Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-22 / 196. szám

r __ dr ö sszeomlott a moszkvai puccskísérlet _ XXXV. ÉVFOLYAM, 196. SZÄM 1991, AUGUSZTUS 23., CSÜTÖRTÖK A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYÁNAK NYILATKOZATA A Magyar Köztársaság kormánya az utóbbi na­pokban megkülönböztetett figyelmet szentelt a Szovjetunióban zajló eseményeknek. Az ország fe­lelős vezetői kezdettől fogva hangsúlyozták, hogy Magyarország nem fogadhat el az európai elvek­kel ellentétes, alkotmányellenes, erőszakos lépése­ket. Kiemelték, hogy országunk alapvetően érde­kelt a szovjctunióbeli demokratikus fejlődés foly­tatásában. Magyarország miniszterelnöke közvet­lenül lépett kapcsolatba a világ számos országá­nak vezetőjével, közöttük Kohl német kancellár­ral, Bush amerikai, Havel cseh és szlovák, Wa­lesa lengyel elnökkel. A mai napon Antall József miniszterelnök telefonbeszélgetést folytatott Bo­risz Jelcinnel, az Oroszországi Föderáció elnökével. Magyarország a hivatalos kapcsolattartás során mindvégig az alkotmányos szovjet vezetést tekin­tette partnerének. Ez a politika konszenzuson ala­pul, a parlamenti pártok kifejezték, hogy készek támogatni. A Magyar Köztársaság kormánya a korábbi fe­lelős politikai nyilatkozatok és lépések szellemé­ben üdvözli az alkotmányellenes erők meghátrálá­sáról érkező híreket. Ügy ítéli meg, hogy a mai nap eseményei újólag bizonyítják: a Szovjetunió népei kiállnak a demokratikus folyamat erősítése mellett, és támogatják az ezt jelképező politikai erőket, így az oroszországi parlament vezetését, va­lamint az egyes köztársaságok, városok demokra­tikus testületéit. Mindezek alapján bízni lehet abban, hogy a Szovjetunióban rövid időn belül helyreáll az alkot­mányos rend, és képviselői újra kézbeveszik az or­szág irányítását. Folytatódik a demokratikus át­alakulás. Ez kedvező körülményeket teremt ahhoz, hogy a Szovjetunió konstruktív szerepe a nemzet­közi életben tovább erősödjék, hogy újult erővel folytatódjon az új típusú kapcsolatok építése Ma­gyarország és a Szovjetunió, illetve az egyes köz­társaságok között, beleértve a gazdasági együtt­működést is. Ez változatlanul kiemelt célja a ma­gyar külpolitikának. A magyar kormány meg van győződve arról, hogy az utóbbi napok eseményei nyomán a fejlett demokráciák reálisabban szemlélik a térségünket fenyegető veszélyeket, és ez ösztönzést ad mind­azon erőfeszítéseknek, melyek régiónk gyorsabb, európaibb integrálását célozzák. MenekiiBnek mr éiímtaesény xrezeféS Jelcin támogatásával Gorbacsov ismét hatalmon Válságos, néhány polgári halálos áldozatot is kö­vetelő éjszakát és feszült délelőttöt követően tegnap kora délutánra nyilvánvalóvá vált: a szovjet alkot­mányos rend elleni konzervatív puccskísérlet össze­omlott: az államcsínykísérlet vezetői — Janajev ki­vételével — elmenekültek Moszkvából. Anatolij Luk- janov, a legfelsőbb tanács házelnökc vezetésével delegáció indult Gorbacsovért, hogy visszahelyezzék államfői tisztségébe. Gorbacsov Borisz Jelcin után George Busht is felhívta telefonon — megköszönve segítségüket a válság megoldásában. Antall József magyar miniszterelnök este tv-nyi- latkozatban üdvözölte a pozitív fordulatot. A ma­gyar miniszterelnök Jelcin — az alkotmányos re­formok melletti — szilárd kiállásának fontosságát hangsúlyozta, és a Gorbacsov, illetve az orosz elnök közötti kapcsolatok tisztázódását jósolta. Ugyan­akkor a nemzetközi sajtóban spekulációk is elhang­zottak Mihail Gorbacsov esetleges szerepéről a puccsban, a célból, hogy legitimitásában és népsze­rűségében megerősödve térhessen vissza a politikai küzdőtérre. Az elemzők többsége azonban elveti ezt a lehetőséget. Az oroszországi parla­mentet ostromló harcko­csik már tegnap reggel megkezdték a visszahúzó­dást, s tömegesen haladtak kifelé a fővárosból. Előző­leg összecsapásokra került sor az éjszaka, harminc tank és negyven páncélo­zott szállító jármű a köz­pontot körülvevő körgyűrű felől megpróbált előreha­tolni a parlament felé. En­nek során három fiatalt halálra gázoltak, kettőt pe­dig megöltek. A Jelcinhez hű védők Molotov-koktélokat dobál­tak a járművekre, három teljesen kiégett. Jelcin nyilatkozatot adott az ABC amerikai televízió­nak: — Nem hagyjuk el a csatamezőt — mondta. —■ Ne írjanak még rólunk gyászjelentést, még nem haltunk meg. Az elnök úgy vélekedett, hogy az amerikai elnökkel és a brit miniszterelnökkel folytatott telefonbeszélge­tése tartotta vissza a ke­ményvonalas, államcsínnyel hatalomra került vezetőket egy nagyobb páncélosro­hamtól. Jelcin egy másik interjújában azt is elmond­ta, hogy hajnali két óra után fölhívta Janajevet, va­lamint az állítólag beteges­kedő Jazov védelmi minisz­tert helyettesítő Mojszejev vezérkari főnököt, s Kali- nyint, a moszkvai helyőrség parancsnokát: valameny­nyien esküdöztek, hogy megállítják a katonaságot. Szerdán Moszkvában az orosz parlament rendkívüli ülésén a képviselők először egyperces csenddel adóztak az éjszaka elhunytak emlé­kének, majd Borisz Jelcin orosz elnök szólalt fel. Be­jelentette: Mihail Gorba­csov még mindig Jaltától délre, Farosban tartózko­dik a KGB, annak különle­ges egységei és a haditen­gerészet őrizetében. A fo- rosi repülőtér felszállópá­lyáját eltorlaszolták, és Gorbacsov hívei kétszer kísérelték meg eredmény­telenül kiszabadítani őt. Borisz Jelcin közölte: (Folytatás a 2. oldalon.) Merényletet követtek el Bukarestben India romá­niai nagykövete ellen — je­lentették indiai diplomáciai források, valamint a Rom- pres román hírügynökség, nyomában pedig az AP és az AFP. Julio Francis Ribeiro nagykövet feleségével a ro­mán főváros diplomáciai negyedében sétált, amikor egy gépkocsiból kiszálló négy személy tüzet nyitott rá. A diplomata a lábán sérült meg, és egy helyi kórházban ápolják. A román terroristaellenes rendőrség — amely számí­tott a támadásra — az egyik merénylőt a helyszí­nen agyonlőtte, másikat megsebesítette, a harmadi­kat letartóztatta. A negye­dik fegyveres elmenekült. Bukaresti lapértesülések szerint az indiai nagykövet merénylői szikh szélsősége­sek lehettek. Az életét vesz­tett terrorista Kalasnyikov típusú géppisztolyába állí­tólag a Kalisztáni Felsza­badító Erők feliratot vés­ték be. Finisben a tárgyalások Szerdán délután Buda- pesten Annus Antal, illetv* Jurij Grisin vezetésével to­vább folytatódtak a szovjet csapatkivonás gazdasági­pénzügyi kérdéseivel fog­lalkozó tárgyalások. A dele­gációk vezetői áttekintették az elmúlt két nap alatt elő­készített záródokumentum­tervezeteket, amelyek tar­talmazzák a két fél által közösen elfogadott álláspon­tokat, illetve a még mindig meglévő nézetkülönbsége­ket. A tárgyalások lezárásá­ra, valamint a helyzetet rögzítő dokumentumok alá­írására várhatóan csütörtö­kön délután kerül sor. Zavartalan a szovjet olaj- és gázszállítód A csapok nyitva vannak A Szovjetunióban végbemenő változásokat figyelem* mel kísérők aggodalommal gondolnak arra, hogy a po­litikai fordulat kedvezőtlen hatással lehet a magyar gaz­dasági életre is, s mivel energiafüggőségünk ismert, so­kan félnek attól, mi lesz, ha keleti szomszédunknál úgy döntenek, elzárják a kőolaj-* illetve földgázvezeték csapját. Kardos Antalné, az Ipari és Kereskedelmi Miniszté­rium szóvivője elmondta, hogy a kőolaj és a földgáz is zavartalanul érkezik az országba. A szállítások a megállapodott ütem szerint folynak, földgázból 880 ezer köbméter/óra, kőolajból pe­dig 1100 köbméter/két óra mennyiség áramlik a veze­tékeken. Nyersolajból a készletek meghaladják a .30 napra elegendőt. Ami az üzemanyagtermékeket ille­ti: finomítónk üzemelésére nincsenek hatással a szov­jet események. A fekete aranyból a hazai fogyasztás 25-30 százalékát honi for­rásból fedezzük, s az im­portot más útvonalon, az Adria-vezetéken is biztosít­hatjuk. Igaz, manapság Ju­goszlávia sem a béke szi­gete, de vélhető, hogy az omisaji kikötőt déli szom­szédaink is fontos straté­giai pontnak tekintik, s nem valószínű, hogy abban kárt akarnának tenni. A föld alatti gáztárolóink tele vannak, s a fogyasztás felét a hazai kitermelésből fedezni tudjuk. Ha a szov­jet importtal bármi történ­ne, még hetekig, hónapokig áthidalhatók lennének a gondjaink. Ami a villamos energiát illeti, azt tárolni nem lehet, s bárminemű zavar gazdasági nehézséget okozna. Tervek vannak, hogy az energiafüggőségün­ket megszüntetendő a nyu­gat-európai rendszerekhez is kapcsolódjunk. Ez azon­ban nem megy máról hol­napra, hiszen nem döntés és elhatározás kérdése; az átállás időbe és pénzbe ke­rül. A szóvivő elmondta azt is, hogy már az öbölháború idején a minisztériumban készült egy válságterv, amely tartalmazza, hogy mi a teendő, ha órára, nap­ra, hetekre vagy éppen végleg nem számíthatunk a szovjet gázra, olajra vagy villamos energiára. Kardos Antalné hozzá­tette: a Szovjetunióból jel­zés nem érkezett, hogy a szállítások folyamatosságát valamiféle veszély fenye­getné, s nincs okunk felté­telezni, hogy ez az állapot megszűnik. Már csak ra­cionális okok miatt sem, józan megfontolások szerint ugyanis a Szovjetuniónak sem érdeke, hogy elzárja a csapokat, hiszen jelenleg az energia az egyetlen export­cikkük, amiért élelmiszert, gyógyszert kaphatnak, ame­lyekre égető szükségük van. Ami az ipar egészét il­leti, a szóvivő elmondta, hogy azoknak a cégeknek a helyzete, amelyek a szovjet piacra építenek, nem a po­litikai fordulat miatt vált rosszabbá, hiszen a keleti export már az év elejétől kockázatos volt, s február- március óta alig nyílt meg akkreditív. »Igaz, azt a szó­vivő is elismerte, hogy nemrégiben úgy tűnt, azzal, hogy sikerült elhatárolni, mi fölött diszponálhat az állam, illetve a szövetségi köztársaságok, javulhatnak a kereskedelmi kapcsola­tok. Most azonban újabb nem várt tényezőkkel kell szembenézni, s úgy tűnik, a szovjet export kérdése bi­zonytalanabb, mint valaha volt. H. É. AZ AR ELLEN ÚSZVA KÉT FALU Ugyanott éltek, ugyanazt élték át, de persze nem ugyanúgy. Ami természetes. Kevésbé termé­szetes, hogy egyre erőteljesebben kirajzolódik-egy olyan múlt, amilyen nem létezett. Mert nem léte­zett két falu a valóságos egy helyén és helyett. Most mégis úgy rendeződik át a tegnap, mintha két falu lett volna. Aki erről töpreng, négy évti­zede tanító (és helyben tanító!) tanár. Soha nem volt tagja semmiféle szervezetnek, ennek ellenére (vagy ezzel együtt) rengeteget tett a település la­kóiért. Nem csak tanított, de szakköröket vezetett a művelődési házban, sokféle program szervező­jeként lendített egyet-egyet mások önművelésének lehetőségein. Tekintélye van, szeretik. Kikezdhe­tetlen. Mostanában mégis sűrűn kap szemrehányásokat. Minden oldalról. Azért, mert nem akarja két fa­lunak látni az egy falut, azaz községet. (Bár ő csak faluként említi szeretett települését.) Az egyik falu az lenne, amelyben maroknyi ember (ma a legkülönbözőbb pártállásúak) szinte minden percben döntögette a volt rendszert, és makulátlan maradt, a másik faluban viszont ott voltak az en­gedelmesek, a behódolok, az együttműködők. Az egyik faluban néhány (vörösbe öltözött) család va- gyonosodott, a másik faluban viszont ott nyo- morgott a nép. A fura csak az — így a tanár —, hogy ez a nyomorgó nép ezeregyszáznál több szép új házat épített fel, míg az a néhány (most már más színekbe öltözött) család a jelenben is tovább vagyonosodik ... Orwell szerint „akié a múlt, azé a jövő". Való­színűleg Orwell nevét sem hallották a két falu legendáját megteremteni akarók, ám pontosan ér­zékelik, mit diktálnak az érdekeik. A kél faluról szóló mese feledtetni óhajtja, egy falu volt ez... (M)

Next

/
Oldalképek
Tartalom