Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-10 / 187. szám
A BÖGÖIIŰZÓ OS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA Ha kell szénhordó... Az eminens sasíióka Perzsel a meleg, bizony, nem könnyű munka ilyenkor a szénhordás. Gyöm- rőn az Apaffy utca egyik szép kertes házában nagy a nyüzsgés. Fegyveresek szenet vásároltak, s a be- hordásban apunak nem csak 12 éves fia, Tamás segít, hanem a barátai is. Mindjárt eszembe jut a Fiatal Sasok jelmondata: Én a kemény életet választottam ,.. Fegyveres Tamás a Cyömrői 1. Számú Általános Iskola 7. a. osztályos tanulója lesz szeptember 1- jétől. A Fiatal Sások helyi szervezetének főtitkára. Váratlanul érte őt az egy hónappal ezelőtti felkérés, amikor Svédországba invitálta őt Dolyóczki János, a Fiatal Sasok Országos Egyesületének elnöke. Édesanyja és édesapja azonban előteremtette a szükséges pénzt — mondván —, ki tudja, mikor lesz ilyen lehetősége fiuknak. És Fegyveres Tamás elutazott a svédországi Norr- köpingbe, ahol július 18-tól július 27-ig rendezték meg a SAS-mozgalom fennállásának 60 éves jubileumi rendezvényét. A 11 napos eseményt összekötötték a kedves, szép svéd tengerparti város fennállásának 400 éves születésnapjával. Ebből az alkalomból óriási, többnapos bulira invitálták a ma már ötvennél is több országot tömörítő világ- szervezet sasfiókáit. Több mint nyolcezer ifjú leány és fiú érkezett Norrköping- be — közöttük hatvan magyar gyerek és felnőtt. Tamás édesariyja gyorsan előteremti a szuveníreket, amelyeket az asztalra helyez. Az ifjú főtitkár per dig — kérésünkre — készségesen hozzákezd az élménybeszámolóhoz. Kiteríti a térkénét, s az első nantól az utolsóig időrendi sorrendben rakja össze a mozaikokat. Megtudjuk, hogy Németországon keresztül utaztak, s a Balti-tengeren komMONORI HÍRLAP Honor, Kossuth u. TI. • A szerkesztősig vezetője: Vereszki János. • Munkatársak: Gér József és Köb* lencz Zsuzsa. • Postacím: Manor, PL SI. 2201. Telefon: 1S7. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől péntekig »-tói 11-lg. 8 **sp%tr?ap pon utazva jutottak el skandináv földre. Norr- köpingben egy hatalmas sátorvárost állítottak fel a házigazdák. A társalgási nyelv az angol volt, minden külföldi Vendég, s természetesen a vendéglátók is, beszélték alapfokon a világnyelvet. A magyar gyerekeket két 24 személyes sátorban helyezték el. A táborban sportpályák tucatjai álltak rendelkezésükre. A sűrű programok láttán csak ámuldoztak a gyerekek. Nem volt sohasem üresjárat, s ez a szervezők komoly felkészültségét dicsérte. Minden gyereknek jutott a zöld-fehér akkreditálási hüvelyből, amelyet nyakba akasztva kellett hordani. A magyar gyerekek szívesen és örömmel vettek részt a rendezvényeken, de azért szerveztek saját programot is. Egyik nap délelőtt például tombolát árultak svéd koronáért. Ezerszáz koronát kasszíroztak, a fődíj egy afrikai kardhal agyara volt. A nyertes azonban nem volt jelen, így csak később adták át neki a furcsaságot. Felkeresték a tábortól nem messze levő sziklarajzokat, amelyek arról árulkodtak, hogy már ötezer évvel ezelőtt lakott terület volt Svédország eme vidéke. Eljutottak a norrkö- pingi Kolmárdens nevű szafáriparkba is, ahol a legnagyobb élményt a del- finárium jelentette valamennyiüknek. (Hiába, eddig ilyet csak a televízióban láthattak legtöbben.) Esténként popkoncertekre voltak hivatalosak a SAS-világtalálkozó résztvevői, no és a diszkókba, amelyek igen népszerűek Svédországban is. Egy városbeli koncérten fellépett egy színes bőrű férfi énekes is, aki a hallgatóságnak kis kitűzőket ajándékozott. Rör Inte Min Kompis — Ne bántsd a barátomat, ez volt olvasható a kis jelvényen. Ezeket azért kellett felrakni mindenkinek, mert amikor először énekelt a fiú Stockholmban, a rasszisták jól helybenhagyták ... Gondolatban már-már magam is a táborban éreztem magam Fegyveres Tamás élénk fantáziával dúsított élménybeszámolója nyomán. Aztán megint a térkép fölé hajolva magyarázta a hazajövetel útvonalát. Dánián keresztül utazva meglátogatták Hamlet várát Helsingörben, jártak Koppenhágában is, majd Németország, Ausztria érintésével érkeztek haza Magyarországra. Természetesen a majdnem két hét alatt barátságok is szövődtek. Tamás Crístiannal, a svéd fiúval került barátságba, akit ott a táborban meghívott Gyömrőre. Fegyveres Béláné, Tamás édesanyja: MONORI XXXIII. ÉVFOLYAM, 187. SZÁM 199L AUGUSZTUS 10., SZOMBAT A pápára várva Székely hittársak — Nagyon nagy örömünkre szolgált, hogy Tamás részt vehetett a SAS- világtalálkozón. Egyébként kitűnő tanuló volt a 6. osztályban, de nem ezért engedtük el. Sokkal inkább azért, mert nagyon szorgalmas itthon is, mindenben segít édesapjának. Látta, a szenet is milyen szorgalmasan hordta• a sufniba ... Gér József Mindössze néhány nap választ el minket II. János Pál pápa magyarországi látogatásától. Az eseményre sok látogató érkezik hazánkba külföldről is, elsősorban a magyarok lakta vidékekről, területekről. Mint azt a Magyar Demokrata Fórum sülysápi szervezetétől megtudtuk, a pápai látogatás főbb eseményein való részvétel céljából — szálláshelyül — Sülysápra érkezik egy Erdélyből induló népes közösség ... A Budapesttől körülbelül 700 kilométernyi távolságról, a festőién szép Gyergyóújfa- luból kél útra két busz- szal a várhatóan száz főnyi csoport. Megérkezvén Sülysápon kapnak szállást, ellátást, s onnan utaznak a fővárosba a pápai találkozás két nagy eseményére. S mert az MDF helyi szervezete örömmel tesz eleget az erdélyi székelyek kérésének, ám ilyen népes csoport ellátását illetően lehetőségei nagyon is szerények, támogatást kérve felkeresték az. egyházközség tápiósülyi plébániáját, ahol dr. Szegedi László atya maximális segítséget ígért a csoport fogadásához, ellátásához. A népes közösség első, mintegy ötven fiatalból álló csoportja korábban érkezik a nagyközségbe, s hat napot töltenek Sülysápon. A fő eseményt jelentő két fővárosi vallási rendezvényen kívül nekik országjáró programmal is kedveskedik a sülyi plébánia, várhatóan Pannonhalmára, Pécsre, Veszprémbe és Esztergomba is ellátogatnak a székely fiatalok. Az idősebbek, zömében házaspárok, ötventagú csoportja három napot tölt Sülysápon, majd a 20-ai fővárosi nagy esemény — a Hősölc- terén megtartott pápai mise — után mindkét csoport együtt utazik haza Erdélybe. Mint hallottuk, a sülysápi (tápiósülyi) egyházközség, személy szerint dr. Szegedi plébános úr mindent megtesz azért, hogy e népes közösség jól érezze magát a szép fekvésű településen, az ötven székely fiatal csoportjának szállásáról, ellátásáról éppen a helyi plébánia gondoskodik. A házaspárok sülyi családoknál kerülnek elhelyezésre az MDF helyi- szervezete segítségével. S mert a kedves vendégek ellátása, itt töltött napjaiknak emlékezetessé tétele, mondjuk ki: nem kevés pénzbe kerül — elsősorban a sülyi egyház- község számára jelentős a kiadás —, az MDF helyi szervezete kéréssel fordult Sülysáp nagyközség lakosságához. Kérve, hogy a Gyergyóújfaluból érkező vendégek itt-tartózkodásá- nak gondtalanná tétele, mindenekelőtt a tápiósülyi plébánia anyagi helyzetének megsegítése érdekében kijei lehetőségeihez mérten pénzzel is támogassa az emberien szép vállalkozás sikerét. Jandó István Mendei változások Kegyeleti hely A 31-es számú fő közlekedési út szomszédságában, a faluszéli domboldalban található a mendei községi temető. A szép fekvésből eredően gond is, hogy at agyagos talajú lejtős temetőkert különösen esős időben meglehetősen sáros, majdnemhogy járhatatlan. Ám az utóbbi időben sokat változott a helyzet, a helyi önkormányzat, s a két egyház közös párbeszéde jóvoltából ki-ki a saját területén társadalmi munkára szólította fel az állampolgárokat, híveket. A temetőn belüli járdaépítés nemrég megtörtént. Az építési anyagot — sódert, cementet — az önkormányzat adta, s az egész napos munkán nem kevesebben, mint negyvenen vettek részt, dolgoztak becsületesen. A lakossággal együtt munkálkodott a képviselő- testületi tagok többsége s a polgármester asszony is. A z asszony körbevezet ** a házban, hogy megmutassa, nem gazdag emberek. Az egyik szoba szekrénysorát az anyósától örökölte, amúgy meg mindent OTP-rész- letre vettek. Régen. A kárpitok kopottak, elhasználtak, frissíteni, cserélni kéne a darabokat, de hát jó az már nekik, ahogy van. Az ahogy van. Az az egy francia- ágy — mutatja —, ami luxusholminuk minősülhet, azt viszont a gyerekektől kapták a huszon-_ öt éves házassági évfordulójukra. Egy élet munkája van ebben a szolid, polgári otthonban. Mint másutt is, ahol igyekeztek minden fillérbe belekapaszkodni. Mire a konyhaasztal mellé ülünk, az asszony már sír. Ott vannak szétteregetve az asztallapon „egy élet munkájának” melléktermékei: az orvosi papírok. Marékszámra. Az asszonyt egy éve leszázalékolták vagy nyolcféle bajjal, ezek közül a térdízületi merevedést, az érszűkületet, a cukorbajt és a magas vérnyomást tudom kisi- labizálni egy igazolásról. Az érszűkületnek műtéti nyomait is láthatom, M.- né mutatja a lábán a mély hegeket, és mondja: most megint mély vénás trombózis gyanújával kéne feküdnie. De nem is azért hívott, hogy a bajait panaszolja. Ez csak hozzátartozik a lényeghez: A lényeg pedig: tavaly vettek egy gépkocsit. Egy Mercedest. Mivelhogy ő, mint rokkantnyugdíjas, jogosult volt rá, hogy kocsiban, évek óta hívogat bennünket, látogassuk meg, fizeti az utat. De én mindig azt írtam: ha fölösleges pénze van, inkább küldje el. Mert hát mi egy kocsit, egy igazi kocsit... Azt szeretnénk. rjercedeó hoz jusson. Se biciklivel, se gyalog nem tud hosz- szabb távra közlekedni. Amikor az igénylési űrlapot elé tették — meséli —, mondta az orvos, hogy olyat válasszon, ami kényelmes, amiben ki tudja nyújtani a lábát. Választhatott volna Trabant Hycomaiot is, de akkor már időtlen idők óta spóroltak egy igazi kocsira. Ez volt a férjének is minden álma. Egy igazi kocsi. Az asszony megint sírni kezd. — Huszonhat éves házasságunk alatt kétszer voltunk összesen nyaralni. Egyszer vállalati beutalóval, egyszer meg sátorban. Nem járok még fodrászhoz se, egy barátnőmmel csináljuk egymás frizuráját. Nem mászkáltunk se Törökbe, se Görögbe, vem hoztunk bundát, nincsenek ékszereim. Az unokabátyám kint él KalifórniáAmikor az asszony megrokkant -r kinyílt egy ajtó az álom valóra váltásához. Ki merné azt mondani, hogy találjon másik álmot, mert ez nem az igazi? Nekik igazi volt. Az összerakosgatott pénzek melleit jócskán el kellett adósod- niulc, míg összeszedték a hiányzó összeget — mondja az asszony —, de meglett a Mercedes. A tízéves Mercedes. Nem jelentkezett ő se a rokkantaknak folyósítható benzinpénzért, se parliolójegyért, se semmiért. Hanem egyszer csak megjött az adópapír. Hogy fizessenek tizenkétezer forintokat ezen meg ezen a címen. Az értesítés jogszerűségéhez kétség nem fér. De az asszony mégiscsak megpróbált apellálni: hogy hát nézze meg a hatóság, nem gazdagok ők. Tele vannak adóssággal. Ezt az összeget fogcsikorgatva és kínkeservesen tudnák előteremteni. Vegyék már figyelembe, hogy egy életen át gürcöltek ezért az egyért. Az álmukért büntetik őket? Akinek nyugati kocsira telik — mondták neki —, annak telik az adójára is. És az asszony hiába magyaráz. Hiába érzi, hogy ez így igazság- ta'an. Mercedesé van — és ettől ő gazdag ember lett. Az egész, nyaralás nélküli, átdolgozott életével és a mélyvénás trombózisával együtt. Tanulság: kisembernek ne legyen Mercedese. Kisembernek ne legyenek álmai. Vagy ha vannak, álmodjon tele tá- tányérröl, meleg lakásról, esetleg Trabant Iiy- comatról. j\/I egyek vissza a szer- kesztőségbe, az egyik utcasarkon ismerős fuvaros húzódik a kocsijával az útszélre. Kis kupac német brikett van a kocsin. Kérdem: ezt már az új áron vették? Legyint: azon hát, 902 forint mázsája, a szentségit, előre is kellett küldeni a gyereket, hogy megkérdezze, van-e pénzük kifizetni, akik megrendelték, mert ha nincs, oda se áll, le se rakja. Tíz mázsa. Fuvarral együtt majd tízezer. Kisember álmodjon német brikettről...
