Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-16 / 192. szám
Van, de még sincs A barterezés buktatói A gyártó gyártana — ha lenne kinek. Csakhogy az óriási felvásárló nem vesz, a kapuk bezárultak. A szovjet piac összeomlott, s ez nemcsak az állami vállalatok egy részét, de az ipari szövetkezetek többségét is katasztrofálisan érintette. Pályamódosítás? Természetesen ez kellene, csakhogy az útkeresés lassú és keserves. De mert halaszthatatlan, próbálkozások történnek, például a ' barterkereskedelem — az árucsere — fejlesztésére. A dolog persze korántsem egyszerű, hiszen a szovjet kormány csak június végétől oldotta fel a bar- tertilalmat, ugyanakkor továbbra is vannak megkötései.. . , ... ÁRVITÁK Többek között a nyersanyag csak akkor képezheti engedélyezett üzlet tárgyát, amennyiben ellentételezésként az adott nyersanyag kitermeléséhez és feldolgozásához szükséges gépek, illetve technológiák érkeznek: általában csak olyan magyar áru bevitele lehetséges, amely a termeléshez elengedhetetlenül szükséges — így szinte ki- Eáródnak a fogyasztási cikkek —, ugyanakkor komoly árviták vannak. Vagyis olyan lehetőség ez, amely van is és nincs is... De mi erről a véleményük a legilletékesebbeknek, a szövetkezeti vezetőknek? — Mi nem igazán vagyunk érdekeltek az árucserében — mondja Szabó László, a Szentendrei Ipari Kisszövetkezet elnöke —, s ez elsősorban termékstruktúránk következménye. Az eredetileg konfekció-, bőrdíszmű-, lakatos- és műanyagipari tevékenység módosult: a bőrdíszmű- és lakatosipar kivált, a műanyagipar fejlődött, a konfekció pedig — elsősorban a butikok megjelenését követően — elsorvadt. Döntően ez utóbbiban, a konfekcióiparban termeltünk szovjet és szocialista exportra, így tehát ismerjük a problémát, mert bár saját varrodánk leszűkült, de alvállalkozókkal viszonylag nagy forgalmat bonyolítottunk. A szovjet eladási problémákkal egyértelműen elestünk a szériamunka előnyeitől, s ez nem pótolható. Ellenben a műanyagipar fejlesztésével mi képesek voltunk talpon maradni, s így nem kerültünk olyan kiszolgáltatott helyzetbe, mint a kifejezetten szovjet exportra gyártó szövetkezetek. ELŐFELTÉTELEK — Megítélése szerint az e körbe tartozóknak megoldás a barterkereskedelem? — Ügy vélem, igen; amennyiben kialakul ennek a mechanizmusa. Egyelőre azonban komoly előfeltételei vannak, például a szovjet piacokon kialakított Mindenük a közösbe ment Tudják, mit akarnak Fiatalok és teherbírók. Tudják, mit akarnak. Számukra a szónak, hogy vállalkozni — tartalma van. Bíznak egymásban. Igazi csapatmunkát végeznek; sokat dolgoznak, de még sok van hátra. Júniusban kezdték, de máris látszik, hogy van értelme annak, amit csinálnak. — Eredetileg egy nagykereskedelmi lerakatot terveztünk — mondja Várhegyi Judit, a Pomáz főútja mellett megnyílt diszkontüzlet egyik tulajdonosa —, a környék ugyanis meglehetősen ellátatlan: a kisebb üzleteknek s kereskedelmi egységeknek nem volt közeli beszerzési lehetőségük. Csakhogy menet közben az is kiderült, a lakosságnak is szüksége van egy éjjel-nappal működő élelmiszerbolt, ra, így ezt is megnyitottuk, persze az eredeti funkciót megtartva. Juditon kívül Takács Andrea, Balogh László és Balogh György a társak. Valamennyiüknek van már némi tapasztalata: a kereskedelemből, illetve a vendéglátásból pártoltak az új, ámde nem idegen üzletágba. A közértet csinosan kialakították, feltöltötték áruval, s persze korántsem tekintik befejezettnek a dolgokat. S hogy miként indultak? Kétszázezer forinttal, illetve a testvérek árukészletével. Az épületet bérlik, ők maguk alakítják át, s mivel egy felső szint is van, ideális lehetőséget ad a bővítésre. — Éppen a fejlesztésre pályáztuk meg a Start-hitelt — magyarázza Jutka —, ugyanis már e rövid működés alatt is látjuk, hogy bizonyos cikkekhez és szolgáltatásokhoz egyszerűen nem lehet hozzájutni az itt lakóknak. Az igényelt hitel egy részéből egy pékséget hoznánk létre, a többit pedig a felső szint kialakítására szeretnénk fordítani. Öt profilt képzeltünk el: lenne egy papír-írószer és játékrészleg, egy illatszer- és gyógynövény-elárusító, egy bébi-, gyermek- és női-férfi konfekció, s lenne egy videotéka, ahol könyvekkel és hanglemezekkel várnánk a vásárlókat. Az üzlet előtt pedig egy szolgáltató pavilonsort tervezünk, egyelőre elektroműszerésszel és ház- tartásigép-javítóval. Nagyon bízunk abban, hogy a hiteit megkapjuk, a pályázók nagy többsége ugyanis nem tud mit felmutatni. Mi pedig már háttérrel rendelkezünk. Nem volt könnyű idáig jutni. Mindenük a közösbe ment, albérletben élnek, s még a személyes kiadásaikról is együtt döntenek. A fejlesztéshez minden forint kell. Alkalmazottat nem tartanak, ők állnak a pultnál, ők fuvaroznak, s ők malte- roznak. Legfőbb szándékuk, hogy olcsók maradjanak, s ezért nem sajnálják a fáradságot: nyakukba veszik az országot, hogy a termelőhöz eljussanak. Igyekeznek kihagyni az árdrágító kereskedelmi láncokat, s hosszú távon azt tervezik, a helybeli kistermelőktől vásárolják majd meg a zöldségeket is: lehetőséget teremtve számukra, hogy értékesítsék portékájukat. És más terveik is vannak. A szomszéd épület csodaszép pincéjében miért ne lehetne sörözőt nyitni? Balogh György képzeletben már kialakította a hangula- tos’belső teret, s amilyen merészek — valószínű így is lesz. Kockáztatnak, mindent egy lapra tesznek — de számukra ez így helyes. Hiszik, az idő majd őket igazolja. Va. É. kapcsolatok megtartása, a játékszabályok ismerete, s a tőkeháttér megléte. Az árucsere során ugyanis egy hosszabb folyamat eredményeképpen jut pénzhez a szövetkezet, nemritkán az áru több lépcsőben cserél gazdát — az adott pénzösz- szeg tehát nem azonnal kerül kézbe. Mindezek eile* nére úgy hiszem, ma minden eshetőséget meg kell ragadni, amely a piaci jelenlétet erősíti. Bán Antal, a Pomáz és Környéke Háziipari Szövetkezet elnöke egyelőre nem lát esélyt a barterke- reskedelemben rejlő előnyök kiaknázására. Lehet próbálkozni, de a válság leküzdésére nem hathatós program. MEGHATÁROZÓ — Az egyik nagy akadály — mondja az elnöík — a mérhetetlen szovjet bürokrácia. Egy-egy árucserekapcsolatot másként ítélnek meg mikroszinten, tehát vállalati keretben, mint a minisztériumokban, s természetesen minden Moszkva kezén megy át. S ha meggondoljuk, nem érthetetlen az alapállás: azt mondják, az a kevés áru, ami van, maradjon az országban. Én jelenleg nagyobb rációt látók a közös vállalatok alapításában — mi például egy harkovi céggel vettük fel a kapcsolatot: hegesztőgépek gyártására. Szerintem ebben a formában jobban adottak ‘az anyagi, pénzügyi és gazdasági feltételek, most tehát ezt kell előnyben részesíteni. Az űr ugyanis óriási, ami a piacok összeomlása után maradt, nem beszélve arról a termelési kiesésről, amit el kell viselniük a szövetkezeteknek. Van tehát barterkereskedelem — de nem működik. Reálisan, rövidebb távon, s az érintett szövetkezetek többsége számára nem program, jelen pillanatban csupán a szándékok és a célok megfogalmazásának van alapja. S persze annak, hogy a szövetkezetek meghatározzák, mekkora költségeket készek áldozni az értékesítési vagy barterezési próbálkozásokra. Sajnos, ez sem olcsó manapság. Va. E. I. ÉVFOLYAM, 166. SZÄM AUGUSZTUS, 16., PÉNTEK DimAjÁj Kjtítrla SZENTENDREI-SZIGET CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI MIKLÓS • FŰT • GOD • RÁCKEVE • SZIGETSZENT" A hétköznapok része Az átlagpolgár megfontolt Sok minden változott az utóbbi években, például az is beigazolódott, hogy az utasításos, felülről vezérelt irányítás nem hozza meg a kívánt eredményeket. S ha ez így van az élet sok területén — százszor igaz a művelődésben: itt végképp parttalan az ilyenfajta módszer. — Egyéves munkám során azt tapasztaltam — mondja Zsidei János, a po- mázi művelődési ház igazgatója —, hogy az előre kitalált alternatívák, az emberekre ráerőltetett művelődési formák zsákutcába vezetnek, helyette segíteni kell az azonos érdeklődésű s az azonos okok miatt kötődő csoportok saját közösségi és kulturális életének gyakorlását. Nekünk ehhez kell teret, eszközt s segítséget adnunk. Pomázon, szinte elképzelni sem lehet másként: itt a magyaron kívül négy nemzetiség él különböző hagyományokkal, szokásokkal és múlttal. — Ez a tény nehezíti, avagy könnyebbé teszi munkájukat? — Talán úgy fogalmaznék, hogy gazdagítja s feltétlenül színesíti. Gondoljunk csak arra, hogy a ház egyrészt helyet ad a nemzetiségiek hagyományos rendezvényei számára — például a szerbek búcsújára, a németek báljaira —, másrészt pedig a nemzetiségi csoportok munkáján keresztül a mindennapi kulturális élet gyakoriásásának is itt van a színtere. Mi azt szeretnénk, ha minden korosztály, minden érdeklődési körnek megfelelő csoport és minden réteg megtalálhatná nálunk, amit keres. körök és tanfolyamok — a tényleges igény alapján szervezzük, nem pedig mi találunk ki valamit, amihez megpróbálunk résztvevőket csalogatni. Ha a jóga iránt érdeklődnek, egy ilyen tanfolyamot kell indítani, ha pedig a természetgyógyászat is/neretei érdeklik az embereket, ezt a kérést kell teljesíteni. Tisztában vagyunk azzal, hogy az emberek fáradtabbak, kevesebb a pénzük, s hogy a művelődésnek nem ez az egyetlen csatornája létezik — mindehhez igazodni kell. — Ehhez azért kínálni kell egy választékot, tehát nyilván önöknek is vannak hagyományos programjaik? — Természetesen így van. De ezekét — klubok, szakNem esak belföldön ismert A ráckevei Architektúra Kisszövetkezet gyorslakóházai ma már nemcsak belföldön, hanem külföldön is — elsősorban Németországban — ismertek. Eddigi hagyományos épületeik mellett most egy újabb típusú, úgynevezett családi alpesi házat is kialakítottak. Ezek a gyorsan tető alá hozható épületek — 120 négyzetméteren — két lakószobát, konyhát, kamrát foglalnak magukban, ám tetszés szerint további elemekkel bővíthetők dául esküvőkre, közösség összejövetelekre —, ez azon ban hosszú távon nem vált hatja meg az anyagi gon dókat. Szerintem az igaz változást az hozza el, hi majd kialakul egy szponzo rálási rendszer, amikor egy re többen felismerik, hog bizonyos értékek népszerű sítéséért, hozzáférhetőségé nek növeléséért érdeme áldozni. A művelődési há zaktól lehetetlen elvárni hogy önmagukat fenntart sák. — Milyen anyagi feltételek között működnek? — Ebben az évben a költségvetésünk hatmillió forint, de ebbtíl csak a fűtésre kell közel másfél milliót fordítani. Ebből talán Játszik, nem nagyon dúskálhatunk, viszont azt valljuk: be kell osztani azt, ami van. Arra nagyon ügyelünk, hogy túl drágák ne legyünk, sőt, elmondhatom: egyes tanfolyamainkért szinte jelképes összegeket kérünk. Ennek oka abban keresendő, amire már utaltam: tisztában vagyunk azzal, hogy az átlagpolgár megfontol tan költekezik. Jelenleg a gameszhez tartozunk, jövőre azonban már önállóak leszünk. Ez még inkább segítheti, hogy jobban gazdálkodjunk. — Több művelődési ház bizonyos szolgáltatásokat vállal, hogy önmagát finanszírozza. Önöknél ez miként van? — Tőlünk is bérelnek termet rendezvényekre— pél— Nemrégen még ígpj szólt a szlogen: a művelődési ház nyitott ház legyen Változott valamit az elv? — Mi arra törekszünk hogy a ház a falué legyen s szolgálja az itt élőket. Aj lenne az ideális, ha az emberek — a fiataloktól aj idősekig — visszaszoknának ide, mert ezzel is egymáshoz közelednének. A ma emberének pontosan erre van szüksége: kilépni 32 elszigeteltségből, a gondok szorításából, és újra találn kötődéseket. Én úgy hiszem, az az eredmény, ha a művelődés az élet részévé válik, ha beépül a mindennapokba, ha nem az ünnepek, hanem a hétköznapok része lesz. A házra pedig úgy tekintünk majd, mini Nyugaton, ahol közös otthonuknak tartják, s ennek megfelelően óvják és vigyázzák. Va. É. Augusztusban Felújítás Augusztus közepétől kezdődik a pomázi községháza felújítása. Több ütemben történik a munka: először a tetőtér kialakítását végzik, alkalmassá téve a hivatali működésre. A parkosítás is megtörténik az idén, ellenben a tatarozás — minden bizonnyal — áthúzódik jövőre. Mindent egybevetve szeretnék 1992 első félévében befejezni a munkát — ez azonban az anyagi lehetőségektől is függ. Kiárusítás A Pest Megyei Moziüzemi Vállalat kezdeményezésére, karöltve a dunavarsányi Petőfi Művelődési Házzal, nagyszabású kiárusítás lesz augusztus 23-án 12 órától a volt mozi épületében. Az érdeklődők asztalokat, székeket, szekrényeket, használt radiátorokat, keringetőszivattyúkat s hősugárzókat vehetnek. Ugyanakkor az ifjúsági szervezet és a víziflotta térítésmentesen juthat e holmikhoz s amire szükségük van, ők válogatják maguknak. DUNATAJ hírlap Vezető munkatárs: Móza Katalin. # Munkatársak. Vasvári Éva és Kovács T. István. • Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138-1067.
