Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-22 / 196. szám
A keresztény eszme nem lesz áldozat a keresztény kurzus politikai oltárán Az ellentéteken felülkerekedve kell építeni az új magyar otthont, a szomszédokkal karöltve pedig a közös Európa Házat — ezt tartják II. János Pál pápa Magyarországhoz címzett legfőbb üzenetének nemzetközi sajtókörökben. A pápa négynapos látogatásának mérlegét megvonva úgy értékelték, hogy II. János Pál jelentősen hozzájárul Magyarország nemzetközi tekintélyének növekedéséhez, és kiemelte országunknak különböző kultúrák találkozópontjaként betöltött szerepét. Utaltak a debreceni ökumenikus találkozó fontosságára, egyháztörténetileg pedig kiemelkedőnek minősítették találkozását a magyar zsidó közösség képviselőivel. A pápa magasztalta az egységet a különbözőségben, nemzeti összefogást sürgetett a hazai gondok orvoslására, a feladatok megoldására. Ebből a szempontból külön elismeréssel szólt Göncz Árpád köztársasági elnök személyéről, és bizalmáról biztosította Pas- kai László bíboros érseket — vélekedtek. A pápa szorgalmazta, hogy a magyar katolikus egyház kerekedjék felül belső ellentétein, és végezzen missziós tevékenységet az „új evangéli- zálás” szellemében. Noha keresztény Európáról beszélt, a pápa nem volt hajlandó „feláldozni a keresztény eszméket a keresztény kurzus politikai oltárán”, elutasította a katolikus restauráció gondolatát — mondták a római kúriához közel álló források. A külső béklyóktól való megszabadulás után a belsőktől is meg kell szabadulni, és új szellemmel tekinteni a jövőbe — értelmezték a pápának a főleg fiatalokhoz szóló üzenetét. Az egyházJíL bizonyította, hogy ismeri a magyar valóságot. Szociális érzékenységére utal, hogy a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenetben síkraszáll az elszegényedő rétegek védelméért, és a szegények ügye melletti nagyobb elkötelezettség szükségességét hangoztatta. A pápa magyarországi látogatását beárnyékolták ugyan a Szovjetunióban történtek, de II. János Pál ilyen körülmények között is Európa egységesüléséért szállt síkra, és kiállt Mihail Gorbacsov mellett. A nemzeti, nemzetiségi, etnikai és vallási ellentéteknek egy európai nagy családban történő feloldását hirdette, és bejelentette szándékát, hogy Horvátországba látogasson. A pápa egyformán fontosnak tartja a népek önrendelkezésének és a határok sérthetetlenségének elvét, az erőszakos határváltoztatás tilalmát. Olyan európai konföderáció lebeg a szeme előtt, amelyikben a politikai határok fokozatosan elvesztik jelentőségüket. Miközben arra biztatta a magyarokat, hogy tegyék visszafordíthatatlanná a demokratikus folyamatot, és derűlátóan szólt az ország jövőjéről, óva intett a nyugati életvitel kritikátlan átvételétől is. A pápa szerint ugyanis Európában a Kelet és a Nyugat értékszintézisére van szükség. Az „új európai kultúra” formálására hívta össze novemberre Rómába az európai püspöki szinódust — mutattak rá saj főkörökben. A Törökbálinti Faluszépítő Egyesület ismét ajándékkal kedveskedett a település lakóinak. Augusztus 20-án avatták fel a Walla Józsefről, a község egykori mecénásáról elnevezett teret. A zöldellő pázsitot keresztező díszburkolatos sétautafc, a kandeláberek, s nem utolsósorban a két szobor — a felújított Ecce Homo és a Szent István-napon felavatott, Walla Józsefet ábrázoló portré is azt bizonyítja, hogy a becsületes, jó szándékú emberek, ha célt látnak maguk előtt, minden áldozatra képesek, hogy szebbé, jobbá tegyék környezetüket (Hancsovszki János felvétele) A KORABELI TUDÓSÍTÓ JEGYZETEIBŐL (7.) ™*K3KCgvaTimrm*Btf?vBBaaKa^wmmm3*zBKBaBKms3EaxEaE3iMaasamaaHB£-i5BB£\ i ■ ira Dr. Munir betegei SZÁZÖTVEN KILOMÉTERT utazom tovább Atbarába, a nagy vasúti csomópontra, ahol a vagonjavító üzem és az élelmiszer-feldolgozó gyárak már ipari jelleget adnak e városnak. Ha a sendi ügyvédnél a jólétet ismerhettem meg, legalábbis szudá- ni viszonylatban, atbarai vendéglátómnál, dr. Mohamed Munirnál a szegénységet. Ez abból adódik hogy ez az akkor oly fiatal, harminckét éves orvos úgy érezte, küldetést teljesít, s ennek kell alárendelnie magát. Dr. Munir, aki Kairóban fejezte be tanulmányait, egyike volt akkor annak a nyolc orvosnak, aki Szudán északi részében négymillió embert részesített egészségügyi ellátásban. Amikor elképedtem ezen, kesernyésen elhúzta a száját: ön európai méretekben gondolkodik, de ha eljön velem holnap a kórházba, talán reálisabban látja a dolgokat... Másnap így lettem „tengerentúlról érkezett orvos- professzor”, fehér köpenyt öltve. Először a nőket bocsátották be. Lefátyolozott arccal jönnek be, az őket kísérő ápolónők fedetlen arccal, fehér egyenruhában lépnek be a vizsgálószobába. Ha a pácienseket nem látnám így, azt hihetném, hogy nem ebben az országban vagyok. Dr. Munir kezébe veszi sztetoszkópját, és gyorsan végez az egész sorral. Ruhán át a nők mellére illeszti néhány percig szívhallgatóját, s máris kész a vizsgálat. Másoknak megtapintja csupán a hasát. Látva arcomon a csodálkozást, elkeseredve legyint; „Már az is nagy haladás, egyáltalán eljönnek ide. Tudja, ezek a mohamedán szokások! Milyen nehéz ezekkel megbirkózni!” A nők távozása után a férfiak jönnek. Felpuffadt hasú fiatalember áll a doktor előtt. „Látja, ez bil- harzia — fordul hozzám. — Adok neki orvosságot. De valójában, mit segíthetek? ö eljött hozzám, de több tízezren csak némán szenvednek. A Nílus vizét issza itt mindenki, s ebben a vízben tenyésznek a bélférgek is. Mennyit beszéltünk arról, hogy forralják fel a vizet. De hát mit gondol, mennyien hallgatnak erre, s egyáltalán, meddig juthat el szavunk? ötven- fokos sokszor itt a hőség, s az ember torka állandóan kiszárad. Hogyan is lehetne mindig forralgatni a vizet? Még jó, ha a folyó vizéből isznak. A távolabb lakók onnan visznek vizet, ahol éppen találnak, nemegyszer tócsákból, mocsarakból.” öreg embert támogat be két ápoló. Itt esett össze a kórház előtt. Ráfektetik a vizsgálóasztalra. Lehunyja a szemét, s ha időnként nem nyögne egy panaszosat, azt hihetné az ember, hogy elszállt már belőle az élet. Felhúzzák az ingét, s valamennyien hátrahőkölünk a megdöbbenéstől. Az aggastyán annyira sovány, hogy az szinte már nem is emberi. Munir doktor föléje hajol sztetoszkópjával, de félreteszi azt, s a bordáit tapogatja, amelyek szinte átszúrják ráncos bőrét. Majd összesúg az ápolókkal, s a halk beszéddel valamiben megállapodnak. Majd hozzám fordul, félrehúzva: „Ennek az öregnek nincsen semmiféle szervi baja, csak pusztán éhezik. Bizonyosan több napja már nem evett. Látja, ez a másik nagy ellenségem az elmaradottság és a tudatlanság mellett, a rettenetes nyomor. Ennek az öregnek bizonyára nincs senkije, aki gondoskodna róla. Mit „OTT MEGY KÉT EMBER MEG EGY TÓT" Szlovákok Pest megyében Beszélgetés dr. Alt Gyulával, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének titkárával Alt Gyula (1937), a Magyarországi Szlovákok Szövetségének titkára Pest és Komárom megye határán, Piliscséven született, így gyermekkora óta jól ismeri megyénk szlováksága sorsának alakulását. Annál is inkább, mert 1970 óta dolgozik a szlovák szövetségnél. Többek között megkértük, nyilatkozzon arról, hogyan látja a Pest megyei szlovákság jelenlegi helyzetét. • Kérem, Alt úr, először gyermekkoráról, a szűkebb hazájáról, a pilisi szlovák falvakról beszélgessünk. — Bányászcsaládból származom, mint olyan sok más pilisi szlovák ember. Korán árvaságra jutottam, így tizenéves koromban már kőbányában dolgoztam, hogy előteremtsem a taníttatásomhoz szükséges pénzt. Nagyszüleim igen szegények voltak. Egyébként régebben a Pilisben a legnehezebb, az egészségre legártalmasabb munkákat a szlovák férfiak végezték, meszet égettek, szén- és kőbányákban dolgoztak. Nem csoda, hogy túl korán haltak meg, szilikózisban és más betegségekben. Én mindig nagy örömmel vártam a szünidő végét, mert megszabadultam az igen nehéz, nem gyerekeknek való munkától, mehettem nagyanyámmal ruhát venni Esztergomba, a megkeresett pénzemen. Nagyapám nem tudott eltartani, asztmás volt. A pesti szlovák iskolában végeztem a tanítóképzőt, majd az Egri Tanárképző Főiskolán a történelem— testnevelési szakot. Nógrád- ban kezdtem dolgozni mint népművelési előadó, hetvenben hívtak a szövetségbe. Akkor költöztem Vácra, azóta is ott lakom. Néhány év múlva a szövetség hatodik kongresszusán titkárnak választottak. © Tudom, újságnyi terjedelem is kevés lenne ahhoz, hogy részletesen bemutathassuk a pest megyei szlovákok múltbéli és jelenlegi helyzetét, mégis megkérem, beszélgessünk röviden e témáról. Ügy tucsináljak vele? Adok neki egy erősítő injekciót és hozzá egy kis pénzt, hogy ehessen valamit. De hát megoldás ez? Annyi pénzem nincs, hogy őt hosz- szabb időre elláthassam. S a többiek, akik ide sem kerülnek?” Ahogy közeledik Kar- túmba való visszautazásom dátuma, úgy válik dr. Munir mind gondterheltebbé. Hamarosan kiderül, hogy mi a gond. A választási eredmények sok helyütt keltettek elégedetlenséget, s ezért az Umma- párt felfüggesztette a vasúti személyforgalmat, nehogy felforgatok érkezzenek Kartúmba. Más lehetőség híján, tehervonaton kell Kartúmba utaznom. Éjszaka indul egy, amely hajnali hatkor érkezik a szudáni fővárosba. A SZERELVÉNY közepére egy kimustrált személykocsit is besorolnak, egyikét azoknak, amelyek javításra várnak. E személykocsi ajtajait lezárják, s a vonatkísérőknek fegyverük is lesz — közlik. Előfordult ugyanis, hogy a ■sivatagban, nyílt pályán veszteglő vonatokat bándi- ták támadtak meg. Ezúttal azonban e különös utazás minden baj nélkül véget ér a szudáni főváros pályaudvarán. Arkus István (Következik: Milliók az éhhalál szélén) AU Gyula dóm, csökken a szlovák nyelv és népi kultúra iránti érdeklődés, az identitástudat, erősödik az asszimiláció . .. — Ennek mély történelmi gyökerei vannak ... Nem ismeri például azt a régi csúfolódást, miszerint „Ott megy két ember meg egy tót”? Mennyit csúfolódtak velünk régebben, főleg a Horthy-kor szakban; így aztán a falun kívül nemigen mertünk anyanyelvűnkön beszélni. Annak ellenére az anyanyelv ismerete terén nem olyan vészes a helyzet, ahogyan a lapjukban idén augusztus 5-én megjelent Nehezen értik egymást az egy nyelven beszélők című cikk szerzője ír a pilisszentlászlói szlovákokról. © Ügy érzem, a szlovák nyelv iránti érdeklődés lanyhulásának más okai is lehetnek ... — Nos, amikor őseink úgy háromszáz évvel ezelőtt e tájra költöztek, hoztak magukkal papot, tanítót; templomot és iskolát építettek. A két világháború között a szlovák nyelv visszaszorult a templomokban és az iskolákban. A kommunista rendszer tagadhatatlan érdeme, hogy a negyvenes évek vége felé minden szlovák településen létrehozták a szlovák tannyelvű általános iskolákat és a két középiskolát Budapesten és Békéscsabán. Ellenben 1962-ben bevezették a kétnyelvű oktatást a szlovák nyelv mind nagyobb rovására. Majd bekövetkezett az iskolák körzetesítése. Ez hozta a legnagyobb bajt, mert a szlovák gyerekek kisebbségbe kerültek, már csak néhány órában tanulhatták anyanyelvűket. Ezekben az iskolákban nem is igen mertek szlovákul beszélni, hogy ne értsék félre őket a magyar gyerekek ... • Mi a helyzet most? — A rendszerváltozás még nem sok pozitívumot hozott, de már vannak előremutató jelek. Pest megyében közel harminc településen él nemzetiségünk, öt községben szlovák polgár- mestert választottak, Tárnokon, Pilisszántódon, Csömörön, Pilisszentlászlón és Kóspallagon. Most a helyi önkormányzat feladata, hogy minden településen újraindítsák a szlovák oktatást. Ez nehéz dolog, mert a régi iskolákat már más célra használják, a meglévőket meg korszerűsíteni kell. örvendetes, hogy az állam e program megvalósításához 40-60 százalékos anyagi támogatást nyújt, a többi pénzt helyi erőkből és különböző alapítványokból kell összehozni. Van olyan község is, ahol hatvan gyerek jelentkezett szlovák nyelvoktatásra, az idén mégsem lesz belőle semmi, mert nem tudnak lakást biztosítani a szlovák tanárnak. Égető gond az is, hogy düledezik a budapesti iskolánk épülete ... 9 Milyen feladatok várnak még az önkormányzatokra? — Nagyon örülünk a pi- lisszentkereszti néptáncegyüttes, a pilisszántói, sző- di, a márianosztrai és kós- pallagi szlovák pávakörök hazai és nemzetközi színpadokon elért sikereinek! Fájlaljuk azonban, hogy a nagylarcsai, a maglódi hagyományőrző együttesek és a csömöri asszonykórus szétestek. A helyi önkormányzatnak és szövetségünknek tehát közös erővel vissza kell őket hoznia a színpadokra. Mi ehhez megadunk minden tőlünk telhető segítséget. 9 Hogyan tekint a hazai szlovákság Szlovákiára? Az önállósodásra és a bösi (gabeikovói) vízi erőműre gondolok elsősorban .. . — Szeretném hangsúlyozni, hogy a szlovák nemzetiség egyértelműen Magyarországot tekinti hazájának, itt akarunk élni, boldogulni. Ugyanakkor szeretnénk, ha Szlovákia erősödne mind gazdaságilag, mind politikailag, ha gyorsabb léptekkel haladna Európa felé, mert ez identitástudatunkat, megbecsülésünket is erősítené. Nagy figyelemmel kísérjük az önállósodási törekvéseket is, de mi ebbe nem kívánunk beleavatkozni, ez a szlovák nép belügye. A bősi (gabeikovói) helyzet — véleményem szerint — már-már politikai kérdéssé fajult. Bízom abban, megszületik egy kompromisz- szumos megoldás, hogy a beinvesztált értékek ne vesszenek kárba, de mindenképpen eleget kell tenni a környezetvédelmi előírásoknak. Roxin László SZÁJTÁTVA Expensnota idejükben, a harmadik a hét öt munkanapjából három alkalommal áll a tisztelt ügyfelek rendelkezésére. Sőt! Az ügyvédek egyike — aki korábban területfelelősként jól megismerte a községet, s most ide költözött — az elől sem zárkózott el, hogy akár szombaton és vasárnap is felkeressék azok, akik gondjaikkal hétköznapokon nem érnek rá foglalkozni. Lám-lám, mennyire igaz, a szükséglet előbb vagy utóbb megteremti a maga fedezetét, kielégítésének forrásait. Ami meg az ex- pensnotát illeti, ahogyan eleink nevezték valamikor az ügyvédi költségről ösz- szeáűítoít számlát, az egyszerű megállapodásnak a függvénye lesz. Kis ügy, szerény expensnota, nagy ügy, kövér expensnota ... Hogy azután mi a kis meg a nagy ügy, azt ki-ki maga dönti el, ahogyan azt is, bugyellárisát mennyire nyitja meg. A jövendő nyertesek és vesztesek már készülnek. A doktor urak viszont már készen állnak. MOTTÓ Tavaly még a távolabbi nagyobb településről, a valamikori járási székhelyről heti két alkalommal járt ki a községbe a doktor úr. A doktor úr ügyvéd, azaz az ügyvédi munkaközösségként tevékenykedő doktor urak egyikeként járt ki a településre, lévén, hogy a közösségben területfelelősö- ket jelöltek ki. Sok választása tehát nem lehetett a polgárnak, ha bizalmat érzett, ha nem, ha tetszett a terüleífelelős fizimiskája, ha nem, a heti két alkalommal öt kereshette meg, ha nem óhajtott utazni, másvalakit keresni, megbízni ügyeinek képviseletével. Most viszont szájtátva hallom, szabad a vásár, akarom mondani, az ügyvédválasztás. Olyannyira az, hogy a községben már három doktor úr nyitott irodát, ketten teljes munkaSzépül Törökbálint
