Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-28 / 201. szám

A monori példa A PARLAMENTI ERŐVISZONYOK MIT SEM VÁLTOZTAK Hogyan buktassunk meg egy polgármestert Hogy egy polgármestert majdan meg lehessen buktatni, először is meg kell választani. Ez Mo- noron, hosszas pártközi alkudozások után, máso­dik nekifutásra sikerült annak idején: SZÖSZ- és Fidesz-színekben dr. Rados Mária körzeti orvost kiáltotta ki a képviselő-testület polgármesternek. Nem sok idő telt el, s meg is bánta. Januárban már zárt ülésen tárgyalta, hogy nem jó az együttmű­ködés a testület és a pol­gármester között, nyilvá­nosságra hozták nyilatkoza­tukat, megfogalmazva ben­ne a legszükségesebb intéz­kedéseket, melyek alapján dolgozni szeretnének — hangsúlyozva a polgármes­ter kikerülhetetlen felelős­ségét. A nagy machinátor Kis időre csend és lát­szólagos béke lett, de mára már nyilvánvaló: végleg bekövetkezett a szakadás. Dr. Rados Mária ugyan váltig hangoztatja, hogy alkalmasnak érzi magát a polgármesteri poszt betölté­sére, s Vadász Ivánban lát­ja a nagy machinátort, aki ki akarja mozdítani a he­lyéről —, ezt azonban a tes­tület kikéri magának. S ér­vel: dr. Rados Mária még az SZDSZ—Fidesz-frakciót is szétrobbantotta. Akik a választásokon legfőbb tá­mogatói voltak, ma már képtelenek együtt dolgozni vele. A korábban tapasztal­ható pártoskodásnak nyoma sincs, mára már pártállás­tól függetlenül tizenöt kép­viselő állítja: a helyzet tarthatatlan. Hárman tar­tózkodtak a szavazástól, a többiek azonban egyértel­műen amellett álltak: dr. Rados Máriát egy hónapra fel kell függeszteni állásá­ból, fegyelmi vizsgálatot kell indítani ellene, polgár- mesteri hatáskörét a mini­mumra korlátozni — műkö­dése ugyanis a város kárá­ra van. Nyilvános testületi ülé­sen született a döntés. A testület ez alkalommal nem tárta fel részletesen az in­dokokat, hiszen ezekről ko­rábban már oly sok szó esett: a polgármester önké­nyes intézkedéseiről (egye­bek között arról a másfél milliós jutalomosztásról, melyet a pénzügyi vezető ellenkezése dacára az appa­rátusnak juttatott), a tes­tület döntéseinek végre­hajthatatlanságáról, a kép­viselők lejáratásáról. Utób­bi volt az utolsó csepp a pohárban: a sülysápi pol­gármesteri találkozón dr. Rados Mária nyilvánosan vonta kétségbe a testület feddhetetlenségét. Korrumpálás gyanúja Nem így volt — állította a nyilvános ülésen utóbb a polgármester —, a találko­zón jelen lévő dr. Marton Aurél félretájékoztatta kép­viselőtársait. Mindazonáltal Vadász Iván és Sípos Ist­ván képviselők ellen fe­gyelmi eljárás megindítását kérte, mert a létesítendő telefonközpont kapcsán igenis felmerült a kor­rumpálás gyanúja. (Ezek után a két képviselő hatá­rozottan szólt: ők maguk is kérik e fegyelmi vizsgálat lefolytatását.) A polgármester ragaszko­dik állításához: a kétfős „MDF-mag” iparkodik eltá­volításán — bábot akar­nak a helyére állítani. Holott a testület szinte egy­ségesen szavazta meg a pol­gármesteri hatáskörök olyan mértékű leépítését is, amelyből nyilvánvaló: dr. Rados Máriának magán az egy szál polgármesteri szé­ken kívül más nem marad a kezében. Ehhez viszont ragaszkodik. Csak bírósági ítéletet hajlandó tudomásul venni — jelentette ki. Kul­csait és a folyó ügyeket ugyan a nyilvános ülést követő második napon át­adta az alpolgármesternek, de marad a hivatalban — nem mond le. Vissza a bélyegzőt A képviselők az említett ülésen arról is döntöttek, hogy dr. Rados Mária nem folytathat orvosi gyakorla­tot a monori rendelőinté­zetben. Korábban erről is többször esett már szó oda és vissza, a polgármester asszony a testület nemje ellenére is munkába állt abban a rendelőben, amely­nek felügyeletére, ellenőr­zésére ő maga hivatott — s ez minden érvényes tör­vénnyel ellenkezik. Most határozattal igyekszik ér­vényt szerezni akaratának a testület, kötelezve dr. Ra­dos Máriát az orvosi bé­lyegző visszaadására. Monor önkormányzata patthelyzetbe került. Dr. Rados Mária nem mond le, annak ellenére, hogy — mint elmondta — Vadász Iván kijelentése szerint „ki­kínozzák” hivatalából. A testület most azt fontol­gatja: feloszlatja önma­gát, s akkor elölről kezdőd­hetnek a választások. K. Zs. ÄMmkjdöIt van, de még mm beszélünk róla Nem olyan nagy az az ellentét « hsczédy János a megyei kézgyűlés új feladatairól Lassan vége a nyárnak, a vakációnak, jönnek a szür­ke, gondoktól terhes hétköznapok. A megyeházán is, ahol dr. Inczédy Jánossal, a Pest Megyei Önkormányzatok Közgyűlésének elnökével beszélgettünk arról: miféle teendőkkel kell mostanában megbirkóznia a megyének. ® Nem érzi úgy, hogy testületüknek súlyosak az adósságai? — Jómagam a megvá­lasztásomkor úgy gondol­tam, hogy minden ügyben gyorsabban haladunk majd előre. Ám a törvények hiá­nya miatt — kivált az in­tézményekre vonatkozó, feladat- és hatásköröket tisztázó jogszabályokról van szó — bizony minden igyekezetünk ellenére is csak viszonylag kevés ügy­ben tudtunk határozni. A vagyonról szóló törvény például csak szeptember­ben lép életbe, így azután most még az sem egészén világos, mivel gazdálkod­hat a megye, s mely intéz­mények, ingatlanok illetik a települések önkormány­zatait. Pedig sok milliárd forintról van szó. © Sokak számára az sem világos, mi is a megyei ön- kormányzat dolga. — A hatásköri törvény szerint a megyei önkor­mányzat feladata a közép­fokú ellátást adó oktatási, egészségügyi és szociális in­tézmények fenntartása, mű­ködtetése ... @ És a tulajdonlása? — Éppen ez az, ami egye­lőre nem tisztázott. Számos intézményt nekünk kell fönntartanunk, de ezek tu­lajdonjoga a településeké. Most aztán döntsük el, hogy mire köteles az „ingyenes használó”, és mire a tulaj­donos. Ki újítsa fel az épü­leteket? Ki kössön ezekre biztosítást? A használó­nak van-e joga, s ha igen, mennyire, megváltoztatni egy iskola profilját? Tény: a helyzet a megye és a te­lepülések között vitákat szülhet. 0 Nem felhőtlen ezek szerint a helyi önkormány­zatok és a megye viszonya? — Az ellentét szerintem nem akkora, mint ahogyan azt egyesek értékelik, s ahogyan annak a sajtóban is hangot adnak. Termé­szetes, hogy a megye leg­különbözőbb részein meg­választott testületi tagok olykor bizalmatlanok egy­mással és az újraformáló­dó hivatallal szemben is. Ezt a közös munka, egy­más jobb megismerése idő­vel csökkentheti. Biztos vagyok abban, hogy rövi­desen a közgyűlés egésze és a hivatal között is jolbb munkakapcsolat alakul majd ki. A helyi önkor­mányzatok és a megyei ön- kormányzat egyenrangúak, mellérendeltek. Ugyanan­nak az egymillió embernek a szolgálatát kapták fel­Az ide-oda ülögetésből egyszer azért rendszer lesz Amikor az Országgyűlés azzal foglalkozott, ami a dolga, azaz törvényt alkotott, kiürült a terem, az ügyeletes felszólalókon és a notórius tévéné­zőkön kívül csak kevesen tudták, miről is van szó. Ámde a vakációs hangulatból lassan visszazök­kenő honatyák gondoskodtak róla, hogy az érdek­lődők összességében mégiscsak élvezzék a belpo­litikai előadást. rendelkezései ellen. Sza­bad György Kazeinok je­lezte, tárgyalásokat kezd az éhségsztráj kólókkal, ar­ról azonban lapzártáig nem érkezett jelentés, hogy si­került-e a menüben meg­állapodni. Mindjárt az elején azt, hogy Horváth Tivadar ed­digi szabaddemokrata kép­viselő „megtért” a keresz­ténydemokratákhoz, belát­ta, hogy nem az ellenzéki kisebbségben, hanem a kor­mánypárti padsorokban, a kereszténydemokraták kö­zött a helye. Arról, hogy erkölcsös-e az ilyen csele­kedet, ismét kerekedett egy eldöntetlen vita. Mármint arról, hogy tisztességes-e, ha égy pártszínakben, lis­tán mandátumhoz jutott képviselő függetlent kreál magából, a keresztényde­mokrata pártfőtitkár egy­szerre csak kisgazdává vá­lik, vagy egy magát libe­rálisnak hirdető honatya kideríti magáról, hogy lel­ke mélyén mindennél fon­tosabb nála, hogy keresz­tény, s nem is szeretne másók között ülni. Nem klik nekik A parlamenti erőviszo­nyok ettől persze mit sem változnak. Még akkor sem, ha néhány MDF-es reni­tensről még mindig az a hír járja: nem ízlik nekik a pártfegyelem, s időnként — szerintük Lakitelek szellemiében — szeretnének ellentmondani. Lehet, hogy az ide-oda ülögetésből ősszel rend­szer lesz, de ez, úgy látszik, mit sem árt. Antall József miniszterelnök tekintélyé­nek, aki éppúgy kioktatta a meglepő felszólalásaival gyakran derültséget fa­kasztó volt MDF-es, most független Dénes Jánost, adatul. Ez lehet az egyet­értés alapja. @ Mi a legsürgetőbb me­gyei teendő? — Említettem a vagyon kérdését. A vagyoni hely­zetünkről szóló beszámoló szeptember 20-án, a kö­vetkező ülésen első olva­satban a testület elé ke­rül. A másik fontos ügy a megyei koncepcióé. © Ez mire vonatkozna? — A megyei önkormány­zat politikai és gazdasági szerepét szeretnénk elő­ször tisztázni, s később bő­víteni a megyei fejlesztési, környezetvédelmi, egész­ségügyi, infrastruktúra-gya­rapítási, szociálpolitikai, oktatási, idegenforgalmi, ifjúságpolitikai tervekkel. Világossá kell válnia, hogy milyen is az új közigazga­tási, önkormányzati rend­szer. Jó lenne, ha az önálló, ám olykor magányosan küszködő települések egy­másra találnának, ha kö­zösen oldanák meg gond­jaikat. Bízom benne, hogy a mai túlzásokon idővel úr­rá lesz a józan ész ... © Önnek nem nehéz egyedül? Május 5-e óta nincs a megyei közgyűlés­nek alelnökc. — Valóban nem sikerült a szavazatok megosztottsá­ga miatt alelnököt válasz­tani a július 1-jei közgyű­lésen. © S most van olyan je­lölt, akit szívesen látna az alelnöki székben? — Természetesen van. De erről hadid ne beszéljek ... V. G. P. mint a Fidesz frakcióveze­tőjét, Orbán Viktort. Dénes honatya azt kifo­gásolta, hogy a hazánkból kivonuló szovjet katonaság most a Kárpátalját még mindig megszállva tartja. Dénes úr felszólította a kormányt, a Parlamentet, hogy vonják le a szükséges következtetéseket. Levon­ták. Lévén közöttük számos történész, politikus és ér­telmes paraszti ésszel meg­áldott polgár, egyből tud­ták, hogy a határon túl az egy másik ország. S ott ál- lomásoztatja katonáit, ahol tudja és akarja. Ezért hör­dült fel a Ház, s magya­rázta el a helyzetet szoká­sos nyugalmával a minisz­terelnök is. Ilyen tanáras válasszal aligha lehetett elintézni Darvas Iván (SZDSZ) kér­déséi: mit szól a miniszter­elnök ahhoz a Spiegelben megjelent interjúhoz, ami­ben egy szerb csetnikve- zér azt állítja, hogy ők- is Magyarországon vásároltak fegyvert — következéskép­pen —, Jugoszláviában most mindkét oldalról a mi gép­pisztolyainkkal ölik egy­mást. A miniszterelnök nem kívánt, reagálni egy cset- nikvajda handabandáira, egyszerűen szamárságnak titulálta azt. Ilyen komoly­talan ügyben a kormány nem fog megszólalni, de az ellenzék — szerinte — visz- szautasíthatta volna azt, ahelyett hogy más műso­rokban felelőtlenül rosz- szakat mondanak a ma­gyarországi fejlődésről. Er­re viszont Orbán Viktornak lett volna mondandója, de hogy mi, azt már lehet, hogy sohasem tudhatjuk meg, mert az elnöklő Vörös Vince tőle szokatlan mó­don belefojtotta a szót. A tévénézők így persze szegé­nyebbek lettek egy elmés szócsatával, de az előadást azért élvezhették tovább, hiszen olyan zűrzavar ala­kult ki a teremben, hogy Botos Katalin tárca nélküli miniszter percekig nem tu­dott belekezdeni a bank- rendszerről szóló előadásá­ba. Igaz amikor meg be­lekezdett, a honatyák több­sége ki is ment cigarettáz­ni, meg uzsonnázni, mag beszélgetni, meg ... A kép­viselő is emiber. Néha neki is meg. kell pihenni. Scnysrú helyzet Ha esetleg az olvasó el­felejtette volna, a törvény- alkotók eredeti _ program­ja szerint a társadalom- biztosítás átalakításának vi­tája volt az e napi prog­ram, de erre még mindig nem kerülhetett sor. Az egyik képviselő, Sípos Imre (FKGP) a mezőgazdaság sa­nyarú helyzetére emlékez­tetett, s nyomatékosan fel­hívta a figyelmet arra, hogy a földet pedig meg kell művelni. Ennél is szív­hez szólóbb vollt Torgyán József kisgazdapárti elnök, aki megrázó szavakkal ecsetelte, hogy amíg itten folyik a szócséplés, addig a Parlament előtt tizenöten, köztük idős és szívbeteg emberek éheznek. Éhség- sztrájkkal tiltakoznak a kárpótlási törvény egyes Volt még napirend előt­ti felszólalás, de ettől pró­báljunk eltekinteni, mert azért napirend is volt. Né­hány sürgős tárgyalásra vonatkozó indítvány elfo­gadása után arról döntött a Ház, hogy rövidesen, va­lószínűleg már csütörtökön szavaznak a diplomáciai kapcsolatok felvételéről a balti államokkal. A társadalombiztosítási önkormányzat vitája már lényegesen csendesebb me­derben folyt. Először a ve­zérszónokok ismertették pártjuk álláspontját. Az ellenzék elsősorban azt ki­fogásolta, túlságosan nagy lenne a kormányzat befo­lyása a tb működésére. Az általános vitát e témá­ról ezután elnapolták, s következett az új államház­tartásról szóló törvényja­vaslat. Kupa Mihály pénzügymi­niszter ugyan azt állítot­ta, hogy a tervezet szerint csökken az állam beleszólá­sa a gazdasági folyamatok­ba, s hogy tisztázódik, ki miért felelős, de ezt az el­lenzéki képviselők sorozá- tosan kétségbe vonták, azt állítva, hogy a költségve­tési pénzek elosztása to­vábbra is alku tárgya ma­rad, hogy ily módon biz­tosítva legyen a kormány befolyása. Az MSZP és a független képviselőik jelez­ték, hogy a vita későbbi szakaszában kívánnak fel­szólalni, így ezt a törvény- javaslati vitát is elnapol­ták. Az MNB mint rt. Sok vihart kavart áz utóbbi hónapokban, hogy a kormány, mint a hazai pénzintézetek főrészvénye­se túlságosan is beleszól és belelát a bankok gazdasá-. gi tevékenységébe. Az új banktörvény segíthet is, ronthat is a jelenlegi hely­zeten. Botos Katalin tár­ca nélküli miniszter min­denesetre a banktörvény­ről szóló expozéjában amel­lett állt ki, hogy a bank­felügyeleti kormányszerv­nek ellenőriznie kell a ke­reskedelmi pénzintézeteket. Annál is inkább, mert Angliában is hasonló a rendszer. A bizottsági elő­adók közül a kormánypár­ti többség enyhébb, az el­lenzék súlyosabb kritikával illette a törvénytervezetet. Az ellenzéki szónokok mindenekelőtt azt kifogá­solták, hogy a bankokon keresztül á kormány túlsá­gosan nagy befolyást kíván gyakorolni a gazdaságra, s ez ellentmond a piacgaz­daság szabályainak. A Magyar Nemzeti Bank­ról szóló általános vitában új momentumként legfel­jebb az hangzott el, hogy az állami pénzintézet elnö­két a miniszterelnök ja­vaslatára a köztársasági el­nök nevezze ki, s hogy a jegybank kamatpolitikáját kormányzati egyetértéssel alakíthatja ki. Az MNB pedig részvénytársasággá alakulna. Cs. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom