Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-06 / 157. szám

I. ÉVFOLYAM, 131. SZÁM 1991. JÜLIUS 6., SZOMBAT D U N.AJAJ BZENTENOREI-SZIGEI CS EPEL-SZ1G ET I MIKLÓS DUNAKESZI FŐT m GÖD • RÁCKEVE • SZIGETSZENT» Ünneplés helyett túlélésre koncentrálnak Kosarat kapnak a kosarasok Szállításra kész a sok kocsi-, piknik- és gyümölcskosár (Ilancsovszki János felvétele) A szigetszentmiklósi sarok­telken álló fehér épület vala­ha csendőrlaktanya volt. Ma a Kosárfonó Háziipari Szövetke­zet központja. Mogyorós Ist- vánné, a szövetkezet elnöke mosolyogva mondja, legalább annyi bizonyos, hogy a házat nem követeli vissza a néhai tulajdonos, mint az ma gya­korta megtörténik. Ez a meg­jegyzés is sejtetni engedi, hogy a gyönyörű és kiváló minősé­gű termékeiről hífes cég, ma nehezebb napokat él, mint ala­kulása óta bármikor. — Nem is ünnepeljük meg, hogy idén negyven­éves a szövetkezet — mond­ja az elnök asszony. — Pe­dig a 35. évfordulót a rác­kevei Savoyai-kastélyban, nagy fogadáson ültük meg. Azóta bizony sokat válto­zott a világ. Fizetőképes kereslet alig van az igényes háziipari termékekre. Ár­bevételünk kétharmadát a textilipari termékek adják, de ami ebben az ágazatban tapasztalható, az számom­ra teljesen megmagyaráz­hatatlan. Meséli, miközben a szö­vőgyárak hetekre, hóna­pokra leállnak, mert nincs munkájuk, olyan nagyfokú rugalmatlanságot tanúsíta­nak, a nagyobb megrende­lések iránt is, hogy üzletet kötni szinte lehetetlen. Vagy a színt, vagy a minő­séget nem képesek tartani, a határidők pedig elvisel­hetetlenül hosszúak. — A kosár mindig divat volt, napjainkban pedig egyenesen reneszánszát éli. Tele is van a Nyugat ilyen termékekkel. Román és ju­goszláv holmik ezek, ame­lyek rosszabb minőségűek, mint a mi kosaraink, de kétségtelenül olcsóbbak. Az a baj, hogy közben nincs túl sok lehetőségünk arra, hogy a kínálatot a saját kosa­rainkkal bővítsük, hogy egymás mellett kínáljuk a portékánkat. Pedig a választék lenyű­göző. Színházi és ibolyás- kosárkák, a legkülönfélébb formájú és nagyságú piaci bevásárlóalkalmatosságok, újság- és tűzifatárolók, fali virágtartók állnak a raktár­ban. Mindig vannak újdon­ságok, most ilyen a fedeles piknikkosár és az autós kosár. Ez utóbbi öblös és mély, ám a füle alig emel­kedik ki, így jól elfér a gépkocsik csomagtartójá­ban. Ismét divatba jöttek az úgynevezett zöldkosarak. Ezek hántolatlan fűzfavesz- szöből készülnek. A kosárfonásnak nagy hagyományai vannak Szi- getszentmiklóson. Az ipar­testület régi dokumentumai között fellelhető több fény­kép a két háború közötti időszakból, amelyek bizo­nyítják, hogy a testület ko­sárfonó tanfolyamokat szer­vezett a miklósi cigányok­nak. Nagyon sok családban ma is apáról fiúra száll a mesterség, nem is akármi­lyen szinten művelik. A kosárfonás mesterfoka a bútorkészítés. Néhányan ezt is tudják még errefelé. Saj­nos, mondja az elnök asz- szony, a szövetkezetben már nincs ilyen mester. S egyáltalán a mester­séggel is baj van. Hiszen 1968 óta nem számít szak­mának a kosárfonás és szervezett képzés sincs. A kosárfonás ősi mesterségét egy alapítvány létesítésével szeretné megmenteni, új­raéleszteni a miklósi szö­vetkezet. A környékbeli ál­talános iskolákban — Du- naharasztin és Szigethtil- mon — szakkörökben né­hány tucat végzős gyermek megismerkedett e mester­séggel. Többen közülük ígé­retes tehetségek, nem csu­pán kézügyességgel, hanem alkotó fantáziával is bír­nak. Mert új formákat, megoldásokat nem könnyű találni, de még az egyedi megrendelők fényképen ho­zott kívánságait sem egy­szerű teljesíteni. — Szerencsére egyedi megrendelők akadnak — veszi át a szót Kóta Ist­vánná, a szövetkezet fő­könyvelője. — Például ma­gánpékek, akik különféle élelmiszeráruházakban ál­lítanak fel saját standot. Mennyivel gusztusosabb kockás asztalkendővel bé­lelt ízléses kosarakból válo­gatni a császárzsemlét, len­magos cipót, mint adagolók­ból vagy kétes tisztaságú műanyag rekeszekből ? Eredetileg a luxusszállo­dákat „célozták" meg a he­lyes kis kutya- és macska­kosarakkal, ám úgy tűnik, az igényes állatbarátok nem nálunk töltik az idei vaká­ciót. Viszont az állatkeres­kedők kezdik felfedezni a miklósiak bájos holmijait. Persze a szövetkezet veze­tői nem ülnek az irodájuk­ban vevőre várva. Járják az országot, kínálják a portékát és keresik a be­dolgozókat. Ha nagyobb brigád jelentkezne, akár a Nyírségbe is elmennének anyaggal és a késztermé­kért. Csoport azonban egy­re ritkábban akad. Marad­nak a környékbeli bedolgo­zók. Még mindig vagy nyolcvanan vannak. Igaz, akik nem bírták a szigorú minőségi követelményeket teljesíteni, vagy a határidőt tartani, azok maguktól el­maradtak. A kiváló minő­ségre nemcsak azért van szükség, mert hosszú távon megtérül, hanem mert ter­mékeit népművészeti zsűri elé viszik. Így áfamentés áron kínálhatják. — Szeretnénk valahogy a felszínen maradni, amíg nem-áll talpra a gazdaság és nem emelkedik az élet- színvonal. Ki ne szeretné a szép holmikat, a természetes szép alapanyagú lakásdíszí­tő és használati tárgyakat? De amíg a háziasszony a nejlöncekkert sem tudja te­levásárolni a piacon, addig bizony kosarat ad a kosa­raknak. Móza Katalin Ráckeve régi-új rendőrkapitánya Növekvő követelmények Még nem is olyan régen úgy hittük, a bűncselekményeknek csak mások lehetnek áldoza~ tai. A rablásokról, a betöré­sekről és az erőszakról szóló híreket kissé hitetlenkedve hallgattuk, mintha ez a világ túlságosan távol lenne tőlünk. Aztán keserű tapasztalatok árán kijózanodtunk, s rájöt­tünk, hogy a krimik .fikcióinak eredetét közvetlen környeze­tünkben kell keresni. És ezzel egy időben másképpen kezd­tük értékelni a rend őreit, be­láttuk : védelmet és biztonsá­got tőlük remélhetünk. Dr. Sípos István ezredes, Ráckeve -r- nyilvános pá­lyázat útján — június else­jével kinevezett rendőrka­pitánya az eltelt évek alatt — 1985-ben és 86-ban úgy is. mint a kapitányság meg­bízott vezetője — teljes mélységében informálódott a bűnözés állapotáról, s azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a rendőrség tett. Ezen tapasztalatairól, s a bűnözés további visszaszo­rítására tervezett program­járól kértük beszélgetésre. — Megítélése szerint nem estünk a ló túloldalára: azaz nem értékeljük a kel­leténél nagyobbra a bűnö­zés veszélyeit? — Szívesen mondanám, hogy a közvélemény hajla­mos bizonyos túlzásokra is, a statisztikák azonban nem ezt bizonyítják. Sajnos az elmúlt egy-két évben erő­teljesen nőtt a bűncselek­mények száma, s különö­sen a személyek sérelmére elkövetett, vagyon elleni bűncselekményeké. A kör­zet üdülőjellege szinte me­legágya az ilyen típusú bűnelkövetésnek, de nem feledkezhetünk meg azok­ról a robbanásszerű, a gaz­dasági életben végbement változásokról sem, amelyek az életszínvonal romlásá­hoz, s bizonyos, egyébként is periférikus rétegek elsze­gényedéséhez, lesüllyedésé­hez vezettek. Elsősorban kö­zülük kerülnek ki a bűnö­zők. E réteg újratermelődik, sok olyan illetővel volt dol­gom,akivel először csínyte­vő gyerekként találkoztam. Végül kritikusan kell szem­benézni önmagunkkal is: nem volt megfelelő a köz­területi rendőri jelenlét, megfigyelhettük a rendőri állomány elbizonytalano­dását, végül nem reagál­tunk időben a szervezett és sorozatos bűncselekmé­nyekre. — Mi a garancia a ked­vező változásokra, egy kor­szerű rendőrség kialakítá­sára? — Ügy vélem, elsősorban vezetési, szervezési és szak­mai tartalékaink adják er­re a fedezetet. Mi sem úgy csináltunk mindent, aho­gyan kellett volna — az el­következőkben nagyon ha­tározott átformálódásra lesz szükség. A jövőben például minden napszak­ban erősíteni kívánjuk a településeken a rendőri je­lenlétet, szeretnénk, ha a lakosság érezné. hogy egyetlen időszakban sincs védelem nélkül. Ugyanak­kor tendenciózusan fi­gyelemmel kísérjük a ve­szélyeztetett környékeket, s rendszeressé tesszük azokat az akciókat, amelyek meg­akadályozzák s megelőzik a bűncselekményeket. Nem szabad megriadnunk az át­szervezésektől sem, arra kell törekednünk, hogy az egész rendszer hatékonyan dolgozzon. Mindenkinek tisztázni kell a feladatát, a felelősségét, s ugyanazokat az elveket kell érvényesí­teni. mint bármely más te­vékenységi szférában. A jól dolgozókat meg kell fizet­ni. a színvonal alatt pro­dukálóktól meg kell válni. — Korszerűsödik, fejlő­dik a bűnelkövetés módsze­re. Megfelelőnek ítéli a rendőrség műszaki hátte­rét. a dologi-tárgyi feltéte­leket? — öt-hat évvel ezelőtt három gépkocsink volt. ma tíz van. S persze óriásit nőttek a követelmények, valamelyest azért lépést tu­dunk tartani. A napokban három új Wolksvagen gép­kocsival bővült a géppar­kunk, s kilátásban van az URH-rádiók modernizálá­sa. De ahogyan a techniká­val, úgy a szakmai ismere­tekkel is szinkronban kell lenni, ezért én terveink kö­zött szerepeltetem a to­vábbképzéseket is. Viszony­lag fiatal a rendőri állo­mány — s ez jó dolog. Szeretnénk stabilizálni, úgy, hogy megteremtsük mind­azon körülményeket, ame­lyek által jól dolgozhatnak és fejlődhetnek. Hosszú tá­von arra törekszünk, hogy látható eredményeket pro­dukáljunk. megteremtsük az itt élő és nyaraló polgá­rok köznyugalmát és biz­tonságát. Ugyanakkor sze­retnénk megformálni arcu­latunkat, amely biztosan és hosszú távon stabil érté­kekkel jellemzi munkán­kat. Szeretném azonban aláhúzni, erre csak akkor van esélyünk, ha még szo­rosabbra fűzzük kapcsola­tainkat a polgárőrségekkel s az önkormányzatokkal. Vasvári Éva Mit gondol a képviselő? Nem a többség Ami igaz, az igaz, és azt be kell vallani. Én bevallom, hogy izgulós, szorongásos típusú em­berfajta vagyok. Azok közé tartozom, akik csak úgy egy­más közt szeretnek hangosan meditálni a dolgon, mint például a sorok lekapogása napján is egy csoportjuk. Nem volt a legjobb han­gulatú társaság, mert tű­zött rájuk a forró nap. A málnásrekeszek leadására vártak, s ez úgy történt, mint általában szokás. Dél­után három órakor fogtak helyet a sorban, ötkor já­rulhattak az átvevő színei elé, addig több veszekedé- ses közjáték tanújaként. A vita mindig azon robbant ki, hogy ki mióta vár, ki kit előzött meg jogtalanul, hamarabb szabadulva a portékától. Mert a kétkezi ember mindig a megelőzésektől fél, mindig a jogtalanság miatt háborog, s a legtöbb­ször mindig utólag, amikor már nem tehet semmit. A kérdés, amit nekem szegeztek, inkább morfon- dírozásnak számított. — Lesz-e vakációs prog­ram? A gyerekek ma azt felel­hetik a kérdésre, hogy va­lami van, de nem az az igazi, ami korábban volt. A művelődési házaknak sem telik a legifjabbak szó­rakoztatására, A dunakeszi József At­tila Művelődé :i Központ­ban működő 1. sz. városi fiókkönyvtárban már ~ jú­nius óta hívogatják a kis Könyvtári programok látogatókat. A rendszeres könyvkölcsönzésen túl jú­lius 3-án például Lutra-cse- rére volt lehetőség, 13-án papírhajtogatással foglala­toskodnak, húszadikán szá­mítógépes játékokat ren­deznek. Kis szórólap tudatja a környékbeli iskolásokkal és a szülőkkel egészen augusz­tus 31-ig. hogy melyik nap mi lesz a könyvtár figye­lemre méltó eseménye. Színpad a Fő téren Szombat este kilenc órakor kigyulladtak a reflektorok. Mint már hírül adtak, meg­kezdődik a Szentendrei Teátrum első előadása. Képünk a színpad építésekor készült (Kovács T. István felvétele) Azt kérdezték tőlem, hogy hová lett a nép érde­keiről hangzó sok ígéret, ha ugyanúgy állnak itt, mint tavaly meg tavalyelőtt, meg azelőtt. A szedés után ugyanannyival meghosz- szabbítva, most már fize­tés nélkül a munkaidőt. Közben megint más keres a bolton, a „jó adófizető”. Mit válaszolhattam vol­na? Erre az egyik méltatlan­kodó kicsomagolt a tarisz­nyájából, s annak mélyéről előkotorta a Gödi Körkép legutóbbi számát, amiben a községi képviselő urak vi­táiról írnak. Nem más, mint a lap szerkesztője emlékez­tet rá, hogy mit mondott Rawelhofer képviselő úr az adóról, ezek szerint: „mióta világ a világ, a leg­nagyobb adófizetők hatá­rozták meg a történelem során a politikát”. — Nahát, kérdem én — meredt rám a férfi — , ki lesz majd itten a legna­gyobb adófizető? Az tuti, hogy nem a csóró málnás, a kilónkénti harminc, har­mincöt forintjával, hanem, akinek most valahonnét előkerültek az aranyai. — Az aranyai? — Felejtse el — ezt csak azért mondom, hogy értse. Aki a gyárba jár, meg havi fixért görnyed a bérelszá­molásban, az nem lesz nagy adófizető soha. Ha pedig nem lesz, akkor képviselő sem lesz? Akkor nem ő ha­tározza meg a történelem során a politikát? Vagyis nem a többség? — Kérem szépen — vág­tam el a vita fonalát. Eb­ben az országban demokrá­cia van. Mindenki nyíltan kimondhatja azt, amit gon­dol. A képviselő úr ezt gon­dolta és kész. — Kész — villant rám a kérdező, s nem szólt töb­bet. TI. T. L DUNATAj hírlap Vezető munkatárs: Móza Katalin. 0 Munkatársak Vasvári Éva és Kovács T. István. ® Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: Ml. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-4761, 138-4067.

Next

/
Oldalképek
Tartalom