Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-26 / 199. szám
I. ÉVFOLYAM, 115. SZÁM D A BAS I 1991. AUGUSZTUS 36., HÉTFŐ MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Teljes értékű élet T olókocsibasi Naponta friss a kenyér Zsoltival, akit már „terveztek”! (Petényi István felvétele) Hősnek tartjuk az ellenséges túlerővel szembeforduló hadvezért, a legmagasabb csúcsra feljutó hegymászót, csodáljuk a sztárokat és bajnokokat, autogramot kérünk a reflektorfények választott csillagaitól. Az élet igazi hősei mellett azonban figyelmetlenül elmegyünk, eszünk ágában sincs róluk példát venni. Az igazi hősök egyébként nem is tudják magukról, hogy azok. Zámbó Istvánná Gálik Rozália, akiről írásom szól, elsőként fog tiltakozni, ha megtudja, milyen jelzővel illettem. Akár tiltakozik, akár nem, élete példa lehet mindnyájunknak. Tizenöt éves koráig úgy élt, mint százezer kortársa. Szerette a társaságot, a zenét, a nagy bulikat. Gyerekkora óta eladónak készült, ezért nyolcadik után kereskedelmi szakmunkás- képzőbe iratkozott. Nap mint nap vonattal járt Inárcsról a budapesti iskolába. A kegyetlen, sorsfordító napot megelőző estén későn ért haza a délutáni gyakorlatból, mert Gyálon egy férfit elütött a vonat. Éjfél után került ágyba, pedig másnap korán kellett volna kelnie a hatos vonathoz. Reggel arra ébredt, hogy a fél nyolcast is csak futva éri el. Három kilométerre laktak az állomástól. Útját a márciusi jeges szél, és hófúvás nehezítette. Csak egyetlen gondolat zakatolt a fejében: nem szabad elkésnie. A vonat már eléggé felgyorsult, amikor utolérte. Az utolsó előtti kocsira ugrott. . . Arra eszmélt, hogy a földön fekszik és a lábát elviselhetetlenül szorítja a csizmája. Kérte, hogy vegyék le, aztán újra elájult. Legközelebb a kórházban tért magához. Nem tudta, hol van, csak az*, hogy sürgősen ki ke'l mennie. Az éjsza’-ai ’’mpa gyenge fényénél felhajtotta a paplant, és akkor vette észre, hogy nincs lába! Később mondták el neki, hogy valószínűleg a táskája vállpántja rántotta vissza, úgy esett a kerekek közé. A két vérző csonkot nadrágszíjjal szorították el. Három hónapot töltött a kórházban. Októberben a kakucsi tiszteletes, János atya közbenjárására, a Caritas szervezetén keresztül műlábakat kapott. Megpróbálta ott folytatni az életét, ahol márciusban „felfüggesztette”. Mellette állt az egész falu, mindenben segítettek neki. Barátai koncertekre, diszkókba vitték, de a görcsöt, amit sérülése okozott, nem tudták feloldani. Ha táncolni hívták és nemet mondott, azt hitték, kényeskedik. Az erőszakosabbak még a székéről is le akarták rántani. Ezek a rossz élmények végképp leszoktatták a társasági életről. A baleset után két évvel tört rá a depresszió. Addig is őrlődött, számtalanszor végiggondolta, mit kellett volna másképp tennie, de akkor kiömlött belőle minden, addig elfogyott köny- nye. Az ORFI-ba vitték, hogy testileg-lelkileg megerősödjön, de az öngyilkosságtól nem az orvosok, hanem Istenben való hite tartotta vissza. A sorsnak furcsa játékai vannak: olyan drasztikus eszközhöz nyúlt, mint a depresszió, hogy összeismertesse azzal az asszonynyal, aki később az anyósa lett. Amikor úgy-ahogy összeszedte magát, tanulási lehetőség után nézett. Mint mozgássérült, nem nagyon dúskálhatott a szakmák között. Komlón — miért is lett volna közelebb megfelelő iskola — kitanulta a női szabó mesterséget, amit ugyan nem kedvelt túlságosan, dQ itt kötötte é'ete másik fontos ismeretséget: Bugyi községben a sütöde melletti mintaboltban reggel 5 órától vasárnap kivételével mindennap kapható friss kenyér. Szlobodek Jánosné emellett süteményeket is árusít a falusiak nem kis örömére (Vimola Károly felvétele) Ez nem kacsa, akár tíz év is lehet Hárman egy ellen Pepi úr szerint a kocsmát azért találták ki, hogy a kiszáradt torkú embernek legyen hol oltania a szomját. Ez olyan érv, amivel nehéz vitába szállni, ráadásul, ha senki, de Pepi szakértője a témának, megrögzött kocsmajáró. Délelőtt egy szemeteskocsi hágcsóján ingázik Kispest és a szeméttelep, délután pedig a Stadion és Szotyka-féle kocsma közt. A fentiekkel azt kívánom érzékeltetni, dehogy vagyok én kocsmaellenes! Azért, mert nem járok kocsmába, még nem azt jelenti, hogy elítéltem Pepit, vagy nem értem meg, teszem azt, Kai Bertalant, aki úgyszintén szomjúság miatt tért be a minap a gyáli Árpád utcai büfébe. Megivott két üveg sört, majd fizetett. Fiilöp Sándor rendőr alhadnagy szerint ez az a momentum, amire egyesek figyelnek. Kilesik, kinek mennyi pénze van a zsebében. Kai tehát rendezte a cechjét, majd csendben távozott. A baj ott volt, hogy előtte már hárman távoztak, méghozzá azzal a kitervelt céllal, hogy útközben megvárják. A három fiatalember, Somogyi József, Stefán István gyáli lakosok, valamint Balázs András, aki Mátészalkáról vendégeskedik a községben — jóllehet a rendőrök többször is nyomatékosan felszólították, hogy tűnjön el Gyálról. Sajnos a szép szó nem használt, s most ő is nyakig ül a pácban. A trió módszere egyszerű volt. Kirúgták Kai alól a kerékpárt, majd mikor az a földre zuhant, üsd, ne sajnáld! felkiáltásokkal helybenhagyták. Mire a sértett felocsúdott, 1900 forintja és a kerékpárja látta kárát az esti sörözésnek. Ráadásul az arcát ért rúgásoktól eltört az orrcsontja, és napokig nem látott. Utólagosan nyolc napon túl gyógyuló sérülésről bocsátott ki részére igazolást az orvos. Az ügyeletes Fehér Ottó törzsőrmester jelentette az esetet Dabasnak, s helyszínelőket kért az Árpád utcába. Ám mire azok befutottak, Fülöp alhadnagy, az őrs parancsnoka már nagyjából tudta, hogy hová kell bekopogni. Az együttesen megtartott házkutatás során előkerült a kerékpár, egy pár női papucs és egy doboz gyógyszer, amiket Kai másnap akart a feleségének bevinni a kórházba. A bűnjelek alapján a három elkövetőt előállították, majd elrendelték az előze„Nézze csak! Ezt fotografálja le!” — mutat Dabas főutcáján egy fejkendős néni a takaros házat körbekerítő kerítésre. Aztán elmondja, hogy nemrég a fia elvitte „odaátra”, körülnézni. Bécs előtt a kis falvakban olyan szép kis zöldsövénykeríté- seket látott, de sehol sem drótból, vasból, betonból készültet. „Csúf ez, és drága! Már csak azért is fotografálja le!” — mondja a néni, aztán keserűen legyintve továbbmegy (Deák Attifia felvétele) Pachner Edit tes fogva tartásukat. Somogyi és Stefán régi ismerőse a dabasi fogdásnak. Somogyi utoljára tyúkóldézsmálás miatt volt letartóztatva, de kacsalopásért lesz felelősségre vonva, lévén, hogy a tyúkólban kacsát tartottak. A kacsalopás még hagy- ján, maximum egy évet sózhatnak rá a hápogó szárnyasért. Viszont a csoportosan elkövetett rablásért öttől tíz évet ír elő a Btk. Ráadásul mint visszaesőre, nem börtönt, hanem fegy- házat. Mesélem Pepi úrnak az esetet, de nem tesz rá hatást. — Maga engem nem térít el a Szotykától, mert nem rendes magyar ember az, aki nem jár a kocsmába. Pepinek könnyű. Ahogy ismerem és ahogy elnézem, őt nem fogják leütni. Nincs miért. (—matula—) egy pünkösdista lánnyal. Ö akkor még nem sokat tudott erről a felekezetről, az új barátnő tapintatos volt, nem erőszakolta rá a hitét. Sokat beszélgetett Istennel, de anélkül, hogy tudta volna, a beszélgetés is imaközösség. Érezte jelenlétét az életében, megköny- nyítette az emberekkel való kapcsolatteremtést, pár- választását, szüléseit. Talán ő maga sem hitte, hogy anya lehet. Istit, az elsőt, aki októberben lesz tízéves, nem tervezték, az ötéves Zsoltit már igen. Élete újabb nagy próbatétele: hasnyálmirigy-gyulladása és gyerekkori barátnőjének hirtelen halála volt. Halálfélelem fogta el. Akkor kapta első Bibliáját pünkösdista ismerősétől: „Na Rózái, olvasd hittel ezt a Bibliát!” — így szólt a „használati utasítás”. Talán hihetetlen, de megszűnt a halálfélelme. A műtét előtt Istennek ajánlotta életét. Előbb ő, majd férje is belépett a pünkösdista gyülekezetbe. Ma már nincs ideje a múlton töprengeni. Otthon jóformán mindent maga csinál, a férje, aki igazi ezermester, úgy alakította ki lakásukat, hogy tolókocsijával mindenhez hozzáférjen. Főz, mos, takarít, bevásárol, a család ruháit maga varrja. De nemcsak élete külső keretét tette otthonossá, lélekben is tökéletesen megnyugodott. Szolgálni akar másokat, olyanokat, akik eltévedtek, kétségbeestek és még nem tudják, hol az igazi segítség. Kerítésország DABASI HÍRLAP Vehető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. 0 Munkatárs: Pachner Edit. 0 Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII. kér., Somogyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. 9Z. 1446. Telefon: 138-2369/283