Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-13 / 189. szám

MONORI XXXIIi. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 13., KEDD Az alpolgármester ellenzi Inkább adják bélbe Nagy Illés, Monor alpolgármestere egyike volt azoknak, akik a legutóbbi képviselő-testületi ülésen a dr. Juhász György orvos igazgató által előterjesztett tervezetet a hulyi egészségügy privatizálásáról, a Monomert Kft. megalakításáról — nem támogatta. Ellenérveit többol­dalas írásos anyagban sorakoztatta fel, s kérte annak közlését. Ennek terjedelmi okok miatt nem telietünk ele­get, viszont közöljük az előterjesztés egyes részleteit. Mivel már mások is jelezték, hogy nyilvánosságra sze­retnék hozni véleményüket, a közérdekű vitának igyek­szünk helyet adni hasábjainkon. Húsos huzavona Megállt az idő? Országszerte nagy a kiábrándultság a nagy dérrel-uurral beharan­gozott kedvezményes scrtéshúsvásárral kap­csolatban. Monoron a Forrás Áruház ABC-részlegé- ben az akció első nap­ján több mint félszá- zan várakoztak már a nyitás előtt fél órával. Aztán bcntről kiüzentek a hentesek, hogy nem­csak leértékelt, de más hús sincs, így mehettek haza a sorban állók. Aztán előfordult olyan is, hogy a boltokban csak olyan húsáru volt, amely nem tartozott a keretbe, azaz nem ked­vezményes áron kínál­ták eladásra. Persze mindenki az olcsóbb húst kereste... A monori Kossuth Tsz Petőfi utcai hússzéké­ben, úgy tűnik, megállt az idő. Amint megtud­tuk, az egyszemélyes kft. nem tartotta szük­ségesnek, hogy ők is be­kapcsolódjanak az ak­cióba. Ők továbbra is a régi áron kínálják por­tékáikat. Az eredmény: pang a bolt, áru van, vevő alig. Mindenesetre a mos­tani akció balsikere is bizonyítja, ezt már megint jól kitalálták. S amikor e sorokat írom, reggel hat órakor a szerkesztőségben, a rá­dióból hallom az illeté­kes tárca államtitkárá­nak nyilatkozatát: aggo­dalomra semmi okunk, lesz elegendő hús az el­következendő napokban is az országban. Hát, ha csak úgy nem, mint eddig ... (G.) Levelesládánkból Sok-sok élmény A Magyar Falusi-Tanyai Vendégfogadók Szövetsége áp­rilisban pályázatot hirdetett 6—18 éves fiatalok részére: „Minden faluban, tanyán van élmény és felfedeznivaló”, témakörben. Az alábbiakban az egyik díjnyertes beszá­molóját közöljük a háromnapos jutalomkirándulásról. „Egyetértek azzal, hogy az egészségügy finanszíro­zási rendszere átfogó re­form előtt áll, ami a sza­bad biztosítási rendszert vagy a társadalombiztosítá­si alap önkormányzatok közötti felosztását illeti, azonban egyetlen fórumon sem hangzott el az, hogy a rendelőintézetek felszá­molásának közeli perspek­tívájáról lenne szó. A rendeletek tételesen sorolják azokat a feladato­kat, amelyeket a gyógyító- megelőző ellátásnak a tár­sadalombiztosítási alap ál­tal finanszírozva kell vé­gezni, és ezek között bőven van szakrendelés. Itt csu­pán arról lehet szó, hogy a szakorvosi rendelés fogal­mának 40 százalékát majd a családi orvos fogja ellát­ni. Annak feladata bővül ezzel, s nem korlátozódik a i,beteg igénye szerinti” Vény megírására csupán, hanem valóban értelmesebb és felelősségteljesebb mun­kát tud végezni, az igazán szakorvosi munka pedig megmarad ott és azoknak, akik ezt a tevékenységet mesteri fokon végzik. Monor és környéke la­kosságának nem kell félnie amiatt, hogy szakorvosi el­látásban nem részesül, mert a települések lakossá­t ának java része a főváros­án dolgozik, s ott valóban részesülhet és válogathat a különböző felügyelet alá tartozó egészségügyi intéz­mények gyógyellátása kö­zött. Ez így „csak” valóban pénz kérdése lesz, hogy Ju­hász urat idézzem. Véleményem, hogy nem a feladatot, a feladatkört kell finanszírozni, hanem a normatív finanszírozást (kezelt beteg száma) kellett volna bevezetni, mert erre mód van. Ezt bevezetve ga­rantáltan elég a költségve­tésben meghatározott ösz- szeg. Semmilyen struktúra nem fog összeomlani, ha a pazarló, nem kontrollálható feladatfinanszírozás he­lyett a normatív finanszíro­zást vezetjük be. Ha a kor­mányzat megszünteti a szakorvosi rendelőintézet direkt TB-finanszííozását, s emiatt a szakorvosi intézet dolgozói kenyér nélkül ma­radnának, emiatt fájjon a Munkaügyi Minisztérium feje, neki kell előteremteni a munkanélküli-járadékot. Nem hiszem, hogy talál valaki nálunk nagyobb ba­lekot széles ez országban, aki támogatni képes egy olyan programot, amely ugyan kész a mindenkori gazdasági, társadalmi és strukturális változások naprakész és rugalmas kö­vetésére, azokhoz való tel­jes akalmazkodásra. az in­gyenesen bérbe vett köztu­lajdon alapján, csak épp a tevékenységet felejti el tisztán és világosan meg­nevezni, továbbá egy bár­milyen jellegű gazdasági társulás legfőbb célját: a hasznot láthatatlan para­méterek hosszú sora jelzi csupán. Nem világos szá­momra az, hogy azonkívül, hogyha a termelőeszkö-. zeit a város ingyen és bér­mentve egy szűk és meg­gazdagodni vágyó érdek- csoportnak átadja, még mi­be kerül, mert mindez, úgy érzem, nem fedezi a Mono- med Kft. kapacitásának és kondícióinak teljes mérté­kű szakmai és üzleti nagy formátumú kihívásait. Ügy gondolom, hogy az önkormányzatnak nem csu­pán érdeke és szándéka, hanem törvényben előírt feladata az alapvető egész­ségügyi szolgáltatás bizto­sítása és ennek a feladatá­nak a kft. alapítása nélkül is eleget kell tegyen. Annak előrebocsátásával, hogy a kft. alapítását kü­lönválasztanám a Monort teljesen kiaknázandó egész­ségügyi és gyógy-idegenfor- galmi rt.-től, annyit: a vá­rosnak korábban kellett volna lépnie ahhoz, hogy kórháza legyen. Ezt a ko­rábbi járási vezetők érdek­telensége akadályozta meg. Eredetileg a Kerepestar- csán megépült kórházat Monor kapta volna meg. Arra a célra, ami az előter­jesztésben van, nem javas­lom szakmai szempontból kórház építését. Ezeket a beavatkozásokat, progra­mozható műtéteket nem kell helyben elvégezni, ezt Valahol meg lehet venni. A sürgősségi esetekre pe­dig kitalálták a távhívású mentőautót, ami 0—24 óráig biztosíthatja a szolgálta­tást egy jól képzett team­mel, mert például az in­farktusos beteg nem azért hal meg, mert nem a szom­szédban van a kórház, ha­nem rossz a prehospitalos ellátás. Monornak csak épp Kerepesíarcsa irányában van rossz közlekedése, bár­mely más irányt választva 30 perc alatt elérhető a kórház. Ezenfelüi 400 ágyas kórháznál kisebbet csak dzsungelben létesítenek, en­nél kisebb kórház eleve gazdaságtalan. Ami a vállalkozást il­leti a gyógyel látás terén, erre alkalmas forma lehet egy egyszerű bérbeadás is. Budapest rendelőintézetei­ben ez terjed (jelenleg 30 Ftóra/négyzetméter). Ha mi féláron biztosítanánk ugyanezt, holnaptól ki tud­nánk adni, s anyagilag job­ban járnánk, mint az ebben az előterjesztésben megfo­galmazottal.” Pi'is Önkormányzati ülés Pilis nagyközség önkor­mányzati képviselő-testüle- te augusztus 15-én, csü­törtökön délután fél 5-kor tartja soron következő ülé­sét a helyi polgármesteri hivatalban. Napirendjén szerepel az 1. félévi költségvetés telje­sítéséről szóló beszámoló, tájékoztató a gamesz mun­kájáról, továbbá a köztisz­taság fenntartásáról szóló önkormányzati rendeletter­vezet, a megemelt törlesz- tőrészletű lakáscélú hite­lek szociálpolitikai támoga­tása és az első lakáshoz jutók segítése. Ugyancsak a csütörtöki ülésen kerül kinevezésre a 2. Számú Általános Iskola új igazgatója. ÁFÉSZ Kupa Péteri győzelem Labdarúgó ÁFÉSZ Kupa: Péteri—Gyomra 2-1 (0-1), Űri, 150 néző. Óriási potya- góllal nyert, a szerencsé­sebb Péteri. Gól: Béres, Pikál, illetve Lénárt. Űri—Kókai KSK 7-0 (3-0), Űri, 300 néző. Vezet­te: Mészáros F. Kiütéses győzelem. Gól: Farkas, Gccser, Dobos J. (2—2), Kiss F. Az 1—2. helyért Péteri— Űri 2-1 (0-0), Űri, 400 né­ző. Vezette: Jeszenszki. Megérdemelten nyerte a kupát a Péteri. Gói: Tóth II. L., Hegedűs, illetve Far­kas. A 3—4. helyért Gyömrő— Kóka 2-0 (1-0), Űri, 150 néző. Vezette: Varga. Gól: Mohácsi (2). A torna leg­jobb kapusa: Gregus Fe­renc (Péteri), legjobb játé­kosa Folt Gábor (Péteri), gólkirálya: Farkas Imre (Űri). A díjakat Bori Pál, az Alsó-Tápió Menti ÁFÉSZ elnöke adta át. Megérkeztünk Császár- töltésre. Az idő bor.ongós volt, és esett az eső. Szál­láshelyünkre siettünk, hogy a nehéz csomagoktól minél eJibh megszabaduljunk. Családoknál helyeztek el, mi Anna néni takaros há­zában laktunk. Kis pihenés után buszba ültünk, és el­mentünk madárlesre. Ezt követően falunézésre mentünk, megnéztük a templomot, az ottani építé­szeti stílusú házakat, pin­cesorokat. Mire visszaér­tünk, a vacsora tálalva volt. Teli gyomorral mély álomba merültünk. Reggel kakaskukorékolásra ébred­tünk. Vezetőnkkel, Marika nénivel, aki vadász és ta­nárnő, elmentünk a park­erdőbe vadlesre, valamint erdőjárásra. A hosszú gya­loglás után jólesett a bog­rácsban főtt ebéd. Délután Kalocsára mentünk. Utol­só nap délelőtt Marika né­ni tanyájára látogattunk el. Ott megnéztük büszkesé­geit, trófeáit, kitömött ma- radait, amiket férjével lőt­tek vagy fogtak. A többi tanyát és udvart is meg­néztük, ahol rengeteg állat volt. Nekem a lovak tet­szettek a legjobban. Felejt­hetetlen élményekkel tér­tem haza városomba, Mo- norra. Kovács Tamás Monor KÖZLEMÉNYEK Köszönetét mondunk mind­azoknak, akik a végtisztessé­get megadták Flix Ferencné (Seres Katalin) temetésén. Édesanyja és férje. (GO 918/1K) A magam és a családom ne­vében ezúton köszönöm meg mindazoknak, akik édesanyám, özv. Csonka Sámuelné 100. születésnap ünnepségén részt vettek, körülvették szeretetük- kel, és sok szép virággal. Kü­lön köszönöm a Gyömrői Pol­gármesteri Hivatal képvisele­tében Murvainé (Ancika) meg­ható üdvözletét, ajándékát, valamint dr. Varga Ernő jegy­ző úr megjelenését, az SZDSZ képviseletében Hartai tanár úr megjelenését és ajándékukat. Megköszönöm továbbá Vancsó József evangélikus tiszteletes úr megható imádságát, vala­mint végül, de nem utolsó­sorban a Monori Hírlap mun­katársának, Gér József úrnak az édesanyámról írt riportot és Bagóczkyné, Erika fénykép­felvételeit. (69 297/1K) Augusztus 20-fo szabadtéri ren­dezvényünkhöz vásárosok je­lentkezését várjuk. Felvilágosí­tás minden nap 11—17-ig: Mag­lód, Petőfi Sándor Művelődési Otthon. (68 643/2K) _______________ T etőtér-beépítéses, alápincé­zett, azonnal beköltözhető csa­ládi ház áron alul eladó Pili­sen. Érdeklődni: Pilis, Költői A. u. 11/A., Biácsiné. (68 644/ 2K)______________________________ S zoba-konyha kiadó. Boros- hordók. kád, prés, szőlődaráló eladó. Monor, Tomoa M. u. 9., Szabó János. (68 917/1K) MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. # A szerkesztőség vezetője: Vercszki János. 0 Munka­társak: Gér József és Kob- lenez Zsuzsa. # Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Tele­fon: 157. 0 Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtő! • péntekig 8-tó! 11-ig. ^J^özmunhan ét idősebb hölgy ballag előttem. Egyikük nagy átéléssel meséli a másiknak egy olvasmánya tartalmát. Hogy az miiven gyönyö­rű volt. És hogy megrí- katta. Amikor például a szőke asszony a magán- klinikára került, és ak­kor a délceg gárdakapi­tány ... Lelkendeznek. Eszembe jut egy kórház — azt hiszem, bárme­lyik kórház eszembe jut­hatna —, ahol a betegek kézről kézre adják Claire Kenneth regé­nyeit, s egy vizit meg egy vérvétel között alél- tan tárgyalják a herme- lines hölgyet meg a ró­mai randevút. Csodás — mondják, és a vaságya­kon repülnek a gazda­gok miliőjébe, szolid és katartikus lelki nyava­lyái közé. Különös — tűnődöm —, az emberek nagy része milyen em­pátiával képes azonnal belehelyezkedni a va­gyonosok lelkivilágába. Megkönnyezi a szőke asszonyt, aki lemond a gyémántjairól a gárda- kapitányért — és kike­rüli itt, a Bocskai utcá­ban az inas, vékony kis embert, aki a tizenhét éves fiával meg a lapát­jával a közmunkán dol­gozik. Mert mi érdekes van egy hatgyerekes családapán, aki térdig áll a vízben, és az akác- gyökerekkel küszködik, hogy le tudjon folyni a sáros lé az árokban? És ugyan miért ríkatna meg bárkit, hogy egy tizenhét éves gyerek­embernek a közmunka az első munkahelye, és az apja azt mondja, hogy rendes a srác, csi­nálja, azért csinálja, mert a testvéreinek is enni kell? Ez itt az élet. Amúgy tizenöt fős brigád dolgozik M'ono- ron közmunkában a bel­vízelvezetésen, az árok­rendszer tisztításán, kar­bantartásán. Habár épp ma reggel szedték szét a már-már jól összeszo­kott csapatot. Heggel a polgármesteri hivatal­ban a műszakiak azt mondták, hogy ez a hat ember ide megy, amaz a négy amoda, itt alig maradtak páran. Ami­nek az lesz az eredmé­nye — mondják —, hogy egyik helyen se megy a munka rendben. Ha együtt maradhattak volna, ezt a szakaszt ma sikerülne befejezni, másnap megint csak együtt vonulnának a kö­vetkező sürgős helyre. De hát a inüszakiak döntenek, nekik nincs szavuk. Ók senkik. Mondták reggel az ér­tekezleten azt is, hogy nagyon kéne már egy bódé. Egyrészt nincs ho­va rakni a szerszámokat. Hol az egyik portára könyörgik be a lapátot, csákányt, hol a másikra, de nem mindenki enge­di szívesen. Másrészt meg óránként elkezd es­ni az eső. Az emberek feje fölött nincs tető. Azzal megbckülnének, hogy az árokparton ülve kell reggelizniük, de ronggyá ázni. nem akar­nak. Meg aztán ott a vécé ügye is. Balog Já­nos adja elő érzékletesen a gondot. — Ugye, rájön az em­berre, és nincs hova menni. Itt még csak hagyján, közel a piactéri vécé. Ha van az ember­nek öt forintja, beenge­dik. Iia meg nincs? Ha­zamegy. Én másfél kilo­méterre lakom innen. Közbe jön a főnök, kér­di, hol a Balog? Haza­ment vécére. Eltelik egy óra, megy az idő, a fő­nök, naná, hogy levonja a ledolgozott munkaidő­ből. Balog Jánosék amúgy örülnek a közmunká­nak. — Jobb szeretem, mintha be lennék zárva egy gyárba — mondja Balog 'János. — Nem baj, hogy kemény fizi­kai munka ez. Tizen­négy éves koromban én már ezt csináltam. Aztán meg öntödében gépformázóként is le­húztam tizenöt évet. El­végeztem egy hat hóna­pos tanfolyamot, vizsgát tettem, aztán az öntö­dének vége lett. Másfél évig voltam munka nél­kül. Az asszony kapta .csak a leszázalékolási pénzt, ötezer-valahány- száz ^forintot. A gyere­keknek meg enni kellett. Fölépítettem a három­szobás házamat, félig sincs kész, és nincs egy rendes ágyunk, amibe lefekhetünk. De ez a közmunka most meg­van, hatezer-valaliány- száz forintért, aztán az ember beletörődik, hogy egyik napról a másikra kell élni. Visszakérdez Balog János: hát hogyne fog­ná el néha az embert a reménytelenség, de na­gyon? Itt a gyerek is, a Zsolti. Gumicsizmában, lapáttal. Lehetett volna belőle szakmunkás is, ha „lett volna rá kere­te” az apjának. Így meg, lehet, ezzel megy ki az egész élete. A többiek bólogatnak. Csak Páljai Sándor, a munkavezető nem bólo­gat. ö nem olyan fajta. Kaptak a helyi munka­alkalmon — mondja —, de úgy tűnik, nagyon elbánnak velük. Ha ja vaslatuk lenne, meg se hallgatják őket. Velük szemben csak elvárások vannak. Beleszólás nincs. Azt mondták például még az elején: akinek három igazolatlan hiányzása van, mehet a munkakönyvéért. Na, ő küldte is az igazolatla­nokat a hivatalba, ott meg úgy megdicsérték őket, hogy asszonymun­kára osztották, söpröget- ni. önnek-mennek a já­rókelők, kerülgetik a gumicsizmás, lapátos csoportot. A két idős hölgy a gárdakapilány történetével már messze jár. K. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom