Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-30 / 203. szám

PROGRAMOK EGESZ HETRE Kel szék közül a földön Eladósodott iskolák Ezt látni, hallani kell Gondterheltek a tanárok, de főként a gazdasági igazgatók abban a négy Pest megyei középiskolá­ban, amely idén ősztől várhatóan a megyei ön- kormányzat tulajdonába kerül. Ez az ősz azoknak az iskoláknak is alaposan feladja a leckét anyagilag, amelyek továbbra is a he­lyi önkormányzat tulajdo­nában maradtak, hiszen az energiaárak és a nyomda­költségek növekedésével körülbelül a kétszeresére ugrott mindenütt a fenn­tartási summa. Az önkor­mányzatok, ahol tudják, kifizetik a saját települé­sük iskoláinak számláit, ám a megye fennhatósága alá került négy iskolában még ennél is bonyolultabb a helyzet. Bonyolultabb és főként nehezebb a szük­séges pénzt előteremte­niük, mert a megyének a szükséges 400 millió forint­tal szemben mindössze 150 millió áll a rendelkezésére, hogy abból az oktatást és az egészségügyet megye- •zerte finanszírozza. Ebből a 150 millióból sajnos csak egy kis szeletke jut a négy középiskola fenntartási költségeire. jAmikor kevesebb Az sem lehet véletlen, hogy a megye fennhatósá­ga alá kerülő mind a négy oktatási intézmény szak­munkásképző. Szigetszent- miklóson a gimnázium és szakközépiskola, Biator- bágyon a szakmunkáskép­ző és végül Dunaharasztin a Gárdonyi Géza — volt 201-es — Szakmunkásképző ás Szakközépiskola tartozik ezentúl a megyéhez. Hogy vajon miért éppen szak­munkásképzőket és nem gimnáziumokat passzoltak át az önkormányzatok a megyének, ezt alighanem könnyű megválaszolni. En­nek nyilván az az oka — s ebben a megyei önkor­mányzat népjóléti és mű­velődési irodájának illeté­kese is megerősített —, hogy a tiszta profilú gim­náziumok fenntartása ál­talában kevesebbe kerül, mint a vegyes szakmun­kásképzőké és szakközép- iskoláké. Ez utóbbiakban ugyanis a tanműhelyek és a gyakorlati oktatás, vala­mint az ingázó diákok úti­költségei is növelik az in­tézet fenntartási összegét. Csak meszelésre jutotta A tragikus az, hogy a ma­gas fenntartási összeg miatt éppen a legjobban rászoruló szakmunkáskép­zőktől szabadulnak meg az önkormányzatok leghama­rabb. Persze a helyi ve­zetők sem szeretnének vég­képp lemondani erről a négy iskoláról, de csupán afféle előleg, illetve kölcsön formájában hajlandók a zsebükbe nyúlni, hogy az iskoláknál pótolják a hiányzó milliókat. Ezzel a kölcsönnel viszont azt ér­ték el, hogy az oktatási intézmények még a mosta­ni tanévkezdés előtt ala­posan eladósodtak a helyi önkormányzatoknak. Ezt csak azért tették, hogy a szeptemberi csengőszóra kicsinosított, kifestett, fel­újított tantermek és mel­lékhelyiségek várhassák a gyerekeket. A biatorbágyi Mezőgaz­dasági Szakmunkásképző Intézet kimeszeltelte a tan­termeket — mert így ke­vesebbe került —, új kollé­giumi mosodát nyitott egy kicsempézett, átalakított műhelyben, és ugyancsak olcsó faburkolattal takarta el a salétromfoltokat a műemlék épületnek minősí­tett iskola falain. Termé­szetesen mindezt a lehető legolcsóbb munkaerővel, vagyis a saját gazdasági dolgozóival és a tanárokkal csináltatta. Itt az önkor­mányzat szerencsére elég mélyen a zsebébe nyúlt, és négymillió forintot adott kölcsön az immáron nem hozzá tartozó iskolának, amelynek sajnos kilenc­millióra van szüksége. A szakmunkásképző most a megyei költségvetés beígért 150 milliójából szeretne annyit kapni, hogy abból visszafizethesse az adóssá­gát. Hasonló a helyzet a du- naharaszti Gárdonyi Géza — volt 201-es — Szakmun­kásképző Intézet és Szak- középiskolában, azzal a különbséggel, hogy ott ki­Kiállitás a Szentendrei Képtárban Munkássága — elkobzott vagyon Színeinek százféle árnya­lata, szépsége teszi egyé­nivé Gráber Margit festő­művész alkotásait. A mű­vésznő szeptemberben töl­ti be 96-dik életévét. Szü­letésnapját a Szentendrei Képtárban megnyíló kiállí­tással teszik emlékezetes­sé. Gráber Margit tanulmá­nyait Kernstock Károlynál kezdte, majd lványi Grün- trnld Béla kecskeméti sza­badiskolájában folytatta. Férjét követte a hosszú évekig tartó emigrációba. Éltek a Felvidéken, majd továbbköltöztek Berlinbe, azután Drezdába, onnan pe­dig Párizsba. Ez idő alatt formálódott és megérett az alkotó egyé­nisége, képi világa. Témái portrék, csendéletek, táj­képek, enteriőrök, amelyek híven tükrözik művészet- felfogását, az együttérzés melegségét. Az élmény, a 4 gondolat mindig rajzi for­mát ölt nála. A Szépművé­szeti Múzeum már 1922-ben vásárolt tőle műveket. Ezek legalább megmaradtak, Ugyanis 1944-ig alkotott ké­peinek java része megsem­misült. Mégpedig amiatt, mert elkobozták mint va­gyont. Csupán csak a váz­latokat ismerhetjük. Ezek is szerepeltek azon az életműkiállításon, amely három nyári hónapon át, Szekszárdon mutatta be Gráber Margit munkássá­gát. Kibővített anyag kerül a Szentendrei Képtárba, amelyet Benedek Katalin és Kiss Joakim Margit mű­vészettörténészek válogat­tak össze. A művésznő ugyanis a harmincas évek­től gyakori vendége Szent­endrének, s 1943-tól tagja a Művésztelepnek. A Pest Megyei Múzeu­mok Igazgatósága által ren­dezett tárlatot szeptember 1-jén délelőtt 11 órakor nyitja meg Sümegi György művészettörténész, a Műve­lődési és Közoktatási Mi­nisztérium osztályvezető­je. lencmillió forint hiányzik az iskolakezdéshez és hat­millió-ötszázezer forinttal adósodtak el a nyáron a helyi polgármesteri hiva­talnak. Az épületüket vagy tíz éve sem kívül, sem be­lül nem festették ki. Kép­zelhetjük, milyen lehet most a tantermek fala. Ekkora anyagi mínusz mel­lett érthetően ezen a nyá­ron még kevésbé gondol­hattak tatarozásra vagy felújításra. Valójában nem az ingye­nes tankönyvek és a ked­vezményes étkezés formá­jában adandó kötelező szo­ciális, illetve tanévkezdési segély növelte meg most ezeknek az iskoláknak a költségvetését, hanem el­sősorban az energiaárak miatt emelkedett a kétsze­resére a fenntartás és az üzemeltetés összege. Sóhajtva fizetnek A helyi önkormányzat rendszerint — ha sóhajtoz­va is — fizet, megelőlegezi a kölcsÖJit a már nem hoz­zá tartozó iskoláknak. Visszafizetni azonban ezt csak akkor képesek, ha a megyei önkormányzat kö­rülbelül három hét múlva dönt, mennyit ad nekik. Addig pedig mi más ma­rad a két szék közül a földre került iskoláknak? Várni, reménykedni, hogy vagy a régi gazda, vagy az új, de végül is kifizeti a számlát K. K. Szeptember beköszönté­sével, a nyáriasan kelle­mes időjárás ellenére, a kulturális élet eseményei a szabad ég alól mindin­kább a művelődési házak falai közé költöznek. A kellemes őszelő lehetősé­geit csak itt-ott használják arra, hogy nyárbúcsúzta­tó programjaikat — leg­alább részben — szabadté­ren rendezzék. Verőcemaros él e lehető­séggel. A szombati íaluna- poc ezért, az ilyenkor már kihalt strandon horgász­versennyel kezdik. E sport szerelmesei már reggel 6 órakor gyülekeznek a für­dő területén, ahol össze­mérhetik halfogó ügyessé­güket Sőt még azt is meg­mutathatják, hogy ki készíti közülük a legízletesebb halételeket. E vidám nap­kezdet után még sok válto­zatos program várja a fa- iunap közösségét. A sport­pályán lesz délelőtt 10 órakor a hőlégballon-be­mutató, majd játék, ver­seny, sportvetélkedő kö­vetkezik. A napot — este fél 9 órai kezdettel — a batyúbál zárja, ami késő éjszakáig tart. Törökbálinton is kihasz­nálják a kellemes őszidőt, ezért szombaton délután 4 és 6 óra között a könnyű­zene kedvelői a Dióskert­A múlt életre kél Széles körű társadalmi összefogásnak volt köszönhető a Pest Megyei Iskolatörténeti Múzeum létrehozása Nagy­kőrösön. A múlt év januárjában megnyílt intézményért városa tett a legtöbbet. Először is felajánlotta e célra a Ilelmeczi utcai két tantermes épületet, amelyet a múlt század végén emeltek. Ezt azonban át kellett alakítani. Az ehhez szükséges tervrajzokat a Budapesti Műszaki Egyetem középülettor- vező tanszékének tanárai készítették el. A kivitelezéshc’z szükséges segédmunkákat nagykőrösi középiskolások vállalták. A megye számos oktatási intézménye egyszeri anyagi támogatást utalt át. A Nagykovácsi Általános Is­kola meg régi bútoraiból ajánlott fel a berendezéshez. Segítséget kaptak Szigetmonostorról, Dunakesziről, Zsámbókról, Szigetszentmisklósr dl és Dabasról, valamint sok volt és jelenlegi tanártól, tanítótól, diáktól. Felsorolni sem lehetne mindenkit. Azaz tulajdonképpen ez mégis megtörtént. A nagykő­rösi Arany János Múzeum jóvoltából napvilágot látott egy szép kivitelű, 436 oldalas kötet, amely a Pest Megyei Iskolatörténeti Múzeum részletes históriáját is tartalmaz­za. Beszámol a múzeum építéséről, szerepelnek benne a gyűjtemény létrehozói, támogatói, s olvasható benne Kö- peczi Béla akadémikus megnyitóbeszéde. Mindezekhez adattárat csatoltak, amely a mngye va­lamennyi településének iskolájáról közöl adatokat. Tájé­kozódhatunk belőle régi és új községekről, városokról. Nagy segítséget jelent a levéltári anyag és az irodalom- ajánlás, és a kiadványok ismertetése azok számára, akik lakóhelyük vagy iskolájuk múltját kutatják. Valamennyi iskola és könyvtár hasznát veheti tehát a korabeli kéneket, táblázatokat, egykori tanítóik-tan ár ok neveit, a kitüntetett pedagógusok adatait tartalmazó könyvnek, amelynek szerkesztője Farkas Péter. V. A. rr-\ 1 • • ^ s Az általános islto­1 ankonywasar. Iákban a tan­J könyvvásárlással tulajdonképpen megkezdődött az 1991—92-es iskolai tanév. A reggeli órákban már hosszú sorokban kígyóz­tak a könyveket árusító helyek előtt. S ahogy azt már hosszú évek óta megszoktuk, a diákok ..nagy bánatára” most is valamennyi évfolyamból hiányzik egy-két könyv, míg a szülők pénztárcája a 80 százalékos eme­lést bánja. ben a Vidám fiúk pattogó muzsikáját hallgathatják. Cegléden, a Kaszinóban, új kezdeményezésként, szeptember 4-én este 6 órai kezdettel a város pol­gármestere teadélutánon beszélgetésre hívja meg a város lakóit. Jó alkalom ez arra, hogy a résztvevők elmondják személyes gond­jaikat is. Azokat, amelyek­re az önkormányzat segít­ségével kívánnak megol­szeplember 1-jén és 2-án este 8 órai- kezdettel az Állami Népi Együttes folk­lórműsorával szerez kelle­mes perceket a közönség­nek. A természet kedvelői is találhatnak programokat a hét végére. A Gyopár Természetba­rát Szakosztálya szeptem­ber elsején a Budai-he-' gyekbe, a pilisi jelvény- szerző könnyű túrára invi« dást találni. Arra is lehető­ség nyílik, hogy a város- fejlesztés közös problé­máit megbeszéljék. Élénkül a művelődési házakban a klubélet is. Ennek jele, hogy Pátyon vasárnap délután 5 órától a menedzserklub, hétfőn délután 5 órától az ifjúsá­gi klub tartja évadnyitó összejövetelét. Változatos programot kí­nálnak a kiállítótermek is. Visegrádon a Mátyás Király Múzeumban külön­leges bemutatóra kerül sor. Amatőrfotók a századfor­dulón címmel a Habsburg- húz családi fényképalbu­mának érdekes felvételei­ből rendeznek tárlatot. Leányfalun, a művelődé­si központban Balázs Imre erdélyi festőművész alko­tásaiban gyönyörködhe­tünk. Szentendrén a művészte­lepen rendez Páljános Ervin szobrászművész al­kotásaiból tárlatot. A Szentendrei Képtárban Gráber Margit festőmű­vész munkáit tekinthetjük meg. _ A fővárosban, a Pesti Vigadó nagytermében tálja az érdeklődőket. A’ 12 km-es kirándulás Pi­lisszántót, a Zajnát dombvidéket és a Kopár csárdát érinti. A résztve­vők reggel 8 óra 10 perc­kor az Árpád hídnál a Vo­lán-buszpályaudvaron ta­lálkoznak. A hétközi túra­program keretében, szep­tember 4-én a Pilis hegy­ségbe — Pilisszentkereszt, Kétbükkfa-nyereg, Égett Hárs, Felső Ecse-hegy, Rá­ró hegy, Maróti-gerinc, Páli kút, Vaskapu, Eszter­gom útvonalra — vezetik a kirándulókat. A résztve­vőket a reggel 7 órai talál­kozóra a Batthyány téri HÉV-végállomásra várják. K. Z. Vásárkalauz A hét végén, vasárnap négy helyen is — Albert- irsán, Cegléden, Érden és Gödöllőn — rendeznek autó­vásárt. Sertésvásárra szom­baton Gyálon kerül sor. Országos állat- és kirakodó- vásárt szeptember 1-jén, — vasárnap — Albertirsán és Tápiószecsőn tartanak. Ősztől tavaszig kert a lakásban Hódít a bonsai A természet búcsúzik a nyártól, rövidesen megkez­dődik a levelek sárgulása, hullása, a virágok herva- dása. A kopár kert látvá­nya elszomorító, ám újab­ban mégsem kell tavaszig nélkülözni a természet üde szépségét, mert hazánkban is mindinkább terjed eigy új divat, a bonsai. Ezzel az eljárással céd­rusokat, fenyőfákat, külön­féle erdei fákat, sőt gyü­mölcsfákat — a természet­ben 10-20 méter magasra növő fákat — gyakran 30- 50 centiméteressé alakíta­nak, kicsinyítenek. Ezeket azután a fa nagyságával harmonikusan megegyező cserép- vagy porcelánedény­ben a szobában, tornácon, az udvaron vagy erkélyen tartják egymagákban vagy művészi csoportosításban. E kicsiny, de formájukban hatalmasnak ható — fa­jukra jellemző külsejű — fák rendkívül hosszú éle­tűek. A törpefák nevelése olyan műveletek sorozatából áll, amelyeknek az a célja, hogy a növény fejlődése lelas­suljon, de ugyanakkor még­is a felnőtt fához hasonló­vá váljék, sőt virágozzék és termést is hozzon. Ülte­téskor éppen ezért erősen visszavágják a csemete fő­gyökereit és a vezérhajtáso­kat. Ezt 2-3 évenként min­den átültetéskor megismét­lik, s ily módon csökken a fa- víz- és tápanyagfelvéte­le. A lapos edényben — az egyébként is sovány, ke­vés földben sekélyen gyö­keresedik — a fácska gyö­kerei, mintha vihar tépte volna ki őket, a talajból jócskán kilátszanak. A fia­tal növény törzsét és ágait rátekert drót segítségével megfelelő alalcra formál­ják. Ha a törzs és az ágaik megerősödtek, letekerik a drótot, de közben a hajtá­sokat állandóan metszik, és a fa ágait, koronáját fajára jellemzővé alakítják. Ily módon éri el a bonsai- művészét, hogy a fák ha­sonlatosak lesznek a me­redek sziklákon, a száraz, tápszegény talajon senyve­dő, erős szelektől csavaro­dott törzsű, a sziklába ka­paszkodó felnőtt társaikhoz. (v. a.) (Hanesovszki János felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom