Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-03 / 181. szám

MOhlQRI XXXIII. ÉVFOLYAM, 181. SZÄM 1991. AUGUSZTUS 3., SZOMBAT Igen a káéftéré Hévíz. Sárvár — Monor.J Az egészségügyben most következik majd. ami más területe­ken megtörtént: átszervezödik. Ez elkerülhetetlen. De hogy miként, és hogyan fog szólni az új társadalombiztosítási tör­vény, azt földi halandó még nemigen tudja. Mindenesetre az is megeshet (várható), hogy rendelőintézetek szűnnek meg, orvosok maradnak állás nélkül, a betegek pedig hosszasan kóborolhatnak, míg segítséget lelnék, ami gyomorgörcsnél sem kifejezett előny, de tegyük fel, egy infarktus esetében meg pláne. A monori rendelőintézet, amely ez idő szerint a költői Egyesített Gyógyító-Megelőző Intézet — a továbbiak­ban EGYMI — nevet viseli, tulajdonképpen megtehetné, hogy ül a bdbérjain és vár. Várja, míg közük vele, hogy a TB-töl csak annyi pénzt kap, amiből az alapellátást úgy-ahogy fe­dezni tudja, vagy még annyit se, elbocsátja dolgozóinak har- madát-felét, aztán lesz, ahogy lesz. De az EGYMI lépni akar. Amíg még teheti, s még mielőtt más nem lép he­lyette. Dr. Juhász György, a nemrégen kinevezett or­vos-igazgató, akiről az ön­kormányzat képviselő-tes- tülele előtt történt bemu­tatáskor elhangzott, hogy menedzser típusú vezető, szeretné bebizonyítani, hogy itt az idő a változta­tásra. Ezért terjesztette a legutóbbi képviselő-testüle­ti ülés elé az elgondolást a Monori Egészségügyi Szer­vező-Szolgáltató Kft. — Monomed Kft. — létre­hozásáról. . A Monori EGYMI 78 mil­lió forintos működési költ­ségét jelenleg a társada­lombiztosítási alapból kap­ja. Ez szűkösen és esetle­gesen elegendő a helyi el­látási kondíciók fenntartá­sához. E finanszírozás bár­mely volumenű csökkenése vagy kedvezőtlen irányú változása igen súlyosan ve­szélyeztetné a jelenlegi el­látást, sőt az eddigi struk­túra össze is omolhat. Ez esetben Monor város la­kossága orvosi ellátás, az EGYMI dolgozói kenyér nélkül maradnak. A mono­ri egészségügy működőké­pességének megőrzése miatt ki kell tehát idejekorán alakítani egy rugalmas, életképes, az elvárásokat teljes mértékben követni tudó gazdálkodást. Vagyis: privatizálni kell a város egészségügyét — érvel dr. Juhász György. Hogyan is állna össze a Monomed Kft.? A monori Két éjszaka Pályafenntartási mun­kálatok miatt a Monor, Ady Endre úti vasúti át­járó teljes szélességben le lesz zárva az alábbi időpontokban: 1991. au­gusztus 12-én 18 órától 13- án 01 óráig, és au­gusztus 13-án 18 órától 14- én 04 óráig. MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. © A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. © Munka­társak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. @ Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Tele­fon: 157. © Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig 8-tól 11-ig. önkormányzat beszállna 2,9 millió forint törzstőkével. Ingyen bérbe adná az épü­leteket — a rendelőt, az ideggondozót, a tüdőgondo­zót, a monori-erdei orvosi rendelőt, s az azokban ta­lálható műszereket, vala­mint a monori-erdei strand területét, s a közelében lé­vő termálkutat. Az önkor­mányzat partnernek fogad­ná a Monomed Kft.-t, s törzsbetéttel venne ' részt működésében. S a kft. a jelenlegi • betegellátási kö­rön túl arra is képes len­ne, hogy teljes mértékben kihasználja a rendelőinté­zet kapacitását és kondí­cióit. Vagyis: nemcsak hogy nem kellene az alap­ellátás miatt ide-oda za­rándokolnia a betegnek (az alapellátást továbbra is in­gyenesnek ígérik), de meg­találná a lakosság, amit ez idáig hiába keresett: fogtechnikai labort és ren­delőben működő gyógy­szertárat, szolgáltató pavi­lonokat, s ide . telepítendő magánorvosi tevékenységet is. Sőt. A Monomed Kft. hatékony eszközt jelenthet az önkormányzat számára egy egészségügyi és gyógy- idegenforgalmi részvénytár­saság létrehozásához is. Az rt. pedig már kialakíthatná és működtethetné a városi kórházat, a MÁV Balassa úti telepén, a sportpálya melletti volt laktanyában: E száz ágyra tervezett kór­ház szülészeti-nőgyógyásza­ti, sebészeti, sürgősségi, belgyógyászati és gyermek- gyógyászati profillal tevé­kenykedne, hogy a kör­nyékbeli rászorulókat ne kelljen nagy távolságra szállítani,, üíiztani. Az rt. a monori-erdei strand terü­letén balneo- és fizikoterá­piás intézményt alakíthat­na ki, a termálkút haszno­sítására strandfürdőt, gyógyszállót. Ugye szép? A monori képviselők természetesen nem azért ülnek a testüle­ti üléseken, hogy csillo­gó szemmel gyönyörköd­jenek " az előterjeszté­sekben. S bár ez az előter­jesztés korántsem utópia, hiszen az előzetes tárgya­lások az ügyben már meg­kezdődtek, a képviselők nagy erővel nekiálltak ki- vesézni a témát. Ügy, hogy ez az első napirend (lett volna egyébként ezen kí­vül még hat, plusz két al­pont, meg még polgármes­teri tájékoztató és inter­pellációk) eltartott délután két órától este hatig. Pe­dig három bizottság mái megkapta és megtárgyal­hatta ugyanezt az előter­jesztést. Megint abba a csapdába esett tehát a tes­tület, amibe már annyi­szor: a legapróbb részlete­ket is itt kellett firtatni — holott, ha a bizottsági ta­gok ezt korábban már megteszik, egy teljesebb és tökéletesebb anyag birto­kában akár már dönteni is lehetett volna. Így azonban — konkrét üzleti terv, konkrét számok híján — inkább az érzel­mek csapkodtak. Még az is elhangzott, hogy sikkasztás­íze van a dolognak. Meg hogy: „mese ez, csak me­se”! Ügy tűnt, hiába áll ki dr. Juhász György mel­lett teljes mellszélességgel Hársszegi Miklós, a Coop- tourist idegenforgalmi igaz­gatója, aki sorolta a pél­dákat, s biztonsággal állí­totta, hogy Hévíz, Hajdú­szoboszló, Sárvár nyomá­ban Monor is felsorakoz­hat a gyógy-idegenforgal- mat kiaknázok közé, s ha az önkormányzat elősegíti, akkor Monor város gyors és iveit karriert futhat be — a testület rendre előci­tálta a maga kételyeit. Tu­lajdonképpen jól tette. Nagy a felelőssége. Akadt, aki (Róth Mihály) lakossági fórumokra bízta volna a választ legszívesebben, hi­szen szerinte nem lóverseny ez, nem kell elsietni. Elsietni nem, de sietni igen. A piaci esélyeken ront a huzavona. Ezért azután végül is 11 igennel és négy tartózkodással a testület elvi hozzájárulását adta a Monomed Kft. meg­alakításához. Minden egyéb­ről, igen fontos részletek­ről, arról például, hogy az önkormányzat mekkora törzstőkével szálljon be, a bizottságok újbóli tárgya­lása után, rövidesen dön­tenek. K. Zs. Anna néni örök Száz esztendő tanúja A hét elején meglátogat­tuk Gyomron a 100. szüle­tésnapját ünneplő özv. Csonka Sámuelnél, aki 1891. augusztus 2-án érkezett e világra, s akinek tiszteleté­re ma, szombaton össze­jönnek a családtagok is dr. Halmay Géza körzeti főor­vos lakásán. Szerdán csen­gett a telefon szerkesztősé­günkben. A doktor úr hí­vott bennünket. Már-már valami rosszra gondoltunk Anna nénivel 'kapcsolat­ban, de szerencsére nem. Csak bejelentette, hogy kedden megszületett anyó­sának 13. dédunokája, még­hozzá fiú, akinek ősi ma­gyar keresztnevet, a Csör- szöt adták szülei. Amikor beléptünk a szo­bába, ahol a százéves Anna néni leginkább tartózkodni szokott, mintha hájjal kene- gettek volna bennünket. Szemüveg nélkül böngészte a Pest Megyei Hírlapot. Leánya, dr. Halmay Gézáné , szerint ez mindennapi idő­töltés édesanyja számára. De nemcsak a Pest Megyei Hírlapot olvassa szívesen, hanem más újságokat is, amelyek a kezébe kerülnek. A hét eleji gyarapodás­sal ma már hét unokája, ti­zenhárom dédunokája, és két ükunokája van özvegy Csonka Sámuelnénak. Fér­jét 196-1-ben elvesztette, s akkoriban nagyon megrom­lott egészségi állapota. Ve- je, dr. Halmay Géza még ma is valóságos csodának tartja, hogy anyósa akkori­ban felépült hosszan tartó betegségéből, s természete­sen a megrázkódtatásból. Mert Anna néninek ez utóbbiból; is bőven kijutott. Gyermekei közül ma már csak Erzsébet él, aki szere­tő gondoskodással veszi őt körül a nap minden percé­ben. — Ez természetes, mert édesanyám a legdrágább, a legjobb a világon — mond­ja dr. I-Ialmay Gézáné nem kis elérzékenyültséggel. — Szarvason laktak sokáig, majd Tiszaföldvár követke­zett. Oda is szívesen vissza­járt. Még tavalyelőtt — 98 éves korában — is le kel­lett őt vinni kocsival 81 éves barátnőjéhez, aki a lánya lehetett volna. Két hónapot mindig ott töltött, s csak utána hoztuk őt ha­za. Persze sűrűn megláto­(Bagóczky Sándorné fölvétele) gattuk, pedig szorgalmasan írta a leveleket onnan is, nehogy aggódjunk érte. Anna néniről sugárzik a vidámság, a vitalitás, az életkedv. Amíg kolléganőm a fényképezőgépét kattog- tatja, többször is elismétli: „Maguknak jó, mert még fiatalok.” „Szép leszek a képen?” — kérdezi nevet­ve. És mesél. Arról, hogy férje mindig gazdálkodó ember volt. Fe­leségére hárultak az ottho­ni teendők. A gyermekek ellátása, a háztartás veze­tése, az állatok gondozása. Az se volt semmi, hiszen reggel öt. órától este tízig adtak munkát neki. S ahogy teltek-múltak az évek, annyi, de annyi tra­gédiát kellett átvészelnie a családban. Tragikus, fiatal halálok keserítették életét évről évre. De Anna néni keményen dacolt az élettel. Mert nagyon szereti a fel­nőtt unokákat, dédunoká­kat. S persze leányát és ve- jét. Neki biztonságot jelent, hogy a szomszéd szobában egy orvos fekszik, aki eskü­jéhez híven ápolja őt, ha kell. Mert azért elég gyak­ran előfordul az is, hogy in­jekciót kell beadni neki. Számára biztonságot, meg­nyugvást jelent az orvos vő állandó jelenléte. — Édesanyám sohasem tétlenkedik, most sem — mondja dr. Halmayné. — Talán ennek is köszönhet­jük, hogy nincs baj vele. Minden héten megstoppolja a dédunokák zoknijait, de ha kell, segít a főzésben és evés után elmosogat. Tiszta a gondolkodása, este nyolc óráig nézi a tévét, de utána pihenni tér. Immáron tíz éve étrendjének fő megha­tározói a bébiételek, mert epebántalmakkal küszködik. Am ha elétesszük a fino­mabb falatokat, azt is elfo­gyasztja ... Vigyáznunk kell rá, nehogy görcsöt kap­jon ... Búcsúzunk Anna nénitől — özvegy Csonka Sámuel- nétől —, aki tegnap, pénte­ken volt százéves. Mit is kívánhatnánk neki, mint, hogy éljen még sokáig erő­ben, egészségben. Stoppol­jon még sok tucat zoknit, na és olvassa mindennap a Pest Megyei Hírlapot... Gér József Közlemény Hétvégi permetezés A Monori Városi Polgármes­teri Hivatal értesíti a lakossá­got, hogy az „SYS 89” Nö­vényvédelmi Szolgáltató Gmk (Pánd) augusztus 3-án, szom­baton és 4-én, vasárnap a volt ecetgyár területén totális, valamint a Dózsa Gy. úton, a Balassi B. utcán, a sportpá­lyán és a rendelőintézetnél szelektív gyomirtást végez. Permetezés után az élelme­zési várakozási idő: 14 nap, munka-egészségügyi várakozá­si idő: 0 nap. Az alkalmazásra kerülő növényvédő szer méh- veszéiyességi szempontból gyenge méreg (2,4 — D — AMIN). Eső esetén a permetezésre jövő hét végén (augusztus 10- én, 11-én) kerül sor. Ebben az esetben felhívjuk a figyel­met arra, hogy aki az árok­part füveit állatok etetése cél­jából zölden hasznosítja, az a fenti időpontig végezze el a kaszálást! * Levelesládánkból /> Óriásira nőtt érzelmek Július 6-i számunkban „Minden óra egy ezüstgyöngy” címmel írtuk: találkozóra készülnek a hajdani, a már nagymamakorú monori „Kis Terézkék”, s keresik eyg- mást, hogy akkori vezetőjük lakásán felidézhessék az emlékeket, elővarázsolják fiatal önmagukat. Felhívásunk — mint Pollich Júlia most szerkesztőségünkbe érkezett leveléből kiderül — eredményes volt. Az ember azt hinné, 50 esztendő oly hosszú idő, amely elmossa emlékeinket, egykori eszméinket, a ka­pott és adott szépségeket, meggyöngíti érzelmeinket, szeretetünket. Ennek épp az ellenkező­jét tapasztaltuk 1991. július 13-án. Az összejött harminc- egynéhány lánynak (ma már természetesen nagy-- mamák) lelkében olyan óriá­sira nőttek az 50 év előtti érzelmek, olyan özöne áradt szét a szeretetnek, hogy át­törte a falakat, betöltötte a környéket, úgy, mint ma­gukkal hozott virágaik il­lata. Ügy állt a Gárdonyi Géza úti ház e különös áramlatban, mint óceán kö­zepén egy tündérsziget. Mi lehetett az a vonzerő, az a latens mágneses tér, amely képes volt pár nap alatt ennyi embert összegyűj­teni? Rég feledésbe merült kö­szöntő dalt énekelve vonult be a „lánysereg” az udvar­ra. A boldogság könnyeit nem lehetett visszatartani. Hát ennyien emlékeznek még a hajdani évekre, ek­kora varázsa van a zené­nek, a dalnak, hogy máig képes hatni? Mert bizo­nyos, hogy a dal varázsa volt ez az összetartó erő. Mi ugyanis tíz-egynéhány éven át szüntelenül énekel­tünk. Az akkor még alig felcseperedett lányok e té­ren nem ismertek lehetet- lnt. A gregorián dallamok­tól hiszi Ferenc Benedictu- sá.i,7, a népdaloktól az ope­rákig mindent megtanultak. És nem volt. számukra semmiféle munka sem lehe­tetlen, amely mögött ott sej lett a beethoveni zsoltár­ének: „Dicsőít Téged, nagy égi Teremtő, a Mindenség Nagy Szent Dala.” A mindenségnek egy-egy porszemeként a Kis Teréz­kék mindegyike a teljeset adta magából, ki-ki ami­lyen talentumot kapott. Az udvar porába rajzolgató kislány hatalmas kulisszá­kat, gyönyörű plakátokat •festett, a földből alig ki­látszó nem sok idő múltán kiénekelte a magas a-t, a serdülő apróság suta kis lába nemes eleganciával táncolta a magyar néptán­cot éppúgy, mint a kis ope­rák balettbetétjét, a rímfa­ragás mesterségét sohasem tanult fej egymás után gyártotta a közös élmé­nyekről szóló rigmusokat: egy kötetre való irodalmat. Minden gondolatot, minden mozdulatot, minden munkát áthatott a „mindenség nagy szent dala”. Mindent azért tettek, hogy munkájuk nyo­mán „szebb legyen a föld”, hogy kövessék a végtelenül egyszerű szentnek, Lisieux-i Teréznek a példáját: rózsa­esőt hullatni a földre. Ez a szellem sugárzik ma is ragyogó, szemükből, talán kissé fátyolosabb, bátorta­lanabb, de még mindig tisz­ta, kulturált hangjukból, ez formázta pompás „ sütemé­nyeiket, ez növelte kertjük virágainak illatát, ezt tük­rözte az emlékezetes szom­baton a konyhában sürgők- forgók mindannyiunkról való gondoskodása, de át­tételesen ez késztette az unokákat, hogy törött lábú nagymamáikat kocsival el­hozzák, a szerető férjeket, hogy gyengén látó feleségei­ket elkísérjék. „Ahol énekelnek, ott te­lepedjetek le, mert a go­nosz embernek nincsenek énekei” — mondták a régi bölcsek. Nem hiszem, hogy Monoron ne telepednének le ma is az emberek ott, ahol énekelnek. Csak vala­kinek el kell kezdenie, és hi­szem, hogy el is fogja kez­deni. E jövőbe vetít hitnek a reményében mondok kö­szönetét mindazoknak, akik fáradoztak e csodás talál­kozó létrejöttén, az örökké mosolygó Pokornyi Manóik­nak, Fekete Juciknak, és hálásan köszönöm a. Monori Hírlap szerkesztőségének. Pollich Júlia Budapest

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom