Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-06 / 157. szám

Benzinre várnak Mikolán Természetesen jobb üz­let Vácon, a 2-es úton épí­teni üzemanyagtöltő-állo- mást — akár néhány száz méterre egy meglevőtől —, mint egy jóval kisebb for­galmú út közelében. De benzinkútra ott is szükség van, ahol kevés a turista, ahol nincs túl nagy átmenő forgalom. Ezért húzódik régen — és kerül újra meg újra na­pirendre — Vámosmikolán a töltőállomás ügye. A kút megépítéséhez o terület már rendelkezésre áll: a helyi termelőszövetkezet adta át a községi önkor­mányzatnak. Most vállal­kozóra lenne szükség, aki megépítené az üzemanyag­töltőt. A tervek és az elhatáro­zás már megszülettek. Ez érthető is, mivel Vámosmi- kola környékén nincs le­hetőség a tankolásra. Az amúgy is hátrányos helyze­tű falusiakat még hátrá­nyosabb helyzetbe hozza, hogy tulajdonképpen jóval többe kerül nekik az üzem­anyag,. mint egy városinak. Akinek csak útba kell ej­tenie a benzinkutat — s nem kell jó néhány kilomé­tert autóznia azért, hogy tankoljon. (És ezen a vidé­ken az alkatrészvásárlás is nehéz; a benzinkúthoz kap­csolva egy kis üzletre is szükség lenne.) Mivel az üzemanyagtöltő­állomás létrehozása nem csak a vámosmikolaiak ér­deke, valószínű, hogy a kör­nyező községek is hajlan­dók lennének a közremű­ködésre, ha akadna vállal­kozó. — ó. — s. Kosdi fagylaltozó Kedves kis presszó nyílt Kosdon, ahol nyáron a falube­liek is nyalhatják a hűsítő fagylaltot. Télen pedig beül­hetnek egy kávéra vagy süteményre (Vimola Károly felvétele) jr^ • • *• pp • P M. XT ” p Ljjeli orjarat Verocen A nyugalmat vigyázzák Az alig egy hónapja ala­kult verőcei polgár- és va­gyonvédelmi egyesület egy betörést és egy rablást hiú­sított meg a közelmúltban. Bebizonyosodott, hogy egy igazi „profi” csapatot sike­rült összehozni, az éjszakát, a pihenést nem sajnáló rendőrökből, bv-sekböl, va­dászokból, volt önkéntes rendőrökből és nem utolsó­sorban a civil polgárokból. Mint Jakus Tibor nyug­díjas BM-alezredestől, az Utcanevek labirintusában A postás mindent tud Bevallom, még nem tud­tam megjegyezni minden új váci utcanevet, ami csapnivaló névmemóriám­nak tulajdonítható. Ter­mészetesen igyekszem be­hozni a lemaradásokat, bár nincs szükségem rá nap mint nap. Nem így vannak ezzel a „jó öreg” postás bácsik, akik tudjuk, ma nem is oly öregek, s hölgyek is van­nak köztük, egyenjogúan ugyanolyan nagy, nehéz, telepakolt bőrtáskákkal. Vajon ők hogyan birkóz­nak meg a feladattal? És egyáltalán zokon veszik-e, ha például az oly ismert Erdős Bernét utca helyett a levél feladója Zöldfa ut­cát ír a borítékra, holott még ki se tették az új táblá­kat?. Jóllehet a névváltozás hatályba lépett. Sándor Lászlóné, a posta kézbesítési osztályvezetője válaszolt. Elmondta, hogy bár nehézséget okozott a sok változás, mára bele­tanultak. Az elosztás he­lyén minden szobában ki­függesztették a listát, ami­re egyre kevesebbet kell felnézniük. Nyugodtak le­hetnek az ügyfelek, ha az új utcanevet írják a borí­tékra. Az osztályvezető betekintést engedett mű­helytitkaiba is. Eszerint naponta a 17 kézbesítő kö­zül négyen mindig koráb­ban érkeznek munkahe­lyükre. ök osztják szét, ami a kollégák és a saját táS- .kájukba kerül. A kihordás háromnegyed kilenckor kezdődik. Többnyire ke­rékpáron indulnak, ötük­nek motorbicikli is jutott. Az egész gárda fiatal, gyors lábú. A két idősebb kolléga még az ötvenedik évét se hagyta el. A kicse­rélődés is megállt, így nyu­godtan megtanulhatjuk, megszokhatjuk saját pos­tásunkat. A beszélgetésből világo­san kiderül, sokkal na­gyobb gondot okoz szá­mukra a sok névtelen vagy helytelen kiírást tartalmazó postaláda, mint az utcane­vek. Nyaranként gyakran előfordul, hogy senkit nem találnak otthon, így az aján­lott leveleket a postaládá­ba dobják. Ezt csak akkor tehetik és teszik meg, ha mind a küldemény, mind a láda jól zárt, illetve zár­ható. A nyaralási szezon­ban gyakrabban kell érte­sítést ott hagyniuk mond­juk a pénzküldemények helyett. Ilyenkor bizony be kell fáradnunk a megjelölt postahivatalba. Sok lakóközösség önvé­delemből olyan zárat sze­reltetett a lépcsőházi aj­tókra, amit csak az ott la­kók tudnak kinyitni kulcs­csal. Vajon hogyan jutnak be a postások az ilyen he­lyekre? Sokuknak fölaján­lották, kapnak saját kul­csot, de ezt nem kötelesek elfogadni. Egyrészt a kul­csok önmagukban is több kilót nyomnának, másrészt ha történne „valami”, a kéz­besítő is szóba jöhetne. Ezt szeretnék elkerülni. Ezért inkább mindig bekéredz­kednek valahogy. A tízeme­letesekbe legalábbis nem nehéz, mindig van akkora forgalom és föl is lehet csengetni segítségért. Az utcanevekről még annyit, hogy sokan kíván­csiak ki. kicsoda az új név­adók közül. Ezt pedig nemegyszer a postásoktól kérdezik, akik talán ép­pen fiatal koruk miatt nem emlékezhetnek a régi időkre, amikor ezek a ne­vek egyszer már házfala­kon szerepeltek. Akkor ke­vesebbet kellene magyaráz­ni. Most se az ő feladatuk lenne, ezért megpróbálunk magunk utánajárni és to­vábbítani amit megtudunk olvasóinkól. D. Z. egyesület elnökétől megtud­tuk, éjjeli őrjáratokat szer­veznek Verőcén és környé­kén, a lakosok és az itt üdülők nyugalmát vigyáz­va. Az önkormányzat tele­fonos irodát biztosít nekik, negyven kilométeres körze­ten belül veszik a CB-s hí­vásokat, és ha kell, azonnal tudják riasztani.a rendőrsé­get. Persze, a „szolgálatot” be tudják úgy osztani, hogy szinte mindig van kinn a területen rendőr is, aki in­tézkedhet. A már huszonhat tagot számláló egyesület nehezen tudna „eljárőrözni” nyolc­tíz liter benzint éjszakán­ként, ha a polgárok nem se­gítenék őket anyagilag Is. Egyik legjelentősebb támo­gatójuk Cseke Károly, a Folyógyöngye Kft. ügyveze­tő igazgatója, aki CB-rá- diókkal és anyagiakkal já­rult hozzá munkájukhoz. Számlájukra bárki befi­zetheti a pénztárcájához mért összeget, amit még az adóból is le lehet írni, mint alapítvány-hozzájáru­lást. Tárgyalnak az egyik legnagyobb biztosítótársa­sággal is, mivel közös érde­kük a betörések megelő­zése. Bizakodva várják a rend­őrségi törvény megszületé­st, hogy nagyobb jogkörrel ruházza fel az önkéntes va­gyonvédelmi egyesülete­ket is. (P. Vajda) VÁCJ XXXV. ÉVFOLYAM, 137. SZÁM 1991. JÜLIUS 6., SZOMBAT Sok helyütt elmarad az irtás Csak pofont a szúnyognak Csípős meleg van. Nem tévedés, az előbbi megálla­pítás így helyes. Ugyanis a meleg idő beálltával föléb­redtek a szúnyogok és egy­re szívják a vérünk. Ne csodálkozzon senki azon, hogy idén jobban kell va­karóznia, valóban több vér­szívó van a levegőben. Pontosabban több marad életben, több jut el hoz­zánk, bosszantani az éle­tünket, mert megszűnt a központi pénzekből történő szúnyogirtás. Ezt mi, akiket a csípé­sek érnek, csak következ­tetni tudjuk, az a' cég azonban, amelyre eddig az irtást bízták, számszerű ki­mutatást is tudna mutatni a megrendelések hiányáról. Kinek jó ez? Elsősorban a szúnyogoknak, aztán azok­nak, akik az egyéni véde­kezéshez szükséges eszkö­zöket gyártják és eladják. Mert nincs.más lehetőség. A megyei tanács pénzén korábban a megyei Köjál a CORAX Környezetvédelmi Közös Vállalatot bízta meg a végrehajtással, előre el­készített terv szerint. Ez a terv növelte az intézkedés hatékonyságát is, valamint biztosított volt a méhcsalá­dok időbeni befogása is. A gyorsan lebőmló szer így tulajdonképpen csak a szú­nyogoknak ártott, bár a ké­nyelmünket bizonyos ma­dárfajták is megfizették, amelyeknek táplálékforrást jelentettek a szúrós boga­rak. Sárdi László, a már rész­vénytársasággá alakult CO­RAX főmérnöke, őt kér­deztük milyen megrendelé­seket kaptak, Válaszából kiderült, valóban vissza­esett a szúnyogirtási/igény, s akik mégis áldoztak rá, nem számíthatnak olyan hatékonyságra, mint annak előtte. Ha ugyanis a Duna egyik partján bevetik a permetező helikoptereket, a másikon nem, elmenekül­hetnek a megcélzottak. Hátszélben ugyanis akár 15 kilométert is képesek meg­tenni. Egy-egy önkormány­zat, érthetően, csak saját települése fölött kéri a be­avatkozást. Így érintetlenek maradhatnak azok a mo­csaras részek, ahonnan pil­lanatok alatt megérkezik a szúnyogutánpótlás egy új generáció alakjában. A Dunakanyar különösen frekventált része volt a vegyszeres szúnyogirtásnak. A megyei pénzhez a KD1B is hozzátette a magáét. Így jött össze évente 5,2 millió forint, ami lehet, így első hallásra soknak tűnik, de mert mindig csak ennyi volt, a költségek pedig nö­vekedtek, egyre zsugorodott a beszórt terület. De eny- nyire mint most, még soha. Az igénylők listája, akik­nek idén volt rá pénzük sa­ját zsebből is: Visegrád, Ze- begény, Nagymaros, Kis­maros, Verőce, ha csak a környéket nézzük. Mindeb­ből kitűnik, Vác kimaradt. Vajon, hogy állunk Vá­cott? Az biztos, hogy erre nem jártak azok a bizonyos helikopterek. De vajon jön­nek-e? A városi jegyzőnél érdeklődtünk, aki elmond­ta, foglalkoznak a kérdéssel. Egy lakossági bejelentés miatt. A város eddig nem foglalkozott ilyesmivel, ezért ki kellett deríteni, egyáltalán ki és mennyiért vállalja. Aztán ha kifizet­hető az ár, nincs akadálya, azonnal megrendelik, ha magasabb összeg, először megszavaztatják a képvi­selő-testülettel. Itt, már­mint a várakozás állapotá­nál tartanak most. A városi tiszti főorvos vé­leményét is kikértük, mivel szervezetük elődje a Köjál volt, a kérdés korábbi gaz­dája, dr. Nagy Magdolna elmondta, ő az egyéni vé­dekezés híve. Szerinte, mert hazánkban nem terjeszt betegséget a szúnyog, csak kellemetlenséget okoz, fö­lösleges a természetet a mégoly veszélytelen, per­cek alatt lebomló permettel is terhelni. Egyébként az elmúlt években az is mun­katársai feladatai közé tar­tozott, ellenőrizzék az irtás hatékonyságát. Ezért ellen­őrző „méréseket” végezték. Irtás előtt is, után is kiállt valamelyikük az adott mé­rési pontra, és várta hány szúnyog száll rá. A csípés­nyomokból egyenesen le­hetett következtetni a pil­lanatnyi szúnyoglétszámra... Dudás Zoltán VÍZIMALOM. CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKAJA Július 14-ig látható Gyermek képzőművészek A magyar zeneiskolák I. kongresszusán részt ve­vők közül néhányan el­ső látogatói voltak a vá­ci Madách Imre Művelő­dési Központban meg­nyílt, s július 14-ig tartó kiállításának. A budafoki Nádasy Kálmán Művé­szeti Iskola növendékei­nek kiállítását. Sipos End­re, a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szaktanács- adója nyitotta meg, s mu­tatta be részletesen a munkákat. Tóthné Millavári Szilvia előképző festő csoportot vezet. Anyaghasz­nálatuk bátorságára érde­mes odafigyelni: a termé­szeti élmény és az önki­fejezési erő egysége érvé­nyesül a kompozíciókon. A zöld és lila hatású képek áttanulmányozása különle­ges élményt jelent. Miláko- vies Olga gyereküknek ér­dekes mozdulat tanulmá­nyai. színes kompozíciói nem hivalkodóak, hanem a finom levegős, tiszta szín­világot képviselik, amely egyben a tanár festésze­tét is jellemzik. Kárpá­ti József finoman modu­lálja a szürke és a színes hangzásokat, éredekes a fekete alkalmazása, amely VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 15. O A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. • Munkatársak: Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet. • Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 2S2 297. • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-tól 11-ig, vala­mint a váci hírdetőirodá- ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig. még nagyobb erőt sugá­roz a színekbe. Neuberger István élvo­nalbeli grafikus, a szak­mát, az anatómiai ismere­teket, a formakarakter meg­ragadást remekül tanítja meg gyerekeknek. Ez lát­ható a linókompozíciókon, ahol mesteriek a pozitív és negatív felületek ellen­súlyai. Iparművészeti tár­gyakat láthatunk Orient Enikő tanítványaitól. Tex­tiljeik, nemezeik, gyöngy­fűzéseik a népi kultúra hagyományainak ápolását tanúsítják. Itt vannak még Kanyó Ferencné tanítvá­nyainak kékfestő textil­munkái. Ócsai Gábor szobrász- művész tanítványaival egyedülálló műhelyt ho­zott létre, ahol a szakmai tudás, a kifejező erő és az anyhasználat magas fo­kon érvényesül. Ez látható a gyerekek által készített plasztikákból. H. E. KÖZLEMÉNYEK Köszönetnyilvánítás. Köszö- netünket fejezzük ki mind­azoknak, akik szeretett halot­tunkat, Ferjancsics Jakabot utolsó útjára elkísérték. Egy­ben köszönetét mondunk a Jávorszky kórház II. sebészete dolgozóinak fáradságos mun­kájukért. A Ferjancsics család. (62 948/1K) Köszönetnyilvánítás. Szere­tettel mondok köszönetét mindazoknak, akik szeretett férjem, Miklián István sírjára koszorút és virágot helyeztek és őszinte szívvel osztoztak mély fájdalmunkban. Miklián Istvánná. (62 949/1K) «Cárion 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom