Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-12 / 188. szám
I. ÉVFOLYAM, 108. SZÄM 1991, AUGUSZTUS 12., HÉTFŐ DA^I Elírta MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON A nyugdíjasok a legaktívabbak Kell az ötletmester a „4 faludban 51 kódex? Felsőpakonyban nincs nyári napközi, nincs strand, nincs mozi, az iskolás gyerekek számára egyedül a klubkönyvtár kínál programokat. Az előtérben pingpongasztal, a polcokon 17 000 könyv, negyvenféle folyóirat, 700 lemez, — igazán gazdag választék. A könyvtár épülete huszonegy éve készült, négy éve bővítették, hófehér falaival Felsöpakony legszebb házai közé tartozik. Nagy forgalmat bonyolít: a pingpongasztal szinte mindig foglalt, gyakran járnak könyvet kölcsönözni, újságot olvasni, beszélgetni. — Itt készül Felsöpakony új havilapja, az Agora is. Felelős kiadója Matusekné Dimov Éva és szerkesztője Egri Imréné éppen az új számot beszélik meg. Egyelőre sokat kínlódnak, hiányzik még a gyakorlat. — Hogy tetszik az újságkészítés? — kérdem Évától — Nehéz és hálátlan — mondja kicsit rosszkedvűen, mert nehéz úgy összeállítani a lapot, hogy ne mindig ugyanaz az egy-két ember írja tele, s újabban a sokszorosítás körül is gondjaik vannak. Ilyenkor, nyáron szünetelnek a szakkörök, csak a nyugdíjas- és az ifjúsági klub tart nyitva. A nyugdíjasklubnak 55-60 tagja van. Egy átlagos csütörtöki klubfoglalkozáson Világjárók alatt olyan megszállottakat értünk, akiket valami tudományos cél sarkall az utazgatásra, mint mondjuk, Cousteau kapitányt. Ha ebből indulunk ki, akkor Fajth Ferencre nem illik rá a világjáró szó, lévén, hogy ő kevésbé magasztos, de annál praktikusabb célokkal indult világgá: pénzt akart keresni. Írhatnám persze azt is, a megismerés és megismertetés szándéka vezette. Megismerni a külhoni gasztronómiát, és megmutatni külföldön, mit tud egy magyar szakács a konyhában. Maradjunk meg az igazságnál. Egy olyan rangos, jól fizető munkahelyet, mint a kecskeméti Aranyhomok, csak akkor hagy ott valaki, ha ott, ahová hívják, többet is ígérnek. Fajth Ferenc jó szakács. Ettem már tőle bográcsos birkát, pacalt, őzpörk i'tet D AB A SÍ HÍRLAP Vesető munkatárs: Matula C.y. Oszkár. • Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn »-tői 17 őraig a szerkesztőségben. Címünk : Bp. Vili. kér., Somogyi B. u. 6. sz. Pf.: 311, ír. *n. »16. Telefon: 138-2399/283 átlag 20-22-en vesznek részt, de a legegyszerűbb programra is teljes létszámmal jelennek meg. — Látta volna, amikor néhány hete itt voltak az erdélyi vendégek! Mariska néninek nem fájt a háta, Erzsi nénit nem kínozta a reuma, olyan fürgén hordták a vendégeknek saját készítésű süteményeiket, hogy öröm volt nézni! — meséli a könyvtáros. — Csak azt kérik mindig, hogy ezeket a nagyobb programokat ne nyugdíjkifizetés előtt rendezzük. A nyugdíjak ugyanis döbbenetesen alacsonyak. Egy néni nemrég kénytelen volt segélyt kérni az önkormányzattól, mert a férjét váratlanul kórházba szállították, neki pedig nem futotta hónap végén utazási költségre, orvosra, ajándékra. Az ifjúsági klub szintén népszerű. Felsöpakony 14 és 19 év közötti fiataljai a Pinceklubban találtak helyet, nagyobb rendezvényeikre megkapják a felső termet is. Ami biztos: egyéves szünet után, ősztől újra indul a diszkó, de a vezetőváltás valószínűleg a klub arculatát is megváltoztatja. (A régi klubvezető az önkormányzatban vállalt tisztsége miatt mondott le.) Az ifjúsági klub vezetése nem főállásban végezhető munka, a klubkönyvtár havonta 800-1000 forinttal tudmagyaros ízekkel, de ugyanilyen finom a rafinált ízű francia raguja vagy az araboktól ellesett kusz- kusz is, a keleti fűszerekkel egybefőzött rizs-berbécs húsköltemény. Mitől lesz valaki jó szakács, miért pont a főzést választja hivatásul egy tanyán felcseperedett legényke? A kérdést azért teszem fel, mert a magyar paraszt — bár szeretne jól enni — magát a főzést nem sokra becsüli. Feri édesanyjától, Magdi nénitől tudom, a mesterszakács úr messzi ívben elkerülte a konyhát gyerekkorában. — „Irtó csintalan kölyök volt, csak az állatokat szerette.” Sajnos ez a vonzalom Feri esetében egy életre szóló következménnyel járt Hatéves korában egy tehén felöklelte, s elvesztette a fél szemét. — Valami olyan szakmát kerestünk, ahol fél szemmel is teljes értékű munkát végezhet. Így esett a választás a vendéglátóiparra, s ezen belül a szakácsszakmára. Feri simán bejutott, pedig akkor, abban az évben nagy volt a túljelentkezés, volt miből válogassanak a szakmunkásképzőben. Feri megbecsülte a szerencséjét, és őt is megbecsülték már az iskolában is. Hamar eligazodott a tankonyhában, hamar kiisja honorálni. Aki vállalkozik, „szerelemből” teszi. Olyan jelentkezőt várnak, aki biztos benne, hogy a közösség elfogadja. Nem kell, hogy ontsa az ötleteket, az a fontos, hogy legyen elképzelése, tudja, milyen irányba akarja vinni a gyerekeket, a részleteket pedig bízza rájuk. Matusekné Dimov Éva már elkezdte az ősszel induló szakkörök tervezését. Kis létszámmal, 10-12 résztvevővel induló német és angol nyelvtanfolyamot akar indítani. (Angoltanárt egyelőre még nem talált.) Üjra szeretné indítani a moderntánc-oktatást, elsősorban 7. és 8. osztályosok részére — mégpedig az eredeti funkciója szerint, illemtannal összekötve. A nehéz gazdasági körülmények között újból az érdeklődés középpontjába került a háztartási fortélyok ismerete, ezért olyan tervet is forgat a fejében, hogy gazdaasszonyképzőt indít, — esetleg az ácsai szabadidőközponttal közösen. Az olyan hagyományos, közhasznú tanfolyamokat, — mint a gépjárművezetés, vagy a szabás-varrás, — természetesen újra indítják, az igényektől függően. A palconyiak nem panaszkodhatnak, bő a kínálat, csak jelentkezni kell. er—ed merte magát a húsok, zöldségek, fűszerek sokszínű, bonyolult világában. Mint utólag kiderült, nagy előnyére vált, hogy gyerekként nem kuktáskodott, nem vonzotta a fakanál. „— Nem voltak hazulról magával vitt beidegződései.” — mondja a mama szaknyelven. Alighogy végez, az egyik legrangosabb szállóba, a Balaton-parti Annabellába szerződik. Három szezont húz itt le, majd kimegy Berlinbe. A munkáltatója nyilván elégedett, hisz az egy évből kettő lett. Visszatérve már várja a konyhafőnökség az Aranyhomokban. Aztán újra felkerekedik, irány Rotterdam. A felkérés nemcsak hízelgő, de igen kedvező. Hollandiában már nem csupán főz, de tanul is. Ellesi a francia hagyományokra épülő holland gasztronómiát, főleg a párolva készülő húsok receptjét, s a sokféle salátát. Azután jött a Nagy Kaland. Afrika. Tizennyolc hónap Algírban. P. Howard tovatűnt légiósvilága, Piszkos kezű Fred, a Szőke Ciklon, s a többi Rejtő Jenő- kalandregény színhelye. Mára mindebből csak a sivatag maradt a homokot kavaró számummal, az öt- venfokos hőségben kókadó ritkás pálmákkal s a vízhiány örökös gondjával. lói Mint ahogy a fejlett nyugati piacgazdaságokban már jól tudják, a kritika is lehet reklám, jó érzéssel töltött el hát, hogy a „4 falu” című önkormányzati lap augusztusi számában egy teljes kolumnát szentelt nekem, ha az elmarasztalás szándékával is. Manger Henrik újhartyáni képviselő hosszan sorolta cikkeimmel kapcsolatos kifogásait, sajnálom, hogy nem itt, a Pest Megyei Hírlapban jelentette meg őket. Ha valaki a megjelenés időpontjában nem figyelt volna fel ezekre az írásokra, most minden bizonnyal el fogja olvasni. Hálásan köszönöm. Ügy általában pontatlansággal, elfogultsággal és önkormányzat-ellenes- séggel vádol, utóbbiban szerkesztőségi koncepciót vél felfedezni. Ebből csupán az derül ki, hogy nem olvassa rendszeresen la- pnukat, ami ugyan nem bűn, de nem is érdem. Csak az önkormányzatok azon döntéseit illetjük kritikával, amelyek véleményünk szerint hibásak, vagy netán még jogellenesek is. Térjünk most vissza a konkrét üggyel kapcsolatos kifogásokra: Manger Henrik szerint pontatlanul tudósítottam a június 18-i falugyűlésről, holott, mint ironikusan megjegyzi, szorgalmasan jegyzeteltem. Milyen szerencse, hogy még megvannak a jegyzeteim — mi több, magnófelvételt is készítettem —, hátha nem tudom követni a felszólalók szóáradatát. Azon az estén két botrányos eset került terítékre: a volt jegyző visszaélései és humánus elbocsátása, valamint az igazgatóválasztás. Manger Henrik rendreutasít: nem a falu nyomására kezdték meg a vizsgálatot. Jegyzeteim tanúsága szerint Svébis Mihály — akkor még képKemény vádak Feri megtanulta: a sivatag nem romantika, hanem embert próbáló valóság. — A Kecskeméti Mezőgép Vállalat szerelt ott néhány nagy kapacitású szári- • tót. A magyar kolónia élelmezését láttam el. Nyolcvan kilométerre a legközelebbi várostól. Innen szállították az élelmet, de még a vizet is lajtos kocsikkal. — Ivásra palackozott vizet kaptunk. Szigorúan kiporciózva. A hőségnél csak a vízhiányt nehezebb megszokni. Nem merném állítani, hogy Feri emiatt nem tért vissza Algírba, vagy valami távoli, külhoni hotelba. Más oka van annak, hogy szakított a világjárással, s per pillanat a lajosmizsei Lajos vendéglőben süt-főz a konyhában. — Ami nem sikerült a berlini és rotterdami lányoknak, az sikerült egy újlengyeli kislánynak — mondja a mama nevetve. — Itthon kapták el a gra- bancát. Épp ideje volt, 30 éves múlt, amikor megnősült. Már van két kisuno- kám is, úgyhogy a csavargások kora végleg lezárult. — Nem hiányzik a nagyvilág? — kérdem a mester- szakácstól az újlengyeli fák alatt, sok ezer kilométerre a sivatagi pálmáktól. Feri talányosán mosolyog ... — Odahaza szokott főzni? — Azt már nem! Két szakács nem fér meg egy konyhában. Odahaza az asszonyé a fakanál. Az a gyanúm, hogy nemcsak a fakanál... Matula Gy. Oszkár viselő —, a következőket mondta: „A faluból jelezték, hogy baj van, erre fel indítottunk vizsgálatot.” Igaz, később egy másik képviselő, Serfel János megjegyezte, hogy „félelemből kellett külső jelzés- re várni!” Ez azonban nem változtat a tényeken. Belátom, nem idéztem a köztársasági megbízott — számomra érthetetlen — reagálását, miszerint nem történt jogsértés, az elkövetett csalások „csak szabálytalanságok”, nem tanácsolja, hogy eljárást kezdeményezzenek ellene. Hittem is, nem is, úgy terveztem, személyesen keresem meg ebben az ügyben, ha visszatér szabadságáról. Minden bérből és fizetésből élő tudja, mi jár a jegyző úr által elkövetett „szabálytalanságokért”: fegyelmi és felmondás minimum. Ellenben kiemeltem meghatottságukat. M. H. engem vádol hangulatkeltéssel, akkor, amikor ők így beszéltek a jegyzőről: „Látták volna azt az arcot! Annyira megrettent és megijedt, amikor megmondtuk, hogy köszönjük, nem kérünk a munkájából ... Talán azt remélte, mégis maradhat!” Hogy, hogy nem, Lauter Jánosáénak, az általános iskola igazgatónőjének az arcát nem tartották fontosnak vizsgálgatni. Előrebocsátom : nem rokonom, nem is ismertem azelőtt, ellenben Úcsán, Dabason és Inárcson hallottam, milyen úton-módon akarják félreállítani. Ezért kerestem meg. Annyira el volt keseredve, hogy nem is akart először nyilatkozni. (Ez nem hangulatkeltő elem, hanem tény!) Többen megkérdezték a falu- fórumon is, később is, voltaképpen mi kifogása van az önkormányzatnak Lau- terné ellen? Erre sem akkor, sem később nem válaszoltak. Mendemondákból persze tudom, hogy „vörös” múltjába kötöttek bele, de nem volt „vörösebb”, mint bárki más körülötte, sőt mi több (csak mert olyan kifogást is hallottam, hogy nem jár templomba), az újhartyáni iskolában mindig kapott helyet a hittanoktatás, a gyerekek 50 százaléka el is járt. Az iskola meg is kapta érte az ideológiai kritikát, Sárival és Üjlengyellel együtt. Manger Henriknek problémát okozott Majer György munkaviszonyának említése is. Szerinte az ön- kormányzat nem akadályozta a tanító véglegesítését. Ezzel szemben a tények a következők: az alpolgármester (megbízott polgármester) úr, közeli lemondására hivatkozva nem írta alá a véglegesítést érvényesítő dokumentumot. Más képviselők úgy vélték, ha az igazgató pozíciója bizonytalan, ne nevezzen ki senkit. Burka Pált idézem: „Meg lett írva, hogy személyi ügyekben ne döntsön! Elment a levél!” Itt be is fejeződne a kritikai cikk, ha én közben nem követtem volna el újabb főbenjáró bűnt: jogellenes döntéshozatallal vádoltam az önkormányzatot. Kifogásaira a következőket tudom mondani: A Művelődési és Közoktatási Minisztérium rendelete az oktatási törvényre épült, amely nem alacsonyabb rendű, mint az önkormányzati törvény. Lauterné ügyével kapcsolatban szaktanácsot kértem a minisztérium jogászától, dr. Varga Máriától, aki — többek- között — a következőket írta: „ ... az önkormányzat részéről sorozatos jogszabálysértés történt. Jogszabályellenes az eljárás, ha a határidőre benyújtott (...) pályázatot a pályáztató azzal az indokkal nem bírálja el, hogy csak egyetlen pályázat érkezett. A képviselő-testület csak rendkívül indokolt esetben tagadhatja meg a nevelő- testület többségének egyetértését bíró pályázat öt évre szóló igazgatói megbízását. Az elutasítás indokait közölni kell a nevelőtestülettel. A pályázót az eredményről írásban kell tájékoztatni. (...) A pályázati felhívást minden esetben közzé kall tenni a Művelődési Közlönyben. Ez esetben persze jogszabályellenes volt maga az igazgatói álláshely újra hirdetése is, A pályázati eljárás időtartama nem lehet rövidebb három hónapnál.” A felhívás nem jelent meg a közlönyben és igencsak rövidebb volt három hónapnál. Manger Henrik arra gyanakszik, hogy elvesztettem az újságírók etikai kódexét. Ügy tűnik, látnoki képességekkel bír, mert néhány hete valóban nem találom, mióta rendet raktam a könyveim között. Abban azonban biztos vagyok, hogy nem Űjhartyánban vesztettem el. Mert akkor esetleg elolvasta volna! Paehner Edit Utazni Jó Sokan azt mondják, az idén nem jutott pénz a magyar embernek utazásra, megcsappant az érdeklődés az utazási irodákban a külföldi társasutak iránt. Az IBUSZ dabasi kirendeltségén Gyimesi Tibornétól megtudtuk, hogy a térségben szerencsére még továbbra is megvan az utazási kedv, az IBUSZ útjai elfogytak. Kérdésünkre az irodavezető elmondta, hogy a gombamádra szaporodó magán utazási irodák alig-alig jelentenek konkurenciát, mivel az IBUSZ a saját valutakeretéből a nyugati utakhoz költőpénzt is tud biztosítani (Deák Attila felvétele) Babgulyás a pálmák alatt Á világjáró ■ m
