Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-17 / 193. szám

Kitüntetések átadása Diszpécser küldi esz Blearest Életrevaló budaörsi ötlet A HÉT HÍRE^iÉgmM MEREG Veszprém adott otthont a kémiatörténészek nem­zetközi konferenciájának. O Kiállítás fiyílt Székes­fehérvárott a Magyar Honvédség új egyenruháiból. • Nemzetközi fotóművészeti alkotótábor kezdte meg munkáját a Bükk-fennsíki Sebesvízen. • Mo­sonmagyaróvár fogadta az országos biológusnapok résztvevőit. • Szeged volt a színhelye a szabad színházak nemzetközi találkozójának. • A hét híre az is, hogy tanácskozást rendeztek Szolnokon az Al­föld ivóvizének arzénmentesítéséről. Jól látja el közönségszol­gálati feladatait a Budaör­si Ipartestület fél éve ala­kult telefonos, számítógé­pes diszpécserszolgálata. Ezt azért hozta létre a 425 tagú helyi ipartestületi szer­vezet, mert javítani akar­ta a környék lakosságának és intézményeinek igényelt ipari szolgáltatását. Nem kis feladatra vállal­koztak az ottani IPOSZ- osok. Azt ígérték, a diszpé­cserszolgálatuknál telefo­non vagy személyesen je­lentkező, szakipari munká­kat igénylő lakosoknak és intézményeknek huszon­négy órán belül küldik a kért szakembert, aki ga­rantált színvonalon dolgo­zik. A szolgálat féléves ta­pasztalatai szerint a lakos­ság és a vállalatok elége­dettek a munkájukkal, egyetlen panasz sem érke­zett rájuk se a gyorsasá­gukkal, se a kivitelezés színvonalával kapcsolatban. m ^ ■ ■■ ■ ■ ■n ■ ■ ■ ■ ■­Szerettük volna elérni Kovács Ferencet, a Pestvi­déki Gépgyár felszámoló­biztosát, hogy megtudjuk, mennyi idő alatt, miként gyűlt össze a gyár 107 mil­lió 165 ezer forintos társa­dalombiztosítási adóssága, amellyel a listán 14. lett, s a legnagyobb Pest megyei adós. Azt is szerettük volna kideríteni, ki, mikor és mi­ből törleszt majd. Ám Ko­vács Ferenc, a nyilatkozni illetékes szabadságát tölti. Sikerült viszont elérnünk dr. Koncz Károlyt, a szak­értőt, aki közreműködik a gyár felszámolásában: — Azt, hogy a 107 millió mikor, miként gyűlt össze, pontosan nem tudom. Ha egy gyárnak sok az adóssá­ga, akkor az ilyen halmo­zódás nem könnyen követ­hető. Am a kérdés második A VISSZATÉRÉS Kar­fámba ugyancsak viszon­tagságos volt. Alig három kilométert tettünk meg Ed Dueimböl, amikor kocsink reménytelenül elmerült a sártengerben, a közben mo­csárrá változott áradásos Nílus-part közelében. Nya­kig sárosán értünk vissza a városkába, s a polgármes­ternél leltünk éjszakai szál­lásra. Addigra készen vol­tak a szavazatszámlálással: itt az Umma győzött a De­mokratikus Szövetség és az Unionista Párt előtt. (Ez utóbbi az Egyiptommal va­ló egyesülést írta zászlajá­ra.) Mint később kitűnt, ez volt az országos eredmény is. A verandán elhelyezett matracokon próbálunk éj­szakai nyugalmat keresni. Ekkor sem szűnik meg azonban a fullasztó hőség, s így pusztán lepedővel ta­karózunk. Hajnalban vi­szont metsző a hideg, mert az északi sivatag felől der­mesztő szél söpör végig. Reggel a hőség gyorsan be­köszönt, s ráadásul a negy­venfokos kánikulában még futnunk is kell, hogy az autóbuszt elérhessük, mi­után az elakadt kocsi el­szállításáról gondoskod­tunk. Többórás zötykölődés után, végre feltűnik a fo­lyópart, a megtett nagy ke­rülő után. Itt az átkelőhely­nél, mintha nem is ugyan­azt a Nílust látnánk, amely­Ellenkezőleg: úgy látszik, a budaörsiek és a környező települések kifejezetten rá­szoktak a munkájukra. A lakosok főleg a házépítés­sel kapcsolatos nyolc-tíz szakma iparosmestereit igé­nyelték tőlük. Kelendő volt a villany- és vízszerelő, a tetőfedő, a szobafestő. Saj­nos továbbra is kevés az ács, a tetőfedő, a bádogos, mert ezek a szakmák min­denütt kihalófélben van­nak. Sokszor kértek tőlük automatamosógép- és tévé­szerelőt is, de ebből csak egy-egy lakik Budaörsön. Hetente általában három­négy alkalommal futott be hozzájuk lakossági igény, s ezt a szolgálat vezetője, Décsi Endréné keveselli. Most bővíteni szeretnék szolgáltatásukat, ezért nagyvállalatoknak is fel­ajánlották tevékenységüket. Nemrég kétezer helyi é.s a harminc-negyven kilométe­res körzetben lévő környe­ző nagyvállalatoknak küld­ték el ajánlataikat. Nagyobb felét illetően szolgálhatok felvilágosítással. — Nevezetesen? — Az adósságot elméleti­leg leghamarabb a felszá­molást követően, a gyár va­gyonának értékesítésekor fizethetik vissza, s csak an­nak függvényében, hogy a Pestvidéki Gépgyár vagyo­nának értékesítéséből szár­mazó pénz fedezi-e a hite­lezők követeléseit. — S ha nem fedezi? — Nos, akkor a hitelek megoszlásának arányában részesednek a vagyonból a hitelezők, így a társadalom- biztosítás is. Még annyit: a felszámolás elrendelésének időpontjáról a gyár folya­matosan fizetett a társada­lombiztosításnak, azóta újabb adósságuk nincs — ez megközelítően egyéves idő­tartamot jelent. V. G. P. körzetet azért nem érde­mes befogniuk, mert az iparosok útiköltsége miatt munkájuk már nem kifize­tődő. A Budaörsi IPOSZ-szer- vezet más szempontból is megállja a helyét, mivel iparosaik saját szakmájuk­ba dinamikusan beruház­nak. Az előző fél évben so­kan igényelték közülük az IPOSZ és a Budapest Bank gyorshitelét, amely 100 és 500 ezer forint közöti össze­get fél évre ad kölcsön. A budaörsiek ezeket a forin­tokat gépvásárlásra, anyag- beszerzésre és a TB-járu- lék fizetésére használták fel. Beruházásaik nyomán szolgáltatásuk színvonala jobb lett. A kölcsönöket mostanáig mindegyik iparos időben, hiánytalanul fizette vissza a banknak. Ez azért fon­tos, mert a bank eddig nyolc másik magyarországi ipartestület hitelfolyósítá­sát tiltotta le, mert a tagok nem, vagy határidő után fi­zették vissza a kölcsönt. A budaörsiek éppen ezért ébe­ren őrködnek, nehogy ők is így járjanak. Figyelnek ar­ra, hogy minden egyes ta­gúk időben fizesse vissza a bankkölcsönét. Ezért előze­tesen gondosan megválo­gatják, mely tagjaiknak ír­ják alá a hitelfelvételi ké­relmét — ugyanis ehhez a gyorshitelhez az IPOSZ he­lyi szervezetének két veze­tőségi tagjától ajánlás szük­séges. Azokra is felügyel­nék, akik vészesen köze­lednek a visszafizetés lejá­rati időpontjához, őket személyesen figyelmeztetik és ellenőrzik, nehogy szó érje a testület jó hírnevét. Számítógépük kihaszná­lására a diszpécserszolgálat mellett szeptembertől szám- lakészítö és könyvelő prog­ramokat is összeállítanak az igénylőknek. Décsei Endréné még azt is elmondta, nem anyagi beruházás, hanem figyelem, törődés és jó szervezés kér­dése, hogy a helyi ipartes­tületek jól működjenek, és valóban a közösséget szol­gálják. k. k. Államalapító Szent Ist­ván ünnepe alkalmából Andrásfalvy Bertalan mű­velődési és - közoktatási mi­niszter pénteken Budapes­ten, a Néprajzi Múzeum dísztermében a közműve­lődésben kimagasló mun­kát végző személyeket kö­szöntött és tüntetett ki. A népművészet fejleszté­se terén kimagasló ered­ményeket elért 7 népmű­vésznek Népművészet Mes­tere díjat nyújtott át; eredményes népművelő munkája elismeréseként 20 személyt Népművelésért díjjal tüntetett ki; közmű­velődési tevékenységük el­ismeréseként 5-en Besse­nyei György-díjat vehettek át a minisztertől. A ma­gyar múzeumügy érdeké­ben kifejtett kiemelkedő munkájáért Andrásfalvy Bertalan 4 személynek Mó­ra Ferenc-díjat nyújtott át; a magyar könyvtárügy és levéltárügy érdekében ki­fejtett kiemelkedő tevé­kenységük elismeréseként 8-an Szabó Ervin-díjat kap­tak. A népművészet meg­őrzésén, átörökítésén több évtizeden át fáradozók kö­zül négyen Életfa-díjat kap­tak. A Népművészet Ifjú Mes­tere címet 16-an nyerték el. Miniszteri dicsérő okle­velet adott ót pénteken Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi mi­niszter hivatalában a terü­leten az elmúlt évben ki­váló teljesítményt nyújtó dolgozóknak. Miniszteri el­ismerést száz, az autóköz­lekedés, autójavító-ipar, ha­józás, légi közlekedés, hír­közlés, műsorszórás, posta, a vízgazdálkodás és a hatóságok kötelékében dol­gozó szakember vehetett át a minisztériumban. A vas­utas dolgozók részére ilyen jellegű elismerést a vas­utasnap alkalmából nyúj­tott át Siklós Csaba. Ezer veszély fenyegeti legfontosabb italunkat, az ivóvizet. Ezeknek a veszé­lyeknek az egy részét maga a természet teremti és tartja fenn. A vízben oldott külön­böző anyagok — mint ami­lyen a megye sok helyén a túlságosan nagy vastarta- lom —, a vízzel keveredő gázok, az ún. természeti eredetű szennyeződések, ezer évek óta ismeretesek az ember előtt. Ezeknek egy része ugyanis hasznos. Gon­doljunk csak a hévizek gyógyító hatásaira. Egy .másik része viszont károsan befolyásolja a víz minősé­gét, felhasználhatóságát. Ez utóbbiról sokkal később szerzett csak ismereteket az emberiség, akkor, amikor a nagy tömegű vízfelhaszná­lás igénye a nagyvárosok­ká növekedő településeken megfogalmazódott. Ma a kicsi falvakban sem ismeretlen a polgár előtt a gond, ha gázos, ha arzénes, ha nitrátos a víz, amint az sem számít különlegesség­nek, amikor „zacskós vizet” hoz a rendszeresen érkező tehergépkocsi. A zacskózott nélkülözhetetlen nedűt a csecsemők kapják, hiszen nekik a nitrátos víz életve­szélyes lenne, mivel szerve­zetükben még nem fejlőd­tek ki azok a mechanizmu­sok, amelyek az idősebbeket megvédik ennek a veszedel­mes vízszennyező anyagnak a káros következményeitől. A nitrát is, az arzén is rész­ben a természet kéretlen adaléka a vízhez, hiszen például az alkáli-arzenátok jól oldódó vegyületek ebben a közegben. Nagy részben azonban az ember a ludas vett a választási hadjárat­ban, mégiscsak sikerül szó­ra bírnom. Persze kerüli a szavazás eredményeit illető témákat, de arról nyilatko­zik, hogy mit tesznek azért, hogy a nők annyira egyen­lőtlen helyzetében valami­lyen javulást érjenek el. A fiatalasszony, akinek arcát nem takarja fátyol, el­mondja, hogy mily hosszú lesz még az út a teljes vál­tozásig. Hiszen a házasu­landó férfinak a feleségül kiszemelt nőt megfelelő anyagi eszközökkel „ki kell váltania” annak apjá­tól. Nemegyszer a férfi harmincéves is jóval elmú­lik, amíg megszerzi az eh­hez szükséges anyagi java­kat. Az elnök asszony sze­rint maga a szokás ellen nem küzdenek. Hiszen ter­mészetes, hogy a leendő férjnek meg kell fizetnie a lány táplálására és nevelé­sére fordított összeget. Az is csak természetes, hogy ehhez hozzáadják a szülői háztartásból távozó leány felbecsült munkájának ez­után kieső értékét. MINT A NÖSZÖVÉTSÉG­BEN közlik: az ellen vi­szont küzdenek, hogy az eladó lányok apjai ne kö­veteljenek szinte megfizet­hetetlen megváltási árakat, s azt akarják, hogy a há­zasulandó korban levő fér­fiak nemcsak éhbéreket kapjanak a munkáltatóktól. Árkus István (Következik: 6. Vacsora­vendégség Sendiben) ezeknek az anyagoknak az ivóvízbe kerülésekor. A szakszerűtlenül és mérték nélkül használt műtrágyák, növényvédő- és gyomirtó szerek a legfőbb okok kö­zött szerepelnek, mint a nit­rátok, az arzénszennyeződé­sek forrásai. S persze, a víz­készletek minőségének rom­lásában ott a része az ipar kibocsátotta szennyeződé­seknek éppúgy, mint a ke­zeletlen ún. kommunális hulladékoknak és szennyvi­zeknek. Ha igazat akarok állítani, akkor azt kell ír­nom: magunk teremtjük egyre súlyosabb gondjain­kat. A hatvanas években a megye településeinek felén nem volt közüzemi vízellá­tás. A fejlesztés gyorsnak ítélhető, hiszen ma a tele­püléseknek több, mint nyolcvan százaléka támasz­kodhat erre a rendkívül fontos közüzemi szolgálta­tásra. A változásokat az is érzékelteti, hogy a legutóbbi évtizedben megkétszerező­dött a lakosságnak szolgál­tatott víz mennyisége. A baj ott van, hogy mire az ún. vezetékes víz elérte a ki­sebb településeket is, a mi­nőség gyorsan romlott, ép­pen az elszennyeződő — hi­vatalos szóhasználat szerint — víznyerő helyek miatt. Van a megyében már olyan település, amely harminc kilométer távolságból kapja a mindennapi életnek ezt a nélkülözhetetlen anyagát, amint egyre nagyobb költ­séggel alakíthatók ki azok az eljárások, amelyek gázta- lanítják, vastalanítják stb. a kutak hozamát. Közelít a hatezer kilométerhez a me­gyében a vízcsőhálózat hossza, amiben jelentős la­kossági vagyon fekszik, hi­szen a fejlesztéseknek a döntő része társulati alapon valósult meg. Az emberek szívesen fizettek a jó vízért, ám ma áldatlan viták sere­ge tanúsítja, a jó vizet egy­re több településen mind nehezebb előteremteni. A lakosság 33-34 millió köb­méter vizet használ fel a megyében évente, a teljes termelésnek a hetven szá­zalékát. Ahogyan drágul a víz egy köbmétere, úgy lassul a felhasználás növekedése, il­letve vannak már olyan te­lepülések is, ahol a teljes mennyiség csökken. A taka­rékosabb felhasználásra persze szükség van, ám et­től még nem lesz kevesebb a méreg a vízben, s keve­sebb a méreg a víz minősé­ge, olykor még mindig a ke­vésnek bizonyuló mennyisé­ge miatt. A szó szoros és átvitt értelmében vett mér­geink a vízben és a víz miatt jól jelzik, miféle vál­tozásoknak kell bekövet­kezniük a közüzemi szol­gáltatásoknál. Az egészsé­ges ivóvíz minden pénzt megér. Csak éppen jogunk tudni, abból a mindenből mennyi az indokolt, és mi az indokolatlan. Mészáros Ottó / KORABELI TUDÓSÍTÓ JEGYZETEIBŐL (5.) Milyen is a Nílus vize? nek iszapos hordalékában tegnap elakadt terepjárónk. Nemcsak mi várjuk a komphajót, hanem, a fák alá húzódva, az árnyékban, asszonyok valóságos hada is. Tarka ruhájukat hófe­hér, könnyű keszkenővel takarták be. Ezt aztán olyan mesteri ügyességgel csavar­ják a fejükre, hogy csak a szemük és orruk látszik ki belőle. Tejhordó parasztok is érkeznek az átkelőhely­hez. Szamaruk oldalán ösz- sze-összekoccannak a tejes­kannák. Végre megérkezik az át­kelőhajó. A kapitány és a kormányos jelöli ki a he­lyeket, nehogy felbilljenjen a jármű. Mindketten földig érő szudáni ingruhát visel­nek. Fejükön narancssárga bársonysapka. Erre gyolcsot csavartak rendkívüli kéz­ügyességgel, hiszen festői redőkben fedi be hajukat. A férfiak és aszonyok a ha­jó különböző részein, elkü­lönítve helyezkednek el. Mindenkinek viszont első dolga, hogy vízzel merítse meg azt a madzagon lógó bádogedényt, amely minden utas nélkülözhetetlen pogy- gyásza. Meghökkenéssel né­zem, mint kortyolgatják a piszkos folyóvizet, bár mint hallottam ez talán a bélfér­gekkel legfertőzöttebbek egyike. Üjabb hosszú autóbuszo­zás után késő este érke­zünk Kartúmba. Itt végleg megtudjuk, „bejött a papír­forma”, azaz az eddigi kor­mányzó Umma párt ara­tott sikert, s az ellenzék ki­sebbségben maradt. A vesz­tesek sajtóértekezletükön elismerték: illúziókat táp­láltak, amikor nem számol­tak a vallási szekták veze­tőinek rendkívüli befolyá­sával, és azzal, hogy a no­mád, vándorló törzsek fő­nökei közül maguk is so­kan voltak a kormányzó párt helyi jelöltjei. Az ered­mény azonban így is figye­lemre méltó: az Umma az új nemzetgyűlés 173 man­dátumából 93-at mondhat magáénak, vagyis többsége van, de a Demokratikus Szövetségnek is 31 képvise­lői hely jutott. A helyzet tehát zavaros­sá vált. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a politikusok a korábban megbeszélt interjúkat sor­ra lemondják. De a Szudá­ni Nőszövetség elnökét, aki a Demokratikus Szövetség színeiben részt A Níluson átkelésre váró déli férfiak A Pestvidéki Gépgyár a 14-ik TB-adósok között

Next

/
Oldalképek
Tartalom