Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-18 / 194. szám

„ Vízfejként99 nehezedett a városra Függőben a könyvtár sorsa A Szentendrei Művelődési Központ és Könyvtár sorsa már korábban megpecsételődött, a megyei közgyűlés döntése szerint ugyanis kettéválik, külön művelődési házra, amely a helyi önkormányzat hatáskörébe kerül, és könyvtárra, amely megosztva helyi és megyei funk­ciókat lát el. Bár az intézmény még együtt van, a könyvtár ké­sőbbi, szétválás utáni sorsa már terítékre került, hiszen időbe telik, amíg új profil­ját, szervezettségét kiala­kítják. Sorsáról Szentendre város képviselő-testülete 13-án, kedden tárgyalt. A döntés értelmében Szentendre tudomásul veszi a megyei közgyűlés korábbi határozatait, és kéri Pest megye közgyűlését, hogy december 31-i határidővel számolja jel a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár jelenlegi intéz­ményét. A város képviselő­testülete a benne lévő ingó­ságokat hajlandó átvenni, az épület az önkormányzat tulajdonában áll. A Megyei Könyvtár sorsa függőben maradt. Hogyan fogják felosztani úgy, hogy helyi és megyei feladatokat egyaránt ellásson? Milyen személyi problémákat vonz magával a munka felosztá­sa? Elképzelések szerint a te­lepülési és a megyei önkor­mányzat érintett — műve­lődési és ügyrendi — szak- bizottságainak kellene egy­mással a kapcsolatot fel­venniük, és nekik megálla­podniuk október végéig a könyvtár sorsáról. Biczák Péter, a könyvtár igazgatója elmondta, hogy az intézményt még annak idején, 1975-ben a Pest Me­gyei Tanács létesítette, ezzel egy időben a városi műve­lődési ház és könyvtár meg­szűnt, illetve beépült a me­gyei „integrált’’ intézmény szervezetébe. A döntés után sajátos, országosan is pél­da nélküli helyzet állt elő, 15 Asszonyi munka Kenyér és kalács A kenyér magyar elne­vezése korai őspermi alapnyelvből származik, és megfelelőjét megtaláljuk a zűrjén, a votják és a mordvin nyelvekben egy­aránt, csakhogy itt „dara, darakása, derce” jelentés­sel ismerik és használják. Vagyis a szó megmaradt, de közben az általa jelölt fogalom a történeti fejlődés évezredes útját járta be, amíg a mai kelesztett, fosz­lós, mindennapi kenyérig eljutott. Az ilyen, gaboná­ból készült kelesztett ke­nyeret — bár nagy múltra tekint vissza — a nyelvte­rület nem minden részén sütötték általánosan. A liszt előkészítése már a sütést megelőző nap esté­jén elkezdődik. A kamrából annyi mennyiséget hoznak be, ahány kenyeret akar­nak sütni. Először átszitál­ják az egészet, és korábban bükkfából, később nyár­vagy fűzfából készült tek- nőbe öntik. Ezután kerül sor a kovászolásra. A liszt egy kisebb részét elválaszt­ják, és ehhez keverik hozzá a kovászt, letakarják, ráte­szik a kovászfát, majd több órán keresztül érlelik. Mi­kor megkelt, a többi lisz­tet a hozzá szükséges sóval, vízzel összegyúrják vele, és az egészet állni, vagyis kel­ni hagyják. A jó gazdasz- szonynak mindig van ko­vásza, amit nem szívesen ad másnak, mert azt gon­dolja, hogy azzal a kenyér hasznát elveszti. A dagasztás az asszonyi munkák legnehezebbike, amit még az is súlyosbít, hogy rendszerint éjszaka végzik, mert a kovász éj­félre kel meg. Ekkor a mennyiségnek megfelelő langyos vizet szűrnek rá, és a kovászt szétnyomkodják. Ezután következik a da­gasztás olyanformán, hogy négy ujjúkat belenyomják a tésztába, majd összeszo­rítják azt, és az ökölbe szo­rított kezük fejét előre­lökik. Ez a munka körülbe­lül két óra hosszáig tart, egészen addig, amig lyukak nem keletkeznek a tésztá­ban, és könnyen el nem vá­lik a teknő oldalától. Akkor összehajtják, és a teknő egyik végébe helyezik. Le­takarják, hogy most már az egész tészta együtt kel­jen meg. Utána egy kis pihenőt tarthatnak, de nemsokára hozzákezdenek a kemence fűtéséhez. Az alföldi ke­mencékben a nagyméretű és mindig kerek alakú ke­nyerek általában három óra alatt megsülnek. A töb­bihez képest feleennyi mé­retű cipó számára rövidebb idő is elegendő. Általában egy hétre sü­töttek, ezzel azt érték el, hogy vasárnap mindig friss kenyeret tehettek az ünnepi asztalra. A kenyértésztából egy darabot kiszakítanak, és a teknő oldaláról is le­vakarják az odaragadt tész­tát, ezt összegyúrják, és ebből sül az öklömnyi va­karó, a gyerekek kora reg­geli kedvelt csemegéje. Ke­nyértésztából készült a le­pény alakúra elnyújtott lángos, melyet tejfellel íze­sítettek. Ezeket a kemence­száj közelében vetették be, mert számukra félórai sü­tés is elegendő, és innen könnyebben ki tudták szed­ni! A lángos a kenyérsü­tés napjának kedvelt reg­geli eledele. D. A. éven keresztül a város va­lamennyi kulturális és köz- művelődési intézményét a megye irányította. A funk­cionálisan is elhibázott in­tézményi szervezet 100 ta­gú apparátusával ugyan­akkor „vízfejként” neheze­dett a városra, és bekövet­kezett a lakosságtól való el­idegenedés folyamata is. E tarthatatlan állapot gyöke­res megváltoztatására az önkormányzati törvény életbelépésekor nyílt lehe­tőség. A tárgyalások most a tu­lajdonviszonyok rendezése körül folynak, nehezíti a helyzetet, hogy habár az épület valóban a város tu­lajdona, az intézményhez azonban még két ingatlan, a Somogyi-Bacsó parton lévő Dunaparti Közösségi Ház, és a Visegrád, Fő ut- ■cai üdülőépület — tartó­zik, amelyek viszont a me­gye tulajdonát képezik. A városi képviselő-testü­let május elején már létre­hozott egy 3 tagú munka- csoportot, hogy előkészítsék az intézmény átszervezését. A mostani döntés a többi között ennek eredménye­ként született. Biczák Péter igazgató, saját és dolgozói nevében annyit fűzött hoz­zá: — Remélem, hogy most már hamarosan megszüle­tik az a határozat, amely sorsunkat végre végérvé­nyesen rendezi. Jó lenne, ha ez mielőbb bekövetkez­ne, hiszen hosszú hónapok óta végezzük úgy a mun­kánkat, hogy jövőnkről, to­vábbi egzisztenciánkról szinte semmit sem tudunk. Sz. K. I. ÉVFOLYAM, 168. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 18„ VASÁRNAP D U N AJ A J SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI MIKLÓS • EOT • GOD • RÁCKEVE • SZIGETSZENT­Kényelmet és tiszteletet Visszavárják a vendéget Hamarosan vége a nyári vakációnak. Leányfalu, amely a Dunakanyar ked­velt üdülőhelye, lassan el­néptelenedik, s minden a megszokott kerékvágásba kerül. A nyári szezonnak azonban mint eddig, most is vannak tanulságai. Ezek­ről kérdeztük Adorján Ist­vánná polgármestert. — Talán azzal kezdeném — mondja —, hogy egyre kevésbé teher számunkra a vendég, sőt: azt szeretnénk, ha időben mindinkább ki­tolódna a nyári szezon. Ez azonban elsősorban a strand nyitva tartásától függ, minél később zár, annál tovább van vendégforgalom. Az idei év elég mostoha volt, egyrészt általában is keve­sebb külföldi érkezett, más­részt a strand májusban csak a hétvégeken volt nyitva — ezzel sok üdülőt elriasztottunk. Ha pedig — ahogyan tervezik — augusz­tus 20-án valóban bezárnak, ezzel gyakorlatilag vége lesz a szezonnak. Mi feltétlen abban bízunk, a strand ta­iSikeres pályázat Budakalászi krónikáskönyv A lakóhely iránti ra­gaszkodás szép példája az a sokoldalú szorgos tevé­kenység, amivel a Budaka­lászi Baráti Kör szépíti környezetét. Nagyvonalú terveik meg­valósításához az idén már nem tartották elegendőnek a helyi lakosság áldozat- készségét. Éltek a lehető­séggel. Megpályázták a művelődési tárca kiírását, amivel a kistelepülések kulturális életének színvo­nalát kívánják emelni. A pályázat elnyerte a bíráló- bizottság elismerését, s ez 150 ezer forintos segítséget jelent a településnek. A várt, de mégis váratla­nul . érkezett . pályadíj to- váJbb serkenti a munka­kedvet. Gondos mérlege­lés után úgy döntöttek, hogy az elnyert összeg na­gyobb részéből felújítanak öt szép régi faluszéli ke­resztet. A munkát azzal kezdték, hogy az időskorú lakóktól már összegyűjtöt­ték a hagyományőrző ada­tokat s a keresztekhez kap­csolódó legendákat. Most napirendre került a gya­korlati munka, amit rövi­desen megkezdenek. Nagy segítséget jelent a baráti körnek, hogy a két évvel ezelőtt első ízben ki­adott kalendáriumét az ed­diginél szebb kivitelben bo­csáthatják majd a lakosság rendelkezésére. A kalen­dárium szép olvasmányt jelent majd idősnek és fiatalnak, ugyanakkor szá­mot ad a település régi éle­téről, a holnap emberének pedig megőrzi Budakalász mai napjainak históriáját. A díszes kötetben az ed­diginél töct'o fényképet kí­vánnak majd elhelyezni, hagy ezzel is szemléltetően őrizzék meg napjaink kró­nikáját. K, Z. Ián megkapja azokat az anyagi támogatásokat, ame­lyek által tovább is nyitva tarthat. — Szezon alatt bizonyára sokszorosára nő a lakók szá­ma. Ez a körülmény az el­látást nem akadályozza? —• Valóban, nyáron öt- ször-hatszor nagyobb lesz a település lélekszáma, ugyan­akkor jönnek az átutazók, kirándulók és strandolok, akik szintén itt töltik a na­pot — tehát itt szeretnének igénybe venni bizonyos szolgáltatásokat. Nos, nagy a tehertétel, de ugyanakkor a lakók egy részének mun­kaalkalmat s kereseti lehe­tőséget ad; aki teheti, fize­tővendég-szolgálatot tart fenn, avagy kis üzletet mű­ködtet. Amióta kedvező fel­tételek alakultak ki a vál­lalkozások számára, erősö­dött ez a réteg, s ennek kö­szönhetően nincs fennaka­dás az élelmiszer-ellátásban. Több kis üzlet este kilencig is nyitva tart, s működik már egy diszkontüzletünk is. Vannak vendéglátóegy­ségek is, jóllehet egy jobb színvonalú étterem még el­kelne Leányfalun. — Bizonyára adódtak ne­gatív tapasztalatok is ... — Nagy gondunk a meg­oldatlan parkolás, s ebben az a visszás, hogy parko­lónk kettő is van — az egyik a kempingnél, a másik a gyógyszertár alatt. Csak­hogy innen valamicskét gyalogolni kell a strandig, ezért — bár ide ingyen le lehet tenni a kocsit — az autósok nem itt állnak meg. Inkább a főút szélén, ahol azonban komoly forgalmi akadályokat, a gyalogosköz­lekedésben pedig fennaka­dásokat okoznak: Ezen fel­tétlenül szeretnénk változ­tatni, s a most alakuló, a rendőrség munkáját segítő védegylet ígéretet is tett a közreműködésben. — Kulturális programok­kal felkészültek-e a nyárra? — Szentendre közelsége némiképpen sajátosan érint minket, sokan ugyanis oda­mennek ilyen irányú igé­nyeiket kielégíteni. De sze­rény eszközeinkkel mi is arra törekszünk, hogy kul­turális kínálatunkat bővít­sük: vannak kiállításaink, megemlékeztünk a Móricz- évfordulóról, a lengyel me­nekültekről-, e munkát ja­varészt a leányfalui baráti kör szervezi. A jövőben azonban változást várunk, éppen most van folyamat­ban a művelődési ház igaz­gatói posztjára beérkezett pályázatok elbírálása, az új vezetőtől azt várjuk majd, hogy a nyári szezonban is folyamatosan biztosítson kulturális programokat. — Van-e pénz a falu szé­pítésére, tudnak-e áldozni arra, hogy még vonzóbbá tegyék Leányfalut? — Szerény kerettel ren­delkezünk, s elsősorban az üdülőhelyi díjakból és díj­átalányokból gazdálkodunk. Parkosítunk, s még a tél beállta előtt meg kell olda­nunk bizonyos útkarbantar­tásokat: a nagy nyári eső­zések meglehetősen tönkre­tették a hegyi utcákat, s bár mindenütt nem lesz mód a javításra, a legsür­gősebb munkákat elvégez­zük. Megpróbálunk tehát min­den tőlünk telhetőt, azt azonban szeretném hangsú­lyozni, hogy a Dunakanyar vendégeinek megtartásában döntő, hogy a környék há­rom strandja közül — a le- pencei, a leányfalui, Pap­szigeti — legalább az egyik nyitva tartson, ezzel .bizto­san meghosszabbítható az üdülőszezon. Ez természete­sen valamennyiünk érdeke, mint ahogyan az is, hogy Leányfalu olyan település legyen, ahová érdemes visz- szajönni a vendégnek — mert szép, s mert szeretik és tisztelik itt a vendéget. Vasvári Éva l eesési Sándortól Döinsödnek Vecsési Sándor, a Duna menti festőművészeik egyik kiváló mestere nemrégiben hat akvarellel ajándékozta meg a dömsödi Petőfi Sán­dor Oktatási és Művelődési Központot. A szándék már a ház építése sorain megfo­galmazódott a művészben, akit igen erős érzelmi szá­lak kötnek a településhez. Most az adott alkalmat a nagyvonallá gesztusra, hogy a művelődési központban nemrégiben rendeztek tár­latot a művész hatvan al­kotásából. dunatAj hírlap V ezc tő m u n Katars : M óz a Katalin. $ Munkatársak Vasvári Éva és Kovács T. István. ® Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. Vili., Somogyi Béla u. f. Pf.: 311. Ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-4761, 138-1067. 10 rfsygSS ÁRPÁD NÉPE <CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA)

Next

/
Oldalképek
Tartalom