Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-28 / 201. szám

I. ÉVFOLYAM, 116. SZÄM 1991. AUGUSZTUS 28., SZERDA Melegben is fektetnek MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Mi újság, polgármester úr? Hadusenet Lnárcson gyors ütemben halad a gázvezeték-fektetés. Az Innote,rv Kisszövetkezet dolgozóit a nagy kánikula sem akadályozza munkájukban (Petényi István felvétele) Bár Cyimesi István nem mondja ki, a felsorolt té- nyekből-tervekből nem nehéz következtetni, a pol­gármesternek eltökélt szán­déka és vágya, hogy hadat üzenjen a sárnak, s a ne­véhez fűződő korszak az utcák, utak és közterek rendezésével maradjon emlékezetes a község tör­ténelmében. Elvitathatatlan érdem: annyit soha senki nem tett még a községért ilyen vo­natkozásban, mint az ön- kormányzat. És tennivaló van bőven. Az utcák zöme még sódert sem látott év­számra, s ősztől tavaszig bokáig jártak az itt lakók a híg sártengerben. Kevés a pénz, jól meg kell gondolni, hogy mire mennyit adnak ki. A pá­lyáztatás viszont egy olyan módszer, mely igen alkal­mas a költségek karcsúsí­tására. Szerencsére már az útépítőknél is érvényre ju­tott a kínálat-kereslet elve, s Gyálon végül is a Beton- útépítő Vállalat nyerte el az utak, utcák és járdák karbantartásának és felújí­tásának jogát, valamint az arra kijelölt szakaszok be­ruházás jellegű aszfaltozá­sát. Erre — csupán 1991- ben — 14,4 millió forintot irányoztak elő a község elöljárói. Pályázat dönt Aszfaltborítást kap a Li­liom utca Pesti út és Vak Bottyán utca közti útsza­kasz, a Kolozsvári és Baj- csy-Zsilmszky utca, a Ko­lozsvári és Bacsó Béla ut­cát összekötő köz, valamint a Széchenyi és Körösi úti szakasz is. Járdát aszfal­toznak a Kossuth Lajos ut­cai iskola előtt, a Liliom utca és a piac, valamint a Körösi, Vecsési út és PVC- üzem közt. Ugyancsak pályázat dönt majd — szakértők bevo­násával — egy vízkezelő­mű megépítéséről, mely nem kevésbé égető problé­mája a községnek. Gyimesi István kitesz elém egy PVC- flakont valami sárgás, ronda löttyel, amiben feke­te maszatok úszkálnak. — Ezt szoktam nézeget­ni, hogy ébren tartsam a lelkiismeretemet — mond­ja a polgármester, majd hozzáteszi —, ez a gyáliak vize. Ezt isszák, ebből főz­nek, ebben mosnak, mos­danak. Van benne mangán, vas és némi biológiai szennyeződés. Mindenből egy kevés, a Köjál által még veszélytelennek minő­sített mennyiségben. Vi­szont a fehérneműt elbar­nítja, a bojlert elkövesíti, a mosógépet idő előtt tönkre­teszi, hogy csak néhá­nyat mondjak az „áldásai­ból”. Mellesleg esztétikai­lag sem felemelő érzés ilyen vízből inni. Kinek van hozzá gusztusa? A vízkezelőmű tervdoku­mentációja már elkészült, alátámasztva a költségve­téssel. Az előre várható összköltség 45 millió forint lesz. A lakosság megnyug­tatásául már most közöl­jük, senki nem kell fizes­sen. A lakosságtól nem — Ismerem annyira a gyáliak anyagi helyzetét, hogy felmérjem, többségük amúgy is annyira túl van terhelve, hogy nem bírnák felvállalni egy újabb beru­házás rájuk eső költség­vonzatát. Mi még tavaly megpályáztuk a Parlament által kiírt vízhálózati kor­szerűsítési támogatási ke­retet. Sokan pályáztak és kevesen nyertek. Mi az utóbbiak közé tartozunk. Kaptunk 10 millió forintot, amit a megyei önkormány­zat is megtoldott 9,5 millió­val. Ezt viszont a meglevő nyomócsőhálózat, javításá­ra, felújítására fordítjuk. Nagy szükség van erre is. — Még így is jelentős ősszeg hiányzik. Azt miből fedezik? — Kigazdálkodjuk. A rendelkezésünkre álló be­vételekből. Ismétlem, a la­kosságtól nem igénylünk költségtérítést. A beruházás még az év őszén be fog in­dulni, és legkésőbb ’92 jú­liusában az üzemnek mű­ködnie kell, A fenti két témához tar­tozik az orvosi rendelő bő­vítése is, pontosabban a te­tőtér beépítése. Ennek is most folyik a pályáztatása, ezt is a közeljövőre terve­zik. — Azt hiszem, tavaly, a választások előtt egyetlen önkormányzat sem mérte fel igazán, hogy mire vál­lalkozik, mi mindent vár majd el tőlük a lakosság. És hogy az elvárások rea­lizálásához mennyi pénz kell, és hogy ezt mind ne­künk kell előteremtenünk — teszi hozzá Gyimesi István sóhajtva. — Ki emelt szót amiatt, hogy évtizedekig Pestre kellett beutazni egy- egy rutinvizsgálatra? Ha volt is morgolódás, lépés nem történt. Most viszont egyre türelmetlenebbek az emberek, egyre-másra jön­nek a panaszok. Vitatható kérdés, vajon meddig ter­jed az önkormányzat kom­petenciája, és hol kezdődik a társadalombiztosító kö­telessége. De amíg ezt tisz­tába tennénk... Szóval, járhatóbb útnak tűnik, ha ezt is a saját erőnkből ren dezzük. A gyűli és a saját A gyáliak helyi lapjában olvastam egy szellemes megjegyzést, mely Gyimesi István munkáját jellemzi: szereti a családját, az ott­honát, de az utóbbi időben a nagy gyáli mellett egyre kevesebb ideje jut a kiseb­bik otthonra. Nem csodá­lom. Matula Gy. Oszkár A homokon Mintagazdaság Lassan sejlik a homályos távolból, milyen irányba fejlődik a magyar mező- gazdasági vállalkozók tá­bora. Néhányan, akik már saját kárukon megtanulták a zöldségtermesztés szak­mai buktatóit és az értéke­sítés kemény minőségi fel­tételeit. s még van pénzük megújulni, bizonyos, hogy jól teszik. Judák Mihály fóliagazdaságát is ilyen­nek tekintik a szakembe­rek, mert augusztus köze­pén bemutatóra hívták azt a néhány jól gazdálkodó zöldségtermesztőt, akikkel a Kertészeti Egyetem szo­ros kapcsolatot tart. ök azok, akik egy-egy új fajta kísérleti termesztésére is vállalkoznak. A Bugyi mel­letti Ványi-tanyán a köny- nyű homokon Judákék a „hó paprikát” mutatták be, amely (képünkön is látha­tó) emberméretűre nő, és folyamatosan terem. Ilyen termés és minőség mellett nincs értékesítési gondjuk. Kép és szöveg: Vimola Károly Vasárnap sertésborda kovászos uborkával A társaságban a férjek kerültek terítékre, az egyik hölgy mondja a másiknak: Jó neked. A te Lacid nem iszik, nem dohányzik, nem jár kártyázni, lóversenyre, sem fo­cimeccsre. Mire a Laci neje: Csak horgászni. E lakoni- kus megnyilatkozás után arról is beszámol, mibe kerül évente ez a ma már közel sem olcsó mulatság. Csupán egy egész országra érvényes engedély ára 7000 forint. És még hol van akkor az utazás, a felszerelés, a vizparti nomád- kodás egyéb költsége. A fentiekhez hadd tegyem hozzá, a Pest megyei hor­gászoknak jóvalta többe kerül ez a passzió, mint mondjuk egy szolnoki pe- cásnak. Mert megyénk — leszámítva a Dunát és az Ipolyt — élővíz szempont­jából meglehetősen szegény. Aki tehát igazi sikerél­ményre vágyik, az kényte­len messzebb utazni, követ­kezésképp többet is költ. Nem olcsó Mint kényszermegoldást — hisz ez sem olcsó mulat­ság, kivált nem az indulás­kor —, egyes települések a bányatavakat alakították ki horgásztónak. Ami viszont a rekultivációs törvénynek köszönhető, illetve e tör­vény bölcs megkerülésének. Ezeket a bányagödrö­ket ugyanis fel kellett vol­na tölteni és a terepet visz- szaállítani eredeti állapo­tába. Ami többe került vol­na a kitermelőnek, mint a kitermelt, értékesített ka­vicsból befolyt összeérték. Nos, ilyenkor jött kapóra az a MÉM-rendelet, mely le­hetővé teszi az elhagyott bányatavak és környékük közcélú hasznosítását, pél­dául horgásztóvá való ki­alakítását. Ez történt Alsó- némediben is 1977-ben, en­nek köszönheti a megala­kulását az Universal Hor­gász Egyesület, mely nap­jainkban már 80 felnőtt és 20 ifihorgászt tart nyilván (nevüket a Dunaharaszti- ban bejegyzett Universal Kisszövetkezettől kapták, amely szponzorálja az egye­sületet). A kis paradicsom közvet­len a község végén van na­gyon szép környezetben. A két kisebb és a nagy tó összvízfelülete 2,6 hektár. A tizenhárom éve ültetett fűz­facsemeték ma már komoly fák, koszorúként ölelik kö­rül a telepet, s azok a ha­lacskák, amelyeket az alapí­tók a közeli csatornából hordtak át kandliban, vagy rég megsültek-megfőttek, vagy matuzsálemként ten­getik végnapjaikat a bánya­tó vizében. Hétköznap délelőtt. A stégek nagy része kihalt, a tíz-tizenkét horgász elvész, észre sem lehet venni őket a fák közt. Engem viszont azonnal kiszúr a halőr. Be­mutatom az engedélyt, s csak aztán kezelünk. Ácsai Gábor nem hivatásos őr, ő a napos tiszt. Az évi három nap társadalmi munka mel­lett az őrzést is a tagok lát­ják-el, s körülbelü ez is há­rom napot tesz ki egy sze­zonban. — Pakoljon be, aztán jöj­jön oda — int Gábor egy sátorszerűségre. — Az ott a klub, társalgó, falatozó, szó­val ott jövünk össze, ha már unjuk a pecázást. Majd ké­rünk á svábtól egy jó kávét. Nem sváb — séf A sátor egy csőalkot­mány, fóliával borítva. Van benne hűtőszekrény, gáz­tűzhely, bojler, teljes kony- hafelszerelés, asztalok, ló­cák, tévé, magnó, folyóvíz és villany. Hogy kicsit szel­lős? Istenem. Ez van, meg egy jókora betonplató. Ezen andalogják hétvégeken a tangót zakó és nyakkendő nélkül. A svábról kiderül, hogy nem is sváb, Gerencsés Ist­ván a becsületes neve. Ö a társaság séfje és barmanje, a. főzi a legjobb halászlét a községben. — Ez azért túlzás — sze­rénykedik a százkilós sza­kács, s olyan gráciával szer­vírozza a kávét a klottgatyá- ban, mint egy virtuóz pin­cér. — A pacalpörköltöm legalább olyan jó, mint a halászlém. És nem elég, hogy erre a falánk, koca- pecás bandára főzök, de újabban már a fél falu ide­jár enni. — Naná! — jegyzi meg valaki. — Itt nincs sem áfa, sem árrés, a munkádért is csak annyi: fizesse meg ajz Isten. Az egyesületnek van hor- gaszmestere is, Kovács Já­nos, ő és Dorogi László is­mertetik a játékszabályo­kat. — Az évi tagdíj 3450 fo­rint. Ezért 35 kiló halat le­het kifogni, és aki ennyit nem fog ki, az pancser. Ne­künk egykilónyi hal 115 fo­rintba kerül. A tagdíjból csak a halasítás költségeit fedezzük, az egyéb kiadá­sokat — például a bérleti dijat — a napijegyekből kell kigazdálkodni. Magya­rán nullszaldósak vagyunk De vagyunk! És ez a fon­tos. Duma és tarokk — Tudja, milyen össze­tartó erő ez a kis víz7 — szól közbe egy újabb ven­dég, Vincze József. — So­kan már a szezon közepéig kifogják az előírt mennyi­séget, mégis kijárnak. Egy kis dumára, egy tarokkpar­tira, filmet nézni a tévében, megkóstolni a Pista főztjét, meg hétvégén táncolni. Teg­napelőtt is bál volt, 140-en jöttek el. Mintegy végszóra befut a polgármester. Nem tag, nem horgász, a társaság szerint akkor jön leginkább, ha bent a községházán már te­li a hócipő. — Akkor mindennap jö­hetnék — legyint dr. György Balázs fáradtan, de túl ezen, mást nem mond. Mert itt a tó partján az is tör­vény : gondról, hivatalos do­gokról nem illik beszélni. Búcsúzáskor Gerencsér Pista még utánam szól: az­tán ne felejtse, vasárnap saj­tos sertésborda lesz ková­szos uborkával. Dehogy felejtem! M. Gy. O. DABASI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk : Bp. Vili. kér., Somo­gyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. sz. 1446. Telefon: 138-2399/283 Horgászparadicsom

Next

/
Oldalképek
Tartalom