Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-23 / 197. szám
V ÉVFOLYAM, 113, SZÁM 1991. AUGUSZTUS 33., PÉNTEK DAEL4SI KJtírla MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Kilenc bogrács, kilenc menü Körhintából leskelődvc Negyven éve nem ültem ringlispílen, azóta nem éreztem azt a nagyszerű érzést, amikor a centrifugális erő markába kap, s beleszorít a székbe. Sok mindent lehet látni egy ilyen láncon fityegő körhintanyeregből. Négy évtizeddel ezelőtt a váradi marhavásár sokaságában gyönyörködtem, most viszont az Örkényiek Szent István-napi kaleidoszkópjában. Elforgott alattam a malacot sütögető pecse- nyésember, a bográcsban kalamoló alkalmi szakács, a lufit kínáló szép asszony, sőt, még a polgármestert is láttam. Rövid gatyában és mezben. Épp akkor lihegett el a pályáról az öregfiúk kispályás focimeccséről, ahol jobbszélsőt játszott. — Jó volt? — kérdeztük később egymástól. — Kovács István az iránt érdeklődött, nem szegte-e étvágyamat a körforgás, én meg afelől faggattam, maradt-e ereje a focizás után az esti táncmulatsághoz. Ami az én átvágyamat illeti: a harmadik bográcsnál befuccsolt. De nem a ringlispíltől. Kilenc tűz fölött Totyogott kilencféle jófajta étel, kilenc amatőr szakács ügyködött a mesteri címért. Ezt a kilenc ételkölteményt kellett volna végigkóstolnom pártatlan ítészi minőségben. Sajnos méltatlannak bizonyultam a megtiszteltetésre, a harmadik menünél kidőltem. Az is csupán a véletlen műve és nem a hozzáértésé, hogy mindhárom menü díjat nyert (I. díj Gungli Emil babgulyás, II. díj Forgács Béla szegedi halászlé, III. díj Korács István borban főzött borjúpörkölt.) A délelőtti program tulajdonképpen ezzel be is végződött, talán még az az epizód kívánkozik ide, hogy Juris Zoltán VIII. osztályos tanuló azzal a bringával érkezett az ebédhez, amit a községi kerékpárversenyen nyert. Ez volt az I. díj. Délután — amíg a művészeket vártuk — Szalag László képviselő, az Örkényi testület művelődési és sportbizottságának elnöke elmondta, bizony a jó szándék még nem minden, egy ilyen nagyszabású rendezvényhez csak a saját anyagi erejük kevés lett volna. Szponzorok és önzetlen lokálpatrióták adták össze a rávalót, a Mader Hungária Kft. és 33 Örkényi vállalkozó: kereskedők és kisiparosok. — A tombola és a különböző versenyek, vetélkedők díjai mind így jöttek össze, mindenki azt adott, azt küldött, ami a tevékenysége profiljához tartozik. Vásárlási és szolgáltatási utalványokat, helyet külföldi utakra. Italt, csokoládét, kávét, gyümölcsöt, üdítőt, fagylaltot, mosószert, könyvet, kazettát, rádiót, sport- ruhákat és sporteszközöket stb. Ilyen összefogást és ilyen nagyvonalúságot még soha nem tapasztaltunk ebben a községben. Csala Zsuzsa is valami hasonlót mondott: ennyi baromszép férfit még nem látott egyben Örkényben. A jelzők emilyen párosítása nagy tetszést aratott, bár szerintem az érdekeltek csak a szép szót hallották meg, vagy a barmot biká nak értették ... A hölgyek Straub Dezsőnek és Szántó Károlynak tapsoltak, majd megint az urak következtek, ez alkalommal Kovács Erzsinek és örökszép dalainak szólt az elismerésük. — Miként értékeli a nap sikerét? — tettem fel a hi- vataloskodó kérdést a polgármesternek. Akkor már túl voltunk az Örkény—Váci Izzó focimeccsen is, ami I-l-es döntetlenre végződött. — Ne kívánja, hogy pont én minősítsek egy általunk szervezett rendezvényt, és ami lényeges, nehogy valami mondvacsinált politikai töltetet magyarázzon bele. Mert az aztán nem volt. Még ünnepi beszéd sem. Azt akartuk, hogy az Örkényieknek legyen egy jó napjuk, amikor mindenki elengedi magát, lazít, iszik, eszik, táncol, szórakozik. Röviden: kitör a hétköznapok gondjai közül, függetlenül a politikai „hitvallásától”. Azt mondhatom, amit Csala Zsuzsa: ennyi embert még nem láttam ezen a téren — int körül Kovács István némi büszkeséggel. A község véleményét egy mosolygós bácsika szájából hallottam: — Hogy jó volt-e? Azt meghiszem. Amióta kétágú vagyok, ilyen jó buli még nem volt Örkényben! M. Gy. O. Csillogó bűnjelek Meggyónt a betörő A Gyáli Kossuth Lajos Utcai Általános Iskola gyakran szerepelt az utóbbi időben a rendőrségi jegyzőkönyvekben, nem tudni miért, de ez a legfrekventáltabb objektuma a helyi csirkefogóknak. Legutóbb délután, mondhatni fényes nappal tette tiszteletét egy háromtagú társaság az alma materban. Mondani sem kell, nem azzal a szándékkal, hogy pótórát vegyenek valamely tantárgyból. A nemkívánatos vizit meglehetősen zajos volt, erre figyeltek fel a közeli lakosok, és riasztották a rendőrséget. A megzavart betörés egy kaszkadőrbravúrral folytatódott, és egy burleszkbe kívánkozó epizóddal zárult. Az egyik betörő, Császár Zsolt gyáli lakos nekiugrott egy dupla ablaknak és levetette magát az első emeletről. így akart elszelelni Németh Gyula és Rauch József rendőr zászlósok elől. Az ugrás nem egészen úgy sikerült, mint a filmekben, Császár jobban tette volna, ha nem ugrik,, vagy dublőzt alkalmaz. Csont ja nem tört, csak beijedt, sokkot kapott. A rémület a földhöz szegezte. Megvolt győződve, hogy haldoklik, azt kiabálta, halála előtt gyónni akar a rendőröknek. Ez megtörtént, amiért is két társa, akik megléptek — Szilágyi János és Marinka János úgyszintén gyáli lakosok —, nem sokáig örülhettek a szabadságnak. Akinek volt már dolga a rend őreivel, az nem esik azonnal pánikba, mint Császár. Szilágyi és Marinka csak nevetett, és tagadott. Ja, kérem, aki a törvényt ismeri! A demokrácia egyik jogi sajátossága: nem a gyanúsítotlnak kell bizonyítani az ártatlanságát, hanem az igazságszolgáltatásnak kell bebizonyítani a bűnösséget. Ezt tette a dabasi rendőrség is, laborba küldte a két delikvens gönceit. Az eredmény nem járt meglepetéssel, az igazságügyi szakértő jelentésében az állt, amit amúgy is tudtak. A ruhák szövetében olyan üvegszemcséket . találtak, melyek vegyi ösz- szetétele megegyezett az iskolában kitört ablak, valamint a laboratóriumi tárlók üvegével (csupán ; üvegtörések kárösszege i ezer forint). Szilágyit és Marink: még ez sem törte me nem vallottak és nem írta alá a jegyzőkönyvet, lévé: hogy a demokrácia ezt lehetővé teszi: a gyanús tottnak jogában áll megt; gadni a vallomást és mii den más együttműködést rendőrséggel. A két „úr” é a jogával, A meghiúsított betöri jóvoltából az iskola gazdi gabb maradt két számítr géppel, egy videóval és es színes tévével (200 ezer fi rint értékben). Mind' már össze volt készítve, sí csomagolva. A lakossá éberségének és a rendőre fürgeségének köszönhet hogy az új tanévet ne: ezek nélkül kell elkezde a Kossuth Lajos utcai ii kola tanulóinak. (— matula —) Kisgazdapárt Kárpótlás A Kisgazdapárt ócsai szervezete augusztus 24-én, szombaton 18 órakor nyilvános előadást cs vitát szervez az Egressy Gábor Szabadidőközpontban. Az előadás témája: a kárpótlási törvény. Kisbíró a háztetőn Hajlamosak vagyunk elmenni a plakátok mellett. Hirdethetnek falugyűlést, véradást, koncertet, egy idő után immunissá válunk, oda se nézünk már a hirdetőtáblákra. Mint mikor valaki állandóan hallgatja a rádiót, és a műsor már nem jut el a tudatáig, csak monoton zajként érzékeli. Újlengyelben a Kovács Adám-féle Presston hangosító berendezéssel próbálnak ezen segíteni. Maga a berendezés több hangszóróval működő, úgynevezett körsugárzó rendszer (6 kilométeres körzetet hangosít be), melyet a falu középpontjában szerelnek fel Újlengyelben például .a polgármesteri hivatal épületének tetejére. Egyébként autó tetején is alkalmazható. A kisbú szerepét betöltő herendi zésre mikrofont és magni tehet csatlakoztatni. Olcsónak nem nevezhi tő, ára 540 ezer forint. Ú lengyelnek nem kerül enj nyi.be, mivel azönkormáni zat, a polgári védelmi p< rancsnoksággal együttmí ködve, védelmi riasztóbi rendezést is csatlakoztat rendszerhez. Ez a megold! kétszeres hasznot jelen egyrészt megoldják a fai riasztását, másrészt ne: kell áfát fizetniük. Továl bi költségcsökkentő tény« ző, hogy vállalták a refe renciaüzem szerepét, e; zel újabb 40 ezer forint! spórolnak meg. A megmí radt 500 ezer forintot hl rom év alatt kell kifize ni ük. A 327-ES CELLA LAKÓJA (II.) Út ér> semmiért Csak süli, csak sült, aztán meg ették (A szerző felvétele) Köszönet Az Örkényi önkormányzat képviselő-testülete ezúton mond köszönetét a maga, valamint a lakosság nevében mindazoknak, akik anyagi támogatásukkal hozzájárultak a Szent István-napi rendezvényhez. A szponzorok és mecénások a következők voltak: Mader Hungária Kft., Molnár Jánosné, Bodzsár Jánosné, Ralcitovszki Tamás, Ilrubos Ferencné, Szemes Gábor, Fokné Borbély Mariann, Hős Attila, Hriazik János, Szabó Imréné, Gaál Erzsébet, Radácsi lstvánné, Balázs Pál, Dubán Lászióné, Farkas Bálint, Bakondi Imréné, Gattyán Sándorné, Horváth Ferencné, Pallagi Pálné, Kalmár Jánosné, Huszti Dénes, Rajszki Tibor, Swayer Míhályné, Huris Mihályné, Magyari Sándor, Karlik András, Károlyi Jánosné, Hru- bosné Gombár Gabriella, Bátorfi Tibor, Plutzer Imréné, Duhaj János, Túri Ákos és Sebestyén Ferenc. A szavak szárazon kop- pannak, nincs bennük som irónia; sem harag. Az akkori időket megéltek ma szinte természetesnek tekintik, hogy velük az ilyesmi megtörténhetett: felsőfokú végzettséggel lapáttal vezekelni az el nem követett bűnökért. — Hatévi csendes mellőzés után a Dabasi ÁFÉSZ- nak eszébe jutottam. Kikértek a vállalatomtól ügyvezető igazgatónak a ka- kucsi fiókhoz. Az ’56-os vihar előtt 28 nappal. Nem vagyok meggyőződve, hogy mint útkaparót, engem kérnek fel, így viszont én lettem m Nemzeti Bizottság újhartyáni, majd járási titkára. Itt nálunk a faluban a haja szála sem görbült meg senkinek, vér nem folyt, lövés nem dörrent. Nemcsak elvállaltam, de vigyáztam is arra, hogy rend legyen. A forradalom leverése után a Kádár-rezsim más véleményen volt, 1957 ápriliséban egy éjszaka négy rendőr tört rá Hümpfner Jánosra, letartóztatták és Da- basra kísérték. — Gumibotot suhogtató pufajkás ember fogadott, de nem ijedtem meg. El voltam keseredve a végletekig, és el voltam szánva mindenre. — Mi soha nem találkoztunk, sem jót, sem rosszat nem tettünk egymásnak. Ha meg mer ütni, itt helyben széttépem — mondtam a főpufajkásnak. Nem ütött meg és később sem bántottak, sem Dabason, sem Kistarcsán. Októberben kiengedtek, decemberben újra elvittek. Néhány órára, egy jegyzőkönyvet aláírni. A néhány órából három év lett. A tárgyalásomig az Aradi utcában és a Markóban tartottak. Mindent elkövettek, hogy valami főbenjárót rám bizonyítsanak. Nem sikerült. Ennek ellenére öt évet kaptam. Öt év a semmiért, ebből három kemény évet ült le a pesti Gyűjtőben, a 327-es cellában. — Volt ott rajtam kívül jó néhány olyan rab, aki túl azon, hogy szimpatizált a forradalommal, lényegében mást nem csinált. Prominens személyekkel voltam egy folyosón, sőt, egy cellában. Az életfogytig- lanra ítélt Rácz Sándorral, Darvas Ivánnal, Mensáros Lászlóval és Ilosfalvy Róberttal. Mellesleg Farkas Mihály is ott volt velünk a Gyűjtőben, néhányszor láttam. Bent a börtönben kitanultam a szobafestő és mázoló szakmát. Az Ítéletvégrehajtó volt a munkavezetőm, az, aki Nagy Imrét is felakasztotta. A kivégzés előtti napokban a börtönparancsnok szobáját festettem, onnan kilátás nyílt a börtönkórházra. Ott láttam utoljára Nagy Imrét, sétált és újságot olvasott. A derűsebb órákat a műkedvelő csoport esti próbái jelentették, én a rab- zenekarban játszottam pisz- ionosként. Ilosfalvy Robit kísértük, aki szebbnél szebb operaáriákat énekelt. Nagyszerű rabtársnak bizonyult Darvas Iván is, ő volt a Icönyvtáros, a könyveken kívül a soha ki nem. fogyó humora volt az, ami éltetett bennünket. Az adminisztrációban szerzett ismereteimre, vagy a nyelvtudásomra nem tartottak igényt a börtönben, mindvégig fizikai munkát végeztem. Az amnesztia 1960. április 2-án nyitotta meg a börtönkaput Hümpfner János számára, ám ez nem azt jelentette, hogy elfoglalhatta az őt megillető helyet a társadalomban. Arra még várnia kellett. „Csekély” huszonkilenc évet. — Visszatértem a lapáthoz, az útkaparáshoz, s közben szakmunkásvizsgát tettem Cegléden. Mint festő és mázoló 1961-ben én alapítottam meg a közúti igazgatóság első űtjelző- tábla-festő üzemét Iiar- tyánban, addig csak kézzel pingálták a táblákat a helyszínen. Az idő telt, az útjelző- tábla-üzemet 1973-ba.n elköltöztették Hartyánból. — Onnan kiléptem, átmentem raktárosnak a hl lyi téeszhez, s 1977-ben, t évesen, kértem a nyugd jaztatásomat. Ez meg történt, de legnagyob megdöbbenésemre az £ előtti éveket, szám szerit huszonhármat, nem ismert el a pártállam. Tizenhi évért — ennyit igazoltak - 2 ezer 100 forint nyugdíji kaptam. Hümpfner Jánost 198£ ben rehabilitálták, erltö: esi és anyagi elégtételt ka pott az őt ért sérelmekéi- Egyetlen dologért soh senki nem tudja kárpótol ni. Tanult, okleveles jegy ző volt, amit hivatásána tekintett, amit önhibája kívül mindössze háror évig gyakorolt. Ezt, eg ilyen sérelmet, még akkc is nehéz lenyelni, elfelej teni, ha az ember tudj: nem ő az egyetlen, akit a élet ily módon megrug dalt. Az élet? Egy korszak Mely a méltányosság, a igazság, a demokrácia ne vében kért helyet a törté nelemben ... Matula Gy. Oszkár (Vége) DABASI HÍRLAP Vezetői munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Ci- miink: Bp. Vili. kér.. Somogyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. SZ. 14«. Telefon: 138-2399/283
