Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-05 / 182. szám

Mitől Jobbak? Sokba kerül a fejlődés Kurblival mért távolság Azt mondják: a tejről már sem írni, sem olvasni nem lehet újat. Az utóbbi hónapokban mindent meg­írtak a tejjel kapcsolatos anomáliákról. A Dabasi Fe­hér Akác MGTSZ-ben jár­va mégsem állhattam meg, hogy a híres Dabas Tej mai „állapotáról” ne ér­deklődjem. A Dabas Tej-csomago­lású termékek, a Dabas névvel cégjelzett tejföl és túró után bizalommal nyúl a vevő az áruházak pol­cain. Hosszú ideig, amíg a tejüzem csak kisebb kapa­citással múködött, valóság­gal hiánycikknek számítot­tak termékeik. A legenda szerint a Skála Budapest Nagyáruházban nemegyszer lehetett hallani a vásárlók­tól: inkább várnak a Da- bas-tej megérkezéséig, mert annak a minőségében még nem csalódlak. — A tejüzem 1975 óta működik — mondja Koz­ma István, aki mindig a termelés irányításában vett részt, jelenleg pedig a gaz­dasági társulásként műkö­dő gesztor vezetője. — Űj üzemként indul­tunk, helyi gárdával és minden hagyomány nélkül. Talán az is jó volt az in­dulásnál, hogy az akkori községben nem voltak tej feldolgozói hagyományok, így senki illetéktelen nem szólt bele a munkánkba. Az alapvető ismeretekkel rendelkező szakemberek olyat igyekeztek produkál ni, ami aztán országos hír­nevet is szerzett Dabasnak. A dabasi tejüzemben az első években húszezer liter tejet dolgoztak fel napon­ta, majd minden esztendő­ben tizenöt százalékos ter­melésnövekedéssel járultak a Fehér Akác MGTSZ eredményeihez. A Fehér Akác a vevők kiszolgálá­sát olyannyira fontosnak tartotta, hogy amikor az üzem számára a saját és a társgazdaságokból beszál­lított tej nem bizonyult elegendőnek, akkor elkezd­tek felvásárolni Ceglédről és Kecskemétről is tejet. Amikor a társgazdaságok- nál, a dabasi tehenészetben stabilizálódott a termelés, illetve a felvásárlás, a fi­gyelmet a minőség javítá­sára kezdték fordítani. — Az eredményeink kö­szönhetők — folytatja a beszélgetést Kozma István — az élelmiszeripar ága­zatvezetőjének, Fogarasi Zsoltnak, aki a tejüzem igazgató tanácsának elnöke is. Ö még 1974-ben került ide, és bár dunántúli szár­mazású, mégis hamar meg­barátkozott az itteni sík vidékkel. — Mi volt az, amivel megalapozhatták a Dabas Tej hírnevét? — Másfél évtizeddel ez­előtt nagy dolog volt, hogy harminc kilométeres kör­zetben megszerveztük a megtermelt tej begyűjtését és feldolgozását, biztonsá­gos elhelyezését. Másik cé­lunk viszont az volt, hogy a környék lakosait ellás­suk tejjel és tejtermékek­kel. Ha én most vissza­emlékezem, bizony tizenhét évvel ezelőtt Dabason még nem lehetett kapni csoma­golt tejet. Hetente csak egyszer volt az üzletekben csomagolt túró, vagy cso­magolt tejfel. Néhány éven belül viszont a környék összes községe, mintegy húsz község megbízhatóan friss tejtermékekkel lett el látva. — Mitől jobbak a daba si tejtermékek az átlag nál? — Ezt a kérdést sokai és sokszor felteszik, de m nem nagyon szoktuk meg válaszolni. Azért én annyi megemlítenék, hogy vi­szonylag jó alapanyago gyűjtünk be. Korábban az! is megemlítettem volna, hogy viszonylag jó gépi be­rendezésekkel és viszony­lag korszerű technikával üzemeltünk, elég jó tech­nológiai fegyelemmel. Annyit el kell azért mondanunk, hogy koráb­ban is, és ma is az üzem­mel szemben komoly hi­giéniai követelményeket tá­masztanak a helyi veze­tők. A tej az egyik legké­nyesebb termék és áru: életünk égjük fontos része. A dabasi tejüzemben fő­leg asszonyok dolgoznak, akik három műszakban is képesek ellátni a nehéz munkát. Ügy szervezik az otthoni és a háztáji mun­kát, hogy az üzemben ne legyen fennakadás. Deák Attila (Folytatjuk) A vacsrács nem akadály! Háromszor törteik be ide Feisöpakonybö! Újhartyánba Igazgató nélkül — Én nem érzem ma­gam hibásnak semmiben — jelentette ki Tóth Antal, a felsőpakonyi általános is­kola volt igazgatója, akit az újhartyáni önkormány­zat az ottani általános is­kola igazgatójává akart vá­lasztani, Lauterné helyére. — Engem többen meg­kerestek a képviselő-testü­letből, még a plébános úr is itt volt, mindannyiszor gondolkodási időt kértem. Magam sem tudtam, mit tegyek. Ha itt, Felsőpakony- ban nem mérgesedett vol­na el a helyzet a tantes­tület és az önkormányzat között, nem mentem vol­na el. • De tudja ugye, hogy nem az érvényben levő jogszabályok szerint tör­tént az új pályázat kiírá­sa — és a választás sem? — Itt ellentmondásos jogszabályokról van szó. Én egyébként visszaléptem és a technikatanári állást pályáztam meg. • Ez a lépés egziszten­ciálisan és anyagilag is hátrányos helyzetbe hozza. Nem lett volna jobb mégis Felsőpakonyban maradnia? — Én a munkát nem szégyelltem soha. A fizeté­sem pedig jóval több lesz, mint itt volt. @ Vjhartyánban többet keres egy technilcatanár, mint Felsőpakonyban az igazgató? — Nem csak technikát fo­gok tanítani, én leszek a megbízott igazgatóhelyet­tes is. O Mi lesz Majer György sorsa, akit Lauter Jánosné ki akart nevezni technika­tanárnak? — Ő tulajdonképpen nem is akart technikatanár len­ni, azért vállalta volna, hogy a felesége az ő he­lyére kerülhessen. így is megoldható a dolog, mert sem én, sern a megbízott igazgatónő — aki képesí­tése szerint tanítónő — (Lauterné megbízatását a tantestület döntése ellené­re nem hosszabbította mc-g a képviselőtestület — a szerk.), nem tud teljes óra­számot teljesíteni, ezért ne­kem Majer Gyuri, neki pe­dig a felesége tud besegí­teni. A felsőpakonyi általános iskola egyelőre igazgató nélkül maradt. Az önkor­mányzat meghirdette az ál­lást, be is futottak az el­ső pályázatok. A választá­sokig Bikki Mária igazga­tóhelyettest bízták meg az igazgatói teendők ellátásá­val. (pachner) Árvíz a pincékben Hatalmas zivatarral kö­szöntött be augusztus, mé­teres vizet hagyva minden mélyebben fekvő területen. Elsején a dabasi tűzoltósá­got negyvenszer riasztot­ták. Elsősorban magánhá­zakhoz hívták ki őket, ahol a pincéket árasztotta el az égi áldás. Egyik tűzoltó­autójukkal az újhartyáni Dabas és Vidéke ÁFÉSZ autójavítójánál találkoz­tunk, itt a szivattyú akná­ját Öntötté el a víz. által szedett átalány miatt elégedetlen. Ugyanannyit fizetnek a fóliázok, mint azok, akik jóformán nincse­nek is itthon, mert ingáz­nak. — A felsoroltakon kívül mit terveznek a közeljövő­ben? Gyalogos idegenek — Egy gyógyszertárat szeretnénk kialakítani, mert a lakosság egyre inkább igényli. Működik ugyan egy gyógyszerszoba az orvosi rendelőben, ennek azonban — a Köjál előírásai miatt — korlátozott a kínálata. Sürgős feladatunk az úthá­lózat és a helyi közlekedés fejlesztése is. A helyi közlekedés fej­lesztését a gyalogos idege­nek is sürgetik. Táborfalva ugyanis 10 kilométer hosz- szú! Pachner Edit (Viinola Károly felvételei) Ggyfél már van, az alkalmazottak még hiányoznak Gyógyíthatatlanul naiv vagyok. Azt hiszem, Európában élünk, hiába bizonyítja be a tapasztalat az ellenkezőjét. Még ma is rácsodálkozom a budapesti külső kerületek földútjaira, az ásott kutakra, vagy a derítögödrös illem­helyekre. Hiába látok akárhányat, negatív élményt je­lent egy világváros peremén, vagy attól akár 10-20-30 kilométerre is. Ilyen élményben volt ré­szem a napokban Táborfal­ván: kurblis telefon a pol­gármesteri hivatalban! Az ember felveszi a kagylót, te­ker egyet a kurblin, és már­is jelentkezik a posta. A polgármesteri hivatal épü­letének egy másik helyisé­géből. — A posta új épülete már készen van, néhány hete adták át a kivitelezők, de nem tudjuk egyelőre, mikor költöznek — sorolja a tá­borfalvai híreket Faragóné Kundra Erika jegyző. — Bővítjük az orvosi rende­lőt, felújítjuk az óvodát, az elmaradt támogatás ellené­re folytatjuk az általános iskola tornatermének építé­sét. A rendelő bővítése elő­reláthatóan augusztus 20-ra készül el. Itt végre a fog­orvos számára is lesz hely, eddig ugyanis a tábori rész­ben rendelt. Sértőilős szomszédok — Milyen munkalehetősé­geik vannak a táborfal- vaiaknak? Sokan maradtak munka nélkül? — Az itteni honvédelmi alakulatok sok polgári al­kalmazottat foglalkoztat­nak, de más munkahely — néhány káeftén kívül — nincs. Általában Pestre és Dabasra járnak innen dol­gozni. Most 37-eft munka­nélküliek, 20 nő és 17 férfi. — Ha munkahelyet nem is tudnak biztosítani, szo­ciális segélyt, gondolom, igen. — A munkanélküliek is kapnak, de rajtuk kívül is sok a rászoruló. A legfőbb gondunk, hogy az igazán nehéz helyzetben levők sze­mérmesek, nem szívesen panaszkodnak. Ezért a nép­jóléti bizottságba olyan em­bereket választottunk, akik mindenkit ismernek a falu­ban, tudják, kinek milyen az anyagi helyzete. Olya­noknak is adunk segélyt, akik nem kérnek, de tud­juk, hogy szükségük van rá. így sem tudunk min­denkinek a kedvére tenni. Megsértődnek a szomszé­dok, utólag keresnek meg minket, hogy ők legalább annyira rászorultak volna a segélyre, mint aki kapott. — Az időseket hogyan segítik? — Itt Táborfalván na­gyon sok idős ember él, 600-hoz közelít a 60 éven felüliek száma. Főállású szociális gondozónő látja el őket. Az óvodából viszik az ebédet, ami most 56 forint naponta, de nekik kedvez­ményesen 41 forint 20 fil­lér. Nem is annyira a fizi­kai segítséget igénylik, mint a lelki törődést. — Érezhető-e a közbiz­tonság romlása? — Igen, egj’re rosszabb. Néhány hete odáig vete­medtek, hogy fényes nap­pal, a tulajdonost sakkban tartva rámoltak ki egy bu­tikot. A vasboltba harmad­szor törtek be. Szeptember­től állandó, „saját” körzeti megbízottat kapunk — an­nak köszönhetően, hogy végre biztosítani tudunk számára egy szolgálati la­kást. Van ugyan egy va­gyonvédelmi csoportunk, de ismeri a jogaikat. Aztán nagy a falu, amíg ők az egyik végén járőröznek, a betörők a másik végén nyu­godtan „dolgozhatnak”. Jog az önvédelemre — Itt csak az ellenőrzés fokozása segíthet — kapcso­lódik a beszélgetésbe Lackó János polgármester, aki ép­pen egy megbeszélésről ér­kezett — A községben egy­re több autós idegen buk­kan fel. Ugyanakkor a va­gyonvédő csoport tagjainak egyre inkább csökken a lel­kesedése. Azt mondják, miért nem védekezhetnek, ha a bűnözők fegyverrel tá­madnak rájuk. Ha magán­emberként joguk van az önvédelemre, a vagyonvédő csoport tagjaként miért nem? Kiszolgáltatottnak ér­zik magukat. — Sok helyen gond az ivóvíz biztosítása, úgy tu­dom, Táborfalvának nincs kiépített csatornahálózata. így csatlakozunk Európá­hoz? DABASI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn i«-tőll7 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk : Bp. Vili. kér., Sono- EVI B. u. C. sz. Pf.: 311. Ír. «Z. H4C. Telefon: 138-23S9/2Í3 — Jelenleg három — a ?VCS birtokában levő — .út látja el a lakosságot, az gyik vize azonban elhomo- .osodott, csak 30 százaléka ! asznál ható. Készül egy !yan kút, melynek a víz- ozama 1440 liter, de elfo- yott az erre szánt pénz, gyelőre nem tudjuk befe­jezni. Ezzel a kúttal bizto­sítani tudjuk majd egész Táborfalva ivóvízellátását. A lakosság egyébként nem a vízhiány, hanem a PVCS I. ÉVFOLYAM, 104. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 5., HÉTFŐ DAJAS5I KjCUtOD ................................................1-----------------------------­--------------­M EGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON A Dabas-tej kelendő (I.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom