Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-28 / 201. szám
I. ÉVFOLYAM, 116. SZÄM 1991. AUGUSZTUS 28., SZERDA Melegben is fektetnek MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Mi újság, polgármester úr? Hadusenet Lnárcson gyors ütemben halad a gázvezeték-fektetés. Az Innote,rv Kisszövetkezet dolgozóit a nagy kánikula sem akadályozza munkájukban (Petényi István felvétele) Bár Cyimesi István nem mondja ki, a felsorolt té- nyekből-tervekből nem nehéz következtetni, a polgármesternek eltökélt szándéka és vágya, hogy hadat üzenjen a sárnak, s a nevéhez fűződő korszak az utcák, utak és közterek rendezésével maradjon emlékezetes a község történelmében. Elvitathatatlan érdem: annyit soha senki nem tett még a községért ilyen vonatkozásban, mint az ön- kormányzat. És tennivaló van bőven. Az utcák zöme még sódert sem látott évszámra, s ősztől tavaszig bokáig jártak az itt lakók a híg sártengerben. Kevés a pénz, jól meg kell gondolni, hogy mire mennyit adnak ki. A pályáztatás viszont egy olyan módszer, mely igen alkalmas a költségek karcsúsítására. Szerencsére már az útépítőknél is érvényre jutott a kínálat-kereslet elve, s Gyálon végül is a Beton- útépítő Vállalat nyerte el az utak, utcák és járdák karbantartásának és felújításának jogát, valamint az arra kijelölt szakaszok beruházás jellegű aszfaltozását. Erre — csupán 1991- ben — 14,4 millió forintot irányoztak elő a község elöljárói. Pályázat dönt Aszfaltborítást kap a Liliom utca Pesti út és Vak Bottyán utca közti útszakasz, a Kolozsvári és Baj- csy-Zsilmszky utca, a Kolozsvári és Bacsó Béla utcát összekötő köz, valamint a Széchenyi és Körösi úti szakasz is. Járdát aszfaltoznak a Kossuth Lajos utcai iskola előtt, a Liliom utca és a piac, valamint a Körösi, Vecsési út és PVC- üzem közt. Ugyancsak pályázat dönt majd — szakértők bevonásával — egy vízkezelőmű megépítéséről, mely nem kevésbé égető problémája a községnek. Gyimesi István kitesz elém egy PVC- flakont valami sárgás, ronda löttyel, amiben fekete maszatok úszkálnak. — Ezt szoktam nézegetni, hogy ébren tartsam a lelkiismeretemet — mondja a polgármester, majd hozzáteszi —, ez a gyáliak vize. Ezt isszák, ebből főznek, ebben mosnak, mosdanak. Van benne mangán, vas és némi biológiai szennyeződés. Mindenből egy kevés, a Köjál által még veszélytelennek minősített mennyiségben. Viszont a fehérneműt elbarnítja, a bojlert elkövesíti, a mosógépet idő előtt tönkreteszi, hogy csak néhányat mondjak az „áldásaiból”. Mellesleg esztétikailag sem felemelő érzés ilyen vízből inni. Kinek van hozzá gusztusa? A vízkezelőmű tervdokumentációja már elkészült, alátámasztva a költségvetéssel. Az előre várható összköltség 45 millió forint lesz. A lakosság megnyugtatásául már most közöljük, senki nem kell fizessen. A lakosságtól nem — Ismerem annyira a gyáliak anyagi helyzetét, hogy felmérjem, többségük amúgy is annyira túl van terhelve, hogy nem bírnák felvállalni egy újabb beruházás rájuk eső költségvonzatát. Mi még tavaly megpályáztuk a Parlament által kiírt vízhálózati korszerűsítési támogatási keretet. Sokan pályáztak és kevesen nyertek. Mi az utóbbiak közé tartozunk. Kaptunk 10 millió forintot, amit a megyei önkormányzat is megtoldott 9,5 millióval. Ezt viszont a meglevő nyomócsőhálózat, javítására, felújítására fordítjuk. Nagy szükség van erre is. — Még így is jelentős ősszeg hiányzik. Azt miből fedezik? — Kigazdálkodjuk. A rendelkezésünkre álló bevételekből. Ismétlem, a lakosságtól nem igénylünk költségtérítést. A beruházás még az év őszén be fog indulni, és legkésőbb ’92 júliusában az üzemnek működnie kell, A fenti két témához tartozik az orvosi rendelő bővítése is, pontosabban a tetőtér beépítése. Ennek is most folyik a pályáztatása, ezt is a közeljövőre tervezik. — Azt hiszem, tavaly, a választások előtt egyetlen önkormányzat sem mérte fel igazán, hogy mire vállalkozik, mi mindent vár majd el tőlük a lakosság. És hogy az elvárások realizálásához mennyi pénz kell, és hogy ezt mind nekünk kell előteremtenünk — teszi hozzá Gyimesi István sóhajtva. — Ki emelt szót amiatt, hogy évtizedekig Pestre kellett beutazni egy- egy rutinvizsgálatra? Ha volt is morgolódás, lépés nem történt. Most viszont egyre türelmetlenebbek az emberek, egyre-másra jönnek a panaszok. Vitatható kérdés, vajon meddig terjed az önkormányzat kompetenciája, és hol kezdődik a társadalombiztosító kötelessége. De amíg ezt tisztába tennénk... Szóval, járhatóbb útnak tűnik, ha ezt is a saját erőnkből ren dezzük. A gyűli és a saját A gyáliak helyi lapjában olvastam egy szellemes megjegyzést, mely Gyimesi István munkáját jellemzi: szereti a családját, az otthonát, de az utóbbi időben a nagy gyáli mellett egyre kevesebb ideje jut a kisebbik otthonra. Nem csodálom. Matula Gy. Oszkár A homokon Mintagazdaság Lassan sejlik a homályos távolból, milyen irányba fejlődik a magyar mező- gazdasági vállalkozók tábora. Néhányan, akik már saját kárukon megtanulták a zöldségtermesztés szakmai buktatóit és az értékesítés kemény minőségi feltételeit. s még van pénzük megújulni, bizonyos, hogy jól teszik. Judák Mihály fóliagazdaságát is ilyennek tekintik a szakemberek, mert augusztus közepén bemutatóra hívták azt a néhány jól gazdálkodó zöldségtermesztőt, akikkel a Kertészeti Egyetem szoros kapcsolatot tart. ök azok, akik egy-egy új fajta kísérleti termesztésére is vállalkoznak. A Bugyi melletti Ványi-tanyán a köny- nyű homokon Judákék a „hó paprikát” mutatták be, amely (képünkön is látható) emberméretűre nő, és folyamatosan terem. Ilyen termés és minőség mellett nincs értékesítési gondjuk. Kép és szöveg: Vimola Károly Vasárnap sertésborda kovászos uborkával A társaságban a férjek kerültek terítékre, az egyik hölgy mondja a másiknak: Jó neked. A te Lacid nem iszik, nem dohányzik, nem jár kártyázni, lóversenyre, sem focimeccsre. Mire a Laci neje: Csak horgászni. E lakoni- kus megnyilatkozás után arról is beszámol, mibe kerül évente ez a ma már közel sem olcsó mulatság. Csupán egy egész országra érvényes engedély ára 7000 forint. És még hol van akkor az utazás, a felszerelés, a vizparti nomád- kodás egyéb költsége. A fentiekhez hadd tegyem hozzá, a Pest megyei horgászoknak jóvalta többe kerül ez a passzió, mint mondjuk egy szolnoki pe- cásnak. Mert megyénk — leszámítva a Dunát és az Ipolyt — élővíz szempontjából meglehetősen szegény. Aki tehát igazi sikerélményre vágyik, az kénytelen messzebb utazni, következésképp többet is költ. Nem olcsó Mint kényszermegoldást — hisz ez sem olcsó mulatság, kivált nem az induláskor —, egyes települések a bányatavakat alakították ki horgásztónak. Ami viszont a rekultivációs törvénynek köszönhető, illetve e törvény bölcs megkerülésének. Ezeket a bányagödröket ugyanis fel kellett volna tölteni és a terepet visz- szaállítani eredeti állapotába. Ami többe került volna a kitermelőnek, mint a kitermelt, értékesített kavicsból befolyt összeérték. Nos, ilyenkor jött kapóra az a MÉM-rendelet, mely lehetővé teszi az elhagyott bányatavak és környékük közcélú hasznosítását, például horgásztóvá való kialakítását. Ez történt Alsó- némediben is 1977-ben, ennek köszönheti a megalakulását az Universal Horgász Egyesület, mely napjainkban már 80 felnőtt és 20 ifihorgászt tart nyilván (nevüket a Dunaharaszti- ban bejegyzett Universal Kisszövetkezettől kapták, amely szponzorálja az egyesületet). A kis paradicsom közvetlen a község végén van nagyon szép környezetben. A két kisebb és a nagy tó összvízfelülete 2,6 hektár. A tizenhárom éve ültetett fűzfacsemeték ma már komoly fák, koszorúként ölelik körül a telepet, s azok a halacskák, amelyeket az alapítók a közeli csatornából hordtak át kandliban, vagy rég megsültek-megfőttek, vagy matuzsálemként tengetik végnapjaikat a bányató vizében. Hétköznap délelőtt. A stégek nagy része kihalt, a tíz-tizenkét horgász elvész, észre sem lehet venni őket a fák közt. Engem viszont azonnal kiszúr a halőr. Bemutatom az engedélyt, s csak aztán kezelünk. Ácsai Gábor nem hivatásos őr, ő a napos tiszt. Az évi három nap társadalmi munka mellett az őrzést is a tagok látják-el, s körülbelü ez is három napot tesz ki egy szezonban. — Pakoljon be, aztán jöjjön oda — int Gábor egy sátorszerűségre. — Az ott a klub, társalgó, falatozó, szóval ott jövünk össze, ha már unjuk a pecázást. Majd kérünk á svábtól egy jó kávét. Nem sváb — séf A sátor egy csőalkotmány, fóliával borítva. Van benne hűtőszekrény, gáztűzhely, bojler, teljes kony- hafelszerelés, asztalok, lócák, tévé, magnó, folyóvíz és villany. Hogy kicsit szellős? Istenem. Ez van, meg egy jókora betonplató. Ezen andalogják hétvégeken a tangót zakó és nyakkendő nélkül. A svábról kiderül, hogy nem is sváb, Gerencsés István a becsületes neve. Ö a társaság séfje és barmanje, a. főzi a legjobb halászlét a községben. — Ez azért túlzás — szerénykedik a százkilós szakács, s olyan gráciával szervírozza a kávét a klottgatyá- ban, mint egy virtuóz pincér. — A pacalpörköltöm legalább olyan jó, mint a halászlém. És nem elég, hogy erre a falánk, koca- pecás bandára főzök, de újabban már a fél falu idejár enni. — Naná! — jegyzi meg valaki. — Itt nincs sem áfa, sem árrés, a munkádért is csak annyi: fizesse meg ajz Isten. Az egyesületnek van hor- gaszmestere is, Kovács János, ő és Dorogi László ismertetik a játékszabályokat. — Az évi tagdíj 3450 forint. Ezért 35 kiló halat lehet kifogni, és aki ennyit nem fog ki, az pancser. Nekünk egykilónyi hal 115 forintba kerül. A tagdíjból csak a halasítás költségeit fedezzük, az egyéb kiadásokat — például a bérleti dijat — a napijegyekből kell kigazdálkodni. Magyarán nullszaldósak vagyunk De vagyunk! És ez a fontos. Duma és tarokk — Tudja, milyen összetartó erő ez a kis víz7 — szól közbe egy újabb vendég, Vincze József. — Sokan már a szezon közepéig kifogják az előírt mennyiséget, mégis kijárnak. Egy kis dumára, egy tarokkpartira, filmet nézni a tévében, megkóstolni a Pista főztjét, meg hétvégén táncolni. Tegnapelőtt is bál volt, 140-en jöttek el. Mintegy végszóra befut a polgármester. Nem tag, nem horgász, a társaság szerint akkor jön leginkább, ha bent a községházán már teli a hócipő. — Akkor mindennap jöhetnék — legyint dr. György Balázs fáradtan, de túl ezen, mást nem mond. Mert itt a tó partján az is törvény : gondról, hivatalos dogokról nem illik beszélni. Búcsúzáskor Gerencsér Pista még utánam szól: aztán ne felejtse, vasárnap sajtos sertésborda lesz kovászos uborkával. Dehogy felejtem! M. Gy. O. DABASI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk : Bp. Vili. kér., Somogyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. sz. 1446. Telefon: 138-2399/283 Horgászparadicsom
