Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-12 / 188. szám
I. ÉVFOLYAM, 132. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 12., HÉTFŐ BUüVVIDEKI Otília BUDAÖRS 0 ÉRD O SZÁZHALOMBATTA O PILISVÖRÖSVAR 0 BUDAKESZI 0 EIATOR- BAGY 0 TÖRÖKBÁLINT © PILISCSABA O PATY O ZSAMBÉK © SOLYMÁR 0 TÁRNOK 0 NAGYKOVÁCSI © BUDAJENÖ © PERBÁL © TÖK O TINNYE © ÜRÖM A HIERARCHIA ÁBRÁCSKÁI Nem firtatták sí okát Miért hagyta el önöket a jegyző? — kérdeztük Botz- hcim István pilisvörösvári polgármestert, miután megtudtuk, hogy a község jelenleg megbízott jegyzővel működik. — Érkezett egy kikérő a ferencvárosi önkormányzattól, ezért mi felmentettük itteni munkája alól. — indokolta, hogy miért hagyja el önöket? — Jobb ajánlatot kapott tőlük, nálunk 35 ezer forint volt a fizetése, a IX. kerületben pedig 38 ezret kínáltak neki. Dr. Albrecht Máriát már új munkahelyén kerestük fel, hogy beszéljen a Pilis- vörösváron töltött hónapokról, illetve távozásának okairól. — Régóta éltem Pilisvö- rösváron, három évvel ezelőtt megpályáztam a vb- titkári állást is, de nem sikerült. Ehelyett azonban elnyertem a Nógrád megyei Rétságon a vb-titkár- ságot, ott szolgálati lakást is kaptam, és rendkívül jó kapcsolatot sikerült kialakítanom az ott élőkkel. Tavaly decemberben azonban, amikor a jegyzői pályázatokat kiírták, mégsem a rétságit pályáztam meg, hanem a vörösvárit. A pilisvörösvári képvi- velő-testület akkor 11 jelentkező közül egyhangú szavazással engem választott. Ügy tűnt, sikerült megnyernem őket. A rétsági polgármester felkísért Vörösvárra, mint mondta, meg akarta nézni, hogy jó helyre jövök-e. — Megromlott a kapcsolata a vörösvári testülettel? Érte valamiféle sérelem? — Sérelem nem ért, sem anyagi, sem erkölcsi. Ami \elem történt, általános jegyzői probléma, azért is beszélek róla, mert tanulságos. Jegyzői értekezleten gyakran szóba került jogállásunk. A jegyzők azért kerültek a polgármesteri hivatalokba, hogy a törvényesség őrei legyenek, egzisztenciálisan azonban a polgármestertől és a testülettől függenek. Ez már önmagában nagy ellentmondás. Igaz, ót lehet hidalni, ha a jegyző és a polgármester viszonya nagyon jó, olyan, mint amilyent például Rétságon tapasztaltam. Valójában azonban a jegyzőnek mint a hivatal vezetőjének semmiféle munkáltatói jogköre nincsen, szakmailag mégis ű vezeti az apparátust. A hatásköri törvény szerint a döntési jogok megoszlanak a hivatal és a képviselő-testület között. Akadtak olyan esetek, amelyek nem tartoztak a testület hatáskörébe, mégis utasítottak, hogy intézkedjek a testület elvárásainak megfelelően. Köteleztek például arra, hogy vonjak vissza egy, még régebben kiadott közterület-használati engedélyt. Észrevéte- leztem, hogy egy ilyen döntés jogellenes, de nem tud-- tarn meggyőzni őket, végre kellett hajtani az engedély visszavonását. Az ügyfél persze fellebbezel t a köztársasági megbízotthoz. Kiderült, valóban jogsértő volt az önkormányzat eljárása. Többször, megkíséreltem elmondani, hogy egy települési önkormányzat hozhat rendeleteket, de ezek nem lehetnek ellentétesek a központi szabályokkal. Ettől azonban még önálló egy önkormányzat. Szóba hoztam, hogy vannak olyan képviselő-testületek, amelyek a legtisztábban szakmai jellegű döntéseket is magukhoz kívánják vonni, olyannyira, hogy például még az építési engedélyeket is a testület akarja kiadni a szakapparátus helyett. Egyik képviselő erre a legkomolyabban azt válaszolta, „jaj de szép, ide kellene eljutnunk nekünk is.” Nekem szöget ütött a fejembe, minek akkor ide jogot végzett jegyző és szakapparátus, ha csak a testület utasításait kell végrehajtani. — A polgármester nem állt ki a hivatal mellett? — A polgármester, nem akarom őt megbántani, politikusnak tartotta magát, és nem érezte magút a hivatalhoz tartozónak. Nem is beszélt közvetlenül a dolgozókkal, úgy tartotta, a hivatalnak hierarchiája van. Ezt rajzban is ábrá zoita, amelyen kis nyilakkal jelölte, ki kivel kerül jön munkakapcsolatba. Az ügyintéző a csoportvezető vei, a csoportvezető a jegy ; zővel, a jegyző a polgár- mesterrel, és ugyanígy visz szafelé is. — Emiatt jött el Vörösvárról? — Dehogy! A nyár elején elmentem 10 nap sza badságra. A legjobb hangú latban váltunk el, a polgár- mester nagyon elégedett volt a hivatal munkájával, a falugyűlés előkészítésével, és jó utat kívánt. Mi re azonban visszajöttem, behívatott. Elmondta, amíg távol voltam, rájött, hogy a hivatal rosszul működik. A dolgozók nem tartják be a hierarchiát, nem készült el még a féléves zárás, herdálják az önkormányzat vagyonát. Elmondtam neki. hogy a féléves zárást júniusra* sosem készítik el, hiszen ilyenkor még az OTP sem küldi meg az egyenlegközlést. A vagyon- lierdálásról kiderült, arra gondol, hogy a hivatal egy gazdasági évre kiadott egy földdarabot kishaszonbér- leti szerződésbe. Mondtam, ez jegyzői hatáskörbe tartozik, tehát jogszerűen jártak el a kollégák. Mindezek, ellenére azt válaszolta, nem tetszik neki az apparátus működése, úgy látja, nem vagyok képes az ő elvárásainak megfelelően vezetni, gondolkozzak rajta, hogy más állás után nézzek. Ezen akkor nagyon megdöbbentem, hiszen szakmai hozzáértésemet sohasem kérdőjelezték még meg. Pár perccel később telefonon beszéltem elődömmel, valamely más ügyben. O vetette fel, hogy itt, a IX. kerületben irodákat szerveznek, és a közgazdasági iroda élére vezetőt keresnek. Kérdezte, nem lenne-e kedvem megpályázni. Nyeltem egy nagyot, és rávágtam: igen. Ilyen gyorsan még soha életemben nem döntöttem. — Komolyan gondolta a polgármester, hogy keressen más állást? — Nem tudom. Miután kimondta, látszólag újra a régi hangulat honolt közöttünk. Én közben megpályáztam, és elnyertem ezt az állást. Amikor a kikérőm megérkezett, szó nélkül tudomásul vette, csak másnap kérdezett rá, „tekintsem ezt válasznak a múltkori beszélgetésünkre?” A következő képviselő-testületi ülésen szóba került a felmentésem. Ügy tűnt, senkit nem ér meglepetésként a dolog. Az okát senki sem firtatta. Szó nélkül elfogadták a döntésemet. Most pályázatot írtak ki a jegyzői állásra, bár nem tudom, az önkormányzatnak ' valójában most jegyző kell-e vagy inkább VOV fejbólintó Jánost keresnek? Utóbbi azonban nem lesz igazából a település hasznára. Szegő Krisztina A hatsskcrckrcl Rendkívül ülés Augusztus 12-én rendkívüli ülést tart Százhalombatta önkormányzati képvi- selő-testüleíe. A napirenden ezúttal a hatásköri törvény szerepe1, mely megfogalmazza, kivel oszthatja meg a hatáskörök gyakorlását az önkormányzat, egyes témákban ki, illetve kik dönthetnek. A cél az, hogy rendezett legyen a hatáskörök gyakorlása. Változás flott az egészségügy. Eddig jobbára elképzelésekről lehetett hallani, amire vagy azt mondták az érintettek, szinte kivitelezne teilen, vagy azt, ji megoldásnál: ígérkezik. A laikus állampolgár, aki m a lü.-: zc azt szer. iá, pa.t zzairal továbbra is légyen kikez, hová fordulata, az cgészjöl annyit értett meg, a jJvóbcn talán nehezebb lesz a gyóg/üláo. Mert van valami bizonytalanság r.z elméletek között, azután tart attól is — mert vállalkozásról, pénzről is szó esik a változtatás kapcsán —, többe fog kerülni a jövőben az orvosi ellátás. Dr. Benedek Lászlóval, Százhalombatta rendelőintézetének igazgató főorvosával arról beszélgettünk, milyen jellegű lesz a változás náluk. Hogyan látják a helyzetet áz orvosok, s ő, az intézmény vezetője? — A különböző megbeszéléseinken bennünk az a kép alakult ki, hogy a változtatás lényege számunkra annyit jelent, jobb, vagy a jelenlegihez hasonló színvonalú szolgáltatást kell nyújtanunk a lakosságnak. Ehhez hozzá kell tennem, hogy nagyon jól le szerelt rendelőintézetünk van, számítógépes betegforgalmi rendszerünk, vérzsírszűrést már két éve végezhetünk, mert megvan hozzá a felszerelésünk. A védő koleszterinszintet is mérni tudjuk, a bélvérzés szűrésére, nőgyógyászati szűrések elvégzésére is megvannak az eszközeink. Az ultrahang- vizsgálatokat szintén meg tudjuk oldani, a szív vizsgálatára most képezik ki egyik munkatársunkat. Ezért is mondtuk azt, hogy a rendelőintézetre — a szolgáltatások számos lehetőségét tekintve — szükségük van és lesz az itt élőknek. Ezt azért jegyzem meg. mert az új egészségügyi koncepció lényege, iiogy két lábon álljon a gyógyítás Az egyik az alapellátás, ebbe foglaltatik a családi orvoslás is, a másik a kórhá zi ellátás. Eddig e kettő mellett voltak a rendelőin tézetek. Azokat a szakorvosi intézményeket, amelyek önállóak, nincs mellettük kórház, mintha meg akarta volna takarítani — a kiadá sokra gondolok — az egész ségügyi vezetés. Most már hallani olyan hangokat, hogy megmaradnak ezek az intézmények, mert a változás nem mehet végbe egyik napról a másikra, egy ideig még szükség lesz rájuk. Tehát mi is maradhatunk. Úgy vélem, hiba lenne olyan döntést hozni, amely például Százhalombattáról elvinné a szakrendelést. Budapesthez tartozunk, gondolja el, egy szemészeti vizsgálatra, egy lábtöréssel a fővárosba kéne fel- itaznia a betegnek. Nem hiszem, hogy ez megoldást jelentene az itt élőknek. Ami a vállalkozással kapcsolatos terveket illeti, azt mondhatom, volt'már ilyen kísérlet a városban is, nem vált be, pedig az orvos, aki megShop Center Zsámbékon próbálta, nagy reményeket fűzött hozzá. A változást, ami nincs is oly messze — jövő januártól kezdődik —, úgy- kell megoldani, hogy a lakosságnál .a szolgáltatások terén ne legyen tapasztalható semmiféle romlás. Egyben szeretnénk tartani a rendelőintézetet, legyen bárki a fölöttesünk. Mert ez a kérdés még nem tisztázott. Jelenleg a tiszii orvos, a társadalombiztosítás, az önkormányzat is számon kérhet bizonyos dolgokat, és persze az orvoskamara is. Az önkormányzat például meghirdetheti a körzeti, gyermekkörzeti, fogászati állásokat. Akkor is, ha be vannak töltve. Ila van pénzük, akár többet alkalmazhatnak a meglévőnél. Ennél több beleszólása nem lesz. Úgy látom, így nehezen lesz majd irányítható az egészségügy. Lehet, olyan helyzet alakul ki, amit a mondás sugall — sok bába közt... — A családi orvoslást hogyan tudják elképzelni? Milyen lesz a családi orvoslás? — Véleményem szerint ennek kialakításához legalább tíz év kell. De azt nem lehet elvárni egy orvostól sem, hogy minded szakhoz — orr-fül-gégé- szethez. reumatológiához, és így tovább — értsen. Az' megint más kérdés, menynyi idő jut egy-egy betegre. A jelenlegi felmérések szerint átlagosan hét perc.' Ha mint családi orvos, lel- kjismsretesen, a beteget alaposan kikérdezve kívánja ellátni a feladatát, naponta tíz-tizenhét embert tud gyógyszerekkel, tanácsokkal szolgálni. A beteg- forgalmuk egy évben 250- 300 ezer embert jelent. A lakosság számát tekintve ez annyit tesz, egy beteg tizenhét alkalommal keres fel minket. Ennél többet vállalni nem valószínű, hogy lehet, bár megpróbáljuk mi is. Vállalkozásként a környék egyes települései-, nek betegeit igyekszünk ellátni a jövőben. A kibontakozás útja az, azt hiszem, hogy közelíteni próbáljunk a családi orvosláshoz. Ehhez persze az kell, az orvosnak legyen ideje tovább képeznie magát. Mi egészségügyi; centrummá szerelnénk válni. Sikerül-e, vagy nem, meglátjuk ... J. Sz. I. Shop Center néven új üzlet nyílt a minap Zsámbékon. A főiskola lábánál — az egykori fodrászraűhcly helyén felújított helyiségben — a legkülönfélébb műszaki cikkek, ruházati cs használati tárgyak várnak a betérőkre (Virág Márton felvétele) Asztalosak Biaterbágycsi Megrendelés után Rossz napok járnak a nagy múltú Asztalosok és Kárpitosok Minőségi Kisszövetkezetére, mivel éppen az a középréteg szegényedik a leglátványosabban, amelyik évtizedeken át fizetőképes keresletet mutatott a szövetkezet koloniálbűtorai iránt. Mint azt Haraszti Zoltán elnöktől megtudtuk, az idén mindössze 36 millió forint az éves tervük, ám igen lehangoló, csupán 12 milliós a félévi teljesítés, s a harmadik negyedévre még egyetlen megrendelésük sincs. Igényes, sok-sok kézimunkával készülő ülő- és fekvőbútoraik iránt any- nyira megcsappant a kereslet. hogy ma már olyan megrendelések után ‘ is kapva-kapnnk, amelyeket valaha egyetlen szóval utasíthattak el. Az meg egyenesen agyrém, hogy jó asztalosok kényszerültek náluk hulladékfából egérfogó dobozokat készíteni... A szövetkezetnek bérelt telephelye van a főváros VII. kerületében, s egy saját tulajdonú területe Bia- torbágy főútvonalán. Minden percben várják, hogy az amúgy sem olcsó bérű, lepusztult pesti bérházban lévő üzemük bérleti díját megemeli az önkormányzat, ezért szeretnének kiköltözni Biatorbágyra. — Kétlaki életünk miatt rendkívül sokat utaztatjuk termékeinket, hiszen a durva munka Biatorbágyon készül, Pesten lesz koloni- állá a bűtor, amit ismét Bi- án fényezünk, s ott kapja meg a kárpitot is — mondja Haraszti Zoltán. — Megérné tehát csak a saját telephelyünkön dolgozni, de ott új üzemcsarnokot kellene építeni, amire pillanatnyilag nincs pénzünk. Bankhitelhez jutni viszont ma számunkra szinte egyenlő a lehetetlennel. Gépparkjuk nullára futott, fejlesztésére csak akkor mernek gondolni, ha valahogy túlélik ezt az esztendőt. A szövetkezet elnöke mégis inkább optimista. Munka után talpal, azt mondja, hogy 15 megkeresésből egy-kgt megrendelés mindig becsúszik. Most éppen egy kollégiumnak készítenek 87, kom- mersznek mondható heve- rőt. Irodahelyiségek berendezését, faburkolását vállalják, legutóbb a budaörsi OTP-ben sikerült elcsípniük egy ilyen munkát. Biatorbágyon Pénzes Já- nosné telepvezető kalauzol. Amolyan mindenes; vezető, eladó és raktáros ő egy személyben. — Az éjjeliőrökkel és a gépkocsivezetővel együtt összesen tizennyolcán dolgozunk itt, zömmel helybeliek s szövetkezeti tagok. Közgyűlésünk határozata nyomán a szövetkezet vagyonának 50 százalékát nevesítette, de az emberek valójában nem érzik még a tulajdont. Pénzünk nincs arra, hogy plusztőkével szállnank be a fejlesztésekbe. Nettó nyolc-tízezer forintot keresnek az asztalos szakmunkások, az a pénz kenyérre kell — sóhajt a telepvezető. — Itteni lehetőségeinkhez képest már mindent megpróbáltunk: közvetlenül szolgáljuk ki a lakosságot késztermékeinkkel, amelyek így olcsóbbak. És eladjuk a termelés során keletkezett hulladékfát, habszivacsot, szövetvégeket. Hetente egy-két vevő ha beesik, mint ahogy bútorainkra sincs kereslet. A szövetkezet nemrég nyitotta meg üzlelét Budapesten, a Dob utcában. Hamarosan ott is kaphatók lesznek a hagyományosan szép, ám az igényes kézimunka okán drága koloniál- bütoraikon kívül termék- fejlesztésük legújabb darabjai, a klasszicista stílusú ülő- és egy bőrgarnitúra, amelyekkel az őszi BNV-n ismerkedhet meg a nagy- közönség. —s. —r. BUBA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazekas Eszter. © Munkatársak: Fekete Ildikó, Aszódi László Antal, Virág Márton. © Fogadónap minden hétfőn 14— 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. Vili., Somogyi B. u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-47G1, 1384067.
