Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-21 / 195. szám

Ki őrzi? Mondják, hogy az utókor hálátlan. De mondják azt is, hogy az utókor mindig megőrzi az arra érdeme­sek emlékét. Gaál Mária ez utóbbiban hisz. Gyászban és fekete gyászruhában jött cl a szerkesztőségbe. Ki­csit régiesen, szokatlan módon fejezi ki magát: E szív rubinjai még soká tündökölnek sok-sok ezer erdélyi és magyarországi tanítvány szívében — mondja, apjára emlékezve, aki nemrégen hunyt el, 77 éves korában. Nem tudom, hogy igaza van-e Gaál Máriának, nem tudom, hogy erdélyi tanít­ványai, a kézdivásárhclyi tanítóképző volt diákjai emJékeznek-e Gaál Elekre. Hiszen hosszú idő telt el azóta, hogy 1963-ban átte­lepült Magyarországra, ahol először Sződligeten, majd több mint egy évtizeden át Vácon tanított. A gim­náziumból ment nyugdíjba, hatvankét évesen. Nem tu­dom, hogy az azóta már ne­ves erdélyi művészek em­lékeznek-e hajdani rajzta­nárukra, a kézdivásárhelyi igazgatóra. Mindenesetre jó lenne hinni, hogy ha elmúlunk, emlékünket legalább az utánunk következő korosz­tály őrzi, hogy igaza van Eminescunak (akinek ver­sét Gaál Elek fordította magyarra): De a holt szív rubinjai / Még soká tün­dökölnek . • . (b.) Emlékhely az elhiircoltaknak Hálaadó szentmise lesz Nagymaroson augusztus 25- én, délelőtt 10 órakor, az elhurcoltak hazatérésének évfordulóján. Ezen a na­pon a perselygyűjtés — ugyanúgy, mint a június 30-i, amikor csaknem 15 ezer forint gyűlt össze — az idegenben nyugvó elhur­coltak emlékhelyének ki­alakítását szolgálja. A Recski Szövetség Nagy­marosról Szovjetunióba hur­coltak tagozata — amely az augusztus 25-i misére és egy, azt követő beszélgetés­re meghívta a zebegényi, kismarosi és szendehely! társakat is —, július 1-jén alakította meg emlékhely­szakbizottságát. A tervek szerint helyreállítják a te­metőben lévő régi halot­tasházat, s a kialakított em­lékhelyen minden évben, mindenszentek napján, sza­badtéri misén emlékeznek meg az idegenben nyugvó társakról. Az emlékhely elsősorban az adományokból és a helybeliek társadalmi mun­kájával valósul meg. A rászcruiiság alapján Segély a beiskolázáshoz Az utóbbi években a ta­nács, illetve az önkormány­zat — nem utolsósorban az egyre növekvő költségek miatt — segítséget nyújtott az alsó tagozatos gyerekek beiskolázásához. A tankönyv, illetve tan­szer vásárlásához igényelt segélyt, az erre rászorulók listáját az iskolaigazgatók állítják össze, a döntést pe­dig az önkormányzat szo­ciális és karitatív bizottsága hozza meg. Tragor Ignác Múzeum Emlékek, dokumentumok Komoly pénzeket fizetnek ma már egy kis Lenin-szo- borért is, s nyilván nines messze az az idő, amikor a ré­gi — napjainkban eltűnő — utcanévtáblákkal is jól le­het Üzletelni. S talán nemsokára a néhány hónapja száz számra kiragasztott plakátok, a számoiatlanul szórt vá­lasztási propagandaanyagok is ritkaságszámba mennek. Tulajdonképpen mindent gyűjteni kellene. A negyven éve divatban volt felhúzós játékautókat, a későbbi lendkerekeseket, a 60-as évek jellegzetes bútorait — amelyektől, aki tehette, sür­gősen megszabadult — a hajdani november 7-i ün­nepségek meghívóit, az arany, ezüst, bronz brigád- jelvényeket, talán még a hajdanvolt tejes- és joghur- tosüveget is. Persze, ez majdnem lehetetlen. Pedig ami ma érdektelen, néhány év múlva érdekes; ha más nem, hát múltunk apróbb- nagyobb emléke, kortörté­neti dokumentum. Leletmentés Valami ilyesmivel foglal­kozik a váci múzeum is — mint 'általános gyűjtőkörű tájmúzeum —, amely a volt váci, szobi, gödöllői járások területén végzi a régészeti, néprajzi, történeti és képző- művészeti gyűjtőmunkát. Mutatósak eredményei; az elmúlt év végén 35 ezres régészeti, majd 20 ezres fo­tógyűjteménnyel rendelkez­tek, három és fél ezer dara­bos a néprajzi gyűjtemé­nyük, több mint ezer kép­zőművészeti alkotást őriz­nek, és a történeti tárgyi gyűjteményük is közelít a négyezer darabhoz. Csak arról nem készül nyilván­tartás, hogy mi az, ami ebek harmincadjára kerül, tönk­remegy, elenyészik — mert egyszerűen nincs pénz a megvásárlására. Talán a történeti-doku­mentációs gyűjtemény nö­velhető a legolcsóbban, de például, a régészeti lelet­mentésre ebben az évben mindössze 50 ezer forint áll rendelkezésre, s mivel 10 ezer forintért megvásárol­KÖZLEMENY Köszönetnyilvánítás. Hálás szívvel mondunk köszönetét a rokonoknak, barátoknak, kol­légáknak, szomszédoknak, is­merősöknek, a Senior Vác Kö­töttárugyár vezetőinek, a Sig­ma Kft. vezetőinek és dolgozói­nak és mindazoknak, akik drá­ga jó halottunk, Noltész István temetésén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek. A gyászoló család. (70 476/1K) tak egy régi asztalosszer- szám-gyűjteményt, elköltöt­ték az éves tárgyvásárlási keret csaknem felét. S ha a múzeumba be is kerülnek tárgyak, állagmegóvásuk már bizonytalan: a vegy­szerek, anyagok, már szin­te megfizethetetlenek. A múzeum másik nagy problémája a helyhiány. A ma Tragor Ignác Múzeum húsz éve kinőtte jelenlegi épületét (és körülbelül azóta van napirenden egy új mú­zeumépület kialakítása). A hetvenes években e célra a Vörös házat jelölték ki, majd az itteni helyiségekből el kellett költözniük a mai Zichy utcába, a gyűjtemé­nyekkel és a restaurátormű­hellyel együtt. Most itt pe- nészedik — szó szerint — néprajzi gyűjteményük, a történeti anyag az Országos Grafikai Műhely pincéjé­ben van, a képzőművészeti gyűjtemény a Káptalan ut­cában. Miközben a görög temp­lom kiállítóterem és a Hincz-gyűjtemény kamara­terme évente nyolc-tíz idő­szakos kiállításnak ad ott­hont, és nagy az érdeklődés a Széchenyi utcai középkori pince kiállítása iránt is, a múzeum állandó kiállítása évtizedek óta ugyanaz. És egyre kevesebb látogatót vonz. Egyháztörténet A koncepciójában is el­avult helytörténeti kiállítás — a múzeumban dolgozók­kal együtt — arra vár, hogy egy új helyen újulhasson meg. Ez az új helyszín len­ne a volt nagypréposti pa­lota, amelyre 1988. óta a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága is jelentős ősz- szegeket utalt át. Megtör­tént a tetőfelújítás, a hom­lokzat tatarozása, a feltá­rási munkák, de a mú­zeummá alakításához még jelentős összegeket kell ál­doznia a megyei önkor­mányzatnak. Ha ez megvalósulna, mél­tó helyre kerülne a mú­zeum. Pontosabban, az új állandó helytörténeti kiállí­tás és az egyháztörténeti gyűjtemény. Mert a szak­emberek szerint, a raktá­rak, irodák és a restaurá­torműhely itt sem férnének el. (Az udvaron levő két la­kás átadása enyhítene a raktárgondokon.) Ez szük­séges, de nem elégséges fel­tétele lenne annak, hogy a váci gyűjtemények „élő múzeummá” formálódja­nak, hogy át lehessen ren­dezni a Hincz-gyűjteményt, és kellő propagandája is le­gyen a város „kincseinek”. Gyűjtemény S ha mindez megvan, még akkor sem lehet gondolni arra, hogy mondjuk folya­matosan vásároljanak a vá­rosban élő képzőművészek­től, az ezerdarabos gyűjte­mény gyarapítására. (Borgó) VÁCI kJCíjííuj XXXV. ÉVFOLYAM, 195. SZÄM 1991. AUGUSZTUS 21., SZERDA A kórház hitelét veszélyeztetik Közös a felelősségünk Lapunk augusztus 14-i szá­mában, a városi képviselő-tes­tület üléséről megjelent tudó­sításban helyet kapott a kór­házról kibontakozott vita is. Bár ez csak mint. a félévi költ­ségvetés mérlegével összefüggő kérdés került napirendre, ért­hető módon érzékenyen érin­tette a városi kórház vezetőit, dolgozóit. Ezért kereste meg szer­kesztőségünket — megelőz­ve feltenni szándékozott kérdéseinket — dr. Szőnyi Mihály, a Jávorszky Ödön Városi Kórház orvos igaz­gatója. — Hogyan vélekedik az újságot olvasó beteg, akit egy képviselő-testületi ülés­ről hiányosan tájékoztattak, és ezért az elhangzott meg­állapítások megingatták hi­tét a kórházban? Mit gon­dolhat a segítségre szoruló vagy aggódó hozzátartozó­ja, amikor a kórház műkö­désképtelenségéről, gazdál­kodási nehézségeiről hail? tette fel a kérdést az or­vos igazgató. (Természete­sen, egy hatórás ülésről csak „hiányos” tájékoztató szü­lethet.) — Természetesen, úgy ítél — vélte Szőnyi Mi­hály —, hogy az esetleg gyógyíthatatlan beteg azért nem gyógyult meg, mert a kórháznak nincs elég pénze a gyógyításra, ennek oka pedig a kórház vezetőségé­nek pazarló gazdálkodása. A kórház orvos igazgatója azt is elmondta, hogy a szű­kös költségvetésükre vi­gyáznak, nem pazarolnak, hiszen szándékuk az, hogy minél több hozzájuk kerülő Tisztelet Széchenyinek Tisztelet a gyűjtőnek Az egyre többet emlege­tett „legnagyobb magyar”, Széchenyi István gróf, két­száz éve, 1791 szeptemberé­ben született. Igaz, a Kato­na Lajos Városi Könyvtár­ban látható Széchenyi-em- lékkiállítás már a szeptem­ber 21-i születésnap évfor­dulója előtt — 10-én — be­zár, ám ez a tárlat mégis felfogható az évfordulón való tisztelgésnek. Tulajdonképpen egy gyűj­tőszenvedéllyel megáldott ember, a Zircen élő Eger- völgyi Dezső tisztelgésének — aki csaknem másfél év­tizede gyűjti a Széchenyi­vel kapcsolatos tárgyakat, dokumentációkat, fény­képeket, reprodukciókat, könyveket. Az utóbbiak kö­zül ott van a tárlókban a Hitel, a Világ, a Stádium, a Hunnia, a Selyemriil, a Ma­gyar játékszinrül ' — és a Zichy Antal által összegyűj­tött Széchenyi-beszédek kö­tete. Sok dokumentum lát­ható a családról, érdekes­ségként A Nemzeti Casino szabályai és tagjainak név­sora című 1902-es kiadvány, amelyben majdnem egy ol­dalt töltenek meg a Széche­nyiek. Természetesen helyet kaptak a Lánchíd építésé­vel kapcsolatos rajzok, ké­pek, egy, az 1860-as évek­ből származó, Lánchíd- zseton. A legteljesebb a gyűjtemény talán az érmék­ből, plakettekből. Az egyik 1897-es évszámot visel, a soproni Széchenyi-szobor felavatásának emlékére ké­szült, plakettek örökítik meg az 19-11 -es Széchenyi- emlékévet, a Széchenyi ál­tal megteremtett balatoni gőzhajózás évfordulóit. Helyet kapott a kiállítá­son két 1946-os érme is, az öt- és a tízforintos, az Aka­démia több emlékérme. Szép darabja a bemutató­nak Borsos Miklós 1989- ben készült Széchenyi-pla- kettje és Csíkszentmihályi egy évvel később jegyzett plakettje. És ott van a Szé- chenyi-díj kicsi, ám igen elegáns koszorúja is ... ★ A városi könyvtárban látható kiállítás zárásával egy időben nyílik kiállítás a Madách Imre Művelődési Központban: s ez a bemu­tató szintén Széchenyi előtt tiszteleg. Szabadi Kálmán grafikus, formatervező, ha- jókonsruktőr mutatja be korszerű hajószerkezetei­nek modelljeit. A szeptem­ber 9-én megnyíló kiállítás a Hajók Széchenyinek! cí­met viseli. B. J. beteg hagyhassa el gyógyul­tan az intézményt. — Nem hiszem, hogy munkánk szándékát bárki kétségbe vonná, aki beteg­ként vagy látogatóként megfordult már kórházunk­ban — folytatta Szőnyi Mi­hály. — Aki csak nézőként tapasztalta a három mű­szakban szolgáló ápolónő- véreink vagy a huszonnégy- negyvennyolc órán át szol­gálatot teljesítő orvosaink, műszaki szakembereink munkáját, de aki önmaga betegágyából szemlélte már miként gyakorolják hivatá­sukat, nem vélekedhet együttérzés nélkül az egész­ségügyben dolgozó embe­rekről. A konkrétumokat, ténye­ket levélben ismertette szerkesztőségünkkel az or­vos igazgató. Mint levelében szerepel, a váci kórház gondjai azonosak másik 197 hasonló intézményével, amelyek szintén nem kap­tak póthitelt az infláció, az áremelkedések ellensúlyo­zására. A pénzügyi ellátá­sukat az Országos Társada­lombiztosítási Főigazgató­ság csak ha vonta utalt pénz­zel tudja megoldani; a be nem fizetett járulékok miatt a főigazgatóság költ­ségvetése is megrendült. A kórház már 1991 júliu­sában bevezetett takarékos- sági intézkedéseket — szem előtt tartva a betegellátás biztonságát —, hiszen a 36-38 százalékos inflációt a főigazgatóság a dologi ki­adásokra fordított összeg­nél csak 10 százalékos eme­léssel ellentételezte. A pá­lyázat útján megszerzett komputertomográf beren­dezés telepítését és mű­ködtetését fedezi a főigaz­gatóság (kereten felüli fi­nanszírozással), s ezzel a készülékkel a betegek ki­vizsgálásának lehetősége lé­nyegesen javul, a teljesít­ményt elismerő biztosítási rendszerben pedig a váci kórház így már egy kategó­riával „magasabbról indul­hat”. A kórházvitát a képvise­lő-testületi ülésen felolva­sott — és csak belső tájé­koztatásra szánt — levél robbantotta ki, amely a diósjenőiek váci ellátásával foglalkozott. A „Diósjenő- üggyel” kapcsolatban dr. Szőnyi Mihály a következő­ket nyilatkozta: — Megtisztelő számunk­ra, hogy a község lakói sze­retnének Vácon ellátást kapni. Ezt a község és a vá­ros között megkötendő szer­ződés alapján vállalhatjuk akkor, ha ennek pénzügyi fedezetét a tb a mi intéz­ményünkhöz utalja. A fő- igazgatóság várhatóan októ­berben dönt erről. S mivel az új rendszerben a kórhá­zak anyagi ellátása az el­bocsátott betegek száma alapján történik, nem kö­zömbös, hogy hányán vá­lasztják majd a váci kór­házat. Bár továbbra is úgy érez­zük, hogy a testületi ülés­ről szóló tudósításunk a le­hetőségeken belül korrekt volt, elfogadjuk az igazgató véleményét: a közölhető in­formációk hiánya vagy a tájékozatlanság rontja a la­kosság közérzetét, és a kór­ház hitelét veszélyezteti, a gyógyító munkát végzők pedig elveszíthetik betegeik bizalmát. Egyetértünk dr. Szőnyi Mihállyal: ebben kö­zös a felelősségünk. (Ezért is adtunk teret véleményé­nek, reagálásának.) — Minderről magam i3 szívesen beszéltem volna, igazgatótársaimmal együtt, a képviselő-testület ülésén, segítve a korrekt tájékoz­tatást. Ha az ülésre meghí­vást kapok — mondta be­fejezésül az orvos igazgató, hozzátéve: —■ Igazán sajná­lom, hogy nem így történt... B. J. Alit, hol, mikor? *1 ' * 1 ura es szezonnyitó Augusztus 21., szerda: 17 órakor bizottsági ülést tart a Madách Imre Művelődési Központ pedagógusklubja. Itt beszélik meg a szeptem­ber—december havi prog­ramot. Augusztus 22., csütörtök: A Káptalan utcai Hincz Gyula Galériában megte­kinthető az állandó és az alkalmi kiállítás. Augusztus 23., péntek: Nagymaros a Duna bal part­jának városias jellegű te­lepülése. Megtekinthető Kittenberger Kálmán lakó­háza, ahol élt és dolgozott a tudományos kutató, va­dász és ornitológus, vala­mint a XVI. században gó­tikus stílusban épült kato­likus templom. Augusztus 24., szombat: Egynapos Petzval József- emléktúrát vezet a Magas- Tátrába és Szepesbélára a Dunakanyar Fotóklub. — 17 órakor szezonnyitó mérkő­zés az alsóvárosi stadion­ban: Váci Izzó MTE—Fe­rencvárosi TC. Augusztus 25., vasárnap: Ma zárul Szokolyán Sintár Antal önálló fotókiállítása. — 19 órakor az idei utolsó vasárnapi muzsika a Duna- pai'ti zenepavilonnál. VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányl László krt. 45. # A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. @ Munkatársak: Duciás Zol­tán és Halász Erzsébet. © Postacím: Vác, Pf. 32. 2661. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. 9 Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. $ Hirdetésfelvétel a szerkesztösegben naponta délelőtt 9~töl 11-ig, vala­mint a váci hirdetőirodá­ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom