Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-01 / 179. szám

ŐK JÓL CSINÁLJÁK, CSAK MÁSOK NEM A harminc nap szentírás „Rosszabbak ezek, mint a tanácsok" — csóválják a fejüket az ügyfelek. — „Nem működik ez így" — mondogatják bosszú­san. Jó ideje másról se beszólnak, mint hogy a hivatalok ne­hézkessége, a büiokrácia. a packázás soha nem látott mérete­ket ölt. Az önkormányzatiság szép eszméjét a végrehajtás so­rán gyakran raegcsúfolják, az újonnan alkotott jó törvények sokszor megvalósíthatatlanok. Azelőtt a tanácsokat szidták, a tanácsi dolgozókat, akik hivatali hatalmukkal visszaélve gyak­ran mókuskerékben járatták az ügyfeleket. Ma a hivatali ap­parátusok ügyintézői hatalmukat veszítették, tehát visszaélni sem tudnak vele, ám dönteni sem képeseit. Döntési joga még a polgármesternek is alig-alig van, a hivatalos ügyek így ma szinte elintézhetetienek. A belföldiek bosszankodnak, szenvednek ettől, a külföldiek pedig, akik vastag pénztárcával, komoly tökével befektetéseket keresnek itt, szó szerint menekülnek az országból. A minden képzeletet felülmúló nehézkesség, bürokrácia még a legelszán­tabb vállalkozót is meghátrálásra készteti, a gazdaság pedig így előbb-utóbb leáll. Öl nyelvű színjáték Közép-E u ropd ért A közös múlt Valóságos „bábeli hangzavarral" indult: Cividale vá­ros középkori hangulatot idéző főterének öt sarkában egyszerre öt nyelvein adták elő Göncz Árpád „Magyar Médeia" című monodrámáját, öt színésznő magyarul, olaszul, németül, szlovákul és szerbhorvátul szenvedett a színpadon az euripidesi tragikus hősnő húszadik szá­zadi közép-európai megjelenítéseként, és a öt országból érkezett közönség saját sorsára ismert, a negyven év közös tragikumára — már ha a hangzavarban egy álla­Habár ezek a panaszok nem annyira Pest megyére jellemzőek, hanem országos szintűek, mi mégis — la­punk jellegéből adódóan — Pest megyei polgármesterek véleményét kérdeztük erről, éspedig olyanokét, akik már régebben mint tanácselnö­kök is dolgoztak a közigaz­gatásban, illetve tanácsel­nökként nyerték el válasz­tóik bizalmát, és léptek elő pol gármesterekké. Első válaszadónk, Józsa László tápiógyörgyei pol­gármester nem értett egyet az észrevétellel, úgy vélte, nem megy lassabban a munka, mint régebben, sőt még javult a helyzet annyi­ban, hogy a döntések a leg­kisebbtől a legnagyobbakig a teljes nyilvánosság élőit születnek. — Persze konkrét esetek, hibák előfordultak régeb­ben is, és most is. Ma jobb körülmények között dolgo­zunk, segít a képviselő-tes­tület, és könnyebbséget je­lent a hatásköri törvény megjelenése is. Rendelkezé­sei értelmében ugyanis a hatáskörök jó részét a tes­tület átadhatja majd a bi­zottságoknak, és az ügyek csak másodfokon kerülnek majd a testület elé. Ez ter­mészetesen* tovább könnyíti a munkát. Az ügyfelek ma valahogyan könnyebben ál­talánosítanak, mint azelőtt. Juhász Ágostonná, Buda- jenö polgármester asszonya igen szellemesen válaszolt a feltett kérdésre: — Nálunk, a hivatalban nem tapasztalok ilyesmit, a lakosság elégedett. Ha azon­ban magánemberként, ügy­félként járok hivatalos ügyekben a különböző ha­tóságoknál, bizony nagyon érzem a magam bőrén is mindazt, amit az emberek sérelmeznek. Engem ugyan­csak kioktatnak, nekem szintén összerándul a gyom­rom az idegességtől. Ahol ismernek, tudják, ki va­gyok, ott természetesen kedvesen, kollégaként fo­gadnak, lyen ... de idegen he­• öniik mit tettek azért, hogy elégedettek legyen a la­kosság a hivatal munkájával, olyannyira, hogy — mint hal­lottam — más területek már népszavazást is kértek, hogy közigazgatásilag Budajenőhöz tartozhassanak ? — Először is, nem szabad elfelejteni, hogy egy kicsi településen valamivel köny­Luigi és Rhett Dennis neves amerikai táncmeste­rek dzsessztánckurzust tar­tanak Budapesten a Város­majori Gimnázium torna­termében augusztus 23-ig, a Perfekt Oktatási Kft. meghívására. Luigi fejlesztette ki a dzsessztánc új irányzatát, 4 ^^rfqp nyebb á helyzet, hiszen több időt tudunk fordítani az ügyfelekre, van türel­münk leültetni, és esetleg hosszabban elbeszélgetni vele. Dolgozóink jó szakem­berek, és igen sokoldalúak. Gyakran olyan eseteket is el tudunk helyben intézni, amelyekkel máshol talán jogászokhoz küldenék a ta­nácskérőt. Ha készséges az ügyintéző, sok mindent ka­pásból, azonnal el tud ren­dezni. Az viszont igaz, hogy amit le kell írni, annak már nagyobb az átfutási ideje, hiszen számos kollégával egyeztetni kell, sőt esetleg a képviselő-testület elé kell terjeszteni. A 30 napos vá­laszadási határidő azonban nálunk szentírás. Ami a hivatal légkörét, hangulatát illeti, a válasz­tások után mi leültünk, és a legapróbb részletekig megterveztük, hogyan fo­gadjuk az embereket. „Pró­báld magadat a helyébe képzelni, attól a pillanattól kezdve, ahogy az épületbe belép” — mondtam a kollé­gáknak. Kidolgoztuk, ho­gyan segítsük a tájékozó­dásban, milyen feliratokkal igazítsuk el, miként tudas­suk vele, kihez kell fordul­nia. hogyan köszöntsük, és hallgassuk meg őt. Egy idő után észrevettük, hogy a jóindulatot, a tisz­tességes fogadtatást vissza­kapjuk az emberektől, szak­mai tekintélyünk is gazda­godik általa. Nálunk ritka, hogy dolgavégezetlenül tá­vozik valaki, de még egy­szer hangsúlyozom, hogy körülményeink is kedvezőb­bek. Nagyobb települése­ken, mint halljuk, egy-egy délelőttön akár 40 ügyfél is megfordul egy dolgozó szo­bájában. • Most könnyebb egy önkor- mányzati vezető dolga, mint a tanácsi korszakban? — Én akkor rengeteget dolgoztam, és ma is. Olyan munkakör ez, ahol naponta bizonyítani kell kifelé, és önmagunknak is. Eltelt egy év, sokat tettünk, jó dolgo­kat csináltunk, hasznos rendeleteket alkottunk, és pénzügyileg megalapoztuk végre a helyzetünket. Ugyanakkor látványos ered­ményeket nem tudtunk még felmutatni, érzésem szerint ez majd csak most követ­kezik. A jelenlegi év tehát annak lírikusán összefüggő technikáját. Az ő tanítvá­nyai voltak olyan világhírű sztárok, mint például Lisa Minelli, Barbra Streisand, John Travolta, a West Side Story eredeti Broadway- produkciójának csaknem mindegyik táncosa. Rhett Dennis magyar származású táncmester, Luigi munkatársa, a Broad­way szinte mindegyik dzsesszláncstílusában ké­pez előadóművészeket. csak előkészítése volt a most következő három esz­tendő sikereinek, amelyekre bizonyos, hogy számítani lehet. Pásztor Béla veresegyházi polgármester szerint, amit az ügyfelek kifogásolnak, az így van a világ minden ré­szén. — Hogy régebben dolgoz­tunk jobban vagy most? Az ügyintézés szakmai, esetleg emberi, de semmi­képpen sem politikai kér­dés. A politika, illetve an­nak korszakai nem befolyá­solják a szakmai szjnvona- lat. Aki lelkiismeretesen végzi a dolgát, az úgy tett régen is. • Talán annyiban politikai kérdés, hogy azelőtt a dolgo­zók dönthettek bizonyos kérdé­sekben, ma pedig a legapróbb ügyeket is — például ha Julis­ka néni 1000 forint szociális se­gélyt kér — számtalan fóru­mon kell végigfuttatni, sőt képviselő-testület elé terjesz­teni. — Igen, ettől valóban ki­csit lassabb az ügyintézés, de ugyanakkor ezáltal de­mokratikusabb is. Ezzel együtt mi a 30 napos határ­időt komolyan vesszük, sőt igyekszünk jóval azon be­lül elintézni az ügyeket, il­letve amit lehet, azt akár azonnal. Azért előfordul, hogy komplikáltabb esetek­ben túllépjük, de úgy vé­lem, hogy első fokon a leg- bonyolultab ügyek sem hú­zódhatnak tovább, mint 60 nap. • Ugyanilyen kedvezőek a tapasztalatai magánemberként 1st — Ritkán járok ügyfél­ként hivatalokban, de ha igen, arról valóban nincse­nek jó tapasztalataim, bár volt rá példa, hogy elége­dett voltam az ügyinté­zéssel. Nagyon hasonlít ez a New Jack City a New York Cityre. És ennek mélyebb oka van. A film, melyet Thomas Lee Wright forgatókönyvé­ből Mario van Peebles ren­dezett, New Yorkban ját­szódik. A város érdes ré­szén, a néger gettóban, ahol az élet állandó veszélyben van, s ahol a bűnözés gya­korlatilag ellenőrizhetetlen és megszüntethetetlen. Na­gyon sok filmet láttunk már ebből a témakörből. Nagyon sokan beszéltek már a négernegyedek nyo­morúságáról, a kiszolgálta­tottságról, arról, hogy ez a tanulatlan, munka nélküli, alacsony tudati szintű tö­meg milyen melegágya min­denféle bűnözésnek, s ho­gyan szedik innen áldoza­taikat a kábítószer-maffiák éppúgy, mint az emberke­reskedelem cápái. Ez a film olyasmire vál­lalkozik, ami — legalábbis szándékait illetően — túl­emeli a szokvány négerget- tófilmeken. Itt ugyanis a középpontban a kábítószer­kereskedelem áll, s annak is a legkeményebb, legve­szedelmesebb, a közvetlen életveszedelmet jelentő faj­tája, a crack. Tulajdonkép­pen egy karriertörténetbe ágyazva meséli el a film az iszonyúan veszedelmes, de iszonyatosan nagy pénzeket hozó kábítószer-beszerzés, -gyártás, -forgalmazás mód­jait, azt az utat, amelyet egy zseniálisan ügyes és gátlástalanul gonosz bűnö­lán valami eljutott füléhez. Ám a tíz nap után, hét­főn zárult első közép-euró­pai színházi fesztivál mégis igazi siker. Magyarok, ola­szok, osztrákok, délszlávok és csehszlovákok megértet­ték egymást a színház és zene nyelvén. Érzéseik és élményeik közöseknek bizo­nyultak, mert létezik az a közös „mittel-európai” kul­turális hagyomány, amely­nek gyökereiből táplálkozva ez a rendezvény rangos és életképes lehet a jövőre. Elnök szerzők Cividale főterét még Ju­lius Caesar alapította, a Keletre vezető római hadi- út állomásaként. Utána lak­ták a kétezer éves városkát longobardok, szlávok, ger­mánok, olaszok. Az időköz­ben Hexagonálévá bővült Pentagonále aligha találha­tott volna alkalmasabb he­lyet a közös kultúra ápolá­sára. Ez a „Mittelfest” bi­zonyult az első olyan ren­dezvénynek, amikor a kö­zép-európai térség politikai, gazdasági, tudományos és egyéb együttműködése kilé­pett a zártkörű bizottságok és miniszteri ülések termei­ből a közönség elé. A múltjával, asszonyi sorsával, kudarcaival, kény­ző, bizonyos Nino Brown befut. Nino, s a körülötte működő egész szervezet — néger. A kábítószer-maffiá­ban ma döntő a feketék szerepe. A filmben az a kü­lönlegesség, hogy ezt kerek perec ki is nyilvánítja, vál­lalva a nyilvánvaló táma­dásokat is. De azok is feke­ték a filmben, akik a ká­bítószer-maffia ellen lépnek tel: a zsaruk. És a filmnek arra is van ereje, hogy ki­vételesen a zsaruknak drukkoljunk, mert amit a Nino Brown-banda művel, az valóban vérlázító, iszo­nyatosan veszedelmes és társadalmi méretekben is súlyosan veszélyes. Egyvalamit ront el a film, de szerencsére csak a végén rukkol ki vele: vala­mi egészen vulgáris szociál- demagógiával akarja a ká­bítószerügyet a társadalom nyakába varrni. Az okok sokkal mélyebben feksze­nek, sokkal bonyolultabbak, semmint hogy néhány frá­zissal elintézhetnénk: ki, hogyan, miért, mennyire fe­lelős a kábítószer-szindró­ma ezért vagy azért a ré­széért vagy akár az egész kérdéskörért. A legegysze­rűbb mindenért a társadal­mat, pontosabban: a kapita­lista társadalmat hibáztat­ni. Ezzel azonban semmit nem oldunk meg. A New Jack City igazi értéke így az a nagyon ke­mény kép. amit a kábító­szerüzletről fest. Ebben jó. Szociálprédikációban nem. Takács István szerű megalkuvásaival szá­mot vető „Magyar Médeia” tipikusan közép-európai tragédia. Mint ahogyan az Václav Havel — a másik ál­lamfővé lett színpadi szerző — „Falusi mulatsága” (ezt két nyelven, olaszul és cse­hül láthatta a fesztivál kö­zönsége). Vagy a magyar— osztrák George Tábori „Mein Kampf” című gyilkos politikai szatírája, amit a bécsi Burgszínház művészei adtak elő. „Talán ez a Mein Kampf volt a feszti- nál legsikeresebb találata — mondja a fesztiváligazgató. — Sűrűsödött ugyanis ben­ne Közép-Európa minden baja és betegsége: a fajgyű­lölet, az antiszemitizmus, a totalitarizmus kialakulási mechanizmusa lépésről lé­pésre követhető volt; a másság, adott esetben a zsi­dók másságának kirekeszté­se, s végül, hogyan torzul ez az indulat emberellenes zsarnokságba.” Tábori azt mondta: ő a náci gondolko­dás torzító tükrét kívánta nyújtani a nézőknek. Azok azonban mindenfajta tota­litarizmusra ráismerhettek belőle. Saját közelmúltjuk­ra, olykor jelenükre. F ezyverropogásban A nyelvek azonban nem elválasztották, hanem össze­kötöttek ezen a rendezvé­nyen, reményt nyújtva a jövőre, annak ellenére, hogy a szomszédos Ju­A híres matyó hímzőasz- szonyról, Kis Jankó Boriról elnevezett országos pályá­zat végéhez érkezett. A Népi Iparművészeti Tanács által 1963 óta rendszeresen — immáron tizenkilencedik alkalommal — meghirdetett esemény iránt 128 alkotó érdeklődött; összesen 439 pályamunkát küldtek be. A bírálóbizottság 222 öltözéket, illetve lakástextí­liát tartott alkalmasnak a kiállításra. A népi iparmű­vészek közül tizenhatot ré­szesítettek elismerésben — a három Kis Jankó Bori­díjjal kitüntetett pályázó­val együtt. A mezőkövesdi Kolláthné Szabó Erzsébet nyersvászon, lyukhímzéses matyó garnitúrájával érde­melte ki a díjat; a kalocsai Gól Csilla pedig kalocsai, szomorú pamukos kerek térítőjével. Erdélyi Tiborné budapesti népi iparművész túrái fehérhímzéssel díszí­tett ' háromrészes női öltö­goszláviában naponta dö rögtek közben a fegyvereit szerb és horvát nacionalis fák egymást gyilkoló indu latai nyomán. Ciril Jova nov, a Mittelfest egyik művé szeti vezetője azt mondta „Én szerb nyelven beszél európai vagyok”. És telje egytértésben tudott dolgoz ni a zágrábi horvát Nomze ti Színház művészeivel. Az „István, a király”, i magyar rockopera megér tésre talált a cseh, a szlo vák, a szerb és a szlovéi hallgatóságban. Mozarto mindenki élvezte. Kurtát Györgyöt, Bartókot és Lige tit már szűkebb kör, de vi tathatatlanul otthon voltai ők is a közép-európai kúl túrkör szellemét éltetni ki' vánó rendezvényen. A kom' munizmusból kilépő Közép Európa kulturális sereg szemléje és szellemi egy másra találása lehet időve ez a fesztivál, ha meggyö- keresedik. És a jelek arn vallanak, hogy életképes gyökeret ereszthet Kafka lázálmai Az 1992-es rendezvényi Franz Kafkának szentelik majd, Prága fiának, aki e monarchia lázálmait néme­tül vetette papírra, és a fesztivál művészeti irányí­tója a magyar származású, de Bécsben dolgozó George Tábori lesz. Cesare Torna- seti, a trieszti egyetem pro­fesszora, a fesztivál igazga­tója bővelkedik tervekben az első rendezvény sikere után. Hasonlóképpen Gior­gio Pressburger, a mostani első fesztivál művészeti ve­zetője, olasz színházrende­ző, aki szintén magyar szár­mazású. „Ki tudja, talán színpadra vihetem Az em­ber tragédiáját is Cividalé- ban” — vallja be élete nagy álmát. zetével nyerte meg a zsűri tetszését. Sajnos a három Kis Jan­kó Bori-díjas közül egyik sem Pest. megyei, sőt, a többi díjazott közt sem akad szűkebb pátriánkbe- li. A magyar népi hímzések hagyományainak megőrzé­sét és továbbfejlesztését szolgáló pályamunkák kö­zött azonban láthatjuk Pest megyei népi iparmű­vészek hímzéseit. Mégpe­dig azon az augusztus 3-án délelőtt 11 órakor nyíló ki­állításon, amelyet az érté­kesebb pályamunkákból rendeznek. A mezőkövesdi művelődési központban Benke Mária, Bózó György- né és Sára Jánosné túrái, Juhász Mária és Juhász Pálné galgahévízi, Lévai József né és Kunszt Veroni­ka gödöllői, Papp Ferencné érdi, valamint Lajos Mó­zesáé őrbottyáni népi ipar­művészek hímzéseit is be­mutatják. "* (v, a.) Barbra Streisand is tanítványa volt Szegő Krisztina h'Heti eilmiegyzejb New Jack City Bár a dubrovniki Pentagonále (Hexagonále) csúcsot is olyan sikersnk minősíthetnék, mint a Cividaléban meg­rendezett Mittelfestet. Egyelőre azonban csak remény­kedhetünk abban, hogy a színház, a tánc és zene közös szellemisége, a „mitteP’-európai gyökerek a politikát is hozzásegítik egy idő után az együttélés és együttműkö­dés szellemének és gyakorlatának érvényre juttatásá­hoz. Ahhoz, hogy Közép-Európa közelebb kerüljön Euró­pához. Kis Jankó Bori-pályázat, megyei díjazottak nélkül

Next

/
Oldalképek
Tartalom