellen a község? Hisz a család az 1700-as évektől jegyzi magát abonyi polgár­ként; a nyolc felnőtt közül hatan helybeli tanítéik, ge­nerációk nőttek fel a kezük alatt. És most odáig fajult az indulat, hogy még a kriptájuk márványtábláját is összetörték a temetőben. Izabella nem érti, miért. Nem tetszett A Népszabadság felaján­lotta hasábjait a képviselő­nőnek. Annál is inkább, mert a Pest Megyei Hírlap­ban felpanaszolta: nem bánnak vele az újságok tisztességesen, róla írnak, de őt nem kérdezik meg, s ha mégis, elferdítik nyilat­kozatait. Több alkalommal, több órán át beszélgettünk a képviselőnővel, megkérdez­tük köztársasági megbízott testvérbátyját, az édesany­jukat, édesapjukat is. A magnófelvételekről szó sze­rint idéztük az általuk el­mondottakat. de a cikk nem tetszett a képviselőnőnek. Irt egy másikat, amelyben a kérdéseket és a válaszo­kat is ő fogalmazta meg. Ennek közlésétől viszont lapunk tekintett el. A következő fejlemény: táv­irat Abonyból, Király B. Izabellától: „Sem a fényképem, sem a családom bármely tagja nyilatkozatának közléséhez nem járulok, illetve járu­lunk hozzá.” Nem maradt más lehető­ségűnk: a község polgárai­nak véleményét Király B. Izabella korábbi, nyomta­tásban megjelent állásfog­lalásával szembesitettük. — Csömöre van Abony- nak a politikából, és ez el­sősorban Király B. Izabel­la és családja közéleti sze­replésének tulajdonítható — mondja Gajdos István polgármester. A „gyomorrontás”’ a vá­lasztások idején kezdődött id. Skultéty egy írásával, amelyet a szolnoki Mahol­nap közölt: ..........most előmásztok rej­tekhelyetekből és pártot alapítotok, fúrtok gáncsos- kodtok...” Miczkó Pálné válasza ugyanebben a Maholnap­ban: „Tisztelt Tanár Ür! Sajnos cikkéből néhány lényeges dol­got kifelejtett. Nem tesz emlí­tést azokról, akik a kommu­nista rendszerben rendőrtisz­tek voltak Abonyban (id. Skul- téty Sándor — A szerk.), akik a ceglédi járási pártbizottságon töltöttek be osztályvezetői ál­lást (ifj. Skultéty Sándor — A szerk.), akik éveken át ragasz­kodtak a „vezetőségi tag’* funkció betöltéséhez. (Király Béla, a képviselőnő férje — A szerk). Mixidezek most a tár­sadalom megújulásának hí­vei, a békés átmenetet han­goztatják és szítják a gyűlöl­ködést. Kérjük Tanár urat, hogy a választási gyűléseken ismertesse, mennyi időt töltöt­tek kommunista vezető szerep­ben, és a kommunista párt szolgálatában a fenti hiány­pótlásban szereplők is, akik most más pártokban bújnak el.» Az egyik abonyi polgárt, Guth Andrást annyira fel­háborította a családi vá­lasztási kampány, ahogy a képviselőnő a saját testvér- bátyját be akarta hajózni a polgármesteri székbe, hogy megfogalmazott egy ellen- röpiratot, amelyben az állt; tényleg veszélyben a forra­dalom, mert a nép-nemzeti MDF kommunista polgár- mestert akar. — Akkor még nem tud­tuk, hogy Skultéty Sándor köztársasági megbízott, címzetes államtitkár lesz, három megye, köztük a miénk „főispánja”. — A választási plakátján beszélt arról, hogy ő vezető jogtanácsos, neki is része volt abban, hogy Abony be­írta magát a birkózás ré­vén Magyarország sporttör­ténetébe, s hogy Abony né­péért lép újra szőnyegre. Arról hallgatott, hogy éve­ken át járási úttörőtitkár volt, KISZ-vezető, majd a járási pártbizottságon osz­tályvezetőként agitációs és propagandafelelős. Párt­funkcionáriusként végzett jogot, s amikor végzett, otthagyta addigi patrónu- sait, és egy jobban fizető helyre, tóeszbe ment jogta­nácsosnak, ahol egyúttal ellátta a párttitkári teendő­ket is. Ami persze mind nem bűn, ha valaki egyébként nem követett el becstelen­ségeket. De minek ez a szájtépés a kommunisták veszélyeztette forradalom­ról? Hiszen természetes, hogy ha valakinek az idők során megváltozik a világ­nézete, az vált. De — ha valaki ezt nem meggyőző­désből teszi... Ott voltam a választási gyűlésen, amelyen a polgármestersé­gért korteskedett. Meg­kérdezték tőle, hogyan tud­ja a lelkiismeretével egyez­tetni, amit most mond, s amit 16 évig a pártban csi­nált? Azt felelte, ö sosem volt meggyőződéses kom­munista, ő azért lépett be a pártba, hogy belülről bomlassza. A kushadás ideje — Ezután derült ki a község legnagyobb ámulatá­ra, hogy Skultéty Sándor lesz a köztársasági megbí­zottunk — idézi fel az ese­ményeket a Guth Andrást védő ügyvéd, dr. Gyarmati János. — Miért mondja, hogy „a község legnagyobb ámula­tára ...?” — Mert Skultéty Sándor, országgyűlési képviselő hú­gával együtt csúfosan meg­bukott a helyi választáson. Pedig abban a körzetben indultak, ahol felnevelked­tek, ahol mindenki ismeri őket. Ezek szerint a saját tanítványaik, szomszédaik sem szavaztak rájuk. — Ez a család sokat tett a településért! Az édesapa köztiszteletben álló tanító, sportnevelő volt, világbaj­nok került ki a keze alól. Bella asszony nagyszerű színi előadásokat rendezett, máig verselni, énekelni ta­nítja a gyerekeket. A mű­velődési házat soha any- nyáan nem látogatták, mint amikor a Sikultétvek vezet­ték. Izabella például ön­maga négy szakkört is ve­zetett, Sándor a zenekar­ban játszott — sorra nyer­ték a versenyeket. — Ez mind igaz, ezt sen­ki nem vitatja — mondja Fodor László, a gimnázium igazgatója. — De most, hogy a kushadás ideje el­múlt rólunk, most már nem muszáj hallgatni, ha meg­fekszi az ember gyomrát, hogy a Skultétyek mindig úgy helyezkednek, hogy a húsosfazék közelében le­gyenek. — Nem irigységből fakad ez az ellenérzés? Hogy ez egy összetartó család, segí­tik egymást? — Fakadhatna irigység­ből is, de nem erről van szó. Ök mindig meg akartak fe­lelni a mindenkori normá­nak, és lehetőleg túl is tel­jesítették azt. Ám, az ezzel járó köpönyegforgatás sze­let csap, s ez a szél zavarja az abonyiakat. Most, a rendszerváltás idején is két vasat tartottak a tűzben. Izabella korábban politikai­lag nem exponálta magát, most ő került előtérbe, az MDF zászlóvivője lett. Sán­dor az utolsó pillanatig, amíg nem tisztult a kép, megőrizte az MSZMP-s tagságát. És amikor már látszottak az erővonalak, szinte az egész család bele­vetette magát az MDF- ü gyek be. Abonyban jelen­leg negyven MDF-tag van, ebből hét Skultéty. Engem, személy szerint a stílusuk fordított el tőlük és a párt­tól, amelyet képviselnek. Sándor például, amikor a választási gyűlését tartot­ta, azzal agitált, hogy ha ő lesz a polgármester, óriási súlyt fog helyezni a hitok­tatásra. Az emberek hango­san vihorásztak, hogy Skul­téty úr, hány évig is volt maga elvtárs? Meddig győzködött MSZMP-sként az ateizmus mellett? A viszony ellenséges — Ezek szerint nem fel­hőtlen a helyi önkormány­zat és az országgyűlési kép­viselőnő kapcsolata? — Pontosabban: ellensé­ges — mondja a polgármes­ter. — A képviselőnő, aki a helyi MDF ügyvezető elnö­ke is egy személyben, be sem teszi a lábát a testületi ülésekre, holott minden al­kalomra meghívót kap. A főtéren felállított MDF- hirdetőtáblán és a havonta megjelenő MDF-es Hírvivő­ben „kommunikál” a, köz­ség vezetőivel. Békétlen­séget szít, provokál, rágal­maz, az önkormányzat el­len hangolja a lakosságot. Antal Anikó Idilli táj a ceglédberceli vidék. A dombvonulat sze­líd rajzolata, lenn a mezőn kanyargó patakocska, a le­gelésző tarka tehénkék lát­ványa a békés kiegyensú­lyozottság látszatát kelti az arra járóban. Az odavetődő ugyanis nem él együtt a gondokkal, amelyek ma egyre inkább behálózzák a mezőgazdaságból élő tele­pülések lakóit. így van ez Ceglédbercelen is. Amíg a dotációk kiterjedt rendszere egyengette a gaz­dálkodást, és viszonylag biztos áruelhelyezésre szá­míthattak, sohasem volt számottevő baj az Egyetér­tés Tsz-ben. Árbevételük kilencven százaléka az alaptevékenységből szár­mazott. A gabona, a kuko­rica és a lucerná volt a fő növény, továbbá a szarvas­marha-tenyésztésből jött a haszon. Ennek azonban már lőtték. LEÉPÜLŐBEN Malya Károly elnöktől tudjuk, hogy az alaptevé­kenység nagy gondokkal küzd, legyen az állami, szövetkezeti vagy magán- szektor. A jövőben — a túl­élés érdekében — nekik is át kell alakulniuk a piaci igények figyelembevételé­vel. Ebben az átmeneti idő­szakban súlyos, szinte el­viselhetetlen teher neheze­dik a parasztságra. Azt már látják, hogy a termékki­bocsátást harminc száza­lékkal csökkenteni kell, és mos termékszerkezetet kell kitalálni. Ebben a gazda­ságban ugyanis a földterü­lethez mérten magas volt az állatlétszám, mert a ser­tés, a tej, a hús, a vágó­marha hasznot hozott. Ezen a berendezkedésen radiká­lisan változtatni kell. A szövetkezeti szervezet­ben van még 20-25 százalék tartalék. Ezt már eddig is megpróbálták hasznosíta­ni. 1987-88-Ean még három­száz ember talált megélhe­tést az Egyetértésben, ma már csak százhatvan. Min­den területen leépülés fo­lyik. A nyugdíjba menőik helyett nem vesznek fel újakat, a munkaköröket összevonják. Mindezek elle­nére ugyanolyan termelé­kenyek maradtak, PÓTCSELEKVÉS Ennyit tehet a saját jó­szántából a termelőszövet­kezet, a többi már az ag­rártermékek piaci elisme­résén múlik. Aligha vigasz, hogy a jól induló vállalko­zók is levegő után kapkod­nák a kibírhatatlan körül­mények szorításában. Csakhogy Ceglédbercel ezernégyszáz hektár szántó­ján nincs kitörési pont. Próbálkoznak ők közös gyü­mölcsössel, szőlőtermesztő szakcsoporttal, a Ceglédi Állami Tangazdasággal való együttműködéssel, ám — úgy tűnik — ez sem oldja meg a gondjukat. A jelenlegi helyzet azt diktálja, hogy fogják visz- sza az állattenyésztést, te­lepítsenek erdőt, esetleg hagyják parlagon a föld egy részét. Ezek pótcselekvé­sek. A kormánynak erre a nehéz átmeneti időszakra is programot kellett volna ki­dolgoznia — véli a tsz-el- nök, és ezzel a véleményé­vel nincs egyedül. Itt van például az idei búzaátvétel. Olyan, mint amikor az olasz vámőrök munkalassító sztrájkot foly­tattak. Nem tettek mást, csak ezer százalékban be­tartották a működésükre vonatkozó valamennyi elő­írást. A gabonaátvevőkhöz is jó kapcsolat fűzi őket, szerződésük van az értéke­sítésre, mégis az a veszély áll fenn, hogy ezzel a las­súsággal megbénulhat az aratás menete. Az egyébként is nehéz pénzügyi helyzetben lévő gazdaság műtrágyát, vegy­szert nem rendelt, de vetni fognak. Miután még nem ismerik a kárpótlási tör­vény végrehajtási utasítá­sát, megannyi bizonytalan­sággal állnak szemben. Tud­ják, hogy az embereknek munkát kell adni, másrészt senkit sem akarnak nehéz helyzetbe hozni. A szövet­kezetben felerészben már megvolt a vagyonnevesítés, és meglesz a másik felére is. Ugyanakkor munkahelyen­ként is kötődnek az embe­rek a közöshöz. Többen a Ijárpótlásban is érdekeltek közülük. Tudathasadásos helyzet ez a javából, és hi­ányzik az állami lélekgyó­gyász javallta gyógymód, mert nincs medicina. LICÍT ELŐTT Malya Károly többször megismételte, hogy a kár­pótlási törvény végrehajtá­sához minden lehetséges se­gítséget megadnak. Nem akarnak ujjat húzni senki­vel, inkább segíteni kíván­ják az átalakulást. Minél kevesebb sérelemmel, súr­lódással szeretnének pontot tenni a mondat végére, jól­lehet tudják, hogy ebben az ügyben sem lehet minden- , kinek a kedvére cselekedni. A jóindulatban, a legjobb megoldás megkeresésében azonban mindenki partner lesz. A tulajdonrendezés tech­nikai lebonyolítása túl kö­rülményesnek tűnik. Sokat kell foglalkozni ezzel, hogy az egyszerű emberek is meg­értsék például azt, hogy ho­gyan kell licitálni. A kis­gazdákkal, az önkormány­zattal jó a kapcsolat. Igény szerint szívesen tartanak tá­jékoztató előadásokat szak­embereik. Remélik, hogy a letisztulás segíti az eligazo­dást, a gazdálkodás jövőké­pének kialakítását. T. T. Az MH helyőrségi klub emeleti folyosóján megnyílt Surányi Dezső Ceglédi házak titkai cí­mű állandó kiállítása. A minitárlat hétfőtől pén­tekig S és 15 óra között látogatható. Stukkói* Ijesztő látványban volt részem a minap. Mégpedig a ceglédi Rákóczi úton. Ama bizonyos, szép ostor­fákkal szegélyezett és 1400 méter hosszú közúton, me­lyet a városi önkormányzat sétálóutcává szeretne mi­nősíteni. Szóval a Budapest Bank Rt. székházának bejáratá­nál őgyelegtem. Jött egy autó. Lada. Kiszállt belőle két elegáns hölgy (diplo­matatáskával) és egy kö­zéptermetű, kopaszodó fér­fi. Határozott léptekkel mentek a bejárati ajtó fe­lé. Akkor, hátulról vettem észre valamit. Egy jó nagy pisztoly fityegett a kísérő férfiú bal hátsó zsebének tájékán. Néztem. De oly óvatlanul tette a tokjába, hogy két másodperc alatt kikaphattam volna. Még szerencse, hogy nin­csenek militáns hajlamaim. És mellesleg a pisztoly ke­zeléséhez sem értek... (r.) Másfél szobás, nagy konyhás, nagy éléskara rás, l:is előszo- bás, félkomfortos, kertes csalá­di ház része eladó. Érdeklődni a helyszínen: Cegléd, Béke u. 8., Takácséknál. (67 200/2K) CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. 9 A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. ® Munka* társ: Rozgunyi István. 9 Postacím: Cegléd, Pf. 18. 2704. Telefax és telefon: (20) 11-400. « Telex: 2Í­6353. 0 Hirdetésfelvétel: Hírlapkiadó Vállalat Kö­zönségszolgálata, Cegléd, Teleki u. 30.: kedd, csü­törtök, péntek 9-től 12-ig, szerda 10—17 óráig. Tele­fon: (30) 10-763. Ez sem kell Gyümölcsből kevesebbet, zöldségféléből viszont renge­teg szép árut kínálnak a kistermelők átvételre Ceglé­den az ÁFÉSZ Pesti úti Biokert felvásárlótelepén. A bőséges kínálat, s a mérsékelt kereslet egyenes követ­kezménye, hogy a felvásárlási árakkal elégedetlenek az eladók. A túlkínálatra jellemző, hogy egy termelő több­holdas uborkatábláján beszántaíta a termést (Apáti-Tóth Sándor felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom