Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-15 / 191. szám

VÁCI XXXV. ÉVFOLYAM, 191. SZÁM 1991. AUGUSZTUS, 15., CSÜTÖRTÖK Tanárember az országutakon Kamionos kalandok a Balkánon Jellegzetes alakú bunker a tengerparton Hazatérés a kertek alatt Egy fantomutca és lakói Gyönyörű hely a váci Duna-parton, ahol Kövesdiék és szomszédaik építkeztek. A folyó kisváci partszakasza még érintetlen vadon, amire nemcsak az épület ablakai néznek, de oda fut ki ameddig csak lehet a zöld fűsző­nyeg. Az ember itt magáénak érezheti az egész termé­szetet a Dunával és a szemközti szigettel együtt. Ezt a benyomást csak erősiti, hogy „határtalan", kerítés nél­küli a telek. Igaz, hogy az áradás idején nincs is rá szükség, saját „úszómedencéjük” van. Hogyan kerül egy tanárem- ber a biztonságos katedráról a sok veszélyt és kalandot tar­togató nemzetközi országutak­ra? Sokféle magyarázata lehet, de mérlegelve legalább ennyit lehetne felhozni az ellenkező­jére is. így tulajdonképpen megmagyarázhatatlan, ha va­laki ilyen óriási fordulatot vesz az életében. Czmarkó Gyula megtette. Még a 80-as évek. elején kóstolt a kamionozásba, de akkor még csak néhány ki­rándulás erejéig, ugyanis visszajárt tanítani. Ahogy telt múlt az idő, egyre töb­bet volt úton, és kevesebb órát adott. Ma már tapasz­talt, igazi kamionsofőr, aki nemcsak azt az óriási több tonnás monstrumot vezeti biztos kézzel, de ami talán ennél is nehezebb, megbir­kózik a különböző orszá­gokban rá váró nehézsé­gekkel is. Elsősorban a Közel-Kelet és a Balkán az a terület, ahol még egyetlen utat se lehetett sétakocsikázásnak nevezni. Legutóbb Albániá­ban járt, ahová természe­tesen Jugoszlávián keresz­tül jutott. És nem a polgár- háborús országban volt a legnehezebb ... Hogy mi is fogadja ma a külföldit Albániában, azt meséli el Czmarkó tanár úr, aki lélekben még mindig értelmiségi maradt, nyitott szemmel az élményeket fel­dolgozva járja útjait. Ha­zatérve a maradék kis sza­badidejét feláldozva író­géphez ül és papírra veti a frissen megélt kalandokat. — A politikai változáso­kat követően most jártam először Albániában, egy majd hétszázezer kilomé­tert lefutott Renault ka­mionnal, amelynek karban­tartása se volt mindig tel­jes. Ez, mi már tudom, fe­lelőtlenség, mert az utak annyira lepusztultak, és szervizt is hiába keres­nénk. Itthonról 848 kilométerre van az albán határ. Az út­levél- és vámvizsgálat gyorsabban megy, mint pár évvel ezelőtt. A hatvanas években konyakot és para­dicsomot hoztak a kamio­nok, most pedig az olasz segélyszállítmányokat hord­juk a menekültáradat visz- szatartására. Albániába érve mindjárt óriási hegyek, szerpentinek fogadnak. Amikor leértünk Az Egérlyuknak nevezett egyetlen közúti alagút — méretre szabva az egyikről, amely a nor­vég „óriások útjához” ha­sonlítható, a hátsó lám­páink már hiányoznak, vagy csak betörték az iz­zókkal és a prizmákkal együtt. Mivel ezeken a lej­tőkön csak nagyon lassan, motorfékkel ereszkedhe­tünk, a gyors lábú pásztor­fiúk könnyedén fölkapasz­kodhatnak. Ha netán túl gyorsan merünk haladni, a pásztorok hamar elénk te­relik a nyájat. Egyik kollégánkat lein­tette a rendőr, mert vala­melyik fiúcskának garáz­dálkodás közben elvágta a kezét a törött lámpabura. Másként nem szabadulha­tunk ilyenkor, csak ha leg­alább egy-egy doboz ciga­rettával kiengeszteljük a rend őrét. A bennünket ért sok kel­lemetlenség, lopás, kődobá- lás miatt panaszt kellett tennünk a rendőrségen, de ott nem foglalkoztak ve­lünk. így kerültünk a tira­nai nagykövetségre, ahol dr. Páka Ferenc nagykövet szívesen segített, de a rend­őrség tehetetlenségére utalva, nem sok jóval biz­tatott. De azért számos fel­használható, hasznos infor­mációt kaptunk tőle, ami az idetévedő turisták számára is aranyat ér. Azt már mi is tudjuk, hogy üzemanyaghoz jutni nagyon nehéz. Még a kö- vetségi gépkocsikban is ott vannak a teli kannák. A benzin ára egyébként 1 dol­lár 20 cent, ehhez talont kell vásárolni a nagyobb szállodák valamelyikében, de a fölösleget nem veszik vissza. — Egyáltalán elmerész­kednek arra a turisták? És kapnak-e beutazó vízumot? — Egyéni autós, autóbu­szos turistáknak jelenleg nem adnak vízumot. Nem politikai okok miatt, ha­nem, mert egyszerűen fo­gadóképtelenek. Ugyanak­kor rettenetes drágaság van. Repülővel csak az uta­zás 40 ezer forint. Egy ebéd a külföldieknek 15—20 dol­lár. A szolgáltatások egyéb­ként messze elmaradnak a görög vagy török viszo­nyoktól. — Vonattal...? — Személyszállító vonat nem is lépi át az ország ha­tárait. Albánián belül pedig azon a kevés vonaton is áll­va utaznak, mert nincs ülés, kilopták. A legnagyobb visszatartó erő mégsem ez, hanem a megromlott köz- biztonság. Amióta meghir­dették a demokráciát, el­szállt Enver Hodzsa szelle­me. A „nincs” tettekre sar­kallja az embereket. Most már mernek külföldre me­nekülni és lopni az .idegen­től. Nagyon nehéz dolga van annak a tizenöt magyarnak, akik a diplomáciai testület, a kereskedelmi kirendeltség vagy a Malév képviseleté­ben tartózkodik ott. — Tehát egyelőre ne menjünk Albániába nyaral­ni? — Nagykövetünk, dr. Pó- ka Ferenc derűlátó a jövőre nézve. Szerinte Albánia tu­ristaparadicsom lesz, illetve az szeretne lenni. A politi­kai bizonytalanság előbb- utóbb oldódik, már csak a gazdasági hátteret kell megteremteni. Biztató, hogy ez év közepén megalakult az Albán—Magyar Baráti Tár­saság, és társadalmi kezde­ményezésre várhatóan megszervezik az autóklubot is. Tudomásom szerint terv­be vették a Dürres—Triest és a Dürres—Brindisi komp­járat megindítását — fejez­te be élménybeszámolóját ez a mindenre elszánt vá­ci tanár-kamionsofőr, aki ha majd hosszabb pihenője lesz, netán végleg kiszáll a kamion volánja mögül, könyvet is ír a kalandjai­ról, —d— II. János Pál pápa ma­gyarországi látogatásának fővárosi rendezvényére kü- lönvonatokat indít a MÁV Gödről, Vácról és Verőcé­ről. Augusztus 20-án 7 óra 5 perckor Verőcéről indul különvonat, amely csak Dunakeszi-gyártelepen áll meg. A vonat 15 óra 10 perckor indul vissza a Nyugati pályaudvarról Ve­rőcére. Vácról 7 óra 9 perckor indul különvonat, ez csak Vác alsón áil meg. Visz- szafelé 15 óra 15 perckor indul a Nyugati pályaud­varról. Gödről 7 óra 38-kor in­dul különvonat, ez csak Dunakeszin áll meg, és a városligeti elágazásig köz­lekedik. Vissza is innen indul, 15 óra 15-kor. Merész vállalkozás volt ezt a helyet választani, de maga a ház már csak az ideinél jóval magasabb víz­szintnél kerül veszélybe. Erre tehát gondoltak. Arra azonban nem, vagy túl op­timistán, hogy az építkezés idején a Vízimalom utca, melyen a térkép szerint há­zuk áll, még nem is léte­zik. Az év nagy részén nem gond, mert a Duna-part felől be tudnak járni, s ha áll a víz, akkor a Dózsa György út 84. felől a szom­szédok kiskertjén keresz­tül. Ettől függetlenül nem tartják normális helyzet­nek ezt a pótmegoldást, szeretnének saját utcát. Mégpedig azt, amelyik az ő házuk előtt megy el. Milyen abszurd helyzet ez az egész? Hogyan épít­het valaki oda, ahová még csak nem is tervben, csu­pán lehetőségében létezik egy utca kialakítása? Aíert hol szerepel a Vízimalom utca? Csupán a város ren­dezési tervében. Ez pedig nem határidőhöz kötött va­lami, amit mindenképpen megvalósítanak, hanem egy olyan mérce, amelyet szük­ség esetén elővesznek, s hozzámérik a kérelmekhez, ha valaki ott szeretne há­zat, ahol a terv szerint út, park vagy sportpálya sze­repei, lehetetlen kiadni az engedélyt. Kövesdiék és szomszé­daik jól ismerték ezt a ren­dezési tervet, és eszük ágá­ban sem volt a Vízimalom utca közepére letenni az alapokat. Az engedélyezés így is nehéz lehetett, ha­csak nem ... Bizonyos vé­lemények szerint biztos le­fizették az akkori hivatal­nokokat, mások szerint a korábbi városvezetés any- nyira közel állt szándékai­ban itt utcát építeni, hogy bátran, kockázat nélkül ki­adhatta a papírokat. Az érintettek kikérik maguknak a gyanúsítást. Ök becsületes úton jártak el, s amit most kérnek, csak az események felgyor­sítása, felkarolása. Mert akárhogy van is, vagy volt, tény, hogy hozzájuk főleg áradás idején se a mentők, se a tűzoltók nem juthat­nak be. Ilyesmi pedig nem Mindhárom különvonat- ra 50 százalékos kedvez­ményt ad a MÁV. Ugyan­csak fémáron utazhatnak azok, akik a pápalátogatás más rendezvényein kíván­nak részt venni, és a me­netrend szerint közlekedő vonatokat veszik igénybe. A Volánbusz váci üzem- igazgatóságától kapott in­formációink szerint. az egyházak hat különbuszt rendeltek meg, amelyek augusztus 20-án Vácról és környékéről szállítják a fő­városi eseményekre a hí­veket és az érdeklődőket. Ugyanakkor a váci üzemigazgatóság három tartalék buszt tart készen­létben, hogy ha a menet­rend szerint közlekedő já­ratok nem tudnák lebo­nyolítani a megnövekvő utasforgalmat. csak a szökőévekben fordul elő, idén már háromszor volt kinn a víz, legalább a Duna utca és a Sándor ut­ca között, vagy még rövi- debb szakaszon, csupán zsákutcát lehetne nyitni. Mibe kerülne megnyitni azt a pici utcát? — kérdez­heti bárki. Sokba. Mégpe­dig a város pénztárcájából, amire az eddigi reagálá­sokból következtetve, nincs fedezet. Azért pedig még kevésbé szívesen áldoz az önkormányzat, hogy a tel­kek értéke tovább emel­kedjen a tulajdonosok ke­zében. Mire kellene a pénz? Az utca szakszerű megépí­tését és annak költségeit Kövesdiék szerint összefo­gással ők maguk állnák. Sőt, telküknek azt a ré­Amikor nyár elején meg­tudtam, hogy a helyreállí­tott zenepavilonban, mint valamikor, ismét vasárnapi térzene lesz, nagyon 'meg­örültem. A fiam imádja a fúvósokat, én pedig boldog vagyok, ha örömet okozha­tok neki. ö még hároméves sincs, és már a zene közelé­be kerülhet. Nagy dolog ez, hiszen egy hangversenyte­remben még nem tudna vi­selkedni, itt a téren pedig ez nem is kérdés. Óriási csalódás volt, ami­kor o beharangozott elő­adás helyszínén senkit nem találtunk. Ráadásul fél órát gyalogoltunk, amíg odaér­tünk. Azért nem bántuk meg, hiszen a Duna némi­képp kárpótolt. Ekkor még a szezon eleje volt, valami közbejöhetett, gondoltam. Minden kezdet nehéz. Az­tán csak beindult a muzsi­kálás. Elmúlt hétvégén is fújták a rezet. Volt mit hallgatni. Az én fiam, lehetett volna akár hét ördög is benne, ezen a szabadtéri nézőtéren igazán nem tűnt volna fel, ugyanis voltak hangosabb nézők is. Beléjük nem ördögök, ha­nem lóerők bújtak, ami képtelen volt nyugton ma­radni. Ügy látszik, ennek már így kellett lennie, Dunagyöngye filmszín­ház (Dr. Csányi László krt. 58.): augusztus 15-én, csü­törtökön, este fél 7 és fél 9 órakor a New Jack City cí­mű amerikai bűnügyi tör­ténet van műsoron. Rendez­te: Mario Van Preebles. Főszereplők: Wesley Snipes és Chris Rock. — Témája: New Jack City tele van ká­bítószerárusokkal, és -fo­gyasztókkal. Véres tivor­nyákat rendeznek a drogtól kábult alakok'. A rendőrök tehetetlenek... Kertmozi (a városi könyvtár szomszédságá­ban) : augusztus 15-én, csü­törtökön este fél 10 órakor a Predátor 2 (Ragadozó L. A.-ban) című amerikai fil­met vetítik. Rendezte: Stephen Hopkins. Főszerep­lő: Danny Glover. — Témá­ja: A kábítszerkereskedők kemény csatározása köze­pette hirtelen valami ijesz­tő, megmagyarázhatatlan szét, amely az utca szelvé­nyébe esik, ingyen átadnák a köznek. Azok helyett, akik csupán gazdálkodásra használják a telküket, nem nyilatkozhatnak. De tudják is, hogy ők kártalanításra számítanak egy ilyen lépés esetén. Ezt az összeget „pe­dig ők nem fizethetik ki a szomszédoknak. Tárgyalni azért lehetne, hátha ... Hátha volna, aki hajlana a jó szóra. Legalább lássáh mennyi a mennyi? Számo­kat akarnak tudni, ezért az önkormányzat közvetítésé­re számítanak. Egyelőre. A többit pedig majd meglát­ják. Mindkét részről. Így okoskodnak tehát a nemlé­tező Vízimalom utca lakói. Természetesen nem kívá­nunk szó nélkül elmenni a másik fél mellett sem. A polgármesteri hivatal kép­viselőit megkerestük, s azt a választ kaptuk, a polgár- mester és a jegyző közösen kíván nyilatkozni. Együtt fejtik ki álláspontjukat eb­ben a kérdésben. ameddig a zene szólt, addig berregtették fel, s alá szá­guldozva a pavilon 100 mé­teres körzetében a segéd­motorjaikat a srácok. Volt, akinek nem is kellett moz­gásban lennie, mert autóval jött, és álló helyzetben túráz­tatta a gépét. Hasonló korúak lehettek a zenészekkel, s azt hiszem, nem véletlenül történt így ez az egész. A robbanómo­torok hangja is önkifejező eszköz. Bizonyíték erre, hogy addig szégyellnek az utcára menni a Simsonok­kal, amíg fönn a kipufogó, vagy amíg el nem távolí­tották a hangszigetelő anya­got belőle. A hangverseny végén, amit természetesen nem élvezhettek nyugodtan azok, akik elfogadták magukban, hogy bizony ők a színpad innenső oldalán vannak, nem a dobogón, a művé­szek között, mintegy va­rázsütésre eltűntek a dön- gicsélő motorosok és az autók vezetői is kuplungol- tak. Az én kicsi fiam pe­dig nem értette az egészet a hirtelen beállt csendben. Talán azt gondolta, ilyen a térzene, s legközelebb a motorok már hiányozni fog­nak a fülének ... dolog történik. A gengszte­rek soraiban nagy pusztí­tást végez egy rémisztő rej­télyes jelenség, amely nagy áramkisülések közepette vonul tova ... VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 15. © A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. • Munkatársak: Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet. • Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. © Hirdetésfelvétel a szerkesztősegben naponta délelőtt 9-től 11-ig, vala­mint a váci hirdetőirodá­ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-töl 17 óráig. Féláron a pápalátogatásra Különvonatok Budapestre Dudás Zoltán Rezek és motorok Tér—zene — iszony

Next

/
Oldalképek
Tartalom