Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-06 / 157. szám
I. ÉVFOLYAM, 131. SZÁM 1991. JÜLIUS 6., SZOMBAT D U N.AJAJ BZENTENOREI-SZIGEI CS EPEL-SZ1G ET I MIKLÓS DUNAKESZI FŐT m GÖD • RÁCKEVE • SZIGETSZENT» Ünneplés helyett túlélésre koncentrálnak Kosarat kapnak a kosarasok Szállításra kész a sok kocsi-, piknik- és gyümölcskosár (Ilancsovszki János felvétele) A szigetszentmiklósi saroktelken álló fehér épület valaha csendőrlaktanya volt. Ma a Kosárfonó Háziipari Szövetkezet központja. Mogyorós Ist- vánné, a szövetkezet elnöke mosolyogva mondja, legalább annyi bizonyos, hogy a házat nem követeli vissza a néhai tulajdonos, mint az ma gyakorta megtörténik. Ez a megjegyzés is sejtetni engedi, hogy a gyönyörű és kiváló minőségű termékeiről hífes cég, ma nehezebb napokat él, mint alakulása óta bármikor. — Nem is ünnepeljük meg, hogy idén negyvenéves a szövetkezet — mondja az elnök asszony. — Pedig a 35. évfordulót a ráckevei Savoyai-kastélyban, nagy fogadáson ültük meg. Azóta bizony sokat változott a világ. Fizetőképes kereslet alig van az igényes háziipari termékekre. Árbevételünk kétharmadát a textilipari termékek adják, de ami ebben az ágazatban tapasztalható, az számomra teljesen megmagyarázhatatlan. Meséli, miközben a szövőgyárak hetekre, hónapokra leállnak, mert nincs munkájuk, olyan nagyfokú rugalmatlanságot tanúsítanak, a nagyobb megrendelések iránt is, hogy üzletet kötni szinte lehetetlen. Vagy a színt, vagy a minőséget nem képesek tartani, a határidők pedig elviselhetetlenül hosszúak. — A kosár mindig divat volt, napjainkban pedig egyenesen reneszánszát éli. Tele is van a Nyugat ilyen termékekkel. Román és jugoszláv holmik ezek, amelyek rosszabb minőségűek, mint a mi kosaraink, de kétségtelenül olcsóbbak. Az a baj, hogy közben nincs túl sok lehetőségünk arra, hogy a kínálatot a saját kosarainkkal bővítsük, hogy egymás mellett kínáljuk a portékánkat. Pedig a választék lenyűgöző. Színházi és ibolyás- kosárkák, a legkülönfélébb formájú és nagyságú piaci bevásárlóalkalmatosságok, újság- és tűzifatárolók, fali virágtartók állnak a raktárban. Mindig vannak újdonságok, most ilyen a fedeles piknikkosár és az autós kosár. Ez utóbbi öblös és mély, ám a füle alig emelkedik ki, így jól elfér a gépkocsik csomagtartójában. Ismét divatba jöttek az úgynevezett zöldkosarak. Ezek hántolatlan fűzfavesz- szöből készülnek. A kosárfonásnak nagy hagyományai vannak Szi- getszentmiklóson. Az ipartestület régi dokumentumai között fellelhető több fénykép a két háború közötti időszakból, amelyek bizonyítják, hogy a testület kosárfonó tanfolyamokat szervezett a miklósi cigányoknak. Nagyon sok családban ma is apáról fiúra száll a mesterség, nem is akármilyen szinten művelik. A kosárfonás mesterfoka a bútorkészítés. Néhányan ezt is tudják még errefelé. Sajnos, mondja az elnök asz- szony, a szövetkezetben már nincs ilyen mester. S egyáltalán a mesterséggel is baj van. Hiszen 1968 óta nem számít szakmának a kosárfonás és szervezett képzés sincs. A kosárfonás ősi mesterségét egy alapítvány létesítésével szeretné megmenteni, újraéleszteni a miklósi szövetkezet. A környékbeli általános iskolákban — Du- naharasztin és Szigethtil- mon — szakkörökben néhány tucat végzős gyermek megismerkedett e mesterséggel. Többen közülük ígéretes tehetségek, nem csupán kézügyességgel, hanem alkotó fantáziával is bírnak. Mert új formákat, megoldásokat nem könnyű találni, de még az egyedi megrendelők fényképen hozott kívánságait sem egyszerű teljesíteni. — Szerencsére egyedi megrendelők akadnak — veszi át a szót Kóta Istvánná, a szövetkezet főkönyvelője. — Például magánpékek, akik különféle élelmiszeráruházakban állítanak fel saját standot. Mennyivel gusztusosabb kockás asztalkendővel bélelt ízléses kosarakból válogatni a császárzsemlét, lenmagos cipót, mint adagolókból vagy kétes tisztaságú műanyag rekeszekből ? Eredetileg a luxusszállodákat „célozták" meg a helyes kis kutya- és macskakosarakkal, ám úgy tűnik, az igényes állatbarátok nem nálunk töltik az idei vakációt. Viszont az állatkereskedők kezdik felfedezni a miklósiak bájos holmijait. Persze a szövetkezet vezetői nem ülnek az irodájukban vevőre várva. Járják az országot, kínálják a portékát és keresik a bedolgozókat. Ha nagyobb brigád jelentkezne, akár a Nyírségbe is elmennének anyaggal és a késztermékért. Csoport azonban egyre ritkábban akad. Maradnak a környékbeli bedolgozók. Még mindig vagy nyolcvanan vannak. Igaz, akik nem bírták a szigorú minőségi követelményeket teljesíteni, vagy a határidőt tartani, azok maguktól elmaradtak. A kiváló minőségre nemcsak azért van szükség, mert hosszú távon megtérül, hanem mert termékeit népművészeti zsűri elé viszik. Így áfamentés áron kínálhatják. — Szeretnénk valahogy a felszínen maradni, amíg nem-áll talpra a gazdaság és nem emelkedik az élet- színvonal. Ki ne szeretné a szép holmikat, a természetes szép alapanyagú lakásdíszítő és használati tárgyakat? De amíg a háziasszony a nejlöncekkert sem tudja televásárolni a piacon, addig bizony kosarat ad a kosaraknak. Móza Katalin Ráckeve régi-új rendőrkapitánya Növekvő követelmények Még nem is olyan régen úgy hittük, a bűncselekményeknek csak mások lehetnek áldoza~ tai. A rablásokról, a betörésekről és az erőszakról szóló híreket kissé hitetlenkedve hallgattuk, mintha ez a világ túlságosan távol lenne tőlünk. Aztán keserű tapasztalatok árán kijózanodtunk, s rájöttünk, hogy a krimik .fikcióinak eredetét közvetlen környezetünkben kell keresni. És ezzel egy időben másképpen kezdtük értékelni a rend őreit, beláttuk : védelmet és biztonságot tőlük remélhetünk. Dr. Sípos István ezredes, Ráckeve -r- nyilvános pályázat útján — június elsejével kinevezett rendőrkapitánya az eltelt évek alatt — 1985-ben és 86-ban úgy is. mint a kapitányság megbízott vezetője — teljes mélységében informálódott a bűnözés állapotáról, s azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a rendőrség tett. Ezen tapasztalatairól, s a bűnözés további visszaszorítására tervezett programjáról kértük beszélgetésre. — Megítélése szerint nem estünk a ló túloldalára: azaz nem értékeljük a kelleténél nagyobbra a bűnözés veszélyeit? — Szívesen mondanám, hogy a közvélemény hajlamos bizonyos túlzásokra is, a statisztikák azonban nem ezt bizonyítják. Sajnos az elmúlt egy-két évben erőteljesen nőtt a bűncselekmények száma, s különösen a személyek sérelmére elkövetett, vagyon elleni bűncselekményeké. A körzet üdülőjellege szinte melegágya az ilyen típusú bűnelkövetésnek, de nem feledkezhetünk meg azokról a robbanásszerű, a gazdasági életben végbement változásokról sem, amelyek az életszínvonal romlásához, s bizonyos, egyébként is periférikus rétegek elszegényedéséhez, lesüllyedéséhez vezettek. Elsősorban közülük kerülnek ki a bűnözők. E réteg újratermelődik, sok olyan illetővel volt dolgom,akivel először csínytevő gyerekként találkoztam. Végül kritikusan kell szembenézni önmagunkkal is: nem volt megfelelő a közterületi rendőri jelenlét, megfigyelhettük a rendőri állomány elbizonytalanodását, végül nem reagáltunk időben a szervezett és sorozatos bűncselekményekre. — Mi a garancia a kedvező változásokra, egy korszerű rendőrség kialakítására? — Ügy vélem, elsősorban vezetési, szervezési és szakmai tartalékaink adják erre a fedezetet. Mi sem úgy csináltunk mindent, ahogyan kellett volna — az elkövetkezőkben nagyon határozott átformálódásra lesz szükség. A jövőben például minden napszakban erősíteni kívánjuk a településeken a rendőri jelenlétet, szeretnénk, ha a lakosság érezné. hogy egyetlen időszakban sincs védelem nélkül. Ugyanakkor tendenciózusan figyelemmel kísérjük a veszélyeztetett környékeket, s rendszeressé tesszük azokat az akciókat, amelyek megakadályozzák s megelőzik a bűncselekményeket. Nem szabad megriadnunk az átszervezésektől sem, arra kell törekednünk, hogy az egész rendszer hatékonyan dolgozzon. Mindenkinek tisztázni kell a feladatát, a felelősségét, s ugyanazokat az elveket kell érvényesíteni. mint bármely más tevékenységi szférában. A jól dolgozókat meg kell fizetni. a színvonal alatt produkálóktól meg kell válni. — Korszerűsödik, fejlődik a bűnelkövetés módszere. Megfelelőnek ítéli a rendőrség műszaki hátterét. a dologi-tárgyi feltételeket? — öt-hat évvel ezelőtt három gépkocsink volt. ma tíz van. S persze óriásit nőttek a követelmények, valamelyest azért lépést tudunk tartani. A napokban három új Wolksvagen gépkocsival bővült a gépparkunk, s kilátásban van az URH-rádiók modernizálása. De ahogyan a technikával, úgy a szakmai ismeretekkel is szinkronban kell lenni, ezért én terveink között szerepeltetem a továbbképzéseket is. Viszonylag fiatal a rendőri állomány — s ez jó dolog. Szeretnénk stabilizálni, úgy, hogy megteremtsük mindazon körülményeket, amelyek által jól dolgozhatnak és fejlődhetnek. Hosszú távon arra törekszünk, hogy látható eredményeket produkáljunk. megteremtsük az itt élő és nyaraló polgárok köznyugalmát és biztonságát. Ugyanakkor szeretnénk megformálni arculatunkat, amely biztosan és hosszú távon stabil értékekkel jellemzi munkánkat. Szeretném azonban aláhúzni, erre csak akkor van esélyünk, ha még szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat a polgárőrségekkel s az önkormányzatokkal. Vasvári Éva Mit gondol a képviselő? Nem a többség Ami igaz, az igaz, és azt be kell vallani. Én bevallom, hogy izgulós, szorongásos típusú emberfajta vagyok. Azok közé tartozom, akik csak úgy egymás közt szeretnek hangosan meditálni a dolgon, mint például a sorok lekapogása napján is egy csoportjuk. Nem volt a legjobb hangulatú társaság, mert tűzött rájuk a forró nap. A málnásrekeszek leadására vártak, s ez úgy történt, mint általában szokás. Délután három órakor fogtak helyet a sorban, ötkor járulhattak az átvevő színei elé, addig több veszekedé- ses közjáték tanújaként. A vita mindig azon robbant ki, hogy ki mióta vár, ki kit előzött meg jogtalanul, hamarabb szabadulva a portékától. Mert a kétkezi ember mindig a megelőzésektől fél, mindig a jogtalanság miatt háborog, s a legtöbbször mindig utólag, amikor már nem tehet semmit. A kérdés, amit nekem szegeztek, inkább morfon- dírozásnak számított. — Lesz-e vakációs program? A gyerekek ma azt felelhetik a kérdésre, hogy valami van, de nem az az igazi, ami korábban volt. A művelődési házaknak sem telik a legifjabbak szórakoztatására, A dunakeszi József Attila Művelődé :i Központban működő 1. sz. városi fiókkönyvtárban már ~ június óta hívogatják a kis Könyvtári programok látogatókat. A rendszeres könyvkölcsönzésen túl július 3-án például Lutra-cse- rére volt lehetőség, 13-án papírhajtogatással foglalatoskodnak, húszadikán számítógépes játékokat rendeznek. Kis szórólap tudatja a környékbeli iskolásokkal és a szülőkkel egészen augusztus 31-ig. hogy melyik nap mi lesz a könyvtár figyelemre méltó eseménye. Színpad a Fő téren Szombat este kilenc órakor kigyulladtak a reflektorok. Mint már hírül adtak, megkezdődik a Szentendrei Teátrum első előadása. Képünk a színpad építésekor készült (Kovács T. István felvétele) Azt kérdezték tőlem, hogy hová lett a nép érdekeiről hangzó sok ígéret, ha ugyanúgy állnak itt, mint tavaly meg tavalyelőtt, meg azelőtt. A szedés után ugyanannyival meghosz- szabbítva, most már fizetés nélkül a munkaidőt. Közben megint más keres a bolton, a „jó adófizető”. Mit válaszolhattam volna? Erre az egyik méltatlankodó kicsomagolt a tarisznyájából, s annak mélyéről előkotorta a Gödi Körkép legutóbbi számát, amiben a községi képviselő urak vitáiról írnak. Nem más, mint a lap szerkesztője emlékeztet rá, hogy mit mondott Rawelhofer képviselő úr az adóról, ezek szerint: „mióta világ a világ, a legnagyobb adófizetők határozták meg a történelem során a politikát”. — Nahát, kérdem én — meredt rám a férfi — , ki lesz majd itten a legnagyobb adófizető? Az tuti, hogy nem a csóró málnás, a kilónkénti harminc, harmincöt forintjával, hanem, akinek most valahonnét előkerültek az aranyai. — Az aranyai? — Felejtse el — ezt csak azért mondom, hogy értse. Aki a gyárba jár, meg havi fixért görnyed a bérelszámolásban, az nem lesz nagy adófizető soha. Ha pedig nem lesz, akkor képviselő sem lesz? Akkor nem ő határozza meg a történelem során a politikát? Vagyis nem a többség? — Kérem szépen — vágtam el a vita fonalát. Ebben az országban demokrácia van. Mindenki nyíltan kimondhatja azt, amit gondol. A képviselő úr ezt gondolta és kész. — Kész — villant rám a kérdező, s nem szólt többet. TI. T. L DUNATAj hírlap Vezető munkatárs: Móza Katalin. 0 Munkatársak Vasvári Éva és Kovács T. István. ® Fogadónap: minden hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: Ml. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138-4067.
