Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-09 / 186. szám

Hi&róciitodoi* Hitegetem maga-m, hogy talán a tikkasztó me­leg az ol:a. Emiatt ilyen ingerültek, sót olykor durvák az emberek. A minap is a piacon az egyik zöldséges csaknem hajba kapott az ár mialt egy vásárlóval. Vadidegenek tegező viszonyban szidják egymás édesanyját. Elég egy pillanat, hogy „felmenjen a pumpa”, és szitokaradat zúdul az embertársra. A durvaság, a gyalázkodás divatba jött. A minap is egy jól öltözött, középkorú hölgy (lelkiekben daróc) valamiért megharagudott egy tizenéves fagylaltoskislányra. Annyira, hogy a fagylaltospuitról lesöpörte a keze ügyébe eső Jagy- lallostölcsérelcet. Közben káromkodott, később sietve, diadalittasan elvonult. A kislány meg bána­tában elsírta magát. A szélsőséges esetek természetesen az elemi kul­turáltság hiányát mutatják. Talán a legokosabb dolog kesernyésen legyintve napirendre térni az esetek láttán, mondván, hogy ilyen emberek is vannak. Ami viszont aggasztó tünet, hogy egyre többen. Mert végül is az elfojtott indulat tör ma­gának utat, és vajon hová vezet, ha egyre többen képtelenek magukon uralkodni. A gyűlölködés, az egymás utálata, a durvaság egyre aggasztóbb tár­sadalmi tünet. Éppúgy, mint a fásultság, a helyi választásokon ékesen megmutatkozó közömbösség, a közöny, az érdektelenség, valamennyi kísérő jelensége az országos rosszkedvnek. A kenyér- és állásharc, a pénzhiány, az infláció, az ‘ örökös hajsza nemcsak az idegeket viseli meg, hanem oly­kor a jellemeket is eltorzítja. Az emberek tele vannak feszültséggel. Gyana­kodva készülnek fel a várható szóbeli vagy tett­leges ütésekre. És utána bosszút lihegve torolják meg a sértést. Szépen becsomagolva és tálalva, vagy éppen alattomos módon hátulról is lehet tá­madni, nem kell tüstént egymást, fejbe vágni. Per­sze az eredmény csaknem ugyanaz. Sőt a hátba támadás még jobban fájhat. . Kár, hogy mostanában már nem tártanak illem­tanórákat. > Sok efnbWré talán kedvező hatással lenne! (r.) Kézilabda idler a meccseken Elérkezett Gödöllő sport­jában, közelebbről a kézi­labdában a nagy nap: hazai pályán lépett a küzdőtérre az egyaránt NB I/B-s női és férficsapatunk, a Miller- Gödöllői SC és a csak Gö­döllői SC. A mérkőzéseket megelő­zően nagy volt a csarnok­ban a sürgés-forgás, a Mil­ler és különböző hozzátar­tozói kifüggesztették az elő­csarnokban és a teremben a cégek reklámzászlócskáit. A férfiaknál az okozott kü­lön eseményt, hogy most készültek a tablóképek a megyéből a második vonal­ba rövid idő alatt felkerült együttes játékosairól és ve­zetőiről. A férfiak kezdték előbb a csatát a jó hírű és mindig sötét lónak számító székes- fehérvári Honvéd Szondi SE ellenében. Nagy kérdés »olt, hogy a két nappal ko­rábbi, a Dunaföldváron el­szenvedett súlyos vereséget miként sikerül a társaság­nak kihevernie, és hogy Demeter sérülése mennyire javult, tud.ia-e végre, vál­lalni a játékot. Szerencsére mindkét dolog kedvezően alakult, és így egy színvo­nalas. izgalmas és hazai győzelemmel végződő ütkö­zetnek örülhetett a szép­számú szurkolósereg. GSC—H. Szondi SE 34-22 (13-10). Játékvezetők: Ihász, Voh- ner. G3C: Imre — Surányi (3), Horváth f. (3), Bartos (7), Horváth L„ Raniák (8), Demeter (1). Csere: Vince — Bátori (2), Kovács Á., Szlifka és Hajdú. A katonacsapat a félidő közepéig egy-két gólos ve­zetésre tett szert, de javuló védekezéssel, és Imre kapus néhány bravúros védésével sikerült fordítani, és há­romgólos előnyt kiharcolni a szünetre. Fordulást kö­vetően sem változott a já­ték képe, tartott a kemény, de sportszerű viadal. A já­tékvezetők kezükben tartot­ták a meccset, korrektül ve­zették a találkozót. A győzelem értéke később válik el, amikor megismer­hetjük az ellenlábas ered­ményeit. Az biztos, hogy csapatunk régen játszott ilyen lelkesedéssel, és hogy komoly fegyvertényt haj­tott végre a hazai bemutat­kozáson. A kezdő hetes és Bátori dicséretet érdemel a rövid idő alatt elért fizikai és lel­ki feltöltődésért. A hölgyek a meggyengült Postást ugyan simán ver­ték 22-16 (12-8)-ra, de na­gyon sok volt még a hiba, amelyet Németh András edző bizonyára hamarosan kijavíthat az elkövetkezen­dő meccsekre. M. G. Gazdálkodás Első félév A gödöllői önkormányzat pénzügyi tervének első fél­évi végrehajtásáról készült beszámoló szerint az alap­fokú oktatási intézmények gazdálkodására az volt a jellemző, hogy az áremel­kedések ellenére is az idő­arányos kereteken belül maradtak. A gimnázium gazdálkodása is kiegyensú­lyozott volt, míg a szak­munkásképző kevesebbet használt fel az előirány­zottnál az első hat hónap­ban. Elkészült egyébként az utóbbi intézmény víz- és csapadékcsatorna-terve, valamint a zeneiskola tető­javításának terve is. A ki­vitelezési munkákat a má­sodik félévben rendelik meg pályázat útján. Csak jú­liusban fizették ki a Dam- janich-iskola kézilabdapá­lyájának felújítására fel­használt 575 ezer forintot, és áthúzódott a második félévre a művelődési köz­pont tető- és kupolajavítá- si tervének kifizetése is. Nyelvkedvelöknek Égy sor kurzus Szeptember 9-től 20-ig lehet jelentkezni és beirat­kozni a gödöllői Petőfi Sán­dor Művelődési Központ nyelvtanfolyamaira. A vá­laszték igen gazdag, 5—6 éves kortól a felnőttekig mindenki megtalálhatja a számára kedvező ajánlatot. A legkisebbeknek játékos (német) nyelvi foglalkozá­sokat, illetve angol nyelvi játékházat ajánl a műve­lődési központ napokban megjelent tájékoztatója. Fiataloknak lesz — meg­felelő számú jelentkező esetén — felvételire, érett­ségire előkészítő kurzus, angolból és németből. A kí­nálatból nem hiányoznak a relaxa nyelvtanfolyamok sem, angolból, németből, olaszból. (Külön igényre munkahelyi csoportokat is indítanak.) Az olasz nyelvet gyakorlók, az olasz kultúra iránt érdeklődők klubja pedig új tagok jelentkezé­sét várja. A foglalkozáso­kat keddenként 18-tól 20 óráig tartják, a tagsági díj havonta 150 forint, beirat­kozáskor két hónap összege fizetendő. Labdarúgás GSC-Vasas Barátságos labdarúgó­mérkőzést játszik szerdán, 11-én a GSC és a Vasas a Gödöllői Sport Club pá­lyáján, 15 óra 30 perces kezdettel. XVllí. ÉVFOLYAM, 212. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 10., KEDD AZ IDŐSKORÚAK TÚRÁI OTTHONÁBAN Királyházi boldogság Nem is riportot, hanem eposzt kellene írnom arról a kora őszi délutánról, amelyet az idős korúak szociális otthonában töltöttem el Túrán. Elsősorban azért kelle­ne az eposz, mert abban az író invokációval kezdheti a művét. Bizony, most nekem nagy szükségem lenne a múzsák és istenek segítségére, hogy — szerény képes­ségeim igénybevételével — képes legyek visszaadni an­nak a délutánnak az igazi hangulatát. ... De vágjunk akkor bele in médiás rés — az események tolmácso­lásába! 3 A dolog úgy kezdődött, hogy az egyik napon, a ké­ső esti órákban két idős hölgy keresett meg a laká­somon. Elmondták, hogy az idős korúak otthonából szöktek meg, de azért ne ijedjek meg, nem véglege­sen, hanem hallottak arról, hogy néha írogatni szoktam a lapban, és nekik van ez­zel kapcsolatosan egy nagy kérésük. A kérés pedig az, hogy írjam meg az újság­ban, hogy a királyháziak mennyire szeretik főnök- asszonyukat, Csatóné Ke­rek Erzsébetet, valamint a gondozónőjüket, Széles Sán- dornét. — De nagy titok­ban kellene mindezt csi­nálni — mondták —, mert meg szeretnék az újság­cikkel lepni mindkettőjü­ket. Nem tudtam nemet mon­dani, és másnap délután ott ültünk együtt a király­háziakkal a kis kerti pa­dokon, hogy elinduljon az a néhány órás beszélgetés, amelyet soha nem fogok elfelejteni. Mindenekelőtt arra kér­tem magyarázatot, hogy honnan ered a királyházi elnevezés. — Mi tizenöten, itt élünk az otthon külön épületé­ben, amely valaha Király János tulajdona volt. Ezért vagyunk mi királyháziak. Ahogyan körülvesznek vidámságukkal, csivitelé- sükkel, úgy érzem kicsit magam, mintha óvodában lennék. A kedves, őszi nap bearanyozza arcukat, el­tünteti a redőket, és a me­legség átjárja egész lénye­met. GÖDÖLLŐI hírlap Gödöllő, Szabadság tér 10. Q A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. 9 Munkatárs: Pillér Éva. @ Postacím: Gödöllő, Pf. 13. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-7S6. & Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig, o Hirdetésfelvé­tel: munkanapokon 8.30-től 13 óráig a szerkesztőség­ben. Csendélet a tónál Csendélet a gödöllői hármas tő partján (Erdősi Ágnes felvétele) Marton Józsefné 82 éves. — Tetszik tudni, amikor 1984-ben, közel 80 évesen idekerültem áz otthon­ba, sehogyan sem tudtam elképzelni, hogy milyen is lesz az életem újra az óvodában. De — hála fő- nökasszönyunknak — na­gyon jól érzem itt maga­mat. Mindig tudok elfog­laltságot találni magam­nak — mondta. — A kert gondozása az egyik leg­jobban szeretett elfoglaltsá­gom. Tetszik tudni, felosz­tottuk parcellákra magunk között a kertünket, és ezt gondozzuk, meg aztán vi­gyázunk is rá. De én na­gyon szívesen gondozom a malacokat is. Van az ott­honnak tíz pusikája, etetem őket, takarítom az ólakát. Ha valami akadályoz eb­ben a munkában, maga a főnökasszbny is bejön, és elvégzi a munkát helyet­tünk. Természetesen nem­csak hétköznapok, hanem felejthetetlen ünnepnapok is vannak az otthonban. Ilyen volt a nemrég meg­rendezett aratóbál és a Ki mit tud? Összegyűjtöttük a régi szokásokat és eszközö­ket, beöltöztünk a régi né­pi ruhákba, és végigvonul­tunk az otthonon. Utána átadtuk az intézőnek a bú­zakoszorút és az új ke­nyeret. Sokat énekeltünk közösen, de voltak szólis­táink is. Mások szavaltak, táncoltak. Még kisbaba is volt. Az anyuka Anderko- vics Marika volt, akinek felkötöttük a hátára a ba­bát, kezébe adtuk a si- rányt, ő volt ugyanis az aratók ebédhordója. Min­denki segített valamilyen ötlettel, amit még a régi otthonából hozott magával. Nagyon sajnáljuk, hogy legalább a templomig nem vonultunk el a faluba is. Én őszintén mondom, hogy nagyon sok kinti em­berrel nem cserélnék. Igaz, hogy a szociális otthonok­ról olyan sok rossz hír terjedt el az utóbbi évek­ben, hogy a kintiek két­kedése talán jogos is. Eb­ben az otthonban vala­mennyien boldogan élünk. Én négy éve vagyok itt, de itt éltem le életem leg­szebb napjait. Nemcsak a főnökasszony kedves hoz­zánk, hanem a nővérkéit is. Ha mi egy kissé idege­sebbek vagyunk, máris ott vannak mellettünk. Sok­szor elég egy pillantás, egy mosoly, és máris rend­ben van minden. | Kürtösi Mária Komárom megyéből jött. , — Van százazer forin­tom, amelyet felajánlok az otthonnak — mondta. — A főnökasszony majd tudni fogja, melyik épületünk­nél kell felújítást végezni. A nővérke, Széles Sán- dorné elmondta, hogy már megkezdték a készülődést a szüreti bálra. ■ — Az idén nem voltunk kirándulni, gondozottal nk inkább az itthoni rendez­vényeket szeretik. Angéla néni máris bele­kezd egy dalba, melyet az aratóbálon többször is el­énekeltek: Búza, búza, de szép tábla búza. Angéla néni egyébként valaha énekesnő szeretett volna lenni, de családi helyzete nem tette lehető­vé a tanulást. Még a beszélgetés elején megígértem, hogy megte-. kintem azt a videofilmet, amely a nagy rendezvény­ről készült. Pergett a film, ki-ki magára ismert, né­melyik még ki is szalad a készülékhez, és mutatja: — Ez én vagyok! Aztán kikísértek a ka­puig, és még sokáig inte­gettek. Az őszi nap lassan el­tűnt a bagi dombok mö­gött. Takács Pál — Közülünk sokan ki­járnak a faluba — vette át a szót Fehér Jánosné. — Az itt élő emberek közül többen úgy mondják, hogy mi a szegényházban élünk. Mozi Frekvencia video: 48 óra, 10 órakor, Angyal­szív, 16 órakor, Szökevény- vonat, 18 és 20 órakor. Az ikladi diákok nevében Köszönet a hivatalnak Amikor napjainkban oly sokszor és sokat hallunk az önkormányzatok és a köz­oktatás, az iskolák közötti nem egészen harmonikus kapcsolatokról, érdemes szólni egy olyan községről is, ahol ez másképpen van. Jóleső érzéssel kívánjuk közétenni Iklad község ön- kormányzatának azt a gesz­tus értélfű határozatát, amely szerint kivétel nél­kül minden általános isko­lás tanulójának megtérítet­te az idei, megdrágult tan­könyvek árát. Iskolánk 242 érintett tanulója és azok szülei nevében köszönetét fejezi ki a polgármesteri hivatalnak ezért a segítő­kész együttműködéséért, az iskola igazgatósága. Stündl Gáborné iskolaigazgató hírlap 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom