Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-06 / 157. szám
(Gyom w©fÉ© SeS Lenini Bankházán most az enyészet az úr Bankháza három apró pont a térképen, Kiskunlacháza közigazgatási területén. Néhány hónapja még háromezerötszáz ember lakóhelye volt, lakóteleppel, iskolával, óvodával, bölcsődével, közérttel és áruházzal, művelődési házzal. Ma fantomtelepülés betonkerítés mögött. Bankházáról, a szovjet katonai repülőtérről május 17-én ment el az utolsó csoport. A környéken azt beszélik, hogy a tiszti állományt már áprilisban a hazaindulásra vezényelték. A hatalmas szállítógépekre már felpakolták a holmijukat, ám a repülők felszállását a tisztek hozzátartozói megakadályozták. A kifutópályára vonultak az asszonyok és gyerekek, mert az ö hazautazásuk módjáról, körülményeiről még nem tudtak semmit. Jí kivonulók a leszállópálya korszerűsítését épphogy befejezték, de több hangár építése télben maradt (Hancsovszki János képriportja) A mintegy 550 hektáron elterülő bázis őrzését a ki. vonulás napján, kezdte meg a Group 4 Hungária Holland—Magyar Biztonsági Szolgáltató Kft. Vezetőjük, Baráth László mondja, hogy a környékbeli munkanélküliek közül soknak adtak kenyeret, az óriási terület huszonnégy órás védelme rengeteg embert kíván. Ám még így sem lehetnek ott mindenütt. Ellenőrző kőrútjaik során legföljebb azt tudják vizsgálni, érintetlenek-e a lakatok, zárak az épületeken. Ahogy végignézünk néhány lakóházat, bekukkantunk raktárakba, azon - tűnődöm, mi lehet olyan kívánatos a kerítésen átugró tolvajok számára. Az első időben naponta ötöt-hatot is tetten értek az objektum őrzői. Kísérőim felvilágosítanak, hogy a pa- iámkbérietet váltók más szemmel nézik a hagyatékot. Kapós például az álcaháló. Egy vadászrepülőre való méretűért jó pénzt fizetnek a kocsmárosok, vendéglősök. Ugyanis divatba jött ilyesmivel árnyékolni a kerthelyiséget. Vannak bandák, amelyek az itthagyott, hatalmas ócskavastemetőiben guberálnának, mások rezet keresnek, s vandál módon letördelik még a színezett alumíniumkilincseket is. Érték valóban alig van a bezárt epületekoen, s a legnagyobb Kárt maga a behatolás. a kiszakított ajtó, a betört abiaiK jelenti. De a foenatolcwt mostanában ritkábban jönnek, jo reszúK valószínűleg a már régen kitaposott „vadászosvénye- tken jutott oe az objektumba, hiszen amióta foiyt a kivonulás, éreznetoen erősödött az üzleti forgalom a repülőtér környéken. Amit lehetett és éraemes volt azt mar abban az időszakban pénzzé tette az állomány egy élelmes csoportja. Hogy ők elmentek, a magyar üzletfelek is elmaradoznak. Mintegy hatszáz lakás is a szovjet hagyaték része, zömét ok építették. Igaz, néhány épület sem a magyar építési szabványok, sem a józan ész szerint nem nevezhető lakóépületnek. Például a nőtlen tisztek szállása, ahol egy irdatlan hosszú folyosóról nyílnak a szobák, s a komfortot az épület két végén található közös vécé és mosdó jelenti.' A legjobb állapotban lévő telepi házak pedig a kifutópályától kőhajításnyira állnak. Vajon iki vásárolna meg egy ilyen otthont? Ma még nem tudni bizonyosan, melyik pályázó cég hasznosíthatja majd a repülőteret, de bizonyos, hogy ennyi és ilyen minőségű lakásra nem lesz szükségük. Az együk panelház előtt meglepő dolgot, egy szovjet rendszámú Ladát pillantunk meg. Nem a kivonulók hagyatéka, derül ki. Tulajdonosa Sevcsuk Nikoláj — így mutatkozik be, bár társai Miklósnak szólítják — polgári alkalmazott volt a bankházai szovjet alakulatnál. Az ukrajnai magyar fiatalember tartózkodási engedélyt kért és itt szeretne letelepedni. Erősen töri a magyart és igen szűkszavúan válaszolgat. Amikor azt kérdezem, milyen volt a hangulat a kivonulás előtt, indulatos vagy keserű, hosz- szú szünet után válaszolja: inkább keserű. A bankházai bázis most a Kincstári Vagyonkezelő Szervezeté, az ő megbízásukból vigyázzák a terepszínű ruhába öltözött őrök. A tolvajokat talán sikerrel tartják távol a rengeteg épülettől, de az enyészet ellen tehetetlenek. Az - ereszcsatornákban elefántfű nő, a tiszti kantin teraszának kockaköveit — amelyet nem is olyan régen talán még táncos lábak koptattak — gyökerek nyomják fel. Gyom verte fel a Lenin-szobor környékét is. Csak a talapzatra helyezett művirágkoszorú dacol az elmúlással. Móza Katalin A hajdani dicsőséget hirdető homlokzat a művelődési házon A HÉT HÍRE KIRURGUS Békéscsaba adott otthont a XIX. országos honismereti akadémiának. 9 Veszprém volt a színhelye a II. nemzetközi folklór fesztiválnak. 9 Tíznapos néprajzi, népművészeti gyermektábor nyílt meg Szegeden. O Keszthely fogadta a nemzetközi bábakadémia résztvevőit. 9 Kecskeméten zománcművészeti tárlat tekinthető meg. 9 A hét híre az is, hogy átadták a kiváló orvos, kiváló gyógyszerész kitüntető címeket. Ä2 Új esztendei első gyümölcs (cseresznye vagy eper) megkóstolásakor azt kell mondani: „Üj-ság hasamba, hideglelés pokolba, sok betegség bokorba”. S akkor egészséges lesz az ember ... A szokatlan szedésmód, az új-ság persze azért kell, nehogy valaki az ízes gyümölcsöt, összetévessze az ugyancsak ízletes sajtóval... A tréfát elhagyva: a leírt mondóka még a század negyvenes éveiben is élt az idősek ajkán Dunabogdány, Tahi- tótfalú, Szigetmonostor házaiban. Sok évszázados örökség volt ez a babona, rokon azzal a szokással — mely a megye jászsági részén dívott elsősorban —, melynek hívei a bodza vagy a káposzta levelét tették, tetették a sebre kötésnek. Hosszú és furcsa utakat járt és jár be a gyógyítás (és még inkább az öngyógyítás), a gyógyszerezés (és még inkább az ön gyógyszerezés) tudománya. Ez a tudomány persze gyakran idézőjelek közé kívánkozott. Semmi köze nem volt a valódi tudáshoz, annál inkább a kuruzsláshoz, a babonához, azaz tekervé- ,nyes történet az, amelynek során a kirurgus (a fel- cserkedő borbély) helyébe az orvos léphetett, a falról kapart mész, a pókháló helyébe pedig az antibioA dunavarsányi Petőfi Tsz elnöke a minap telex- üzenetet kapott a Közép- magyarországi Tejipari Vállalat váci űzőmének vezetőjétől, amelyben megköszöni a szövetkezettel másfél évtizedig fennállt kapcsolatait, s egyben közli, hogy ezen túl nem tart igényt a közös gazdaság napi 10—12 ezer liter tejére. A hír érthetően letaglózta a varsányialcat, hiszen négy tejszállító autót állítottak saját költségen üzembe azért, hogy azok a tejet Váera szállítsák. Az üzenet azt is jelenti, hogy négy gépkocsivezető-család marad munka nélkül. Javasolta a váci üzem vezetője, hogy szállítsák a tejet Szaks zárára. A másik nem mindennapi értesülésünk. A Váci Kereskedelmi Rt. felmondta a szerződést a vácszent- lászlói Zöldfa Termelőszövetkezettel. Ennek értelmében a közös gazdaság nem szállíthat július elsejétől tejet az rt. váci és gödöllői üzletébe — Aszód kivételével. Mindez azt jelenti, hogy napi 2500 liter tej sorsa bizonytalan. Tej, túró, tejföl értékesítése kerül veszélybe. Fehérem-fe- ketén arról van szó, hogy a vácszentlászlóiak ezentúl nem lehetnek jelen ott. ahol a Budapesti Tejipari Vállalat kínálja árufélesé-. geit. A Váci Kereskedelmi Rt. egyoldalú szerződésbontása egyébként kimeríti az 1990-ben született 00-as számú törvénynek „A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról” szóló pa-_ ragrafusait. Ilyen előzmények isme-s rétében került sor hétfőn Dömsödön, a helyi művelődési központban arra a tanácskozásra, amelyen a megye tejtermelő gazdaságai arra kívántak feleletet kapni, hogy a Közép-maFizetik a januári adósságot de késik a júliusi pénz Tej tél menekül a SejipMF? gyarországi Tejipari Vállalat végre hajlandó-e rendezni a mindmáig kifizetetlen januári tejp énzadós- ságát. Há nem, akkor a Pest Megyei Mezőgazdasági Termelők Szövetsége feljogosítást kapott a közös gazdaságoktól arra, hogy peres úton kényszerítse a KMTV-t az elmaradt több mint 60 millió forint vételár, valamint annak kamatai kifizetésére. Sportnyelven szólva, nem volt mentes ez a Tanácskozás az éles pengeváltásoktól. A példaként említett dunavarsányi tsz elnöke, dr, Tisza András közölte, ha nam lesz változás a tejfelvásárlás normális rendszerének a visszaállitására, vagy egy elfogadható megoldásra, akkor a szövetkezetét idén több mint 20 milliós veszteség éri, csak tejből! Elhangzott több agrár szakember szájából is a sokat emlegetett kérdés: levágják vagy ne a teheneket!? Tóth Zsigmond Miklós, a KMTV igazgatója, a hozzá intézett kérdésre nem-, mai válaszolt. Kijelentette, hogy optimista, s meggyőződése. mind a termelőknek, mind pedig a feldolgozóknak, van esélyük a kilábalásra. Felvázolta a KMTV üzletpolitikai elképzeléseit. miknek eredményéként három hónap múlva cégük lényegesen * jobb pénzügyi pozícióban lesz. E kijelentésre felkapták a fejüket a jelenlévők. Vajon milyen önmen ed zselés! receptre tett szert a vállalat? ■ Az igazgató meg nem nevezett külföldi partnerekről szólt, akikké! már eljutottak a kölcsönös szándéknyilatkozatokig. Adottak a tőkeerős cégekkel a vegyes vállalat alapításának esélye! Örömmel jelentette be, hogy az élesedő belpiaci versenyben a KMTV-nek sikerült visszahódítania a dunakeszi térséget, ahonnan eleddig kiszorultak a termékeik. Al- sónémedin újraindul a hajdani tejüzem, ezentúl magánvállalkozásban. de az üzletben részes lesz a vállalat. Feltett szándékuk, említette, hogy megszerzik a fővárosi piacot is. mert képtelenségnek ítéli, hogy azt csak a Budapesti Tejipari Vállalat uralja. Kitért arra, jelenleg rossz a cégük ■ termékszerkezete, amit jelez az is. hogy készítményeik ötven százalékát raktárra termelik. Szerinte laga’ább évi 50—60 millió liter tejet képesek a jövőben Budapesten forgalmazni. Utalt a továbbiakban arra, hogy küszöbön áll a vállalat privatizációja. Felajánlotta a gazdaságok jelenlévő vezetőinek és állattenyésztés 1 szakembereinek, hogy vegyék meg(!) a KMTV üzemeit. Dr. Gyovai Pál, a Teszöv titkára s a jelen levő türelmetlenek egy idő után már határozottan arra kérték Tóth Zsigmond Miklóst, hogy végre adjon feleletet arra: mikor fizetik ki a januári tejpénzt? A kérdésre nehezen született meg a várt válasz. Az igazgató arról panaszkodott, hogy elképesztően nagyok a készleteik, s több százmillió forintnyi adósság szorongatja a vállalatot. Végül, nehezen bár, de bejelentette, hogy augusztusban ugyan kifizetik a tejpénzt, de azon az áron, hogy a júliusit csak egy későbbi időpontban rendezik, A már említett késedelmi kamatot meg. szerinte, majd a vállalat üzemeinek a privatizációja során lőhetne rendezni. Tehát az ország leggyengébben működő tejipari vállalata, amely az elmúlt év hasonló időszakához képest most mintegy 30 százalékkal kevesebb tejet képes felvásárolni, végié kiegyenlíti a januári adósságát. Most már csak az a kérdés, vajon mikor rendezi a júliusi számlát. Remélhetően nem a jövő évben, s a másik kérdés: létezni fog-e hónapok múltán a KMTV, vagy a privatizáció után rrtár az új tulajdonosoknak fájhat a fejük? ördögi kör ez, amelyben változatlanul a termelő a vesztes. Gyócsi László tikumok kerültek. A megyében századunk egészét tekintve 1938-ban volt a csúcs, akkor ügyelt a legtöbb orvos (kétezer felett) az itt élők egészségére. Attól kezdve lassan, da folyamatosan csökken a létszám, ma nem egy helyen azt hallani az önkormányzatoktól, „sok az orvos”, közpénzen nem kívánnak ennyit fizetni..; Lelni már munkanélkülisegélyen lévő- doktorokat, amint a 14 ezer fős teljes egészségügyi gárdán belül is (a megyében ekkora a teljes létszám) szaporodik azoknak a száma, akiknek kétséges a kenyere. Némelyek a kiutat a privatizálásban, azaz a magánrendelőkben, magánkórházakban látják. Korántsem felelet az előbbiekre, pusztán a tény említése, hogy a század első évtizedében Nagyköröst egy magánkórház látta el. Ellátta, de úgy, hogy költségeinek a hatvan százalékát a város fizette ... ! Ha tetszik, ha nem tetszik, az államnak ott kell maradnia döntő súllyal az egészségügyben, s azért, mert szegény ország ez, itt az embereknek az egészségükre sem jut (s még kevésbé jutna) pénzük. Elegendő pénzük. Ma a megye négyszáznál több orvosi körzetében a napi betegforgalom átlagosan 40-41 fő egy-egy doktorra számítva, évente több mint négymillió vizsgálatot kell elvégezniük. Nincs miért irigyelni őket. Náluk kevésbé irigyelni csakis a betegeket lehet... Mennyivel „könnyebb” lehetett akkor, amikor se doktorra, sa orvosra nem volt gond! A megye lakosságának a* egyharmada élt tanyákon, külterületen a negyvenes években. Ebben a zárt világban ki-ki a maga orvosának, gyógyszerészének csapott fel, mert sem pénz nem volt az orvosra, sem reális lehetőség az elérésére. Ficam, rándulás esetén pakolásként ecetes korpa került a testre, szembetegségek gyógyítására a semmit használták (ez volt a neve a kénsavas cinknek), abból is, ha lehetett, a római semmit, mert annak támadt a legjobb híre ... így orvosoltak eleink, ilyen medicinádhoz nyúltak, azaz korántsem álltak hosszú sorok a gyógyszertáraknál (130 van a megyében), mint napjainkban, áremelés előtt... Recseg-ropog az egészségügy szervezete (is), mert itt is, mint seregnyi más területen, lépést kell váltani. Sokféle kirurgusra van szükség ahhoz, hogy ez a szervezet meggyógyuljon, egészséges legyen, mert csakis akkor lehet őrá egészségünknek, segítője gyógyulásunknak. Kár lenne tagadni, fájdalmas lépéseknek a sorát is elkerülhetetlen megtenni, csakis akkor van remény a gyógyulásra. Ma erről a gyógyító orvosok keveset tudnak, nagy a bizonytalanság. A betegek még kevesebbet tudnak arról, mire számíthatnak, mire nem. Az egészségesek meg nem gondolnak arra, hogy egyszer ők is betegek lehetnek... Mészáros Ottó
