Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-01 / 179. szám

Szántakkötet Gödöllői séták Á gödöllői városi mú­zeum, a városi művelődési központ, a városvédő egye­sület, a GATE és a Holz Kft. anyagi támogatásával jelent meg Szántai Sándor Gödöllői séták című kötete. Lektorálta, szerkesztette és az előszót írta Polónyi Pé­ter. A vonzó borítót Kis László tervezte. Az írások korábban már megjelentek lapunkban, a Gödöllői Min­denesben, az Árammérőben, a Mezőgazdasági Mérnök­ben és a Villamos Mérő­műszer című újságokban. Hévízgyörk Ősztől zeneiskola Átalakítási munkákat vé­geznek a hévízgyörki mű­velődési házban. Űj helyi­séggel gazdagodik az épü­let, amelyben ősztől az aszó­di zeneiskola kihelyezett tagozata kezdi meg műkö­dését. Hibaigazítás Tegnapi, július 31-i szá­munkban hibásan jelent meg a Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ elnökének, Tóth Mihálynénak a neve a Négyezer liter tej című cikkben. A hibáért az érin­tett és olvasóink elnézését kérjük. A helyi tájékoztatás új médja Bokszé helyett újság Időszerű, hogy szóljunk azokról a községi újságok­ról, amelyek ma már szinte minden településünkön rendszeresen — általában havonta — megjelennek. Szólni illik ezekről a sajá­tos arculatú községi hír­mondókról, amelyek a helyi közvélemény informálásá­ra, alakítására vállalkoztak. Néhányuk megünnepelte már indulásának egyéves évfordulóját (például az Aszódi Tükör, a Kartali Kisbíró), de a tizenkét hó­nap bizonysága annak is, hogy igény van ezekre a szerény újságokra, igény van a községek éleiéről községi szemmel való írá­sokra. Ha történetünket egyszer valaki feldolgozza, az első esztendő írásaiból könnyen bebizonyíthatja, hogy első­sorban a másként gondol­kodók, a rendszerváltozást, a reformokat sürgetők vol­tak a szerkesztők, a cikke­ket írók. A Túrái Napok címmel megjelenő és a községi tanács anyagi, er­kölcsi támogatását élvező lapot az önkormányzat megszüntette, s utódját már a Vigyázó Kör szellemisége jellemezte. Veresegyházon az önkor­mányzat és a MDF helyi szervezete egyaránt adott ki helyi újságot, s. bizony „élesben” olvashatunk a községpolitikában meglévő ellentétekről. j Bogiak szervezik F olklórtábor Nemzetközi gyermek nép­zenei és néptánclábor nyí­lik augusztus 2-án a bagi Muharay Elemér Népi Együttes szervezésében a váci Pokolszigeten. A táborba olyan 10—15 éves fiatalok jelentkeztek, akik alapfokon már tanul­tak néptáncot, illetve olyan gyermek- és ifjúsági zené­szek, akik már gyakorlatot szereztek a tánckíséretben. Mint Iglói Éva tánctanító­tól, a népi együttes vezető­jétől megtudtuk, a tábor résztvevőinek száma nyolc­van fő. Lesznek közöttük aszódiak, hévízgyörkiek, tú­ráink, gödöllőiek, szadaiak, veresegyháziak, budapes­tiek és természetesen ba- giak. Érkeznek Pápáról, Tö- TÖkszentmiklósról, szlová­kiai magyarok Pozsonyból, Somorjárói, lengyelek Var­sóból, finnek Hollolából. A táborban mezőségi, szatmári, dunántúli és Gal- ga-menti táncokat taníta­nak. A muzsikusok hege­dű-, brácsa-, bőgő- és furu­lyaismereteiket gazdagítják. Lesz énektanítás és video­felvételekről is megismerik a résztvevők a különböző táncokat, stílusokat. A tá­bor végén, augusztus 10-én a tanult anyagokból bemu­tatót tartanak szülők és ér­deklődők előtt. A pokolszigeti ifjúsági táborból kirándulásokat is tesznek a fővárosba, hajó­val a Dunakanyarba, és megtekintenek néprajzi mú­zeumokat. Iglói Éva mellett Széphal­mi Zoltán is tanítja a tán­cosokat, a zeneoktatást a Tarisnyás népzenei együttes tagjai, Rónai Lajos és Blas- kó Csaba vállalták, az énektanár F, Benedek Krisztina lesz. Levél Károlyi Mihályhoz „Koszorút küldünk...” Sok tekintetben proble­matikus alakja ő a magyar történelemnek, de a föld­osztó Károlyi Mihály él az utókor emlékezetében. En­nek szép emléke az a levél, melyet 1920 decemberében írt Rózsa István gödöllői parasztember P. Károlyi Erzsébethez, hogy továbbít­sa fivérének. Idézem so­rait: „A magyar népmilliók szeretetéből font koszorút küldünk az ö karácsonyfá­jára. Amelyet, ha majd 8 nap után leszerelnek, ezt a népmilliók szeretetéből font wm Mozi Frekvencia video: Szenzációs ajánlat, 10 órakor. Vaklárma, 16 óra­kor. Lélekvándorlás, 18 és 20 órakor. koszorút osszák fel maguk között. A drága jó hitves­társ, Andrássy Katinka ke­gyelmes asszony, továbbá Ádám és Éva, kedves gyer­mekeik ... Hogy a Jóisten megőrizze számunkra jó erőben, egészségben és vá­gyainak teljesülésében.” Károlyi Mihályt 1918. ok­tóber 26-án fogadta IV. Károly király Gödöllőn, a levélíró erre is emlékezhe­tett. Justh Iván Párizsból írja Károlyi Mihálynak 1923. november 13-án, hogy Rózsa István gödöllői föld­mívest a Magyar Köztársa­sági Párt, a Károlyi-párt szervezéséért bebörtönzik, s jelzi, hogy a párt mintegy 35 ezer tagot számlál, meg­alakult budapesti, szentesi, makói, szegedi és gödöllői szervezete. L. M. Hasonlóan bátor hangot ütött meg a Kartali Kisbí­ró, amely igen hangsúlyo­zottan politikai pártokon fölüli és kívüli orgánumnak vallotta, vallja magát. A szerkesztők a radikális vál­tozásoktól sem félőén igye­keztek szolgálni Kartal fej­lődését, gazdagodását. Szó­csövei lettek a kartali ter­melőszövetkezet szétválásá­nak, de ők írtak először a Galga ÁFÉSZ mamutszer­vezetének a felosztásáról is. A szerkesztőbizottság tagjai a KÉK-hez tartoznak. (KÉK = Kartaliak Érdek- védelmi Köre). A lap fenn­tartásához, kiadásához kü­lönböző magánszemélyek, vállalkozók is hozzájárul­nak. Bátor kezdeményezé­sük volt, hogy ezer pél­dányban megjelentették a Kartali Kalendáriumot. Vannak újságok, amelyek a helyi művelődési ház gondozásában látnak nap­világot. Ilyen például az Aszódi Tükör. A szerkesz­tőség kezdettől törekedett arra, hogy a városban nyíl­tan vagy burkoltan meglé­vő, élő és ható minden vé­lemény kapjon helyet a ha­sábokon, s volt olyan szám, amelyben azonos oldalon, egymás ' szomszédságában mondhatta el elképzeléseit a MSZMP titkára és az SZDSZ vezetője. Helyi lap jelenik meg az említetteken kívül Galga- hévízen, Hévízgyörkön, Galgamácsán, Erdőkerte­sen, Szódán, Isaszegen, Pé- celen, Kerepestarcsán, a körzet szinte minden köz­ségében. Antal Teréz városi könyvtárigazgató mondta el, hogy Németország nyu­gati felén egy akkora tele­pülésnek, mint Aszód, leg­alább egy napi- és két heti­lapja van. Ettől mi még messze vagyunk, de bizto­san tovább nő a helyi sajtó szerepe, i F. M. GÖQQLLŐ! XVIII. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 1., CSÜTÖRTÖK Aszódi diákok a tanuszodáért Vízmegmentő előadás és víznyerő vásár Ügy tűnik, hogy csak az aszódi Petőfi-gimnázium tan­uszodájának medencéjében tiszta a víz — hacsak le nem engedtek már! —, körötte azonban viharos a tenger. Igaz, kicsi tenger ez a Kárpát-medencében, csak néhány száz felnőtté serdülő diák viszonyait befolyásolja. Hogy ne kerülgessük tovább a forró kását: az oly nagy össze­fogással — cs elsőre sikerrel — felépült tanuszodát pénz­ügyi gondok miatt valószínűleg nem tudják üzemeltetni a következő tanévben. Az I. b osztály nagy fába vágta a fejszéjét: meg akarják menteni ezt a tiszta vizet! „Kedves iskolatársaink — mostaniak és azelőttiek! El­határoztuk, hogy az egyre súlyosbodó gazdasági hely­zetben is megőrizzük isko­lánk egyik büszkeségét: az uszoda vizét — és vele az egészségünket” — kezdődik az elsősök — néhány hét múlva — másodikosok le­vele. Szeptember 28-án nagy­szabású vízmegmentő elő­adást és egész napos jóté­kony célú víznyerő vásárt, kellő számú jelentkező ese­tén sportversenyeket ren­deznek a diákok. Várják mindazokat, akik énekelni, zenélni, táncolni tudnak, akiknek előadó- művészi tehetségük van, akik be akarják mutatni műalkotásaikat, akik bár­milyen vásárfiát — kabalát, festményt, kézimunkát, mű­tárgyat, ikebanát, élő virá­got és még annyi mindent — el tudnának adni és a bevételt az uszoda céljára fordítanák. Sportversenye­ket rendeznek vízilabdában, fociban, kézi- és röplabdá­ban. Ezek nevezési díja is vizáij! Lesz tombola és egy nagy meglepetés is — amit e sorok szerzője sem ismer még. A sportversenyeken in­dulóknak azt javasolják, hogy ne ragaszkodjanak az osztálykeretekhez, inkább összeszokott együttesek ve­gyenek részt a versenyben, fantázianévvel. Edzésre, összekovácsolódásra még van néhány hét a vakáció­ból. Az elsősök az aszódi öreg­diákokhoz is fordultak. Aki olvassa e sorokat, az is adja át! „Itt van az iskolában a gyönyörű szép uszodánk, amelynek az elkészültén elődeink és elődeink szülei olyan sokat fáradoztak — nem is beszélve tanáraink­ról. Most, amikor sok is­kolában a fűtést is nehéz megoldani, tudjuk, milyen nehéz számunkra a rendsze­res úszáshoz való vizet biz­tosítani. Szüléink szívesen vállalnak anyagi áldozatot is egészséges fejlődésünk érdekében, de természete­sen mi sem akarunk tét­lenek maradni a jó ügy­ben.” A diákok kérik a pénz­szerző-vízmen tő ötleteket a szeptemberi akció sikerre viteléhez és esetleg némi anyagi segítséget — például oklevelek, plakátok készíté­séhez, színvonalasabb tom­bolatárgyak beszerzéséhez. „Boldogok lennénk, ha az előadásunk fényét aszódi öregdiákok produkciója . is emelné, és biztosak vagyunk abban, hogy a sportverse­nyek is izgalmasabbak len­nének, ha régebbi és jelen­legi csapatok állhatnának ki egymás között, vagy vé­gül például a győztesek egy­más ellen ... Most csak azt kérjük, tessék jól meggon­dolni, és bár szeptember 28. sokkal hamarabb itt lesz, mint vélnénk, elég, ha az új tanév első hetében je­lentkeznek Frajna igazgató úrnál, aki az egész vízmeg­mentő akció fővédnöke.” Balázs Gusztáv Többen is szememre ve­tették, hogy meglehetősen önkényesen választom ki a hónapból azokat a név­napokat, melyeket magya­rázok, bemutatok. Sajnos nem tehetek semmit, mert havonként legkevesebb harminc névnapot számo­lunk, s én négyet-ötöt so­rolhatok fel a szűkös he­lyen. Ha mód lesz rá, jö­vőre új nevek magyaráza­tára vállalkozom. De nézzük augusztust! Kezdem Lőrinccel, akit a hó tizedik napján köszönt­hetünk. Abban mindenki megegyezik, hogy a szó la­tin eredetű. Egyesek sze­rint a Róma melletti Lau- rentum tartományról vette nevét, s azt jelentette: erre a vidékre való. A másik — s számomra ez a hihetőbb — magyarázat azt mondja, a babér jelentésű lauras szó származéka, s babérkoszo­rút, babérkoszorúval öve­zetiét jelent. Mindenesetre a Lőrincek fogadják el azt a magyarázatot, amelyik számukra kedvesebb. Tudom, ma már kevesen koccintanak augusztus 10- én, mert nem sokan viselik a Lőrinc nevet, de valaha nagyon népszerű lehetett, mert Magyarországon a múlt század elején 12 hely­ség viselte a Szent Lőrinc nevet. Különben Lőrinc fontos időjósló nap is: eső­vel bő szőlő- és gyümölcs­termést igér. ITa ezen a napon a keréknyomban megáll a víz, akkor szüret­kor bőven ereszt a prés. A dinnyére már nincs ilyen jó hatással. Még a szólás­mondás is úgy tartja: — A vén ember olyan, mint a lőrinces dinnye: semmire se jó. A Klárák (augusztus 12-én) neve szintén latin eredetű: a fényes, ragyogó, híres jelentésű clarus mel­léknév nőnemű alakjából keletkezett. A római egy­ház szentje, Szent Klára egy előkelő grófi család sarja volt, s tizennyolc éves korában tett szerzetesi fo­gadalmat Assisi Szent Fe­renc kezébe, s később édes­anyjával és két testvéré­vel együtt megalapították a hazánkban is népszerű klarisszák női szerzetesren­det. Nyújtsunk át a név­napjukon egy fényes kalá­rist a Kláráknak. Ilona — a hónap legje­lesebb névnapja — a gö­rög eredetű Heléna, leg­valószínűbben a Nap, illet­ve fény jelentésű héliosz származéka. Ám itt sincs egység, mert mások a Hold jelentésű szelénéből eredez­tetik. De hát akár „nap­fény”, akár „holdfény” mindenképpen fény és su­gárzás! Nálunk a nevét Gyergyai Albert XVI. századi híres széphistóriája Árgirus ki­rályfiról s világszép Tündér Ilonáról tette népszerűvé: — Termete szép karcsú, magas állapotja, / Fejér az ö teste, mint hattyúnak tolla. / Istenasszony módra termett ábrázatja, / Gyen­ge, ékes, lassú zengedező szava. Ilyen lány nevét szíve­sen választották a szülők lányuknak, és választják ma is. A Lajos is az igen nép- szerű régi neveink közé tartozik. Ófrancia eredetű, s ilyen nem sok akad név­anyagunkban. A francia történelem nem kevesebb, mint tizennyolc Lajost ismer. Közülük volt, akit szentté avattak (a XIII. században élt IX. La­jost), volt, akit nyaktiló alá küldtek (XVI. Lajost a nagy francia forradalom­ban), s volt, akivel nekünk, magyaroknak is szorosabb kapcsolatunk alakult ki, így például II. Rákóczi Fe­rencnek a Napkirállyal, XIV. Lajossal, az Árpád­ház után trónra kerülő Anjou-házról nem is szól­va: IX. (Szt.) Lajos testvé­réről, Károlyról, aki meg­alapítja a nápolyi és a magyar Anjou-házat. I. (Nagy) Lajos királyunk is a franciáknál annyira di­vatos nevet viselte. És most részletesebben Ismerkedjünk meg a Lajos név eredetével, amely ere­detileg a germán-frankok­nál Hlutwignak hangzott, s azt jelentette hírnév-f-há- ború. A franciában ebből a szóból Iilodwia, Hlovis, majd Lois lett, a régi ma­gyar nyelvben, például egy 1255-ös oklevélben is ugyan­így fordul elő, csak a kiej­tése volt más: a Lojs ejtés­ből a mássalhangzó-torló­dás feloldásával Lojos lett, majd a két azonos o úgy­nevezett elhasonulásával Lajos, s ennek ma már egyáltalán nem érezzük harcias hangulatát. Az augusztus 24-i Berta­lan nevet régebben nagyon kedvelték. Számos népha­gyomány és népi hiedelem fűződik e naphoz: az ősz kezdetének, a kánikula vé­gének tartják, s állítják, hogy amilyen Bertalan nap­ján az idő, olyan lesz az ősz: ha vihar van, az jég­re, hóra utal, ha sok eső esik, bő lesz a káposzta- termés. Egy biztos. Lassan való­jában búcsúzik a nyár, s a következő hónapok név­napjait már az új bor mel­lett köszönthetjük. Fercsik Mihály GÖDÖLLŐI KIRLAF Gödöllő, Szabadság tér 10. % A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. 0 Munkatárs: Piliér Éva. © Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. # Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. © Hirdetésfelvé­tel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom