Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-06 / 157. szám
KÉSZÜLŐDÉS CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA A volt szovjet laktanyából Ők mentek, a lőszerek maradtak Megdöbbentő volt az a dokumentumfilro, amelyet vasárnap este, a szabadság napján mutatott be a Magyar Televízió. A Fekete Doboz stábja — Bellen János riporter vezetésével — a volt szovjet laktanyákban tett látogatást, készített dokumeníumfel- vétcleket. Megszólalt egy fiatal hölgy is, akit a szovjet katonák saját lakásán próbáltak megerőszakolni, s kétségbeesésében leugrott lakása erkélyéről. örökre nyomorék maradt, lehet, hogy később lebénulnak a lábai... Á csévharaszti volt szovjet laktanyáról errefelé vajmi keveset tudtunk eddig. Legfeljebb csak annyit, hogy a községtől úgy öt kilométerre, az erdő mélyén — Inárcshoz közel — egy régi kastélyszerű épületben volt. Illetve van, csak már katonák nélkül. Régi lakóikkal — jobbára a tisztekkel — legfeljebb a rnonori főtéren lehetett találközfii, amikor bevásárolni jöttek a városba. Mesélik,' hogy április- 27-i kivonulásuk nem mindennapi kalandokkal fűszerezetten történt. Néhány férfi megpróbált bejutni a laktanyába, s különböző értékeket eltulajdonítani. Szerencséjükre sikerült őket jobb belátásra bírni a fegyveres őröknek, mert elzavarták mind- annyiukat a helyszínről. Fegyver sem sült el, elég volt az erélyes felszólítás, hogy távozzanak. Szóval a csévharaszti volt szovjet laktanya immáron több mint _ két hónapja üres. Ám legalább háromtucatnyi polgári őr vigyázza azóta is. Ok helyFogadóórák Matiz Iván rendőr őrnagy, a Monori Rendőrkapitányság vezetője értesíti a körzet lakosságát, hogy július 1-jé- től minden hónap első keddjén a monori, második keddjén a gyomról, harmadik keddjén a pilisi, negyedik keddjén a vecsési rendőrállomásokon tart fogadóórákat — mindannyiszor 14-től 18 óráig. MONORI fllRI.AP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: VereszKi János. 0 Munkatársak: Gér József és Kob- lenez Zsuzsa. 0 Postacím: Monor, pf. 51. 2201. Telefon: 157. 9 Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől Péntekig d-tól 11-lg. mai beliek, táborfalvaiak, hernádiak, inárcsiak. Hetven- forintos órabért kapnak munkájukért, folyamatos az őrző szolgálat, mert erre szükség van, hiszen értékek azért maradtak a laktanyában. Az őrök jobbára munkanélküliekből, nyugdíjasokból állnak. Nem volt nehéz őket annak idején összeverbu válni. — Kell a szigorú őrzés, mert a kerítésen belül még sok érték van — mondja Mocsári Béla, Csévharaszt társadalmi megbízatású polgármestere, aki a helyi általános iskola igazgatóhelyettese egyben. Talán még lőszerek is fellelhetők a laktanyában? — Sajnos igen. Néhány héttel ezelőtt az inárcsi határban találtak éles töltényekre a gyerekek, amely akár tragédiához is vezethetett volna. Bent — a polgári őrök elmondása szerint — még több lőszer hever szanaszét. A környezet- szennyezés is elég jelentős mértékű, úgyhogy nagyon várjuk már a műszeres vizsgálatot, amelyet a közeli jövőben tartanak majd. Űj épületek nincsenek? — Minden építmény 1955 előtti eredetű, következésképp a szovjetek Csévha- raszton nem építettek semmit. Legfeljebb toldoztak- foldozlak, alakítgatták a, saját ízlésük szerint. Voltak lakások is a kastélyszerű épületben, de azoknak csak egy része lenne használható továbbra is ilyen célra. A lőszerraktárak tették ki a legnagyobb részt az épületekben. Hivatalosan 12 lakást tartottak nyilván de ezek — mint már mondtam —, ma már aligha használhatóak. Mit terveznek a voit szovjet laktanyával? — Rendszeresen, tartjuk a kapcsolatot a szintén érdekelt inárcsi polgármesterrel. Megpróbáljuk hasznosítani a laktanyaegyüttest. Azt már mindkét önkormányzati képviselő-testület elhatározta, hogy egyik településnek sincs ereje (s főleg pénze), hogy oda óvodát, iskolát telepítsünk. Annál inkább szeretnénk bérbe adni — esetleg egy külföldi vállalkozónak. Már van érdeklődés, de várnunk kell a felértékelésre. Biztosan ezen is lesz vita, hiszen a szovjetek nyilván a saját érdeküket fogják előtérbe helyezni. — Ők arról beszélnek, hogy a laktanya legalább félmill.iárd forintot ér. Szerintünk ez nevetséges ősz- szeg, az előzetes felmérések szerint legfeljebb 80-100 millió forintot. Ha ebből leszámítjuk a később megállapított környezetszeny- nyezést és egyéb rongálást — akkor még ez az összeg is csökkenhet. Egy .jelenleg érvényben lévő rendelet értelmében december 31-ig lehetne bérbe adni, de ez túl rövid idő. Ezért mi is hosszabb távon gondolkodunk. Jó lenne, ha minél előbb megszületne az ide- vonatkózó vagyonügynökség! állásfoglalás, mert azon is sok minden múlhat. Mindenesetre nagyon várjuk a végleges értékfelmérést, mert utána gyorsítani lehetne a privatizációt. De javaslom önöknek, jöjjenek el egyszer, nézzék meg, győződjenek meg személyesen, milyen állapotokat hagytak maguk mögött a kivonuló szovjet katonák. Gér József MOblQRI XXXIII. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM 1931. JÚLIUS G., SZOMBAT Kis Terézkék találkozója Minden óra cjjv ezüstóvönóy ö*/ öt/ Os/ „Az album első lapján fénykép, alatta a dátum: 1935. május 5. Istenein, 56 esztendeje. A következő évek eseményei bizony már egy kis történelem. Mennyi mindent csináltunk mi is, amíg együtt voltunk! A fényképek alapján 32 nagyszabású előadást (hangversenyt, operát, operettet, drámái) számoltam össze, pedig nincs is mindenről fényképem. Hát ez a teljesítmény egy profi színháznak is díszére válnék. És hol vannak még a házi rendezvények: Mikulások, névnapok, karácsonyok és hol a kirándulások: a Parlament, az Operaház (ahol Sárái János csak nekünk énekelt!), Esztergom, Vác, Balatonalmádi, hogy Gombát, Monori-erdőt és a többit ne is említsem ...” Egy levélből való a fenti idézet. Nem nekem szánták elolvasásra, de amikor hozzám került azzal a kéréssel, hogy lapunk segítsen a „Kis Terézkék” felkutatásában, s kiderült, hogy a halványnál is halványabb értesüléseim vannak a monori „Kis Terézkék” létezéséről, támaszul megkaptam a levelet. Töprengésre késztetett) is határozottan éreztem egy kis irigységet is, igen. Tudom, milyen sokat jelentenek az ember életében az emlékek. Polich Júlia a Kis Terézkék csoportjának vezetője volt annak idején Monoton. „Az elmúlt évben néhányan megbeszéltünk egy ötvenéves találkozót. -Ennek már itt a legfőbb ideje, hiszen az emberélet útjának felét már mindannyian bejártuk, 74 évemmel én ennek az útnak már szinte a végét taposom, és egyikünk se tudja, mit hoz a holnap, egészségesek leszünk-e, élünk-e, halunk-e? S mert ez a világ rendje, ennek tudatában és készületében szeretnénk együtt lenni és emlékezni mindazokkal, akiket szeretünk, akikkel annyi szép órát, napot, évet éltünk át.” Július 13-ra, szombati napra tervezik a találkozót. Reggeltől estig együtt lehet a „nagy család”. „Milyen kár, hogy akkor még nem találták fel a videót vagy a magnót. Igaz, úgyse lett volna pénzünk a megvásárlására. Mégis érdekes lenne látni, hallani 50 év előtti önmagunkat. Próbáljuk ez 13-án megvalósítani, és versek, képek után visz- szaélni magunkat 50 évvel korábbra. Legyünk néhány órára újra az egykori kislányok.” Polich Júlia kéri mindazokat — nevüket is sorolja, de mert ez a névsor hosszú, s feltehetően a „Kis Terézkék” közé tartozó, ma már idős monori hölgyek mindannyian tudják, kikről van szó —, akik szívesen vennének részt ezen a találkozón, érkezésüket egy levelezőlappal jelezzék a következő címen: Polich Júlia, Budapest, Gárdonyi Géza u. 45/B. 1026. Kívánunk mindannyiuk- nak felhőtlen, szép emlékezést. Egy újabb felejthetetlen, közös élményt. K. Zs. Hozzászólás cikkünkhöz Nem pártérdek! A Monori Hírlap 1991. június 29-i számában megjelent „Azt. beszélik...” felcímű, „Népszavazás is lesz?” főcímű írásra reagálnom kell néhány mondatban. Főként azért, mert a hír tőlem származik. Ezt sikerült is a polgármesterünknek igen rövid idő alatt kinyomozni, de én ezt nem is tagadom. Tehát ez az úgynevezett „pártérdekeket felszínre hozó” képviselő én vagyok. De nézzük azt a cikket, amelyben leírták, hogy a Gyöngyösorosziból kitiltott akkumulátortemető Kispénzű ember álmában sem kívánja viszontlátni azt a helyzetet. amivel korábban a DÉMÁSZ okozott lidérc- nyomásos órákat, nevezetesen: átalányban kellett fizetnie a villany- számláját, s aztán év vége felé kézbesítettek neki egy olyan végszámlát, hogy legszívesebben elbujdosott volna a díjbeszedő elől. Szóltak azok a számlák az amúgy is több költséget követelő télben 4—5—6 ezer forintokról is, melyeket természetesen egy összegben kellett rögvest fizetni. A DÉMÁSZ visszatért a régi, szolid gyakorlatra: kéthavonta jár a számlás, leolvassa az órát. ki-ki ügyelhet rá. hogy ne lépje túl könnyelműen a saját költségvetését. Nem így a PVCSV. A vízdíj beszedése Mono- ron még mindig azt tükrözi. hogy a hivatal nem látja a fától az erdőt. Az adminisztrációtól az embert. Mert a hivatalnak az a ió — ha így csinálja, nyilván azért teszi, mert neki így a legkényelmesebb —, hogy évente egyszer jár a vízóra-leolvasó, s egyszer jön a végszámla is, s az aztán orrba is vágja a Vázdíj fogyasztót, de keményen. Mert a fogyasztó, az többnyire olyan, hogy nem futkos nap mint nap a vízaknába, olvasgatni a vízóráról a fogyasztását. Sőt. hajlamos még arról is megfeledkezni, hogy neki egyáltalán vízórája van. Ö csak fürdik, mos, locsol. Nem viszi túlzásba, mert azt azért tudja, hogy amikor a várasbán megalakult a víztársulás, még szerény 3 forint ötven fillér volt a víz köbmétere, ám a víz ára ma már huszon-forinttal kezdődik. Ésszerűen gazdálkodik hát az éltető nedűvel. Mégis meglepetések érik. Jön a díjbeszedő. aki persze nem tehet semmiről, és azt mondja, hogy az idén már ezer-egynéhány, azaz egynéhányezer forintokat fizessen előlegül, mert a tavalyi végszámlája alapján neki epy- nyit állapítottak meg. Hogyhogy?! — akad fel a fogyasztó szeme. És ha ő az idén már nagyon spórol, és feleeny- nyit se fogyaszt? Előleg címén adja kölcsön a pénzét a hivatalnak, aki azt majd év végén visz- szatéríti ? Meg ha más is a helyzet, hát miért tételezi fel éon ez a hivatal. hogy élén állnak az ezresei? Miért nem képes ugyanarra, mint az áramszolgáltató, hogy meghatározott, sűrűbb időközönként inkasszálja a neki valóban járót? / Ki tudja. Tény. hogy a „vizesek” monori ki- rendeltsége niár szóvá tette saját, magasabb fórumán, hogy a nép elégedetlenkedik, a népnek ez a forma nagyon rossz. A nép pedig megkezdte leveleit írni az illetékes minisztériumba. Mert akinek intézkednie kellene. Bizonyára nem vették még észre, hogy szegényedünk. Hogy a pár száz forintos számlák kifizetése sem zökkenőmentes. Hogy az emberek többsége amúgy is nagyon fél a téltől, mert ez a tél irdatlanul drága lesz, úgyszólván megfizethetetlen. S amikor majd dekázgatjuk a szenet — hoznak a vizesek egy jókora végszámlát. Hogy még a víiz is a torkunkon akadjon. —ez Sülysápra kerül. Nos, ez valóban kiigazítást igényel. Az újságíróval (G. J.) történt véletlen beszélgetésünkkor ugyanis Gyöngyös- oroszi neve csak mint egy hasonló „nagy horderejű ügy” (polgármester úr szerint) példája nyert említést annak kapcsán, hogy Sülysápon akkumulátorbontó- és újrahasznosító üzemet terveznek felépíteni. Polgármesterünk eme „nagy horderejű ügyben” pártérdekeket vél felfedezni, de nem tudom mit, mert éppen ebben a dologban ilyesmi nem is létezik. Azt viszont ő is megerősíti — ami igen meglepő —; hogy az Unitechnika Ipari Kisszövetkezet ma is szennyezi a környezetet, és nem örülne a pályázat elnyerésének, ez viszont az eddigi kardoskodásával ellentétes. Az Unitechnika jó hírét pedig nem a szememre hányt állásfoglalásom, hanem eme cikk csorbítja csak igazán, mivel véleményem szerint elsősorban az ott dolgozó vezető felelőssége, hogy viselnek-e a munkások védőfelszerelést vagy , nem, vagy ittasan állnak-e munkába vagy nem. Száz szónak is egy a vége: én nem kívánom befolyásolni, úgymond manipulálni a lakosságot, és mélyen meghajtok egy esetleges népszavazás eredménye előtt még akkor is, ha az nem az én állásfoglalásomat fogja tükrözni. Biess Zoltán önkormányzati képviselő Sülysáp Pilis t Áramszünet Július 8-án, hétfőn 8 —13 óráig áramszünet lesz Pilisen a Rákóczi, a Temető, a Bencze utcákban, valamint a vasút Nyáregyháza felé eső részén.
