Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-02 / 180. szám
I. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 2., PÉNTEK DA^SI KzJcírttm MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Az információ és a demokrácia Egy doboz cigaretta ára Czagányi László inárcsi lakásában nagyobb a forgalom, mint valaha. Hely- történeti tanulmányain kívül mozgássérült sorstársai ügyeit intézi, s most mindehhez újabb feladatot vállalt: az „Inárcsi Hírmondó” felelős szerkesztőjeként jegyzik. — A helyi társadalmak demokratikus működésének alapfeltétele a pontos tájékoztatás! A századforduló óta folyamatosan tettek kísérleteket községi, városi újságok kiadására az alsódabasi járás területén. Lapok és elődök' A témához kapcsolódóan egyik — „A helyi társadalmak szerveződése egy alföldi településegyüttesben” című tanulmánykötetben megjelent — írásából idéz: — A közügyek intézésében egyes időszakokban fontos szerepe volt (lehetett volna) a helyi sajtónak. Ennek előfutárai az 1899 és 1907 közt kiadott „Lajosmizse és Vidéke”, s az 1906 és 1907 közt az „Aisódabas és Vidéke” című hetilap Áchim (Gyóni) Géza 1908-ban „Dabas és Vidéke” címmel önállóan folytatta a lapkiadást, de csak néhány szám jelent meg. A színvonalas kísérletek közé tartozott a „Da- basi Református Harangszó”, a „Református Harangszó”, valamint á „Gyál és Vidéke”. A helyi sajtó (kritikus hangú, fejlődést szorgalmazó cikkei ma már forrásértékűek) fontos eszköze lehetett volna a helyi társadalmak működésének. Sikertelenségük oka a társadalom sajátos állapota, melyben a polgárság nem tudott kellően tért hódítani, a szellemi elit pedig inkább a konzervatív rétegekhez idomult. — A második világháború után hogyan alakult az újságkiadás? — ’45 után, különösen 1950-től kezdve nemhogy nem tolerálták, de egyáltalán nem tűrték a helyi kezdeményezéseket. Bár igény lett volna rá. Később, a Pest Megyei Hírlapban elvétve találkoztunk a dabasi járást érintő cikkekkel, de inkább az volt a jellemző, hogy Vác- ról vagy Dunakesziről olvashattunk. DABASI HÍRLAP Veiets munkatárs: Manila Gy. Oszkár. 0 Munkatárs: Pachoer Edit. 9 Fogadónap tninden hétfőn 14-től 17 éráig a szerkesztőségben. Címünk : Bp. vili. kér.. Somogyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. a*. 1*4«. Telefon: 138-2M9/283 A választásokat követően megváltozott a képviselők és a lakosság kapcsolata. Az önkormányzat nem felsőbb utasításokat végrehajtó hatalom, hanem valóban önálló. A határozatok befolyásolásához, a helyes határozatokhoz feltétlenül szükséges az információk birtoklása. Ebből adódóan szükség van rá, hogy a képviselő-testület minden fontos, közérdekű kérdésről informálja a lakosságot. Ellenkező esetben a választók nem tudják befolyásolni az önkormányzati döntéseket. — Saját tapasztalataim azt mutatják, hogy egyre kevesebb önkormányzat tart igényt döntéseinek befolyásolására, illetve a lakosság kritikájára. Éppen ellenkezőleg! De visszatérve a helyi kiadványokhoz, ön szerint nem töltik be kellőképpen funkciójukat a megyei lapok, ezen belül a Pest Megyei Hírlap mutációi? — Nem erről van szó. A Pest Megyei Hírlap egyszerűen terjedelmi korlátáinál és profiljánál fogva nem tud minden minket érintő témát felvállalni. Más községeket nem érdekelnek például az inárcsi anyakönyvi hírek. Nehéz kenyér Az „Inárcsi Hírmondó” előzményének az a választási tájékoztató tekinthető, melyet Czagányi László a „saját szakállára” készített annak idején. A tájékoztató bemutatta a képviselő- és polgármester-jelölteket, képet adott az előttük álló feladatokról, valamint vázolta a képviselői és polgármesteri funkciók ellátásához szükséges kívánalmakat. — A tájékoztatás fontosságát, jelentőségét a legtöbb községben felismerték. Nem „sztálinista” módszerrel életre hívott lapokról van szó. A helyi sajtóorgánumok legkülönbözőbb variánsai jöttek létre. A „Dabasi Tájszó” a régi járási lapok mintájára készült, aztán ott vannak a pártérdekeket képviselő kiadványok, és végül az önkormányzati tájékoztatók, mint amilyen az „Inárcsi Hírmondó” is. — Hogy tetszik a felelős szerkesztői munka? — Hót... izgalmas! — Milyen koncepció alapján szerkeszt? — A második számtól már nem egyedül szerkesztek, egy háromtagú szerkesztőbizottság alakult. Miután megbeszéltük a témákat, felkérem a leendő stlUzíV.OTP beérkezett cikkeket, és megtervezem a Moot. Kezd kialakulni a lan belső struktúrái a. Állandó témáink: tájékoztatás a képviselő-testületi ülésekről, fejlesztési programok, aktuális önkormányzati, rendőrségi, anyakönyvi hírek, a lakosságot foglalkoztató jogszabályok ismertetése. Egy-egy riportszerű körkép, mezőgazdasági rovat, iskolai, sportköri hírek, valamint egy-egy intézmény bemutatása. Hirdetéseket is közlünk — 500 forintért — ezek díját a lap előállítására fordítjuk. Rugalmas újság — Ügy tudom, mindenki ingyen kapja, ön pedig társadalmi munkában készíti. Igaz? — Igen. A terjesztés is társadalmi munkában történik. A helyi kiadványokat bíráló cikkben a költségekről is esett szó. Ha az évente megjelenő négv szám előállítási költségét elosztjuk a lakosság számával, egy emberre éves szinten 30 forint jut. Egy doboz cigaretta ára. — Hogyan fogadták a Hírmondót? — Rendkívüli érdeklődést lehetett tapasztalni! Volt, aki attól való félelmében, hogy nem kap többet, elő akart rá fizetni. Többen megfogalmazták: az elmúlt három évtizedben soha nem jutottak ilyen mennyiségű információhoz saját községükről! Ritkán előforduló rugalmasság jellemzi a felelős szerkesztőt. ~ — A második szám két oldallal több lett. A megrendelt másfél flekkes cikkek helyett több flekk terjedelműeket kaptam, de olyan jópofa dolgok jöttek, hogy nem akartam egyiket se meghúzni! (pachner) MÍG a különböző jellegű búcsúknak alapindításuk egyházi, és ahhoz kapcsolódik több-kevesebb világi elem, addig a piacok és vásárok elsősorban kereskedelmi jellegűek, de ugyanakkor társadalmi, műveltségcserélő jelentőségük legalább olyan értékű. Egy-egy vásár vonzási körzete bizonyos néprajzi jelenségek előfordulásával is egybeesik. A piac és a vásár között a magyar szóhasználat különbséget tesz. mert a kettő más-más fogalmat takar. A piac az olasz piazza, „tér” .átvétele, és eredeti jelentése is azt mutatja, hogy a város főterén viszonylag gyakran, esetleg hetenként tartott kisebb árusításról van szó. Ilyenek már a középkorban is lehettek, és erre utalnak azok a város- és falunevek, melyek a hét valamelyik hétköznapjából származnak: Tardoskedd, Csíkszereda, Csütörtökhely, PénTarokkozzunk verseny előtt? Ócsárol az olimpiára Az ócsai Bolyai János Gimnázium két kiváló kémikusa, Drahos László és Virág István utoljára vehetett részt középiskolai diákolimpián. Idén érettségiztek, ősszel mindketten az ELTE vegyész szakán kezdik meg tanulmányaikat. Virág Pista tavaly Párizsba is eljutott, volt összehasonlítási alapja, Drahos Laci számára újdonság volt a sokszínű, soknyelvű diák- kavalkád. — Pista azt mondta, hogy inkább az idei olimpia tetszett neki, mert itt jobban összejöttek a csapatok. Párizsban nagyon zsúfolt programjuk volt, rengetegét buszoztak — meséli Drahos László. A 23. nemzetközi kémiai diákolimpiát a lengyelországi Lódzban rendezték meg. A négy magyar résztvevő, két tanár kíséretében, július 7-én, vasárnap szállt vonatra, és — kicsit elgémberedve az éjszakai utazástól — hétfőn reggel érkezett meg a verseny színhelyére. A kollégiumi szállással meg voltaik elégedve, „jobb, mint az ELTE kollégiuma” — dicsérték (már ismerik a felkészítő idejéből). A négy diák két kétágyas, egymásba nyíló szobát kapott, fürdőszobával, erkéllyel. Ez az erkély már az első nap fontos szerephez jutott. A megnyitó utáni estén itt ácsorogva barátkoztak össze a francia diákokkal, akik kártyázni hívták őket. A tarokkpartitól nem maradt idejük izgulni a másnapi „labor” miatt. Kedden reggel 8-kor kezdődött a verseny. Az időjárás aznap épp a strandotokhoz volt kegyes, a laboratóriumban azonban — légkondicionálás híján — nem Virág István (Erdősi Ágnes felvételei) örültek a 30 fokos kánikulának. Az első feladat titrálás — térfogat-meghatározás —, a második elektrokémiai mérés volt. Hogy a műszerekben vagy a versenyzőkben volt a hiba, így utólag ki tudná megállapítani, tény, hogy több résztvevő is panaszkodott a műszerek pontatlansága miatt. Délután lengyel kísérők kalauzolták őket végig a városon. Aznap alaposan meg- ugorhatott a papírboltok és trafikok forgalma, mert mindenki képeslapokat vásárolt. Százhúsz diák harminc országba küldte haza üdvözletét. Szerdán pihentek, erőt gyűjtöttek a csütörtöki elmélethez. Szerencsére ezúttal légkondicionált termeket kaptak, így a nagy meleg nem tudta elvonni figyelmüket a számításoktól, öt óra állt rendelkezésükre egy általános és két szerves kémiai feladat megoldásához, két egyensúlyi számításhoz és egy technológiai folyamat leírásához. A diákok eredményeit titkosan kezelték, kódolták a pontszámúkat, a kísérő tanárok a verseny ideje alatt. A csütörtöki forduló után még megbeszélték a feladatok megoldását, de a következő napokban nem esett több szó kémiáról. Vakációztak: járták a környékbeli városokat, megnézték Varsót, Chopin szülőhelyét, kastélyokba látogattak, esténként diszkóztak, beszélgettek, címeket váltottak. Csak a kínaiak különültek el. A nyugatiak épp ellenDrahos László kezőleg, könnyedén vették az egész versenyt, örültek a részvételnek. Vasárnap újra előkerültek az öltönyök és ünneplőruhák, hogy ünnepélyes körülmények közt hallgassák meg az eredményhirdetést. A magyar csapat — ahogy már hírül adtuk — harmadik helyen végzett. Virág István egyéni harmadikként aranyérmet, Drahos László, Nemes Attila és Sziklai Gábor ezüstérmet nyert. Visszafelé a vonaton jobban aludtak, mint odafelé — no, nem. az izgalom hiánya, hanem a sok éjszakázás miatt. Jövőre az USA-ba négyük közül csak Sziklai Gábor mehet, mivel ő idén harmadikos volt. Reméljük, felzárkózik mellé néhány „bólyais” is. Pachner Edit Így is, úgy is fizetnek Saját zsebre? Szerte Pest megyében ritkítják az autóbuszjáratokat. Igaz, előbb felemelték a jegyek árát — jogos, hiszen a benzin ára is emelkedett —, majd csodálkozva tapasztalták, hogy egyre kevesebb az utas. Ha túlzásokba esnék, úgy is jellemezhetném a helyzetet: az ördögi kör. De a tapasztalat mást mutat. A buszok a hírekkel ellentétben ugyanolyan forgalmat bonyolítanak, mint korábban. Lehet, hogy a „jegyvételi” gyakorlat nem változott, de a régi elszámolási rendszerben nem érezte meg a vállalat, ha a sofőrök időnként a saját zsebükre dolgoztak. Bugyi községben többen is szóvá tették, hogy a pénzükért nem kapnak jegyet. Az utasoknak ugyan látszólag mindegy, hisz így is, úgy is ugyanannyit fizetnek, de a jegyeladás alapján a forgalom csökkenése mutatható ki. Azoknak a sofőröknek, akik ezt a gyakorlatot követik, vajon megéri a pillanatnyi haszon? Át- gondoiták-e, hogy munka nélkül maradhatnak, ha tovább csökkentik a járatokat? Vagy a buszozás számukra csak zsebpénz? Van más, jobban fizető elfoglaltságuk? er—ed Piac és vásár tekfalu. Szombathely stt>. A vásár honfoglalás előtt iránti jövevényszó, mely ugyancsak gyakran előfordul a magyar helységnevekben : Kézdivásárhely, Marosvásárhely, Hódmezővásárhely, Asszonyvására, Martonvásár síb. A vásár szóból származik a magyar vasárnap, mely lényegében a vásár napját jelöli. Az egyház a középkorban, de későbben is küzdött a vasár- és ünnepnapokon tartott vásárok ellen. Sok helyen megelégedtek azzal, hogy csak az istentisztelet előtt nem volt szabad, árusítani. Erdély egyes részein egészen a legutóbbi időkig tartottak vásárokat vasárnap is. Az országos vásárok másik két elnevezése annak két jellegzetességét emeli ki: a sokadalom azt bizonyítja, hogy ezeken nagy területről nagyon sok ember gyűlt össze; a szabadság arra utal, hogy itt az árusítás, vétel a mindennapi árusításnál kötetlenebb formában történhetett. A piac és a vásár a mai napig kimutatható azoknak a településeknek a formáján, ahol az nagy szerepet játszott. Eredetileg a piactér a város középpontjában, rendszerint a templom körül helyezkedett el. Ennek megfelelően kisebb- nagyobb tér alakult ki. Máshol a piac nem téren, hanem egy központi s?éles utcán talált helyet, ahol annak két oldalát foglalták el az árusok, hogy középen szabadon lehessen közlekedni. Akár tér, akár utca a piac, illetve a vásár helye, azt az üzletek, kocsmák, fogadók sora veszi körül, és ez a legtöbb esetben a város vagy falu kereskedelmi, de igazgatási központja is. PIACOT mezővárosokban a hét csaknem minden munkanapján tartottak, nagyobb helyeken akár a város különböző pontjain egyszerre többet is. Itt is, éppen úgy, mint a piactartási joggal rendelkező falvakban, egy meghatározott napon tartják a fő piacot, mégpedig a legtöbb helyen egészen' a legutóbbi időkig a település valami központi helyén. Kitelepítésük csak az utóbbi évtizedekben indult meg. Az ilyen hetipiacokra a településről, vagy a közvetlen környékről aprójószágot, zöldséget, gyümölcsöt, kisebb meny- nyiségben gabonát, lisztet, szalonnát és más élelmiszereket hoztak fel. Ezeket az állandó árusok, a kofák kecskelábú asztalokon árulták, míg az alkalmi árusok csak a földről kínálták portékájukat. D. A.
