Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-12 / 188. szám

I. ÉVFOLYAM, 108. SZÄM 1991, AUGUSZTUS 12., HÉTFŐ DA^I Elírta MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON A nyugdíjasok a legaktívabbak Kell az ötletmester a „4 faludban 51 kódex? Felsőpakonyban nincs nyári napközi, nincs strand, nincs mozi, az iskolás gye­rekek számára egyedül a klubkönyvtár kínál progra­mokat. Az előtérben ping­pongasztal, a polcokon 17 000 könyv, negyvenféle folyóirat, 700 lemez, — iga­zán gazdag választék. A könyvtár épülete hu­szonegy éve készült, négy éve bővítették, hófehér fa­laival Felsöpakony legszebb házai közé tartozik. Nagy forgalmat bonyolít: a ping­pongasztal szinte mindig foglalt, gyakran járnak könyvet kölcsönözni, újsá­got olvasni, beszélgetni. — Itt készül Felsöpakony új havilapja, az Agora is. Fe­lelős kiadója Matusekné Dimov Éva és szerkesztője Egri Imréné éppen az új számot beszélik meg. Egy­előre sokat kínlódnak, hi­ányzik még a gyakorlat. — Hogy tetszik az újság­készítés? — kérdem Évá­tól — Nehéz és hálátlan — mondja kicsit rosszkedvű­en, mert nehéz úgy összeál­lítani a lapot, hogy ne min­dig ugyanaz az egy-két em­ber írja tele, s újabban a sokszorosítás körül is gond­jaik vannak. Ilyenkor, nyáron szüne­telnek a szakkörök, csak a nyugdíjas- és az ifjúsági klub tart nyitva. A nyugdíjasklubnak 55-60 tagja van. Egy átlagos csü­törtöki klubfoglalkozáson Világjárók alatt olyan megszállottakat értünk, akiket valami tudományos cél sarkall az utazgatásra, mint mondjuk, Cousteau ka­pitányt. Ha ebből indulunk ki, akkor Fajth Ferencre nem illik rá a világjáró szó, lévén, hogy ő kevésbé magasztos, de annál prak­tikusabb célokkal indult világgá: pénzt akart keres­ni. Írhatnám persze azt is, a megismerés és megismer­tetés szándéka vezette. Megismerni a külhoni gasztronómiát, és megmu­tatni külföldön, mit tud egy magyar szakács a konyhában. Maradjunk meg az igazságnál. Egy olyan rangos, jól fizető munkahelyet, mint a kecs­keméti Aranyhomok, csak akkor hagy ott valaki, ha ott, ahová hívják, többet is ígérnek. Fajth Ferenc jó szakács. Ettem már tőle bográcsos birkát, pacalt, őzpörk i'tet D AB A SÍ HÍRLAP Vesető munkatárs: Matula C.y. Oszkár. • Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn »-tői 17 őraig a szerkesztőségben. Cí­münk : Bp. Vili. kér., Somo­gyi B. u. 6. sz. Pf.: 311, ír. *n. »16. Telefon: 138-2399/283 átlag 20-22-en vesznek részt, de a legegyszerűbb prog­ramra is teljes létszámmal jelennek meg. — Látta volna, amikor néhány hete itt voltak az erdélyi vendégek! Mariska néninek nem fájt a háta, Erzsi nénit nem kínozta a reuma, olyan fürgén hord­ták a vendégeknek saját készítésű süteményeiket, hogy öröm volt nézni! — meséli a könyvtáros. — Csak azt kérik mindig, hogy ezeket a nagyobb progra­mokat ne nyugdíjkifizetés előtt rendezzük. A nyugdíjak ugyanis döb­benetesen alacsonyak. Egy néni nemrég kénytelen volt segélyt kérni az önkor­mányzattól, mert a férjét váratlanul kórházba szállí­tották, neki pedig nem fu­totta hónap végén utazási költségre, orvosra, ajándék­ra. Az ifjúsági klub szintén népszerű. Felsöpakony 14 és 19 év közötti fiataljai a Pinceklubban találtak he­lyet, nagyobb rendezvé­nyeikre megkapják a felső termet is. Ami biztos: egy­éves szünet után, ősztől új­ra indul a diszkó, de a ve­zetőváltás valószínűleg a klub arculatát is megvál­toztatja. (A régi klubvezető az önkormányzatban vállalt tisztsége miatt mondott le.) Az ifjúsági klub vezetése nem főállásban végezhető munka, a klubkönyvtár ha­vonta 800-1000 forinttal tud­magyaros ízekkel, de ugyanilyen finom a rafinált ízű francia raguja vagy az araboktól ellesett kusz- kusz is, a keleti fűszerekkel egybefőzött rizs-berbécs húsköltemény. Mitől lesz valaki jó sza­kács, miért pont a főzést választja hivatásul egy ta­nyán felcseperedett legény­ke? A kérdést azért teszem fel, mert a magyar paraszt — bár szeretne jól enni — magát a főzést nem sokra becsüli. Feri édesanyjától, Magdi nénitől tudom, a mesterszakács úr messzi ív­ben elkerülte a konyhát gyerekkorában. — „Irtó csintalan kölyök volt, csak az állatokat szerette.” Sajnos ez a vonzalom Feri esetében egy életre szóló következménnyel járt Hatéves korában egy tehén felöklelte, s elvesz­tette a fél szemét. — Valami olyan szakmát kerestünk, ahol fél szemmel is teljes értékű munkát vé­gezhet. Így esett a válasz­tás a vendéglátóiparra, s ezen belül a szakácsszak­mára. Feri simán bejutott, pedig akkor, abban az év­ben nagy volt a túljelent­kezés, volt miből válogas­sanak a szakmunkáskép­zőben. Feri megbecsülte a sze­rencséjét, és őt is megbe­csülték már az iskolában is. Hamar eligazodott a tankonyhában, hamar kiis­ja honorálni. Aki vállalko­zik, „szerelemből” teszi. Olyan jelentkezőt várnak, aki biztos benne, hogy a közösség elfogadja. Nem kell, hogy ontsa az ötlete­ket, az a fontos, hogy le­gyen elképzelése, tudja, mi­lyen irányba akarja vinni a gyerekeket, a részleteket pedig bízza rájuk. Matusekné Dimov Éva már elkezdte az ősszel in­duló szakkörök tervezé­sét. Kis létszámmal, 10-12 résztvevővel induló német és angol nyelvtanfolyamot akar indítani. (Angolta­nárt egyelőre még nem ta­lált.) Üjra szeretné indítani a moderntánc-oktatást, első­sorban 7. és 8. osztályosok részére — mégpedig az ere­deti funkciója szerint, il­lemtannal összekötve. A nehéz gazdasági körül­mények között újból az ér­deklődés középpontjába ke­rült a háztartási fortélyok ismerete, ezért olyan tervet is forgat a fejében, hogy gazdaasszonyképzőt indít, — esetleg az ácsai szabad­időközponttal közösen. Az olyan hagyományos, közhasznú tanfolyamokat, — mint a gépjárművezetés, vagy a szabás-varrás, — természetesen újra indít­ják, az igényektől függően. A palconyiak nem panasz­kodhatnak, bő a kínálat, csak jelentkezni kell. er—ed merte magát a húsok, zöld­ségek, fűszerek sokszínű, bonyolult világában. Mint utólag kiderült, nagy elő­nyére vált, hogy gyerek­ként nem kuktáskodott, nem vonzotta a fakanál. „— Nem voltak hazulról magával vitt beidegződé­sei.” — mondja a mama szaknyelven. Alighogy végez, az egyik legrangosabb szállóba, a Balaton-parti Annabellá­ba szerződik. Három sze­zont húz itt le, majd ki­megy Berlinbe. A munkál­tatója nyilván elégedett, hisz az egy évből kettő lett. Visszatérve már várja a konyhafőnökség az Arany­homokban. Aztán újra fel­kerekedik, irány Rotter­dam. A felkérés nemcsak hízelgő, de igen kedvező. Hollandiában már nem csupán főz, de tanul is. El­lesi a francia hagyomá­nyokra épülő holland gasztronómiát, főleg a pá­rolva készülő húsok recept­jét, s a sokféle salátát. Azután jött a Nagy Ka­land. Afrika. Tizennyolc hónap Algírban. P. Howard tovatűnt légiósvilága, Pisz­kos kezű Fred, a Szőke Cik­lon, s a többi Rejtő Jenő- kalandregény színhelye. Mára mindebből csak a si­vatag maradt a homokot kavaró számummal, az öt- venfokos hőségben kókadó ritkás pálmákkal s a víz­hiány örökös gondjával. lói Mint ahogy a fejlett nyu­gati piacgazdaságokban már jól tudják, a kritika is lehet reklám, jó érzéssel töltött el hát, hogy a „4 fa­lu” című önkormányzati lap augusztusi számában egy teljes kolumnát szen­telt nekem, ha az elma­rasztalás szándékával is. Manger Henrik újhartyáni képviselő hosszan sorolta cikkeimmel kapcsolatos ki­fogásait, sajnálom, hogy nem itt, a Pest Megyei Hírlapban jelentette meg őket. Ha valaki a megjele­nés időpontjában nem fi­gyelt volna fel ezekre az írásokra, most minden bi­zonnyal el fogja olvasni. Hálásan köszönöm. Ügy általában pontat­lansággal, elfogultsággal és önkormányzat-ellenes- séggel vádol, utóbbiban szerkesztőségi koncepciót vél felfedezni. Ebből csu­pán az derül ki, hogy nem olvassa rendszeresen la- pnukat, ami ugyan nem bűn, de nem is érdem. Csak az önkormányzatok azon döntéseit illetjük kri­tikával, amelyek vélemé­nyünk szerint hibásak, vagy netán még jogellene­sek is. Térjünk most vissza a konkrét üggyel kapcsolatos kifogásokra: Manger Hen­rik szerint pontatlanul tu­dósítottam a június 18-i falugyűlésről, holott, mint ironikusan megjegyzi, szor­galmasan jegyzeteltem. Milyen szerencse, hogy még megvannak a jegyze­teim — mi több, magnófel­vételt is készítettem —, hátha nem tudom követni a felszólalók szóáradatát. Azon az estén két botrá­nyos eset került terítékre: a volt jegyző visszaélései és humánus elbocsátása, valamint az igazgatóvá­lasztás. Manger Henrik rendreutasít: nem a falu nyomására kezdték meg a vizsgálatot. Jegyzeteim tanúsága szerint Svébis Mihály — akkor még kép­Kemény vádak Feri megtanulta: a sivatag nem romantika, hanem embert próbáló valóság. — A Kecskeméti Mező­gép Vállalat szerelt ott né­hány nagy kapacitású szári- • tót. A magyar kolónia élel­mezését láttam el. Nyolcvan kilométerre a legközelebbi várostól. In­nen szállították az élelmet, de még a vizet is lajtos ko­csikkal. — Ivásra palackozott vizet kaptunk. Szigorúan kiporciózva. A hőségnél csak a vízhiányt nehezebb megszokni. Nem merném állítani, hogy Feri emiatt nem tért vissza Algírba, vagy valami távoli, külhoni hotelba. Más oka van annak, hogy szakított a világjárással, s per pillanat a lajosmizsei Lajos vendéglőben süt-főz a konyhában. — Ami nem sikerült a berlini és rotterdami lá­nyoknak, az sikerült egy újlengyeli kislánynak — mondja a mama nevetve. — Itthon kapták el a gra- bancát. Épp ideje volt, 30 éves múlt, amikor megnő­sült. Már van két kisuno- kám is, úgyhogy a csavar­gások kora végleg lezárult. — Nem hiányzik a nagy­világ? — kérdem a mester- szakácstól az újlengyeli fák alatt, sok ezer kilomé­terre a sivatagi pálmáktól. Feri talányosán moso­lyog ... — Odahaza szokott főz­ni? — Azt már nem! Két szakács nem fér meg egy konyhában. Odahaza az asszonyé a fakanál. Az a gyanúm, hogy nem­csak a fakanál... Matula Gy. Oszkár viselő —, a következőket mondta: „A faluból jelezték, hogy baj van, erre fel indítot­tunk vizsgálatot.” Igaz, később egy másik képviselő, Serfel János megjegyezte, hogy „féle­lemből kellett külső jelzés- re várni!” Ez azonban nem változtat a tényeken. Belátom, nem idéztem a köztársasági megbízott — számomra érthetetlen — reagálását, miszerint nem történt jogsértés, az elkö­vetett csalások „csak sza­bálytalanságok”, nem ta­nácsolja, hogy eljárást kez­deményezzenek ellene. Hit­tem is, nem is, úgy tervez­tem, személyesen keresem meg ebben az ügyben, ha visszatér szabadságáról. Minden bérből és fizetés­ből élő tudja, mi jár a jegyző úr által elkövetett „szabálytalanságokért”: fe­gyelmi és felmondás mi­nimum. Ellenben kiemeltem meg­hatottságukat. M. H. engem vádol hangulatkeltéssel, akkor, amikor ők így be­széltek a jegyzőről: „Látták volna azt az ar­cot! Annyira megrettent és megijedt, amikor meg­mondtuk, hogy köszönjük, nem kérünk a munkájá­ból ... Talán azt remélte, mégis maradhat!” ­Hogy, hogy nem, Lauter Jánosáénak, az általános iskola igazgatónőjének az arcát nem tartották fontos­nak vizsgálgatni. Előrebo­csátom : nem rokonom, nem is ismertem azelőtt, ellenben Úcsán, Dabason és Inárcson hallottam, mi­lyen úton-módon akarják félreállítani. Ezért keres­tem meg. Annyira el volt keseredve, hogy nem is akart először nyilatkozni. (Ez nem hangulatkeltő elem, hanem tény!) Töb­ben megkérdezték a falu- fórumon is, később is, vol­taképpen mi kifogása van az önkormányzatnak Lau- terné ellen? Erre sem ak­kor, sem később nem vála­szoltak. Mendemondákból persze tudom, hogy „vörös” múltjába kötöttek bele, de nem volt „vörösebb”, mint bárki más körülötte, sőt mi több (csak mert olyan ki­fogást is hallottam, hogy nem jár templomba), az újhartyáni iskolában min­dig kapott helyet a hittan­oktatás, a gyerekek 50 szá­zaléka el is járt. Az iskola meg is kapta érte az ideo­lógiai kritikát, Sárival és Üjlengyellel együtt. Manger Henriknek prob­lémát okozott Majer György munkaviszonyának említése is. Szerinte az ön- kormányzat nem akadá­lyozta a tanító véglegesíté­sét. Ezzel szemben a té­nyek a következők: az al­polgármester (megbízott polgármester) úr, közeli le­mondására hivatkozva nem írta alá a véglegesítést ér­vényesítő dokumentumot. Más képviselők úgy vélték, ha az igazgató pozíciója bi­zonytalan, ne nevezzen ki senkit. Burka Pált idézem: „Meg lett írva, hogy sze­mélyi ügyekben ne dönt­sön! Elment a levél!” Itt be is fejeződne a kri­tikai cikk, ha én közben nem követtem volna el újabb főbenjáró bűnt: jog­ellenes döntéshozatallal vá­doltam az önkormányzatot. Kifogásaira a következőket tudom mondani: A Műve­lődési és Közoktatási Mi­nisztérium rendelete az ok­tatási törvényre épült, amely nem alacsonyabb rendű, mint az önkormány­zati törvény. Lauterné ügyével kapcsolatban szak­tanácsot kértem a minisz­térium jogászától, dr. Var­ga Máriától, aki — többek- között — a következőket írta: „ ... az önkormányzat ré­széről sorozatos jogsza­bálysértés történt. Jogsza­bályellenes az eljárás, ha a határidőre benyújtott (...) pályázatot a pályáz­tató azzal az indokkal nem bírálja el, hogy csak egyet­len pályázat érkezett. A képviselő-testület csak rendkívül indokolt esetben tagadhatja meg a nevelő- testület többségének egyet­értését bíró pályázat öt év­re szóló igazgatói megbízá­sát. Az elutasítás indokait közölni kell a nevelőtestü­lettel. A pályázót az ered­ményről írásban kell tájé­koztatni. (...) A pályázati felhívást minden esetben közzé kall tenni a Műve­lődési Közlönyben. Ez eset­ben persze jogszabályelle­nes volt maga az igazgatói álláshely újra hirdetése is, A pályázati eljárás időtar­tama nem lehet rövidebb három hónapnál.” A felhívás nem jelent meg a közlönyben és igen­csak rövidebb volt három hónapnál. Manger Henrik arra gya­nakszik, hogy elvesztettem az újságírók etikai kóde­xét. Ügy tűnik, látnoki ké­pességekkel bír, mert né­hány hete valóban nem ta­lálom, mióta rendet raktam a könyveim között. Abban azonban biztos vagyok, hogy nem Űjhartyánban vesztettem el. Mert akkor esetleg elolvasta volna! Paehner Edit Utazni Jó Sokan azt mondják, az idén nem jutott pénz a magyar embernek utazásra, megcsappant az érdeklődés az uta­zási irodákban a külföldi társasutak iránt. Az IBUSZ dabasi kirendeltségén Gyimesi Tibornétól megtudtuk, hogy a térségben szerencsére még továbbra is megvan az utazási kedv, az IBUSZ útjai elfogytak. Kérdésünkre az irodavezető elmondta, hogy a gombamádra szaporo­dó magán utazási irodák alig-alig jelentenek konkuren­ciát, mivel az IBUSZ a saját valutakeretéből a nyugati utakhoz költőpénzt is tud biztosítani (Deák Attila felvétele) Babgulyás a pálmák alatt Á világjáró ■ m

Next

/
Oldalképek
Tartalom