Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-08 / 185. szám

XXXV. ÉVFOLYAM, 185. SZÄM 1991. AUGUSZTUS 8., CSÜTÖRTÖK Bealkonyul a „vadkereskedelemnek” ? A Tüzép annak ad, aki fizet Nem először, és egészen biztosan nem is utoljára fog­lalkozunk a szénüggyel, azaz a tüzelőellátás gondjaival. Május végén, június elején az utalványok elfogadása kö­rüli vita borzolta a kedélyeket, most pedig amiatt ag­gódnak sokan, hogy megkapják-e utalványukra a tü­zelőt. A közelmúltban írtunk arról, hogy a váci tüzép- telepen akkora a tartalék — és a választék —, hogy lassan már elhelyezni sem tudják. A vámosmikolaiak számára ez csak olaj volt a tűzre — mint arról az augusztus 2-án megjelent írás tanúskodik... És való­színű, hogy a Szobi ÁFÉSZ-től kapott informá­ció sem nyugtatja meg őket: szeptemberben lesz szén. A vámosmikolaiak nevé­ben tollat ragadó olvasónk, tudósítónk nem csak az ÁFÉSZ-től — a helyi telep üzemeltetőjétől — várt vá­laszt, hanem a Közép-ma­gyarországi Tüzép Vállalata tói is. W — Rossz helyre címezték a vádjaikat — mondta Ja- csó Ilona, a Közép-magyar­országi Tüzép Vállalat tü­zelőosztályának vezetője. — Bennünket semmi nem kö­telez a vámosmikolai telep ellátására. Ha az üzemelte­tő, a Szobi ÁFÉSZ, hoz­zánk jön vásárolni, és van pénze, akkor mi szívesen kiszolgáljuk. De visszauta­sítunk minden olyan kísér­letet, amely bennünket próbál felelőssé tenni az el­látásért. W Mivel elhangzott, hogy Szobon is hiányzik a tü­zelőanyag, erői is kérdeztük a vállalat osztályvezetőjét. — A térségben Vácon, Nagymaroson és Szobon van telepünk, a váci telep ellátottságáról nemrégen adtak hírt. Ami Szobot il­leti: jelenleg négyféle szén van a telepen, az előre be­fizetett utalványokra folya­matosan adják ki a tüzelő­anyagot. A múlt héten már volt német brikett is, a má­jus harmincegyig befizetett utalványokra már ezt is ki­szolgálják. Augusztus utol­só napjáig pedig a régi áron kapja meg mindenki az igényelt és az utalvány­ra befizetett tüzelőt, a bá­nyák folyamatosan szállíta­nak ... Egyébként — tette A matek az nehéz! összeadunk, szorzunk, kivonunk. Egyre többet: levonunk. Levonjuk mi mindannyian — de ke­vesen — a tanulságokat. Miről? A matekról. Alapfokon, alulról fel­nézve, egyszerűen, egy­szereggyel. Így! Dolgozunk sokan, sze­retnénk még egy kicsit tovább. Meddig? Nyug­díjig, öt évig, kettőig, talán pár hónapig, egy­szerű. Termelünk, termel­tünk. Mit? Veszteséget, de nem akartuk. Meny­nyit? Sokat. Felveszünk mi három­százötvenen ez évben (ha) minimum harminc­milliót. Fizetünk a zsák­ba húszmilliót — tő­nek, nyugdíjnak, adó­nak. Számokban is ren­geteg forint. Nekünk, a zsebünk­ben? Az más dimenzió. Most aztán nem fo­gunk termelni. Majd ha ... Bezárunk. De terme­lünk így is. Mit? Or­szágunknak veszteséget sokat, talán még többet. Mert veszett a fejsze­nyél. A húszmillió. Tehát felveszünk se­gélyt. Húszmilliót. Mi­ből? Rejtély. Ki fizeti a tb-t, a nyugdíjat helyettünk? Vennénk mi eső előtt köpönyeget bátran. Har­mincmillióért, ha volna, a gyárat. S egyben le­emelnénk évi negyvenet vagy többet országunk válláról. ' Szeretnénk, de nem lehet. Sztrájkolunk, de minek? Gyengék voltunk ma­tekból. Talán ezért is maradtunk melósok. Hentesek maradtunk... volna! (Valakinek azért kel­lene értenie a matek­hoz! ...) (Lapfaló) Dunagyöngye filmszínház (Dr. Csányi László krt. 58.): augusztus 8-án, csütörtökön este fél 7 és fél 9 órai kez­dettel, csak egy napig, a Snack bár, Budapest című olasz kalandfilm van mű­soron. Rendezte: Tinto Brass, főszereplők: Gian- carlo Giannini és Philippe Leotart. — Témája: Holt­szezon van a tengerparti üdülőben. Ide érkezik az ügyvéd, akinek megbízása szerint pénzt kellene behaj­tania a helyi Kisfőnökön, a Nagy főnök részére. Kertmozi (a városi könyvtár szomszédságá­ban) : augusztus 8-án, csü­törtökön este 9 órakor a Keresztapa III. című ame­rikai filmet vetítik. Fősze­replők: Al Pacino, Diane Keaton. még hozzá Jacsó Ilona —, a három telepünk vezetőjét felszólítottuk, hogy ha va­lamire szükségük van, je­lezzék, és mi szállítjuk. Azt a hírt, amit koráb­ban közöltünk, hogy tudni­illik szeptemberben már biztosan lesz szén a Szobi ÁFÉSZ vámosmikolai tele­pén, Rasman István ÁFÉSZ-elnök Is megerősí­tette. De némi remény van előbbi szállításra is. — A Közép-magyarorszá­gi Tüzép Vállalat nem szál­lít nekünk, csak, ha kész­pénzzel fizetünk. Viszont a tartozásunkat, főleg építő­anyag-vásárlásért, csak augusztus végére tudjuk kiegyenlíteni, mert mi is sorban állunk a pénzünkért — mondta Rasman István. — Próbálkozunk a dorogi bányánál is: ha sikerül készpénzért vásárolnunk, akkor talán már augusztus második felében beszerez­zük a tüzelőt. A Szobi ÁFÉSZ elnöke azt is elmondta, hogy virág­zik a vadkereskedelem: ta­lálkozott tüzelőanyag-áru­sokkal, akik teherautóról kínálták a német brikettet — amit valószínűleg az ÁFÉSZ nem tud beszerezni —, mégpedig több mint 1200 forintért mázsáját. Felvilágosítást nem kapott, hogy honnan származik a brikett, de kétségeit han­goztatta, hogy egyáltalán van-e erre nagyobb keres­let. Ö úgy látja, hogy egyre inkább az olcsóbb fát fog­ják keresni, ebből pedig nagyobb mennyiséget tud­nak beszerezni az erdőgaz­daságtól. A fentiekhez annyi meg­jegyzést feltétlenül hozzá kell fűznünk — és egyálta­lán nem a Tüzép vagy az ÁFÉSZ védelmében —, hogy ellátási kötelezettsége ma semmilyen cégnek sincs. B. J. Csak egy koppanás volt Mesterlövés ceizas i Az idős férfi saját kertjé­ben volt. Otthon érezhette magát, biztonságban, hiszen mindent jól ismert. Minden fát, minden tárgyat. A falu szélén úgyis háborítatla­nabb az élet, mint a falu­központban, ott Galgagyör- kön. Június 17-e volt, amikor ásóval a kezében a földdel ügyködött. Belemerült a munkájába, de azért fölfi­gyelt a koppanásra. Aztán körülnézve semmi rendkí­vülit nem tapasztalt, így folytatta az ásást. Az ember könnyen meg­sebesíti magát, de már fel se tűnnek a kisebb horzsolá­sok, Talán ezért nem tulaj­donított nagyobb jelentősé­get a homlokán keletkezett sebnek sem. A vérzés már régen elállt, nem volt mit tenni vele. Több, mint egy nap is el­telt, amikor valami furcsát tapasztalt. Ezt már meg kellett mutatni az orvos­nak; a feje búbján kidudo­rodott valami. Még tudtak segíteni rajta, pedig akár ólommérgezést is kaphatott volna. A fejbőr alól egy szétlapult lövedékmagot vettek ki. A vizsgálatot végző nyo­mozók szemről is meg tud­ták állapítani, hogy a gal- gagyörki férfit egy puska­lövés találta el magasan a homlokán, majdnem a két szeme között. Csoda tör­tént? Vagy ilyen erős kopo­nyával találkozott az a lö­vedék? És vajon ki adta le? Mesterlövészre vall a pon­tos célzás ... Mint a fil­mekben ! Csak következtetni lehe­tett. A sérült elmondásából Hová vigyük a sittet? Új lerakóhely Alig zárták be a Duna- parti sittlerakó helyet, s költöztették át Csatamező­re, ismét váltani kell, mert ez is megtelt. A kommu­nális költségvetési üzem fenntartásában működtetett építőipari törmeléklerakó hely augusztus 12-től De­recskedűlőben, a régi sze­méttelep helyén áll rendel­kezésünkre. Megközelíthető a 2-es út felől, a gumigyár után az ÁFÉSZ-nyomdánál balra. és a becsapódás sebességé­ből. A golyó erejét vesztet­te, s az így feltételezhető lövés távolság nem egyenes vonalú, hanem ballisztikai görbe nyomán juthatott el a puska csövéből a falu széli kertbe. Ezt pedig egyetlen mesterlövész se tudja szán­dékosan megcsinálni. A golfpályán előfordult már, hogy a kezdő ütés óriá­sit repülve éppen a túloldali lyukba pottyant. Itt azon­ban mást játszottak ... ! A szakértői vizsgálat adta meg a végső választ, amit már sejteni lehetett : orvva­dásztól származik a löve­dék. Ilyen fegyvert ugyan­is nem használnak az igazi vadászok. Véletlen hát, el­tévedt golyó az, ami a fej­bőr alá csúszott. Magyari Sándor hadnagy­tól, a váci kapitányság vizsgálati alosztályvezetőjé­től megtudtuk, nem ritka az orvvadászat azon a kör­nyéken. Őket tehát nem lephette meg ez a tény. Az azonban igen, hogy micsoda véletlen. Még egyszer ugyanígy nem tudnák el­sütni azt az ismeretlen puskát. (dudás) Egyperces telefon > »I /1 — Váci tűzoltóság? — Igen. Itt Csurja János százados, parancsnokhelyet­tes beszél. — A finnországi szakmai versenyről érdeklődünk. — Nagy élmény volt szá­momra és a viadalra utazó püspökhatvani fiatalok szá­mára. Nem volt könnyű a kétezer kilométeres utazás társasbuszon. A komphajón való átkelés érdekes volt, de kissé egyhangú. — Az út végcélja? — Lappeenranta, 55 ezer lakosú kisváros, Helsinkitől északkeletre, a szovjet ha­tár közelében. Kollégium­ban kaptunk helyet, és a korszerű városi sportpályán volt a versengés. A polgár- mester mondta a megnyitó- beszédet, — Eredmény? — A 12—IS éves fiatalok tettek bizonyságot a tűzol­tásban és a mentőszolgálat területén szerzett jártassá­gukról. Tizennégy országból 28 csoport versengett, na­gyon magas színvonalon, A püspökhatvaniak a tizen­kettedik helyen végeztek. — Egyéb tanulság? — Sok helyen megfordul­tunk, láttunk hivatásos és önkéntes csoportokat. Vác mint iskolaváros kezdemé­nyezhetne hasonló kikép­zést a középiskolásoknál! P. R. Egy elfelejtett köztársaságról Az együttélés valósága E sorok írására nem ve­zetett semmi más, csupán annyi, amivel egy fiú tar­tozik apjának. Ezért beszé­lek. A mai jugoszláv esemé­nyek során gyakran hal­lottunk olyan híreket, me­lyek bizonyos Baranyához kötődtek. Milyen Baranya? Nos, nem a mi Pécs köz­pontú megyénk az, hanem a túloldal, a túlsó Baranya. Az, ahol fegyverek szól­nak ... Innenső baranyai szár­mazék vagyok, apámtól hallottam először arról, hogy 1921. augusztus 14-én, Pécsett kikiáltották a ba- ranya-bajai szerb—ma­gyar köztársaságot. Horthy Miklós ekkor már másfél éve kormányzó volt! (Aki nem hiszi e tényt, kérdezze meg a bélyeggyűjtőket. Az akkori Aratási-sorozat fe­lülbélyegzett példányai ma Nem fertőződnek a kutak! A dunai áradás miatt víz alá kerültek a DRMV szödiigeti kútja!, de a váci polgá­roknak nem kell tartani az elíertőződéstől, ugyanis innen az ipari felhasználású víz kerül a városba (Vimola Károly felvétele) már unikumok. A történé­szek pedig ismerik a valót.) Az említett időben a pé­csi cisztercita diák, Petar Dobrovich, a későbbi szerb költő és konstruktivista festő, a mi Kodolányi Já­nosunk és mások segítsé­gével próbált egy légvárat megvalósítani, hogy meg­szüntesse Dél-Magyarország szerb megszállását. Igen, az egész cselekedet kime­netele nem lehetett vitás, de az is — apám révén így lehetek csak tanú —, hogy a barcsi Dráva-hidat né­hány elszánt fiatal front­katona felrobbantotta. Ke­rek egy hétig volt valóság ez a „köztársaság”, de utá­na csak a megtorlás követ­kezhetett! Igaz, nem ke­gyetlen, csak olyan, ami apámat huszonegy év. múl­va a Don-kanyar mellé küldte ... A személyi vallomások nem ide tartoznak. Ám azok a tények igen, hogy déli szomszédainkkal ilyen kötelékeink is vannak, me­lyekről eddig keveset be­széltünk. Pedig az emléke­zés birtokában ítélhetnénk itt és határaink túloldalán, igazolva az együttélés nem tagadható valóságát. Test­vérek vagyunk, még vérsé- get bizonyíthatóan is. Félek, hogy valamely történész tőlem hall elő­ször e régi eseményekről. — csankó — VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. i5. 9 A szerkesztőség ve­zetője: Borgő János. ® Munkatársak: Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet. 0 Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. 0 Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. 0 Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-től 11-ig, vala­mint a váci hirdetőirodá­ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután H-töl 17 óráig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom