Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-08 / 185. szám

MOblORI XXXIII. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 8., CSÜTÖRTÖK Pereli as önkormányzatot Egy választás Sülysápon Minap egyik tudósítá­sunkban megírtuk, hogy Sülysápon a 2-es számú ál­talános iskola igazgatóvá­lasztása „megfeneklett”. Az egyetlen pályázó pedagó­gusra „voksolt” ugyan az iskola tanári közösségének többsége, ám az önkor­mányzati képviselő-teslülei megvétózta e döntést, s nem fogadta el a pályázó személyét az igazgatói tiszt­ség betöltésére. Nos, ezen korábbi írásunk az önkor­mányzat véleményét tük­rözte. De hallgattassák meg a másik fél is, méltányos­ság alapján az ügyben szót kért az igazgatói tisztségre pályázó Varró István, aki egyébként az említett is­kolában tanít; magyar—tör­ténelem sza kos tanár ... FURCSASÁGOK — Régebbi ügy újkori folytatásáról van szó. A mostani pályázatot meg­előző legutóbbi választás is — a pártállam éveiben még — sorozatos mulasz­tások, mi több törvényte­lenségek alapján történt, elsősorban emiatt vált szükségessé a mostani igaz­gatóválasztás, amelyen egyetlen pályázóként én in­dultam. Persze az előzmé­nyekről, az utóbbi évek tör­ténéseiről is érdemes len­ne beszélni, végül is ezek ismeretében áll össze a tel­jes kép... Varró István részletesen szól a korábbi évek tanácsi rendszerű igazgatóválasz­tásáról — valójában kine­vezésről —, s e mostani pá­lyázatot. megelőző néhány év több mint furcsa helyi történéseiről. Mi mégis a jelennél maradva folytatjuk a beszélgetést. — Mely vélemény alap­ján nem fogadta el az ön pályázatát, személyét az önkormányzat? — A kérdésre adott vá­laszt megelőzően hadd szól­jak néhány mondatban az iskola pályázati fogadtatá­VECSESEN Hitelesítés A Vecsésen lakó, működő mértékhasználó kisiparosok és kiskereskedők eszközeit az Országos Mérésügyi Hi­vatal Budapesti Mértékhi­telesítő Hivatal 1991. augusztus 13-án, szerdán 8—12 óráig a községháza földszinti tanácskozóter­mében hitelesíti. Kérik őket, jelenjenek meg mérőeszközeikkel együtt. MONORI HÍRLAP Honor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. 6 Munka­társak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. 0 Postacím: Monor, pr. 51. 2201. Tele­fon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől ' péntekig 8-töl 11-lg. sáról. Személyemet illetően a régi „konzervatív”, a vál­tozást nem kedvelő szárny, s egyéb más „motívumok" is kikandték időközben, de még így is... A titkos sza­vazás eredménye egyértel­mű volt; 8-6-os arányban rám szavazott a pedagógus­kollektíva többsége, s ezen eredmény került az önkor­mányzat „humán” bizottsá­ga, majd később a képvise­lő-testület elé... — ... amely bizottság-tes­tület tehát nem támogatta, nem fogadta el az ön kine­vezését ... IGAZTALAN — Mint munkáltatónak szava-véleménye kell, hogy legyen az ügyben az önkor­mányzatnak — ez természe­tes. De több mint furcsa: személyemet „tárgyalandó” engem meg sem hívtak a bizottság elé. Az iskolai je- lölőbizottság elnökével úgy „kéredzkedtünk” be, lehet­tünk jelen a meghallgatá­son végül is .. Furcsa, az iskolai életet megújító pá­lyázatomra adott bizottsá­gi válasz: ...........csak egy­s éges pedagógusi közösség­gel lehetne megvalósíta­ni ..." Személyemet ille­tően nem merült fel külö­nösebb ok, sőt biztosítékot kaptam arra, hogy a jelen­legi igazgatónk nyugdíjba vonulását követően biztos „esélyese” leszek e tiszt­ségnek ... Furcsa, hogy a közvetlen munkatársaim — az iskolai pedagóguskö­zösség — döntése mit sem ér. ha demokráciát színlel­ve mellettünk-fölöttünk döntenek, ki tudja, miféle szempontok alapján mások. S megint csak a több mint „furcsaságokat” lehet­ne sorolni jószerivel még. Ezek közül egyetlen. — Igaz, erről nem ne­kem kellene szólnom, de akikre tartozna, nos, azok „elfeledvén”, hallgatnak. Hát elmondom én. Az isko­lai megújulást, az igazgató­váltást fontosnak tartva valamelyest több mint százhetven szülő — s ez óriási többség — aláírásá­val erősítette meg, hogy személyemet látná szívesen a 2-es számú iskola élén ... — Mi lesz ezután, úgy hírlik, új pályázat kiírásá­ra készül az önkormány­zat ... — Igaztalannak, törvény- sértőnek tartom a szemé­lyem elleni önkormányzati vétót. Polgári peres úton bírósághoz fordulok, ehhez bátorítást, segítséget ígért az országos BŐSZ, jogor­voslásra biztat a helyi is­kola demokratikus szerve­zete is. Mellettem, velem van a sápi iskola pedagó­gusközösségének többsé­ge... Üj pályázatot kiírni addig, amíg a bírósági ügy le nem zárul, nemhogy etikátlan — jogszerűtlen is! BESZÉDTÉMA Hosszan, sokáig beszélge­tünk a témáról — e beszél­getésnek csupán töredék­részét adhatjuk vissza az újságban — Varró István­nal, amely „ügy” összetett­ségével, bonyolultságával máris beszédtéma a nagy­községben, az érintett isko­la térségében s messze azon túl is ... E témát illetően nincs szándékunk vitát nyitni, de az érdembeni történésekről — szükség szerint — la­punkban is hírt adunk majd. Jandó István Panganak a húsboltok, nem megy az üzlet. Pa­naszkodnak is a pult mögött álló eladók, a húsos­emberek. De panaszkodik a nyugdíjas is. Például Szabó György Monorról, a Deák Ferenc utcából. Ismeretes, hogy tegnaptól az országos akció ke­retében nagy árengedménnyel kaphatók különféle húsok és hústermékek. Az illetékesek már előre mentegetőztek, hogy a kedvezményes kiárusítás addig tart, amíg a készletek el nem fogynak — de augusztus 17-én mindenképpen befejeződik. Szabó úr szerint megint a legrosszabb körülmé­nyek között élűkkel, a nyugdíjasokkal van kitol­va. A havi nyugdíjat ugyanis sokan addigra nem fogják megkapni. Mert lesznek, akiknek csak augusztus 20-ika után kézbesítik, s ők nem vásá­rolhatnak majd az olcsó húsokból. (Emiatt lapunk „Postabontás” rovatában is panaszkodott egyik olvasónk.) Szabó Györgynek igaza van. Talán körültekin­tőbben lehetett volna kijelölni a felhalmozott hús­készletek kiárusításának időpontját. Ügy, hogy egyetlen nyugdíjas se szenvedjen hátrányt azért, mert később jut hozzá a pénzéhez. (ró) Mi változott? Szabad száj Szabad száj. Az idősebbek bizonyára emlékeznek erre a vicclapra, amely 1948-ban a III. évfolyamnál tar­tott. Most hozzájutottam az 1948. április 3-i számához. Akkor én egynapos voltam, azaz még nem forgathattam a lapjait. Azért nagy érdeklődéssel lapoztam bele a 43 éves újságba, s kigyűjtöttem egy kis vicccsokrot, ame­lyet rövid kommentárokkal — ezúttal átnyújtok a kedves olvasónak. Rossz vidék. — Mi tör­tént, Hödröny úr, hogy most költözködnek? — Semmi, csak ott la­kunk az adóhivatal mellett, s a két kisfiam úgy megta­nult káromkodni, hogy az már tarthatatlan volt. (Ilyen alapon bizonyára ma is költözködhetnének az adóhivatal mellett lakók.) Űj söprű. Az egyik mi­nisztériumba új hivatalfő­nököt neveztek ki. Megkér­dezték a tisztviselőktől: — No, és hogyan működik az új főnök? — Nagyon rosszul — hang­zott a válasz. — Sok ál­matlan hivatalos órát kö­szönhetünk neki... (Bizo­nyára ma sincs másként.) Bölcs megállapítás. Még a legnevesebb politikusnak is ajánlatos meggondolnia, hogy a fal rendszerint ke­ményebb, mint a fej. (Bár­ha ezt a mai politikusok is figyelembe vennék.) A T. Házból. Egyik fiatal politikus meséli a folyosón: — Ha valami szamárságot csinálok,, magam nevetek rajta a legjobban. Mire Ortutay Gyula hal­kan megszólal: — Boldog ember vagy, öregem. Mi lyen derűs életed lehet.. (Vajon mostanság hány po­litikusnak ilyen derűs* a: élete?) (é) fóinikfitni Bosszú Megkezdődött a paradi­csomszezon. Ez a napi árakon még nem nagyon érződik, mert a tegnapi monori piacon is bizony 40 és 58 forint kö­zött árulták a piros bogyó­kat. A bérelt földeken is szedik már a paradicsomot. A minap egy monori há­zaspár autóval indult a bokrok közé, hogy megnéz­ze, pirosodik-e már a bok­rok alja. Egy háromtagú hölgyko­szorút is ott találtak a pa­radicsomban. Nem nagyon zavartatták magukat, vidá­man szedték (lopták) a pa­radicsomot. Várták, hogy elmenjenek, de nem tágí­tottak. Aztán a férj ráunt a do­logra, s távozásra szólítot­ta fel őket. Elmentek, de a pár távo­labb álló gépkocsija felé véve az irányt. Bosszúból a paradicsomokkal jól ösz- szekenték az autót, amely úgy nézett ki, mint krimi­ben egy golyózápor után . ., Ha jól dolgozik a maffia. Kulturális ajánlatok Ecseren csütörtökön 10 órától az asztaliteniszklub nyitott ház, lG-tól a nyug­díjasklub foglalkozása, 17 órától az asztaliteniszklub összejövetele. Gombán, az autós kert- moziban 21 órától: Jobb ma egy zsaru, mint holnap ket­tő (színes, szinkronizált, amerikai vígjáték). Gyomron, a Strand kert­moziban 20 óra 30-tól: Az utolsó csillagharcos (színes, szinkronizált amerikai sci- fi kalgndfilm). Nyáry Pál-emléktorna Újlengyeli siker A Nyáregyházi KSK első ízben írta ki a Nyáry Pál labdarúgó-emléktornát, amelyre a házigazdák a szomszéd községek csapa­tait hívták meg. Üjhartyán—Újlengyel 1-2 (1-2), Nyáregyháza, 300 né­ző. Vezette: Karcsú. Kitűnő mérkőzésen meg­“jjoffiíriap érdemelten győzött az esélytelenebb gárda. Gál: Svébis J., illetve Tóth L. (2). Jó: Kulik, Tóth L., illetve Svébis J„ Türmer. Nyáregyháza—Dánszent- miklós 2-9 (1-0), Nyáregy­háza, 300 néző. Vezette; Antal L. Küzdelmes mérkőzésen jutott a másnapi döntőbe a hazai együttes. Gól: Jará­bik, Gyebnár. Jó: Jarábik, Gyarmati, Rozman I., illetve Csorba, Fekete. A 3-4. helyért: Űjhar- tyán—Dánszentmiklós 4-1 (2-0), Nyáregyháza, 300 né­ző. Vezette: Szűcs. Szakadó esőben és szünet utáni jó játékával biztosan győzött az Üjhartyán. Gól: Svébis (3), Tunner, illetve Oswalda. Jó: Svébis J. (a mezőny legjobbja), Tunner, illetve Oswalda, Csorba, Lestár. Az 1-2. helyért: Újlen­gyel—Nyáregyháza 1-0 (1-0), Nyáregyháza, 300 né­ző. Remek mérkőzésen nem látszott meg az osztálykü­lönbség a két csapat között. Gól: Gallai. Jó: Kulik, Gal- lai, Rizmajer, illetve Mol­nár, Rozman I., Gyebnár, Jarábik S. A végeredmény: 1. Újlen­gyel, 2. Nyáregyháza, 3. Üj­hartyán, 4. Dánszentmiklós. Az ötezer forintos első díjat és a vándorserleget Lehoczky Pál, Nyáregyháza polgármestere adta át a győztesnek. A torna legjobb játékosa Kulik Richárd (Újlengyel), legjobb kapusa Molnár Já­nos (Nyáregyháza), gólkirá­lya Svébis János (Űjhar- tyán) 4 találattal. (G.) Az úgy volt, hogy dr. Juhász György orvos igazgató a legutóbbi monori képviselő-testületi ülésen előterjesztet­te a város egészségügyét gyökeresen megváltoztató elképzeléseket. A Mo- nomed Kft. megalakítását. És persze, nagy vita kerekedett. Hosszú, terjen­gős, nem is mindig a spanyol etikett szabályai szerinti, de izgalmas vita, melyben ki-ki egyénisége és vérmér­séklete szerint fejtegette a maga gon­dolatmenetét. Amikor Sinkovicz László képviselő és Nagy Illés alpol­gármester a terv részleteit támadta, Bajári János nem rejthette véka alá, ki is nyilatkoztatta, hogy két képvise­lőtársa azért védi a Dél-pesti Kórhá­zat, mint esetleges háttérintézményt, mert egyikük ott dolgozik, a másikuk meg a sógora által érdekelt. A hallga­tóság meg persze, ugyancsak egyénisé­ge és vérmérséklete szerint reagálta le a hátsó széksorokban a történése­ket, várva, mikor és kik esnek egy­másnak, mit tud még meg, ami nem rá tartozik. Sipos István képviselő esetében a hallgatóság például előre tudja, hogy amikor ő feláll, megszólal a „tagadás ősi szelleme”. Ha a maró gúnynak szemmel is látható következményei lennének, többeknek arcáról foltok­ban hiányozna a bőr a teremben. De Sipos István úgy gondolhatja, vasta­gok azok a bőrök, és egy spanyol grand vérfagyasztó udvariasságával osztja a tőrdöféseket. Ha azt mondja: „én teljes mértékig tisztelem az ön álláspontját” — min­denki meg lehet győződve ennek el­Kivonulások lenkezőjéről. Mindazonáltal Sipos Ist­ván nélkül az egész nem lenne az igazi. Nekem például mindig azonnal hiányérzetem támad, ha Sipos István ülés közben kapja magát, és elhagyja a termet. Pedig ez elő szokott fordulni vele. Meg másokkal is. Ezúttal az al­kalomból vonult ki, hogy a Monomed Kft. témájához egy, a testületben il­letéktelen személy, ámbátor a kft.-ben érdekelt dr. Rejtő Judit, a Nemzetkö­zi Egészségügyi Tanácsadó Iroda jogá­sza merészelt hozzászólni. „Csak egy picit hadd tegyem világosabbá” — kérte. A polgármester asszony meg rábólintott, mert ő viszont olyan, hogy mindenkinek mindent megenged pi­cit világosabbá tenni, ha hajnalig tart is. Dr. Rejtő Judit fejtegetései köze­pette tehát Sipos István elhagyta a ta­nácskozótermet. Vér László képviselő ekkor nem bírta tovább, s szabályba ütközött.' Az IMU nevű szabályba amely nem más, mint a képviselők házi, belső, maguk alkotta ideiglenes munka- és ügyrendje, mely kimond­ja: a képviselők nem utasíthatók rendre. Vér László pedig igazándiból rendre utasított, amikor így szólt. — Kérem a testületet, hogy a sajtó jelenlétében ítélje el azt a magatar­tást, hogy a képviselők menet közben kiszaladgálnak. Elnézést kérek a mo- dortalanságért, de én a magam részé­ről, ha rajtam múlna, ezentúl csak urológus szakorvos igazolásával fo­gadnám el ezeket a gyakori kirohan­gálásokat. A testület erre nem szólt semmit a sajtó jelenlétében. Hanem fél órával később, amikor még mindig a kft.-t vesézték, Nagy Il­lés alpolgármester elhagyta a termet. Magától értetődően. Minthogy a szá­mos jelenlévő egészségügyi szakember között volt belgyógyász, nőgyógyász, gyermekgyógyász, de urológus, az nem, a dolog megint annyiban maradt. Utóbb azért Nagy Illés magyarázat­tal szolgált. Azért ment ki, mondta, mert unta, hogy őt is jogszabályokról oktatják ki. Meg kft.-ről. Épp őt, aki erről az egészről egy hatoldalas hoz­zászólást alkotott. És azt most előtár­ja. (Az előtárás részletei közepette az orvos- igazgató néha azt mondta, jaj. És a szívéhez kapott. De nem ment ki.) Na, aztán másnap Pogácsás Tibor szóvivő kérte annak közlését, hogy a képviselő-testület nagyobbik része el­ítéli azt a magatartást, miszerint egyes képviselők saját véleményük kifejté- se után távoznak a teremből. Különö­sen modortalannak tartják, ha az ilyesmi külső meghívottakkal kapcso­latosan történik. S bár én már rég le­mondtam arról, hogy precízen nyomon tudjam követni a testületi ülések oly­kor kaotikus történéseit, arra azért emlékeztem, hogy eme, Vér Lászlótól származó javaslatra a képviselők ott, akkor nem reagáltak. Viszont a folyo­sói beszélgetésekben igen — mondta Pogácsás Tibor. Aha. Na mindegy, majd csak meg­szokjuk, hogy ők hogy szokták. —ez

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom